Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)

1846-06-07 / 399. szám

végén olly késedelmesen bocsáttatott le a függöny, hogy Schódelné mármár készülőben volt, színi ájultságából föl­eszmélni. Hajlandók vagyunk hinni, hogy a kárpitkezelő szini rendezőségétől tanulta a késedelmességet.- Széchenyi gróf Bécsből megérkezett é s igazi üzemélvezetére fog szol­gálni az újépület melletti viruló sétány megtekintése, melly leginkább a nemes grófnak köszönheti létrejövetét. — Csá­szár Ferencz versei szép diszkiadásban jelentek meg s bár­­melly főrangu hölgy asztalán méltó helyet foglalnak. Szerző a szívélyes bensőségen kívül a versek külalakjára is nagy gondot fordít, és sonetteinek legtöbbje valódi mintapéldányok. — Degrének „Félreismert lángész"­ vigjátéka, ugyszinte Petőfinek „A hóhér kötele“ czimü regénye sajtó alól kike­rültek. — Alig van hét, melly baleseményeket ne hozna rö­pülő szárnyain. Egy czipész vigyázatlanságból a vasúti vo­nalra lépvén, az épen akkor arra robogó pályakocsik rajta keresztül mentek ,s a szerencsétlen tüstint kiadta lelkét. — Bizonyos zenész ismeretlen ok miatt az első emeletről a kö­vezetre dobta magát. — Szegedről egy gazda négy ökrös szekerével a földm­ajori cserepesek közt hajtván, ökrei megszilajultak ’s az edények halmazaiba rohanván, több száz forintra rugó kárt okoztak. A gazda, mert magyar, erősen föltevé magában, hogy vigyázóbb lesz —jövőre — Vala­­melly hajdan tehetős, jelenleg azonban szegénységre jutott öregúr, hogy házi kéregetéseit szép ürügy alatt folytathassa, mindenfelé azt vitatgatja, hogy csúful meglopatolt, ámbár szegénynek annyija sem volt, mint Diogenesnek a hordóban.­­ Kedden Egressy Gábor javára Hugó Károlynak „Egy magyar király“ czímű történeti drámája tetszéssel adatott a nemzeti színházban. Óhajtható, hogy szerző művét teteme­sen megrövidítse, mert az előadás háromnegyedkor tizen­egyre végződött. A -------­GYÁRALAPÍTÓ TÁRSASÁG. Az eredeti tizedrészletes és egész részvények kiadása a társaság pénztáránál e f. hó­mán veendi kez­detét. Minélfogva kéretnek azon t. ez. részvényesek, kik az em­lített két részvényosztályba eső illetőségeiket már befizették, vagy hátralevő részleteiket egyszerre befizetni szándékoznak , hogy a tölebbi naptól kezdve illető ideiglenes jegyeiket a netalán mellé­kelt nyugtatványokkal együtt a társaság pénztáránál (szélutcza, gr. Pejachevichház 2. emelet), vagy a vidéki ügynökségek által, de mindenesetre bérmenten , bemutatni szíveskedjenek. Bérmen­­tetlen küldeményeket az igazgatóság nem fogadhat el. — Pest, junius 1 jén 1846. A gyáralapító társaság igazgató­sága. A KISFALUDY-TÁRSASÁG népköltészeti gyűjtemé­nyét uj küldésekkel szaporiták , folyószám szerint: 96) Ma­gyar Mihály 10 db. 97)Sebesy Kálmán premonstrati karkanonok és tanár Keszthelyről 109 db. 98) Fábián Gábor Aradról, leginkább dunántúli dalokat, 53 darabot külde. — Kest Pesten, jun. 3kán 1846. Erdélyi János, titoknok. JÓZSEF NÁDOR nemzeti képcsarnokának felállítására a magyar nemzeti museumban közelebbi hónapokban beküldetett adakozások MÁSODIK KÖZLÉSE (folytatás.)