Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)

1847-02-05 / 537. szám

fixen lapok minden héten négyszer, n. m. kedden, csütör­tökön,­pont. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 10 ft., postán bo­rítékban 6 ft. ez. p A hirdetm­é­­nyek minden apróbetüs hasáb­­soráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Péntek 537. Februarius 5. 1847.­­ BUDAPESTI HÍRADÓ. Előfizethetni helybel­i kiadóhivatalban, hatvan­­nt» czal Horváth- házban 48.n­k ■zára alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányokat csak a bécsi császári posta­hivatalnál rendeltethetnek meg. ISilGYARORSZI» és ERDELY. A nagy magy. kir. udv. Kamara a brucki harminczadhivatalnál ideig­lenes irnoki állomásra Popper Ferencz győri­ harminczadkezelési gya­kornokot alkalmazta.­­­ (Helyzetünk és a reformok XIII.) „Az úr­béri viszonyok gyűlöletességet tápláló köte­lékeiből ki kell bontakoznunk országosan, országszerte általánosan. Ez az én hitem. Ki kell bontakoznunk, mert e kérdésben több forog fen, mint a mi a kérdésnek közvetlen tárgya; ezerszer több forog fenn, minden“ — így szólóit Kossuth L­­tb. ur lapjának 16ödik számában. Ez már nem olly idilli hangja a reformnak, mi ilyennel utóbbi czikkünkben találkozónk. K. L. úr inkább mondhatta volna e helyett „ez az én hitem“ ezt: ez az én akaratom. Mert szavai egészen a parancsoló módban vannak írva, ’s úgyis hangzanak, mint egy tábori parancs. Ez az egész czikk folytán nyilván kitűnik, mellyben többhelyt „én és az el­le­nzék“ nevében beszél, de különösen ezen mindjárt elől álló mondatból: „Aki velem e hi­tben (tulajdonképen: parancsban) nem osztozik (vagy tán jobban: nem en­gedelmeskedik), annak nem szólnak szavaim“ —úgy van , nem az ellenvéleményüekhez, azoknak capacitatiójára vannak K. ur szavai intézve, hanem híveihez, kiket magával egy véleményben lenni képzel, tábori parancs és proclamatio formában, mellyben a vezérek elő szokták terjeszteni a hadi­seregnek , mielőtt a háborút elkezdenék: mik a koczkateljes és komoly vállalatnak indokai, mit tettek annak békés elhá­rítására és mit fognak ezután tenni a győzelem kivívására. K­­uran­g érinti indítandó háborújának valódi indokát — azt csak felteszi, mint evidenciát, de annál többet bajlódik eddigi táborozásaival ’s a következendőknek hirdetésével, melyek­nek végromlással fenyegető 200 fontos antwerpi bombái a „minden adók közössége.“ Mi ezen , az úrbéri viszo­nyok egyetemes kiirtására, elegendő indok nélkül kezdett és igy igazságtalan háborút erősen félelmesnek, valamint a múltban, úgy mostan és jövendőben is roppant bombái da­czára sem tartjuk. Sőt inkább azt hiszszük—’s mivel „ez a mi hitünk,“ azért bocsánatot kérünk érette — hogy, mivel K. ur most még inkább kezdett hallucinálni, mint régebben, a nemzeti józan ész diadala most még bizonyosabb, mint va­laha. Vizsgáljuk az indokokat: gyűlöletesek-e azok az úrbéri viszonyok? országosan és ország­szerte, általánosan és tán rögtön kell-e azokat eltörölnünk?... ’S várjon a nemzet­nek e kérdéstől függ-e jelenleg „mindene?' Absolut jóllétet és boldogságot a földön nem tudunk kép­zelni ; minden ez iránti fogalmunk csak egybehasonlításból ke­rül ki, azért ha állapotunkat jónak vagy rosznak állítjuk, tulaj­donképen egy ismert rosz vagy jó állapottal teszszük hasonlí­tásba. Ha a magyar