Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)

1846-03-29 / 361. szám

Bien lapoknMHMtfl négyszer, u. m. kedden, thü­r­tökön, pent, én vasárn.Jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bo­rítékban 6 ft. ez.p. A hirdetmé­nyek minden apróbetüs hasáb­­soráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Vasárnap 361. Martius 29. 1846. BUDAPEST: HÍRADÓ Blifk­ethornb­otybeo­ UadoktrtUrbin, hatvani út h­ozai Horváth-házban 483 ik szám alatt foldszrint, és minden királyi postahivatalnál.­­ Az ausztriai birodalomba s külföldre meneadő példányokat csak a bénai császári posta­­hivatalnál rendeltethetnek meg TARTALOM. Magyarország és Erdély. Előléptetések. Tiszavölgyi ügy (Javaslatok a tisza-szabályozási ügy berendezése körül.) Dohányügy. I. -- A bánságban felállítandó magyar kivitel­­liszt—őrlő malom terve (vége.) Budapesti hirharang. Devalvationa­­lis rovat, különös tekintettel a Hetilapra XI. Külföld. Nagybritan­­nia. Francziaország. Portugallia. Afrika. Keletindia. Hivatalos és ma­­gánhirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. A nmltgu magyar kir. udv. Kamara a Bécsben létező kir. magyar­­erdélyországi harm­inczad-hivatalnál megü­resült harmadik ideigl. i­ászi állomásra Sturcu­r János budai számvizsgálói gyakornokot; sz. vidi ideigl. írnokká Krisner Ernészt, fiumei k. hanninczad-keze­­lőségi gyakornokot; tavalyi ellenőrködő tisztirnokká Le­ma ich Spiridon ottoki útlevélvizsgálót, ’s végre az ottoki ideigl. útlevél­­vizsgálói állomásra Mattanovich­ József sziszeki kir. harmin­­czadi felvigyázót alkalmazta. TISZAVÖLGYI ÜGY. Úgy tartjuk, igen kedves dolgot teszünk olvasóinknak, ha t. Kovács Lajos tisztelt hazánkfiá­nak a ,Jelenkor­ legújabb számában megjelent, és alábbi öt czímmel fölruházott nagyérdekű és jeles czikkét, velük is közölni sietünk. Azon szemrehányások, mellyekkel a tisztelt hazafi az időszaki sajtót illeti azért, hogy a tiszavölgyi ügy belrendezése körül hallgatott eddigien, igen alaposak és érdemlettek. Mi bennünket illet, mi azokat köteles türede­­lemmel fogadjuk, meg kell azonban vallanunk, hogy mi­után ő szólott, nincs okunk bánni már most hallgatásunkat, mert alkalmasint épen nem, vagy legalább sok egyéb fá­rasztó foglalatosságaink között most nem lettünk volna ma­gunkat ezen ügy szövevényeibe úgy bele gondolni képesek, mint ahogy az központi választmányi tisztelt tagtársunknak sikerült, nem lettünk volna képesek különösen azon fonalat eltalálni, mellyel megragadva lehet csupán ez ügyben eliga­zodni. Tisztelt tagtársunk mindenkép a legőszintébb köszö­netét érdemli, hogy fölszólalt, és­pedig a legalkalmasabb pillanatban, midőn a tiszavölgyi társulat egy pár nap múlva ismét öszrejönni és tanácskozni készül. Fejtegetései igen nagy mértékben fogják könnyíteni a tájékozást, elősegélleni az eligazodást, és így azon hálát, mellyel a tiszavölgyi tár­sulat ügye iránt tanúsított részvétéért adós tisztelt tagtár­sunknak, csak öregbitendik. Mint mondók, a társulat ösz­­vejövetele közelget — gróf Széchenyi István Bécsből mahol­nap váratik. Egy pár nap ’s már alkalmasint bizonyost fogunk hallani — a mi még most conjectura, az iránt már tisztában leendünk, hogy mennyiben áll, mennyiben nem — és tudni fogjuk, hogy áll azon sark, melly körül forog főleg az egész, tudniillik a pénz dolga. Illy körülmények között, a mi mon­dani valónk lehetne, legjobb ha elhallgatjuk, ’s akkorra tartjuk fen, mikor már