Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)

1846-05-05 / 381. szám

Kedden‘81. Május 5. 1846 . BUDAPESTI HÍRADÓ. Ml&t­ tel ítélni ktivhena fctodAMvatatfeuL hatvani at» porvtih-Wtan ISSfk az ám alatt (HdaHnt, es minden királyi posttfMvatalnál. — Ai a­u­s­z­t­r­­­i birodalomba s külföldre menendő példányokat csak a kérsi ciáixari posta­­hivításnál itideltetLn­ek ide­. Ezen lapok minden héten négyszer, u. m­. kedden, csütör­tökön, pont. és vasam.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bo­ntókban 6 ft. ez. p. A hirdetmé­nyek minden apróbetűs hasáb­­soráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik TARTALOM,­­Magyarország és Erdély. Kinevezések. Elő­léptetés. A tiszavölgyi társulat ülései ’s a nyilvánosság. — Egy jó jelzálog-rendszer hazánkbani életbe-léptetésének akadályai, és ezen akadályok elmozditásának módja (folytatás.) Megyék és város­ok. Közgyűlés Nógrádban. Közgyűlésről! tudósitás Trencsin­­ből. Zombori levél. Budapesti hirharang. Devalvationalis rovat, külö­nös tekintettel a Hetilapra. XVII. Külföld. Nagybritannia. Franczia­­ország. Spanyolország. — Hivatalos és magánhirdetések. Lotte­­riákban húzott számok. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Sta­­tusztapirok és részvények árkelete. Dunavizállás. IHAQYABORSZÁG és £RDÉ1¥. A cs. ap. kir. Fölsége, Récse­y Ádám kormányzó tábornokot s altáborvezért — a cs. kir. hadseregnél sokévi hű és buzgó szolgála­tinak mig fensőbb elismerése bizonyítványául a kir. magyar nemes test­őr-sereg másod-alkapitányává legkegy. kinevezni méltóz­tatott. K­obera József, vindschachti kir.anyagszertár-irász, körmöczi kir. szergondnokká lön érdemesítve. A tiszavölgyi társulat ülései ’s a nyilvá­nosság. (Felvilágo­sításul Snek a Hetilapban 26. szám.) *) Megemlíttetett a Hetilap 26. számában S. által, hogy a tisza­völgyi társulat „jogosan cselekszik, ha nem tart nyilvános üléseket. Ezen jogával élhet is nem is. De ha él vele, ha nem nyújt az időszaki sajtónak tárgyismereti alkalmat, leg­­fölebb egy rövid jegyzőkönyvből mutatja meg a végered­ményt mint bevégzett tényt, nem lehet az időszaki sajtónak szemére vetni, ha az ügy belsejébe nem avatkozik.“­­ A tiszavölgyi szabályozás, mind azon fontos czélok kap­csolatával, miket a pesti gyűlés együtt befoglalt, ollyszerű vállalat, mellynek nemcsak az érdekeltek, de az egész haza szellemi csatlakozását bírnia kell, ha sikerre valószínűséggel számitni akarunk. Ez ügyben nemzet és kormánynak, nagy és kisbirtokosnak , minden néposztálynak, jobb és baloldal­nak kezet szükség fogni a czél eléréséért. E körül minden érdeket és színezetet egyesítni kell. Ez volt a tiszavölgyi társulat egyetemi meggyőződése , mit jegyzőkönyvében is kifejezett. Ha már a tiszavölgyi társulat e szükséget érező, igen hibás lépést tett volna nézetem szerint, ha az időszaki sajtó irányát an ollyforma állást vett valafel, minő­knek felidézett szavaiban foglaltatik. "S én úgy hiszem, sem ne­kem, sem soknak e társulatban, kik tagjai valának, meg­bocsátható nem volt volna, ha a nyilvánosság és időszaki sajtó irányában ollyszerű intézkedéseket hallgatagon elfogadunk, mellyek politikai „hiszek egy“ünknek első ágazatát gyökeré­ben sértenék. — Nem akarom a tiszavölgyi társulatot eljá­rásában menteni. Erre szüksége nincs. De szabadjon nyíltan kimondanom, hogy ha a tiszavölgyi társulat csakugyan szi­gorúan kitiltaná az időszaki sajtót gyűléseiből, ha a nyilvá­nosság őrszemeit kerülné, én és velem bizonyosan igen sokan csak kényszeritett tagjai tudnánk lenni ,s érdemesnek