­­) Karátsonyi László Torontal vmegyei első alispán 310. sz. ívén: Karátsonyi László 5 ft; — v) Latino­v­its Károly, Bács vmegyei al­­­ispán 315. sz. ívén: Latinovits Alajos, Latinovits Benj., Latino­­vits Ferencz, Latinovits 1st., Latinovits Kár. alispán: Kriszhaber Hermán, mindenik 5 ft — öszvesen 30 ft. — v) G­a­l­lé Meny­hért Szeben városi főbíró 318. sz. ívén: Bartosh Eduárd, Deáky Józs., Gallé Menyhért, Kapronczay Eduárd, Krommer Máté, Kro­­novszky Márk, Malik Vin., Nusecz Ed., Ringer Ján , Schleiminger Lász., Schleiminger Sán., Szalyevits Kár., Szepesházy Ed., Szűcs Józs., Wengriczky Józs., Záhorszky Sándor, mindenik 1 ft; Kü­lkey István 20 kr — öszvesen 16 ft 20 kr. — (Folytattatik.) A pozsonyi újság áttekintését adja a cs. kir. hadsereg lisztjeinek, nemes vagy nemnemes rangkülönbség szerint. A testőrségeket kivéve a nemnemesek számára minden tiszti hol sem létezik, hanem állandó bírák, kik gyakran épen nem jog­­tudó , hanem műveletlen emberek, csupán önmeggyőződésök sze­rint ítélnek. Ezen állapot hiányai önként szembetűnők, ’s azért az értelmesebbek közt, főkép a waadti kantonban, több ízben emelkedtek szózatok, az esküttszék behozatalát követelők. Hamburgban, Holsteinban, Schleswigben és B­ra­u­n­s­ch­wei­gb­a­n (I. 19. 20.) ekorig inkább az iroda­lom , mint a törvényhozás terén történt valami. A többség kíván­ja ugyan a szóbeli és nyilvános eljárást, de az esküttszéket, más garantiák létezése mellett, feleslegesnek tartja. Itt végződik a különféle országokban divatozó rendszerek át­nézése, és kezdődik a könyvnek tulajdonképen jogtudományi ré­sze. A 21 ik szakaszban szerző reassumálja sommásan az e tárgy­ban nyilatkozott különféle nézeteket, és a különbség­nek okát leginkább abban találja, hogy azoknak, kik véleménye­­ket akár mint törvényhozók , akár mint írók előadták, többnyire csak a franczia eljárás lebegett szemek előtt, holott az angolra is, és pedig főkép erre kellett volna ügyelniük. Ez alkalommal szerző körülményesen és nagy tárgyismerettel rajzolja az angol törvénykezési rendszer elsőbbségeit, és ezek közt azt is kiemeli, hogy a közvádló a vádlevelet már a perbefogó szék­ek­be terjesz­teni tartozik, ki abban változtatásokat is tehet, a franczia tiszti vádló pedig önbelátása és önkénye szerint csak akkor szerkeszti a vádlevelet, midőn a perbefogás már el van határozva. Ez, más, az egész eljárás szellemében rejtező mellékokokkal együtt, meg­magyarázza azon tüneményt, hogy az angol vádló egyedül az igazságot igyekszik kitüntetni, és az eskütteknek csak értelmé­hez , de soha sem szenvedélyeihez szól; a franczia vádló pedig az ékesszólás minden erejét és mesterségét használni szokta a végett, hogy a vádlottat az esküitek előtt mennél gyűlöletes!) színben láttassa, és mennél több előítéletet gerjeszszen ellene, így igen is megfogható , miért sokan, kik csak a franczia büntető pert ismerik , a könnyebben elcsábítható esküi­ekben nem sokat bíznak, hanem törvénytudó állandó bírákban nagyobb garantiát találnak. Sok nyitva lévén, az egész sereg n­mncsen fegyvernemű, szám­­szerint 10,763 tisztjei közt 6145 nem­nemes van , a 464 tá­bornok közt is 63. A nemesség főkép a lovasságnál, mér­nöki és vezérleti testületeknél (Geniecorps és Generalstab) túlnyomó; ez utóbbi testületeknél és a felső fokoknál azért, mert a tisztek azokba