Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)
1846-01-15 / 319. szám
tokban fejtvén ki tömött rendéit, a tizezeret könnyen felütő néptömeg által sokszorosan viszhangoztatott ,Éljen közt a tisztelt gróf ablaka elölt megállapodék. Nincs szándékunkban ezen pompás, ’s a maga nemében szintolly eredeti, mint ritka éjjeli-zene leírásába bocsátkoznunk , ámbár ha egy ismeretes megyei szónok diplomatikai szavával élnünk sz°abad, ez csakugyan nem volt tréfa ’s a csípős hideg daczára egy teljes óráig tartott. — A tisztikar azonnal tiszteletét tévé e méltóságánál, ki a polgárok tisztelgő serege között is megjelenvén, következő szózatot intéze hozzájok. Nem szükség önöket bizonyos okká tennem, hogy azon időt, mellyel e város keblében töltök, életem legkedvesebb időszakához számítom , és hogy azokhoz számíthatom, nagyrészt önöknek köszönöm, kik közjónak irányzott czélzakmat mindig elősegítették. Ha meggondolom, hogy édes hazánkban milly szép jövendő, alkotmányunkban milly fontos állás vár a sz. kir. városokra, valóban csak sajnálnom lehet, hogy Pozsony városa polgárinak, kik hazafius érzelműket harcz és béke idején soha meg nem tagadták,de szép sors még mindig csak jövendő képében tűnik elő. Én büszke vagyok önökre, nem azért, mintha megtisztelések által táplálékot kívánnék adni azon hiúságnak, melly mindnyájunkkal közös, vagy öszvekötném személyességemet a dologgal, melly nem egyeseknek, hanem az egésznek sajátja, — hanem azért, mert szeretem hinni, hogy azon szellemi, és anyagi erő hatását, mellyet önök csekély erőm közremunkálásával kifejtettek, a haza minden kerülete érzi; fogadják ezért önök szíves köszönetemet, mert azon polgár, ki polgártársában a jót becsüli, az becsültetését méltán követeli.“ — És mi ezt adjuk még hozzá, hogy midőn a polgár örömét, és fájdalmát azon férfi örömével, és fájdalmával, ki érte fáradott, minden szinkülönbség nélkül őszintén megosztja, ez nem pillanati hév nemes gróf — ez a nép szava. BUDAPESTI HIRHARANG. A budai Erzsébet-szüzek zárdájában 1845. folytában, minden tekintet nélkül a valláskülönbségre, 342 beteg részesült ingyen ápoltatásban, kikhez még 19 az előbbi évről megmaradt és 195 külső beteg járul, kik az összes számot 556ra emelték. Ezek közöl meggyógyult 486, javulva bocsáttatott el 12, meghalt 33, és gyógyítás alatt maradt 33. Ez eredmény mindenesetre kedvező, ha meggondoljuk, hogy a szegények többnyire csak félholtan szoktak kórházbajutásért folyamodni. A pesti temetési társulatok egyikénél azon visszaélést fedezék föl, hogy több temetési költségrészlet kétszer szedetett be. Azt tudjuk ugyan, hogy jelenleg igen kevés a halhatlan ember, de az is bizonyos, hogy egy sem hal meg kétszer, a tisztátlan kezek tehát mindenesetre büntetést érdemlenek. Ismét nagyszerű váltóhamisításról beszélnek, az efélék azonban már olly gyakoriak, hogy újdonságok közt alig adhatni nekik helyet. — Néhány nap előtt egy játékbarlangba tört a rendőrség, ’s az egész játéki pénztárt elkobozta ; kár, hogy a játékosok, egyszersmind dologházba nem csukattak, hol megtanulhatták volna, mikép kell az időt czélszerűbben használni. -Lehmann léghajós szabadságért folyamodott a pesti városligetből a felhők közé emelkedhetni, é s e jogát tőle alkalmasint senki nem fogja elvenni, de nagy részvétre semmiesetre nem számolhat, mert nálunk igen sokan vannak, kik a levegőben építeni szoktak. Egyszerre sok embert fog magával fölvihetni, mert sokan vannak itt, kik könnyüknek találtattak. — Ben az újvárosban, mellynek lakosi nagy részben azon spanyol segéd-csapattól származnak, mellyeet a török iga alól fölszabadítani épen nem kételkedett, minden vasárnap némi kis