nem tartanám a társulatot, hogy jobb érzésű ember hozzá csatlakozzék. — Ámde a tiszavölgyi társulatnak az eszébe sem jutott; ezt nem is tette. Sőt mennyire kereste a nyilvá­nosságot, tanúsította, midőn jegyzőkönyvét minden poli­tikai lap és a Hetilap mellett az egész országban szétküldeté, sőt más utakon is terjeszté. Azonban jegyzőkönyvében fog­laltatik valami, mi talán balul magyarázva, tévedésbe hoz­­ható némellyeket ’s ezt jó lesz a dolog egyszerű történetével kimagyarázni. — A meghívás Pestre, hogy január 19én a Tiszavölgy szabályozására nézve tegyünk határozó lépést, meglepett mindnyájunkat. Ha elgondoltuk sajátszerü körül­­ményinket, ’s nem­­ámítottuk magunkat, meg kelle vallanunk, hogy az idő, melly e nagyszerű ügy megindítására válasz­­taték,­legkevésbbé látszott alkalmasnak. Milliók megszer­zése kerülendő szóba, mit csak kormányunk utján lehet, biztos kilátásunk nyerhetni; más­részt minden erő egybe­hangzó közremunkálása ígérhetett a sikerre némi valószínű­séget , és éreztük, mikép állásunk a kormány irányában tán soha feszültebb, a pártok kedélye soha elkeserültebb, szó­val állapotunk gerjedtebb alig­ha volt valaha. Mi bámultuk a merészséget ez ügy megindításában ,s én különösen ke­vesebb reménynyel,, sötétebb kedélylyel nem indultam czé­­lom felé soha. Aggódtam nagyon, hogy legkisebb politikai érintéseknél, mellyek a különben technikai vállalat kapcso­latában minden nyomon felmerülnek, a tiszai gyűlésben is felgerjesztik a politikai tusákat, és éreztem, mennyire ked­ves alkalom lenne ez ellenünk egy példával többet idézni föl annak kimutatására, miszerint mi politikai tusáinkat minde­nüvé beviszszük ,s ebben fulasztunk el minden még tiszta anyagi törekvést is nemzetünk kifejlesztésére. Oly aggodalmak közt alig tekintek szét a téren, hol mű­ködni megbizatva valók, elsőbben is egy politikai kérdéssel találkozom , melly már élénken vitatva meghasonlással fe­­nyeget­ bennünket. Ez a nyilvánosság kérdése volt. Mert ha a nyilvánosságot szigoran kitiltó határozat állíttatik fel, bizonyos­, hogy a gyülekezet tagjainak egy része elveiben sértve’s elnyomatva érzendi magát, ’s a tiszai birtokosok nagy része itthon megbotránykozik méltán, ’s kész lesz az idegen­kedés olly vállalattól, melly első lépésével annyi érdekbe ütközik. Másfelől, ha ki az akkori pesti állapotokra ügy­el­mezett’s azon készületekről hallott, mik a megyei köztanács­­kozás rendét ’s méltóságát fenyegeték, irtózott nem ok nél­kül, hogy egy megoszlott ’s egymás ellen fölgerjedt hallga­tóság a tiszai gyűlésben teszi első próbatéteit. Sőt a gyárala­pító társaság ülése példa gyanánt emlittetik föl, hol nagy öszvegekkel érdekeltek helyeikből kiszorittattak.**) — Én *) Közöljük a s J­e­l­e­n­k­o­r­ után. — S­z­e­r­k. **) Egészen egyetértünk a tisztelt értekezővel az iránt, hogy a tiszavölgyi társulatot semmi szemrehányás nem érheti eljárása­megvallom, mind ezeken — a nyilvánosság kinövésén — cseppet sem aggódtam, mert évek óta ismerem édes hazánk­fiait ,s mindig tanúja voltam, hogy a magyar, komoly, sze­mélyes összecsapásoktól, izgató felszólalásoktól ment ta­nácskozásokba nem igen tolakodik; ki nem hiszi, nézze meg megyei gyűléseinket az egész hazában. Ezért, hogy a tisza­­szabályozási tanácskozások alkalmatlanul népesek legyenek, ettől egy­általában nem féltem.