Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)

1847-03-23 / 563. szám

Ezen lapok minden héten négyszer, n.m. kedden, csütör­tökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Bu­da­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bo­rítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmé­nyek minden apróbel­­s h­asáb­­soráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik Kedden 533. Martius 23.1847. BUDAPESTI HÍRADÓ. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, hatvani útv­ozal Horváth-házban 4­3 ik szám alatt földszint és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányokat csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendeltethetnek meg. „BUDAPESTI INIRADÓ“-nk 1. évi ápril.júniusi évnegyedes folyamára előfizethetni, helyben 2 ft 48 krral, postán küldve 3 ft 30 krjával pen­gőben. Az előfizetés elfogadtatik a kiadó­hivatalban, h­a­t v­a­n­i-utczai Ilorváth-házban 483 szám alatt földszint, és minden kir. postahivatalnál. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Ha­lálozások. Névváltoztatás. Fens. István főlg válasza a dunántúli kerületi táblához. A Pesti Hírlap zápora a nép ügyében I. — Az ausztriávali ke­reskedés 1845diki hivatalos kimutatásai Vill. (Borkereskedésünk). — Megy­ék: Közgyűlés Csongrádban. Baranyában.Zólyomban. Zemplén­ben. Budapesti hirharang. Pesti testgyakorlati intézet. Magyar orvosok­hoz (Kérdések). Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Spanyolor­szág. Portugália. Amerika. Egyveleg. Hibaigazítás. Hivatalos és magán­hirdetések. Loteriahuzások. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Statuspapirok és részvények árkelete. Duna-vizálás. 1RIGYI BOKSZIG és ERDÉLY. Öcs. kir. ap. fölsége Ruttn­er Ferencz egri nagyprépostot dalmi választott püspökké legkegy. kinevezni méltóztatott. Dénes Sándor, ó-falusi kir. sómázsamester f. évi febr. 13-án; Koller Fülöp dobrovai kir. harminczadhivatali ellenőr pedig febr. 27én meghaláloztak. Klecska Ferencz gyógyszerész, legfensőbb engedelemnél fogva vezetéknevét,Cserhalma ú­ra változtatta. VÁLASZA fenséges István főherczegnek a dunántúli kerületi tábla által hozzáintézett részvéttanusitó feliratra . Nagyságos, nemes és vitézlő ur, nemes és vitézlő urak! Vegyék czimzett uraságtok keblem őszinte köszönetét azon gyengéd részvételükért, mellyel felejthetetlen emlékű édes atyám halála feletti bánatomban olly híven osztoznak, úgy szinte azon bizalomteljes ragaszkodásért is, mellyet Ma­gyarországban királyi helytartóvá lett legkegyelmesebb ki­­neveztetésem felett irántam kifejezni szíveskedtek;­­s legye­nek meggyőződve , miszerint egyedüli törekvésem az leend , hogy boldogult atyám emlékéhez híven, mellyet czimzett uraságtok is bizonyára híven megőrizendnek, uj hivatásom­nak, ’s bennem helyzeti bizodalomnak Isten segedelmével ki­­telhetőleg megfeleljek. Egyébiránt minden jót kívánva ma­radok czimzett uraságtoknak. Bécs , böjt más hó­skén 1847. Jóakarója István m. k., kir. helytartó.“ (A P. Hírlap zápora a nép ügyében. I.) Mart. 3 Emlékezhetik a nyájas olvasó, hogy „Helyzetünk ’s a reformok“ czimü czikksorunk folytában úrbéres népessé­günkről szólván, annak helyzetét egybehasonlítottuk a kül­föld neki megfelelő néposztályával ,s a végén azon merész következtetésre jutottunk, hogy az bizony általában véve, és nem tekintve a népek különböző civilisatiós viszonyira, nem alábbvaló, sőt annyiban még ezeknek irigylésére is méltó, a mennyiben ők alig várhatják sorsuk jobbulását egyébtől, mint az általános civilisatio tükélyesülésétől, midőn a mi népes­ségünk előtt még egy egész sora áll a reformoknak ’s álla­­potának jobbítására még ezenkívül fogja gyakorolni üdvös befolyását az általános civilisatio előmenetele ... E vélemény merész volt, mert szörnyen elütött a rég folyamatban való­­tól, melly égrekiált, sopánykodik és olly külföldi állapotokra ásilozik , mellyeket nem ismer. Tudtuk, hogy erélyes ellen­mondásra fog akadni, mert