Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)
1847-02-05 / 537. szám
fixen lapok minden héten négyszer, n. m. kedden, csütörtökön,pont. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 10 ft., postán borítékban 6 ft. ez. p A hirdetmények minden apróbetüs hasábsoráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Péntek 537. Februarius 5. 1847. BUDAPESTI HÍRADÓ. Előfizethetni helybeli kiadóhivatalban, hatvannt» czal Horváth- házban 48.nk ■zára alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányokat csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. ISilGYARORSZI» és ERDELY. A nagy magy. kir. udv. Kamara a brucki harminczadhivatalnál ideiglenes irnoki állomásra Popper Ferencz győri harminczadkezelési gyakornokot alkalmazta. (Helyzetünk és a reformok XIII.) „Az úrbéri viszonyok gyűlöletességet tápláló kötelékeiből ki kell bontakoznunk országosan, országszerte általánosan. Ez az én hitem. Ki kell bontakoznunk, mert e kérdésben több forog fen, mint a mi a kérdésnek közvetlen tárgya; ezerszer több forog fenn, minden“ — így szólóit Kossuth Ltb. ur lapjának 16ödik számában. Ez már nem olly idilli hangja a reformnak, mi ilyennel utóbbi czikkünkben találkozónk. K. L. úr inkább mondhatta volna e helyett „ez az én hitem“ ezt: ez az én akaratom. Mert szavai egészen a parancsoló módban vannak írva, ’s úgyis hangzanak, mint egy tábori parancs. Ez az egész czikk folytán nyilván kitűnik, mellyben többhelyt „én és az ellenzék“ nevében beszél, de különösen ezen mindjárt elől álló mondatból: „Aki velem e hitben (tulajdonképen: parancsban) nem osztozik (vagy tán jobban: nem engedelmeskedik), annak nem szólnak szavaim“ —úgy van , nem az ellenvéleményüekhez, azoknak capacitatiójára vannak K. ur szavai intézve, hanem híveihez, kiket magával egy véleményben lenni képzel, tábori parancs és proclamatio formában, mellyben a vezérek elő szokták terjeszteni a hadiseregnek , mielőtt a háborút elkezdenék: mik a koczkateljes és komoly vállalatnak indokai, mit tettek annak békés elhárítására és mit fognak ezután tenni a győzelem kivívására. Kurang érinti indítandó háborújának valódi indokát — azt csak felteszi, mint evidenciát, de annál többet bajlódik eddigi táborozásaival ’s a következendőknek hirdetésével, melyeknek végromlással fenyegető 200 fontos antwerpi bombái a „minden adók közössége.“ Mi ezen , az úrbéri viszonyok egyetemes kiirtására, elegendő indok nélkül kezdett és igy igazságtalan háborút erősen félelmesnek, valamint a múltban, úgy mostan és jövendőben is roppant bombái daczára sem tartjuk. Sőt inkább azt hiszszük—’s mivel „ez a mi hitünk,“ azért bocsánatot kérünk érette — hogy, mivel K. ur most még inkább kezdett hallucinálni, mint régebben, a nemzeti józan ész diadala most még bizonyosabb, mint valaha. Vizsgáljuk az indokokat: gyűlöletesek-e azok az úrbéri viszonyok? országosan és országszerte, általánosan és tán rögtön kell-e azokat eltörölnünk?... ’S várjon a nemzetnek e kérdéstől függ-e jelenleg „mindene?' Absolut jóllétet és boldogságot a földön nem tudunk képzelni ; minden ez iránti fogalmunk csak egybehasonlításból kerül ki, azért ha állapotunkat jónak vagy rosznak állítjuk, tulajdonképen egy ismert rosz vagy jó állapottal teszszük hasonlításba. Ha a magyar paraszt saját