Budapesti Hiradó, 1846. július-december (413-516. szám)
1846-07-24 / 426. szám
Ezen lapok minden hiten négyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasam.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán borítékban 6ft. ez.p. A hirdetmények minden apróbetüs hasábsoráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Péntek 426 Julias 24.1846. BUDAPESTI HII1A DO. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, hatvani útozai Horváth-házban 4831. szám alatt földszint, és mimlon királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányokat csak a bécsi császári posta hivatalnál rendeltethetnek meg. A lapjainkra elémzetni kívánóknak teljes számú példányokkal még folyvást szolgálhatunk. TARTALOM. M a gy a r o r s z á g és E r dé ly. Halálozás. Egy plebejus levelei gróf Dessewvffy Emilhez V. — tiszavölgyi hirek I. Megyék. Uj tisztikar Nógrádban. Közgyűlés Turóczban. Zágrábban. Vakok pesti intézetében tartandó félévi vizsgálat iránt. Egyesületi mozgalmak. Nemzeti museum tárgyában (folytatás.) Külföld. Francziaország. Oroszország. Schweiz. Törökország. Amerika. Hivatalos és magánhirdetések. Loteriákban húzott számok. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Statuspapirok és részvények árkerete. Dunavizállás. __________________ HIRGYABORSSÁG és ERVÉIV. Szabó Károly, szigeti kir. sószállitóhivatal pénztárnoka meghatározott. (Egy plebejus levelei gróf Dessewffy Emilhez. V.) Tisztelt gróf! Kegyed ,őszinte czikkeit nagy gyönyörrel és teljes megelégedéssel olvastam. A kritika, melylyet kegyed azokban az eddigi magyar politikáról olly élénk modorban ad, hű és elevenig ható, ’s — a mi több — megczáfolhatlan; a politika pedig, mellyet Magyarországra nézve jelenleg egyedül üdvözitőnek hirdet, olly kitűnő vonásokkal van rajzolva, olly világos, mondhatnám: ál látszó, miként csak akarni kell akárkinek, hogy belé, sőt fenékig beleláthasson. — Azt mondja kegyed, ’s ez egész veleje politikájának: „a kormánynak többség kell, hogy erős lehessen ’s következőleg jól kormányozzon;“ továbbá, „kész törvényjavaslatokkal kell előlépnie, hogy a reformot é ’s ne a pártok vezessék.“ Ez egyszerű, egyszersmind népszerű is, tehát egészen plebejus ínyem szerint való.A Kegyed politikájának igaziságát nyilván bizonyítja ellenfeleinek magok viselete is. — Előbb mély csend: az igazság mindig magukba szállítja az embereket néhány pillanatig, mondta volt a múlt század legnagyobb szelleme — , aztán egy kis nesz: — a Hetilap „vezérczikk“eleje „andalitás,“ „csucsujgatás“ és „ámitás“sal tiraillirozott ’s „tisztelt pályatársát“ a P. Hírlapot hívta föl részletes vitára , maga pedig, annak hajdani szerkesztője ’s most ígérkezett dolgozótársa, bővebb és meggyőzőbb okoskodás helyett egy erős „nem is mind úgy lesz áma!“ val felelt, a mit egyébiránt neki teljes joga volt tennie, — neki, ki annyi forró, tüzes indítványát látta füstbe menni! Hanem azért az igazság győzni, ’s a minek jőni kell, jőni fog, mert az okok és bárányok egybefüggése erősebb akármiilyen daczos nemakaromnál is. — És a „tisztelt pályatárs ?“ A bizony, tisztelt gróf ur! legelészett mint egy pásztortalan nyáj, a politika virágos rétein. Hiszen „nem gróf (hanem báró) Agricola“ megmondó, hogy „a P. Hírlap csak mindig vezér nélküli tekintetes szerkesztés marad.