előre is megjósoltuk, mikép olvasás közben nem egy magyar politikus fog felpattanni szé­kéről, sőt némellynek tán a szék is ki fog ugrani alóla . .. Úgy is történt: — a Hetilap — semper idem! — elká­­romkodta magát, és a Hírlap? — könyv, nem! — ke­serűségében czikk-záporra fakadt .... Szándékosan élünk e kifejezéssel, mert a Pesti Hírlapban darab idő óta olly szakadatlan és olly egyformaságban folynak egy­másután a népügyi czikkek, mint a vizes Medárd után a negyvennapi eső, — de ennél nem is termékenyebbek , sőt többnyire olly pusztítok , mint a legdühösebb zápor, mire a megszomorodott mezei gazda savanyú képpel szokott felsó­­hajtani: „Adál uram esőt, de nincs köszönet benne!“ Ha hírlapi czikkekkel boldoggá lehetne tenni népet, úgy eddig még az izlandi csapásnak is véget vetett volna a P. Hírlap,­­ csak hogy ezeknek a p. hírlapiaknak épen meg­fordítva azon átkozott természetük van, hogy inkább ger­jesztenek éhséget, mint azt csilapítanák . . . Nekünk nem lehet szándékunk ezen egész tenger-czikknek — mellybe a nép ügye alkalmasint beléfuladt — neki úsztatnunk, csupán a „Nyomor és óvszerei“ czím alatt(P.H.826—831.sz.) megjelenteket fogjuk közelebb szemügyre venni,­mert ezek­nek csak ***-os írója gerjesztett figyelmet vitatkozási mo­dorának méltányosabb és inkább parlamenties volta által. Itt­ ugyan ezt sem mondhatjuk minden gáncstól mentnek, mert az író nem egyszer él félremagyarázás és insinuatióval,mely­­lyeken a hírlapírói hivatásnak soha sem, csak a professio fegyvereinek szaga érzik erősen, ’s mikkel, fájdalom! igen gyakran harczol a P. Hírlap. — így p. o. hogy a B. P. Hír­adót egy kissé fekete színbe állítsa a nép ekibe, mindjárt az I „nyomor“-os czikkben azt insinuálja, hogy az épen ak­­kor magasz­talja a magyar földművelő nép sorsát, mikor „nem kellene egyéb, mint egy kissé nagyobb élénksége a sajtónak, hogy azon állapot, melly­be hazánk népe az ország hegyes vidékein ju­­tott, Izlandot tüntesse szemünk eb­ben„ha­sonlatosan dr. Panglossehoz, ki Lissabon romjai felett a vi­lágot lehető legjobbnak hirdeté.“ A mire észrevételünk csak ez, hogy midőn a B. P. Híradó helyzetünkről és a hozzájuk illő reformokról szólott, szemei előtt józan észszerűleg nem tarthatott egy pillanati és rendkívüli, hanem közönséges és normális, vagy középszámítási helyzetet .... Mit mon­dana a Pesti Hírlap azon physikusról, ki Magyarország ég­­aljkratában annak temperaturáját 0-n alól 30n-ra határozná, mivel egyszer-kétszer a hévmérő 30°-ra szállott a 0-n alól, — ’s ezen adatból akarná kiokoskodni az országnak általános termékenységét és egész physikai életét? — A B. P. Híradó nem magasztalta a magyar paraszt sorsát; tudva van, hogy ezt ritkán teszi: örökké magasztalni vagy gyalázni, együgyüek és aljasok szokása. Mi a magyar paraszt sorsát csak tűrhetőbbnek, a külföldiénél nem alábbvalónak, sőt némelly tekintetben elébbvalónak ítéltük. Ezen ítéletünkben a P. Hírlap csak megerősített az által, hogy szigorúbb ösz­­szehasonlításra kényszerültt. — Egyébiránt mi Panglossenak ránk tukmált szerepét sem restelnök, úgy mint azt, mellyel a P. Hírlap önként vállalt magára. A halhatatlan tanár ugyanis háboríthatlan quielismusában még a földingás által halomra döntött Lissabon felett is jó lélekkel sóhajtott fel: „minden úgy legjobb, a­hogy v­a­n!! — de a P. Hírlap alkal­masint megragadta volna a székesegyház tornyát, hogy meg­állítsa a földrengést.­­ Ő ugyanis azon nézetből indul ki, hogy leginkább a kárpáti vidékeket két év óta látogató ínség „e hazának normális állapota.