Budapesti Hiradó, 1846. július-december (413-516. szám)

1846-07-09 / 417. szám

18 csatani. — Sajnos azonban, hogy a derék Garay nem talál kiadót balladái számára, pedig ő egyike kedvesebb költő­inknek okát némellyek abban akarják keresni, hogy nap­jainkban annyi a fűzfa-poéta, mint májusban cserebogár, kik alig lépnek föl néhány vajúdó rímezettel, már­is vers­­fü­zetekkel árasztják el az olvasó közönséget, melly aztán illy hasztalan semmiségekért adván ki pénzét, saját megcsala­­tásáért a ,valódi költők­ iránti részvétlenséggel áll beszét.— Múlt évek egyikén két csavargó egy nöszemélyt támadott meg a Rókus-templom mögötti szabad téren,’s midőn az asszony szaladással akarna menekülni, nagy kutyát uszítottak rá. A nő kiáltására egyébiránt emberek futottak össze ’s a két jó mákvirág elcsipetelt. — Az említett népünnep jövő vasárnap fog tartatni a városligetben; a kiragasztott czédulák olly so­kat ígérnek, mikép félni lehet, hogy magára az ünnepre mi sem marad vissza. A jövendő mindazáltal már nehezebb rej­télyeket is megfejtett, azért hát várakozzunk. Bemeneti díj 10 kr. p. p. — Jelenleg a tolvajok, mint az eljárásukból ki­derül, leginkább gyapjúra és nyersbőrre fenik fogaikat, mi igen természetes rokonszenv, miután a közéletben szinte ta­pasztalhatni, hogy napjainkban a gyapjúval le szokták egy­szersmind húzni­­ a bőrt is.­­ Toldy szombaton a pesti arénában ismét birkózott, minthogy azonban a küzdők kö­zött a birkózási szabályok miatt egyenetlenség történt ’s így majdnem közbotrány jön: e testi gyakorlatok újólag eltil­tanak. — A _______ SZERKESZTŐSÉGI NYILATKOZAT. Devalvationalis rovatunk szerkesztőjét, solidaritásunknál fogva, felhivatva vagyunk az ellene intézett legádázabb megtámadások ellen védeni, a mi jelen esetben különösen könnyű, mivel nem is kell hozzá egyéb, mint csupán magát a megtámadást bemutat­nunk, és némi jegyzettel kisérnünk.------K.­ur ugyan­is a Hetilapban i­lyen ismeretes csengésű nótát intézett a Deval­vationalis rovat ellen „Mert az ő becsületéért nem azonítom a Devalv. rovat irkászál 1) a Híradóval 2). Devalválni annyit tesz, mint valamit igaz értékéről leszállítani 3). Olly fogla­latosság, mellyel csak banquerotl emberek (esznek, pénz­vagy ész-banqueroltok — a mint jó. — Itt ez utóbbi 4). De ez nem az én gondom 5 *). Hanem miután a Devalv. rovat írója soha még tárgyat nem vitatott °), ’s azon modorban, mellyet felvon, elménczkedni igen, de vitatkozni nem is le­het 7 *) ; miután ezen ficzkó s) a mióta ir, soha sem tesz egyebet mint piszkolódik és sül­etlen gorom-O Ki alkalmasint maradandóbb iró lesz, mint a „Vezérczikkn ek többnyire kölcsönzött fénynyel égett és már tökéletesen ellobo­gott írója. — Szer­k. 2) Mi pedig becsületünknek tartjuk, őt attól el nem válasz­tani, — a­mi különben is absurdum volna. De K. ur szeretné, úgy e bár, mérgét valamelly individualitásra irányozni és kiön­teni ? Nem megy. — S z e r­k. 3) E prókátori fogás nem fogja soha többé régi értékekbe visszaállítani K. ur nagy szavait. Devalválni nem annyit tesz, mint valamit igaz érték­éről­­­e szállítani, így a Hetilap nagy sza­vait és status­oeconomiai téveszméit (mellyekkel volt egyedül dolga a devalvatornak , és nem becsületekkel vagy egyéni jelle­­mekkel a Hetilap kezelőinek) devalválni sem lehetne, mert nagy szavaiknak és téveszméiknek tulajdonképeni értékök soha sem is volt, hanem devalválni annyit tesz, mint valamit, minek csak szintett és álértéke van , melly különbféle mesterfogások által tündöklik, valódi igaz értékére leszállítani Hogy ezen mint végeredmény felmaradt valódi igaz érték aztán a devalvationalis működés