Budapesti Hiradó, 1846. július-december (413-516. szám)

1846-07-09 / 417. szám

Ezen lapok minden héten négyszer, n. m. kedden, csütör­tökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bo­rítékban 6­ ft. ez. p. A hirdetmé­nyek minden apróbetűs hasáb­­coráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Csütörtök 417. Julius 0. 1846. BUDAPESTI HÍRADÓ. Lapnak második­ félévi (julius-decemb­eri) folyamára még folyvást előfizethetni. Elöfizethetn­i helyben a kiadóhivatalban, hatvani ut­czai Horváth-házban 483 ik szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba­n külföldre menendő példásokat csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezés. Elő­léptetések. Vasúti tapasztalások. III. Megyék. Közgyűlések Pozsony és Esztergomban. Budapesti napló. Szerkesztőségi nyilatkozat. Észre­vételek evang. főfelügyelő urnak ,Viszonválaszás­ra (vége). Második felszólítás a magy. orv. és természetvizsgálók Kassa-Eperjesen tar­tandó VII. nagygyűlésük érdekében. Pesti műegyesület. Magyar gazd. egyesület közgyűlésének főtárgyai jun. 6án (folytatás.) Ausztria. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Spanyolország. Portugá­lia. Olaszország. Schwveitz. Legújabb. Hivatalos és magánhirdetések. MACTABORSZÁCI és ERDÉLY. Ő cs. kir. főhűsége , Magyarország nádora , mint a magy. nemz. museum törvényes pártfogója, az ezen intézetnél Horvát István el­hunyta által megü­resü­lt Széchenyi-országos könyvtár-őri hivatalra, néhai Széchenyi Ferencz gr. alapítványa következtében, Széchenyi Lajos gróf által kijelölési jogánál fogva különösen ajánlott M­á­tray Gábor is ügyvédet, m. acad. lev. tagot, ugyanennek az irodalom kö­rében ’s főleg a m. nemz. museum mellett 9 évig mint könyvtári se­géd és igazgatói titoknok által tett hű és buzgó szolgálatai tekinteté­ből kinevezni méltóztatott. (Jelenkor.) S t u b e n f o 11 Mannó tiszolczi főhutász , a rohniczi vasol­­vaszma-igazgatáshoz tartozó bisztrai megüresült pörölydegondnok­­ságra; — Schwarz­mann Adolf pénzverészeti gyakornok pe­dig a körmöczbányai pénzverőhivatalnál tollnokká lön érdemesítve Vasúti tapasztalás­ok. III. Igaz, hogy vasul a köz­lekedés különféle nemei közt nem ugyan a legkényelmesb, mert e tekintetben a gőzhajózással nem mérkőzhetik, de ál­talában véve a leggyorsabb. Ámde ismét nagy tapasztalatlanságnak kitűnő jele, ha ezen ideális közlekedési gyorsaságot már azáltal vélnék meg­nyerőnek , ha a roppant költségű vasutat felépíttettük. Épen nem ! Ezen gyorsaság eszközöltetése ismét külön roppant pénzbe kerül, egyszersmind annyira rongálja vagy elhasználja a költséges vasutat, hogy p. o. Angliában, hol talán aránylag még kisebb is mint másutt, e költség megkí­­mélése végett a harmadik osztályt megszüntetik a társasá­gok, mert csak az első és második osztálya az utazóknak biz olly szállítási tarifát fizetni, melly a szállítási költséggel arányban áll. Ezen elvből kiindulva oda törekesznek , hogy inkább gyér legyen a járáskelés, de ezen kevesek méreg­drágán fizessék azután a vasúti gyorsaságot. Innét van azu­tán , hogy míg a kevesebbet számító szárazföldön ez iránt nincsenek tisztában, és Németországban egy vasúti vonallal 330 személyt, Belgiumban 200, Francziaországban 112-őt szállítanak, addig az angol vasutakon csak 58 személy jár egy vonallal, mert csak ennyi bírja megfizetni a magas vas­­uttarifát, melly szállítás azonban