Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)

1846-04-02 / 363. szám

Bien lapokmfefaihért négyszer, u. m. kedden, t*WU-tökon, pént. és Vasárn.Jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bo­rítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmé­nyek minden apróbetű­s hasáb­­soráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Csütörtök 363. April 2. 1846.­­ BUDAPESTI HÍRADÓ. Bldfixe Dieto! helyben* kiadóhivatalban, Hatvani at*­ozai Horváti-házban 4831k szám alatt földszint, és minden királyt postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre merendd példányokat csak a bécsi császári posta­hivatalnál radexelhatnek meg TARTALOM. Magyarország és E­r­d­é­l­y. Kinevezés. Ismét Tisza. Nézetek a Tiszafolyam szabályozását illetőleg (vége.) Me­gyék. Közgyűlés Barsban. Budapesti hirharang. Nemzeti színház. Devalvationalis rovat, különös tekintettel a Hetilapra. XII. A­u­s­z­­t­r­i­a. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Spanyolország. Olaszország. Lengyelország. Krakó. Keletindia. — Gabonaárak Eu­ropa külön tartományiban. Hivatalos és magánhirdetések. ilLlGYil­KOS 18KÁCS és ERDÉLY. A nmltgu magy. kir. udv. Kamara a lippai kir. kamrai biztosságnál megü­resült ideigl. kasznált állomásra Pichle­r Lipót eddig berlis­­tyei kamrai ispánt alkalmazta. ISMÉT TISZA. Azon jegyzőkönyvben, melly a hírlapok mellett még februárban szétkükletett’s azon társulat múlt ja­nuári tanácskozásait tartalmazza, melly a Tisza völgyét akar­ja rendezni és hasznosítani, egy helyen többek között ez áll: „mindent, mi tehetségünkben áll, elkövetendünk, hogy ezen nagyszerű czélt, karöltve és vállvetve a kormánynyal, elérhessük; másutt ismét azt mondja a jegyzőkönyv: ajánl­­tassék ez ügy ő cs. k. főherczegségének a nádornak további kegyes pártfogásába, egyszersmind a jelen társulati tanács­kozásokból kiemelkedett végzéseket, keressék meg gróf Szé­chenyi István ő nmaga, vinné meg ö cs.k. Fölségének ’s ter­jesztené legmagasb színe eb­be mind azon itt fölebb előso­rolt kérelmeket ’s reményeket, mellyek ez ügynek ő cs. kir. felsége által leendő gyámolittatásához kapcsoltatvák. Végre az is kitetszik e jegyzőkönyvből, hogy a vállalathoz megkí­vántató ’s kölcsön utján beszerzendő pénzöszveg hozzávető­leg 6 millió pengő fiokban mondatott ki, ’s ennek kieszköz­lése is a pártfogásra hazafias­ bizalommal fölkért fönséges nádor kegyes gyámolitásától és gr. Széchenyi István ő­nmaga erélyes munkásságától váratott. Ezen jegyzőkönyvi határozatoknak annak idejében elég­tételeit, ’s a tegnapelőtt ismét öszveült és a vidéki társulatok követei által is megszaporított központi választmány már azon szerencsés helyzetben volt, miszerint a felebbi lépéseknek sikereit is meghallhatta. Gróf Széchenyi István ő­nmaga tud­niillik a legnagyobb örömmel adta tudtára a központi választ­mánynak , hogy bécsi utja és egy hónapi ott mulatása kö­vetkeztében jó eredményekről értesítheti a társulatot. Hatal­masan gyámolittatva ugyan­is a fenséges nádor által, és Bécsben a kormányférfiaknál a legszívesb közremunkálati készséggel és jóakarattal találkozva, szerencsés volt ő csa­k. Felségének olly kegyelmes rendeletét vehetni, mellynek malasztjai a tiszavölgyi rendezés és hasznosítás ügyét, a remények és óhajtások köréből a valóságok körébe alkalmasok fölemelni. ’S ennek folytában közölve jön a választmánynyal ő cs. k. fenségének a nádornak gróf Széchenyi István ő nagy­méltóságához irányzott kegyes levele, melly a fentebbi ren­deletet tartalmazza. Foglalatjának sommája az , miszerint ő Felségénél a legvalódibb viszhangra és méltánylásra talált azon nagyszerű és országos hasznú czél, mellyet ezen tár­sulat maga elibe tűzött, és a végre, hogy annak elérésében a társulat gyámoliltassék, méltóztatott ő cs.