Budapesti Hiradó, 1847. július-december (618-722. szám)

1847-10-14 / 678. szám

tennék, nem is volt szükség a katonaság tettleges beavatko­­zására , mert a kékpártiak engedékenységre intettén a tar­kapártiak beelégedtek azzal, hogy az ernyő alul a kék tol­lasokat kiszorítva , azt elfoglalhatták , ’s mint győztes hősök diadalmaskodva tombolhattak a zöld asztal fölött ’s körül. Szigorúbb megrovást érdemel egy különben korára ’s rang­jára nézve tekintélyt érdemlő tarkapárti, ki dühében, mivel a bódé alatt lobogtatott H. tarkapárti zászló közt egy kék­pártit látott, ezt nyeléről letépte, egy másik tarkapárti kar­dot merészlett rántani, de övéi által rendre utasíttatott, egy harmadik bottal hadonázott, és egy negyedik egy kékpártit, nem merjük ugyan állítani, hogy szándékosan, de mégis megvérzett. Miután a tarkapártiak eléggé kitombolták vol­na magukat, vezéreik által előbbi nyugalmas állásba hozat­tak , következett a voksolás. Előbb a kékpártiak, ulánok a tarkapártiak, a már említettük módon megalapított sza­bályok szerint szavaztak. A szavazásnak délutáni 5 óra felé vége lévén a szavazatok megszámláltattak. Huszár urnak 155 és 38 fölhatalmazó levele, Reviczky urnak pedig 254 voksa és 74 fölhatalmazó levele, öszvesen tehát H. urnak 193, B. urnak pedig 328 szavazat számíttatván 135 szótöbb­séggel Reviczky Pál ur választatott követnek. Most kellett volna a másik követre, a tarkapárti főnökök sürgető köve­telésének megfelelőleg szavazni, azonban P.­ur kijelentvén, mikint ő csak Huszár úrral ment volna úgy is követnek, vis­szalépésével a választó nemességet a további szavazási al­kalmatlanságtól megkímélte. Harsányan hangzott mos Jaga­­sics, ’s ellenkező hang nem is hallatván elnök ő mlrga Jaga­­sics urat nyilvánosan kimondó másik követnek. Most bánta meg a tarkapárt, hogy olly rövid küzdelmü diadalt enge­dett a kéktollasoknak, ’s ő méltóságának már távoztával ki­kéri s pártjából egy esküttet, kinek esze ágában sem volt a követség, fölemelteti ’s követeli a voksolást. Mi lehetett itt czélja a tarka pártnak , az említett eskütt urat akarta-e pro­stituált , vagy a követi állást, nem tudjuk. Egy kis ideig tartott lárma után a pártok eloszlottak. Különös megjegyzést érdemel, hogy a tarkapárton 134, a kék párton 132 kortes lévén, a kékpártiak többségét az értelmiség tévé. October Gán a terembe gyülekezvén, elnök ő méltósága méltó fájdalommal emlité a csapást, melly főméltóságu her­­czeg Kopácsy József országunk prímása ’s megyénk örökös ’s valóságos főispánja kora halálával találta megyénket. ’S minél érzékenyebben fejezé ki ő mizsga méltó fájdalmát a nagynak, a bölcsnek,az igazságosnak elhunyta fölött, annál kegyeletteljesebb készséggel határoztatott, di­­csőült­­ főméltóságának emlékét és a megyei rendek fájdal­mát jegyzőkönyvileg is örökíteni, arczképét a megyei tere­met diszesitő nagy férfiak sorába függeszteni, és ő felségé­hez legalázatosabb fölirást aziránt terjeszteni, méltóztatnék kegyelmesen még az országgyűlés előtt árva megyénket, és az egész hont új prímás kinevezésével megvigasztalni, an­nyival inkább is, minthogy ezt a következő országgyűlési ügyeknek a hazára nézvésti fontossága nemcsak kívánatossá, hanem szükségessé tenni látszik. Ezek után a tegnap bukott tarkapárt emberei kezdék meg a végbement választás elleni kifogásaikat. Nem akarjuk részlelkűségnek nevezni az indu­­­latot és szándékot, mellyel ez történt, hanem hajlandók va­gyunk a csatavesztés még meg nem enyhült fájdalmai keserű utóérzetének tulajdonítani az epés szemrehányásokat. Hami­san ment a választás , rendetlenül. — Minek volt a katona­ság ’s több gondolható efélék ugyancsak paprikásán amúgy a bográcsból tálalva, a zöld asztalra az