kíméli a vasutat és a keze­lés és szállítás költségét kevesíti. Ha ez igy van már a személyszállításnál, és nyomatékos okok nélkül erre csakugyan nem határozták el magukat a dolog mélyébe ható angolok , akkor mennyivel inkább fog ez tekintetbevételt igényelni az árukra nézve, kivált ha ezen áruk csupán nyers, azaz: legsúlyosabb és legtömegesb termékek. Erre lesz ugyan ellenvetés, annyi hogy no! de mit hasz­nál az abstract ellenvetés illy positív tény ellenében ? C­á­­folni előre csak egyet, és ezt is számokkal, fogunk , hogy felhozatalára másnak oka ne legyen. Azt mondják ugyanis , hogy ezen költség azon arányban száll alább, mellyben a mozgalom élénkül és a vasút hálója kiterjesztetik; azonban ez csak némi csekélyebb részletekre nem pedig az összes költségre nézve áll, mint ezt a követ­kező táblában kimutatjuk: A belga vasutakon utazott­ személy költség, mellybe a szállítás került 1835ben 421,439 168,772 frank. 1836ban 871,307 431,135 — 1837ben 1,384,577 1,189,988 — 1836ban 2,238,803 2,755,056 — 1839ben 1,952,731 3,084,410 — 1840ben 2,199,319 2,997,113 — 1842ben 2,724,103 4,700,327 — 1843ban 3,085,349 15,400,000 — Innét tehát elég világosan kiderül, hogy általában 1835-ben a szállítás és kezelés, mert sokkal kevesebb számú vala a személyzet is, melly a vasút terjedésével mindig szaporit­­tatott, olcsóbb volt mint 1843ban, mert minden számvetési mesterkélés, mellyel e tekintetben a vasutisták magokat vi­gasztalják, sem képes az arányt megváltoztatni, mellyben az előbbi esztendők adatait tekintve 1843ban 3 millió személy 5 millió fr. költséghez áll. Ha pedig ez Belgiumban igy van, hol a vasutak státus­pályák lévén, nem szereltetnek fel külön külön, mennyire fog ezen arány változni, ha minden vonal más magántársu­latnak tulajdona, és mindegyik hogy tökéletesen felszerel­tessék, szükséges? Így Belgium minden vasutain 1844ben csak 146 gözmozgony volt, mellyel 3,360,862 személy szál­líttatott ; ezen arányban a bécsi északi vaspályán csak 28 gözmozgony lett volna szükséges, pedig 46, 1845ben már 52 vala szolgálatban! Mennyi itt a pazarlott drága erő, melly a fentebbi arány szerint már 1844ben legalább 1,197,000 személyt szállíthatott volna, holott ezen erő és költség csak­nem felére, vagyis 668,000 személy szállítására felhasznál­tatott ! Minél fogva minden naponkint beutazott m.föld majd 10 ft költségbe került. Mind­ezekből tanulságul az következik, hogy mivel ná­lunk az amúgy is gyér személyszállításnál a harmadik osz­tályzatú utazókat el nem utasíthatni, mint Angliában; a ta­rifa pedig , mellyet azok elbirhatnak, magas épen nem lehet —vasutainkon is használhatlanul fogna elpazaroltatni a sok és annyira drága mozgató erő, mellynek használt nagyobb ré­sze itt még inkább a harmadik osztályzatú utazóknál vagyis személyeknél csekélyebbül jövedelmező tárgyak szállítására szorulna mint másutt; mert tudni kell, hogy Angliában egy tonna portékának 20 kilométer gyorsasággal­ szállítása épen kétszerte annyi költségbe kerül, mint egy sze­mélynek 30—40 kilométer sebességgeli szállítása, pedig több helyet foglal el és kevesebbet fizet mint egy személy. Minthogy pedig hazánkban a legszükségesebb intézkedések­re sem elegendők a tőkék, sohasem javasolhatnék, hogy azok használhatlan drága erő előidézésére paza­­roltassanak, a­mi például a vukovár-fiumei vasútnál történ­nék , minek következtében ismét