Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)
1847-01-28 / 532. szám
Csütörtök 532. Januarius 28.1847. BUDAPESTI HÍRADÓ. Előfizathotul helyben a kiadóhivatalban, hatvani út kezal Horváth-házban 18-20k órára alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s kútföldre menendő példányokat csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. Ezen lapok minden héten négyszer, a. m. kedden, csütörtökön,p.ént. és vásáru.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 11 ft., postán borítékban 6 ft. et. p. A hirdetmények minden apróbetűs hasábsoráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Előléptetések. Megyék . Közgyűlések Pestben, Nógrádban és Szepesben. Budapesti hirharang. Nyilatkozat az egyesületi hirdetéseket illetőleg. A tótmagyar szótár iránt. A pest-váczi vasútvonalon van. Inkától 24-eig bezárólag utazott személyek száma. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Poroszország. Törökország. Brazília. Északamerika. Mexikó. Hivatalos és magánhirdetések. IRODALOM és TUDOMÁNY. Aufschlüsse über die letzten Ereignisse in Polen. Nebst 16 authentischen Actenstücken. Mainz bei Kirchheim, Schott und Thielmann 1846. (Folytatás.) MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. A fémirgi magyar kir. Helyt.tanács a kebelbeli számvevőszéknél Oberdorf Mihály nyugalmaztatása által megüresült számvevő-tanácsosi állomásra eddigi számvevő tiszt Grohé Jánost lépteté elő; továbbá Hegyi Ferencz közalapítványi ügyigazgatósági ígtatót czeglédi, — Lorsich Ferencz vallás-alap, tiszteletbeli ügyészt maróti, — Sólyomvári ügyvédet vörösberényi, — Herbán János pesti e. b. váltótörvényszéki írnokot dunaföldvári — ’s Horsy Sándor ügyvédet miskei tanulmány- ’s illetőleg közalapítványi ügyészekké nevezte ki. A nagy magyar kir. udv. kamara a selmeczi k. kerületi bányaszéknél Hell Antalnak első, Horváth Károlynak pedig második Írnokká történt fokozatos előléptetése által megüresült harmadik Írnokállomásra Gyurkovics Sámuel beszterczebányai helyettes bányabirósági írnokot, ’s az ugyanezen k. kerületi bányaszéknél megüresült negyedik irnokállomásra Nedelyi Andrást érdemesíté. Megyék PESTRŐL, jan. 25. Megyénk rendes mai nap tartott közgyülésekben, két nevezetes határozatot hoztak. Mindkettő , bár különböző fontosságú, de igen jó hatású volt a közönségre, ’s mintegy előre készítve azon kellemes meglepetés által, melly minden terembe lépővel történt, a midőn t. i. fenséges István főherczeg közszeretetü kir. helytartónk mellképét kapta ajándékul.... Én már előre is komoly érzelmekre voltam készülve, — de midőn szemeim ezen ifjúságtól sugárzó arczképen nyugodtak meg, ünnepélyes magasztaltság foglalta el egész lelkemet.... Magyarországra ’s jövendő sorsára gondolok, melly ezentúl fiatal — reményeimben már — nádoráéval egygyé van olvadva . . . Milly hosszú, fényes és dicső pálya áll előtte — állandóvá tenni benne a rend és szabadság uralkodását, erőszakos eszközök használása nélkül, csupán a békés továbbfejlesztés törvényes és humánus útján; és végre egészen meghódítani e ritka szép és dús természeti segélyforrásokkal megáldott országot a civilisatio mindazon jótéteményeinek, mellyeknek kíséretében még nagyobb részük nem járnak — mire természetes helyzeténél fogva mindenek felett olly kitünöleg alkalmas !