olvasóinkkal a legközelebbi, tisza­völgyi társulat öszvejövetelének eredményeit is lesz alkal­munk tudatni. — De lássuk már magát az igen érdekes czikket: * (Javaslatok a tiszaszabályozási ügy be­­­rendezése körül.) Közeledik mart. 30-a, és a Tisza­völgyi társulat középponti választványa egyesülve a vidéki társulatok képviselőivel a műszerezés nagy munkájára ösz­­szegyül ismét. Nincs vállalat, melly mindent egybevetve nagyobbszerü ügyet karolna fel, mint a Tiszaszabályozás; nincs vállalat, melly anyagisága mellett szellemi kapcsolatában annyi fon­tos kérdésnek készítene biztató jövendőt; nincs vállalat, melly első kezdetben az életrevalóság­os gyakorlati tapintat annyi jelenségit mutatná; szóval nincs vállalat, mellyből inkább kitűnnék, hogy hivatása nem egészen anyagi, — hogy úgy mondjam földi — hanem teremtve van egy szellemi jövendő első talpkövét képezni, mellyel még most inkább csak sej­teni mint felfogni lehet. Én legalább valahányszor a Tiszaügy eszembe jutott és fölötte gondolkoztam, mindannyiszor meglepett önmagamon azon észlelés, hogy a tenger eszme közt, mellyek ezen ügy kapcsolatában fölmerültek, mindig az valt az utolsó szempont, melly a kiszárított gazdag föld­tér anyagi nyereményét mérlegezi. És mig ez ügy előttem illy magasan áll, mig inditvá­­nyunk , kezdeményink és vállalatunk nagy hadában ezen ügy az egyedül, melly körül minden osztály és párt embereit egyesülve szemléltük; megfoghatlanná válik előttem azon feltűnő közönyösség, mellyel épen ez ügyet a magyar idő­szaki sajtó veszi, midőn annyi a jelen perezre nézve meddő részint csak jövendőben megoldható kérdés fejtegetései mellett mindeddig egy czikkecskét sem szánt ez ügynek, mellynek benső műszerezéséről és ezzel jövendő életéről fog egy kiszemelt testület e napokban végezni. Azt hivem én — balgatagságomban — hogy miután a tiszavölgyi társulat a pesti gyűlésben felállitá az egység elvét és jövendő életé­nek alapjait a társulat autonóm mozoghatásában tévé le, sőt kiviteli eszközül a sociális működést, e kor kedvencz gyer­mekét választá, egész sergével fogok találkozni a magyar sajtótéren azon eszméknek, mellyek egy helyes nagyszerű társulati rendezést ajánlanak ’s hol a központosított erélyes igazgatás mellett az egyes fiók-társulatok autonómiája meg­mentve legyen; hivom, hogy mindenki sietni fog verseny­­pályát futni azon rendszer feltalálásában, hol a két ellenség t. i. központosítás ’s egyes tagok autonóm élete egymásnak kezet nyujtnak ,s féltékenység nélkül egy irányban haladnak a vállalat czélja felé. Hét hete már, hogy a pesti gyülekezet üléseit bere­­keszté, alig van annyi nap hátra, mig a műszerezés mun­káját meg kell a választványnak kezdenie, és e tárgy fölött még egyetlen szó sem hallata magát, időszaki sajtónk még csak a munka kiváló fontosságára sem ébreszti fel a közön­ség figyelmét, az avatottak versenyzését. Van-e pedig ennél a jelenben korszerűbb tárgy ? nem félthetjük-e az ügy jö­vendőjét a műszerezés hibáitól? Nem hivatásom, hogy első legyek a sorompókon belül, de ha csakugyan senki sem akar kiállni, belépek én ’s meg­kísértem a műszerezés némelly részleteiről elmondani mit gondolok. Tán a példa ’s bevezetésem fölizgat mást is néze­­timet alapjaiban rectificálni — ha szükség — ’s mindenesetre tovább fejtve kiegészitni a műszerezés nagy kérdését. — A pesti gyűlés jegyzőkönyvét gondosan átvizsgálva, fő­leg pedig a vitatkozásokban fölmerült eszméket fejtegetve