folytában vagy igen csekélynek vagy semminek mu­tatkozik, az nem a devalvator hibája, hanem a devalvalás sze­rencsétlensége, így p. o. forog a pénzcsarnokon egy 3 p centet hozó részvény-papiros, és mesterfogások által 200 ftra csigáz­­tatik; de eljő a körülmények hatalma,jönek férfiak és azon igye­keznek, hogy ezen papiros leszálljon 80ra, a­mi valódi igaz értékének jobban megfelel . — kérdjük: vájjon valódi igaz ér­tékéről leszállítani ezen papirost vala-e a czél, és nem inkább annak valódi igaz értékére leendő devalválása vala czélba véve? — Vegyünk más példát. Parisban péld. ol­y spanyol papirosok is forogtak a börzén , mellyek épen semmi kamatot sem hoznak, még a tőke megkaphatása is felette kétes. És mi történt? Össze­álltak a tőkepénzesek , és egyik ügyelőknek indítványára elha­tározták , hogy ezen papirost, mert csak bitorlott értéke van , a börzéről egészen ki kell tiltani. Kérdjük : váljon ezen indítvá­­ványozó , igaz értékéről akarta-e ezen papirost leszállítani, és nem inkább álértékéről, vaódi értéké**« , a mi pedig 10? így járt a Hetilap , 's hibája az , hogy ezen felakad , és nem száll inkább magába. A valódi érték és nominális érték között nagy a különbség. Az 1811 ki devalvationalis pátens elött például egy 100 ftos bankóra csak szintúgy száz forint volt írva , mint ma a 100 ftos bankóra, de amaz mégis csak nominális érték volt, és nem a devalvationalis patens szállította le a bankópénz értékét, hanem a bankópénz megsokasodása okozta, hogy az életben a nominális értékről a valódira szállott le a bankópénz becse, és így a pátens is, nem valódi, hanem csak nominális, fdzitivus habzó értékétg és egy valódira, állandóra igyekezett a an­op az értékét leszállítani, és ezért szabott egy bizonyos ha­­tározott arányt, a­melly cal9 eléretett -é­s az nem ide tartozik. Ezen példákból világos, hogy csak azt, minek lic­itivus és kép­zelt az értéke, lehet -lszállítani , és ez oka, hogy devalvatorunk a Hetilap irányában annyi szerencsével működött. ~ S z e r k *) Hogyan morzsolhatta mégis szét K.­urnák nemcsak egy ábrándos eszméjét? Az ész-banquerot alkalmasint más csinált banquerottá. — Szer­k. 0) Hát ez mit tesz? — Szer­k. r.) És ugyan kivel is vitatott volna tárgyat, mikor csupa ábránddal és nagy szóval találkozott? Nevetséges dolgok fölött nem is szükség vitatkozni, hanem csak átadni a köznevetségnek. Szer­k. 7) E rovat fönállása óta más sem tartotta méltónak K. úrral vitatkozni. Még saját pártja is a P. Hírlapban csak gimnynyal uta­baságokat köpköd maga körül­­), annyit egyszer mindenkorra ki kell mondanom, hogy a­ki tárgyakat vitat, okokkal küzd, annak nevét soha sem kérdem 30, de a­ki csak p­i­s­z­k­o­l­ó­­d­i­k, és piszkolódik anonymitás palástja alatt, az gyáva b­ecsü­l­e 11-­­ val ")• Mert nincs alább­­való gyávaság, mint névtelenül gorombáskodni ,2). Több önérzetem van, mintsem hogy tollharczra velemedheteném­ illy ember ellen 13).­­Ki a napfényre , ha gyávának tartatni nem akar M), vagy pedig le a piszkolódás teréről a tárgy­vitatás komoly terére“ ,5). Ezen mennydörgés nótára még csak azt jegyezzük meg a halhatatlan Buffonnal: le style c’est l’homme, ollyan az em­ber, miilyen a stylusa. ’S ha valaki K. urat ismerni még szerencsés nem volna, csak olvassa meg ezen kis remekét, ’s nem szükség Lavaternek vagy Vireynek lennie, hogy meglehetősen találó ítéletet hozhasson. ÉSZREVÉTELEK az evang. fő fe­l­ü­gy­e­l­ő urnak ,Vi­szon válaszáéra (Vége.) Én főfelügyelő ur jellemét csak az Orsz. Naplóból és irataiból ismerem ; sajnálom , hogy személyesen tisztelhetni szerencsém nem volt, meglehet másként látnám méltóságo­dat ; dicsérni