“ Minő boldogság e spectabilis vezértelenség és milly szép, szabadságreli theoriáinkat illy következetesen átvinni még a politikai hirlapszerkesztésbe is! E szerint kiki természetes ösztöneit követi, az elmék szerteszét barangolnak kinek hol tetszik: kies völgyeken, ligetek és berkekben, vagy kopár oldalakon, keresvén az.. .ismeretlent. Hanem ezen kalandos kutatásában a politikában olly édes ismeretlennek, ezen vezértelen közvélemény-irányzásban—mi közben ollykor az igazságra bukkanhatnak a keresők, de attól mintegy rettenve fordulnak el megint a czél felé, melly a soha fel nem található ismeretlen—e közben, mondom, úgy látszik, mintha elejtenék a valódi aranygyapjat, mellyre annyi dics- és kincsszomjas leselkedik, ’s felette aztán olly mulatságos viszályba keverednek, miilyen volt az egykori mesebeli: — „Lombos egy jámbor bárányt őrzött, mit meglátván Bodri, neki rohanva kiáltja. Farkas, mit csinálsz ezzel a báránynyal? — Farkas vagy te, felel Lombos. — Eltakarodj, vagy mindjárt tapasztalni fogod, hogy védője vagyok. -------De Bodri erőszakkal akarja elvenni a bárányt Lombostól, Lombos erővel megtartani, ’s a szegény bárány körmeik között szétszakad.“ — Illyforma helyzetben találja most magát az oppositio a Pesti Hírlap, Jelenkor és Hetilap között. — De, revenons á nos moutons, —a „tisztelt pályatárs“, mondom, kirándulásokat tett a politika kültartományaiba------valami képzelt conservativekkel vesződve, gyönyörű prosopopoeiákat tartott az ellenzék érdemeiről, ’s kegyednek „őszinte“ czikkeire legfeljebb nemtetszését jelentette ki melleslegesen, — ’s tán ellenmondás nélkül nyeli el keserű igazságait ’s hallgatva helyesli politikáját, ha egy egészen váratlan segélye nem érkezik egy fiatal leventében, kinek a politikai irodalomban fellépését kegyednek kell, hogy a közönség köszönje. Egy mágnás ez, kit ismerős nincs szerencsém , de fiatalságát azon periódus conclusiojából gyanítom, mellyel publicistái zsengéjét végzi, t. i. „az illy nemzet menthetetlenül veszve van“ — szokott phrasis, mellyet ritka magyar iró, ki legelső próbájában nem használ; vannak azonban némelly örök fiatal írók is, kik ezen varázserejü mondás nélkül soha egy darabkát sem tudnak levakaritani, mint egy ifjú oeconomistánk, ki minden hetilap! czikkében megölte a magyart ’s egy újabb röpiratában, azt mondják, csak egy lapon több versben ítéli halálra szegényt, ’s mégis azt követeli az együgyüléle, hogy halálos röpiratát vásárolja. — A fiatal gróf, mint első szavából rá ismerhetni, azon iskolához tartozik, mellynek alaptana, hogy a kormányok csak sebek a társadalmi testen, mellyeket, fájdalom! kiirtani nem lehet, de törekedni kell minél szükebb hatáskörre szorítani , mert legelőt is azzal kezdi, hogy a tisztelt gróf „Legyünk Őszintébbe csak ollyan diplomatikai szójárás, mittükör szoktak használni, mikor jégre akarják vezetni az embert. Sajnálnám, ha ezen elfogultságában megmaradna, mert úgy ellenzéki celebritás ,s így a még most forgásban levő fogalmak szerinti fényes popularitás válhatnék belőle, hanem valóságos nagy hazafi soha sem, annál kevésbbé pedig státusférfiú. Úgy látszik, azon másik ellenzéki tannak is hódol az ifjú mágnás, miszerint véleményt változtatni a becsületről-lemondás nélkül soha sem lehet, mi azon indiánra emlékeztet, kiről mondta volt Voltaire, hogy „egy igazi Huron, soha sem változtatja meg véleményét. — — ázsiai barbár elv, melly az emberi nem tökélyesülését merőben kizárja. — Igen, mert kegyednek némi diadallal veti szemére, hogy maga