állapotának illő méltánylása végett ezen eljáráshoz folyamodik ’s állapotát az őt akármelly oldalról környező szomszédokéival egybehasonlítja, lehetetlen meg nem nyugodnia ’s hálát nem értenie a magyar törvényhozás iránt, melly rövid idő alatt többet tett az ő javára, mint szomszédaiban történt akárhol, — ’s egyszersmind egészen magának tulajdonítani ’s egyéb egyetemes befolyásoknak, ha anyagi jólléte itt-ott alsóbb fokon áll a szomszédokénál *). Hogy távolabbi osztálysorsositól sincs mit irigyelnie, azt már több czikkeimben mutattam meg...Miért volnának hát olly gyűlöletesek az úrbéri viszonyok? Világos, hogy ez a pesti hirlapbak !itt nincs semmi Calembourg és politikusoknak csak subjectív érzelme; ki kételkedhetnék abban, hogyha nekik robotolni, adózni, szántani és kapálni ’stb. kellene, ők ezt a legtürhetlenebb és gyűlöletesebb állapotnak tartanák, hasonlítva azon könnyű, kényelmes módjához az életnek, mellyben nemcsak némileg fényes jóllétre, hanem hetedhétországra szóló dicsőségre is tehetni szert? Ha az ember az után akarna kurkászni, hol van és hol nincs gyűlöletességnek helye, úgy könnyen azon ismeretre bukkanna, hogy attól egészen ment állapot nincs és az embert e szerencsétlen szenvedélytől csak jobb természete, nemesebb és fejlettebb egyénisége óhatja meg. A társadalmat nem lehet hierarchia nélkül képzelni. A különféle felsőbbségeknek mind megannyiféle alattvalók felelnek meg, — ez a társadalmi hierarchia. Minden alárendeltség némi gyűlöletesség magvát rejti magában, mert mindeniknek kötelesség, sőt „kényszerített munka“ —mi, fiatal politikusaink szerint, az emberi méltóságot sérti — felel meg: a királyt az első minister, ezt titkára, ezt a bureau igazgatója, ezt a subalternusok serege, ezeket a gyakorlóké ,sat. gyűlölhetné con amore; vagy a kereskedőt számvivője, ezt a segédek , ezeket meg a gyakorlók; a nagybirtokost a kisebbek, ezeket mindössze a vagyonos úrbéresek, ezeket pedig a vagyontalanok ... és igy az egész társadalmi hierarchiában. — De ezen gyűlöletesség a status normális állapotában sohasem emelkedhetik olly hatalomra, hogy annak fenálló rendét, hierarchiáját temető talpából felforgassa. Csak akkor félhetni ettől, midőn a nyomás felülről lefelé mintegy geometriai arányban növekedve a társadalom alapjára kiállhatlan sulylyal kezd hatni; könnyítés és enyhítésre pedig felül akarat, alól kilátás nincs . .. ekkor történhetik meg, hogy a társadalmi gúlának alapja, a rá nehezkedő tehert tovább nem bírván, alatta összeroskad ’s halomra omlik az egész .... Rend és összefüggés felbomlott; törvény nem uralkodik már mint a nyers természeté, az erősebb joga, melly szerint a nagy hal a kicsit elnyeli, a nagyobb erő leigázza a kisebbet. Ekkor a társadalomnak egybeköttetéseikből kiszabadult elemei között harcz támad, az erők pusztítva egyesítő harcza, melly addig tart, mig az irtásban ellankadva, egy hatalmasb erőnek zsákmányaivá lesznek, mellyek saját vonzalmai alatt egy uj egészbe egyesülnek ... ’s a társadalom újra felépült. . . Ha uj elemek nem járultak hozzá, kevés különbséggel megint a régi. Az alap nem lehetett tetővé és megfordítva. Némelly elemek felebb másztak , mások talán alább csúsztak a hierarchiai hágcsón, ’s ez a régitől csak formában különbözik. Ez tán tökéletesebb ’s