léptetésük alkalmával, vagy hosszú szolgálatokért, nemességre emeltetnek. Feltűnőleg kevés ne­­mes találtatik a pattantyusságnál, a tengerészetnél a határ­­őrző ezredekben. A különféle nemzetiségek különféleképen képviselték a tiszti karban. Galiczia p. o. sokkal több kato­nát állít mint Olaszország, aránylag mégis sokkal kevesebb galicziai tiszt van. A cseh és morva nemesség ritkábban vál­lal katonai szolgálatot mint a német, legkevesebbé azonban a magyar és az erdélyi, (talán, mivel „született kalóriák“) ,s ámbár legszámosabbak, mégis legkevesebb katonatiszttel di­csekedhetnek. A bécsi újság az ausztriai császár és a két Sicilia kirá­lya e felségeik közt a vétkesek és szökött katonák kölcsö­nös kiadása iránt kötött szerződést közli. A kötés öt évről öt évre leend érvényes valamellyik fél ellenzéséig. Csehországban a vetések igen szépen állnak , a gabona ára leszállott, a repere dús aratást ígért. Galicziából semmi nagyobb újság. Szela elbocsátott káp­­­rálos fia, a zavargó parasztok vezérei a catastropha után, némelly embertelen kegyetlensége­ miatt, miket az ellenök támasztott vád szerint Bogusz gróf családján magánboszuból elkövettek, el- és pörbe fogattak. mjDjljfökjd. NAGYBRIT­ANNIA. Londonban máj. 20. a gabnavédleti párt nagy demonstrációt tett annak megmutatására, hogy ma­guk a bérlők is ellene vannak a gabnavám eltörlésének. A Willis-féle­­elemekben az ország különféle vidékeinek 270 küldöttségei, számra mintegy 2000en, tartottak gyűlést. El­nök Richmond hg volt, ’s a nagy­terem szűk lévén, a föld­szinti teremben Buckingham hg elnöklete alatt testvérgyűlés tartatott. Legelőször is számos bérlők szólottak , indítvá­nyozva, hogy a mezőgazdák Peel árulását utálják és a lor­dok házát sürgetve kérik, vesse félre az átkozatra méltó gab­­nabillt. Azután az alsóházi 240 párthivek köszönete által szólásra ösztönzött Bentinek lord , az alsóházi toryk ez idő­­ szerinti valódi vezére , lépett fel megmondani, mi legyen a teendő. Reményét fejezé ki, hogy a lordok annyira megbé­­nulandják a bilit, miszerint a parlamentet szétoszlatni kellend. Ekkor majd a földművelőkön leend a sor, a közelválasztások mezején győzedelmet víni ki, melly­el nem maradhat, m­iu­­­tán úgy mint 1837ben, a győzelem minden elemeinek birto­kában vannak. Bentinek lord után hív szövetségese d’Israell következett, ki most a kormányon helyt remél, mit tőle Peel megtagadott. Azon kísérlet ellen emelt szót, hogy a keres­kedelmi elvek a nemzeti földművelési politika és a földbir­tokra alapuló ó angol alkotmány helyébe tétessenek , vagy is, hogy a középosztályok által a születési aristocralia kiszor’­ríttassék. „Azt akarjátok-e , kérdé az összegyűlt bérlőket, hogy a felsőház helyett, mellyre joggal büszkék lehettek, kereskedő irodátok legyen, és az ősi trónon felségesen ülő királyné helyét kalmárlegény foglalja el?