administrator és kék tollasok elibe rakatak föl. Most újólag láttuk,milly vakságra viheti az embert a nyugtalankodás és szünteleni ellenkezés viszketege. — Ugyan tegyék kezeiket keblökre a tarkapár­tiak és feleljenek: nem ment-e a követválasztás az ön saját magok indítványozta módon? nem voltak-e ott megbízott embereik a választmányban ? Vagy miért nem nyilváníták panaszukat a szavazatok megszámlálása előtt? vagy akkor még nem volt sérelmük ? hogyan támadt a voksok megszám­lálása után ? talán bizony csak az az egész sérelem, hogy nem nyertek ? Meglehet, sőt bizonyosan egyedül csak az. Vagy talán a szabályok voltak roszak?— hisz maguk alkot­ták. Vagy embereik voltak hittelenek a választmányban? Arról nem tehetnénk mi akkor sem, ha úgy volna, a­mint nincs. Nem viselte-e magát a kékpárt a tarkapárt irányában a túlságig méltányosan? Nem engedett-e kevés ellenmondás után szavazatot még Palóczy úrnak is, ellenére a megyei határozatnak , melly szerint csak a kihirdetett nemesek sza­vazhatnak ? De hiszen mi engedtünk. Sőt abban sem ellen­keztünk igen nagyon, hogy a mi embereink közöl sokat kis­korúság és egyéb ürügyek alatt kitörültek bizományosaik. De minek is vesződünk ezekkel, hiszen mizgos elnökünk minden ellenvetéseikre kielégítőleg felelt, a nagy olvasó közönség pedig ítéljen ezekből, mik szórul szóra igazak. De nem is hiszszük, hogy valódi meggyőződésből beszéltek, hanem inkább, mint már említettük, az utófájdalmak sajgási voltak, mellyeket mizgos elnöklő főispáni helyettesünk honszerte is­mert ügyes tapintatával, bölcs viszonyzáfoló fölvilágositásával, capacitatiojával és szelíd kíméletes modorával annál könnyeb­ben enyhített, minél világosabb volt az egész követválasztási ügy körül tanúsított pártatlansága, és legtisztább eljárása. Lecsilapodván a kedélyek a tegnapi követválasztási gyűlés jegyzőkönyve hitelesíttetett meg, és a tanácskozás a megyei teremhez méltó modorban megkezdetett az országgyűlési követi utasításokkal, ’s következőkben jön a megállapodás: 1) Dicső emlékű ’s honunk boldogságára 50 éven át hasz­nosan nádorkodott cs. k. főherczeg József félszázados fára­dalmainak elismerése a törvénykönyvben örökittessék. 2) Fenséges István és kir. főherczeg ’s kir. helytartó, dicsőült atyja egykor történt megválasztatása módjára, ország nádo­rává megválasztassék. 33 Az ősiség eltöröltessék, azonban a majorátusok az 1723ik évi 50. t.czik értelmében épségben maradjanak. Uj majoratusok csak tagosított birtokban, a legnagyobb és legkisebb mennyiségnek meghatározása mel­lett alkottathassanak.­­ Az örök fölvallások megsemmisíté­sére , vagy régi zálog visszaváltására szolgáló perek a jövő országgyűlésig folyamatba tétessenek , különben irántok, va­lamint az uj zálog iránt,ha lefolyta után egyév és egy napra, a bírói zálog iránt pedig, ha 3 év eltelte alatt vissza nem váltatnának — minden további kereseti jog megszűnjék. —A törvény alkotása után teendő örök fölvallások megsemmisit­­hetők ne legyenek. Hogy pedig a külföldiek által vett jószá­gok jövedelme az országból ennek kárára, ki ne szivárogjon, jószágot csak magyarok, vagy honosított, de a honban lakó egyének vehessenek. 4) A telekkönyvek behozatala iránt kényszerítő törvény alkottassék. 5) Nemzeti bank állittassék föl. 6) Országos pénztár a nemesek adózásából, közadózás és közteherviselés czim alatt alapittassék. Ennek kezelése számadási felelősség mellett a kormányra bizassék. Hová for­­dittathatását ezen pénztárnak országgyűlésről országgyűlésre az országos rendek határozzák meg, szem előtt tartván min­denek előtt a népnevelést, országos kereskedést, a közle­kedési eszközöket különös figyelemmel a fiumei vasútra, közintézeteknek fölállittatását, ’s ha lehet a kormánynyali egyezkedés utján a vámsorompók lerontását. — Az indirect adó behozassák, és annak egyéb rovatai közt a honkm­­­liek első helyre soroztassanak. 