Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)

1847-01-28 / 532. szám

Csütörtök 532. Januarius 28.1847. BUDAPESTI HÍRADÓ. Elő­fizathotul helyben a kiadóhivatalban, hatvani út k­ezal Horváth-házban 18-20k órára alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s kútföldre menendő példányokat csak a bécsi császári posta­hivatalnál rendeltethetnek meg. Ezen lapok minden héten négyszer, a. m. kedden, csütör­tökön,­p.ént. és vásáru­.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 11 ft., postán bo­rítékban 6 ft. et. p. A hirdetmé­nyek minden apróbetűs hasáb­­soráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Előléptetések. Megyék . Közgyűlések Pestben, Nógrádban és Szepes­­ben. Budapesti hirharang. Nyilatkozat az egyesületi hirdetéseket illető­leg. A tótmagyar szótár iránt. A pest-váczi vasút­vonalon van. Inkától 24-eig bezárólag utazott személyek száma. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Poroszország. Törökország. Brazília. Északamerika. Mexikó. Hivatalos és magánhirdetések. IRODALOM és TUDOMÁNY. Aufschlüsse über die letz­ten Er­eignisse in Polen. Nebst 16 authentischen Actenstücken. Mainz bei Kirchheim, Schott und Thielmann 1846. (Folytatás.) MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. A fémirgi magyar kir. Helyt.tanács a kebelbeli számvevőszéknél Oberdorf Mihály nyugalmaztatása által megüresült számvevő-taná­csosi állomásra eddigi számvevő tiszt Grohé Jánost lépteté elő; to­vábbá Hegyi Ferencz közalapítványi ügyigazgatósági ígtatót czeglédi, — Lor­sich Ferencz vallás-alap, tiszteletbeli ügyészt maróti, — Só­lyom­v­á­ri ügyvédet vörösberényi, — Her­­bán János pesti e. b. váltótörvényszéki írnokot dunaföldvári — ’s H­o­r­­­s­y Sándor ügyvédet miskei tanulmány- ’s illetőleg közalapítványi ügyészekké nevezte ki. A nagy magyar kir. udv. kamara a selmeczi k. kerületi bányaszék­nél Hell Antalnak első, Horváth Károlynak pedig második Írnokká történt fokozatos előléptetése által megüresült harmadik Írnok­állomásra Gyurkovics Sámuel beszterczebányai helyettes bányabirósági írno­kot, ’s az ugyanezen k. kerületi bányaszéknél megüresült negyedik irnok­­állomásra Nedelyi Andrást érdemesíté. Megyék PESTRŐL, jan. 25. Megyénk rendes mai nap tartott közgyülésekben, két nevezetes határozatot hoztak. Mind­kettő , bár különböző fontosságú, de igen jó hatású volt a közönségre, ’s mintegy előre készítve azon kellemes megle­petés által, melly minden terembe lépővel történt, a midőn t. i. fenséges István főherczeg közszeretetü kir. helytartónk mellképét kapta ajándékul.... Én már előre is komoly ér­zelmekre voltam készülve, — de midőn szemeim ezen ifjú­ságtól sugárzó arczképen nyugodtak meg, ünnepélyes ma­­gasztaltság foglalta el egész lelkemet.... Magyarországra ’s jövendő sorsára gondolok, melly ezentúl fiatal — remé­nyeimben már — nádoráéval egygyé van olvadva . . . Milly hosszú, fényes és dicső pálya áll előtte­­ — állan­dóvá tenni benne a rend és szabadság uralkodását, erőszakos eszközök használása nélkül, csupán a békés tovább­fejlesztés törvényes és humánus útján­; és végre egészen meghódítani e ritka szép és dús természeti se­gélyforrásokkal megáldott országot a civilisatio mind­azon jótéteményeinek, mellyeknek kíséreté­ben még nagyobb részük nem járnak — mire természetes helyzeténél fogva mindenek felett olly kitünöleg alkalmas !