Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)
1846-06-07 / 399. szám
végén olly késedelmesen bocsáttatott le a függöny, hogy Schódelné mármár készülőben volt, színi ájultságából föleszmélni. Hajlandók vagyunk hinni, hogy a kárpitkezelő szini rendezőségétől tanulta a késedelmességet.- Széchenyi gróf Bécsből megérkezett é s igazi üzemélvezetére fog szolgálni az újépület melletti viruló sétány megtekintése, melly leginkább a nemes grófnak köszönheti létrejövetét. — Császár Ferencz versei szép diszkiadásban jelentek meg s bármelly főrangu hölgy asztalán méltó helyet foglalnak. Szerző a szívélyes bensőségen kívül a versek külalakjára is nagy gondot fordít, és sonetteinek legtöbbje valódi mintapéldányok. — Degrének „Félreismert lángész" vigjátéka, ugyszinte Petőfinek „A hóhér kötele“ czimü regénye sajtó alól kikerültek. — Alig van hét, melly baleseményeket ne hozna röpülő szárnyain. Egy czipész vigyázatlanságból a vasúti vonalra lépvén, az épen akkor arra robogó pályakocsik rajta keresztül mentek ,s a szerencsétlen tüstint kiadta lelkét. — Bizonyos zenész ismeretlen ok miatt az első emeletről a kövezetre dobta magát. — Szegedről egy gazda négy ökrös szekerével a földmajori cserepesek közt hajtván, ökrei megszilajultak ’s az edények halmazaiba rohanván, több száz forintra rugó kárt okoztak. A gazda, mert magyar, erősen föltevé magában, hogy vigyázóbb lesz —jövőre — Valamelly hajdan tehetős, jelenleg azonban szegénységre jutott öregúr, hogy házi kéregetéseit szép ürügy alatt folytathassa, mindenfelé azt vitatgatja, hogy csúful meglopatolt, ámbár szegénynek annyija sem volt, mint Diogenesnek a hordóban. Kedden Egressy Gábor javára Hugó Károlynak „Egy magyar király“ czímű történeti drámája tetszéssel adatott a nemzeti színházban. Óhajtható, hogy szerző művét tetemesen megrövidítse, mert az előadás háromnegyedkor tizenegyre végződött. A -------GYÁRALAPÍTÓ TÁRSASÁG. Az eredeti tizedrészletes és egész részvények kiadása a társaság pénztáránál e f. hómán veendi kezdetét. Minélfogva kéretnek azon t. ez. részvényesek, kik az említett két részvényosztályba eső illetőségeiket már befizették, vagy hátralevő részleteiket egyszerre befizetni szándékoznak , hogy a tölebbi naptól kezdve illető ideiglenes jegyeiket a netalán mellékelt nyugtatványokkal együtt a társaság pénztáránál (szélutcza, gr. Pejachevichház 2. emelet), vagy a vidéki ügynökségek által, de mindenesetre bérmenten , bemutatni szíveskedjenek. Bérmentetlen küldeményeket az igazgatóság nem fogadhat el. — Pest, junius 1 jén 1846. A gyáralapító társaság igazgatósága. A KISFALUDY-TÁRSASÁG népköltészeti gyűjteményét uj küldésekkel szaporiták , folyószám szerint: 96) Magyar Mihály 10 db. 97)Sebesy Kálmán premonstrati karkanonok és tanár Keszthelyről 109 db. 98) Fábián Gábor Aradról, leginkább dunántúli dalokat, 53 darabot külde. — Kest Pesten, jun. 3kán 1846. Erdélyi János, titoknok. JÓZSEF NÁDOR nemzeti képcsarnokának felállítására a magyar nemzeti museumban közelebbi hónapokban beküldetett adakozások MÁSODIK KÖZLÉSE (folytatás.)) Karátsonyi László Torontal vmegyei első alispán 310. sz. ívén: Karátsonyi László 5 ft; — v) Latinovits Károly, Bács vmegyei alispán 315. sz. ívén: Latinovits Alajos, Latinovits Benj., Latinovits Ferencz, Latinovits 1st., Latinovits Kár. alispán: Kriszhaber Hermán, mindenik 5 ft — öszvesen 30 ft. — v) Gallé Menyhért Szeben városi főbíró 318. sz. ívén: Bartosh Eduárd, Deáky Józs., Gallé Menyhért, Kapronczay Eduárd, Krommer Máté, Kronovszky Márk, Malik Vin., Nusecz Ed., Ringer Ján , Schleiminger Lász., Schleiminger Sán., Szalyevits Kár., Szepesházy Ed., Szűcs Józs., Wengriczky Józs., Záhorszky Sándor, mindenik 1 ft; Külkey