Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)
1846-05-05 / 381. szám
Kedden‘81. Május 5. 1846 . BUDAPESTI HÍRADÓ. Ml&t tel ítélni ktivhena fctodAMvatatfeuL hatvani at» porvtih-Wtan ISSfk az ám alatt (HdaHnt, es minden királyi posttfMvatalnál. — Ai ausztri birodalomba s külföldre menendő példányokat csak a kérsi ciáixari postahivításnál itideltetLnek ide. Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pont. és vasam.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bontókban 6 ft. ez. p. A hirdetmények minden apróbetűs hasábsoráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik TARTALOM,Magyarország és Erdély. Kinevezések. Előléptetés. A tiszavölgyi társulat ülései ’s a nyilvánosság. — Egy jó jelzálog-rendszer hazánkbani életbe-léptetésének akadályai, és ezen akadályok elmozditásának módja (folytatás.) Megyék és városok. Közgyűlés Nógrádban. Közgyűlésről! tudósitás Trencsinből. Zombori levél. Budapesti hirharang. Devalvationalis rovat, különös tekintettel a Hetilapra. XVII. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Spanyolország. — Hivatalos és magánhirdetések. Lotteriákban húzott számok. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Statusztapirok és részvények árkelete. Dunavizállás. IHAQYABORSZÁG és £RDÉ1¥. A cs. ap. kir. Fölsége, Récsey Ádám kormányzó tábornokot s altáborvezért — a cs. kir. hadseregnél sokévi hű és buzgó szolgálatinak mig fensőbb elismerése bizonyítványául a kir. magyar nemes testőr-sereg másod-alkapitányává legkegy. kinevezni méltóztatott. Kobera József, vindschachti kir.anyagszertár-irász, körmöczi kir. szergondnokká lön érdemesítve. A tiszavölgyi társulat ülései ’s a nyilvánosság. (Felvilágosításul Snek a Hetilapban 26. szám.) *) Megemlíttetett a Hetilap 26. számában S. által, hogy a tiszavölgyi társulat „jogosan cselekszik, ha nem tart nyilvános üléseket. Ezen jogával élhet is nem is. De ha él vele, ha nem nyújt az időszaki sajtónak tárgyismereti alkalmat, legfölebb egy rövid jegyzőkönyvből mutatja meg a végeredményt mint bevégzett tényt, nem lehet az időszaki sajtónak szemére vetni, ha az ügy belsejébe nem avatkozik.“ A tiszavölgyi szabályozás, mind azon fontos czélok kapcsolatával, miket a pesti gyűlés együtt befoglalt, ollyszerű vállalat, mellynek nemcsak az érdekeltek, de az egész haza szellemi csatlakozását bírnia kell, ha sikerre valószínűséggel számitni akarunk. Ez ügyben nemzet és kormánynak, nagy és kisbirtokosnak , minden néposztálynak, jobb és baloldalnak kezet szükség fogni a czél eléréséért. E körül minden érdeket és színezetet egyesítni kell. Ez volt a tiszavölgyi társulat egyetemi meggyőződése , mit jegyzőkönyvében is kifejezett. Ha már a tiszavölgyi társulat e szükséget érező, igen hibás lépést tett volna nézetem szerint, ha az időszaki sajtó irányát an ollyforma állást vett valafel, minőknek felidézett szavaiban foglaltatik. "S én úgy hiszem, sem nekem, sem soknak e társulatban, kik tagjai valának, megbocsátható nem volt volna, ha a nyilvánosság és időszaki sajtó irányában ollyszerű intézkedéseket hallgatagon elfogadunk, mellyek politikai „hiszek egy“ünknek első ágazatát gyökerében sértenék. — Nem akarom a tiszavölgyi társulatot eljárásában menteni. Erre szüksége nincs. De szabadjon nyíltan kimondanom, hogy ha a tiszavölgyi társulat csakugyan szigorúan kitiltaná az időszaki sajtót gyűléseiből, ha a nyilvánosság őrszemeit kerülné, én és velem bizonyosan igen sokan csak kényszeritett tagjai tudnánk lenni ,s érdemesnek nem