­­ De az aggodalom meg­volt másokban, még ollyakban is, kiket nyilvánosság ba­rátinak ismerünk. Hogy e kölcsönös aggódásoknak véget vessünk, nem volt semmi czélszerűbb, mint kikerülni a szélsőségeket ’s kielégíteni a feleket, mire Szabolcs felvi­déki képviselője azon indítványával nyújtott alkalmat, hogy rendezzük nyilvánosság tekintetében ülésünket ’s mondjuk ki, miszerint a társulat tagjai elnök ö­nmagának bemutatand­­ják vagy bejelentendik a résztvenni kivánókat, ő nmlga pe­dig erre felhatalmazást adand. E módositvány kíséretében egyenesen az időszaki sajtó emlittetett fel. — Egyetlen szózat sem emelkedett a szabolcsi módositvány ellen, az egyhangúlag elfogadtaték­os jegyzőkönyvbe igtat­­tatok. — Az tehát, hogy az időszaki sajtótól megtagadtassék tárgyismeretre alkalom, vagy képviselő­i kirekesztessenek a gyűlésekből, eszébe senkinek sem jutott. Panaszra tehát csak az lenne jogosítva, kitől a társulat tagjai a bejelentést, elnök ő maga a megjelenhetést megtagadta volna, de illyes ember nincs a világon. — A tiszavölgyi társulat tehát min­denesetre nyilvános üléseket óhajtott, csakhogy a bené­ért. Mi azonban a nyilvánosságot illeti, erre nézve másképen vé­lekedünk. Politikai gyülekezeteknél, mellyek a közdolgokat tár­gyalják, a nyilvánosságnak azon értelemben, hogy hallgatóság, mellynek a tanácskozásokba sem helyesléssel, sem rászólással be­folyni nem szabad, lehessen jelen, annyi számmal, mennyi a ta­nácskozók egyéni kényelme mellett elfér , igen is barátjai va­gyunk ,­­ hogy ezen nyilvánosság ne a terem négy falai közé szoruljon, hanem sajtó útján minél többoldalúlag terjedjen, és eszmecserére, véleményi súrlódásra adjon alkalmat, nagyon óhajtjuk és kívánjuk; készek vagyunk a nyilvánosságot a felőbb­­említett értelemben és elővigyázatok mellett, a bírói és egyálta­lában törvényszolgáltatási eljárásokra is kiterjeszteni. Mindezek­ben, mint mondok , a nyilvánosságot szeretjük. De ebből épen nem következik, hogy olly társulatok tanácskozásaiba, mellyek nem politikai és igazságszolgáltatási, nem közdolgokról, hanem tulajdon­sagok dolgairól, önpénzeknek miképi beruháztatásáról, gyümölcsöztetéséről akarnak tanácskozni, hallgatóságot vigyünk be, vagy pedig ne találjuk természetesnek, ha illy természetű és czélú társulatok a tanácskozásoknál­ jelenléteit csak azokra szo­rítják, kik ezen czélt kitűzték maguknak, és annak elérésére pénzekkel áldoznak. Ha illy megszorítást felállítunk, csak azt teszszük, mit a józan okosság, a dolog természete javasol, és mit legszabadabb és legpolgárosodottabb nemzetei a világnak ha­­­sonlóan cselekesznek. És kezd nálunk is a dolgoknak ezen gya­korlatibb és általános jelszavak uralmától mentebb felfogása lábra kapni, így például ismerünk több részvény-társulatot, mel­­ lyeknek ülései nem nyilvánosak. És azért tán ezen részvény-tár­sulatok tagjai nem barátai a nyilvánosságnak ? Sőt ellenkezőleg épen ezek valódi barátai, mert azt csak ott alkalmazzák, hol okosan alkalmazni lehet és kell. Hiszen még a legüdvösebb esz­mék is azáltal vesztik leginkább beesőket és hitelüket, ha olly tárgyakra kívánnak alkalmaztatni , mellyek az illy alkalmazást meg nem bírják; mert a felületes emberek — pedig ezek mindig többségben vannak — magától az eszmétől idegenednek e kép­el, nem bírván annyi belátással megérteni, hogy az eszme magában igen jó, de nincs maga helyén alkalmazva. Ugyan azon joggal, mellyel bármelly nem részvényes követelhetni gondolja, hogy őt a czukorgyári közgyűlésekbe bebocsássák, mert őt az ipar ér­dekli , kívánhatná egy másik, hogy ő neki minden házas­pár há­lószobáiba szabad bemenete legyen, mert őt meg az emberi nem szaporodása mód nélkül interessálja. Egészen mást jelent hallga­tóságot bevinni társulati gyűlésekbe, és egészen más a