Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)

1846-01-15 / 319. szám

tokban fejtvén ki tömött rendéit, a tizezeret könnyen felütő néptömeg által sokszorosan viszhangoztatott ,Éljen­ közt a tisztelt gróf ablaka elölt megállapodék. Nincs szándékunk­ban ezen pompás, ’s a maga nemében szintolly eredeti, mint ritka éjjeli-zene leírásába bocsátkoznunk , ámbár ha egy ismeretes megyei szónok diplomatikai szavával élnünk sz°abad, ez csakugyan nem volt tréfa ’s a csípős hideg daczára egy teljes óráig tartott. — A tisztikar azonnal tisz­teletét tévé e méltóságánál, ki a polgárok tisztelgő serege között is megjelenvén, következő szózatot intéze hozzájok. Nem szükség önöket bizonyos okká tennem, hogy azon időt, mellyel e város keblében töltök, életem legkedvesebb időszakához számítom , és hogy azokhoz számíthatom, nagy­részt önöknek köszönöm, kik közjónak irányzott czélzak­mat mindig elősegítették. Ha meggondolom, hogy édes hazánk­ban milly szép jövendő, alkotmányunkban milly fontos állás vár a sz. kir. városokra, valóban csak sajnálnom lehet, hogy Pozsony városa polgárinak, kik hazafius érzelműket harcz és béke idején soha meg nem tagadták,d­e szép sors még mindig csak jövendő képében tűnik elő. Én büszke vagyok önökre, nem azért, mintha meg­tisztelések által táplálékot kívánnék adni azon hiúságnak, melly mindnyájunkkal közös, vagy öszvekötném személyességemet a dologgal, melly nem egyeseknek, hanem az egésznek sajátja, — hanem azért, mert szeretem hinni, hogy azon szellemi, és anyagi erő hatását, mellyet önök csekély erőm közremunkálásával ki­fejtettek, a haza minden kerülete érzi; fogadják ezért önök szíves köszönetemet, mert azon polgár, ki polgártársában a jót becsüli, az becsültetését méltán követeli.“ — És mi ezt adjuk még hozzá, hogy midőn a polgár örömét, és fájdal­mát azon férfi örömével, és fájdalmával, ki érte fáradott, minden szinkülönbség nélkül őszintén megosztja, ez nem pillanati hév nemes gróf — ez a nép szava. BUDAPESTI HIRHARANG. A budai Erzsébet-szüzek zárdájában 1845. folytában, minden tekintet nélkül a val­láskülönbségre, 342 beteg részesült ingyen ápoltatásban, kikhez még 19 az előbbi évről megmaradt és 195 külső be­teg járul, kik az összes számot 556ra emelték. Ezek közöl m­eggyógyult 486, javulva bocsáttatott el 12, meghalt 33, és gyógyítás alatt maradt 33. Ez eredmény mindenesetre kedvező, ha meggondoljuk, hogy a szegények többnyire csak félholtan szoktak kórházbajutásért folyamodni.­­ A pesti temetési társulatok egyikénél azon visszaélést fedezék föl, hogy több temetési költségrészlet kétszer szedetett be. Azt tudjuk ugyan, hogy jelenleg igen kevés a halhatlan em­ber, de az is bizonyos, hogy egy sem hal meg kétszer, a tisztátlan kezek tehát mindenesetre büntetést érdemlenek.­­ Ismét nagyszerű váltóhamisításról beszélnek, az efélék azonban már olly gyakoriak, hogy újdonságok közt alig ad­hatni nekik helyet. — Néhány nap előtt egy játékbarlangba tört a rendőrség, ’s az egész játéki pénztárt elkobozta ; kár, hogy a játékosok, egyszersmind dologházba nem csukattak, hol megtanulhatták volna, mikép kell az időt czélszerűbben használni. -­Lehmann léghajós szabadságért folyamodott a pesti városligetből a felhők közé emelkedhetni, é s e jogát tőle alkalmasint senki nem fogja elvenni, de nagy részvét­re semmiesetre nem számolhat, mert nálunk igen sokan vannak, kik a levegőben építeni szoktak. Egyszerre sok embert fog magával fölvihetni, mert sokan vannak itt, kik könnyüknek találtattak. — Ben az újvárosban, melly­­nek lakosi nagy részben azon spanyol segéd-csapattól származnak, melly­eet a török iga alól fölszabadí­tani épen nem­ kételkedett, minden vasárnap némi kis verekedések