verekedések szoktak történni, minthogy a tüzes spanyol vért még a Duna vize sem képes egészen meghűteni. így történt nem rég is, hogy ezen hajdani spanyol származású ivadék kedélyesen mulatott egyik kocsmában, és heves vérüknek két ártatlan bajor esztergályos legényt szemelt ki középkor álladalmai általában, a görög ’s romai respublicákhoz martalékul, kik mély német szemlélődő bölcsészeibe ’s egyszersmind többrendü üvegeknek ürítésébe merültek, hogy valahára az iránt tisztába jöhessenek : mennyi azokban tu-ajdonképen a víz , és mennyi a bor. Elméjüket épen azon törék illő mély csöndben, hogy ugyan vizet töltött-e a kocsmáros a borba, vagy pedig bort a vízbe, miről igen érdekes tudós értekezést írhattak volna, de a tánczoló ifjúság által megzavartattak. Az ifjak tudniillik lyányoknak tekinték a két legényt, és tánczra szókták őket, olly határzott oldalpillantásokkal a széklábakra, hogy a szemlélődő legények minden vonakodás nélkül meg hagyák magokat tánczoltatni. Ámde a jókedvű kocsmáros ingerlésére a kapás ifjak olly borzasztó tánczigálásokhoz fogtak, hogy az egyik esztergályos végre türelmét veszté , mit természetesen csak boros fejének tulajdoníthatni, zsebéből vészt rántott elő, és a jókedvű kocsmárost megsebesíté. Erre a kapások mind a két legényt padra kötzék, és kegyetlenül összevérezék, azután pedig börtönbe juttaták őket. A szerencsétlen sebesültek keservesen jajgattak, ’s a tömlöczőr, foglyár, vagy porkoláb azonnal — bekötözteté sebeiket? Nem, hanem — sajátkezüleg megkorbácsolta őket, mire aztán rögtön lecsöndesültek, hihetőleg, mivel ezen gyógyszer minden fájdalmukat azonnal megszüntette. Záradékul még azt mondhatjuk, hogy a két legényt büntetésül bakancsviselésre akarák ítélni, mesterük közbenjárása azonban megszabadná őket ettől, miután jótékony intézetek gyámolításához tetemes összeggel járultak, és most már ismét csöndesen dolgoznak halászvárosi műhelyükben. — Pest város hivatalai f. hótike óta ismét délelőtt és délután nyitvák, mit az ügykezelés gyorsítása határzottan kívánt. — A pesti házi szemét ezentúl sokkal olcsóbban fogy kitakarittatni; hat család szemetét egy derék vállalkozó havonkint egy húszasért ajánlkozott kihordani.—Napokban egy hires uzsorás bezáratott, mi azonban épen nem rettenté vissza gyalázatos mesterségük gyakorlásától a többit, mert jól tudják, hogy befogadásukra nincs elég hely a pesti ingyenszállásokban. — A magyar lapok jelentik, hogy teljes számú példányokkal még szolgálhatnak, a németek ellenben második kiadást hirdetnek, mi ismét tanúsítja, hogy a magyarosodás rendkívül gyorsan terjed. — A magyar polgárhad fényes tánczvigalmat készül rendezni, természetesen jótékony czélra. A vigalmat minden tekintetben nemzeti szellem fogja átlengeni, mit leginkább. Kacskovics úr buzgalmának köszönhetni, ki általában egész városi tisztviselői hatáskörében mindent elkövet , mi által a magyar nemzetiséget előmozdíthatni véli, a mi egyébiránt igen természetes, miután ő a magyar tud.társaság tagja , ’s következésképp a magyarság terjesztése legfőbb teendői közé tartozik. vasúton jelenleg csak mintegy négyszáz ember dolgozik, naponkint tizennégy váltó garasért, miből a mostani drágaság mellett bizony nehéz megélniük , ha a jobban jövedelmezett nyári hónapokban nem iparkodtak valamicskét megtakarítani. — Nem rég az éjjeli ötcsapat tévedésből egy biztost fogott el. A furcsa szeszélyű sors gyakran igen sajátszerű tévedéseket idéz elő az életben. — ,›› MViSisi«" tisztialasCie. Pénteken január 16dikán Szatymáryné javára, bérletszünéssel először fog adatni: „Első szülött.” Eredeti dráma 4 felv. Irta Obernyik Károly. — Hétfőn január l6dikén pedig