------mindez nagy részben tán csak tőle függ .. . tán az ő rendeltetése. Milly dicső rendeltetés! Kinek ne dagadna magasra keble illy gondolatokra?! Hasonló gondolatok és érzelmek foglalkodtatták, hiszem, a gyülekezet számos tagjainak is elméjét, midőn „éljen“-kiáltással fogadott, kissé szenvedőnek látszó főispáni helyettes ő mltga megnyitó beszédében legelébb is azon szomorú csapásról értesítvén a riket, mit már az egész haza tud és gyászol, egyszersmind a királyi felség azon vigasztaló és kegyelmes rendeletét is tudatá, mellynélfogva István cs. kir. főherczeg ö fenségét, mint boldogult elfelejthetlen nádorunknak nemcsak fiát, hanem erényeinek és magas tehetségeinek örökösét is, a közelebb tartandó országgyűlésig kir. helytartójává, egyszersmind Pestmegyének is főispánjává méltóztatott kinevezni; — ez utolsóra nézve főisp. helyettes ö mliga egyszersmind felszólítván a riket, „egy szívvel lélekkel“ tenni meg határozatukat. Illy kedélyállapotban lévén, midőn kormányzó őmliga ezen örvendetes kinevezéseket hirdette, természetes volt, hogy magamat egy ,,éljen“-kiáltástól nem tudtam megtartóztatni, de csodálkozásomra egyedül maradtam. Oka azonban nem az érzelmek heterogeneitása, hanem azon nevezetes körülmény volt, hogy K. L. th. ur már főisp. helyettes ő mltga végső szavai alatt fenállott, ’s a közönség nagy dolgokat várt és .... kapott egy jelesen előadott beszédet, mellynek eleje visszaemlékezés a múltra, a mennyiben boldogult fenséges nádorunkkal egybeköttetésben volt, a vége tekintés és indítvány volt a jövőre nézve. Minthogy s.tb. indítványára Pestmegye erdei ezen beszédnek kinyomatását elhatározták, a közönség nem sokára egész terjedelmében fogja olvashatni és megítélhetni. Azért álljon itt róla ezúttal csak rövid foglalata és egy pár igénytelen észrevétel. A beszéd, mint mondom, jelesen volt előadva , szép is volt, de lehetett volna sokkal jobb és bölcsebb ’s főleg ment minden keserűségtől Inkább is illett volna máski szájába, mint az előadóéba, mert a szónok és az általa kifejezett némelly érzelmek közt éles volt az ellenmondás. Ez az oka , hogy a hallgatót, ámbár a benyomásokra egészen el volt készülve, kissé hidegen hagyta és teljességgel fel nem lelkesítette azok iránt, kiknek dicsőítésére volt készítve , mert a beszéd végén kitört „éljen!“ inkább a szónokot, mint mást illetett. Ő ugyanis úgy beszélt, mint elhatározott pártember — mint később ki is nyilatkoztatta —, ennek éles színével volt festve a közösen gyászolt halott életrajzának igen sok nevezetes vonása is. Miután felszámlálta a nagyobb eseményeket, mellyeknek a nagy boldogult tanúja volt, nem mulasztá el megemlíteni még némellyeket, mellyek bízvást elmaradhattak, a nélkül, hogy egy beszéd ékességének ártottak volna, mellyben a szónok egy halott dicsőítését és egy élőnek felmagasztalását tűzte ki feladásul, egy törvényhatóság nevében. K. L. ur ugyanis miután boldogult nádorunk ő fenségének életrajzát bevégezte, ügyes szónoki fogással, fenséges közszeretetü fiának, kir. helytartónknak rajzát adta , azaz, lefestette, miilyennek kell lenni Magyarország nádorának — miből megint bátran elhagyhatott volna valamit, a mi önzéssel bíró és kötelességeit méltányló embert csak sért— örvendetes tudomásul vétetni ajánlván mind a helytartói mind a főispáni kinevezéseket, ő felségének ezen a nemzeti óhajtással találkozó kegyelmeiért, úgyis mint ellenzéki ember , köszönő felírást küldetni. István főherczeg ő fenségének jövő országgyűlésen nádorrá választatását már most előre is követi utasitásul a datni,’s hasonló tételére a többi megyéket is felszólitatni — egyszersmind helytartó ő fenségének tiszteletére küldöttséget