szoktak történni, minthogy a tüzes spanyol vért még a Duna vize sem képes egészen meghűteni. így történt nem rég is, hogy ezen hajdani spanyol származású ivadék kedélyesen mulatott egyik kocsmában, és heves vé­rüknek két ártatlan bajor esztergályos legényt szemelt ki középkor álladalmai általában, a görög ’s romai respublicákhoz martalékul, kik mély német szemlélődő bölcsészeibe ’s egy­szersmind többrendü üvegeknek ürítésébe merültek, hogy valahára az iránt tisztába jöhessenek : mennyi azokban tu-­­ajdonképen a víz , és mennyi a bor. Elméjüket épen azon törék illő mély csöndben, hogy ugyan vizet töltött-e a kocsmáros a borba, vagy pedig bort a vízbe, miről igen érdekes tudós értekezést írhattak volna, de a tánczoló ifjú­ság által megzavartattak. Az ifjak tudniillik lyányoknak te­­kinték a két legényt, és tánczra szók­ták őket, olly határzott oldalpillantásokkal a széklábakra, hogy a szemlélődő legé­nyek minden vonakodás nélkül meg hagyák magokat tán­­czoltatni. Ámde a jókedvű kocsmáros ingerlésére a kapás ifjak olly borzasztó tánczigálásokhoz fogtak, hogy az egyik esztergályos végre türelmét veszté , mit természetesen csak boros fejének tulajdoníthatni, zsebéből vészt rántott elő, és a jókedvű kocsmárost megsebesíté. Erre a kapások mind a két legényt padra köt­zék, és kegyetlenül összevérezék, azután pedig börtönbe juttaták őket. A szerencsétlen sebe­sültek keservesen jajgattak, ’s a tömlöczőr, foglyár, vagy porkoláb azonnal — bekötözteté sebeiket? Nem, hanem — sajátkezüleg megkorbácsolta őket, mire aztán rögtön le­csöndesültek, hihetőleg, mivel ezen gyógyszer minden fáj­dalmukat azonnal megszüntette. Záradékul még azt mond­hatjuk, hogy a két legényt büntetésül bakancsviselésre aka­­rák ítélni, mesterük közbenjárása azonban megszabadná őket ettől, miután jótékony intézetek gyámolításához tete­mes összeggel járultak, és most már ismét csöndesen dol­goznak halászvárosi műhelyükben. — Pest város hivatalai f. hó­tike óta ismét délelőtt és délután nyitvák, mit az ügy­kezelés gyorsítása határzottan kívánt. — A pesti házi szemét ezentúl sokkal olcsóbban fogy kitakarittatni; hat család szemetét egy derék vállalkozó havonkint egy húsza­sért ajánlkozott kihordani.—Napokban egy hires uzsorás be­záratott, mi azonban épen nem rettenté vissza gyalázatos mes­terségük gyakorlásától a többit, mert jól tudják, hogy be­fogadásukra nincs elég hely a pesti ingyenszállásokban. — A magyar lapok jelentik, hogy teljes számú példányokkal még szolgálhatnak, a németek ellenben második kiadást hirdetnek, mi ismét tanúsítja, hogy a magyarosodás rend­kívül gyorsan terjed. — A magyar polgárhad fényes táncz­­vigalmat készül rendezni, természetesen jótékony czélra. A vigalmat minden tekintetben nemzeti szellem fogja átlengeni, mit leginkább­­. Kacskovics úr buzgalmának köszönhetni, ki általában egész városi tisztviselői hatáskörében mindent el­követ , mi által a magyar nemzetiséget előmozdíthatni véli, a mi egyébiránt igen természetes, miután ő a magyar tud.­társaság tagja , ’s következésképp a magyarság terjesztése legfőbb teendői közé tartozik. vasúton jelenleg csak mintegy négyszáz ember dolgozik, naponkint tizennégy váltó garasért, miből a mostani drágaság mellett bizony ne­héz megélniük , ha a jobban jövedelmezett nyári hónapok­ban nem iparkodtak valamicskét megtakarítani. — Nem rég az éjjeli ötcsapat tévedésből egy biztost fogott el. A furcsa szeszélyű sors gyakran igen sajátszerű tévedéseket idéz elő az életben. — ,›› MViSisi«" ti­sztialasCie. Pénteken január 1­6dikán Sza­ty­m­­áry­né javára, bérletszünéssel először fog adatni: „Első szülöt­t.” Eredeti dráma 4 felv. Irta Obernyik Károly. — Hétfőn január l6dikén pedig