az elemek közti viszonyok igazságosabbak lettek — és ez a nyereség —fők a szenvedélyek, miben a felépülés végellen és iszonyatos vajúdásai kerültek, mérlegbe sem vethetők. Jaj annak a társadalomnak, mellynek illyetén reformra kellett szorulnia. Hála Istennek! illy életnapok ritkák a népek ítéletében,’s csak azon társadalmak felett tűnnek fel vérpirosan, mellyek erkölcsileg tetőtül talpig meg vannak romolva ... Illy veszedelmes pontig tenyészett volna hazánkban az osztályi gyülölség— és épen az úrbéri viszonyok miatt? Bizonyára nem; —az nem lehet: látok, hogy ok nincsen rá. Ez csak akkor lehetne — és még akkor is alig menthető — ha a törvényhozás azon reformi pályáról, mellyen az 1836diki liberális kiindulás óta folyvást halad, rögtön megállani vagy visszakanyarodni akarna. De nem a reform további kifejlődésének előjeleivel kínálkoznak-e minden kilátások? nem reform-e jelszava magának a kormánynak és minden jó hazafinak ? nem történtek-e tetemes reformi lépések az országgyűlési időközben is a köz- és népjóllét előmozdítására, a népnevelés és közlekedési eszközök tökéletesítése stb.által? . . . És épen most lenne ideje a kifejlődés e jótékony, békés processusát idétlen belekottyanások , oktalan elsielések által megzavarni és a jövendőt kockára tenni? Soha sem volt Magyarország népének kevesebb oka gyűlölségre a felsőbb osztályok iránt, mint e pillanatban. De azért nem ringatjuk magunkat olly hiedelemben, mintha e bizalmas állapotot megvesztegetni nem lehetne . .. Gyűlöletesnek hirdetni egy állapotot, melly az emberek igen nagy részének szokott állapota, és egy országban hirdetni azt, hol ezen állapot a szomszédokénál, köztudomás szerint, elébbvaló . . . annyit tesz, mint annak lerázására szólítani fel; — ez nem javítás, hanem eltörlés; ez nem capacitasia, hanem erőszakra felhívás — habár akaratlanul történik is. Itt pedig csak reformra van szükség.. . Ámde vannak, kik csak hirdetni tudják a gyűlöletességet, de semmi gyakorlati, kivihető, az érdekletteket megnyugtatható, jogszerű és méltányos igényeiket kielégíthetőt javasolni nem tudnak. És ezek aztán a reformerek? Szegény reform, mennyire bitorolják czímedet ! Közelebb folytatni fogjuk. ÍNSÉG. Múlt évi május és június hónapban egész Europa dús termésről és bőségről beszélt: 5—6 hónap köz,’s egész Europa panaszkodik ’s éhséggel küzd. Hova vezet e korán bekövetkezett szükség ? Isten szeme látja ! Annyi igaz, hogy ha a lefolyt évben aggódtunk,most félhetünk,mert arra vajmi sok az ok. Csak alig néhány hónapja , midőn egy jeles férfiak társaságában azt jósolom, hogy május hónapig egy köböl tiszta búza 30—35, rozs 24—25 , árpa 20, kukoricza 20, zab 8—10 v.forintra felhág; ez akkor képtelen, oknélküli, nevetséges állításnak tartatott, — mert, mint mondák, gabona van az országban, pénz pedig nincs; ’s ime még csak januarius hava ’s már a búza 24, a rozs 20, kukoricza 17—18, zab 7 v.forint; miből igen világos, hogy nézetem nem alaptalan, jóslatom nem ábránd — hanem időjárás, honismeret ’s gazdasági számolásból vont következtetés vala. Most többet mondok, ha késedelem nélkül szigorú felügyelés ’s gond nem őrködik, lesznek helyek ’s piaczok, hol semmi áron nem lesz gabona kapható. Nem volt illy általános baj 1842- ben , mégis történtek illyforma esetek; az ISIG — 17diki szűk időben pedig mik történtek ? szükségtelen elősorolni. *) Késztetés egybehasonlitást olvashatni e tekintetben Fényes Statistikájának II. kötetében a 37. §ban. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezés. Helyzetünk és a reformok XIII. — Ínség. Megyék: Közgyülésrőli tudósítás vége Nógrádból. — Zágráb megye körlevele a turopolyai ügyben (folytatás.) József-emlékegyesület. Székesfehérvári életbiztosító társulat. Külföld. Francziaország. Portugália. Poroszország. Görögország. Hivatalos és magánhirdetések. Lotteka házások. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Statuspapírok és részvények árkelete. Dunavizállás. IRODALOM és TUDOMÁNY. Kritikai szemle. Honi irodalmi hirdető 1846. — IL (Folytatás.) Irodalom és Tudomány. KRITIKAI SZEMLE. A HONI IRODALMI HIRDETŐ 1846. II. #+* Mennyire különbözött a mi első dadogásunk más népekétől — Mig a helléneknél az éposz magából a népből származott, 's Homér annak adott nyelvet, mi minden görög szivében érzelemmé ért már, — mert ő a szabadabb szenvedélyeket, a mint őket ballá , a csodásan ható emberit, a mint azt látá, csak szavakba öltöztető 's ez által lenefeledhetlen az utóvilágnak, — mert ő korának kiegészítő része volt, ő volt a száj, melly nélkül azon kor soha meg nem szólal vala; — mig Ossian réméneke, kisértetszerűn, mikint a sötét fingalbarlang szózata zendül meg, az egész elegbolyvai menetben tartva — komoran és rémszerüen visszatükröző a skót jellemét: —a mi époszunk mindezeknek árnyéka sem, hanem mesterségesen készített műteremtmény, azt mutató, mikép nyelvünk képes ugyan az ó éposz rhythmusát, alakját visszaadni, de hiányzik benne az éposz lelke, az egész nem népek és korok hagyományát tartalmazó, hanem ellenkezőleg visszanéző áttekintés mostani korunkból a szürke múltba — áttekintés, melly csodálva, dicsérve, ünnepelve lehet — de melly nem gyökeredzik a népben. Illyneműek Vörösmarty hőskölteményei. — Nem hiányzik ezekből a szellem, költészet, érzelem, — csakhogy az mind csinált. Fényes képzete, teremtő phantasia van jelen, de egyszersmind sok üres is, és bármilly ellenségei vagyunk az elvontnak , sok elvont, erőszakkal odavonszolt bizonyos művészi hatás eszközlésére. Épen úgy mint Virgil Reneise, Milton vesztett paradicsoma, Voltaire Henriadeja, Klopstock Messiása. És ámbár Vörösmarty Zalán futásában a tartalom nem költött, valamint Voltaire Henriadejában is, mégis — noha a maga nemében mindkettő remekmű — nem találunk bennök eredeti sajátságot, eredeti életet, eredeti hatást, ez epopoeákból nem lehet a népek eredeti világnézetét (ezen nagy szellemi természethistoriát, mint Hegel mondja)— tanulnunk, hanem azt láthatjuk belőlök , mikép fogta föl magának ’s ügyeknek rajzolni népét Vörösmarty a költő. És ennek oka?— könnyen magyarázható. — Ha e hypothesist: „non datur saltus in natura“ soha egy nemzet sem czáfolá meg — megczáfolá a magyar, mert mi erőtetett műveltségünkben egy nagy ugrást tevénk, melly perse nem helyzett paradicsomba bennünket, minthogy az átugrottat helyre kell hoznunk, és a mit helyre nem hozhatunk—örökké üres hézagot fog képezni életünkben. Valamint az egyes emberrel a képzeleterő előbb játszik, mint az ember vele, igy van ez egész népekkel is — a költészet előbb jár mint a próza, a