------mindez nagy részben tán csak tőle függ .. . tán az ő rendeltetése. Milly dicső rendeltetés! Kinek ne da­gadna magasra keble illy gondolatokra?! Hasonló gondola­tok és érzelmek foglalkodtatták, hiszem, a gyülekezet szá­mos tagjainak is elméjét, midőn „éljen“-kiáltással fogadott, kissé szenvedőnek látszó főispáni helyettes ő mltga megnyitó beszédében legelébb is azon szomorú csapásról értesítvén a riket, mit már az egész haza tud és gyászol, egyszersmind a királyi felség azon vigasztaló és kegyelmes rendeletét is tudatá, mellynélfogva István cs. kir. főherczeg ö fenségét, mint boldogult elfelejthetlen nádorunknak nem­csak fiát, hanem erényeinek és magas tehet­ségeinek örökösét is, a közelebb tartandó országgyű­lésig kir. helytartójává, egyszersmind Pestmegyének is fő­ispánjává méltóztatott kinevezni; — ez utolsóra nézve főisp. helyettes ö mliga egyszersmind felszólítván a riket, „egy szívvel lélekkel“ tenni meg határozatukat. Illy kedély­állapotban lévén, midőn kormányzó ő­mliga ezen örvendetes kinevezéseket hirdette, természetes volt, hogy magamat egy ,,éljen“-kiáltástól nem tudtam megtartóztatni, de csodálko­zásomra egyedül maradtam. Oka azonban nem az érzelmek heterogeneitása, hanem azon nevezetes körülmény volt, hogy K. L. th. ur már főisp. helyettes ő mltga végső szavai alatt fenállott, ’s a közönség nagy dolgokat várt és .... kapott egy jelesen előadott beszédet, mellynek eleje visszaemlékezés a múltra, a mennyiben boldogult fenséges nádorunkkal egy­­beköttetésben volt, a vége tekintés és indítvány volt a jövőre nézve. Minthogy s.­tb. indítványára Pestmegye erdei ezen be­szédnek kinyomatását elhatározták, a közönség nem sokára egész terjedelmében fogja olvashatni és megítélhetni. Azért álljon itt róla ezúttal csak rövid foglalata és egy pár igény­telen észrevétel. A beszéd, mint mondom, jelesen volt elő­adva , szép is volt, de lehetett volna sokkal jobb és böl­­csebb ’s főleg ment minden keserűségtől Inkább is illett volna máski szájába, mint az előadóéba, mert a szónok és az általa kifejezett némelly érzelmek közt éles volt az ellen­mondás. Ez az oka , hogy a hallgatót, ámbár a benyomá­sokra egészen el volt készülve, kissé hidegen hagyta és tel­jességgel fel nem lelkesítette azok iránt, kiknek dicsőítésére volt készítve , mert a beszéd végén kitört „éljen!“ inkább a szónokot, mint mást illetett. Ő ugyanis úgy beszélt, mint elhatározott pártember — mint később ki is nyilatkoztatta —, ennek éles színével volt festve a közösen gyászolt ha­lott életrajzának igen sok nevezetes vonása is. Miután fel­számlálta a nagyobb eseményeket, mellyeknek a nagy bol­dogult tanúja volt, nem mulasztá el megemlíteni még némellyeket, mellyek bízvást elmaradhattak, a nélkül, hogy egy beszéd ékességének ártottak volna, melly­­ben a szónok egy halott dicsőítését és egy élőnek fel­­magasztalását tűzte ki feladásul, egy törvényhatóság ne­vében. K. L. ur ugyanis miután boldogult nádorunk ő fen­ségének életrajzát bevégezte, ügyes szónoki fogással, fenséges közszeretetü fiának, kir. helytartónknak rajzát ad­ta , azaz, lefestette, miilyennek kell lenni Magyarország ná­dorának — miből megint bátran elhagyhatott volna valamit, a mi önzéssel bíró és kötelességeit méltányló embert csak sért— örvendetes tudomásul vétetni ajánl­ván mind a helytartói mind a főispáni kine­vezéseket, ő felségének ezen a nemzeti óhaj­tással találkozó kegyelmeiért, úgyis mint ellenzéki em­­b­er , k­ö­sz­ö­nő felírást küldetni. István főherczeg ő fenségének jövő ország­­gyűlésen nádorrá választatását már most elő­­re is követi utasitásul a da­t­ni,’s haso­nló téte­lére a többi megyéket is fe­lszól­itat­ni — egy­szersmind helytartó ő fenségének tiszteletére küldöttséget kineveztetni — indítványozta, mit akk. és rik közegyetértéssel el is határoztak; hasonlag egy másik indítványt is, az özvegy nádorné ő fenségéhez intézendő rész­­vevőt­ tanusitó felirat iránt.