magának is, azaz ,Alföldi leveleinek' (nem tudom, miben) opponál*). — Azon állítását kegyednek, hogy a conservativ pártnak többséget szerezni most már hazafius kötelesség, mert máskép lehetetlen a haladás, nem annyira bölcsen mint talán elmésen ,eredeti állitásnak nevezi, mellyet ,meg sem kell cáfolni, mert azt a dolgok helyes felfogása és a történet teszi meg. Hanem a fiatal mágnás ,helyes felfogása és ha történet-magyarázata abból áll, hogy kegyednek ,többségét-t és a kormánynak reform-vezetési szerepét abban látja, hogy amit ez törvénynek szab, törvényjavaslatok vagy mik által, amaz némán és alázatosan fogadja el — amire aztán, természetesen , csak luxus volna az országgyűlések költséges functiója is — , hogy azon kapcsolat, mellyben az ausztriai birodalommal állunk, teszi épen képtelenné a kormányt a reformvezetésére ’s kívánja, következéskép, hogy e szerepet az ellenzék vigye. Kegyed látja itt a nem legjobb akaratú insinuatiót és a sophismát — ezekben a fiatal gróf, mint későbbi okoskodásai is mutatják, máris úgy otthon érzi magát’s olly bőségesen él velők, mintha örökké Hamiltont tanulta volna—, hanem tisztelt gróf úr, tán kegyed sem volt elég világos azon sokszor emlegetett ,többség iránt ’s igy önkényt adhatott alkalmat illy tévedésekre , mellyeket egy kis megkülönböztetéssel tán végkép el lehetne hárítani. Én például, igy fogtam fel mindig a dolgot: a kegyed ,többség-e kétféle kormánytöbbség a megyékben, melly a törvényszerű,de hatályos igazgatást lehetővé tegye,— ez absoluta necessitas — , és conservativ többség országgyűlésen, melly a reformnak conservativ modorát tegye lehetségessé.— Ennek nem kell a priori kormánypártnak lennie, annál jobb, ha a kormány véleménye az övével egybetalálkozik ’s ez csak azt bizonyitandja , hogy a kormány ismeri Magyarországot , melly természeténél fogva conservativ, — és igy meglehet, hogy gyakorlatban egy leend mindkét többség. De a ki azt hiszi, hogy azon párt, melly a kormány gépének működését a megyékben lehetségessé tette, némán fogadandja el az országgyűlésen elibe adott törvényjavaslatokat, az a magyart csak úgy ismeri, mint a kaffereket. Ami a birodalmi kapcsolatból vont ’s a negyedével homlokegyenest ellenkező következtetését illeti az ifjú mágnásnak, arról mondom, hogy sophisma. Lehet, hogy szándéktalan ’s azért jegyzem meg reá az ,értsük meg egymást kedvéért, mikép e körülmény egy cseppet sem akadályozandja a kormányt, mint ö véli, a reform vezetésében, hanem a reformot akadályozandja a tu lesápongásban,’s pedig erre van szükség, hogy a reform valóban óhajtott, tartós és conservativ , nem pedig felforgató legyen; ellenben az ellenzék vezetése által nem csak a reform lenne nem állandó, de felforgató is — amit egyébiránt nem veszek a legroszabb értelemben, — hanem maga a birodalmi kapcsolat is lehetetlenné válnék, mi ellen egyaránt protestál ellenzéki és conservatív. Erre a reformvezetésre nézve egyébiránt egy eldöntő körülmény létezik, melly iránt a tisztelt fiatal mágnásnak ’s vele együtt csaknem az egész ellenzéknek, vagy tiszta tudata nincsen, vagy igen nagy a csalódása: ki a reformot jó sikerrel akarja vezetni, annak ismernie kell a társadalomban létező minden érdekeket, tisztában lennie minden osztályok valódi és múló vagy látszó szükségei iránt, különben légbeépítés minden reformja. Lehet-e már az ellenzékről illy egyetemes állapot-ismeretet feltenni? az