hallom eszét és szivét, csakhogy engem e te­kintetben főfelügyelő úr egyházi elvei és nyilatkozásai aggód­tanak ; úri személyét azonban, mellyel tisztelni polgári kö­telességem, ide hozni illegalistásnak tartom ; nekem e téren sitotta el magától a felelősséget K. ur ábrándiért, — s vele ko­moly vitába bocsátkozni átallotta. — S z­e r­k. 8) Az óriásnak meg kellett vénülnie, mert már csak mérge­lődni , szitkozódni ’s földhöz verettetni tud. ( S z e r k. fl) Ilii figura docet, erre K. ur adja a példát, mellyet a de­valvator soha sem követett, mert nem volt soha K. urnak sem sze­mélyével sem becsületével dolga , hanem mindig csak nagy sza­vaival, mellyeket szerencsétlenségére önneve alatt terjesztett K. ur a Hetilapban közönség­elibe, mit ha nem tesz, még ma sem tudja a közönség , hogy ki dévai váltatott, mi K. urra nézve min­denesetre nyereség lett volna. — Szer­k. 10) Nem is kell tudni, mert a sajtónak csak úgy van hatása, ha nem nevekkel, hanem észszel és elmével okoskodik — Szerk. 1!) Talán jobb lesz , ha azt mondjuk : nimbusz-tolvaj, mert K­ ur becsülete ellen egy nyilat sem intézett a devalvator. Egyébiránt a devalv.rovat szerkesztője derék, becsületes és tanult ember, kinek múltja és jelene nem szorul semmi rehabilitatióra, és kezeskedik jövőjéért. Hogy K­urnák álnimbuszát eloszlatni segitette , azt neki csak hazafiui érdemül róhatni fel. Szek­­. 12) Gorombáskodás csak a Hetilapnak volt szokása. (Lásd mindenik ,vezérczikk­­ét és az ifj. Szabó Pál-féle czikkeket.) Hogy ezen irodalmi daróczok­ és lapoknak a nevek fényét is akarta kölcsönözni a Hetilap, ezt alkalmasint nem bűn- vagy igazság­szeretetből, hanem hihetőleg előfizetési díj­szeretetből tette. Mi ezt szemére nem hányjuk, és a­mit vele nyert, azt sem irigyeljük. Menjen csak vissza K. úr a Hetilap eddigi, január 1 jétől megindult számaira, és a goromba kifejezések egy egész szótárát lesz módja belőlök készíteni. A devalvator elmésséggel működött, ’s a gorombaságokra mindig több több éllel felelt. Hogy aztán fájt is ollykor az illetőknek a kíméletlen bonczolás, meglehet. Nekünk ’s a devalvatornak az ellenünk intézett sok durva kifejezés épen nem fájt; tudtuk, hogy ezzel a pattogók magukat teszik nevetségesekké; és meg akartuk mutatni, hogy gorombasággal bennünket letorkolni nem fognak , s hogy erre is lehet felindulás nélkül és észszel megfelelni. — Szer­k. n) Ilát ez tán barátságos ölelkezés? — Szer­k. 14) Perse már K.ur ebben a legfőbb itélőszék ! A devalvator, úgy látszik , nem gondol semmit is K. ur véleményével, és azt tartja: itt vitézségre, kurázsira semmi szükség, — hanem a példabeszéd szerint: szólj igazat ’s betörik a fejed —inkább ildo­­mosságra. Ismerte a devalvator K­­ur publicumát, és tudta, hogy az türelmetlen, és ezért vola ildomos. Ezen türelmetlenséget tekintve, már csak i­lyen ildomossághoz is több lelki erő kívántatik, mint a hetilapi nóták énekléséhez. Ildomosság tehát nem gyávaság. Jól mondá Dupin: „a nyilvánosság, urak, nem olly dolog, melly­­nek minden időben egy hatása volna. A körülmények és idők vi­­szontagságai, gyökeresen módosítják a nyilvánosság javadalmait. Békés és zavaros időknek nem egyenlők igényei. Ha voltak Boissy­­d’Auglas -ok és Laujuinais-ok, bányán voltak , kik elhallgatnak, ha biztosságot nem találnak a titkos szavazás institutiojában ?“ Jól mondta gr. D­essewffy Aurél az X Y. Z. könyv 18. 19d. lap­ján , midőn a névtelenségről értekeznék : „Ismerem ellenvetései­teket ,gyáva az , ki meggyőződéseit kimondani ’s érte minden veszélyt elszenvedni nem készi........ „Non ardor civium prava jubenlium“ .... „si fractus illabator orbis“ .... ’« több efélék. Ezek itt phrasisok , főleg a k­ ajkaitokon, kik még legizetlen­ebb beszédeitekért is zajongó helybenhagyást arattok. Kopjatok csak egy két macskazenét, piszszegjenek te benneteket jóformán vagy háromszor , inditványoztassék czikkeitek részére egy kis anto­­dafé, ’s ha még akkor is igy fogtok beszélni, akkor azután tér­det fejet hajtok; de addig engedjétek meg, hogy vélekedésem­nél maradjak. — S ez mind az , mit e részben mondani óhaj­tónk. Junius leveleinek szerzője még ma sem tudatik, azért be­csükből nem vesztenek; az angol lapok lelvek érdekes közlések­kel, mellyeket Verax, Ph­ilaretes , Timon és más i­lyen képzeleti lények írnak alá. A mi ott a nyilvánosság hazájában szabad : ne­künk egészen­ kivételes jelenlegi körülményeinkben tiltva bizonyo­san nem lehet.“ A Napfényre csak a dolgokat s nem a neveket kell állítani , midőn eszmefejlesztés mezején mozgunk. A­ki ön­kény­­esen a színpadra kiáll, mint K­ár , tűrnie kell a nyilvá­nosság égető sugarit. Ha a Hetilap olly gyakran nem lobban ne­vetséges boszuságra , sokkal kevesebb lett volna s devalvationalis anyag. — Szerk. :19 Az elsőn soha sem volt devalvatorunk , a másodikra már alkalmasint nincs kivel; sport a mit talált, azt mind devalválta; a mi megmaradt, azt majd devalválja az idő és a tények , — és ha kedve tartja — agyszor másszor — a devalvator. Sz­érit, személyekkel semmi közöm. — Boszanlani valakit sem neve­lésem sem termékelem, kétségbe ejteni pedig már hivatalom ellen is van. — Én csak azt mondtam : nem merném állítani, hogy az e­g­yházi­akn­a­k bizodal­mik lehetne főfelügyelő úr­hoz; de méltóságod igazságszeretetére, emberségére hivat­­kozva, kérem, mondja meg, lehet-e bizodalmuk, mikor fő­felügyelő létére a papság állását, jogait az egész világ bá­mulatára űzőbe vette? — Mi biráját illeti főfelügyelő úrnak, ennek elseje a biblia, és nemcsak az egyetemes gyűlés, ha­nem minden egyes protestáns is fel van jogosítva arra, hogy főfelügyelő úr eljárásai és szavai felett bátran és szaba­don ítéljen. Tűrni kell azt. Mert midőn uraság­ok egy­házi viszonyaink küszöbén átlépnek, akkor a gróf, a báró, a dominus spectabilis bűn marad, mert az egy­házban sem szolga, sem szabados, hanem mindnyájan egy vagyunk. . . ., de ezen evangéliumi igazság sok úri hit­társunknak sehogy sem megy fejébe, és én ez igazságnál fogva bátorkodom felszólalni. Szólunk? csak ne haragud­junk , és ha megharagszunk is uraim! a nap le ne menjen a mi haragunk felett, mindenek felett a szeretet. Hogy e hazában a magyar nemzetiség ellen resensus tá­madt, azt főképen új general conventünknek kell tulajdonítani, és ha a convent türelmetlenkedni fog, a resensus annál job­ban növekedendik. Az uniós kísérlettel legjobb lesz felhagyni; nemzetiségi és felekezetségi sajátságaink azt kivihetlenné teszik, és csak szakadások támadandnak, mit méltóságod sem akar. — Az egyháziak fizettetésének tervét legközelebbi alkalommal sze­rencsém lesz bemutatni; kár, hogy illy kellemetlen viták húzzák ki időnket, de ki tehet róla, főfelügyelő ur táborozá­sait, mellyeket állásunk ellen irányzott, veszteg nézni nem lehet. Isten tartsa meg méltóságodat egyházunk javára, dí­szére, papságának uralmára! írtam túl a Tiszán julius 1 jén 1846 —Melchizedech. MÁSODIK FELSZÓLÍTÁS a magyar orvosok és természet­vizsgálók Kassa -Eperjesen tar­tandó VII. nagygyűlés érdekében. Folyó évi május hó­tkén tett első felszólításunk következtében van szeren­csénk a két testvérhoni orvosokat, természetvizsgálókat és tankedvelőket ezen VII. nagygyűlésre figyelmeztetni. E két városnak, ’s illető megyének minden tekintetben nevezetes