­­ Ezekből állott az első neveze­tes határozat. A másik az volt, hogy tekintetbe vévén a kö­rülmények komolyságát főisp. helyettes ő mltga indítványára a kk. és rik megegyeztek, hogy e gyűlés folytában semmi olly tárgyat fel ne vegyenek, mi felett e pillanati jó egyet­értés megzavartathatnék. . . Ezután a scontro megvizsgálá­sához fogtak a rik, minek folytában másodalispán azon örven­detes jelentést tette, hogy a szükség elhárítására kivetett 50 ezer pst adakozás igen kevés akadálylyal találkozott [és már majd mind bejött.Némellyek adományrészükön felül is adakoz­tak , mint Pest megyének egy uj birtokosa gr. Nákó 500, hg Eszterházy 1800 és a pesti takarékpénztár 1000 pftot. Azt is, valóban örvendetes tüneményként jelentette m, alispán úr, hogy ezen megyei adózók adójokból már illetőségükön felül is 13 petnál többet fizettek be. Első alispán úr indítványára az is elhatároztatott, hogy a perek sokasága miatt jövő köz­gyűlésig időközben is ülhessen a törvényszék. A másodnapi ülésben jegyzőköny olvasásakor M. tb. elé­­gületlenségét fejezte ki K. L. tb. beszédének több kifejezé­sei iránt, mire ezen tb. magát a históriával védelmezte. De ezzel az illendőség olly kevés számbavételét nem lehet iga­­zolni. NÓGRÁDBÓL. Évnegyedes vizkereszti közgyűléseink jan. 11 kétől 16káig tartottak. Örömriadással üdvözölvén ő mlrgát hőn szeretett és mélyen tisztelt főispáni helyettesün­ket, a kisgyűlések jegyzőkönyveinek hitelesítése után hozzá fogtunk a tanácskozáshoz. Legelsőbb is a régi ellenzék ve­zére szólalt meg és szőnyegre hozván - amollyan mennydörgő szavak közt — az ismeretes dohányügyet, olly nagy tanács­kozási dagályt támasztott, hogy az apály csak esti 4—5 közt következhetett be. Ő a dologban egy iszonyúan fájdalmas sérelmet — és pedig jogi szempontból — látott, annak or­­vosoltatásáért ő felségéhez felíratni kívánt, és ha onnan kí­vánt gyógyszer nem nyujtatik , az országosoknak vélt sérel­mek tömegét ezzel is szaporíttatni sürgette. Hatalmasan, az­az : nagy szódagálylyal küzdött az ellenzék fölkarolt tárgya mellett, de sokkal hatalmasabban,azaz: a szavak és ind­okok erejével, mit az ellenzék magán­körökben szinte el­ismert, küzdött a másik fél, egy fiatal és lelkes gróf lobo­gója alatt a mellett, hogy az egész dologban a hon polgá­raira háromló haszonnál egyebet nem látván, azt sérelmes­nek tartani teljes lehetetlen; legfölebb, ha a kormány jó szándékában megnyugodni nem tudnánk, közgazdászati szempontból aggodalmunkat nyilváníthatnék ki azon kérés­sel , hogy azt a kormány az egész ügy bővebb felvilágosítá­sával eloszlassa. De hiába, érezvén az ellenzék a conserva­­tív fél okfegyvereinek erejét, és magát a csatatérről vissza­­szoríttatni látván , a fiatalok seregét hívá segítségül. Ez ki­lépvén a síkra, hatalmas okfegyverével: „Én K. F. indítvá­nyát pártolom“mal túlnyomó erőre vergődött és kivívá az el­lenzéknek a győzelmet. Ekint az ismeretes dohányügy Nóg­­rádban sérelem. — Ismét egy sérelemmel több!! Vannak, kik ezen sérelmek összehalmozásában maguknak nagyon tetszenek, mert abban rendkívül hőn lobogó honszeretetet he­lyeznek. Legyen akaratjok szerint, csak aztán ne csalat­kozzanak ! Jan. 12-én a tanácskozások legfontosabb tárgya: a múlt évi novemberi közgyűlésekben a nemesekre kivetett segély­pénz mikénti legczélszerűbb felhasználása és a szegények közti kiosztása volt. A kivetett pénzösszeg teszen 23,961 ft 9 és krt ezüst-pénzben. Határozatta jön, hogy ezen pénz a Nógrádmegyét minden résziben átbigyódzó utak csináltatá­­sára fordittassék. Munkákra használtassanak az éhező sze­gények — nemesek és nemnemesek — egynapi munkadij, ha jól emlékszem, 16 párban állapíttatván meg. Ekint az idő kinyiltával lesz a szegénységnek bizonyos keresetmódja, melly által élelmi szükségeit pótolhatja. És Nógrádnak le­hetnek majd jó utjai!