paraszt saját állapotának illő méltány­lása végett ezen eljáráshoz folyamodik ’s állapotát az őt akármelly oldalról környező szomszédokéival egybehason­lítja, lehetetlen meg nem nyugodnia ’s hálát nem értenie a magyar törvényhozás iránt, melly rövid idő alatt többet tett az ő javára, mint szomszédaiban történt akárhol, — ’s egy­szersmind egészen magának tulajdonítani ’s egyéb egyete­mes befolyásoknak, ha anyagi jólléte itt-ott alsóbb fokon áll a szomszédokénál *). Hogy távolabbi osztálysorsositól sincs mit irigyelnie, azt már több czikkeimben mutattam meg...Miért volnának hát olly gyűlöletesek az úrbéri viszo­nyok? Világos, hogy ez a pesti hirlapb­ak !itt nincs semmi Calembourg­ és politikusoknak csak subjectív érzelme; ki kételkedhetnék abban, hogyha nekik robotolni, adózni, szán­tani és kapálni ’stb. kellene, ők ezt a legtürhetlenebb és gyű­löletesebb állapotnak tartanák, hasonlítva azon könnyű, ké­nyelmes módjához az életnek, mellyben nemcsak némileg fényes jóllétre, hanem hetedhétországra szóló dicsőségre is tehetni szert? Ha az ember az után akarna kurkászni, hol van és hol nincs gyűlöletességnek helye, úgy könnyen azon ismeretre bukkanna, hogy attól egészen ment állapot nincs és az em­bert e szerencsétlen szenvedélytől csak jobb természete, ne­mesebb és fejlettebb egyénisége óhatja meg. A társadalmat nem lehet hierarchia nélkül képzelni. A különféle felsőbb­­ségeknek mind megannyiféle alattvalók felelnek meg, — ez a társadalmi hierarchia. Minden alárendeltség némi gyűlöle­tesség magvát rejti magában, mert mindeniknek kötelesség, sőt „kény­sz­e­rí­tett munka“ —mi, fiatal politikusaink szerint, az emberi méltóságot sérti — felel meg: a királyt az első minister, ezt titkára, ezt a bureau igazgatója, ezt a subalternusok serege, ezeket a gyakorlóké ,sat. gyűlölhet­né con amore; vagy a kereskedőt számvivője, ezt a segé­dek , ezeket meg a gyakorlók; a nagy­birtokost a kisebbek, ezeket mindössze a vagyonos úrbéresek, ezeket pedig a va­gyontalanok ... és igy az egész társadalmi hierarchiában. — De ezen gyűlöletesség a status normális állapotában soha­sem emelkedhetik olly hatalomra, hogy annak fenálló ren­dét, hierarchiáját temető­ talpából felforgassa. Csak akkor félhetni ettől, midőn a nyomás felülről lefelé mintegy geo­metriai arányban növekedve a társadalom alapjára kiállhat­­lan sulylyal kezd hatni; könnyítés és enyhítésre pedig felül akarat, alól kilátás nincs . .. ekkor történhetik meg, hogy a társadalmi gúlának alapja, a rá nehezkedő tehert tovább nem bírván, alatta összeroskad ’s halomra omlik az egész .... Rend és összefüggés felbomlott; törvény nem uralkodik már mint a nyers természeté, az erősebb joga, melly szerint a nagy hal a kicsit elnyeli, a nagyobb erő leigázza a kiseb­bet. Ekkor a társadalomnak egybeköttetéseikből kiszaba­dult elemei között harcz támad, az erők pusztítva egyesítő harcza, melly addig tart, mig az irtásban ellankadva, egy hatalmasb erőnek zsákmányaivá lesznek, mellyek saját von­zalmai alatt egy uj egészbe egyesülnek ... ’s a társadalom újra felépült. . . Ha uj elemek nem járultak hozzá, kevés különbséggel megint a régi. Az alap nem lehetett tetővé és megfordítva. Némelly elemek felebb másztak , mások talán alább csúsztak a hierarchiai hágcsón, ’s ez a régitől csak formában különbözik. Ez tán