István 20 kr — öszvesen 16 ft 20 kr. — (Folytattatik.) A pozsonyi újság áttekintését adja a cs. kir. hadsereg lisztjeinek, nemes vagy nemnemes rangkülönbség szerint. A testőrségeket kivéve a nemnemesek számára minden tiszti hol sem létezik, hanem állandó bírák, kik gyakran épen nem jogtudó , hanem műveletlen emberek, csupán önmeggyőződésök szerint ítélnek. Ezen állapot hiányai önként szembetűnők, ’s azért az értelmesebbek közt, főkép a waadti kantonban, több ízben emelkedtek szózatok, az esküttszék behozatalát követelők. Hamburgban, Holsteinban, Schleswigben és Braunschweigban (I. 19. 20.) ekorig inkább az irodalom , mint a törvényhozás terén történt valami. A többség kívánja ugyan a szóbeli és nyilvános eljárást, de az esküttszéket, más garantiák létezése mellett, feleslegesnek tartja. Itt végződik a különféle országokban divatozó rendszerek átnézése, és kezdődik a könyvnek tulajdonképen jogtudományi része. A 21 ik szakaszban szerző reassumálja sommásan az e tárgyban nyilatkozott különféle nézeteket, és a különbségnek okát leginkább abban találja, hogy azoknak, kik véleményeket akár mint törvényhozók , akár mint írók előadták, többnyire csak a franczia eljárás lebegett szemek előtt, holott az angolra is, és pedig főkép erre kellett volna ügyelniük. Ez alkalommal szerző körülményesen és nagy tárgyismerettel rajzolja az angol törvénykezési rendszer elsőbbségeit, és ezek közt azt is kiemeli, hogy a közvádló a vádlevelet már a perbefogó székekbe terjeszteni tartozik, ki abban változtatásokat is tehet, a franczia tiszti vádló pedig önbelátása és önkénye szerint csak akkor szerkeszti a vádlevelet, midőn a perbefogás már el van határozva. Ez, más, az egész eljárás szellemében rejtező mellékokokkal együtt, megmagyarázza azon tüneményt, hogy az angol vádló egyedül az igazságot igyekszik kitüntetni, és az eskütteknek csak értelméhez , de soha sem szenvedélyeihez szól; a franczia vádló pedig az ékesszólás minden erejét és mesterségét használni szokta a végett, hogy a vádlottat az esküitek előtt mennél gyűlöletes!) színben láttassa, és mennél több előítéletet gerjeszszen ellene, így igen is megfogható , miért sokan, kik csak a franczia büntető pert ismerik , a könnyebben elcsábítható esküiekben nem sokat bíznak, hanem törvénytudó állandó bírákban nagyobb garantiát találnak. Sok nyitva lévén, az egész sereg nmncsen fegyvernemű, számszerint 10,763 tisztjei közt 6145 nemnemes van , a 464 tábornok közt is 63. A nemesség főkép a lovasságnál, mérnöki és vezérleti testületeknél (Geniecorps és Generalstab) túlnyomó; ez utóbbi testületeknél és a felső fokoknál azért, mert a tisztek azokba léptetésük alkalmával, vagy hosszú szolgálatokért, nemességre emeltetnek. Feltűnőleg kevés nemes találtatik a pattantyusságnál, a tengerészetnél a határőrző ezredekben. A különféle nemzetiségek különféleképen képviselték a tiszti karban. Galiczia p. o. sokkal több katonát állít mint Olaszország, aránylag mégis sokkal kevesebb galicziai tiszt van. A cseh és morva nemesség ritkábban vállal katonai szolgálatot mint a német, legkevesebbé azonban a magyar és az erdélyi, (talán, mivel „született kalóriák“) ,s ámbár legszámosabbak, mégis legkevesebb katonatiszttel dicsekedhetnek. A bécsi újság az ausztriai császár és a két Sicilia királya e felségeik közt a vétkesek és szökött katonák kölcsönös kiadása iránt kötött szerződést közli. A kötés öt évről öt évre leend érvényes valamellyik fél ellenzéséig. Csehországban a vetések igen szépen állnak , a gabona ára leszállott, a repere dús aratást ígért. Galicziából semmi nagyobb újság. Szela elbocsátott káprálos fia, a zavargó parasztok vezérei a catastropha után, némelly embertelen kegyetlensége