Füredy javára bérletszünéssel : „Beatrice di Tenda,“ nagy opera 2 felv. Bellicitől. MfiJIiFÖILÖ Némelly tekintélyes hírlapok észrevételei az orosz czár romai látogatása körül nem érdektelenek. (Times.) Alig található Európa legrégibb fejedelmi udvarok történetében is idegenszerűbb és hihetlenebb tény, mint Miklós császár hirtelen megjelenése a Vatican kapui elölt és értekezése XVI. Gergely pápával. Az északi schismatikus nagy monarchának, ki a keleti egyházi fejedelmiségében hatalma főelemeit bírja, e római utazása bármilly körülmények közt rendkívüli esemény volt volna. A pápa egy másik egyházi hatalmasságot, önmagának fegyveres árnyékát látta maga előtt, és e megható alak, félig pápa, félig gránátos , élő képviselője volt a keleti vallási nagy meghasonlásnak, azon egyháznak, melly a florenczi concilium ,sikeretlen igyekezetei óta nyugolt meghajlhatlan testvérével alig jött érintkezésbe. És ez ellentétnek mintegy nagyobb fokozására, a romai aggastyán ponlifex szigorú, herkulesi fejedelmet látott maga előtt, kinek korlátlan hatalma 500,000 szuronyra támaszkodik, ’s kinek személye országaiban csaknem bálványoltatik. Ha a kereszténység valamelyik korábbi szakában találkozott volna ekép a görök és latán egyház magasztos főnökeik személyében , bizonyára a homoeusia feletti vitát újították volna meg; a jelenkor pápáinak földiesb dolgokkal van bajok, ’s a császárok, kik őket meglátogatják, nem jönek Valentinianus alázatos magatartásával. A beszélgetés, melly fejedelmi ölelkezéssel (accolade) kezdődött, politiko-vallási tartalmú volt; Acton bibornok vol a tolmács *). Rómában közönséges, és mint mondják, e magas személy nyilatkozatain alapuló hírek szerint , a pápa fellépése igen méltóságos , erélyes és a latin egyház fejéhez illő vola. Pillanatig sem rettegvén a személyes értekezéstől olly fejedelemmel, ki sokkal inkább szokott félelmet mint szerelmet maga iránt gerjeszteni, ’s ki a Vatican audientia-teremében inkább ellenségnek semmint vetélytársnak tekintetett, XVI. Gergely félretette kolostori szelíd modorát, ’s felszólította a czárt, adjon számot a fejedelmi palotája alatt reszkető római katholikus népekről. Tökéletes bizonyítványokat terjesztett elő a czárnak a római katholikus egyház üldöztetéséről Oroszországban, mellyeket Mezzofante bibornok és Rillo atya a jezuita rendből kemény kifejezésekkel szerkesztettek. Kinyilatkoztatá, hogy magas hivatala ünnepélyes kötelességéről feledkeznék meg, ha a czárral azon tények bizonyítványait nem közlené, mellyek az egész kereszténységet borzalommal töltötték el, visszatérni látván a római császárok korabeli üldözéseket.. .S midőn a kényuralkodó birodalma törvényeire hivatkozott, azt felelé a pápa méltóságteljesen: mikép az orosz birodalom törvényei emberek által készített törvények, mellyeket a hatalomtartó, kivel most beszél, önakarata által megváltoztathat, ellenben azon törvények, mellyeknek fentartása mellett neki (ő szentségének) kell buzgolkodnia, isteniek és változtathatlanok. XVI. Gergelynek igaza volt; ez esetben egy pápa szólott a lelkiismeret jogai, az emberek vallási szabadsága mellett. A mi még a szegény Lengyelországból hátravan, csaknem szétzúzva kormánya kemény politikája alatt; de a lengyel egyház feje nem szolgája Oroszországnak, és ez egyház gyermekeinek hite nem íiiában viszi fel ügyét Miklóstól egy fensőbb stélőszékhez (?) Nem tudjuk, mennyire bizott a pápa a czár ígéreteiben; előterjesztései azonban a tisztelet minden jeleivel fogadtattak, ’s ámbár Gergely a czári látogatást viszonozni nem tartotta czélszerűnek, a czár mégis ismételte azt, mielőtt az örök várost elhagyta volna. Kétségtelen azonban , hogy e nevezetes alkalommal — mellynél, úgy hiszszük, a pápa nem mulasztotta el szent kötelességét — nem maradtak el kisebb politikai megfontolások, mellyek mindkét félen nem voltak súly nélkül. A czár át fogja látni a hasznot, mellyet saját politikájára nézve is meríthet a pápávali egyetértésből, a római udvar pedig részéről nem feledhető el, hogy olaszországi világi hatalmának érdekei a pétervári cabinetben gyámolva akadhatnak. Valószínű, hogy Roma politikája a czárt megnyerni iparkodott Ausztria barátságos intései**)és Fran #) A pápa t. i. olaszul, a czár francziául beszélt. *#) Tán azt hiszi a Times , mellynek Ausztria barátságos intéseiről különös fogalma lehet, hogy Oroszország a Pápabirodalomnak kipótolhatná Ausztria segedelmét a regallokban és az hasonlított. Spártában, mint Rómában, a polgárok csupán nyilvános ügyekkel foglalkoztak, csak ők viseltek fegyvert, csak ők bírtak politikai és birtokjogokkal, egészen mint a középkori nemesség. De hogy illy előjogos osztály fenállhasson , egy más, sokkal számosabb osztálynak dolgozni és a ház szükségeit kielégíteni kelle. Ezen rabszolgák Spártában helotáknak neveztettek. Hogy a kisebb szám a többséget illy állapotban tarthassa, örökké fegyverben kell lennie és magát abban gyakorolnia. Jaj illy társaságnak , ha körülményei által kényszerítve , e raboknak fegyvert ad. Ösztönszerüleg elnyomói ellen fordítják azt, így történt Rómában Spartacus , honunkban Dózsa alatt. A nemesi és királyi had örökös viszályainak következése pedig végre a királyi hatalom megsemmisítése volt, é s mi több annál, a népnek elnyomása. Halljuk csak ezen időnek arany szabadságáról Schlossert szólani , korunk elsőrendű történetíróját: „III. Béla uralkodása óta, mind ez világtörténeti munkája 307 lapján, Magyarországban egy változás történt, mellynek hatása mai napig meg nem szűnvén, figyelemre annál méltóbb, mivel azzal az, mi akkoron Angolországban történt, egészen ellentétben áll. Angliában e kor óta tudniillik a szabad birtokosok (freeholders) kezdének lábra kapni, mai napig e nemzet magkövét képezvén. Magyarországban ellenben a főnemesség az akkori körülményeket arra használó, hogy a kisebb földbirtokosokat nagyon korlátozza, a parasztságot pedig teljesen rabszolgai állapotba sülyeszsze.“ Ezen nézetünk ellen egy vagy más ellenzéki tag itt azon ellenvetést tehetne: hogyan biztosítsuk tehát máskép a nemzet szabadságát felsőbb elnyomás ellen? Erre korunk politikai tudománya már régen felelt. Létesítsétek a képviseleti rendszert, de az igazit, nem valami torzképet). Angliában a had és béke jogait korlátlanul gyakorolja , é ’s ministerei korlátlanul rendelkeznek a sereggel, ’s mellyik ellenzéki tag nyilvánította eddig aggodalmát az iránt, hogy e sereg a nemzet szabadságát el fogja nyomni ? Alkotmányi szerkezet által kell a szabadságot biztosítani, nem olly eszközökkel, mellyek az álladalom czélja előmozdíthatásának conditio sine qua non-ját, a közbátorságot , tönkre teszik ! Különös szerencsétlensége az a magyarnak, a megyei , alacsonyfokú, pusztán tartományi nézetbe annyira bele van bűvölve, hogy az országos képviseleti rendszer tiszta fogalma kevésnek fér fejébe. A mellett a politikusok és történetírók elferdítik a legfontosabb szavak értelmét: szabadságról szólanak ’s előjogot értenek alatta , nemzetről beszélnek ’s ha megvizsgáljuk , ki az? végre kisül: a nemesség; az állósereg katonái pedig szerintök a zsoldosok , erről nem kételkedik senki , még történetíró sem ; ámbár épen ennek volna kötelessége e fogalomzavart felderíteni. Zsoldosok igen is léteztek a középkorban , kivált Olaszországban, hol vezéreik condottieriknek neveztettek; de