Catokint censeo, hogy a vasutakat körülményeink között kamatbiztosítással erőtenni nem tanácsos, hanem, a­hol lehet, a vízi közlekedéseket kell inkább kizsákmányolnunk és lehetőleg tökéletesítenünk, átlépjék. POZSONYBÓL, jan. 30. Richelieu a kormánytan és csa­ták nagy mestere azt m­ondá egykor, hogy déltájban a for­radalmak dühökben rendesen alább hagynak, és valóban, a­mi a nap déli szaka a forradalomra nézve, úgy látszik előt­tünk, az év nyári szaka ugyanaz megyei életünkre nézve. A tek. statusok nagy része gazda, ’s ez dúsan vagy silányan kamatozó kazataihoz siet; a szenvedelmes és nem-szenve­­delmes politikusok pedig és a nagyurak, kik rendesen csúz­­ban ’s eletében szenvednek, illyenkor hűsbe, fürdőkbe vo­nulnak, ’s igy ezek is amazok is a kedves test nagyszerű szükségeire fordított gondolatokkal tépelődnek. A politikai életben tehát ellenkező a lég hatása: télben meleg és hosszú napok, sok villám és mennydörgés, nyárban rendesen csen­des idő, hüvös és rövid napok alat. Alispáni elnöklet alatt tartott közgyűlésünk ugyanez okból néptelenebb és rövidebb volt mint máskor, és tárgyain, mellyeken vérzaklató politikai elvek nem szövődtek át, két nap alatt becsülettel keresztül esénk. Ezek között egy volt szolgabiránknak tiszti kihágása ügyében érkezett kir. leirat legélénkebb vitatkozást idézett elő, ’s mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy a megye ez ügyre vonatkozó határozatának valamint a per kezdetén, úgy most sincs alapja; az idő be fogja bizonyitani, ’s részletekbe azért nem bocsátkozunk, mert valamint az entia, úgy az odi­­osa is, non sunt sine necessitate multiplicanda. — A gróf Apponyi György ő exclljának kineveztetését közlő rendel­­mény tudomásul vétetett. Ezen megye sok nevezetes embert bocsátott ki már kebeléből a közéletbe; a többek közt ki ne hajolna tisztelettel meg Majláthnak, országunk e közösen szeretett birájának; Bartalnak, ezen munkában ’s érde­mekben őszült kormányférfinak ’s a classikus nyelv elismert mesterének, nevök hallatára; gr. Apponyi György is e me­gyéé. És mi azt hiszszük, nagy politikusok vagyunk, ha azt, mivel az álladalmi állással összekötött érdemnek már min­­érdekünknél fogva is tartozunk, hidegen mellőzzük; bizony, bizony mondom nektek, minden jelenség oda mutat, hogy még kiskorúak vagyunk, testünk sárgaságban szenved; ha a magasba néz, szemünk káprázik; ha a mélybe pillant alá, fejünk szédeleg. — Inditványoztatott a törvényszéki táblabi­­rák megválasztása, a mi sok nyujtódzás után másnap meg is történt. Ugyan miért nem alkalmaztatik ennél a titkos sza­vazás? feleletül azt nyertük, hogy ki nem vihető. Audi gut. — Takácsy Ignácz jelenleg kilépett jeles táblabiránknak bokros érdemeit jegyzőkönyvbe iktattuk. —A megyeház épí­tésével megbízott küldöttség elnöke hálás szavakkal jelenté, mikint közbenjárására prímás e­gysége az utonépült börtön kápolnáját mind oltárral, mind a többi szükségesekkel saját költségén ellátta. Bocsánatot, urak! mi úgy tudjuk, hogy az új börtön a magán­rendszer szerint van építve, ugyan minek tehát ez esetben a kápolna ? vagy talán érzitek, hogy a magán­rendszernek a hallgatóval­ ékszeres összeházasítása felett már­is erősen búgnak az ész hangya­torlataiból kelő gondolatok? Ha úgy, üdvözlünk titeket, mikint ti prímás e­ggségét szép tettéért örömmel üdvözlétek. — Az arató rész a múlt évi minemüségben, a hus­ár maradt mint az előbbi. Jövő törvényszékünk aug. 24-én, közgyűlésünk sept. 9kén veendi kezdetét. És ezzel rövid tudósításunkat befejezzük. Mert a csúzból, fájdalom!