miatt, miket az ellenök támasztott vád szerint Bogusz gróf családján magánboszuból elkövettek, el- és pörbe fogattak. mjDjljfökjd. NAGYBRITANNIA. Londonban máj. 20. a gabnavédleti párt nagy demonstrációt tett annak megmutatására, hogy maguk a bérlők is ellene vannak a gabnavám eltörlésének. A Willis-féleelemekben az ország különféle vidékeinek 270 küldöttségei, számra mintegy 2000en, tartottak gyűlést. Elnök Richmond hg volt, ’s a nagyterem szűk lévén, a földszinti teremben Buckingham hg elnöklete alatt testvérgyűlés tartatott. Legelőször is számos bérlők szólottak , indítványozva, hogy a mezőgazdák Peel árulását utálják és a lordok házát sürgetve kérik, vesse félre az átkozatra méltó gabnabillt. Azután az alsóházi 240 párthivek köszönete által szólásra ösztönzött Bentinek lord , az alsóházi toryk ez idő szerinti valódi vezére , lépett fel megmondani, mi legyen a teendő. Reményét fejezé ki, hogy a lordok annyira megbénulandják a bilit, miszerint a parlamentet szétoszlatni kellend. Ekkor majd a földművelőkön leend a sor, a közelválasztások mezején győzedelmet víni ki, mellyel nem maradhat, miután úgy mint 1837ben, a győzelem minden elemeinek birtokában vannak. Bentinek lord után hív szövetségese d’Israell következett, ki most a kormányon helyt remél, mit tőle Peel megtagadott. Azon kísérlet ellen emelt szót, hogy a kereskedelmi elvek a nemzeti földművelési politika és a földbirtokra alapuló ó angol alkotmány helyébe tétessenek , vagy is, hogy a középosztályok által a születési aristocralia kiszor’ríttassék. „Azt akarjátok-e , kérdé az összegyűlt bérlőket, hogy a felsőház helyett, mellyre joggal büszkék lehettek, kereskedő irodátok legyen, és az ősi trónon felségesen ülő királyné helyét kalmárlegény foglalja el?“ Végre még Richmond elnök szólott és Stanley lordot a védjeli párt fővezérének kiáltotta ki. A whigpeerek, vagyis inkább, a gabnabill pártolói a felsőházban, számra 70en, máj. 23-án Lansdowne marquisnál összegyűlvén, a bilit pártolni és minden módosítvány ellen egyetemesen föllépni egyhangúlag elhatározák. Erről a lapok így nyilatkoznak: (M. Herald). Nagy örömünkre szolgál tapasztalnunk, hogy a whig peerek tegnapelötti gyűlésében hozott határozat koránsem fogadtatott el egyhangúlag, hanem hogy Melbourne lord, kit, úgy halljuk, Beauvale és Ponsonby lordok ’s még 9 vagy 10 whig peer fog támogatni, Russell lord tolakodása ellen a párt fővezérletére, óvást tett ’s kimondó, hogy a bili másodszori felolvasása ellen szavazatid. Ha a nemes lord ezt megteszi, és azt mindenből, amit hallanunk, remélhetjük , és ha őt annyi whig peer támogatandja, mennyit fönebb féltenünk, úgy az ocsmány bilinteg- lukása bizonyos. Mindenesetre a néhai főminister szavazata felér kétzerhat hivatalhajhászó éhes whig, vagy ugyanannyi szegény luly peer szavazatával. (Times.) A remény, hogy a whigek táborában visszavonás fog történni, gyarlónak bizonyult be. A whig peerek nem fognak szoros összetartásukról lemondani és a nemzet bizodalmát kockáztatni azáltal, hogy a hill megbénítása végett részekre szakadnának. Tegnapelőtt nem kevesebb mint 60 whig peer, kik közt Melbourne és Fitzwilliam lordok, gyűlést tartottak a Melbourne-palotában. A párt alsóházi több tagjai is jelen voltak. Az eredmény igen kielégítő. Nem hibáztak ugyan egyesek, kik, mit mi is tettünk míg egyesség lehetséges volt, nyilván megvallották, hogy jövedelmi okoknál fogva állandó vámot jobbnak tartanak; éreztetett azonban, hogy a kérdés illy módoni elintézésének ideje már lejárt, és közakarattal határozatba ment: a párt erejét hasztalan kísérletekre szét nem darabolni, hanem a bili keresztülmeneteletét olly szerkezettel, amint az alsóházból feljött, erőteljesen