Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)

1846-02-05 / 331. szám

Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csü­tör­­tökön, pént. és vasárn.Jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bo­­rítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmé­nyek minden apróbetűs hasáb­­soráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Csütörtök 331. Februar 5. 1846. UDAPESTI HÍRADÓ. Előfizethetni nerv­eim a kiadóhivatalban, hatvani ut­­ozat Horváth-házban 4­3ik ezád­ alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál.­­ Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányokat csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Még egy szó a horvát ügyekről. Megy­ék : Kimerítő tudósítás a hon­­i közgyűlésről. Fiumei hírek. Budapesti hirharang. Devalvationalis rovat, különös te­kintettel a Hetilapra II. Külföld: Nagybritannia (trónbeszéd.) Francziaország. Egyveleg. Hivatalos és magánhirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. A KISFaluDY-TÁRSASÁG idei közülései­nek. Pestmegye na­gyobb teremében a közbejött akadályok miatt csak vasárnap, azaz febr. 8án tar­andja. A CM ég egy szó a horvát ügyekről.) A horvát ügyeket illetőleg már annyiszor visszaéltünk a t. közönség figyelmével, hogy azokat jelenleg újólag tárgyal­ni fölöslegesnek vélnék, ha az ellenvéleménynek részéről nem történtek volna olly állítások, mellyeket felelet nélkül hagyni nem lehet. Értjük itt K. L. úrnak a P. Hírlap 598 és 608dik számában „Válasz a körösi ik­rek dühön­géseire“ czímmel megjelent feleletét. Nem szándékunk a körösi rendek határozatának védelmére kikelni. A­mennyi­ben annak megtámadása, értelmének hibás felfogásán vagy elferdítésén alapszik, támogatását maguk az illetők megkí­sértették , mi pedig a dolog érdemét illeti, nem átaljuk ki­mondani, hogy mi azt szenvedelmes demonstratió elleni visszatolásnak tekintjük, és minapi czikkeinkben felállított elveinkhez ragaszkodva, az indulatosság terét örömest má­soknak engedjük át. Ennek folytában az említett czikkeknek azon részét, melly egyenesen a körösiek ellen van irányozva, e helyen mel­lőzzük­­ és bármilly örömest ereszkednénk azon nagy sza­vak és üres phrasisok bonczolgatásába, mellyekkel ugyan gyermekeket elámítani lehet, de a komoly vitatkozás pályá­ján sem valakit meg nem győzhetni, sem meg nem ijeszt­hetni ; jelen okoskodásokban egyedül azon állításokra szo­­rítkozandunk, mellyek vagy általános fontosságúak, vagy a horvát kérdések lényegét érik. Mi mindenekelőtt azon állítást illeti, hogy részünkről nem történt semmi, mi a horvátokban nemzetiségük féltését fölhíhatta volna, és hogy a magyar nyelvre nézve egyebet soha sem követeltünk, mint azt, hogy országgyűlésünkön, a törvényhozás , a közös kormányszékeknél és a törvényha­tóságoknak horvátországgali közjogi találkozásaiban a köz­­igazgatás nyelve a magyar legyen, erre felfogásunk szerint .Horvát bonyodalmaink* czímű czikkeink harmadika mintegy már előleges feleletként szolgálhat. Erre utasítjuk tehát a nyájas olvasót, és míg az általunk felhozott adatok és tények, ellenkező tények és adatokkal megczáfolva nem lesznek, az említett állítást ollyannak vagyunk kénytelenek tekinteni, melly a szorosabb vizsgálatot egyáltalában ki nem állja. Ha pedig az utolsó tartománygyülésen állítólag mindenható ili­­reknek mintegy vétkül tulajdoníttatik, hogy nyelvűknek a latin nyelv helyetti diplomatikai pol­tra emelését nem rüszint