“ Ennyiben hű képmása a fenebbi physikusnak. De mikor e képzelt izlandi ínséget úrbéri viszonyunkban találja ,s azoknak eltörlésével annak véget akar vetni, akkor világos, mikint a toronyba csipesz­­kedik, hogy a földingást megállítsa. Mert ugyan ha közte­herviselés és örökváltság végkép megszüntetheti a nyomort, a­mi oka, hogy az Nagybritanniában, Belgium, Franczia­­ és Németországban most is sokkal nagyobb, mint nálunk, hon­nan , mint most is láthatni a Dunaparton, tetemes gabonát visznek ki egész­­ Schweiczig? ’s hogy Erdélyben, hol még rendezett urbér sincs ’s a feudális kiváltságok még épségben állnak, egyáltalában sem hite, sem nyoma az Ínségnek, melly a nyűgöt felé mindinkább emancipált népességeket mindin­kább sajtolja? E szemünk előtt álló európai tényből a P. H. kiindulási elvének épen ellenkezőjét lehetne elvonni:­­ mivel az ínség leginkább ott uralkodik, hol az ó feudális viszonyok egészen vagy nagy részben el vannak törölve, ott pedig, hol még fenállanak, legkisebb vagy semmi, tehát a nyomor oka—a hűbéri rendszer megszűnése és óvszerei — a régi viszonyok helyreállítása. Ezen okoskodás legalább nem ellenkeznék a tényekkel, mint a P. Hírlapé, és cseppet sem volna rosz­ab­b logika mint az övé. Nem is volt tán más czélja, mint hamis alapelvének felállítása által, par con­t re­coup a régi jó idők barátinak kezébe egy erős védbástyát játszani, mert maga is egyhelyt mint bizonyost állítja, hogy a paraszt dolga a M. Terézia előtti időkben sokkal jobb volt anyagi tekintetben, mint most. A mit mi röviden taga­dunk. Mert anyagi jóléthez még nem elég a puszta föld bő­sége , de legelső szükség, gyümölcsei élvezhessenek biz­tossága is: — a személyi és vagyoni bátorság — olly két do­log, melly azon régi idők háborús körülményei miatt sem le­hetett a szegény ember osztályrésze. Mi ellenkezőleg a P. Hírlappal, sokkal kedvezőbbnek tartjuk hazánkban nemcsak a paraszt, hanem minden embernek mostani helyzetét, mint volt ama régi időkben, és ennélfogva tiltakoznunk is kell a P. Hírlapnak azon kissé gonoszul kiszélesített magyarázata ellen, mellyet ime kivánatképen kifejezett szavainknak ad: ,,’s hogy végre, ha az ember e földművelő népességre te­kint, lelke ne szomorodjék el egy, nyomorúság alatt elkor­­csosodott, elbénult és elidomtalanodott emberfaj szemléletén, hanem felderüljön az erő, egészség, ügyibevalóság és csi­nosságon, mint a munkás józan élet és vagyo­­nosság következésein ’sat.“, mellyekre több ízben olly elferdített értelemben hivatkozik, mintha mi egész föld­művelő népességünknek akartuk volna általok hű képmását adni; holott minden elfogulatlan olvasó észre fogja venni, mikép szemünk előtt, midőn ama vázolatot adtuk, inkább a würtembergi sváb, a hassiai és elszászi német, mint a ma­gyar paraszt képe lebegett, —vagy legfelebb némelly töredé­két földművelő népünknek, az egész semmi esetre sem, mert az nem volna egyéb, mint a legméltatlanabb rágalom, vagy, szelíden szólva, carricatura. Hogy a P. Hírlap illyen torz­képet minden vonakodás nélkül magáévá teszen, az ter­mészetes , mert szüksége van rá azon torzelv istápolására, mellyből szerencsétlenségére kiindult. De mi bírta a P. Hír­lapot illy képtelen sarkelv választására , mellyel csak az el­lenfélnek szolgáltat fegyvert kezébe, miután róla illyen machiavellismust komolyan fel nem tehetünk ,s a szük­ség sem kényszeritette illyen megtarthatlan kétségbeesett állásba helyezkedni épen ellenünkben, kik sem a köz­teherviselés­ sem az örökváltságnak ellenzői nem vagyunk azon elvnek alapján , mellyet maga a P. Hírlap igy fejez ki: „miután a birtok szentsége minden állomány sarkkövét képezi, mellyet a legnagyobb veszély nélkül megingatni nem lehet, a jobbágyok tartozásai a földesurak tulajdonának egy részét képezik,’s igy csak a mennyiben megváltatnak, le­telhetnek könyebbekké sőt egyenesen a mellett is nyilat­koztunk — meg nem foghatjuk, ha csak azon gondolatra nem jövünk, hogy a P. H. opponálni akart? —Ő talán azt gondolta, hogy mivel mi a magyar paraszt sorsát kétségbe­­ejtőnek épen nem , sőt egybehasonlitva külföldi sorsosival, türhelőnek találtuk: tehát mi azon jobbítani sem akarunk — ámbár ennek ellenkezőjét olvashatta volna ki minden so­runkból —, ’s reformeri aggodalmában mindent olly fekete színre festett, hogy rajta, mint carricaturán csak nevetni tud az ember. Hogy illyen torzított elvek