7) Előző könyvvizsgálat, minthogy a fenyitőnél czélirányosabb, legyen, de ha a kormány által rendelt könyvvizsgálók határozatán az író meg nem nyugszik, legyen egy az országgyűlésen választandó könyvvizsgáló col­legium , mellytől fölebbvitel ne legyen *3. 83 A népképvise­let, mint időelőtti, még be ne hozassák. 93 A népnevelés terjesztessék; a Ludovicet létre hozassák; a pesti vakok intézete országos intézetté emeltessék. 10) A magyar nyelv diplomatikai érvényessége általánosan eszközöltessék. 11) A szabad kir. városok belrendezete iránt már a múlt ország­gyűlésen keletkezett határozatok épségben tartassanak; a városi felügyelők főispáni jogokkal ruháztassanak föl. A vá­rosok a kir. kincstártól függetlenek legyenek; a számadások a m. k. hr. tanácshoz terjesztessenek; a bíró, polgármester és kapitány minden 6 évben újra választassák a választott polgárok által; a tanácsosok állása örökös legyen; a válasz­tók és választott polgárok száma, és a polgárságrai képes­ség elhatározásánál szemügyre vétessék, ne­hogy a szabad­ság a rendet elfojtsa, és a szabadság szabadossággá fajul­jon. 123 A. káptalanok, apátok, prépostok és szabad kerü­leteknek az 1608iki koronázás utáni 1. tezikkben gyökere­zett szavazatjoga visszaállíttassák ; a jelen nem levők kép­viselői kizárassanak. 13) A részek visszakapcsoltatása sürgettessék; az elökerülő nehézségek elhárittassanak; — egész Erdélynek magyarországhozi csatoltatása kisértessék meg. 14) A széhek rendeztessenek. 15) Az országgyűlési szállások fizettessenek. 16) A mostani adómennyiség meg­­ajánltassék, de megyénkre nézve a nádori porták leszállit­­tassanak. 17) Az újoncz katona­ állítás szabályai iránt vilá­gos törvény alkothassék. 18) Tűz, jég és egyéb elemi káro­sodások elleni viszonyos biztosítás kényszerítő törvény által állittassék föl. 19) A nemesi felkelés évenkinti gyakorlatai létrehozassanak; egy felkelési és védő rendszer dolgoztas­sák ki. 20) A magy. kir. egyetemnél minden tanulmányok magyar nyelven adassanak elő. (Vége köv.) MOSONYBÓL. (Közgyűlés vége.) Az utasításokkal fog­lalkozó választmány az országos kerületi napló kinyomatását, valamint az országgyűlési szabad újság létrejövetelét mind­addig nem óhajtja, mig czélszerű­ sajtótörvények létre nem jönek, mellyek alkotásának indítványba hozására követein­ket utasíttatni véli a választmány. Az ellenzék utasítási vá­lasztmányunk javaslatának e pontjával magát ki nem elégítve találván, szót emelt, különösen a kerületi napló kinyoma­*) A jelen pont tárgyalása alkalmával egy ur mosdatlan szá­jába igen, de a megye méltóságához nem illő hangon ’s modor­ban , gyönyörűségének találta kikelni a B. P. Híradó , és gúnyo­san „nemzetesnek“ mondott „Nemzeti Újság“ levelezői, különö­sen a 665. számban megjelent czikk írója ellen. Nagy dicsőséget látszatott képzelni abban , hogy a jelen volt elnök hallatára hősi bátorsággal és elszántsággal és különbféle durva kifejezésekkel fölhízta , hogy, ha itt van azon levelező, szólaljon fel. Szegény jámbor azt gondolta , hogy annak a levelezőnek tökkel ütötték a fejét, és mindjárt „bic sum“-ot kiált, vagy ijedtében mea cul­­pát mond. Ha más ember mondta volna azon kifejezéseket, talán apprehendálhatná valaki, de azon az annyira ismeretes, hogy tőle gyaláztatni dicsőség. De különben is már Phoedrus biztosított bennünket, hogy a holdnak nem esik olly könnyen baja. Egyéb­iránt látszik, hogy a­­divatlapé személyzet, csakugyan a konyhá­ban, a gazdaságos tűzhely körül működött. Azonban, ha azon úr­­nak és társainak nem tetszik a szabad