határozták légyen el, ámbár maga az értekező száz alka­lommal ezt nekik mintegy megengedte, mi részünkről ezen eljárásukat teljesen helyeseljük, és óhajtottuk volna, hogy hasonló mérséklet jellemezte legyen többi határozataikat is, mert ámbár a tett ajánlat őszinteségén már azért sem kétel­kedünk, mivel az ,agent provocateur* gyűlöletes szerepét senkire ruházni nem akarjuk, tartunk mégis tőle, hogy a deák nyelvnek horvátországbeli kiküszöbölése a mostani kö­­­rülmények alatt tán magának az érd. értekezőnek elvbaráti közt is újabb ingerültségre, vagy aggodalmakra adott volna okot. Ezen kérdés eldöntése is legbiztosabban akkorra ha­­lasztandó, midőn az nem az ingerült kedélyeknek befolyása alatt, hanem a higgadt, minden körülményeket szemügyre vevő vitatkozás útján történhetik. Azon kitörésekre nézve, mellyek a horvát tartomány­gyűlésen a k. helyi, tanács ellen történtek, ámbár mi azokat részünkről kárhoztatjuk, nem tagadhatjuk mégis, hogy ezen kemény, kíméletlen és szenvedélyes hangulat a kormány irányában a magyar ellenzék által kezdeteit legelsőbb is használtatni, és hogy e tekintetben a varasdi ik­rek csak ta­­nítványokként tekintendők. Örülünk egyébiránt, ha az ellen­zék i­lyeneken megütközik ; örülünk, ha általánosan meg­ismertetik, hogy a vélemény- és szólásszabadság a kijelen­tések szabadosságát föl nem tételezi, és hogy az izgatás és szenvedelmesség illy hangulata csak árthat azon ügynek, mellynek védelmére használtatik! Ha azonban a pesti hírlapi értekező ezeken megbotránykozik , miért nem javasol előbb maga, miért nem megy jó példával elő, és miért látja a má­sok szemeiben a szálkát, önmagáéban pedig a gerendát sem? Még egy van, mit hallgatással el nem mellőzhetünk, és ez azon állítás, hogy azon párt, melly Magyarország iránt rokonszenvet táplál’s a fenálló kapcsolatot conserválni akar­ja, oppositiónak nyilatkoztaik­­sat. Értsük egymást, és ne zavarjuk össze a fogalmakat. A Horvátországban létező pár­tok, mellyeket az ilir, a nemzeti, vagy a magyar, magyar-horvát, valódi horvát és szinte nem­zeti párt nevezetek alatt ismerünk, első fellépésükkor nem annyira politikai, mint nemzetiségi pártok szí­nében mutatkoztak, azaz: ámbár helyes vagy helytelen nem­zetiségi törekvéseik, a dolog természeténél fogva politikai irányzatokkal is val­nak összeköttetésben, ez utóbbiakat mégis mindig a kapcsolt részek nemzetiségi és municipális érdekeinek különböző felfogásának rendelték alá. A pártok ezen viszonyaira tehát a kormánypártnak és ellen­zéknek a conservativeknek és radicálisoknak pártnevei a közönséges szójárás szerint nem alkalmazhatók.­­ De midőn a vita már nem egyedül a felemlített téren folytattatott, hanem általános politikai mozgalmainkkal jött összeköttetésbe, a felemlített párt egyes tényezői valahány­szor fölléptek, mindig a legszélsőbb magyar ellenzék értel­mében nyilatkoztak, a­nélkül, hogy valaha egyenesen befa­­vouíroztattak volna ; ott pedig , hol többséggel bírnak, mint azt már más helyen is mondok, mindig és minden alkalom­mal a magyar ellenzék irányzatait pártolták. Nem vizsgáljuk itt, helyes-e az ellenzéknek általános eljárása; nem vitat­juk, szükséges-e azért, mert valamelly párt egyes kér­désben, p. o. a lutopolyaiak szavazatára ,sat. nézve, a fel­sőbb rendeleteket sérelmeseknek tartja, az ellenzéki hit­vallás minden, vagy legalább főpontjait elfogadni; de erő­sen hiszszük, hogy ott, hol az történik, azon párt, melly a