Füredy javára bérletszünéssel : „Beatrice d­i Tend­a,“ nagy opera 2 felv. Bellicitől. MfiJIiFÖILÖ Némelly tekintélyes hírlapok észrevételei az orosz czár romai látogatása körül nem érdektelenek. (Times.) Alig található Európa legrégibb fejedelmi ud­varok történetében is idegenszerűbb és hihetlenebb tény, mint Miklós császár hirtelen megjelenése a Vatican kapui elölt és értekezése XVI. Gergely pápával. Az északi schis­­matikus nagy monarchának, ki a keleti egyházi fejedelmisé­­­gében hatalma főelemeit bírja, e római utazása bármilly kö­rülmények közt rendkívüli esemény volt volna. A pápa egy másik egyházi hatalmasságot, önmagának fegyveres árnyé­kát látta maga előtt, és e megható alak, félig pápa, félig gránátos , élő képviselője volt a keleti vallási nagy megha­­sonlásnak, azon egyháznak, melly a florenczi concilium ,si­keretlen igyekezetei óta nyugolt meghajlhatlan testvérével alig jött érintkezésbe. És ez ellentétnek mintegy nagyobb fo­kozására, a romai aggastyán ponlifex szigorú, herkulesi fejedelmet látott maga előtt, kinek korlátlan hatalma 500,000 szuronyra támaszkodik, ’s kinek személye orszá­gaiban csaknem bálványoltatik. Ha a kereszténység vala­melyik korábbi szakában találkozott volna ekép a görök és latán egyház magasztos főnökeik személyében , bizonyára a homoeusia feletti vitát újították volna meg; a jelenkor pá­páinak földiesb dolgokkal van bajok, ’s a császárok, kik őket meglátogatják, nem jönek Valentinianus alázatos maga­tartásával. A beszélgetés, melly fejedelmi ölelkezéssel (accolade) kezdődött, politiko-vallási tartalmú volt; Acton bibornok vol a tolmács *). Rómában közönséges, és mint mondják, e magas személy nyilatkozatain alapuló hírek sze­rint , a pápa fellépése igen méltóságos , erélyes és a latin egyház fejéhez illő vola. Pillanatig sem rettegvén a szemé­lyes értekezéstől olly fejedelemmel, ki sokkal inkább szo­kott félelmet mint szerelmet maga iránt gerjeszteni, ’s ki a Vatican audientia-teremében inkább ellenségnek semmint vetélytársnak tekintetett, XVI. Gergely félretette kolostori szelíd modorát, ’s felszólította a czárt, adjon számot a fe­jedelmi palotája alatt reszkető római katholikus népekről. Tökéletes bizonyítványokat terjesztett elő a czárnak a római katholikus egyház üldöztetéséről Oroszországban, mellyeket Mezzofante bibornok és Rillo atya a jezuita rendből kemény kifejezésekkel szerkesztettek. Kinyilatkoztatá, hogy magas hivatala ünnepélyes kötelességéről feledkeznék meg, ha a czárral azon tények bizonyítványait nem közlené, mellyek az egész kereszténységet borzalommal töltötték el, vissza­térni látván a római császárok korabeli üldözéseket.. .S mi­dőn a kényuralkodó birodalma törvényeire hivatkozott, azt felelé a pápa méltóságteljesen: mikép az orosz birodalom törvényei emberek által készített törvények, mellyeket a hatalomtartó, kivel most beszél, önakarata által megváltoz­tathat, ellenben azon törvények, mellyeknek fentartása mellett neki (ő szentségének) kell buzgolkodnia, isteniek és változtathatlanok. XVI. Gergelynek igaza volt; ez eset­ben egy pápa szólott a lelkiismeret jogai, az emberek val­lási szabadsága mellett. A mi még a szegény Lengyelor­szágból hátravan, csaknem szétzúzva kormánya kemény politikája alatt; de a lengyel egyház feje nem szolgája Oroszországnak, és ez egyház gyermekeinek hite nem íiiá­­ban viszi fel ügyét Miklóstól egy fensőbb stélőszékhez (?) Nem tudjuk, mennyire bizott a pápa a czár ígéreteiben; elő­terjesztései azonban a tisztelet minden jeleivel fogadtattak, ’s ámbár Gergely a czári látogatást viszonozni nem tartotta czélszerűnek, a czár mégis ismételte azt, mielőtt az örök várost elhagyta volna. Kétségtelen azonban , hogy