kineveztetni — indítványozta, mit akk. és rik közegyetértéssel el is határoztak; hasonlag egy másik indítványt is, az özvegy nádorné ő fenségéhez intézendő részvevőt tanusitó felirat iránt. Ezekből állott az első nevezetes határozat. A másik az volt, hogy tekintetbe vévén a körülmények komolyságát főisp. helyettes ő mltga indítványára a kk. és rik megegyeztek, hogy e gyűlés folytában semmi olly tárgyat fel ne vegyenek, mi felett e pillanati jó egyetértés megzavartathatnék. . . Ezután a scontro megvizsgálásához fogtak a rik, minek folytában másodalispán azon örvendetes jelentést tette, hogy a szükség elhárítására kivetett 50 ezer pst adakozás igen kevés akadálylyal találkozott [és már majd mind bejött.Némellyek adományrészükön felül is adakoztak , mint Pest megyének egy uj birtokosa gr. Nákó 500, hg Eszterházy 1800 és a pesti takarékpénztár 1000 pftot. Azt is, valóban örvendetes tüneményként jelentette m, alispán úr, hogy ezen megyei adózók adójokból már illetőségükön felül is 13 petnál többet fizettek be. Első alispán úr indítványára az is elhatároztatott, hogy a perek sokasága miatt jövő közgyűlésig időközben is ülhessen a törvényszék. A másodnapi ülésben jegyzőköny olvasásakor M. tb. elégületlenségét fejezte ki K. L. tb. beszédének több kifejezései iránt, mire ezen tb. magát a históriával védelmezte. De ezzel az illendőség olly kevés számbavételét nem lehet igazolni. NÓGRÁDBÓL. Évnegyedes vizkereszti közgyűléseink jan. 11 kétől 16káig tartottak. Örömriadással üdvözölvén ő mlrgát hőn szeretett és mélyen tisztelt főispáni helyettesünket, a kisgyűlések jegyzőkönyveinek hitelesítése után hozzá fogtunk a tanácskozáshoz. Legelsőbb is a régi ellenzék vezére szólalt meg és szőnyegre hozván - amollyan mennydörgő szavak közt — az ismeretes dohányügyet, olly nagy tanácskozási dagályt támasztott, hogy az apály csak esti 4—5 közt következhetett be. Ő a dologban egy iszonyúan fájdalmas sérelmet — és pedig jogi szempontból — látott, annak orvosoltatásáért ő felségéhez felíratni kívánt, és ha onnan kívánt gyógyszer nem nyujtatik , az országosoknak vélt sérelmek tömegét ezzel is szaporíttatni sürgette. Hatalmasan, azaz : nagy szódagálylyal küzdött az ellenzék fölkarolt tárgya mellett, de sokkal hatalmasabban,azaz: a szavak és indokok erejével, mit az ellenzék magánkörökben szinte elismert, küzdött a másik fél, egy fiatal és lelkes gróf lobogója alatt a mellett, hogy az egész dologban a hon polgáraira háromló haszonnál egyebet nem látván, azt sérelmesnek tartani teljes lehetetlen; legfölebb, ha a kormány jó szándékában megnyugodni nem tudnánk, közgazdászati szempontból aggodalmunkat nyilváníthatnék ki azon kéréssel , hogy azt a kormány az egész ügy bővebb felvilágosításával eloszlassa. De hiába, érezvén az ellenzék a conservatív fél okfegyvereinek erejét, és magát a csatatérről visszaszoríttatni látván , a fiatalok seregét hívá segítségül. Ez kilépvén a síkra, hatalmas okfegyverével: „Én K. F. indítványát pártolom“mal túlnyomó erőre vergődött és kivívá az ellenzéknek a győzelmet. Ekint az ismeretes dohányügy Nógrádban sérelem. — Ismét egy sérelemmel több!! Vannak, kik ezen sérelmek összehalmozásában maguknak nagyon tetszenek, mert abban rendkívül hőn lobogó honszeretetet helyeznek. Legyen akaratjok szerint, csak aztán ne csalatkozzanak ! Jan. 12-én a tanácskozások legfontosabb tárgya: a múlt évi novemberi közgyűlésekben a nemesekre kivetett segélypénz mikénti legczélszerűbb felhasználása és a szegények közti kiosztása volt. A kivetett pénzösszeg teszen 23,961 ft 9 és krt ezüst-pénzben. Határozatta jön, hogy ezen pénz a Nógrádmegyét minden résziben átbigyódzó utak csináltatására fordittassék. Munkákra használtassanak az éhező szegények — nemesek és nemnemesek — egynapi munkadij, ha jól emlékszem, 16 párban állapíttatván meg. Ekint az idő kinyiltával lesz a szegénységnek bizonyos keresetmódja, melly által élelmi szükségeit pótolhatja. És Nógrádnak lehetnek majd jó utjai!