felemlített utat követi, ellenzékinek tekintendő. Ismételjük, nem akarunk egy egész pártot egyes tagjai túlzásiért fele­lőssé tenni, de miután a politikai elemezés alapszabályai szerint csak tények és kijelentések után ítélhetünk, a szívek redőit pedig nem vizsgálhatjuk, a tények alapján nem cso­­dálkozhatunk, ha a magyar-horvát párt sokak által ellenzéki­nek tekintetik. Egyébiránt sokkal nagyobb méltányossággal vagyunk a többször említett párt iránt, minthogy feltennék, miszerint, midőn ellenzéki elveket követ, az ellenzéki czí­­men megütközhetnék, vagy hogy ellenzéki elvek és indít­ványok mellett nyilatkoznék, ha meggyőződései az ellenzék elveivel ugyanazonosok nem lennének! Ha pedig horvát le­velezőink némellyikei az ilir pártot „ilir conservativ pártnak sőt „leyális kormánypártnak is szeretik nevezni, mi ezt csak annak tanuságaként vehetjük, hogy olly állítólagos irányzatok, mellyeknek tulságát honunkban senki soha sem helyeselte és nem is helyeselhette, önmaguknál sem találnak többé általános pártolásra, mert kétségkívül a kormány- és conservativ-párti nevezet őket csak azon esetben illetheti, ha nemzetiségük és municipális állásuk iránti min­den buzgóságuk mellett, azon alapokat tartják tiszteletben, mellyek fentartását a leyális kormány­ és a conservativ-párt egyaránt szükségeseknek vallja, t. i. a kapcsolt részeknek hazánkkali százados összeköttetését és az egy korona tag­jainak barátságos egyetértését. Tekintsük már most közelebbről az újólag felhozott okos­kodásokat, mellyek tartalma röviden összefoglalva, körül­belül a következő : „A kapcsolt részeket egyetemben illető municipális tárgyak az 179°/1- 58. 1.czikk értelmében a tar­tománygyűlésen tárgyalandók; ezen municipalis tárgyak ter­mészetét pedig a II. r. III. sz. kifejtvén, kétségkivüli, hogy a szerint a tartománygyűlésen csak municipalis statuta­­ri­us (szabályalkotó) és nem legislativus (törvényho­zó) joggal bir , miért is az országgyűlésen kivetett adót föl­oszthatja de maga adót ki nem vethet ’sat.­ miből természe­tesen következik, hogy a kapcsolt részek tartománygyűlése, a horvát nemesség azon minden magyar nemessel közös jo­gát, miszerint szabadon választott követei által a törvényho­zásban részt vehet, ’s részt kell vennie , legtávolabbról sem csonkíthatja ; és itt fekszik magyarázata azon jognak, mi­szerint a kapcsolt részek tartománygyűlésében a horvát ne­messég a legutóbbi időkig személyesen részt vehetett, mert 1759-ig Zágráb, Körös és Varasd megyék a magyar me­gyékkel egyenlő jurisdictionális állapotban nem lévén, min­den ügyeik közös tartománygyülésen tárgyaltattak, és igy a tartománygyülés mintegy három egyesült vármegyének gyűlése lévén,azon a nemességnek személyes voksolási joggal kellett bírnia, mint a megyei gyűlésekben bir. De később a megyék rendeztetése után is, ezek egyenkinti követ­küldési joggal föl nem ruháztatván, a megyei nemességnek szemé­lyes voksolási joggal birnia kellett, mert a magyar alkot­mány a közvetett választások rendszerét nem ismeri. Ennek bizonyságául szolgál továbbá egy az 1756dik évi T. G. 61 d. czikkében, a meg nem jelenő birtokos nemesekre szabott 100 ftnyi büntetés, és Posega, Szerém, Verőczemegyéknek ismételt országgyűlési panaszai a fölött „hogy a taggyűlé­sen a zágrábi nemesség személyes megjelenése által elnyo­matnak.