­csekélységünknek is jutott egy osztályrész; bocsánatot tehát, hogy mi is fürdőbe sietünk. ESZTERGOMBÓL, jan. 30. Első alispáni elnöklet alatt megnyitott közgyűlésünk, hihetőleg a már környékünkön megkezdett aratás miatt, nemigen népes vala. Három na­pig tartott tanácskozásunk tárgyai többnyire tiszti jelentések, bel- és magán-ügyek lévén, a következőket emeljük ki. Ná­dor ő fenségének levele, mellyben kegyes tetszését nyilvá­nítja, hogy hozzánk intézett kegyes sorai következtében a Pestmegye által tervbe vett nádori félszázados ünnepély el­rendezése tárgyában tartani szándéklott tanácskozás végett Pestre követeket nem küldöttünk, — igen örvendetes tudo­másul vétetett. — Azon k. k. intézvény, mellyben ő felsége a múlt orsz.gyűlésen hozott szabad átmeneti törvényt a n. e. görögökre is kiterjeszti, — minthogy általa egyéb vallásbe­­liek, különösen katholikusok, kiknek vallási külügyeik csak országgyűlés által szabályoztatnak, érdekeltetnének, — tör­vényelleninek nyilatkoztatott és az országgyűlésre felviendő tárgyakkal foglalkozó választmányhoz, kellő javaslat ter­jesztése végett utasittatott. — A növiltgy helyi.tanács azon intézvénye következtében, melly gr. Apponyi György ő ex­­cellentiájának ő felsége által másod-főkanczellárrá történt kineveztetését tudatja velünk, ugyan tisztelt ő exclljának üdvözlő felirat szavaztatott. — A zalai levélnek — egyéb pontjai fölött megyénk már más alkalommal okszerüleg ha­tározván— csak két pontja tétetett vitatkozás tárgyává: az erdélyi megyék vissza nem kapcsoltatása, és a bihari ügy. Az elsőt mi illeti: sérelmet látunk ugyan abban, hogy a kérdé­ses megyék tíz év alatt a törvény hozatala óta tettleg be nem kebleztettek; a kormányt mindazáltal nem vádolhatjuk, mert kormányunkról örömest hiszszük, hogy e részben legyőz­­hetlen akadályokra bukkant, és pedig ezt annál inkább hisz­szük, mert kormányunk a kérdéses megyéket országgyűlésre meghíván, a bekeblezést tettleg megkísérlette; azért me­gyénk a jövő országgyűlésre küldendő követeinek utasításul adandja, az érintett megyéknek bekebleztetéseket szorgal­mazni és ő­felségét alázatosan megkérni, hogy a bekeble­zést eddig hátráltató akadályokat az országos rendekkel ke­gyesen tudatni méltóztassék.­A második pontra nézve: mint­hogy az írás prókátori értelmezést szenvedhet, megyénk mind­addig, mig a zalai levélben idézett, de nem közlött kir. in­­tézményről kellő tudomást nem veeni, határozottan intéz­kedni tartózkodik, annál inkább, mert megyénknek országos bizodalmú helyettese, mint kogy, oda rendelt kir. biztos, ala­posan remélteti velünk a bihari zavarok kiegyenlíttetését. — A nevelési ügygyel megbízott választmánynak azon javaslata, melly egyértelműleg az iskolák elrendezése tárgyában nem rég érkezett kbr. intézménynyel, a gyermekek iskoláztatását kényszerítő és büntető módokkal eszközölni czélszerűnek tartja, a múlt közgyűlésen el nem fogadtatván, most erő­sebben támogattatva, elfogadtatott és a gyermekeiket isko­lába küldeni nem akaró szülőkre 5 pyogaras fizetése hatá­­roztatott. Ez alkalommal főtiszt. Lipthay Antal kanonok ’s kir. táblai praelatus ur — minthogy némelly szónokok a pénzbeli büntetésnek helyét olly esetben nem