nyilvános­ság őrszemeit kerülni. Az utóbbit önmagát becsülő társulat soha tenni nem fogja, és egy sem is teszi hazánkban, de igen okosan teszi igen sok — és közte a tiszavölgyi is — hogy hall­gatóságot nem visz be gyűléseibe. Meg kell nekünk végre szok­nunk azt, hogy semmi általános panacaeákat ne keressünk bármiben is! A nyilvánosság igen jó a maga helyén, a czélta­­lan, sőt czélellenes, ha nem a maga helyén alkalmaztatok. Nem is látjuk át, hogy micsoda bátorság kell az i­lyen régi és világ­szerte , Angliában és Amerikában nem kevésbb, mint akárhol, elismert és gyakorlott igazság nyílt bevallásához. Nem látjuk, micsoda elv sértetnék az által meg, ha kimondjuk, a­mit igaz­nak tartunk. El kell nekünk végre szoknunk attól, hogy némi népszerűen hangzó jelszavakkal örökké és mindenütt transigál­­junk, és ekép megakadályozzuk, hogy azok valódi értelme és mértéke végre tisztán felfogassék! Ha reformálni akarunk, a bal­­ítéletek és elfogultság minden nemeivel, a magunk tulajdon soraiban létezőkkel is szembe kell szállanunk. E nélkül po­litikai „hiszek egy rünk szép theoria leend, de gyümölcsöket te­remni nem fog. Mi őszintén megváltjuk ezek nyomán, hogy a tiszavölgyi társulat gyűléseinek más alakot adni, mint a jan. 20-ai gyűlés adott, egyáltalában nem látjuk szükségesnek. Az időszaki sajtó szólhat az ügyről, a­mennyit akar és tud, a legnagyobb köszönettel fogadtatik, de minden további intervenciója szükség­telen, mert a tiszavölgyi társulat központi választmánya úgyis mindig világosságban tartja a közönséget az ügy folyama iránt. Többet kívánni pedig méltányosan nem lehet senkinek, és igy az időszaki sajtó kezelőinek sem. — B. P. H. S­z e r­k. neteinek némi formákat adott, melly mellett tárgyismereti alkalom senkitől sem tagadtatik meg, ’s a visszaélések le­­hetlenek. — Midőn igy a megjelenésre annyi formaság állít­tatott fel, hogy az, ki gyűlésünkbe jőni akar, valamellyik képviselőnknek azt mondja: „barátom, jelentsd meg elnö­kötöknek, hogy gyűléseitekben jelen akarok lenni“, az idő­szaki sajtó panaszt nem lehet, hogy a tárgyismereti alkalom elvonatik. — Nincs itt helyén a nyilvánosság formáiról szólni, de ha a nyilvánosságot nem egy város lakosinak szabad járulhatásában, de épen abban keressük, hogy a nyilvánosság eszközei — az időszaki sajtó kezelői — biz­tosítva legyenek, hogy helyek’s mód leend bejutni, ’s a tanácskozásokat hallani, mi által a nyilvánosság az egész or­szágra biztosítva van , úgy merem állítni, hogy a nyilvá­nosság inkább biztosítva volt a tiszai, mint az akkori pesti gyűlésben; oda mindenesetre bejuthat vala az időszaki sajtó minden embere, de ki közölök a pesti gyűlésbe pár órával előbb nem fészkelte magát be, az ugyan a teremhez közel sem jutott, mi más megyék gyűléseiben is gyakran megszo­kott történni.— Kovács Lajos: Egy j­ó j­elzálog-r­endszer (Hypothekar-system) hazánkbani életbeléptetésének akadályai és ezen akadályok elmozdíthatásának módja. (Folytatásul a 379dik sz.hoz). Birtokunk jelen h­acsában a határvillongások , erőszakos birtok­­foglalások szinte napi­renden vannak.