környéke, az első felszólításunkban kiemelt fénypontjain kí­vül természettudományilag is olly gazdag, hogy számos ter­mészettan kedvelőinek megjelenését méltán igényelheti. — Kezdődik e gyűlés Kassán , augustus hó 6, 7. és 8án a ta­gok szokott beírásával. — Az augustus hó sikére kitűzött megnyitó ülés­szakokra felosztatva augustus 11 én szakülé­seket tartand. — Augustus 11 én kirándulás Aranyidkára, az arany foncsolozás megszemlélésére, onnét Rudnoknak a hi­res jászói apátságba délre , estve Szepsinek vissza Kassára. — 12én szakülések, közülés ’s rövid ebéd után, éjszakára a két megye határán lévő ranki fürdőbe (második kirándu­lás.) — 13án a társulat e napot a világhírű vörösvágási opál bányákban töllendi, éjszakára pedig Eperjesre menend. — Idén a munkálatok a közülésben és szakülésekben folytat­tatnak. — 15én szakülések ’s délután (harmadik kirándulás) a várossal határos sóvári sóbányákba. — 16án közülés, szakülések ’s (negyedik kirándulás) a czemelei ’s magyar­­islai fürdőkbe. — 17én berekesztő közülés, mellyből vá­lasztmányok küldetnek ki a bártfai és lipóczi fürdőkbe, ’s az oruzsini barlangba.­­ Melly kirándulásokról a választ­mányok jelentéseiket a Vil­. nagygyűlésnek 1847 ben adand­­ják be. Miknek előterjesztéséből látható, hogy a 8 napra ki­terjesztett gi ülés ideje, a teendők kü­lönféleségéhez és soka­ságához képest inkább elégtelen, mint felesleges. — Az évről évre e gyűlések iránt növekedő részvét , különösen pedig e nagygyűlés teendőinek érdekessége minél több tag uraknak,a kik tapasztalásaik eredményeit előadni kíván­nák — történendő megjelenését valószínűvé tévén, a kellő rend fentartása végett, mind azota­n. ez­ urak , kik ismere­teikkel e nagygyűlést gazdagítani kívánják, illőleg megke­restetnek, mikép szándékukat a beírásnál nyilvánítván , ér­tekezéseiket tisztán leírva, az előadás után a fitoknokoknak átadni szíveskedjenek, hogy azok a társulat évkönyveibe kinyomathassa­nak. Örömmel jelentjük egyszersmind, hogy a vendégek illő fogadására mind a két sz. kir. városban minden előkészüle­tek megsételték, a­minek következtében : a résztvenni kí­vánó r. ez. urak, megjelenési szándékukat két héttel előbb a litoknokok egyikével bérmentes levében közölni siessenek, megjegyezvén egyszersmind azt is, várjon mind a két, vagy csak az egyik városban megjelenni akarnak-e. A könnyebb utazhatás végett, a fővonalon Pestről Kas-,­sáig — az előfogatok iránt minden állomáson rendelések té­tettek; figyelmeztetjük azonkívül t. ez. vendégeinket a kirá­lyi­, melly mindennap egy, ’s a pest-eperjesi gyorskocsi - intézetre, melly aug.5től fogva naponkint két, hat személyre való kocsit, Pestről Kassáig kü­ldend. — K. Eperjesen, jul. 1rén 1840 Pul­szky Ferencz, mint alelnök. Dr. Sárosy József, mint titoknok.-----—— A TESTI MÜEGYESÜLET RÉSZÉRŐL ezennel közhírré tetetik, miszerint az ez idei műkiállitás , vasárnap f. évi július 12ik nap­ján fog kinyittatni; tisztelettel felszólittatnak tehát ezen egyesü­let t.­ez. részvényesei, hogy ingyen belépti jegyeiket boldogul! Klausz A.L. l­ikorraktárában, a városi színház­ épületében , az ez idei részvény előmutatása mellett, kezeikhez venni meltóztassa­­nak , minthogy a műkiállitusbani bemenet csak­ ezen fioripti je­gyek el­musalása mellett, engedtethetik meg. Azon t. ez. rész­vényesek pedig , kik a folyó évre járó részvénydíjaikat meg le nem tették , azoknak minél elöbbi letételére ezúttal ismét megke­­rülnek ,­ mert az egyesület csak igy tudhatja meg, mennyi som­mi pénzt fordíthat az ez idei sorshúzáshoz szükséges képek vá­sárlására. Azon július 7-én berekesztott bécsi műkiállításból él.

Next