“ Végre még Rich­mond elnök szólott és Stanley lordot a védjeli párt fővezé­rének kiáltotta ki. A whigpeerek, vagyis inkább, a gabnabill pártolói a felsőházban, számra 70en, máj. 23-án Lansdowne marquis­­nál összegyűlvén, a bilit pártolni és minden módosítvány el­len egyetemesen föllépni egyhangúlag elhatározák. Erről a lapok így nyilatkoznak: (M. Herald). Nagy örömünkre szol­gál tapasztalnunk, hogy a whig peerek tegnapelötti gyűlé­sében hozott határozat koránsem fogadtatott el egyhangúlag, hanem hogy Melbourne lord, kit, úgy halljuk, Beauvale és Ponsonby lordok ’s még 9 vagy 10 whig peer fog támogatni, Russell lord tolakodása ellen a párt fővezérletére, óvást tett ’s kimondó, hogy a bili másodszori felolvasása ellen szava­zatid. Ha a nemes lord ezt megteszi, és azt mindenből, a­mit hallanunk, remélhetjük , és ha őt annyi whig peer támoga­­tandja, mennyit fönebb féltenünk, úgy az ocsmány bili­nteg- l­ukása bizonyos. Mindenesetre a néhai főminister szavazata felér kétzerhat hivatalhajhászó éhes whig, vagy ugyanannyi szegény luly peer szavazatával. (Times.) A remény, hogy a whigek táborában vissza­vonás fog történni, gyarlónak bizonyult be. A whig peerek nem fognak szoros összetartásukról lemondani és a nemzet bizodalmát koc­káztatni azáltal, hogy a hill megbénítása vé­gett részekre szakadnának. Tegnapelőtt nem kevesebb mint 60 whig peer, kik közt Melbourne és Fitzwilliam lordok, gyű­lést tartottak a Melbourne-palotában. A párt alsóházi több tagjai is jelen voltak. Az eredmény igen kielégítő. Nem hi­báztak ugyan egyesek, kik, mit mi is tettünk míg egyesség lehetséges volt, nyilván megvallották, hogy jövedelmi okok­nál fogva állandó vámot jobbnak tartanak; éreztetett azon­­­ban, hogy a kérdés illy módoni elintézésének ideje már le­járt, és közakarattal határozatba ment: a párt erejét hasz­talan kísérletekre szét nem darabolni, hanem a bili keresz­­tülmeneteletét olly szerkezettel, a­mint az alsóházból feljött, erőteljesen és szívből elősegítni. E határozat fontosságát említnünk sem kell. Nélküle a gabonabill nem vettetett volna félre, de annyira megheréltetett volna, hogy azt az alsóh­áz mindenesetre félrevetné, de miután számot tarthat vala­mennyi whig peerek pártolására, nem forog semmi vesze­delemben. A felsőházban máj. 25-én Ripon gróf, minister az in­diai ügyekben, a gabonabill másodszori felolvastatását indít­ványozván, azt mondó, hogy ő ennek előtte csak azért pártolta a gabonatörvényeket, mivel azok nélkül Anglia a külföldtől na­gyobb mértékben fogott volna függni, mint tanácsos. Most meg van győződve, hogy a védrendszer a megszaporodott népes­ség és Izland szegénysége mellett kártékony. Richmond hg­a bilit hat hónap múlva tanácsolja felolvastatni. Szerinte a gabonának a bili elfogadása után semmi ára nem leend, a földesurak és a bérlők, kik az ország termékenyítése végett földjeikbe és a javításokba nagy összegeket fektettek, e költ­ségeiket soha vissza nem nyerendik. A gyám­okok csak azért kívánnak szabad kereskedést, hogy az olcsó kenyér mellett munkásaikat olcsón fizethessék, és egyenesen, ’s önvallomá­suk szerint az aristocratiát akarják megbuktatni, melly igen is veszedelembe jövend, ha a középosztályokat magától a védelvek félredobása által elidegeníti. E bili csak kezdete a megtámadásoknak, mellyek a trón alapját megrendilni, az egyházat gyengítői, az alkotmányt veszélybe és a boldog és elégedett angol nemzetet ínségbe, zavarba és fejetlenségbe dönteni fogják. F i­tz wi 11 i amgr. pártolta a bilit, csak azt saj­­­nála, hogy a vámok eltörlése