“ — Hoszasak voltunk ez okoskodások elősorolásában , mert olvasóinknak, mennyire lehet, azok hű rajzát kívántuk adni. Mi a tart.gyűlés föladásáról és hatásköréről mondanik, min­­állitásainkkal ugyanazonos, milly nehéz legyen mindazáltal a leghatározottabb általános elvnek alkalmazása, annak bizony­ságát nyújtja azon körülmény, hogy az adónak a közös törv.ho­­zás, és nem a tartománygyűlés általi ajánlása nem a II. r. III. sz. megszorító rendeletének következése, hanem egye­dül az 179­­/­ 59. t.cznek kifolyása, és hogy ennek alkotása előtt a 2. r. 39. t.cznek fönállása mellett ezen kérdés mégis gyakorta egészen eltérőleg, és a magyar országgyűlés be­folyása nélkül kezeltetett. Az okoskodás többi része egyenesen arra megy ki, hogy miután az 1759. rendezés által a horvát megyék egyéni kö­vetválasztási jogot nem nyertek, az úgynevezett alsótótor­­szági megyék pedig az 1751. 23. t.eznél fogva külön köve­tek által képviseltetvék, a tartománygyűlés a kö­vetválasztásra nézve még mindig a három egyesült megyék közgyűlése, mellyen ezen me­gyék nemességének egyéni szavazati joggal birnia kell! Itt kérdezzük mindenekelőtt: miben egyesült megyék a három horvát megyék? hiszen mindegyik külön jurisdi­ctionális hatósággal bír! Kérdezzük tovább : miben megyei közgyűlés a tartománygyűlés? hiszen hatásköre a me­­gyeinél sokkal terjedtebb és nagyobb! Ha ezen okoskodása a p. hírlapi értekezőnek állana, ak­kor két különböző tartománygyűlésnek kellene léteznie; ollyannak, mellyet a világos törvény említ, és melly az 179­ 58 d. t. sz. szavai szerint, a kapcsolt részeket egy ete­­k­­ben illető ügyeket tárgyalja (negotia eadem regna in con­creto respid­entia) és ollyannak, mellyről a törvény em­lítést nem tesz, melly egyedül a három horvátországi me­gyék egyesült közgyűlése; ha ez áll, akkor megváltozik a nemesség egyéni szavazatjogi követelésének egész alapja , akkor ez nem általános jog többé, de egyedül a követvá­lasztásra és utasításadásra szorítandó, a tart.gy. egyéb ügyei­re pedig nem alkalmazható. De létezik vagy létezett-e va­laha illy különböző nemű tartománygyűlés, mellynek kü­­lönböző elemekből kellene állnia követválasztás és utasítás esetében, és ismét más elemekből, ha a kapcsolt országok egyéb ügyei tárgyaltatnak ? Igényelhetnek-e ez utóbbiakra nézve személyes és egyéni szavazatjogot azon horvát me­gyék nemesei, melly megyék az országgyűlési követküldés esetét kivéve , 1759. óta a kapcsolt részek egyéb törvény­­hatóságaival egyenlő jurisdictionális állapotban vannak? — És megszüntették-e nagy részben az utolsó tárt.gyülés ellen fölhozott sérelmek, miután ennek föladásaihoz sem követvá­lasztás sem utasításadás nem tartozott! Vizsgáljuk a többi okoskodásokat. A fölhozott 1756. 100 ftnyi büntetés , melly egyedül a b­i­r­t­o­k­o­s nemesekre volt kiszabva, inkább mellettünk, mint ellenünk szólani látsza­­tik, és tán a báni levelek által meghívottak iránt fölvilágo­­sításként szolgálhat. Meg kell jegyezni, hogy ezen szabály 1756ban és így a horvát megyék rendezése előtt keletke­zett, és így akkor még az administrationális tárgyak is tar­tománygyűlésen tárgyaltattak. Megtörténvén a megyék ren­dezése, a tartománygyűlés is más formát vett magára. Az administrationális tárgyak a megyékhez utasíttattak ,és a kap­csolt részeket egyetemben érdeklő ügyek a tartomány­­gyűlésnél maradtak. Más lévén így ez utóbbinak hatásköre mint a megyéké és annál sokkal terjedtebb, nem lehet akár logire akár igazsággal állítani, hogy a tartománygyűlés al­kotó elemeinek csak azoknak kell lenniök, mellyek a