írás , ne tessék a szabados beszéd és szabados cselekvés. A­mi a fájdallok­ B. P. H. czikké­­­ben van, az mind igaz, hogy nem szép, arról nem mi, hanem azon urak tehetnek. Vagy az nem tetszik, hogy egy kicsinyt, mint megérdemlette, kisatyrizálták ? Tehát nagyobb bűn ez, mint mikor a kihívó úr a megye szent teremében a legszentebb tár­gyakat nevetségessé teszi, kigúnyolja, vájjon nagyobb bűn­é­st szakácsnak nevezni, mint mikor ő a kormányt sajtkukacznak csúfolja? — Vagy talán nem úgy érez mint beszél? akkor na­gyon veszedelmes dilemmába keveredik. Ha elég beszült valaki nyilván beszélni zöldeket, legyen erős a megrovást eltűrni, de a­mi kívánatosabb, száját zabolázni. Mikor megérdemlik önök, örö­mest megdicsérjük. Hogy ez csak igen ritkán történhetik, arról nem mi tehetünk. Végre , ne gondolja kihívó úr , hogy olly kedves tárgy előttünk a személyéveli bíbelődés; ha nem ismernők, hogy azzal meg nem elégszik, hogy gyalázkodik, hanem ezt di­csekedve tovább mondja, soha egyet sem szólnánk, de a támasz­tott botrányok, balvélemények terjesztése és antipathiák ger­jesztése becsületes jellemű férfiak iránt, méltán követelik ezen kiigazításokat és megrovásokat. Quod tibi non vis fieri alteri ne feceris h­a­tását illetőleg kiemelve, miszerint­­a kerületi naplónak ki­­nyomatása , különösen országgyűlési helyzetünk különössége miatt szükséges. Utasításaink vannak, úgymond az ellenzék, bár nem lennének, de vannak, ’s mig utasítások vannak, azo­kat ignorálnunk nem lehet, ’s mivel Magyarországban a kül­dök sokkal nagyobb joggal bírnak, mint a világon bárhol, szükség, hogy a lehetőségig felvilágositlassanak, ’s mivel a visszahívás jogát a küldök nálunk a legnagyobb szabadság­gal gyakorolják, elannyira, hogy gyakran a követ nem bi­zonyos tény következtében, hanem azért hivatik vissza, mi­vel a közbizalmat elvesztette, szükséges, sőt az igazság szi­gorúan követeli, hogy a követnek mód nyúttassék küldői előtti igazolhatására. Ez az ellenzék szerint annál figyelemre­méltóbb , minél bizonyosb, hogy az alsó tábla tanácskozá­sainak leglényegesb része kerületi ülésekben foly.­­Ezekre a conservativ oldal részéről első alispán úr megjegyzi, hogy nem is léteznek a kerületi ülésekben jelenleg még hitelessé­get nyújtó biztosítékok, azok diplomatikai állással nem bíróá­nak. Nem is óhajtható, hogy diplomatikai állásra emelked­jenek , mondák mások, mert tökéletlen institutiót képeznek; nem is lehetséges, hogy azokban az egész tábla tagjai meg­jelenvén és számos, nem a higgadt értelmiség, hanem a szenvedély által vezérlett publikum bíráskodván, bebonyoló­­dottabb tárgyak kellőkép megfejtessenek. Azért a kerületi napló kinyomtatását, mint a kerületi ülések diplomatikai ál­lásának eszközeit óhajtani nem lehet. Mindezekre megjegyzi az ellenzék, hogy szokás által a kerületi ülések az országra nézve már valóban diplomatikai állásra emeltetvék, ’s ezen a naplónak kinyomatása többé változtatni nem fog,’s a rok által e tekintetben gyakorlott jogokat sem erősitendi, sem gyengítendi. Egyébiránt annak megismerése, hogy a kerü­leti ülések tökéletlen institutiót képeznek, a kerületi napló kinyomatása szükségének megismerését következésül vonja maga után, mert a napló kinyomatása hatalmas tényezője lenne a kerületi ülések rendezésének. „Verba volant,“ mond a latin közmondás, de ha mindenki tudja, hogy mit kimon­dott, közhírré tétetik ’s az ország bírálata alá bocsáttatik, két­ségtelenül minél óvatos a leend előadásaira nézve. Mindezek­ből az következik, hogy ki a kerületi üléseket rendezetlen institutiónak tartja, azok rendezését kívánnia kell, ’s ha így, kívánnia kell egyszersmind a kerületi napló kinyomatását és közrebocsátását, mert ez­által a kerületi