-----Jan. 13kán a terem majdnem egészen megtelt. Élénken Irodalom és Tudomány. AUFSCHLÜSSE ÜBER DIE LETZTEN EREIGNISSE IN POLEN. Nebst sechssehn authentischen Actenstücken. Mains , bei Kirchheim, Schott und Thielmann. 18í6 (Felvilägositdsok a lengyelországi utolsó események iránt. Tisenhat hiteles okirattal ’stb.) (Folytatás.) Febr. 18án, mond szerző a 15ik lapon, több mint 70 községből jöttek követek a tarnowi kerület házához (Kreisamt) olly jelentéssel , hogy az egész kerületben földesurak , gazdatisztek, írnokok sőt néhány papok is egybegyülvek, a jobbágyi községeket fenyegetéssel és erővel lázadásra kényszerítendők. Arra szóbták őket fel — mondák — hogy jövő éjszaka részint a nemességtől nyert fegyverekkel, részint saját kaszáik és vasvilláikkal Tarnow városát bevenni és minden nem lengyelt leöldösni segítsék. A községi követek a kormányhoz ragaszkodni ígérkeztek , azonban katonai uralmat kértek , a vétkesek erőszakoskodásai ellen, és azoknak elfogatását. Minden józan eszű átlátandja, hogy ezen magában véve igen jogszerű kérelem a Tarnowban lévő fegyveres erő szétdarabolása nélkül nem teljesíttethetett. Tarnowban, a pénztárakat, a politikai vétkesekkel máris tömött börtönöket, és a kerület középponti hivatalait kellett őrizni. A kerületi kapitány tehát nem tehetett egyebet, mint hogy a követeket megdicsérte , megajándékozta , és felszólíta , hogy az árulókhoz semmi esetre ne csatlakozzanak. Egyszersmind azonban tudatá velők jogukat is, miszerint erőt erővel torolhatnak vissza, és a kép utasította őket, hogy azokat, kik őket a lázadásra elcsábítni vagy kényszerítni akarják , megragadván , a kerület házába szállítsák, mindamellett minden szükség nem parancsolta erőszakoskodástól tartózkodjanak. Illy válasz nyerése után a parasztok visszatértek helységeikbe, Tarnow pedig, amennyire lehetett, hadi védállapotba tétetett. Az 1846diki február 18 — 19-ei és legsötétebb lapja leend Galiczia történetének. Sőt a világ történetében is nehezen lesz példa található hasonló könnyelműséggel szőtt összeesküvésre, és annak hasonló hajótörésére. Soha még eszme vagy költemény nem fosztott meg ennyire minden ítélő tehetségtől embereket, mint a szabad Lengyelország eszméje és a communismus költeménye — mert mi egyéb az? — a galicziai nemesség legnagyobb részét. Soha még nem volt példa arra, hogy néhány száz embert annyira elvakított volna politikai zajoskodás, miszerint néhány ezer bárdolatian , legjobb akarata mellett is nehezen vezérelhető , a jelen esetben pedig épen ellenséges magatartást eláruló porral, valamire való fegyverek, hadiszerek és hadtudomány nélkül három nagy birodalom béke idején is milliónál több gyakorlott katonáival, és egyesülve a világot meghódítható tábori készületeivel szembeszállhatni véltek volna. Másrészt az is hallatlan tény, hogy illy óriási terv illy rövid véget ért, és valamelly összeesküvés, úgy mint ez, ön segédszereivel semmisítette volna meg magát, mielőtt a legyőzendő ezerszerte nagyobb ellenféllel