­k. Felsége, a só fölemelt árábóli alapból, évenkint, mig a szabályozás tart, százezer pengő forintot, a királyi kincstárból, segély gya­nánt , ötvenezer ftos részletekben két év alatt kifizetendő százezer pengő forintot, rendelni, egyszersmind kegyel­mesen úgy intézkedni, hogy a vállalat végbevitelére meg­­kívántató és kölcsön útján beszerzendő pénzöszveg , teljes értékű biztosítás és minden a fizetési rendet illetőknek kellő elrendezése mellett, a társulatnak kieszközöltessék. Paran­csolja egyszersmind ő cs. k. Felsége, hogy a társulat sza­bályai , költségvetései, tervei mielőbb legmagasb színe ek­be terjesztessenek. Mihez még azt adta gróf Széchenyi ő nagy­méltósága, miszerint ő a kölcsönre nézve is megtette már az előkészítő lépéseket, ’s szerzett értesítéseinek nyomán azt is jelentheti a társulatnak, hogy minden annak rende szerint elintéztetvén , a kölcsön öt percentumos kamatlábon felül semmi esetre sem, sőt talán még ezen kamatlábon valamivel alól is leend kieszközölhető, ’s egyéb visszafizetési könnyűségek is meg fognak szereztethetni. Gondolhatni, milly őszinte és igaz hazafias örömből faka­dó hálaérzettel vette a választmány ezen kedves értesítése­ket, és milly készséggel rendelte meg az ő felsége által kí­vántaknak magas színe elibe terjesztését. Tegnap ő cs. kir. fenségénél a nádornál udvarolt az egész választmány, meg­­vive legmélyebb háláját az egész társulatnak, és kérve, hogy ő cs. k. Fölségének is a főherczeg nádor által bejelentessék az. Szokott leereszkedéssel, kegyességgel és nyájassággal fogadtatván, már most munkához lát a választmány és több alválasztmányokra oszolva, igyekszik mindent szükséges rendbe hozni és elintézni, mit a munkálat és egész vállalat műszerezése és életbe léptetése igényelnek. Kedves hazámfiai és Tiszavölgyiek ! A felebbiekhez nem kell commentár! íme egy kis példánya azon politikának, mellyet Széchenyi István a kormány utilisatiójának szokott nevezni, mi pedig a haladás, és reform conservativ modo­rának előfutásául tekintünk. Illyenforma eredmény mint ez lesz és lehet akármennyi, mind a szellemi mind az anyagi mezőn, csak egyszer módját tanuljuk ki. A mód pedig igen egyszerű és mindössze is abból áll: nem örökös agyarko­­­dás , pattogás, hánykolódás , hanem egyszer már közeledés, vállvetés, kézfogás és aztán perse siker! Fenje fogát min­denki, a­mennyit akarja, de azt szükség nélkül ne mutogas­sa. Ebből az egész. Mi azt hiszszük, hogy jó lesz mindenből, miből lehet, tanulságot merítenünk, a­mint mi voltunk több­ször mondani bátrak! (Nézetek a Tiszafolyam szabályozását illetől­eg.*)—Vége.) Töltéseken kívül, a vízkiöntést elhá­rító folyamrendezési munkálat áll. b) A kigyódzások és görbületek átmetszésében, a fo­lyamszabályozás szélességére való figyelemmel. — Miáltal a folyam lehető egyenesb irányt nyerve, medre kimélyittetvén (mindazáltal ritkán tartósan) ’s a viz színe alább szállíttatván, valamint kiterjedése, úgy tartóssága is a vízkiáradásnak cse­kélyebb leend. Azonban a görbületek átmetszésétől csak akkor várhatni teljes sikert, azaz: csak akkor veendi magát a folyam , át­vágással készült uj vizágyába, ha jóval nagyobb esetet nye­­rendhet az elhagyandó anyaárok eseténél. Kicsiny lévén az ó és új vizágy-eset közti különbség, akkor az átvágás tor­kolata előtt költséges vizépítményekkel szükség a hiányzó esetet nevelni, mik többnyire — kivált oszlékony göröngyü mederben bigyódzó nagy folyamoknál — fonák­os költséget­­pazarló vizi munkálatok. Az átmetszések tehát minél kanyargésb és ollyatén te­temes görbületeket szeljenek át a ráviteles nagyobb eset megnyerése tekintetéből, mellyek valóban károsak ’s a fo­lyam természetével is ellenkezők.