tartanám a társulatot, hogy jobb érzésű ember hozzá csatlakozzék. — Ámde a tiszavölgyi társulatnak az eszébe sem jutott; ezt nem is tette. Sőt mennyire kereste a nyilvánosságot, tanúsította, midőn jegyzőkönyvét minden politikai lap és a Hetilap mellett az egész országban szétküldeté, sőt más utakon is terjeszté. Azonban jegyzőkönyvében foglaltatik valami, mi talán balul magyarázva, tévedésbe hozható némellyeket ’s ezt jó lesz a dolog egyszerű történetével kimagyarázni. — A meghívás Pestre, hogy január 19én a Tiszavölgy szabályozására nézve tegyünk határozó lépést, meglepett mindnyájunkat. Ha elgondoltuk sajátszerü körülményinket, ’s nemámítottuk magunkat, meg kelle vallanunk, hogy az idő, melly e nagyszerű ügy megindítására választaték,legkevésbbé látszott alkalmasnak. Milliók megszerzése kerülendő szóba, mit csak kormányunk utján lehet, biztos kilátásunk nyerhetni; másrészt minden erő egybehangzó közremunkálása ígérhetett a sikerre némi valószínűséget , és éreztük, mikép állásunk a kormány irányában tán soha feszültebb, a pártok kedélye soha elkeserültebb, szóval állapotunk gerjedtebb aligha volt valaha. Mi bámultuk a merészséget ez ügy megindításában ,s én különösen kevesebb reménynyel,, sötétebb kedélylyel nem indultam czélom felé soha. Aggódtam nagyon, hogy legkisebb politikai érintéseknél, mellyek a különben technikai vállalat kapcsolatában minden nyomon felmerülnek, a tiszai gyűlésben is felgerjesztik a politikai tusákat, és éreztem, mennyire kedves alkalom lenne ez ellenünk egy példával többet idézni föl annak kimutatására, miszerint mi politikai tusáinkat mindenüvé beviszszük ,s ebben fulasztunk el minden még tiszta anyagi törekvést is nemzetünk kifejlesztésére. Oly aggodalmak közt alig tekintek szét a téren, hol működni megbizatva valók, elsőbben is egy politikai kérdéssel találkozom , melly már élénken vitatva meghasonlással fenyeget bennünket. Ez a nyilvánosság kérdése volt. Mert ha a nyilvánosságot szigoran kitiltó határozat állíttatik fel, bizonyos, hogy a gyülekezet tagjainak egy része elveiben sértve’s elnyomatva érzendi magát, ’s a tiszai birtokosok nagy része itthon megbotránykozik méltán, ’s kész lesz az idegenkedés olly vállalattól, melly első lépésével annyi érdekbe ütközik. Másfelől, ha ki az akkori pesti állapotokra ügyelmezett’s azon készületekről hallott, mik a megyei köztanácskozás rendét ’s méltóságát fenyegeték, irtózott nem ok nélkül, hogy egy megoszlott ’s egymás ellen fölgerjedt hallgatóság a tiszai gyűlésben teszi első próbatéteit. Sőt a gyáralapító társaság ülése példa gyanánt emlittetik föl, hol nagy öszvegekkel érdekeltek helyeikből kiszorittattak.**) — Én *) Közöljük a s Jelenkor után. — Szerk. **) Egészen egyetértünk a tisztelt értekezővel az iránt, hogy a tiszavölgyi társulatot semmi szemrehányás nem érheti eljárásamegvallom, mind ezeken — a nyilvánosság kinövésén — cseppet sem aggódtam, mert évek óta ismerem édes hazánkfiait ,s mindig tanúja voltam, hogy a magyar, komoly, személyes összecsapásoktól, izgató felszólalásoktól ment tanácskozásokba nem igen tolakodik; ki nem hiszi, nézze meg megyei gyűléseinket az egész hazában. Ezért, hogy a tiszaszabályozási tanácskozások alkalmatlanul népesek legyenek, ettől egyáltalában nem féltem. De az aggodalom megvolt másokban, még ollyakban is, kiket nyilvánosság barátinak ismerünk. Hogy e kölcsönös aggódásoknak véget vessünk, nem volt semmi czélszerűbb, mint kikerülni a szélsőségeket ’s kielégíteni a feleket, mire Szabolcs