tökéletesebb ’s az elemek közti viszonyok igazságosabbak lettek — és ez a nyereség —fők a szenvedélyek, miben a felépülés végellen és iszonyatos vajúdásai kerültek, mérlegbe sem vethetők. Jaj annak a tár­sadalomnak, mellynek illyetén reformra kellett szorulnia. Hála Istennek! illy életnapok ritkák a népek ítéletében,’s csak azon társadalmak felett tűnnek fel vérpirosan, mellyek er­kölcsileg tetőtül talpig meg vannak romolva ... Illy veszedelmes pontig tenyészett volna hazánkban az osztályi gyülölség— és épen az úrbéri viszonyok miatt? Bi­zonyára nem; —az nem lehet: látok, hogy ok nincsen rá. Ez csak akkor lehetne — és még akkor is alig menthető — ha a törvényhozás azon reformi pályáról, mellyen az 1836diki liberális kiindulás óta folyvást halad, rögtön megállani vagy visszakanyarodni akarna. De nem a reform további kifejlő­­désének előjeleivel kínálkoznak-e minden kilátások? nem reform-e jelszava magának a kormánynak és minden jó ha­zafinak ? nem történtek-e tetemes reformi lépések az ország­gyűlési időközben is a köz- és népjóllét előmozdítására, a népnevelés és közlekedési eszközök tökéletesítése­ stb.által? . . . És épen most lenne ideje a kifejlődés e jótékony, békés processusát idétlen belekottyanások , oktalan elsielések által megzavarni és a jövendőt koc­kára tenni? Soha sem volt Magyarország népének kevesebb oka gyű­­lölségre a felsőbb osztályok iránt, mint e pillanatban. De azért nem ringatjuk magunkat olly hiedelemben, mintha e bizalmas állapotot megvesztegetni nem lehetne . .. Gyűlöle­tesnek hirdetni egy állapotot, melly az emberek igen nagy részének szokott állapota, és egy országban hirdetni azt, hol ezen állapot a szomszédokénál, köztudomás szerint, elébb­­való . . . annyit tesz, mint annak lerázására szólítani fel; — ez nem javítás, hanem eltörlés; ez nem capacitasia, ha­nem erőszakra­ felhívás — habár akaratlanul történik is. Itt pedig csak reformra van szükség.. . Ámde vannak, kik csak hirdetni tudják a gyűlöletességet, de semmi gyakorlati, ki­vihető, az érdekletteket megnyugtatható, jogszerű és méltá­nyos igényeiket kielégíthetőt javasolni nem tudnak. És ezek aztán a reformerek? Szegény reform, mennyire bitorolják czímedet ! Közelebb folytatni fogjuk. ÍNSÉG. Múlt évi május és június hónapban egész Europa dús termésről és bőségről beszélt: 5—6 hónap köz,’s egész Europa panaszkodik ’s éhséggel küzd. Hova vezet e korán bekövetkezett szükség ? Isten szeme látja ! Annyi igaz, hogy ha a lefolyt évben aggódtunk,most félhetünk,mert arra vajmi sok az ok. Csak alig néhány hónapja , midőn egy jeles férfiak tár­saságában azt jósolom, hogy május hónapig egy köböl tiszta búza 30—35, rozs 24—25 , árpa 20, kukoricza 20, zab 8—10 v.forintra felhág; ez akkor képtelen, oknélküli, ne­vetséges állításnak tartatott, — mert, mint mondák, gabona van az országban, pénz pedig nincs; ’s ime még csak ja­­nuarius hava ’s már a búza 24, a rozs 20, kukoricza 17—18, zab 7 v.forint; miből igen világos, hogy nézetem nem alap­talan, jóslatom nem ábránd — hanem időjárás, honismeret ’s gazdasági számolásból vont következtetés vala. Most töb­bet mondok, ha késedelem nélkül szigorú felü­gyelés ’s gond nem őrködik, lesznek helyek ’s piaczok, hol semmi áron nem lesz gabona kapható. Nem volt illy általános baj 1842- ben , mégis történtek illyforma esetek; az ISIG — 17diki szűk időben pedig mik történtek ? szükségtelen elősorolni. *) Késztetés egybehasonlitást olvashatni e tekintetben Fényes Statistikájának II. kötetében a 37­. §ban. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezés. Hely­zetünk és a reformok XIII. — Ínség. Megyék: Közgyülésrőli tudósítás vége Nógrádból. — Zágráb megye körlevele a turopolyai ügyben (foly­tatás.) József-emlékegyesület. Székesfehérvári életbiztosító társulat. Külföld. Francziaország. Portugália. Poroszország. Görögország. Hivatalos és magánhirdetések. Lottek­a házások. Nemzeti színházi játék­­rend. Gabonaár. Statuspapírok és részvények árkelete. Dunavizállás. IRODALOM és TUDOMÁNY. Kritikai szemle. Honi irodalmi hirdető 1846. — IL (Folytatás.) Irodalom és Tudomány. KRITIKAI SZEMLE. A HONI IRODALMI HIRDETŐ 1846. II. #+* Mennyire különbözött a mi első dadogásunk más népek­étől —­ Mig a helléneknél az éposz magából a népből származott, 's Homér annak adott nyelvet, mi minden gö­rög szivében érzelemmé ért már, — mert ő a szabadabb szenve­délyeket, a mint őket ballá , a csodásan ható emberit, a mint azt látá, csak szavakba öltöztető 's ez által len­efeledhetlen az utóvilágnak, — mert ő korának kiegészítő része volt, ő volt a száj, melly nélkül azon kor soha meg nem szólal vala; — mig Ossian réméneke, kisértetszerűn, mikint a sötét fingalbarlang szózata zendül meg, az egész elegb­o­lyvai menetben tartva — komoran és rémszerüen visszatükröző a skót jellemét: —a mi époszunk mindezeknek árnyéka sem, hanem mes­terségesen készített műteremtmény, azt mutató, mikép nyelvünk képes ugyan az ó éposz rhythmusát, alakját visszaadni, de hi­ányzik benne az éposz lelke, az egész nem népek és korok ha­gyományát tartalmazó, hanem ellenkezőleg visszanéző át­tekintés mostani korunkból a szürke múltba — áttekintés, melly csodálva, dicsérve, ünnepelve lehet — de melly nem gyökeredzik a népben. Illyneműek Vörösmarty hőskölteményei. — Nem hiányzik ezekből a szellem, költészet, érzelem, — csakhogy az mind csi­nált. Fényes képzete, teremtő phantasia van jelen, de egyszers­mind sok üres is, és bármilly ellenségei vagyunk az elvontna­k , sok elvont, erőszakkal odavonszolt bizonyos művészi hatás esz­közlésére. Épen úgy mint Virgil Reneise, Milton vesztett paradicsoma, Voltaire Henriadeja, Klopstock Messiása. És ámbár Vörösmarty Zalán futásában a tartalom nem köl­tött, valamint Voltaire Henriadejában is, mégis — noha a maga nemében mindkettő remek­mű — nem találunk bennök eredeti sajátságot, eredeti életet, eredeti hatást, ez epopoeákból nem lehet a népek eredeti világnéz­etét (ezen nagy szellemi természethistoriát, mint Hegel mondja)— tanul­nunk, hanem azt láthatjuk belőlök , mikép fogta föl magának ’s ügyeknek rajzolni népét Vörösmarty a költő. És ennek oka?— könnyen magyarázható. — Ha e hypothe­­sist: „non datur saltus in natura“ soha egy nemzet sem czáfolá meg — megczáfolá a magyar, mert mi erőtetett művelt­ségünkben egy nagy ugrást tevénk, melly perse nem helyzett paradicsomba bennünket, minthogy az átugrottat helyre kell hoz­nunk, és a mit helyre nem hozhatunk—örökké üres hézagot fog képezni életünkben. Valamint az egyes emberrel a képzelet­erő előbb játszik, mint az ember­­ vele, igy van ez egész né­pekkel is — a költészet előbb jár mint a próza, a mese