e neve­zetes alkalommal — mellynél, úgy hiszszük, a pápa nem mulasztotta el szent kötelességét — nem maradtak el kisebb politikai megfontolások, mellyek mindkét félen nem voltak súly nélkül. A czár át fogja látni a hasznot, mellyet saját politikájára nézve is meríthet a pápávali egyetértésből, a római udvar pedig részéről nem feledhető el, hogy olaszor­szági világi hatalmának érdekei a pétervári cabinetben gyá­­molva akadhatnak. Valószínű, hogy Roma politikája a czárt megnyerni iparkodott Ausztria barátságos intései**)és Fran­ #) A pápa t. i. olaszul, a czár francziául beszélt. *#) Tán azt hiszi a Times , mellynek Ausztria barátságos in­téseiről különös fogalma lehet, hogy Oroszország a Pápabiro­dalomnak kipótolhatná Ausztria segedelmét a regallokban és az hasonlított. Spártában, mint Rómában, a polgárok csupán nyil­vános ügyekkel foglalkoztak, csak ők viseltek fegyvert, csak ők bírtak politikai és birtok­jogokkal, egészen mint a középkori nemesség. De hogy illy előjogos osztály fenállhasson , egy más, sokkal számosabb osztálynak dolgozni és a ház szükségeit kielégí­teni kelle. Ezen rabszolgák Spártában helotáknak neveztettek. Hogy a kisebb szám a többséget illy állapotban tarthassa, örökké fegyverben kell lennie és magát abban gyakorolnia. Jaj illy tár­saságnak , ha körülményei által kényszerítve , e raboknak fegy­vert ad. Ösztönszerüleg elnyomói ellen fordítják azt, így történt Rómában Spartacus , honunkban Dózsa alatt. A nemesi és kirá­lyi had örökös viszályainak következése pedig végre a királyi hatalom megsemmisítése volt, é s mi több annál, a népnek elnyo­mása. Halljuk csak ezen időnek arany szabadságáról Schlossert szólani , korunk elsőrendű történetíróját: „III. Béla uralkodása óta, mind ez világtörténeti munkája 307 lapján, Magyaror­szágban egy változás történt, mellynek hatása mai napig meg nem szűnvén, figyelemre annál méltóbb, mivel azzal az, mi ak­koron Angolországban történt, egészen ellentétben áll. Angliában e kor óta tudniillik a szabad birtokosok (freeholders) kezdének lábra kapni, mai napig e nemzet magkövét képezvén. Magyarországban ellenben a főnemesség az akkori körülményeket arra használó, hogy a kisebb földbirtokosokat nagyon korlátozza, a parasztságot pedig teljesen rabszolgai ál­lapotba sülyeszsze.“ Ezen nézetünk ellen egy vagy más ellenzéki tag itt azon el­lenvetést tehetne: hogyan biztosítsuk tehát máskép a nemzet sza­badságát felsőbb elnyomás ellen? Erre korunk politikai tudomá­nya már régen felelt. Létesítsétek a képviseleti rendszert, de az igazit, nem valami torzképet­). Angliában a had és béke jogait korlátlanul gyakorolja , é ’s ministerei korlátlanul rendel­keznek a sereggel, ’s mellyik ellenzéki tag nyilvánította eddig aggodalmát az iránt, hogy e sereg a nemzet szabadságát el fog­ja nyomni ? Alkotmányi szerkezet által kell a szabadságot biztosítani, nem olly eszközökkel, mellyek az álladalom czélja előmozdíthatásának conditio sine qua non-ját, a közbátorságot , tönkre teszik ! Különös szerencsétlensége az a magyarnak, a megyei , alacsonyfokú, pusztán tartományi nézetbe annyira bele van bűvölve, hogy az országos képviseleti rendszer tiszta fogal­ma kevésnek fér fejébe. A mellett a politikusok és történetírók elferdítik a legfontosabb szavak értelmét: szabadságról szólanak ’s előjogot értenek alatta , nemzetről beszélnek ’s ha megvizs­gáljuk , ki az? végre kisül: a nemesség; az állósereg katonái pe­dig szerintök a zsoldosok , erről nem kételkedik senki , még történetíró sem ; ámbár épen ennek volna kötelessége e foga­lomzavart felderíteni. Zsoldosok igen is léteztek a középkorban , kivált Olaszországban, hol vezéreik condottieriknek neveztettek; de ezek nem