ezek nem voltak az állodalom polgárai, hanem független a háborúból kenyérmesterséget űző csordák. Volt egy időpont az olasz nép életében, mellyben a szabad városok minden harczaikat illy bérlet-csordákkal végezték. Machiavelli fiorenzei történetében teli van panaszokkal e kópék ellen, kik elfogadván a zsoldot azután a csatákban csak komédiáztak, mert elhatározó ütközetek történtek, mellyekben alig egy pár ember, sőt ollykor egy sem esett el. Ezekre illik Horváth Mihály peroratiója. De hol találunk masnap illy zsoldos csordákat? Teljesen organisált képviseleti állodalomban a honvédelem egyetemi kötelesség, mellytől egy polgár sincs kivéve , nemes és nemtelen egyformán húz sorsot. Az igy kiállított had a honpolgárok, a nemzet hada,melly felelt a kormány korlátlanul rendelkezik ugyan, de felelőséggel tartozván a nemzet képviselőinek , kik a fejedelem háborús jogát már azáltal is korlátozzák é s a népszerűtlen háborút lehetetlenné teszik, hogy arra nagy költség, tehát felemelt adó szükséges, mit népszerűtlen háborúra független képviselőktől nyerhetni, nem épen valószínű.). — De feleltek , ezen katonák zsoldot húznak! — Igen, képviseleti országban minden ember, ki az állodalmat szolgálja, zsoldot kap, azaz fizetést, még maga az állodalom feje is; ennek is megvan a maga civillistája. Roszaljátok ezt? Én azt mondom : semmi fizetés munka nélkül, de semmi munka fizetés nélkül! Szerintetek tehát minden ország szolgáját zsoldosnak kellene nevezni. Ám lássátok ! De uraim, ha a munkát zöld asztal mellett ranggal és pénzzel meg is lehetne fizetni, a honvédőjét, a csatamezőn a hazáért kiontott vért és feláldozott életet, nehezen. És ha meg nem fizethetitek, igazságos , méltányos , sőt csak józan politikával összeegyezhető-e, hogy ti honpolgárokat , kik a nemzet legsúlyosabb kötelességeit magukra vállalják, ahelyett hogy megfizethetlen szolgálataik érdemét elismernétek, gúnynévvel legyalázzátok? — Egyébiránt az álló seregről utóbb szólni akarván, folytassuk most szerzőnk történeti vázlatának szemléjét. 5Í®ábdn kellene az igazi szabadság biztosítását keresni, s minden előjog ellentéte volna a szabadságnak. Két kamarai rendszer, választójognak bizonyos föltételekhez kötése msat, mind előjogokat föltételeznek , és azért a tapasztalás és más nemzetek történetei tanúsága szerint nem szolgaságot tesznek föl, hanem az ezen előjogokkal nem bírók egyéb jogainak megőrzésére szükségesek. Elismerjük, hogy a kornak, művelődési állapotnak előhaladtával, hajdan szükséges előjogok károsakká és korszerűtlenekké válhatnak és válnak is; ha azonban hazánkra tekintünk, megjegyeztetni kérjük, hogy a nemesség előjogaival fentartatott az alkotmányosság is, mint eszköz arra, hogy a belülről jövő természetszerű fejlődés útján megszüntethessenek vagy szétterjesztethessenek az előjogok , amint azt a nemzet valódi érdekei kívánják, és a politikai körülmények javasolják. ( Sz e rk. *) Egészen egyetértünk , meg lévén győződve , hogy a tudós ismertető, igazi képviseleti rendszernek csak azt tartja, melly azon nemzet sajátszerű viszonyainak és állapotának felel meg, mellyre alkalmaztatik , és igy bármelly általános és mindenhova illesztetni kívánt schemának ajánlásától távol van. — Sze rk. (Vége köv.) ) Igaz, hogy honvédelmünknek a fentebbi tekintetekből nagyszerű átalakításokra van szüksége, de ne felejtsük más részről, mikint arra, az adó, ujonczok és országgyűlési segedelmek megajánlása által, nemzetünk is gyakorolhatja befolyását, melly bizonyosan azon arányban leend nyomatékosabb, melly arányban javuland honvédelmi rendszerünk és közeledendik képviseletünk az igazinak tiszta fogalmához. — Szerk. 1 35