legkisebb érintkezésbe jőne. A gyász és lefolyásának részletei tudva nincsenek 's azt csak eredménye által ítélhetni meg. A nemesség hihetőleg az operalipterv szerint a gyűlhelyeken összegyűlt ’s oda földesúri szavával és vészzajjal, harang félreveréssel ’stb. a jobbágyságot is összecsődítette, azt lázadásra szólította fel és fegyverekkel kínálta meg. Az öszszeütközés legtöbb helyen már az első pillanatban történhetett. A parasztok szót fogadni vonakodván , a „hazafiak“ a Tyssowski-féle utasítás 5dik pontját végrehajtani kezdették rajtok, és néhányat lelőttek, mi névszerint Lissagura tarnowkerületi helységben történt. Elkezdődvén a vérontás, csak a gyengébb fel leöldösésével vagy megkötözésével végződhetett. Tarnownak három oldalról kellett volna hajnalfelé megtámadtatni, de csak a pilsnoi csapat, mindössze mintegy 80 ember jelent meg a város mellett, miután Pilsnoban a polgármestert megölte, a postamestert kirabolta és útjában a helységeket az utasításhoz képest magával ragadni, de siker nélkül, iparkodott volna. Egyedül látván magát e csapat Tarnow mellett, elszéledett. — Nem minden lázitók voltak illy szerencsések. Az erőszakoskodásnak egész Tarnow kerületben az lett eredménye, hogy a jobbágyok az összeeskütteken erőt vettek, mi mellett aztán a bősz, a fékvesztett szolga régóta lappangott dühe, és a méltatlan állapot által elvadult emberi természet szabadon működhetének. Febr. 19k én reggel minden oldalról tódultak Tarnowba fegyveres parasztok, szekereken hozva a részből agyonverdesett, részből megsebesített, kötözött és bénított utakat a kerületházba. E szállítások több napokig tartottak. Febr. 19től 23kaig e városba a fogvalozottakon kívül 146 halott ember hozatott, kik közöl csak 30ra lehetett ismerni, u. m. 6 földesurra, 6 földesurfira, 3 compossessorra , 6 árendásra, 1 papra és 8 különféle egyénre. A többi 116 halott fejet egészen össze lévén zúzva, azokat megismerni nem lehetett. Sokan azzal vádolják a tarnowi Kreishauptmannt, hogy a helységeket követeik által e véres testekre mintegy feloszította, és a későbbi napokban a lembergi kormány parancsának ellenére (VII) a parasztok lecsilapításában nem igen fáradozott. Mi az első vádat illeti, erre nézve a röpíratban a fenebb idézett sorokon kívül egyéb nem foglaltatván , a kerületkapitánynak sem védelmére , sem pedig elítélésére nem kelhetünk. A másodikra nézve azzal menthető, hogy a lembergi febr. 18kai parancs Tarnowban talán csak 23ka után érkezett meg, vagy ha előbb érkezett is, Tarnowból a katonaságot, meglehet magának a városnak kétes hangulata miatt, kiküldeni nem lehetett. Az első vád ellenében az hozható fel, hogy más kerületekben is , hol a községek a kerületi igazgatóságtól semmi utasítást nem nyertek, történtek hasonló kihágások, miről a röpiratban ezt olvassuk : „Miután Tarnowban az öszszeesküvés kiütése időnek előtte történt és a lázadás a parasztok ellenszegülésében tökéletesen hajótörést szenvedett, a galicziai felkelés elvesztette középpontját és egységét. Febr. 2—22-i éjjelre Sanok kerületében a székváros megrohanása és kirablása és minden németek leöldösése terveztetett. Azonban itt a parasztok már felvalanak ébreszve a tarnowi események híre által. Azon pillanatban , amint az összeesküdtek fegyvert fogni akartak, itt is megtámadtatok a föld népe által, és súlyos kicsapongások közt megkötöztetve, 22k én reggel a kerületi városba vitettek. Miután az ezzel foglalkozott parasztok 24 óra óta semmit sem ettek és pénzek sem