tisztán áll előttem, hogy a társulat műszerezése körül olly irányban kezdettek a nézetek felfedezni, mellyet alig leis­mend tovább követni, mihelyest a fölállított alapokat gyakor­lati életre kell átvinni. Most van azért ideje megvizsgálni: mennyiben mutatnak az ott kifejlett rendezési eszmék a gya­korlatban életrevalóságot­­ vagy létesíthetőséget ? alkal­­masak-e az eddigi kiindulási elvek, hogy azon irányban fejleszszük tovább a rendezés munkáját ? Mert ennek átvizs­gálása nemcsak a hiányokra tanít meg, de mindig kimu­tatja egyszersmind a tévesztett rendezési elvek helyes irá­nyait. — Fejtsük azért a kérdést ez után: A Tiszavölgy szabályozására legelsőben vidéki társula­­­tok alakultak. És ez nem lehet­ máskép. A vidékek a létező — helyhatósági — kapcsolatok szerint alakították magukat. Ez is természetes. A pesti gyűlés érezte gyakorlati nehéz­ségeit ennek, midőn egy tiszaszelet két külön társulat kö­rébe helyeztetik, de érezte azt is, hogy összefüggés és szi­gorú egység nélkül nagyobbszerű vállalat nem sikerülhet. Ezért két elvet mondott ki: a) Az apró vidéki társulatok helyébe az egyetemi Tiszavölgy minden birtokosait befoglaló egy nagy társulatot kell alakítni. b) Kimondá, miszerint a tiszavölgyi társulatnak egyes vidékeken munkáló osztályait a vízszerkezet, azaz a teendő szabályozás igényei szerint kell rendezni. A két alap, azt hiszem, igen mély tapintattal való fölfogva, azonban midőn a b) alatti elv alkalmazására egy alválaszt­­vány küldeték ki, hogy a vidéki társulatok vízszerkezetek szerinti osztályozását kísértse meg, e választvány tervéből láthatta mindenki a vidéki társulatok jövendő alakját, de meggyőződhetett egyszersmind , hogy a választványi terv visszaállítja a dolgot régi helyzetébe, honnan épen a fenebb előadott elvek fölállításával ki akarunk lépni. Én azt hiszem, hogy ha valaki nekünk, miután a pesti gyűlésen a társulati egység eszméje fölállíttatott, azt java­solta volna, hogy mi mint egy társulat központosult kiviteli eljárással, például egy központi választmány végrehajtó mű­ködése mellett, vigyük véghez a nagyszerű munkát, min­denki azonnal átlátta volna, hogy ez viszonyaink közt lehet­­len ’s első kezdetben hajótörést szenved, mi pedig másutt — hazánkon kívül — az egyedüli út. — Mi az iránt tisztá­ban voltunk, mikép sajátszerű viszonyaink közt nem szabad a központosított ügyigazgatás előnyeit bizonyos pontig nél­külöznünk , különben az egyes vidékek feltámadható érdek­­harczában elmerül a siker, de másfelől minden egyes sza­bályozási munkához a közvetlen érdeket kell fölruházni a ki­vitel terheivel ,s természetesen ezen hivatásnak megfelelő öntehetőségi körrel, mi nélkül a magyar pipáját sem gyúj­taná meg. — ’S ezt jól teszi! Világos ebből, hogy fel kelle állítanunk egy centrális hatalmat ’s mellé több önálló ’s tehetőséggel felruházott tes­tületet alkotni ’s úgy rendezni ezeknek egymás ellenébeni állását, hogy sem a centrális igazgatási tevékenysége lehet­­lenné téve, sem az egyes testületek mozoghatási köre úgy megszorítva ne legyen, hogy egymás ellen fordulhassanak é s egyesült munkásság és kölcsönös ösztönzés helyett össze­ütközések támadjanak a siker kiszámíthatlan kárára. És ezt — úgy hiszem — csekély feladatnak tartani senki sem fogja, sőt mindenki átlátja, mikép a siker ennek helyes rendezé­sétől függ nagy részben. — Ki a géptannal foglalkozott, tudni fogja, miszerint a természet örök törvénye