­­Ezek orvoslására vannak a rendes per út­ján kívül az 1802ik és 1807dik országgyűlésen alkotott po­litikai rövid határ- és viszszahelyezési törvényink; hoszszú tapasztaláson alapuló teljes meggyőződéssel merem azonban állítani, hogy a jogászi kritériumot ki nem álló sok egyéb törvényeink közöl az említett politikai határ- és visszahelye­­zési törvényeink a legszerencsétlenebbek sorába tartoznak. — Ezen, mint az erőszakos foglalásokat, tehát állodalomban elméletileg bűntettet szinte törvényesítő általában nem rövid, gyakran 5 egész ig és több évig tartó, többnyire a per anya­gára nézve rendkívül terhes költségekkel járó, tanuveszte­­getésre és a fájdalom a még mindig törvényes kétszeri eskü alatti tanuvallatások által számtalan hamis esküre, tehát is­mét bűnre alkalmat nyújtó, ’s ez által az erkölcsiséget gyö­kerében megrontó, — és fenmaradván a rendes törvény út­ja, magokban mégiscsak ideiglen érvényes ítéleteket alapi­tó törvények azonnal szükségtelenek lesznek, mihelyt ezen harmadik elv átalános törvénynyé válik, és elégséges jól rendezett állandó altörvényszékek léteznek. Mihelyt ezen elv törvény erejével bír, minden ingatlan birtok­­sértés felette rövid idő alatt is kevés költséggel or­­vosoltathatik. — Az ti., ki birtokában sérelmet érez, és sé­relmét a biró el­be terjeszti, keresete bebizonyítására köteles leszen a föld és birtok és illetőleg teher­könyv hiteles kivo­natait , és a hites mérnöki bizonyítványt arról, hogy a nyil­vános könyvekben kitett állapot önkényesen megváltoztatott, előterjeszteni, a bíró tehát szóbeli per útján azonnal elha­tározhatja az említett sérelem törvényes vagy törvénytelen voltát.­­Adatok gyűjtésére még eddig felette kevés figyelem for­­díttatván, bizonyos adataim ugyan nincsenek arról, meny­nyire mennek a politikai rövid helyezési perköltségek éven­­ként, azonban mégis sok évi tapasztalásomból bátran merem állítani, hogyha 1802 ben a visszahelyezési törvények helyett jó telek birtok és teher­könyvek tartása és állandó törvény­székek törvényesittettek volna , eddig azon pénzből, melly ez által a perköltségtől és egyéb kártól megkiméltetik vala , több hazai fő vasút­vonalakra nézve a négyes százalékot bíz­vást biztosíthattuk, sőt tán némelly kisebb részét magunk is építhettük volna. De ez , úgy hiszem elég a már magában is önként ajánl­kozó javaslatom bővebb támogatására. Mihelyt a következő pont alatt bővebben megérintendő földkönyvek elkészültek , ezek fonalán egyszersmind a bír­­­tokkönyveket is könnyű szerrel el lehetne készíteni.­­ Pél­dául szolgálhat Fiume városa és szabad kerülete, melly előbb némi rendetlenségben tartott föld és birtok-könyveit munkás és gondoskodó főkapitánya befolyásával, rövid idő alatt is csekély költséggel jó rendbe hozta. — Poluerunt hi et hae, cur non tu Augustine ? Mit Fiume tenni tudott, tehetendik az említett testületek is, csak jó akarattal, hamar és bátran fogjanak hozzá ;_jó akarattal, állhatatossággal és erélylyel csudákat teremthetni tehát miért ne illy csekélységet, miről most értekezünk . A­ddik elv, hogy: minden tőkebiztosításul szolgálandó ingatlan jószágnak minő- és mennyisége tökéletesen tudva legyen. Minthogy földkönyveket tartani minden törvényhatóság­nak szabad, a rendes földkönyvek tartására nemcsak a sza­bad kerületeket, szab. kir. hajdú és szepesi, hanem a többi kiváltságos városokat is lehet kormány útján kényszeríteni, mert ezen testületek adót tartoznak fizetni, az adó pedig ed­dig többnyire a földgazdaságból fizettetett, és minthogy a földadó rendes földkönyvek nélkül igazságosan ki nem vet­tethetik, a törvényes adó kivetését és szigorú behajtását pe­dig követelni, sőt erélyesen parancsolni a kormánynak fő kö­telességei közé tartozik, illy rendes földkönyvek tartására és kezelésére valamennyi felemlített testületek szigorúan köte­­leztethetnek. — Mihelyt jó rendben vannak a földkönyvek, azzal a jelzálog-rendszer egyik fő alapja meg van vetve; ezek alapján a::táo a harmadik pont alatt érintett birtokköny-

Next