felvidéki képviselője azon indítványával nyújtott alkalmat, hogy rendezzük nyilvánosság tekintetében ülésünket ’s mondjuk ki, miszerint a társulat tagjai elnök önmagának bemutatandják vagy bejelentendik a résztvenni kivánókat, ő nmlga pedig erre felhatalmazást adand. E módositvány kíséretében egyenesen az időszaki sajtó emlittetett fel. — Egyetlen szózat sem emelkedett a szabolcsi módositvány ellen, az egyhangúlag elfogadtatékos jegyzőkönyvbe igtattatok. — Az tehát, hogy az időszaki sajtótól megtagadtassék tárgyismeretre alkalom, vagy képviselői kirekesztessenek a gyűlésekből, eszébe senkinek sem jutott. Panaszra tehát csak az lenne jogosítva, kitől a társulat tagjai a bejelentést, elnök ő maga a megjelenhetést megtagadta volna, de illyes ember nincs a világon. — A tiszavölgyi társulat tehát mindenesetre nyilvános üléseket óhajtott, csakhogy a benéért. Mi azonban a nyilvánosságot illeti, erre nézve másképen vélekedünk. Politikai gyülekezeteknél, mellyek a közdolgokat tárgyalják, a nyilvánosságnak azon értelemben, hogy hallgatóság, mellynek a tanácskozásokba sem helyesléssel, sem rászólással befolyni nem szabad, lehessen jelen, annyi számmal, mennyi a tanácskozók egyéni kényelme mellett elfér , igen is barátjai vagyunk , hogy ezen nyilvánosság ne a terem négy falai közé szoruljon, hanem sajtó útján minél többoldalúlag terjedjen, és eszmecserére, véleményi súrlódásra adjon alkalmat, nagyon óhajtjuk és kívánjuk; készek vagyunk a nyilvánosságot a felőbbemlített értelemben és elővigyázatok mellett, a bírói és egyáltalában törvényszolgáltatási eljárásokra is kiterjeszteni. Mindezekben, mint mondok , a nyilvánosságot szeretjük. De ebből épen nem következik, hogy olly társulatok tanácskozásaiba, mellyek nem politikai és igazságszolgáltatási, nem közdolgokról, hanem tulajdonsagok dolgairól, önpénzeknek miképi beruháztatásáról, gyümölcsöztetéséről akarnak tanácskozni, hallgatóságot vigyünk be, vagy pedig ne találjuk természetesnek, ha illy természetű és czélú társulatok a tanácskozásoknál jelenléteit csak azokra szorítják, kik ezen czélt kitűzték maguknak, és annak elérésére pénzekkel áldoznak. Ha illy megszorítást felállítunk, csak azt teszszük, mit a józan okosság, a dolog természete javasol, és mit legszabadabb és legpolgárosodottabb nemzetei a világnak hasonlóan cselekesznek. És kezd nálunk is a dolgoknak ezen gyakorlatibb és általános jelszavak uralmától mentebb felfogása lábra kapni, így például ismerünk több részvény-társulatot, mel lyeknek ülései nem nyilvánosak. És azért tán ezen részvény-társulatok tagjai nem barátai a nyilvánosságnak ? Sőt ellenkezőleg épen ezek valódi barátai, mert azt csak ott alkalmazzák, hol okosan alkalmazni lehet és kell. Hiszen még a legüdvösebb eszmék is azáltal vesztik leginkább beesőket és hitelüket, ha olly tárgyakra kívánnak alkalmaztatni , mellyek az illy alkalmazást meg nem bírják; mert a felületes emberek — pedig ezek mindig többségben vannak — magától az eszmétől idegenednek e képel, nem bírván annyi belátással megérteni, hogy az eszme magában igen jó, de nincs maga helyén alkalmazva. Ugyan azon joggal, mellyel bármelly nem részvényes követelhetni gondolja, hogy őt a czukorgyári közgyűlésekbe bebocsássák, mert őt az ipar érdekli , kívánhatná egy másik, hogy ő neki minden házaspár hálószobáiba szabad bemenete legyen, mert őt meg az emberi nem szaporodása mód nélkül interessálja. Egészen mást jelent hallgatóságot bevinni társulati gyűlésekbe, és egészen más a nyilvánosság