előbb mint a história , a mythosz előbb mint a morál és religió, — míg nálunk mindez megfordítva van; mi már a prózánál vagyunk, pedig költészetünk még elég parlagon hever, — történetet aka­runk alkotni, ’s még a mesén sem botorkáltunk keresztül. . . . Ez nem megy! — Mindemellett képzeleterönk mégis sokkal erősb, mint értelműnk , pedig tudjuk, milly nehéz uralkodni dolgok fö­lött, mik egyszer a phantasiába befészkelék magukat. . . Miután az époszt meglehetősen elhanyagolták, beszély és re­gény kezdenek a lyuka mellett leginkább kifejleni. A beszély és regény — az éposz e két gyermeke — már tetemes műveltségi érettséget föltéteznek, és képezett, be­­végzett társalmi életet. Regényben a költő feladata az életet mélységeiben fölfogni, a társaság minden formáit, előnyei és fo­gyatkozása, erényei és bűneivel viszszatükrözni. . . Valóság és szükségességnek kell benne egymást szilárdan ölelniök, ’s a köl­tőnek a tömegen fölülemelkedve, és mégis annak közepet­te állania, ki egy oldalon az emberit rajzolja, és mégis a phantasia véletlen országában kalandoz. Közepette a fictiónak valót, még pedig életvalót követelünk a re­génytől. — Természet képezi tehát a regény alapját, csak­hogy e természetesnek a költészet varázsa által aestheti­kai jelentőségre szükség emeltetnie. . . . Gyermekies vá­zolatai a legszomszédabb környezetnek, minden magasb föl­fogása nélkül az életnek, minők nálunk gyakran napirenden vannak — nem vétethetnek figyelembe; ép olly kevéssé azon divatczikkek azon irodalomban , mellyek öszveférczelvek, hogy egy pillanatra beszéd tárgyául szolgáljanak. Mi magasb ítéleti álláspontra emelkedénk, ’s szándékunk erről teljességgel le nem szállani. Regények’s beszélyeket, mellyek csak azért gyártattak, hogy néhány hirlaphasáb betöltésére szolgáljanak, ma egy pár jó barát által olvastatva , holnap örök feledésbe me­­rülendök, — figyelemre méltatnunk nem lehet; ezeket hallga­tással mellőzzük,’s csak azon egészen roszakat veszszük szemügyre, mellyek veszélyes irány terjesztőiül szolgálhat­nak ; főleg pedig azokról szólandunk , mellyekben valódi költői géniusz mutatkozik , ’s mellyek vagy jeles formájok, vagy tartalmuknál fogva a nagy közönség figyelmét magokra vonják. Illy regényírónk kettő van: Jósika és Eötvös — kikhez még Kelmenfy és Kathy számítandók. Jósika ezidén hallgatott,az ő neve nem díszíti az 1846iki könyvlajstromot. Eötvös a Falu jegyzője nyolczadik füzetét bocsátá közre ’s bevégre egy munkát, melly fénypontját képezi irodal­munknak, mellyre büszkeséggel tekinthetünk, ’s melly a kül­föld ellenében is képes méltólag képviselni irodalmunkat. Ezen művet legközelebb kimerítőbb bírálat alá veendjük. K e­­­m e­n­­­y két kötet beszélyt adott ki. — Komoly stúdium, ’s tisztult Ízlés alapelőnyei ezen írónak, csak valamivel több szellemrugalmasságot kívánnánk neki, ’s kevesli szélességet a rajzokban .... Kuthy Hazai rejtelmei nagyszerű tervben kezdvék! — Egyes részek benne kitűnőek, valamint ezen szó kiválóan jeles­en rajzolja az alföldi életet, csakhogy könyve szagga­tottnak , benső öszvefüggést nélkülözőnek látszik lenni, Sue Mystéres-jei modorában, de annak a zűrbe egységet hozó genialitása nélkül . . . Beszély és regényszakban mindössze 11 külön munka nyo­matott. Ezek közt az említetteken kívül találkozunk még jelen -

Next