Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)
1847-03-26 / 565. szám
Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pént. és vásárin jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten há/.hoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán borítékban (ifj. ez. p. A hirdetmények minden apróbelűs hasábsaráért 5 (ut) ez. kr. fizettetik Péntek , §: 365. Martius 28.1847. . BUDAPESTI HÍRADÓ. Előfizethetni hekben a kiadóhivatalban, hatvani nt.ozai florráth-hizban 483 ik szám alatt földszint és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányokat csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. „BUDAPESTI INIRADÓ“-nk I. évi ápril.júniusi évnegyedes folyamára előfizethetni, helyben 2 ft’48 krral, postán küldve 3 ft 30 krjával pengőben. Az előfizetés elfogadtatik a kiadó hivatalban, hatvani-utczai Horváth-házban 483 szám alatt földszint, és minden kir. postahivatalnál. TARTALOM. Magyarország és Erdély. A Pesti Hírlap zápora a nép ügyében II. — Felszólítás minden a nemzeti becsületet szivén viselő magyarhoz a hazai műemlékek ügyében. Megyék: Közgyűlés Szabolcsban. Budapesti hirharang. Magyar nevelési társulat. Felelet Jócsnak. Aradi hirek (Takarékpénztár. Gyászmise. Szinház.) Küföld. Nagybritannia. Francziaország. Spanyolország. Portugália. Amerika. — Hivatalos és magánhirdetések. Loteriahozások. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Statuspapirok és részvények árkelete. Duna-vizállás. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. (A P. Hírlap zápora a nép ügyében. II.) „Második éve — igy szól a Pesti Hírlap (828. sz.) — hogy a közönségnek tanúi vagyunk, ez éveknek termése középszerűnek nevezhető, ’s igy a bajt, melly e nyomort okozá, nem az ég mostohaságában , hanem inkább az ország belső organismusában kell keresnünk." Nevezetes egy sentential Második éve már a nyomornak (a mi teljességgel nem olly súlyos, hogy tökélyesebb közlekedési eszközök, ’s következéskép termékeink tökélyesebb eloszolhatása által majdnem érezhetlenné ne válhatnék!): „tehát állományunkban (constitutio, vagy status?) beteg valami, azért senvedünk" . . . A P. Hírlap bizonyosan szereli, mint némelly igen mély gondolkozásu emberek, erősen messze keresni az okokat, mellyek valamelly közel levő bajt szültek... nemrég egy franczia történetíró a franczia forradalom okát a constanczi zsinatban találta fel,m így a P. Hírlap is, mivel a tót és rusznyák a kárpátok kopárságain két év óta szükséget szenved, tehát a baj a nyolczszázados magyar alkotmányban rejlik; ha a jelen és jövő évben bő termés lesz — adjon is az Isten! — a P. Hírlap szerint alkotmányunkban valami egészséges van, azért lesz jó dolgunk. A hatalmas britt nemzet miniszerei egy hasonló, de sokkal súlyosabb ügyben, közelebbről egészen különböző , nem ollyan mély, hanem sokkal egyszerűbb, sőt banális, de azért alkalmasint igazabb vallomást adtak Viktória királyné szép szájába, az összegyűlt parlament előtt, t. i. „a burgonya már két év óta beteg!"