ülések bizonyosab­ban rendezettebbekké válandóak. Azonban a többség, noha érzi, hogy az országgyűlés fáradozásai a hazára nézve üd­vös eredményűek csak úgy lehetnek, ha azokat minden rész­leteikben közbizodalom kíséri, mi csak teljes nyilvánosság által elérhető, mndaddig, míg czélhoz vezető sajtótörvényeink nem lesznek, a kerületi napló kinyomatását és közrebocsá­tását nem óhajtván, e pontra nézve követeinket a választ­mányi javaslat értelmében utasítja. A szabad újságokra nézve pedig, az ellenzék, valamint a kerületi naplóra nézve nem lévén a választmány javaslatával kielégítve, oda nyilatkozott, hogy ha már amazt, t. i. a kerületi naplót nem pártoljuk, pártolnák legalább a szabad újságot, hogy semmit sem akarni ne látszassunk, mert hiszen a nap verefényénél világosabb, hogy az olly nagy jogokkal felruházott küldők ebeli munici­­pális állásuknak semmi kötelesség sem felel meg, melly kö­telesség különösen abban állana, hogy a küldők a törvény­hozási tanácskozásokat, azoknak minden változásait folyto­­­­nos figyelemmel kisérjék, hogy így midőn egyrészt köve­teiknek minden lépését kiszabják,más­részt azok iránt igaz­ságosak tudjanak lenni az ítéletben. Mire a conservativek válaszolák, hogy ezen czélnak a napló is megfelel. Ezt azon­ban az ellenzék a napló drágasága miatt kétségbe vette. És mire valók a követek tudósításai ? mond a conservativ oldal. Azok, jegyzi meg az ellenzék, többnyire egyoldalúak. Mire a conservativek, az mindenesetre nagy ugrás lenne, ha Ma­gyarországban világos sajtótörvény nemlétében, a sajtósza­badságnak legutolsó fokozata kivételkép behozatnék. Az e tárgy feletti vita messze terjedett volna meg,ha a kitűnő több­ség abban megállapodva , hogy a szabad újság kérdése a sajtós­­ntézkedések lényeges része ,s ezek eredményének te­kintendő lévén, egyiket a másik nélkül tárgyalni nem lehet, a választmányi javaslat ebeli pontjára az eldöntő „marad­jon“-t ki nem mondja. Hogy el ne felejtsem, voltak a terem­­­ben többen, kiknek nem fért fejekbe, hogy az i­lyen újságok is csak privát vállalatok lennének, és országgyűlési vizs­gálat mellett lettek volna hajlandók országgyűlési újságot elfogadni. „Audi gut“ szerencse hogy nem szólottak ! — Az e tárgy körüli vitába nem vegyült e­e, ’s mindkét pártunk óhajtani látszott Deákkal: „hogy a kormány és nemzet e részben tisztán fel­fogják a közérdeket ’s a közelebbi ország­gyűlés a szabad sajtó iránt egy olly törvényt hozzon létre, melly czélszerű rendeletével, számos hiányaink pótlásának, a törvények iránti tisztelet terjesztésének és haladó kifejlődé­sünk előmozdításának hathatós eszköze legyen.­­ Sürgetni fogják továbbá követeink, a már munkába vett büntető tör­vénykönyv mielőbbi életbeléptetését, a privilégium forit azonban az egyháziakra nézve, több törvényezikk, mint: 1554: 11., 1557: 10., 1723 :3. által biztosítottat fentartatni óhajtván. — A bányajog mielőbbi életbeléptetése; az elemi tanodák rendezése; az írói jog törvény általi kellő biztosítása; a nemzeti színház reorganisatiója pártoltatnak. A zsidók nö­vekedő betolakodásuk megakadályozásául a választmány azon javaslata, hogy arra, miszerint ezek köztünk megtele­pedhessenek , becsületes életmódjuk és erkölcsi viseletök iránt hiteles bizonyítványokat mutassanak elő — elfogadta­tott. Az unitaria vallás iránt ő felsége válaszát fogják köve­teink szorgalmazni. Turmező ügye pártoltatik. A falusi jegy­zőket örök időre, a bírókat pedig legalább 6 évre kívánják választatni, állásukból pedig elmozdittatni csak törvényes utón engedik rendink. A kegyes alapítványokra nézve az 1715: 74.és az 1723: 26. t.czikk értelmében ő felsége jogát ez után is fentartatni óhajtjuk. A gyorsírás országos elömozdi­

Next