­­ A minél kanyargésb ’s nagyobb görbület átmetszése alatt, lehetnek azt is értetni óhajtók, miszerint Tiszánknak Kerecsenytől Komoréig, a Tiszavölgyen hiresztelt mintegy 16 görbületek átvágása he­lyett és igy a körülbelül 40,890 ölet keringő tiszafolyás he­lyett, a kerecsen-komoréi 6,480 öles tiszai nagy átmetszés létesülne. Melly tiszai nagy átmetszés első tekintettel, igaz­ ked­vező eredményűnek tűnik elő. Azonban az, a helybeli kö­rülményeknek hiteles tudomása nélkül is, mik az átvágandó vidéken —annak hullámos és homok­buczkás fekvése miatt, nem csekély akadályokat gördíthetnek elő, a nagy átmetszés végbevitelénél — Tiszafolyamunk felső, ’s különösen alsó szakaszainak helyzeteinél, és az illy nagyszerű feladat meg­fejtésére szolgáló tapasztalati adatoknál fogvást — a kitűzött folyamszabályozás országos érdekk­ czélzatának meg nem felelhet. — Nem felelhet meg pedig részint azért, mivel a folyamoknak zsinóregyenes­ hosszant tartó lefolyatása, szám­talan következetlenségek nemző oka. Mit Gudme (1. Hand­buch der theoretischen und praktischen Wasserbaukunst N­. B. 2. Abt­. 190—191. S. Berlin 1828.) ekint igazol: „A mint most minden átmetszésnél sokkal nagyobb széles­ség támad, mint miilyen szokott a folyam közönséges sebes­sége lenni, mivel az eddig hosszabb vonalban történt eset egy rövidebbre vitetik át, tehát tökéletes szabályozással a folyók, szerfölötti sebességük miatt új és egyenes ágyakban nem tartathatnának meg, az alsóbb tájak a víztömeg és vele hordott folyamanyag gyorsabb előrohanása által rendkívül káros kiáradásoknak fognának kitétetni, a hajózás a sebes­ség növekedése által tetemesen fogna nehezülni, sőt némelly folyamokban a sebesség olly nagy lenne, hogy azok ezáltal csaknem hajózhatlanokká válnának. — Általános rectificatio tehát itt igen veszélyessé lehet. De ha egy folyónak sok is nagy kanyarulatai vannak, mik rajta a hajózást nehezítik, akkor ezen kanyarulatokon átmetszések által kell javítani; e mel­lett azonban vigyázni szükség, nehogy ez­által az alsóbb tájak nagyobb veszélynek tétessenek ki, mint voltak kitéve a folyam korábbi állapotában. Itt csak az eset­mérések eredményei és az azokra alapított szemlélődések vezethetik a vízépítészt, hogy megítélhesse, mit és mennyit mérhet egy folyam sza­bályozásánál.­­ A mint többnyire minden vizépitész azon véleményben van , hogy olly kanyarulatokat, mellyek na­gyobbak, semhogy ártalmatlanságig kijavíttathassanak, át­vágni kell, úgy azon véleményben is öszhangzók, mikép némelly kigyódzásokat vagy görbületeket, nehogy a vizek szokatlan nagy sebességgel csapjanak valamelly folyam al­sóbb részeire — tovább is meg kell tartani ')•“ *) Lásd Isö részét B. P. Hiradónk 360d. számában. — Szerk. ') „So wie nun in jedem Durchstiche eine weit grössere Geschwindigkeit als die gewöhnliche des Flusses entsteht, weil der in einer langem Linie bisher Statt findende Fall auf eine kür­zere übertragen wird, so würden bei einer vollkommenen Recti­fication die Flüsse in ihren neuen und geraden