mindenben korlátokat szabott, úgy az anyagi mint szellemi világnak. Az ismeri a maximum és minimum mély értelmét és tudja, hogy a gépekben is ezt kell fölkeresni, t. i. az erő maximumát egyesítni a teher mi­nimumával, hogy a gépezet a rendezési tökélyt elérje. Én megszoktam e maximum és minimumot politikai ügy indu­­striális rendezésekben is analizálni,és engedje meg türelmes olvasóm, ha gondolatom ösvényén vezetem őt is a tárgya­landó kérdésben. Felvett tárgyunkban a működési rende­zést tekintve mint szélsőségek tűnnek elő egyfelől az egyedi működés, midőn minden tiszavölgyi birtokos magára sza­bályoz — ez absurdum —, másfelől midőn az egyesek he­lyett az egyetem — természetesen valamelly orgánja által — hajtja végre a szabályozás munkáját. Erről fenőbb el­mondottam, hogy sem lehető , sem helyesnek nem tartom ; az okok serge mindenki előtt azonnal feltűnik. E kettő közt áll azon elv, hogy társulati osztályok ala­kíttassanak. Csak az a kérdés , hol itt a maximum és minimum közti helyes arány, azaz hogy ezen társulati osztályok sem annyira fel ne apróztassanak, hogy az erő­­s tér csekélysé­gében semmiztessék meg a lehetőség, sem annyira nagy ter­­jedésűek ne legyenek, hogy azon bajba jussunk, mit az ösz­­pontosított kiviteli rendezés kikerülésével mellőzni akartunk. És itt ismét azon ponthoz jutottam, hol ki kell monda­nom , mikép a felérintett vízszerkezet szerinti osztályozása a társulatoknak, mikint azt a választmány javaslá, sem nem kielégítő, sem nem czélravezető. Szabadjon okaimat példá­ban kifejteni. A Tiszának egy szelete egyszersmind határ két megye — két társulat — közt. Könnyen fordult elő eset, hogy a sza­bályozási munka épen azon résznek jut osztályába, mellynek érdeklete ellenkező. Illy eset volt Bereg és Szatmár közt, hol a Tiszának egy kanyarulata Bereg megyét nagyon ron­gálván, ez átmetszést akar tenni Szatmár földén. Ez, mivel a Tisza neki mosott, mit Beregtöl elhordott, ’s mert nem szerette, hogy egyik falvának határrésze a Tiszán túlessék, minden lehető módon akadályozta az átmetszés végrehajtá­sát. Mi lesz, ha az egyes társulatok érdeklete — legyen bár csupán képzelt — illy viszonyban köttetik a szabályozás munkájához ? Azt mondhatná valaki: egyesüljön hát a két párt a sza­bályozásra nézve, azaz Szatmár Bereggel egy társulati osz­tályba. De ki ennek lehetőségét hinné, nem ismeri a me­gyéket és édes mindnyájunkat bennök, mert ki ismer ben­nünket, az azonnal átlátja, hogy ezen egyesítési törekvés két megye parányszerű hiúságait keltené harczra; más­felől tud­juk, hogy —a felvett példát megtartva — Beregben a birto­kosok állását tekintve a tiszai érdeklet a túlnyomó, míg Szatmárban a tiszai birtokosok a társulat kis részét teszik az öszszes érdeklet mérlegében. így félne a szatmári birtokos, hogy az egyesülés által érdeklete háttérbe szorul, é s az ille­tők kölcsönös féltékenysége fölébred ’s betölti átokhozó hi­vatását a szükséges erély elzsibbasztásában még akkor is, ha a középponti választmány hatalma a tusázó érdekletteket kellő határaikba utasítja. Én meg vagyok győződve, hogy míg a helyhatósági kap­csok kötelékeiből ki nem bontakozunk teljesen, addig a tár­sulati osztályokat nem is rendezhetni helyesen. Bizonyos előttem, hogy aprólékos nehézségeken törik meg a siker. Ebből önként következik, hogy a vidéki társulatok osz­tályozásánál el kell törlenünk a helyhatósági különbségeket. Állítsunk osztályokat, hol nem