őrszemeit kerülni. Az utóbbit önmagát becsülő társulat soha tenni nem fogja, és egy sem is teszi hazánkban, de igen okosan teszi igen sok — és közte a tiszavölgyi is — hogy hallgatóságot nem visz be gyűléseibe. Meg kell nekünk végre szoknunk azt, hogy semmi általános panacaeákat ne keressünk bármiben is! A nyilvánosság igen jó a maga helyén, a czéltalan, sőt czélellenes, ha nem a maga helyén alkalmaztatok. Nem is látjuk át, hogy micsoda bátorság kell az ilyen régi és világszerte , Angliában és Amerikában nem kevésbb, mint akárhol, elismert és gyakorlott igazság nyílt bevallásához. Nem látjuk, micsoda elv sértetnék az által meg, ha kimondjuk, amit igaznak tartunk. El kell nekünk végre szoknunk attól, hogy némi népszerűen hangzó jelszavakkal örökké és mindenütt transigáljunk, és ekép megakadályozzuk, hogy azok valódi értelme és mértéke végre tisztán felfogassék! Ha reformálni akarunk, a balítéletek és elfogultság minden nemeivel, a magunk tulajdon soraiban létezőkkel is szembe kell szállanunk. E nélkül politikai „hiszek egy rünk szép theoria leend, de gyümölcsöket teremni nem fog. Mi őszintén megváltjuk ezek nyomán, hogy a tiszavölgyi társulat gyűléseinek más alakot adni, mint a jan. 20-ai gyűlés adott, egyáltalában nem látjuk szükségesnek. Az időszaki sajtó szólhat az ügyről, amennyit akar és tud, a legnagyobb köszönettel fogadtatik, de minden további intervenciója szükségtelen, mert a tiszavölgyi társulat központi választmánya úgyis mindig világosságban tartja a közönséget az ügy folyama iránt. Többet kívánni pedig méltányosan nem lehet senkinek, és igy az időszaki sajtó kezelőinek sem. — B. P. H. Sz e rk. neteinek némi formákat adott, melly mellett tárgyismereti alkalom senkitől sem tagadtatik meg, ’s a visszaélések lehetlenek. — Midőn igy a megjelenésre annyi formaság állíttatott fel, hogy az, ki gyűlésünkbe jőni akar, valamellyik képviselőnknek azt mondja: „barátom, jelentsd meg elnökötöknek, hogy gyűléseitekben jelen akarok lenni“, az időszaki sajtó panaszt nem lehet, hogy a tárgyismereti alkalom elvonatik. — Nincs itt helyén a nyilvánosság formáiról szólni, de ha a nyilvánosságot nem egy város lakosinak szabad járulhatásában, de épen abban keressük, hogy a nyilvánosság eszközei — az időszaki sajtó kezelői — biztosítva legyenek, hogy helyek’s mód leend bejutni, ’s a tanácskozásokat hallani, mi által a nyilvánosság az egész országra biztosítva van , úgy merem állítni, hogy a nyilvánosság inkább biztosítva volt a tiszai, mint az akkori pesti gyűlésben; oda mindenesetre bejuthat vala az időszaki sajtó minden embere, de ki közölök a pesti gyűlésbe pár órával előbb nem fészkelte magát be, az ugyan a teremhez közel sem jutott, mi más megyék gyűléseiben is gyakran megszokott történni.— Kovács Lajos: Egy jó jelzálog-rendszer (Hypothekar-system) hazánkbani életbeléptetésének akadályai és ezen akadályok elmozdíthatásának módja. (Folytatásul a 379dik sz.hoz). Birtokunk jelen hacsában a határvillongások , erőszakos birtokfoglalások szinte napirenden vannak.Ezek orvoslására vannak a rendes per útján kívül az 1802ik és 1807dik országgyűlésen alkotott politikai rövid határ- és viszszahelyezési törvényink; hoszszú tapasztaláson alapuló teljes meggyőződéssel merem azonban állítani, hogy a jogászi kritériumot ki nem álló sok egyéb törvényeink közöl az említett politikai határ- és visszahelyezési törvényeink a legszerencsétlenebbek sorába tartoznak. — Ezen, mint az erőszakos foglalásokat, tehát állodalomban