körül forgó alle­­gatio semmi ügynek sem használhat, azt nem kell bizonyí­tanunk , ’s azért neveztük a P. H. sűrü czikkeit a nép javára zápornak melly a növényzetet, a helyett hogy megele­venítené , elzuzza ’s ollykor árvízzel és terméketlen porond­dal borítja el. Egy jövő számban be fogunk mutatni néhányat a P. Hírlap torzképeiből és torz-számitásaiból, mellyekre őt kétségkívül azon torzelv kényszeritette ,­ mellyekből szeren­csétlenségére kiindult. (Az Ausztriávali kereske­d­é­sff 845iki"hiva­talos kimutatásai. VIII.) Borkereskedésü­nk. Az örökös tartományokbal kivitelünket terhelő öszves vám 1845ben elöb­­beni kimutatásunk szerint 2,668,819 ft vala, csekélység ma­gában , de hatására nézve felette nyomasztó összeg az által leginkább, mert tulajdonképen csak három [főrovatait kivi­telünknek nyomja, t. i. a gabonakivitelt, mint láttuk - - - 1,179,247 fttal a vágó-és vonó-marhakivitelt - - 768,711 „ a bor- és italok­ kivitelét - - - - 347,549 „ mi összesen már 2,295,547 ftot tesz, vagyis többet 1­­­udánál az egész kivitelünkre vetett vámnak. Már ezen egyszerű számok megtekintésének a mai stá­­tusgazdászati epochában elégnek kellene lenni arra, hogy minden magyar publicista egyértelműleg elhatározza magát minden erejéből oda törekedni, hogy ezen vám eltö­röltessék. Mert mit használ, ha egész Európában, mint most látjuk, a beviteli vámokat az élelmi czikkekre megszün­tetik, ha mi magunk gátoljuk a kivitelt? gátoljuk pedig, ha akár­miféle szőrszálhasogatásból azon meggyőződést ál­talánossá válni nem hagyjuk , hogy csak kereskedésünk fel­szabadításából származhatik termesztésünk emelkedése és vagyonunk szaporodása. Hogy borunk kivitele 2 ft 2 kr pengő pénzbeni vám mel­lett egy sporco mázsa után eddig egészen meg nem szűnt, abból méltán következtethetni, hogy ezen czikkünk kivitele vám nélkül igen fontos szerepet vihetne, pedig állandóan, míg most minden rovataink közt a legingadozóbb, mint ezen táblából láthatni. Míg tehát minden kiviteli czikkeink emelkedtek, épen csak borunk maradt el, borunk, melly egész Európában hires volt, és pedig annyira maradt el, hogy 1845ben kevesebbet vittünk ki, mint 1832 vagy 1835 ben. Az 1845iki kivitel az örökös tartományokba következő arányban eszközöltetett a különféle szomszéd tartományok­ban: mázsa Alsó-Ausztriába vitetett ki 69,103 (1 akár 120 font) Felső-Ausztriába 100 Stájer- és Ilk­orszkba 1) 42,819 Tenger­partra 11 18 Tirolba )) 31 Csehországba 1) 1,745 Morva- és Sziléziába 8,968 Galicziába 29,100 Lombardiába 45 Velenczébe ))5 Vámmentesen mint ausztriai és stájer lako­sok magy. szőlőibőli ter­mesztése 4,210 Erdélyi bor Bukovinába 1) 952 öszvesen 157,104 mázsa, pedig a kis Dalmatia kopár hegyeiről és sokkal silányabb boraiból, ezen évben 179,077 mázsát vitt ki 1 perse nem fizet 2 fiút, hanem csak 2 krajczárt vámul, és így a nagyobb kiviteltől csak 5881 forintot fizetett, míg mi 21,973 mázsával kisebb kiviteltől 309,388 fiot! Minthogy pedig saját bevitelünk az örökös tartományok­ból 6175 mázsát tesz, tulajdonképen kivitelünk csak 150.929 mázsa, melly Felső-Ausztriára, a tengerpartra, Tyrolra, Lombardiára és Velenczére nézve épen jelentéktelen, jelen­téktelen kivált akkor, ha a monarchia bevitelét a külföldről tekintjük, melly részint Magyarországot is illeti és ezen év­ben ekép mulattatott ki : bevitel mennyiség értéke vám Ca pb­or és minden fran- mázsa czia, német,spanyol ’s por­­tugalli 7,901 forint forint 474,060 118,515 Vámmentesen (a f. udvar és diplomatikai sze­mélyek számára) 149 , 940 Évben mázsa kivitel ft érték vám 1831 143,536 861,216 1832 199,236 1,195,416 1833 139,291 835,746 1834 127,804 766,824­ 1835 210,149 1,260 8942 1836 151,098 906,588 Cfi 1837 145,462 872,772 6­­2 1838 101,474 608,844­­2 1839 101,854 611,124 1840 105,535 633,210 1841 96,956 581,736 185 ,066 forint 1842 125,014 750,084 244,039 1843 124,360 746,160 244,197 1) 1844 135,838 815,028 264,993 )) 1845 157,104 942,624 309,388

Next