mese előbb mint a história , a mythosz előbb mint a morál és religió, — míg nálunk mindez megfordítva van; mi már a prózánál vagyunk, pedig költészetünk még elég parlagon hever, — történetet akarunk alkotni, ’s még a mesén sem botorkáltunk keresztül. . . . Ez nem megy! — Mindemellett képzeleterönk mégis sokkal erősb, mint értelműnk , pedig tudjuk, milly nehéz uralkodni dolgok fölött, mik egyszer a phantasiába befészkelék magukat. . . Miután az époszt meglehetősen elhanyagolták, beszély és regény kezdenek a lyuka mellett leginkább kifejleni. A beszély és regény — az éposz e két gyermeke — már tetemes műveltségi érettséget föltéteznek, és képezett, bevégzett társalmi életet. Regényben a költő feladata az életet mélységeiben fölfogni, a társaság minden formáit, előnyei és fogyatkozása, erényei és bűneivel viszszatükrözni. . . Valóság és szükségességnek kell benne egymást szilárdan ölelniök, ’s a költőnek a tömegen fölülemelkedve, és mégis annak közepette állania, ki egy oldalon az emberit rajzolja, és mégis a phantasia véletlen országában kalandoz. Közepette a fictiónak valót, még pedig életvalót követelünk a regénytől. — Természet képezi tehát a regény alapját, csakhogy e természetesnek a költészet varázsa által aesthetikai jelentőségre szükség emeltetnie. . . . Gyermekies vázolatai a legszomszédabb környezetnek, minden magasb fölfogása nélkül az életnek, minők nálunk gyakran napirenden vannak — nem vétethetnek figyelembe; ép olly kevéssé azon divatczikkek azon irodalomban , mellyek öszveférczelvek, hogy egy pillanatra beszéd tárgyául szolgáljanak. Mi magasb ítéleti álláspontra emelkedénk, ’s szándékunk erről teljességgel le nem szállani. Regények’s beszélyeket, mellyek csak azért gyártattak, hogy néhány hirlaphasáb betöltésére szolgáljanak, ma egy pár jó barát által olvastatva , holnap örök feledésbe merülendök, — figyelemre méltatnunk nem lehet; ezeket hallgatással mellőzzük,’s csak azon egészen roszakat veszszük szemügyre, mellyek veszélyes irány terjesztőiül szolgálhatnak ; főleg pedig azokról szólandunk , mellyekben valódi költői géniusz mutatkozik , ’s mellyek vagy jeles formájok, vagy tartalmuknál fogva a nagy közönség figyelmét magokra vonják. Illy regényírónk kettő van: Jósika és Eötvös — kikhez még Kelmenfy és Kathy számítandók. Jósika ezidén hallgatott,az ő neve nem díszíti az 1846iki könyvlajstromot. Eötvös a Falu jegyzője nyolczadik füzetét bocsátá közre ’s bevégre egy munkát, melly fénypontját képezi irodalmunknak, mellyre büszkeséggel tekinthetünk, ’s melly a külföld ellenében is képes méltólag képviselni irodalmunkat. Ezen művet legközelebb kimerítőbb bírálat alá veendjük. K em eny két kötet beszélyt adott ki. — Komoly stúdium, ’s tisztult Ízlés alapelőnyei ezen írónak, csak valamivel több szellemrugalmasságot kívánnánk neki, ’s kevesli szélességet a rajzokban .... Kuthy Hazai rejtelmei nagyszerű tervben kezdvék! — Egyes részek benne kitűnőek, valamint ezen szó kiválóan jelesen rajzolja az alföldi életet, csakhogy könyve szaggatottnak , benső öszvefüggést nélkülözőnek látszik lenni, Sue Mystéres-jei modorában, de annak a zűrbe egységet hozó genialitása nélkül . . . Beszély és regényszakban mindössze 11 külön munka nyomatott. Ezek közt az említetteken kívül találkozunk még jelen -