és szívből elősegítni. E határozat fontosságát említnünk sem kell. Nélküle a gabonabill nem vettetett volna félre, de annyira megheréltetett volna, hogy azt az alsóház mindenesetre félrevetné, de miután számot tarthat valamennyi whig peerek pártolására, nem forog semmi veszedelemben. A felsőházban máj. 25-én Ripon gróf, minister az indiai ügyekben, a gabonabill másodszori felolvastatását indítványozván, azt mondó, hogy ő ennek előtte csak azért pártolta a gabonatörvényeket, mivel azok nélkül Anglia a külföldtől nagyobb mértékben fogott volna függni, mint tanácsos. Most meg van győződve, hogy a védrendszer a megszaporodott népesség és Izland szegénysége mellett kártékony. Richmond hga bilit hat hónap múlva tanácsolja felolvastatni. Szerinte a gabonának a bili elfogadása után semmi ára nem leend, a földesurak és a bérlők, kik az ország termékenyítése végett földjeikbe és a javításokba nagy összegeket fektettek, e költségeiket soha vissza nem nyerendik. A gyámokok csak azért kívánnak szabad kereskedést, hogy az olcsó kenyér mellett munkásaikat olcsón fizethessék, és egyenesen, ’s önvallomásuk szerint az aristocratiát akarják megbuktatni, melly igen is veszedelembe jövend, ha a középosztályokat magától a védelvek félredobása által elidegeníti. E bili csak kezdete a megtámadásoknak, mellyek a trón alapját megrendilni, az egyházat gyengítői, az alkotmányt veszélybe és a boldog és elégedett angol nemzetet ínségbe, zavarba és fejetlenségbe dönteni fogják. F itz wi 11 i amgr. pártolta a bilit, csak azt sajnála, hogy a vámok eltörlése által az ország jövedelme fog csökkenni, mi aztán más után leend pótolandó. Fonákság az is, hogy még három évig egy kis védvám megtartandó. Orosznak tartja ugyan a bilit,mégis rá szavaz, mert félrevetése csak egy évi halasztást és az országnak nagy károkat okozna. Clevelandig a bili ellen. A bilihez csatolt engedmények igen csekélyek, ’s a bili azok mellett is igazságtalan és zsaroló rendszabály. Peel most ugyanazon okokkal él, mellyekkel 1842 ben Villiers és Cobdens ellene éltek. Legnagyobb kárt szenvedenének a kisebb nemesek és a bérlők, ’s egyszersmind sok ezer napszámos koldusbotra jutand, mert sok földek műveletlen maradandnak. Ő is azt tartja, hogy e rendszabály csak további megrenditések kezdete, mellyek legközelebb jelesen az egyházat érendik. Londonderry gr. a bili mellett. Északi Angliában a bérlők mit sem tartanak a bilitől; bízik a ministérium alaposságában, és a bilit a háznak buzgón ajánlja. Stanley lord. Kénytelennek látja magát egy rendszert védelmezni ugyanazok heves megtámadásai ellen, kik annak ezelőtt leghőbb védei voltak. Hivatkozik a legjelesb státusférfiakra Chatam lordtól Grey lordig, kik a mezőgazdaság mérsékelt védletét mindenkor szükségesnek vélték lenni, és a parliament által századok óta követett elvre, hogy az ország a külföldről gabona szükségére nézve lehetőleg függetlenné tétessék és a honi gazdaság védvámok által emeltessék. És ez nem csupán Anglia politikája, hanem még most is, míg egy britt ministérium a nemzet élelmezését a véletlenre bízni merészkedik, a gazdasági védvámok minden nagyobb országokban fenállanak. Méltányolja ugyan azok indokait, kik a bilit javasolják, azonban Peel az izgalom zaját a közvélemény mély sodrának tekinté. A miniszerek maguk vallották meg a másik házban, hogy nem tudják, minő következései lesznek a rendszabálynak. Ha arra szolgáljon az, hogy az izínségen segítsen , akkor a gabna árát annyira le kell nyomnia, hogy azt a szegény írek is vásárolhassák. Tegyen különbséget a ház éhség és helyhez kötött drágaság közt. Tagadja szónok, hogy Izlandban éhség van, megengedi azonban, hogy a burgonya rosz termése miatt