látnák, ha a szülök szegénység miatt elégtelenek gyermekeiket iskoláz­tatni — illy szegények iskoláztathatására 100 p­ostot aján­lott. — Fontos és huzamos vitatkozásra adott alkalmat a már nem sokára megyénkben is megkezdendő vasúti építészet. Nem kis nehezteléssel emliték megyénk rendei, hogy ezen munkára legnagyobb részben olaszok használtatnak, a ben­­lakók elmellőzésével, mit ezen mostoha időjárásban annyi­val fájdalmasabban vesznek, mennyivel több munkára al­kalmas, de minden keresetmódtól elzárt szerencsétlen fel­földi atyánkfiát lát munkálatlanul koldulni és henyélni. Egy alázatos felírásban határoztuk tehát a nmltgy helyt­ tanácsot megkérni, hogy e részben üdvösen intézkedni méltóztatnék. — Jövő közgyűlésünk sept. 29dikére, a törvényszékek kez­dete sept. 2kára tűzetett ki. BUDAPESTI NAPLÓ. Emlékezni fognak olvasóink, hogy a múlt félévben több fiatal iró társulatba állt ’s elhatárzá, mikép­p hó kezdetétől munkálkodásukat a szépirodalmi la­poktól megvonják ’s erejűket egy általok megindítandó iro­dalmi vállalat kiállítására forditandják. E szándékukat azon­ban hihetőleg megváltoztatták, mert egyik divatlap jelen fél­évi első számában közölök ötnek, név szerint: Degré, Lisz­­nyay, Obernyik, Petőfy és Tompa műveivel találkozunk. E körülmény annál czélszerűbb, miután jobb íróink száma nem épen olly nagy, hogy az érintett vállalkozóknak az időszaki sajtóhoz visszatérését nyereségnek ne tekinthetnék. — Fe­­renczy szobrászunk Kölcsey és Kisfaludy Károly mellszobrait már elkészité, ’s ugyanazok a nemzeti museum emlékcsar­nokában fognak közelebb felállittatni. — Hogy adósok hite­lezőik által börtönbe záratnak, ez már olly mindennapiság, mit említeni sem érdemes, csupán az elfogási mód vonhatná még némileg magára figyelmünket. Napokban két czipész egy nekik számtalan lábbelik árával adós arszlánt a gőzha­jónál csípett el épen akkor, midőn lábát a szárazra tette. Ennek ugyan a két czipész között megszorult a kapczája. — Egyikéből a legalsóbb iskoláknak gyermekek tódultak ki ’s egy nagy kamasz ez apró nyáj közé rohanván, a kis diá­­kocskák egyikét úgy oldalba lökte, hogy a szegény is szinte feljajdult bele. Az ártatlanul megsértett e szerény, de panaszosan kimondott szavakkal fordult hórihorgas megbán­­tója felé: „Miért vétsz azoknak, kik téged nem bántottak.“ A kis könyvvitéznek e szép mondata olly alapos életigazsá­got foglal magában, hogy mindjárt akkor föltettük magunk­ban, mikép azt följegyezzük néhány — nagykorúak számára. — Sári Fanni jövő octobertől kezdve, mint hallók, a bécsi operaházzal lépett szerződésre ’s addig tán színpadunkon fog működni, mit annyival inkább óhajtunk, miután ballet-sze­­mélyzetünk nem olly különös, hogy ollykor magasabb e nem­­beni műélvezetre ne vágynánk. — Esetleg a lotteriabolt előtt menvén el, nyomorult külsejű asszonyt láttunk abba bemen­ni; hátán a puttonból szurtos lyányka kandikált ki, mig a kézen fogva mellette futó gyerkőcze szüntelen kenyérért nó­gatta anyját, az anya ellenben haragosan mondá fiának: „csitt, nincs pénzem!“ ’S midőn a boltba ment, a kebléből elővett rongyos kendő utolsó tartalmát tárta ki, ’s három számra betett egy —­pgostot. — Petőfi Sándor összes verseit Emich Gusztáv könyvárus váltotta magához 5000 *) poftért, s a szerzőnek aczélba metszett arczképével fogja világ elébe­ ■*) Talán vagy egy zérussal kevesebbért? Szer­k.

Next