— Ezen már két esztendős burgonya-betegség és középszerű gabonatermésből a P. Hírlap mély státusférfia nemcsak a magyar alkotmány és állodalom százados nyavalyáját, hanem más, nem kevésbbé tetemes kórságot is okoskodik ki. Azt l. i., „hogy jobbbágyainknak legnagyobb része . . . valóságos proletarius" (826. sz.), — meg máshelyt (829. sz.): „Hol egyes vidékek lakói, mint nálunk a felföldi tótok, munkát keresve, egész csoportokban húsz, harmincz mértföldre vándorolnak, ott a pauperismus már létezik ’sat." A P. Hírlap még csudálkozik is és meg nem foghatja, mikép kerülhette el eddig ezen rettendes társadalmi állapot, a gondolkozókat kivéve, más emberek figyelmét,és azt csak annak tulajdonítja, hogy már igen megszoktuk Mi is csudálkoznánk, ha ezen új társadalmi állapotainkat fölfedező gondolkozóink valahogy össze nem találták volna téveszteni a mit álmodtak azzal, amit imettek láttak,— mert ezelőtt csak két évvel még a P. Hírlapnak sem jutott volna eszébe, valóságos proletariusoknak nevezni a nyári munka idején hegyeikről a térségre lelőni szokott munkások csoportjait; — az országot nem húsz, harmincz mföldre, de széltiben hosszában járó k ólokat, kik szövetárus sátraikkal az ország minden piaczait ellepik, ’s ha otthon testvéreik, rokonaik zabkenyérrel élnek is, azért mégis vagyonosoknak mondhatók; M ama munkás csiki székelységet, melly aratás végével csépel vevén vállára, elhagyja az édes tűzhelyt, Erdélyt ellepi, ’s mialatt otthon maradt övéi csekély termései betakarítják és kicséplik, azalatt aczélos izmainak és egyszerű szerszámának segélyével annyi gabonát keres, mennyi a család csaknem egész évi fentartására elégséges ’s mellynek hegyi legelőin, mindamellett hogy napszámra ötven mérföldre is eltávozik honától, népes csordák tanyáznak.. . A P. Hírlap uj jószivü rémlátásai szerint mind proletarius, a ki vagy egyszer napszámra talál menni, ’s mivel a zsellérnek rendes keresete a napszám ’s véleménye szerint a telkes jobbágy sem élhet meg e segélyforrás nélkül, tehát e két osztálynak majdnem összes népessége, valami 8 millió lélek, mind proletarius. A mi felfogásunk szerint azonban, és ezzel úgy hiszszük az európai felfogás is egyezik, proletarius és pauper az, kinek kenyere máról hónapra bizonytalan. Hogy illyen proletariátus és pauperismus a P. Hírlapnak csak visióiban jelenhetett meg, azt némelly vigyázatlan — tán inkább: Iu cidus — pillanatiban maga is bevallja, mert már utolsóelőtti „Nyomor és óvszerei" czimü czikkében egyhelyt igy szólt. ..jelenleg az úrbéri viszonyok szükségképei pedig növekedő népességünkkel arányban, mindig növekedő sebességgel vezetnek a pauperismushoz ’s az utolsónak berekesztését e mondással kezdi: „Pauperismusnak sietünk elibe." — Tellát csak sietünk elibe, midőn az öt czikken keresztül mindig azt igyekezett megmutatni, még pedig számokkal, hogy már benne vagyunk , ’s legelőször is azt mondotta ki, „hogy a pauperismus már létezik ’s minden jobbérzékű dán „képzelödést“t akart mondani ?) hazafinak kötelessége, nem eltakarni a bajt, hanem óvszereket keresni, mik által annak terjedése el kerültessék." — Lássuk csak, minő hitelt érdemelnek azon számítások, mellyekkel a P. Hírlap a magyar panperismust akarja bebizonyítani, ’s vájjon nem álomban látott számításokkal akarja-e a hazafiak jobb érzéseit felhíni, midőn azokra bizony másnemű valódi számítások is elég tág mezőt nyitnak? A számok mindig imponálni szoktak, mert a közönség ritkán vizsgálja meg azokat közelebbről ’s ez elővéleményben az iró is gyakran könnyelmüleg bánik velök*). Mindjárt „A nyomor és óvszerei" czimü legelső czikkben (826. sz.), hogy a paraszt úri tartozásainak elviselhetlenségét bebizonyítsa, illyen számítást csinál a P. Hírlap ; középszámítással 40 holdra teszi az egész telki állományt, ebből