Torontál, Békés, Zemplén, Bereg vagy Szatmár birtokosai egyesülnek, de mint a dolog természete magával hozza, ollyakat, hol Tisza, Bodrog, Kö­rös , Szamos, Kraszna, ecsedi lápo sai, érdekelt birtokosai állnak öszsze. Sőt mivel némelly folyam, mint például a Ti­sza , egy társulati osztály munkálkodásának igen nagy tér, osztassék föl szeletekre a fenálló érdekletek szerint. Ez lenne a rendezés első alapja, miben azon fontos szól éretik el, hogy a természetes érdekletek külön osztályokra szakadva munkálnának mindenik azon téren, hol leginkább ösztönözve érzi magát ’s minden alkalom elvétetnék arra , hogy természetesen elkülönzött érdekletek egy testületbe egy­más ellen tusára keljenek ’s tevékenységüket elzsibbaszszák. Ez a rendezés alphája csak. Függeszsze fel kérem min­denki bírálatát addig, míg e javaslat egyéb részleteiben is megvizsgálva és a gyakorlati téren­­előadva fog előtte állni fejtegetésem folyamatából. Kiderülvén az előadottakból, , hogy az egyes pontokon működő társulati osztályokat a természetes érdeklet szerint kell fölállítni, t. i. egyes folyam vagy mocsár birtokosai egye­süljenek egy osztályba feledve a helyhatósági tekinteteket, vizsgáljuk ezt már egészen más szempontokból is. Ki a pesti gyűlés által kidolgozott alkotó szerződvényt figyelemmel megolvasta, abban két főelvet talál u. m.: a) Kötelezi magát az aláíró, hogy a Tiszaszabályozás költségei­ből rá esendő részt a haszon arányában kifizeti. Ezt ugyan a törvény is épen igy mondja ki; mind e mellett érezte a pesti gyűlés, hogy a törvény­ adta sanctio által a szabályozási tő­két előállítni teljes lehetetlen é s a kölcsön útja lenne az egye­düli. Erre pedig elegendő vagyonnal felruházott minél több aláíró teljes értékű biztosítása kívántatik. Ezért, hogy t. i. az aláírásra mindenki önérdekénél fogva ösztönöztessék, kimondá : b) hogy az aláíróknak bizonyos előnyöket nyújt , mint olcsó pénz, részleges visszafizetés, miből az aláírni vonakodókat kizárja, sőt ezeken törvény értelmében a költ­ségeket egyszerre megveszi. A rendezési munkálat feladata már most, hogy ez puszta szó ne maradjon, hanem mindenki meggyőződése előtt erős ép testté alakíttassák. Kell tehát: minél több aláíró. Hogy e­zzél eléressék, szükség hogy az ígért előnyök valósággal megszereztessenek, és az aláírni vonakodókon a fenebbi sanctio végrehajtható legyen. Az előnyök állnak: 1) Olcsó pénzben. 2) Kedvező törlesztési föltételekben. Az olcsó pénz függ teljes értékű garantiától és biztosított törlesztési rendszertől. Ezt előállítni a rendezés fő feladata. És itt van helyén egy felötlő halmagyarázat ellen kikel­ni, mellyel alkotó szerződvényünk kötelezettségit némellyek ollyaknak találták, mire csak a kormány adhat pénzt, más senki Én azt hiszem, midőn fölveendő kölcsön garantíro­­zásáról van szó, ott nekünk kormány, vagy bárki, mindegy, sőt számtalan okunk van épen a kormányt kiválólag meg­nyugtatni teljes értékű hypothecalis és szigorú törlesztési rendezéssel, hogy közbenjárását oka ne legyen soha meg­bánni. Vegyük egy kissé magyar büszkeséggel a dolgot ’s te­kintsük a mint jelenleg áll: Alkotó szerződvényünket a pesti gyűlés mélyen tisztelt elnöke kegyelmességének kezébe adja ’s kéri: menne Bécsbe vele ’s kerítsen azon kötelezvényre pénzt a kormánytól, hatvan névre, hat milliót sne mysti­­ficáljuk magunkat remények fejében. Én nem kételkedem egy perczig sem­, hogy e közbeni&rd­sn­ak teljes sikere lesz !

Next