által az ország jövedelme fog csökkenni, mi aztán más után leend pótolandó. Fonákság az is, hogy még három évig egy kis védvám megtartandó. Orosznak tartja ugyan a bilit,mégis rá szavaz, mert félreve­­tése csak egy évi halasztást és az országnak nagy károkat okozna. Cleveland­ig a bili ellen. A bilihez csatolt en­gedmények igen csekélyek, ’s a bili azok mellett is igazság­talan és zsaroló rendszabály. Peel most ugyanazon okokkal él, mellyekkel 1842 ben Villiers és Cobden­s ellene éltek. Legnagyobb kárt szenvedenének a kisebb nemesek és a bér­lők, ’s egyszersmind sok ezer napszámos koldusbotra jutand, mert sok földek műveletlen maradandnak. Ő is azt tartja, hogy e rendszabály csak további megrenditések kezdete, mellyek legközelebb jelesen az egyházat érendik. London­derry gr. a bili mellett. Északi Angliában a bérlők mit sem tartanak a bilitől; bízik a ministérium alaposságában, és a bilit a háznak buzgón ajánlja. Stanley lord. Kénytelennek látja magát egy rendszert védelmezni ugyanazok heves meg­támadásai ellen, kik annak ezelőtt leghőbb védei voltak. Hi­vatkozik a legjelesb státusférfiakra Chatam lordtól Grey lor­dig, kik a mezőgazdaság mérsékelt védletét mindenkor szükségesnek vélték lenni, és a parliament által századok óta követett elvre, hogy az ország a külföldről gabona szükségére nézve lehetőleg függetlenné tétessék és a honi gazdaság védvámok által emeltessék. És ez nem csupán An­­glia politikája, hanem még most is, míg egy britt ministé­rium a nemzet élelmezését a véletlenre bízni merészkedik, a gazdasági védvámok minden nagyobb országokban fenál­­lanak. Méltányolja ugyan azok indokait, kik a bilit javasol­ják, azonban Peel az izgalom zaját a közvélemény mély sod­rának tekinté. A miniszerek maguk vallották meg a másik házban, hogy nem tudják, minő következései lesznek a rendszabálynak. Ha arra szolgáljon az, hogy az iz­ínségen segítsen , akkor a gabna árát annyira le kell nyomnia, hogy azt a szegény írek is vásárolhassák. Tegyen különbséget a ház éhség és helyhez kötött drágaság közt. Tagadja szónok, hogy Izlandban éhség van, megengedi azonban, hogy a bur­gonya rosz termése miatt sok helyen drágaság uralkodik. Ő a státustanácsban a gabinatörvények felfüggesztését, de csak is ezt pártolta. Ezek után a fenálló gabnatörvények hatásába bocsátkozott, és mutogatta, mikép hárította el a szökkenő vámtarifa a gabna árának nagy változékonyságát mindenkor, míg ez a szabad kereskedésnél leggyakoribb és legnagyobb. A jelen gabnatörvény, mondá, függetlenekké tett bennünket idegen nemzetektől, az árakat mérséklő és állandósítá; állíthatja be valaki, hogy ez az ország valamellyik érdekének rovására történt? Távol ettől, kivitelünk és hajózásunk gyarapodtak és a föld értéke nagyobbodód; mi végből te­gyük tehát most e veszélyes kísérletet? Hogy a gyárak sza­porodása, mellyel a bilitől remélnek, hasznára leend az or­szágnak , kétségbe vonom: a túlgyáriás is veszedelmes ma­gokra a gyárakra nézve. Azonban a gyárak szaporodása még nem is bizonyos. Ha korábbi vámcsökkentések után ítélünk , a gabona ára még növekedni fog a bili elfogadása után, mint a gyapjúnál történt. Mindamellett véleményem az, hogy hol sem létezik, hanem állandó bírák, kik gyakran épen nem jog­tudó , hanem műveletlen emberek, csupán önmeggyőződések sze­rint ítélnek. Ezen állapot hiányai önként szembetűnök, ’s azért az értelmesebbek közt, főkép a waadti kantonban, több ízben emelkedtek szózatok, az esküttszék behozatalát követelők. Hamburgban, Holsteinban, Schleswigben és Braun­schweigban (§. 