me­gyéket képezik. Nem bizonyíthat tehát e helyen semmit a nemesség általános jogából vett okoskodás, mert az tagad­­hatlan, hogy a tartománygyűlés küldi jogszerűleg magyar diétára a horvát követeket, és miután az is tagadhatlan, hogy ezen tartománygyűlés egyik kétségtelen alkotó elemét épen a három horvát megyék képviselői teszik, világos, miként az egyéni szavazatjog alapossága ellen a tartománygyűlés bel­­szerkezete is harc­ol. Nem is tekintettek magyar országgyű­lésen a horvát követek soha is megyei követeknek, hanem Horvátország követeinek czímeztettek, és ez okon bizonyos megkülönböztetésben is részesültek. Egyébiránt, bár mi az el­­­lenfél adatainak hitelességét épen olly kevéssé veszszük két­ségbe , mint tulajdon hitelességünket kétségbe vétetni en­­gednék, minekutána mégis maguknak e törvényeknek ma­gyarázata is különböző lehet, az illető szabály szövege és kö­rülményei pedig részletesen előadva nincsenek, ez adat to­vábbi vitatását e helyen mellőzzük. Hogy Posega, Szerém és Verőcze megyék a tartomány­­gyűléseni elnyomatásukról panaszoskodnak, még a ne­messég egyéni szavazatjogát nem bizonyítja, mert ime , hány panaszt hallunk hazánkban a hallgatóság, az ifjúság megyék és országgyűléseken­ befolyása ellen, kik p. o. koronaőr­­választáskor vagy tisztújításkor képesek az ország vagy me­gye rendeit lelármázni, anélkül, hogy ebből jogukra nézve következtetést vonni lehetne. Hogy pedig a mondott panasz így értelmezendő, kitűnik abból, hogy nem a horvátországi de egyenesen a zágrábi nemesség bitorlóit befolyása el­len emeltetett; kitűnik abból is, hogy mint állittatik, a hor­­vát nemesség maga részéről a fölemlitett megyék, tárt.gyű­lési befolyásuk ellen szinte panaszkodott, melly panasz tel­jesen alaptalan lenne, ha három vagy legfölebb hat köznemes szavazata jogszerűleg elég volna ezen törvényhatósági kevetek egész befolyásának megszüntetésére. Már­pedig ez lett volna az eset, ha minden horvát nemesnek egyéni sza­vazatjoga volt volna. Mind­ezen panaszok csak azt mutatják, hogy ott is volt rendetlenség elég, és egyszer másszor egy vagy más részről lármázó tömeg hozatott be. Ha végre né­­mellyek azt állítják, hogy ezen három tótországi megyéknek egész tartománygyűlésein állásuk onnét veszi eredetét, hogy mint Dráván túl fekvők , háborús időkben, országvédelmi és administrationális tekintetből, a báni hatósághoz csatoltat­­tak, vannak mások, kik azt hiszik, hogy országgyűlési me­­gyénkénti képviseletek csak annak tulajdonítandó, hogy bár a báni hatóság alá tartoznak, sok közigazgatási tekintetek­ben mégis állásuk a horvát megyék állásától különböző lévén, ezen eltérő viszonyok külön képviseletet is igényeltek. És ezzel bevégezzük az említett czikk elleni észrevételein­ket , föntartván magunknak a vitatkozás folytatása esetében, többi észrevételeink megtételét. Nem akarunk okoskodá­sainknak kelletinél nagyobb nyomatékot tulajdonítani, de annyit bizonyosnak vélünk, hogy a horvát nemesség szava­­zatjogát illetőleg okok állanak okok, adatok adatok ellené­ben, és hogy, föl­téve bár meg nem engedve, hogy súlyuk egyenlő legyen, még ez esetben is e szövevényes tárgy körül minden más eljárás inkább helyén lenne, mint az ellenzék azon szenvedelmes kitörései és indulatos gya­­nusítgatásai, mellyekkel ezen ügyet is megrohanni jónak tar­ta ; mert a­hol olly hosszú és fáradalmas demonstratiokra van szükség, hogy valamit jognak bizonyítsunk, mint a­mily-

Next