szántóföldnek 24et, ebből ugarnak30t, és a fenmaradt 16 holdnak évi termését őszi és tavasziban összesen 80 köbölre, teszi, tehát 1 holdra 5 köblöt. Azonban, hogy a 36 pengő forintra számított kilenczed és tizedbeli tartozást még 36 pengő órinttal szaporítja, az 54 szekeres napszámot is 40 pkrjával számítja. E szerint a füstpénz és közadó 115 pffival együtt 88 pftra teszi a parasztnak csak úri és közadóbeli terhét, mekkora lesz még az, ha hódinak odaladigált számait is hozzáveszszük ! Ezzel az iró bebizonyítja a paraszt terheinek viselhetlenségét ,s „hogy a nagyobb rész napszám és más mellékes keresetek által lévén kénytelen megszerezni szükséges élelmét, tehát valóságos proletarius.“ Ezzel az iró meg nem elégszik, hanem egészen elfoglalva a torzelvtel, mellyből kiindult ’s korlátlan urasága alatt az előítéletnek, melly okoskodásaiban vezérli, egy későbbi számban (830.) még azt is bebizonyítja, hogy előbb semmit sem bizonyított, hogy napszámból, mint előbb állitá, az úrbéres meg nem élhet, ’s annak bére nem 40, hanem 4 pkrt sem ér. Felveszi ugyanis, hogy a művelés alatt álló nemesi birtok teszen mindössze 13,464,822 holdat; az egész jobbágytelkek száma 250,000et, a zselléreké 900 ezeret. Ezek után járul ama nemesi birtok megművelésére szekeres napszám 13,500,000, gyalog napszám is ép enynyi. Ha ezekhez még ennyi pénzes napszámot adunk, meg lesz művelve a nemesi birtok. Igen, de azt a 250,000 egész telket 750,000 apróbb lelkes parasztcsalád birja, mellynek egész évéből csak 36 napot foglalt el amaz úrbéri és pénzes munka. Szintúgy a 900 ezer család zselléréből csak 30 munkanapot. Öt főre számítva (a P. Hírlap szerint) egy családot , teszen e népesség 4,500,000et, mellyből minden házra két munkaképest számítva, a munkások száma lesz : 1.800,000 ’s ennek az úrbéri föld megművelésén felül maradott műves napja körülbelül 486,000,000. Ezzel az iszonyú napszámmal concurrálhat a zsellérnépesség a telkes jobbágyoknak. De mire? A nemesi birtok meg van művelve;— az úrbéreseknek igen csekély része lehet egész éven át elfoglalva saját birtokával is, — a nagyobb résznek napszámra kell járni, hogy megélhessen, mondja a P. H., sőt már a 14 telkes „valóságos proletarius" (831. szám), mert csak idegen munkából élhet meg, itt is egy pár 100 millió műves nap marad szabad rendelkezésre. A városoknak forduljon tehát? Ezek igen keveset absorbeálhatnak, mert megvan saját zsellérnépességök ? Mi történik azzal a 40 piros napszámmal? De mi történik főkép azzal a 4,500,000nyi zsellérnépességgel, mellynek két karja erejénél egyebe nincs , és azt csak 30 napig értékesítheti? Vagy ezen 30 nap alatt annyit kell keresnie, hogy 365 napig vele kijöhessen, vagy ha , mint proletarius , napibérével csak máról holnapra élhet, egy esztendőben , Isten tudja hányszor, kell éhen meghalnia!... Látni való , hogy mindez csupa absurdum. A P. Hírlap, hogy olvasói elméjében még csak nyoma se maradjon a kétségnek az iránt, hogy mi a teljes proletariátus korszakát éljük, ezt a földbirtoknak nálunk legmeszszebb ment elapritásából is be akarja bizonyítani’s egyszersmind azt állítja, hogy mi világos ellenmondásba estünk, midőn hazánk népességének sorsát, a birtokélvezet tekintetében „bámulatos elbizottsággal" fölibe tettük Angliáénak, hol 18 millió népességből 1'/1 millió foglalkozik földműveléssel,s ebből is csak 300,000 élvezi a birtoklás örömét, midőn