sok helyen drágaság uralkodik. Ő a státustanácsban a gabinatörvények felfüggesztését, de csak is ezt pártolta. Ezek után a fenálló gabnatörvények hatásába bocsátkozott, és mutogatta, mikép hárította el a szökkenő vámtarifa a gabna árának nagy változékonyságát mindenkor, míg ez a szabad kereskedésnél leggyakoribb és legnagyobb. A jelen gabnatörvény, mondá, függetlenekké tett bennünket idegen nemzetektől, az árakat mérséklő és állandósítá; állíthatja be valaki, hogy ez az ország valamellyik érdekének rovására történt? Távol ettől, kivitelünk és hajózásunk gyarapodtak és a föld értéke nagyobbodód; mi végből tegyük tehát most e veszélyes kísérletet? Hogy a gyárak szaporodása, mellyel a bilitől remélnek, hasznára leend az országnak , kétségbe vonom: a túlgyáriás is veszedelmes magokra a gyárakra nézve. Azonban a gyárak szaporodása még nem is bizonyos. Ha korábbi vámcsökkentések után ítélünk , a gabona ára még növekedni fog a bili elfogadása után, mint a gyapjúnál történt. Mindamellett véleményem az, hogy hol sem létezik, hanem állandó bírák, kik gyakran épen nem jogtudó , hanem műveletlen emberek, csupán önmeggyőződések szerint ítélnek. Ezen állapot hiányai önként szembetűnök, ’s azért az értelmesebbek közt, főkép a waadti kantonban, több ízben emelkedtek szózatok, az esküttszék behozatalát követelők. Hamburgban, Holsteinban, Schleswigben és Braunschweigban (§. 19. 20.) ekorig inkább az irodalom , mint a törvényhozás terén történt valami. A többség kívánja ugyan a szóbeli és nyilvános eljárást, de az esküttszéket, más garanciák létezése mellett, feleslegesnek tartja. Itt végződik a különféle országokban divatozó rendszerek átnézése, és kezdődik a könyvnek tulajdonképen jogtudományi része. A 211k szakaszban szerző reassumálja sommásan az e tárgyban nyilatkozott különféle nézeteket, és a különbségnek okát leginkább abban találja, hogy azoknak, kik véleményöket akár mint törvényhozók , akár mint írók előadták, többnyire csak a franczia eljárás lebegett szemek előtt, holott az angolra is, és pedig főkép erre kellett volna ügyelniük. Ez alkalommal szerző körülményesen és nagy tárgyismerettel rajzolja az angol törvénykezési rendszer elsőbbségeit, és ezek közt azt is kiemeli, hogy a közvádló a vádlevelet már a perbefogó székekbe terjeszteni tartozik, ki abban változtatásokat is tehet, a franczia tiszti vádló pedig önbelátása és önkénye szerint csak akkor szerkeszti a vádlevelet, midőn a perbefogás már el van határozva. Ez, más, az egész eljárás szellemében rejtező mellékokokkal együtt, megmagyarázza azon tüneményt, hogy az angol vádló egyedül az igazságot igyekszik kitüntetni, és az eskütteknek csak értelméhez , de soha sem szenvedélyeihez szól; a franczia vádló pedig az ékesszólás minden erejét és mesterségét használni szokta a végett, hogy a vádlottat az esküttek előtt mennél gyűlöletes!) színben láttassa, ’s mennél több előítéletet gerjeszszen ellene. így igen is megfogható , miért sokan, kik csak a franczia büntető pert ismerik , a könnyebben elcsábítható esküitekben nem sokat bíznak, hanem törvénytudó állandó bírákban nagyobb garantiát találunk. A 22dik szakaszban szerző azon összefüggésről szól, melly a bűnvádi pernek új elrendeztetése, és a törvényszékek szerkesztése közt létezik. Angliában csak egy, a tizenöt törvénytudó tagból álló testület van Londonban , mellynek tagjai az országban szétküldöztetnek , és ott minden évben kétszer az esküttszékekben elnököltek. Szerző Németországra nézve inkább a franczia rendszert ajánlja, hol az ország minden részeiben számos , és több fokozatú törvényszékek állanak fen , és csak a hír 22dik szakaszban szerző azon összefüggésről szól, melly a bűnvádi pernek uj