Bette wegen zu grosser Geschwindigkeit nicht erhalten werden können , die un­tern Gegenden würden durch die schnellere Herbeiführung der Wassermenge und des mit herbeigeführten Flussmaterials äusserst naclitheiligen Überschwemmungen ausgesetzt werden, und die Schifffahrt würde durch die Vermehrung der Geschwindigkeit sehr erschwert, ja , in einigen Flüssen würde die Geschwindig­keit so gross werden, dass sie dadurch fast unschiffbar gemacht würden. — Eine absolute Rectification würde daher sehr gefähr­lich werden. Wenn aber ein Fluss viele und grosse Krümmungen hat, welche die Schifffahrt sehr erschweren, so müssen diese mittelst Durchstiche rectificirt werden , wobei jedoch zu berück­sichtigen ist, dass die niedern Gegenden dadurch keiner grossem Gefahr ausgesetzt werden, als sie bei dem frühem Zustande des Flusses ausgesetzt waren. Hier können nur die Resultate der Ni­­vellirungen und die darauf gestützten Beobachtungen den Hydro­­tekten leiten, um zu beurtheilen , was er bei der Rectification eines Flusses wagen darf.“ — ,,So wie fast alle Hydrotekten der Meinung sind, dass Krümmungen, welche zu gross sind, als dass sie bis zur Unschädlichkeit verbessert werden können, durch­gegraben werden müssen, so stimmen sie auch darin überein dass einige Krümmungen, um die Gewässer nicht mit zu grosser Geschwindigkeit auf die niedern Theile eines Flusses zn werfen, beibehalten werden müssen,“ Továbbá e részben Scheyer (1. Wasserbaukunst I. Th. 14. Cap. 190. S. Leipzig 1820.) szinte helyesen nyilatkozik, midőn mondja: „Helytelen munka volna azonban, ha a fo­lyóvizek ágyát, minden görbület nélkül, zsinóregyenessé akarnék tenni. Természet szerint mennél egyenesebb a fo­lyam ágya, annál gyorsabban vitetik a viz más folyamba ’s így a tengerbe; ámde ha a főfolyók más folyamokból igen gyorsan nyerik a vizet, akkor ágyukba nem vehetik azt föl és kiáradniok kell. Hogy tehát az ember lakában biztos le­gyen, miután minden folyam egymással összeköttetésben áll, szükséges mérsékelt kanyarulatokat megengedni, mi­által aztán mind a főfolyó, mind pedig mindegyik mellék­folyam megtartja a neki szükséges mennyiségű vizet Végre nem érdeknélküli leend Hagentől (fentebb említett munkájának 347dik lapja szerint) egy ide tartozó példát fel­hozni. Ugyanis: „Rendkívül felötlő módon történt azonban ez (t. i. a relativ vizeset növekedése), midőn 1840dik évi februárban a Visztula Neufähr falunál a tenger felé áttört és útját csaknem két mérfölddel megrövidítette. Az új torko­laton vagy beömlésen felül fekvő Bohnsack nevű falu annyira meg lön támadva, hogy több épületet hirtelen le kellett ron­tani,’s a növekedett folyamat azóta fölfelé sokkal messzebbre terjedt ki ’s talán még most sem érte el véghatárát.)“ Nem felelhet meg a tiszai nagy átmetszés a czélzatba vett várakozásnak még azért sem, mivel illy pénzetlen ha­zában miilyen Magyarország, midőn kevesebb költséggel sikeres­ vizmunkálat létesíthető — kábaság lenne azon czél­­zatot tömérdek költségű és végre is hihetőbben mint nem — sikeretlen munkálattal fölcserélni. Pedig mindez mellőzhet­­len lenne a tiszai nagy átmetszésnél, miután Pechmann sze­rint (1. Practische Anleitung zum Flussbaue I. B. H­. S. München 1832.) : „Az átmetszési árok szélessége tagadhat­­lanul inkább annak hoszsza által, mintsem benne a viz se­bessége és a folyam szélessége által föltételeztetik, mi ed­­digelé csaknem minden átmetszéseknél, mellyeket ismerek, figyelem nélkül hagyatott­).