-----­Jan. 13kán a terem majdnem egészen megtelt. Élénken Irodalom és Tudomány. AUFSCHLÜSSE ÜBER DIE LETZTEN EREIGNISSE IN POLEN. Nebst sechssehn authentischen Actenstücken. Mains , bei Kirchheim, Schott und Thielmann. 18í6 (Felvilägositdsok a lengyelországi utolsó események iránt. Tisenhat hiteles okirattal ’stb.) (Folytatás.) Febr. 18án, mond szerző a 15ik lapon, több mint 70 köz­ségből jöttek követek a tarnowi kerület házához (Kreisamt) olly jelentéssel , hogy az egész kerületben földesurak , gazdatisztek, írnokok sőt néhány papok is egybegyülvek, a jobbágyi közsé­geket fenyegetéssel és erővel lázadásra kényszerítendők. Arra szób­ták őket fel — mondák — hogy jövő éjszaka részint a ne­mességtől nyert fegyverekkel, részint saját kaszáik­ és vasvil­láikkal Tarnow városát bevenni és minden nem lengyelt leöldösni segítsék. A községi követek a kormányhoz ragaszkodni ígérkez­tek , azonban katonai uralmat kértek , a vétkesek erőszakosko­dásai ellen, és azoknak elfogatását. Minden józan eszű átlátandja, hogy ezen magában véve igen jogszerű kérelem a Tarnowban lévő fegyveres erő szétdarabolása nélkül nem teljesíttethetett. Tarnow­­ban, a pénztárakat, a politikai vétkesekkel már­is tömött börtö­nöket, és a kerület középponti hivatalait kellett őrizni. A kerü­leti kapitány tehát nem tehetett egyebet, mint hogy a követeket megdicsérte , megajándékozta , és felszólíta , hogy az árulók­hoz semmi esetre ne csatlakozzanak. Egyszersmind azonban tu­datá velők jogukat is, miszerint erőt erővel torolhatnak vissza, és a kép utasította őket, hogy azokat, kik őket a lázadásra el­­csábítni vagy kényszerítni akarják , megragadván , a kerület há­zába szállítsák, mindamellett minden szükség nem parancsolta erőszakoskodástól tartózkodjanak. Illy válasz nyerése után a pa­rasztok visszatértek helységeikbe, Tarnow pedig, amennyire lehetett, hadi védállapotba tétetett. Az 1846diki február 18 — 19-ei és legsötétebb lapja leend Galiczia történetének. Sőt a világ történetében is nehezen lesz példa található hasonló könnyelműséggel szőtt összeesküvésre, és annak hasonló hajótörésére. Soha még eszme vagy költemény nem fosztott meg ennyire minden ítélő tehetségtől embereket, mint a szabad Lengyelország eszméje és a communismus költe­ménye — mert mi egyéb az? — a galicziai nemesség legnagyobb részét. Soha még nem volt példa arra, hogy néhány száz embert annyira elvakított volna politikai zajoskodás, miszerint néhány ezer bárdolatian , legjobb akarata mellett is nehezen vezérelhe­tő , a jelen esetben pedig épen ellenséges magatartást eláruló porral, valamire való fegyverek, hadiszerek és hadtudomány nélkül három nagy birodalom béke idején is milliónál több gya­korlott katonáival, és egyesülve a világot meghódítható tábori készületeivel szembeszállhatni véltek volna. Más­részt az is hal­­latlan tény, hogy illy óriási terv illy rövid véget ért, és vala­­melly összeesküvés, úgy mint ez, ön segédszereivel semmisítette volna meg magát, mielőtt a legyőzendő ezerszerte nagyobb