elrendeztetése, és a törvényszékek szerkesztése közt létezik. Angliában csak egy, a tizenöt törvénytudó tagból álló testület van Londonban , mellynek tagjai az országban szétküldöztetnek , és ott minden évben kétszer az esküttszékekben elnököltek. Szerző Németországra nézve inkább a franczia rendszert ajánlja, hol az ország minden részeiben számos , és több fokozatú törvényszékek állanak fel , és csak a bírák számát ( trat) kevesli. Broughammal együtt méltán dicséri Angiis:5 Sírzon törvényét, melly szerint a bírák parlamenti tagokká nem választathatnak , és így a politikai pártokon kívül állnak; ez egyik fő oka azon nagy bizodalomnak, mellyel a nép részrehajlatlanságuk iránt viseltetik. Azon javaslatot, hogy a rendes törvényszékhez a törvénytudó bírákon kívül, a nép közöl választott emberek is, (Schöffen) alkalmaztassanak, szerző nem helyesli , mert, úgymond, a kettő közel mindig egy fog történni, t. i. vagy a törvénytudó bírák kapacitálhatják a nemtudósokat, és akkor csak amazok teszik az ítéletet; vagy a nemtudósok utalkodottan megmaradnak véleményök mellett, és akkor a tudatlanság győz. Schveiczban, hol a bírák nagyobb része nem törvénytudó emberekből áll , (mint Magyarország némelly kisebb városiban , nemde ?) a tapasztalás megmutatta , hogy ezekkel a jogtudomány finomabb fogalmit, (mint dolus , culpa , bűntárs) megértetni úgyszólván lehetetlen , hogy többnyire a büntetés maximumára szavaznak, és több vádlottat kárhoztatnak el, mint törvénytudó bírák tennének. A Szerző rászólja a bádeni és genfi törvénynek azon rendeletét is, melly szerint a kerületi törvényszékek a perbefogást kimondják, és külön perbefogó szék nincs; megmutatja ugyanis több országból vett statistikai adatokból , hogy a külön perbefogó szék sok esetben nem látta a perbefogásnak helyét, hol a kerületi törvényszékek látták. Végre szerző még azon nézetet védi, hogy a könnyebb vétségekre más , a súlyosabbakra nézve pedig ismét más , több bírákból álló és több formaságokhoz kötött törvényszékeket alkotni szükséges. (Folytattatik.) K Angi í ír azon törvényét, melly szerint a bírák parlamenti tagokká nem választathatnak , és így a politikai pártokon kívül állnak; ez egyik fő oka azon nagy bizodalomnak, mellyel a nép részrehajlatlanságuk iránt viseltetik. Azon javaslatot, hogy a rendes törvényszékhez a törvénytudó bírókon kívül, a nép közöl választott emberek is, (Schöffen) alkalmaztassanak, szerző nem helyesli , mert, úgymond, a kettő közöl mindig egy fog történni, t. i. vagy a törvénytudó bírák kapacitálhatják a nemtudósokat, és akkor csak amazok teszik az ítéletet; vagy a nemtudósok átalkodottan megmaradnak vélemények mellett, és akkor a tudatlanság győz. Schweiczban, hol a bírák nagyobb része nem törvénytudó emberekből áll , (mint Magyarország némelly kisebb városiban , nemde ?) a tapasztalás megmutatta , hogy ezekkel a jogtudomány finomabb fogalmit, (mint diolus , culpa , bűntárs) megértetni úgyszólván lehetetlen , hogy többnyire a büntetés maximumára szavaznak, és több vádlottat kárhoztatnak el, mint törvénytudó bírák tennének. A Szerző rászólja a bádeni és genfi törvénynek azon rendeletét is, melly szerint a kerületi törvényszékek a perbefogást kimondják, és külön perbefogó szék nincs; megmutatja ugyanis több országból vett statistikai adatokból , hogy a külön perbefogó szék sok esetben nem látta a perbefogásnak helyét, hol a kerületi törvényszékek látták. Végre szerző még azon nézetet védi, hogy a könnyebb vétségekre más , a súlyosabbakra nézve pedig ismét más , több birákból álló és több formaságokhoz kötött törvényszékeket alkotni szükséges. (Folytattatik.) rák számát ( irat) kevesli. Broughammal együtt méltán dicsé 3S7