“ Továbbá ugyanaz, a 115dik lapon: „Ha átmetszést valamelly magaslaton keresztül kell ásni, mi által az néha igen magas oldalfalakat kap, mellyek beomlása az árkot egészen eltemethetné, illy esetben két­ségkívül az átmetszésnek nagyobb szélességet kell nyernie 5).d­ Mindezekből az a tanulság, hogy a terjedelmes hosszú­ságú átmetszések helyett egyedül az ártalmas görbületek vágassanak át, a­mint is Gudme helyesen állítja: „Egyéb­iránt megjegyezzük, hogy csupán a pontos helyismeret és egy folyó természetének gondosan eszközlött vizsgálatai ve­zethetnek azon meghatározásra, melly görbületeket kelljen ártalmasoknak tekinteni é s igy kerülni, mellyeket kelljen pe­dig megtartani, nehogy az alsóbb vidékek káros vizáradá­­soknak tétessenek ki, egyszersmind hogy az átmetszések által növelt sebesség is korlátozva legyen , melly a hajózást különben veszélyeztetni fogná­­).“ A szabályozandó Tiszavölgyre — annak természeti tulaj­donához képest elkészülvén a vizmunkálati terv, kérdés: hol kezdődjék a folyamrendezés ? Erre nézve Gudme felhívott munkájában így nyilatkozik: „Rendezésnél tanácsos a munkát a folyam alsóbb részein megkezdeni, nehogy ezen részek még nagyobb áradások­nak tétessenek ki, mintsem azelőtt voltak 7).“ Ugyanezen 2) Es wird jedoch nicht wohlgethan sein, wenn man das Bett der Ströme und Flüsse ohne alle Krümmungen schnurgerade machen wollte. Je gerader das Bett ist, desto schneller wird freilich das Wasser in einen andern Strom und ins Meer geführt, wenn aber die Hauptströme aus andern das Wasser zu schnell erhalten , so können sie es nicht fassen und müssen übertreten. — Soll nun der Mensch in seiner Wohnung sicher sein, so müs­sen , da alle Ströme und Flüsse mit einander in Verbindung ste­hen, massige Krümmungen zugelassen werden, damit jeder Hauptstrom sowohl, als jeder Beistrom, die ihm zukommende Quantität Wasser behält. 3) In höchst auffallender Weise geschah dieses aber (die Ver­mehrung des relativen Gefälles), als die Weichsel im Februar 1840 bei dem Dorfe Neufahr nach der See durchbrach und ihren Lauf beinahe um zwei Meilen abkürzte. Das oberhalb der neuen Mündung belegene Dorf Bohnsack wurde so sehr in Angriff ver­setzt , dass mehrere Gebäude schnell abgetragen werden muss­ten und die verstärkte Strömung hat sich seitdem viel weiter aufwärts ausgedehnt und vielleicht noch nicht ihre Gränze erreicht. 4) Unstreitig wird die Breite des Durchstichgrabens mehr durch seine Länge als durch die Geschwindigkeit des Wassers in demselben und durch die Breite des Flusses bedingt, was bisher beinahe bei allen Durchstichen, die mir bekannt sind, ausser Acht gelassen worden ist. 5) Wenn ein Durchstich durch eine Anhöhe gegraben werden muss, wodurch er manchmal sehr hohe Seitenwände erhält, de­ren Einstürzen den Graben ganz verschütten könnte. In diesem Falle muss er allerdings eine grössere Breite erhalten. 6) Übrigens wird bemerkt, dass nur eine genaue Local­­kenntniss und sorgfältig angestellte Beobachtungen der Natur ei­nes Flusses zu der Bestimmung führen können, welche Krümmun­gen als schädlich zu betrachten sind , und welche beibehalten werden müssen, um nicht niedrige Gegenden nachtheiligen Über­schwemmungen auszusetzen, und um der, durch die Durchstiche vermehrten Geschwindigkeit Schranken zu setzen , damit sie er Schifffahrt nicht nachtheilig wird. 7) Es ist bei einer Rectification rathsam mit den niedern Theilen eines Flusses anzufangen, um diese nicht hohem Über­schwemmungen als früherhin auszusetzen*

Next