ellenzékről, melly az igazgatásnak semmi ágát nem képezi, mert a megyék kormányába is csak nagyon dilettanter foly be, melly legfeljebb bizonyos véleményekre nézve egyértelmű egyének változó összegéből áll az ellenzékről, melly természeténél fogva inkább az eszméknek és vágyaknak képviselője és hordozója, mint ismerője a szükségeknek? —’s kivált a magyar ellenzékről, melly reformot illetőleg ugyancsak nem barátja ahoni* készítménynek, hanem a legnagyobb előszeretettel pártolja a külföldi gyártmányt, a mi természetesen csak külföldi szükségekhez is van szabva? Nem, ezt az ellenzékről sehol sem, csak a kormányról tehetni fel. Azért is vezeti mindenütt a kormány a reformot, mert ha megtörténik is, hogy némelly esetben az ellenzéknél van a mélyebb belátás, az ügynek ismerete,s talán a többség is, a kormány azt elsajátítja ’s a javítást, mint illik, maga formulázza. A tisztelt fiatal mágnás szerint egészen más a kormány teendője, ’s a gyakorlati politika sem az mit kegyed annak nevez. Megengedi ugyan, hogy utopiális politika volna az, melly a birodalommali kapcsolatunkat elfelejtené; de ép ennélfogva , gyakorlati politika az , „melly nem kíván a kormánytól egyebet, mint, hogy ne akadályozza kifejlődésében a nemzetet,“ utopiális politika ellenben az, „melly elfelejti, hogy a kormány csak akkor ad engedményt, mikor a nemzet többsége kívánja.“ Már hogy mire menne az a gyakorlati politika, melly a kormánynak ennyi szívességével beérné, azt képzelhetni. Nekem ugyan sem olly politika, sem olly kormány nem kellene, mert amilyen sületlen és képtelen volna az egyik, és ollyan méltatlan volna még a levegőre is a másik. Ha ez nemcsak a tisztelt fiatal mágnás véleménye, hanem az egyetemes ellenzéké is, vagy legalább annak a P. Hírlap által képviselt részéé, akkor reméltem, már harangoztak az ellenzéki politikának. — Másfelől, hogy van-e, ollyan utopiális politika hazánkban, mint a fenebb értelmezett, azt alig hiszem ; de hogy ollyan van, melly azt képzeli, mikép a nemzetnek többsége ellenzéki véleményekkel tart, azt bizonyítja a tisztelt ifjú mágnás is, holott pedig csak tekintene szét e hazában saját szemeivel ’s elbámulna, mennyire conservativ az összes magyar nemzet, ha csak a kiváltságosát veszszük is. Tekinteni pedig kell a többire és az egészre is, akiket pedig eddigelé a törvényhozásban csak a fejedelem képvisel. A tisztelt ifjú mágnás többi ellenvetéseire kegyed már utolsó czikkeiben, ha csak mellékesen is, megfelelt, nem is mulatok azért rajtok, hanem bemutatom egy pár szóban azon allegatióját, mellyet az ellenzék mellett kegyed ellenében olly biztos diadal érzetével tart, ’s a mellyre mégis elmondhatta az ellenzék, nem tudom mellyik franczia tábornokkal: „még csak egy illy győzelem, ’s oda vagyunk!“—Azon állítását kegyednek, hogy az ellenzék nincs tisztában magával (mit kétségtelenné tesz orgánumainak valamennyi mindannyi felé húzása), azzal cáfolja meg, hogy „az iránt, amit akar, tökéletesen tisztában van, csak az iránt nincs, hogy mit érhet el.“ később azonban azt a kérdést vetvén fel magának: „de ki kérkedhetik azzal, hogy tudja, mit akar“ Így felel: „azt tartom senki.