19. 20.) ekorig inkább az iroda­lom , mint a törvényhozás terén történt valami. A többség kíván­ja ugyan a szóbeli és nyilvános eljárást, de az esküttszéket, más garanciák létezése mellett, feleslegesnek tartja. Itt végződik a különféle országokban divatozó rendszerek át­nézése, és kezdődik a könyvnek tulajdonképen jogtudományi ré­sze. A 211k szakaszban szerző reassumálja sommásan az e tárgy­ban nyilatkozott különféle nézeteket, és a különbség­nek okát leginkább abban találja, hogy azoknak, kik véleményö­­ket akár mint törvényhozók , akár mint írók előadták, többnyire csak a franczia eljárás lebegett szemek előtt, holott az angolra is, és pedig főkép erre kellett volna ügyelniük. Ez alkalommal szerző körülményesen és nagy tárgyismerettel rajzolja az angol törvénykezési rendszer elsőbbségeit, és ezek közt azt is kiemeli, hogy a közvádló a vádlevelet már a perbefogó szék­ek­be terjesz­teni tartozik, ki abban változtatásokat is tehet, a franczia tiszti vádló pedig önbelátása és önkénye szerint csak akkor szerkeszti a vádlevelet, midőn a perbefogás már el van határozva. Ez, más, az egész eljárás szellemében rejtező mellékokokkal együtt, meg­magyarázza azon tüneményt, hogy az angol vádló egyedül az igazságot igyekszik kitüntetni, és az eskütteknek csak értelmé­hez , de soha sem szenvedélyeihez szól; a franczia vádló pedig az ékesszólás minden erejét és mesterségét használni szokta a végett, hogy a vádlottat az esküttek előtt mennél gyűlöletes!) színben láttassa, ’s mennél több előítéletet gerjeszszen ellene. így igen is megfogható , miért sokan, kik csak a franczia büntető pert ismerik , a könnyebben elcsábítható esküitekben nem sokat bíznak, hanem törvénytudó állandó bírákban nagyobb garantiát találunk. A 22dik szakaszban szerző azon összefüggésről szól, melly a bűnvádi pernek új elrendeztetése, és a törvényszékek szerkesztése közt létezik. Angliában csak egy, a tizenöt törvénytudó tagból álló testület van Londonban , mellynek tagjai az országban szétküldöztetnek , és ott minden évben kétszer az esküttszékekben elnökölt­ek. Szerző Németországra nézve inkább a franczia rendszert ajánlja, hol az ország minden részeiben szá­mos , és több fokozatú törvényszékek állanak fen , és csak a hí­r 22dik szakaszban szerző azon összefüggésről szól, melly a bűnvádi pernek uj elrendeztetése, és a törvényszékek szerkesztése közt létezik. Angliában csak egy, a tizenöt törvénytudó tagból álló testület van Londonban , mellynek tagjai az országban szétküldöztetnek , és ott minden évben kétszer az esküttszékekben elnökölt­ek. Szerző Németországra nézve inkább a franczia rendszert ajánlja, hol az ország minden részeiben szá­mos , és több fokozatú törvényszékek állanak fel , és csak a bí­rák számát ( trat) kevesli. Broughammal együtt méltán dicsé­ri Angiis:5 Sí­rzon törvényét, melly szerint a bírák parl­amenti