elméletileg bűntettet szinte törvényesítő általában nem rövid, gyakran 5 egész ig és több évig tartó, többnyire a per anyagára nézve rendkívül terhes költségekkel járó, tanuvesztegetésre és a fájdalom a még mindig törvényes kétszeri eskü alatti tanuvallatások által számtalan hamis esküre, tehát ismét bűnre alkalmat nyújtó, ’s ez által az erkölcsiséget gyökerében megrontó, — és fenmaradván a rendes törvény útja, magokban mégiscsak ideiglen érvényes ítéleteket alapitó törvények azonnal szükségtelenek lesznek, mihelyt ezen harmadik elv átalános törvénynyé válik, és elégséges jól rendezett állandó altörvényszékek léteznek. Mihelyt ezen elv törvény erejével bír, minden ingatlan birtoksértés felette rövid idő alatt is kevés költséggel orvosoltathatik. — Az ti., ki birtokában sérelmet érez, és sérelmét a biró elbe terjeszti, keresete bebizonyítására köteles leszen a föld és birtok és illetőleg teherkönyv hiteles kivonatait , és a hites mérnöki bizonyítványt arról, hogy a nyilvános könyvekben kitett állapot önkényesen megváltoztatott, előterjeszteni, a bíró tehát szóbeli per útján azonnal elhatározhatja az említett sérelem törvényes vagy törvénytelen voltát.Adatok gyűjtésére még eddig felette kevés figyelem fordíttatván, bizonyos adataim ugyan nincsenek arról, menynyire mennek a politikai rövid helyezési perköltségek évenként, azonban mégis sok évi tapasztalásomból bátran merem állítani, hogyha 1802 ben a visszahelyezési törvények helyett jó telek birtok és teherkönyvek tartása és állandó törvényszékek törvényesittettek volna , eddig azon pénzből, melly ez által a perköltségtől és egyéb kártól megkiméltetik vala , több hazai fő vasútvonalakra nézve a négyes százalékot bízvást biztosíthattuk, sőt tán némelly kisebb részét magunk is építhettük volna. De ez , úgy hiszem elég a már magában is önként ajánlkozó javaslatom bővebb támogatására. Mihelyt a következő pont alatt bővebben megérintendő földkönyvek elkészültek , ezek fonalán egyszersmind a bírtokkönyveket is könnyű szerrel el lehetne készíteni. Például szolgálhat Fiume városa és szabad kerülete, melly előbb némi rendetlenségben tartott föld és birtok-könyveit munkás és gondoskodó főkapitánya befolyásával, rövid idő alatt is csekély költséggel jó rendbe hozta. — Poluerunt hi et hae, cur non tu Augustine ? Mit Fiume tenni tudott, tehetendik az említett testületek is, csak jó akarattal, hamar és bátran fogjanak hozzá ;_jó akarattal, állhatatossággal és erélylyel csudákat teremthetni tehát miért ne illy csekélységet, miről most értekezünk . Addik elv, hogy: minden tőkebiztosításul szolgálandó ingatlan jószágnak minő- és mennyisége tökéletesen tudva legyen. Minthogy földkönyveket tartani minden törvényhatóságnak szabad, a rendes földkönyvek tartására nemcsak a szabad kerületeket, szab. kir. hajdú és szepesi, hanem a többi kiváltságos városokat is lehet kormány útján kényszeríteni, mert ezen testületek adót tartoznak fizetni, az adó pedig eddig többnyire a földgazdaságból fizettetett, és minthogy a földadó rendes földkönyvek nélkül igazságosan ki nem vettethetik, a törvényes adó kivetését és szigorú behajtását pedig követelni, sőt erélyesen parancsolni a kormánynak fő kötelességei közé tartozik, illy rendes földkönyvek tartására és kezelésére valamennyi felemlített testületek szigorúan köteleztethetnek. — Mihelyt jó rendben vannak a földkönyvek, azzal a jelzálog-rendszer egyik fő alapja meg van vetve; ezek alapján a::táo a harmadik pont alatt érintett birtokköny-