voltak az állodalom polgárai, hanem független a háborúból kenyérmesterséget űző csordák. Volt egy időpont az olasz nép életében, mellyben a szabad városok minden harczai­­kat illy bérlet-csordákkal végezték. Machiavelli fiorenzei történe­tében teli van panaszokkal e kópék ellen, kik elfogadván a zsol­dot azután a csatákban csak komédiáztak, mert elhatározó ütkö­zetek történtek, mellyekben alig egy pár ember, sőt ollykor egy sem esett el. Ezekre illik Horváth Mihály peroratiója. De hol találunk masnap illy zsoldos csordákat? Teljesen organisált kép­viseleti állodalomban a honvédelem egyetemi kötelesség, melly­­től egy polgár sincs kivéve , nemes és nemtelen egyformán húz sorsot. Az igy kiállított had a honpolgárok, a nemzet hada,melly felelt a kormány korlátlanul rendelkezik ugyan, de felelőséggel tartozván a nemzet képviselőinek , kik a fejedelem háborús jogát már az­által is korlátozzák é s a népszerűtlen háborút lehetetlen­né teszik, hogy arra nagy költség, tehát felemelt adó szükséges, mit népszerűtlen háborúra független képviselőktől nyerhetni, nem épen valószínű.). — De feleltek , ezen katonák zsoldot húznak! — Igen, képviseleti országban minden ember, ki az állodalmat szolgálja, zsoldot kap, azaz fizetést, még maga az állodalom feje is; ennek is megvan a maga civillistája. Roszaljátok ezt? Én azt mon­dom : semmi fizetés munka nélkül, de semmi munka fizetés nél­kül! Szerintetek tehát minden ország szolgáját zsoldosnak kelle­ne nevezni. Ám lássátok ! De uraim, ha a munkát zöld asztal mel­lett ranggal és pénzzel meg is lehetne fizetni, a honvédőjét, a csatamezőn a hazáért kiontott vért és feláldozott életet, nehe­zen. És ha meg nem fizethetitek, igazságos , méltányos , sőt csak józan politikával összeegyezhető-e, hogy ti honpolgárokat , kik a nemzet legsúlyosabb kötelességeit magukra vállalják, a­helyett hogy megfizethetlen szolgálataik érdemét elismernétek, gúnynév­vel legyalázzátok? — Egyébiránt az álló seregről utóbb szólni akarván, folytassuk most szerzőnk történeti vázlatának szemléjét. 5Í®ábd­n kellene az igazi szabadság biztosítását keresni, s minden előjog ellentéte volna a szabadságnak. Két kamarai rendszer, válasz­tójognak bizonyos föltételekhez kötése msat, mind előjogokat föltéte­leznek , és azért a tapasztalás és más nemzetek történetei tanúsága szerint nem szolgaságot tesznek föl, hanem az ezen előjogokkal nem bírók egyéb jogainak megőrzésére szükségesek. Elismerjük, hogy a kornak, művelődési állapotnak előhaladtával, hajdan szükséges elő­jogok károsakká és korszerűtlenekké válhatnak és válnak is; ha azon­ban hazánkra tekintünk, megjegyeztetni kérjük, hogy a nemesség előjogaival fentartatott az alkotmányosság is, mint eszköz arra, hogy a belülről jövő természetszerű fejlődés útján megszüntethessenek vagy szétterjesztethessenek az előjogok , a­mint azt a nemzet valódi érdekei kívánják, és a politikai körülmények javasolják. ( S­z e r­k. *) Egészen egyetértünk , meg lévén győződve , hogy a tudós ismertető, igazi képviseleti rendszernek csak azt tartja, melly azon nemzet sajátszerű viszonyainak és állapotának felel meg, mellyre al­­kalmaztatik , és igy bármelly általános és mindenhova illesztetni kí­vánt schemának ajánlásától távol van. — S­z­e r­k. (Vége köv.) ) Igaz, hogy honvédelmünknek a fentebbi tekintetekből nagy­szerű átalakításokra van szüksége, de ne felejtsük más részről, mikint arra, az adó, ujonczok és országgyűlési segedelmek megajánlása ál­tal, nemzetünk is gyakorolhatja befolyását, melly bizonyosan azon arányban leend nyomatékosabb, melly arányban javuland honvédelmi rendszerünk és közeledendik képviseletünk az igazinak tiszta fogal­mához. — S­z­e­r­k. 1­ 35

Next