tagokká nem választathatnak , és így a politikai pártokon kívül állnak; ez egyik fő oka azon nagy bizodalomnak, mellyel a nép részrehajlatlanságuk iránt viseltetik. Azon javaslatot, hogy a ren­des törvényszékhez a törvénytudó bírákon kívül, a nép közöl vá­lasztott emberek is, (Schöffen) alkalmaztassanak, szerző nem he­lyesli , mert, úgymond, a kettő közel mindig egy fog történni, t. i. vagy a törvénytudó bírák kapacitálhatják a nemtudósokat, és akkor csak amazok teszik az ítéletet; vagy a nemtudósok utal­­kodottan megmaradnak véleményök mellett, és akkor a tudatlan­ság győz. Sch­veiczban, hol a bírák nagyobb része nem törvény­­tudó emberekből áll , (mint Magyarország némelly kisebb váro­siban , nemde ?) a tapasztalás megmutatta , hogy ezekkel a jog­tudomány finomabb fogalmit, (mint dolus , culpa , bűntárs) meg­értetni úgyszólván lehetetlen , hogy többnyire a büntetés maxi­mumára szavaznak, és több vádlottat kárhoztatnak el, mint törvénytudó bírák tennének. A Szerző rászólja a bádeni és genfi törvénynek azon rendeletét is, melly szerint a kerületi törvény­székek a perbefogást kimondják, és külön perbefogó szék nincs; megmutatja ugyan­is több országból vett statistikai adatokból , hogy a külön perbefogó szék sok esetben nem látta a perbefo­gásnak helyét, hol a kerületi törvényszékek látták. Végre szerző még azon nézetet védi, hogy a könnyebb vétségekre más , a sú­lyosabbakra nézve pedig ismét más , több bírákból álló és több formaságokhoz kötött törvényszékeket alkotni szükséges. (Foly­tattatik.) K­ Angi­­­ í ír azon törvényét, melly szerint a bírák parl­amenti tagokká nem választathatnak , és így a politikai pártokon kívül állnak; ez egyik fő oka azon nagy bizodalomnak, mellyel a nép részrehajlatlanságuk iránt viseltetik. Azon javaslatot, hogy a ren­des törvényszékhez a törvénytudó bírókon kívül, a nép közöl vá­lasztott emberek is, (Schöffen) alkalmaztassanak, szerző nem he­lyesli , mert, úgymond, a kettő közöl mindig egy fog történni, t. i. vagy a törvénytudó bírák kapacitálhatják a nemtudósokat, és akkor csak amazok teszik az ítéletet; vagy a nemtudósok átal­­kodottan megmaradnak vélemények mellett, és akkor a tudatlan­ság győz. Schweiczban, hol a bírák nagyobb része nem törvény­­tudó emberekből áll , (mint Magyarország némelly kisebb váro­siban , nemde ?) a tapasztalás megmutatta , hogy ezekkel a jog­tudomány finomabb fogalmit, (mint diolus , culpa , bűntárs) meg­értetni úgyszólván lehetetlen , hogy többnyire a büntetés maxi­mumára szavaznak, és több vádlottat kárhoztatnak el, mint törvénytudó bírák tennének. A Szerző rászólja a bádeni és genfi törvénynek azon rendeletét is, melly szerint a kerületi törvény­székek a perbefogást kimondják, és külön perbefogó szék nincs; megmutatja ugyan­is több országból vett statistikai adatokból , hogy a külön perbefogó szék sok esetben nem látta a perbefo­gásnak helyét, hol a kerületi törvényszékek látták. Végre szerző még azon nézetet védi, hogy a könnyebb vétségekre más , a sú­lyosabbakra nézve pedig ismét más , több birákból álló és több formaságokhoz kötött törvényszékeket alkotni szükséges. (Foly­­tattatik.) rák számát (­ irat) kevesli. Broughammal együtt méltán dicsé­ 3S7

Next