“ Azonban ami kegyedet illeti, bátor vagyok utasítani a tisztelt ifjú mágnást e lapok 349dik számára, hol a conservativ akaratoknak egész légióját láthatja. A Kegyed physikai hasonlítását az ellenzékről, megfordítja a múlt abnormis országgyűlés állított tanúságánál fogva, és mivel a vis repulsiva a kormány volt, tehát azt következteti, hogy a conservativ pártnak ezután is gyengébbnek kell maradni. De elfelejti, hogy a túlcsapongást repellálni kellett a conservativ pártnak, ’s hogy egészen megváltoznak a helyzetek, ha a vis motrix a kormány lévén conservativ modorban fogja és nem destructivben, mint az ellenzék, javaslatait tenni. De már mondom: a fiatal gróf nagyon szereti a sophismát. — Hogy az ellenzék nem tudja magát emancipálni a hallgatóság befolyása alól, arra a fiatal gróf felelete peremtorius ,az ellenzék csak meggyőződése szerint beszél... ki tehet róla, ha éljenezik? aztán miily gyenge csáb,milly csekély ellensúly az a másik rész ingerei ellenében?" amire észrevételem röviden csak ez: Szívébe senkinek sem láthatni, még akkor sem, ha mágnás az ilyen látnok. Például a fanaticusok mindig azt hitték, hogy meggyőződések szerint beszéltek, pedig soha sem volt igazuk, „ki tehet róla hogy éljenezik?“ csak maga, mert szereti. Aztán nem az a baja a ,másik rész"-nek, hogy az ellenzéket tapsolják, hanem, hogy őt nem hagyják beszélni, vagy legalább is véleményének szabad kifejtését lehetőleg nehezítik,és így a szólásszabadságát az ellenzékek exploitírozzák , holott az közös jog volna, hogy semmivé teszik a discussiót, mi nélkül soha sem derül ki a való, vagy legalább a politikailag igaz. Aztán azok az ellensúlyt kívánó ingerek ! De hát nincs-e minden országnak hivatalnokokra szüksége, és így ezen inger nem igen természetes-e? Azon ellensúly pedig nem egészen felesleges-e az ellenzék részéről, miután ezen ingerek paralysatiójára, amint soraiban tapasztalhatta , az ilyen ellensúlynak soha sem volt befolyása ? Aztán az a néhány hivatal, mellyre annyi a folyamodó ! Ha mégis egy XIV—XV. Lajos-féle udvar vagy 1500 milliós budget volna! Bizony mondom, ha a kormánynak mind meg kellene jutalmazni azt, ki Magyarországon conservative gondolkozik,ugyan csak kellene adózni az ellenzéknek. Hanem mindez nem komoly beszéd, engedjen meg kegyed, hogy rajtok illy soká mulatók ; ezt részint a tárgyak, de még inkább talán a személy gavallérsága miatt tevem , mert — á tout seigneur tout honneur — ha nem is méltánylom politikáját, de azt teljességgel igen, hogy magyar mágnás létére az írói pályára lépett. Ha azon tovább is megmarad ’s magát szenvedélytől ótalmazandja, csakhamar szerzend annyi tapasztalást, hogy derék conserivativ tehetend belőle. Ezen reményben tettem észrevételei"5 *) Ez most, mint látszik, elleneimnél divattá válik. A bebizonyítástól azonban dispensálják magokat, talán a roppant hőség miatt, melly fárasztó munkát nem enged. A minap, nem tudom mellyik , védvámrendszer emberének nevezett, Alföldi leveleimet idézvén: ’S ime előveszem az Alföldi leveleket, ’s mit látok? Nem mást, mint hogy a 233dik lapon selyemszövetekre 2 , gyapjúszövetekre 1/1, gyapotszövetekre 1 , gyapjúkivitelre 1 per centum vámemelést, mint indirect adót, terveztem az országos pénztár forrásául. Már kérdem : akinek legkisebb fogalma van a védvám és jövedelmi vám (Schutzzoll und Einkommenzoll) közötti különbségről, pedig ezen sark körül forog minden európai vámtarifta, kérdem : akinek erről legkisebb fogalma van , az állíthatja-e, hogy az én 2 percentumot meg nem haladó és egész egyig leszálló vámemelési tervezeteim védvámnak neveztethetnek ? és igy hogy én e miatt védvámrendszer embere vagyok? — Gr. D. E.