el­lenféllel legkisebb érintkezésbe jőne. A gyász és lefolyásának részletei tudva nincsenek 's azt csak eredménye által ítélhetni meg. A nemesség hihetőleg az operalip­­terv szerint a gyűlhelyeken összegyűlt ’s oda földesúri szavával és vészzajjal, harang félreveréssel ’stb. a jobbágyságot is össze­­csődítette, azt lázadásra szólította fel és fegyverekkel kínálta meg. Az öszszeütközés legtöbb helyen már az első pillanatban történhetett. A parasztok szót fogadni vonakodván , a „hazafiak“ a Tyssowski-féle utasítás 5dik pontját végrehajtani kezdették rajtok, és néhányat lelőttek, mi névszerint Lissagura tarnowke­­rületi helységben történt. Elkezdődvén a vérontás, csak a gyen­gébb fel leöldösésével vagy megkötözésével végződhetett. Tar­­nownak három oldalról kellett volna hajnalfelé megtámadtatni, de csak a pilsnoi csapat, mindössze mintegy 80 ember jelent meg a város mellett, miután Pilsnoban a polgármestert megölte, a postamestert kirabolta és útjában a helységeket az utasításhoz képest magával ragadni, de siker nélkül, iparkodott volna. Egyedül látván magát e csapat Tarnow mellett, elszéledett. — Nem minden lázitók voltak illy szerencsések. Az erőszakosko­dásnak egész Tarnow kerületben az lett eredménye, hogy a job­bágyok az összeeskütteken erőt vettek, mi mellett aztán a bő­sz­, a fékvesztett szolga régóta lappangott dühe, és a méltatlan állapot által elvadult emberi természet szabadon működhetének. Febr. 19k én reggel minden oldalról tódultak Tarnowba fegyve­res parasztok, szekereken hozva a részből agyonverdesett, rész­ből megsebesített, kötözött és bénított utakat a kerületházba. E szállítások több napokig tartottak. Febr. 19től 23kaig e városba a fogvalozottakon kívül 146 halott ember hozatott, kik közöl csak 30ra lehetett ismerni, u. m. 6 földesurra, 6 földesurfira, 3 compossessorra , 6 árendásra, 1 papra és 8 különféle egyénre. A többi 116 halott fejet egészen össze lévén zúzva, azokat meg­ismerni nem lehetett. Sokan azzal vádolják a tarnowi Kreishauptmannt, hogy a helységeket követeik által e véres testekre mintegy feloszította, és a későbbi napokban a lembergi kormány parancsának ellenére (VII) a parasztok lecsilapításában nem igen fáradozott. Mi az első vádat illeti, erre nézve a röpíratban a fenebb idézett soro­kon kívül egyéb nem foglaltatván , a kerületkapitánynak sem vé­delmére , sem pedig elítélésére nem kelhetünk. A másodikra nézve azzal menthető, hogy a lembergi febr. 18kai parancs Tar­­nowban talán csak 23ka után érkezett meg, vagy ha előbb ér­kezett is, Tarnowból a katonaságot, meglehet magának a vá­rosnak kétes hangulata miatt, kiküldeni nem lehetett. Az első vád ellenében az hozható fel, hogy más kerületekben is , hol a községek a kerületi igazgatóságtól semmi utasítást nem nyertek, történtek hasonló kihágások, miről a röpiratban ezt olvassuk : „Miután Tarnowban az öszszeesküvés kiütése időnek előtte történt és a lázadás a parasztok ellenszegülésében tökéletesen hajótörést szenvedett, a galicziai felkelés elvesztette középpont­ját és egységét. Febr. 2­­—22-i éjjelre Sanok kerületében a székváros megrohanása és kirablása és minden németek leöldö­­sése terveztetett. Azonban itt a parasztok már felvalanak ébreszve a tarnowi események híre által. Azon pillanatban , a­mint az összeesküdtek fegyvert fogni akartak, itt is megtámadtatok a föld népe által, és súlyos kicsapongások közt megkötöztetve, 22k én reggel a kerületi városba vitettek. Miután az ezzel foglal­kozott parasztok 24 óra óta semmit sem ettek és pénzek sem

Next