nálunk körülbelül csak paraszt család 750 000, és Francziaországénak, hol 35 millió népességből 10 millió földbirtokos, tehát oliy eloszlása van a földnek, mellynél fogva a népesség nagy részének szegénység és munkátlanság miatt pauperismussal kell küzdeni. Itt ellenmondás nincs, mert mi azon elv szerint: corruptio optimi pessima, csak azt akartuk mondani, mit a P. Hírlap is ismételve elismer, hogy t. i. a földbirtok szétporlása veszedelmes az egész közjóllétre nézve, ’s hogy mi ez állapotot hazánkban ’s kivált a jobbágyságra nézve, mellynek sorsát törvényhozásunk igazán bölcsen biztosította, egyátaljában nem látjuk. A P. Hírlap már azt erőktödik bebizonyítani, hogy nálunk a parasztbirtok jobban el van aprítva, mint Francziaországban a földbirtok általában véve. Hogy ez merő tévedés, mindjárt látni fogjuk. — Előre is meg kell vallanunk, hogy hibáztunk, mikor Francziaországban 10 millió földbirtokost vettünk fel. A hiba csekély volt: 10000000 földbirtokot (céle fonciére) kellett volna mondanunk, mellyek az adó- és telekkönyvekben külön rovat alatt állanak, de azért többen egy birtokosnak is, ki különböző helységekben is bízható lehetnek tulajdonai. A dolog igy áll: Francziaország népessége teszen 35 milliónyit,7 millió családot; ebből a földbirtokra esik mintegy 5,500,000 család , 27—28 milliónyi népesség. Ezen 5'/2 millió családból 3,900,000nek birtoka kisebb 8’/1 (1200 öles) holdnál, úgy, hogy 190 millió lélekre egyenkint nem esik több i,s a holdnál. És ha a jövedelmet veszszük a földbirtokosok állapotának mértékéül, még meglepőbb adatokra akadunk, mert ezen 5/a millió birtokos család közel 2,602,705 családnak jövedelme kevesebb 20 p. ftnál, 873,997 családnak kevesebb 40 p.ftnál, 737,126nak 80 pftnál, és igy tovább. E szerint 4,213,828 család kénytelen megélni 80 pftnál kevesebb jövedelemből. Mindez a P. Hírlap nézete szerint proletarius,és mi is megengedjük, hogy ama 20 pft. jövedelmű osztály közel áll ahoz. De lehet-e nálunk a P.H.-pal azt állítani, hogy e dologgal mi még roszabbul állunk? Az alsóbb nemesség egy része,igaz, közel áll a proletariátushoz, de ez csak néhány ezer családra megy legfeljebb is; a jobbágyságra nézve a törvényhozás bölcsen meggátolta a baj harapozását ,s ha egybehasonlítjuk az úrbéres családok számát az úrbéri birtok terjedelmével, azonnal meggyőződhetünk , hogy földművelőink ez osztályában proletariátusról beszélni még kora, é s ha egy ügyetlen örökváltsági intézkedés a ragadványnak zárt kaput nem nyit, alkalmasint nem is lehetene róla soha szó. Az úrbéri birtok, mint a P. Hírlap állítja, 13,000,000 hold lévén, ha e menynyiséget 750,000 család között felosztjuk, mindenikre 1773 hold jut, két annyi, mint Francziaországban 3,900,000 földművelő család mindenikére. A hoszszú vitának vége csak az, hogy a P. Hírlap úgy tesz, mint az igen buzgó szóló, ki kevés polyvájának elhívására szélvészt kívánna, mi a magot is elvinné. Hogy az örökváltságnak a tulajdoni jog sérelme — ’s tegyük hozzá : az úrbéreseknek is kára nélküli eszközlését, a közteherviselés elvét, jobb birtokolási törvényeket, a földművelést elősegítő hitelintézeteket ’sat. motiváljon: körülbelül 8 millió proletariust akar nálunk látni,s mivel ezen visioját még olvasóinak is meg akarja mutatni, egyik megmutatásával a másikat teszi semmivé. .. Előbb azt akarja megmutatni, hogy a telkes jobbágyok nagyobb része proletarius, mert napszámra-járás nélkül meg nem élhet; továbbá, hogy még a kitünöleg proletarius zsellérnek sincs mire napszámra járjon ; aztán, hogy a magyar parasztnál, ki húst nem is igen lát, ember nyomorultabbal nem él; majd meg azt ismeri el, hogy a földesuraknak tömérdek jövedelme van a regálékból, melly sok országnak aceisájával is felér, ’s hogy kenyere ’s szalonnája mégis van a magyar parasztnak is; végre maga is bevallja, hogy csak „pauperismusnak sietünk ebbe." Mennyi erőködés ezen szappan-buboréknak légbeeresztésére ! Mikor a P.Hirlap ide jutott, akkor már a visio kétségkívül eltűnt volt. Nekünk nincs szükségünk eféle rémlátásokra, hogy ugyan azon dolgokat óhajtsuk, melyeket a P. Hírlap „Nyomor ’sat." czikkeiben kifejezett; midőn a P. Hírlap hazánkban a proletariusok millióit látja, mi azt hiszszük, hogy álmot lát, ’s ha a munkabeli hanyagság, restség és kivált gondatlanság — ez általános régime-je a magyar közgazdaságnak — a népünkre ollykor, istentől küldött szükséget öregbítik, sőt néha még elő is idézik, átaljában véve a szegény ember dolga mégis jobban van Magyarországon, mint másutt. Ezen nézleti modorban van köztünk a különbség. Abban sem bánjuk, legyen öröme a P. Hírlapnak, hogy ő szeret a szabadságról, akár kell akár nem, beszélni, midőn mi szeretjük azt élvezni, azt tartván, hogy a szabadság ollyan szent, mint az istenség, melly iránt a második parancsolatban áll, hogy az ő nevét hiába fel ne vegyed! FELSZÓLÍTÁS minden, a nemzeti becsületet szivén viselő manyárhoz a hazai műemlékek ügyében. Míg más nemzetek multjuk mind azon ereklyéit, mellyek egykori műveltségek és fények felől tanúságot tesznek, nagy gonddal, magányos, egyesületi és országos költséggel fentartják, megőrzik , megújítják, hű és díszes rajzmunkákban a műveit világgal köztik, műértők és tudósaik azokat vizsgálataik tanulságos tárgyaivá teszik, költőik pedig a költészet varázsfényében támasztják fel halottaikból, addig mi, hidegek régi dicsőségünk és annak emlékei iránt, azokat is, miket elmúlt századok viharjai megkíméltek, lelketlenül vagy észre sem veszszük, és legjobb esetben az idő pusztító fogának , semmit sem téve, zsákmányul engedjük, vagy magunk elveszesztjük , a legtiszteletesb romokat széthányatjuk, hogy uj házaink néhány kővel olcsóbban épüljenek; a faragásokat szétszórjuk , hiszen nem canovai kéz sima remekjei; falmetszvényeket bemeszelünk, hogy azok vagy vallási nézetinket ne bohványkoztassák, vagy tarkább képeknek engedjenek helyt; síremlékeket elpusztítunk, a követ vályúnak vagy kövezetnek használjuk, ha érez , azt néhány forint végett beolvasztatjuk, tartalmukat pedig kegyeletien kézzel kivetjük, nem kímélve még az öltözetek érdekes maradványait sem ; a harcz és béke életét szépített fegyvereket és egyéb eszközöket, mikben az anyag becsével gyakran meglepő műgond és képzelem-játék találkozott, vagy alakjából kivéve teszszük folyó pénzzé, ,vagy a hozzájok tapadt hagyományokból kivetkőztetve zsidó kézre bocsátjuk; felírások mellett részvételiül haladunk el, vagy letöröljük, ’s így tovább ! Miután e kép sokat megemésztett az idő, még többet a belháborúk évei,’s legtöbbet az értetlenség, lelketlenség és kegyelet *) Az 554dik számú Híradóban F. igen röviden és csattanósan mutatta meg , milly értelmesen és szerencsésen űzi az arithmetikát a P. Hírlapnak egy igen lódi - veti számvetője, — mint épen a majom a borbélyságot.