Budapesti Hiradó, 1847. július-december (618-722. szám)

1847-10-24 / 684. szám

Vasárnap 684. October 24 1847. BUDAPESTI HÍRADÓ.­ért 5 es. b.­­ kettős havihu­­­mért pedig 10 p. b. taelieus. Előfizethetni helyben a kiadóhtvatslan, hatvani at­ozai Horváth-házban 583 ik szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az a­u­s­z t­r­i­a­i birodalomba s külföldre mene­dő példányok csak a bécsi császári posta- ivatalnál rendeltethetne­k meg. ■ zen !ap©k minden hitel négyszer, n. m. kedden, csütör­tökön, pánt. és vasam.Jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., Postán borítékban heten­ként kétszer küldve 6 ft 24 kr, négyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pp. A hirdetmények min­den négyszer hasábozott apró­­betűs soráért vagy ennek f helye-TARTALOM. Magyarorszég és Erdély. Előléptetések. Név­­változtatás. Országgyűlési követválasztások. Törvénykezésünk 11. M­e­­gyék: Követválasztó gyűlés Hontban és Zemplénben. Országgyűlési utasítási pontok Ungban, közgyűlés Körösben. Budapesti hirharang. — Ausztria. Kül­föl­d. Francziaország. Spanyolország. Hivatalos és magánhirdetések. ■A6YAMRRZÁN­ém RRDILY. ő cs. ap. kir. Fölsége Pr­o­t.z Adolfnak gróf Károlyi István jó­­szágfelügyelőjének vezetéknevét .É­s k­ö­v­evre változtathatni kegyeim, megengedte. A nagy magy. kir. udv. Kamara a malieváczi kir. harminczadesi állomásra Lama­ich Spiridion ravaljel ellenőrködd írás alkalmazta. KÖVETVÁLASZTÁSOK. A lapunkban már közlöti választásokhoz legújabban járultak : Megyék közöl: Bér­eg (követei Lónyay Menyhért tbiró és Szintay János főügyész), Szabolcs (követei Kállay Menyhért első alisp. és Bónis Sámuel tb.) Ung (követei ifj. Tabódy Pál és ifj. Bernáth Zsig­­mond tbirók.) Kir. és bányavárosok közöl: Modor (követei T­r­e­­mel György és Schnell János tanácsbeliek.) így tehát mostanig tudva van : káptalani választás 9 , megyei 30, szab. kerületi 4, kir. ’s bányavárosi 24. (Hátra van e szerint még káptalan 16, megye 22, szab. kerület 1, kir. ’s bányaváros 23.) . (Törvénykezésünk. II.) Az 1791.67 által a törvénykezés tárgyában kiküldött őriz. választmány mun­kálatának fővonásai. Nem a munkálkodásának idejében forradalmak viharai közepett felüremlott új eszméket átköl­csönözni, és némi „tabula rasa“ számára alkotni bíróságokat, hanem a fenálló és insitttiók alapján az igazságszolgáltatást lehetségig biztossá és gyorssá tenni, annak az igazgatás or­gánumaitól czélszerű elválasztása és állandó munkásságba hozatala által, ez volt czélja az ezen tárgyban kiküldött első orsz. választmánynak. Ehez képest nem véleményre az az or­szágot első folyamodási törvényszékek közt felosztatni, mi­­kint az például legközelebb a váltótörvényszékek közt fel­osztatott, hanem a fenálló uriszékek , megyei, városi tör­vényszékek, kerületi, királyi, báni és hétszemélyes táblák el­rendezéséről kívánt intézkedni. Az uriszékek, mint mér törvény által elintézett bíróság kérdését bízvást mellőzhetjük. A városi törvényszékre nézve a választmány javaslata az, miszerint az a bíró is legalább két tanácsnokból állván, ítélje a városi nem nemes lakosok mindennemű, tehát bűnvádi pereiket is, hanem ez utóbbiak­nál a bíróság törvényességére nézve legalább hat biró jelen­léte kivántassék. Minthogy némelly kisebb városokban három­tagy törvényszéket sem lehetne alkalmas férfiakból alkotni és elegendő foglalatossággal ellátni, ő felsége által végrehajtó hatalmánál fogva több kisebb város együvé vagy némelly nagyobb városhoz csatoltassék egy közös törvényszék alá, úgy azonban, hogy a szóbeli perek mindenik város bírája előtt folyhassanak. Hasonló kerületezését a kisebb városok­nak kívánta múlt országgyűlésen az alsó tábla egyedül a po­litikai jogok gyakorlata végett; kár volt ezt bírói hatalom gyakorlatára is ki nem terjesztenie ol­yformán, hogy a rendes perek számára minden kerületben egy törvényszék állíttat­nék fel, a szóbeli perek pedig minden városban külön intéz­kedének el. Tudni való, mikép törvényeink város (civitas) alatt mindig királyi várost értenek. Sokkal nehezebb és fontosabb a megyei és felebbviteli bí­róságok elren­dezésének kérdése. Már ezen választmány az igazság czélszerű kiszolgáltatásának elveivel meg nem egye­zőnek találván az alispánok és szolgabirákra az 1608 :4; 1609:29; 1723:35. czikkek által ruházott bíróságot, e helyett minden megyében egy állandó első folyamodási tör­vényszéket véleményezett felállittatni, melly egy elnökből — ki mindig maga a főispán (qui ordinmm­e ipse supremus Co­mes erit) jelen nem létében az alispánok egyike, ’s ezek hiá­nyában az lenne, ki e hármat a közgyűlések elnökségében pótolni szokta — és négy ülnökből álljon. Ezen ülnökök megyei tisztujitáson főispáni kijelölés nyomán választassa­nak, a megválasztottak választás alá többé ne kerüljenek, ’s ő felsége által meghatározandó fizetéssel láttassanak el, a birói taksák ezentúl mind a közpénztárba folyandván. Ezen rendes ülnökökhöz tisztujitáskor sz n e főispáni kijelölés nyomán még más négy táblabiró választassák, kik az előb­­­biek halála, előmozdítása vagy lemondása által okozott héza­got napdijak mellett pótolják. A rendes elnök jelenlétében az alispánok­­áblabirói minőségben részt vehessenek a bi­ráskodásban, egy szolgabiró ’s eskütt pedig mindig jelen­­lenüi tartozzék. — A’ tervezők nem bírtak alispán 's törvé­nyes bizonyság nélkül képzelni, törvényszéket, annyira ra­­­gaszkodának az ősi elvekhez. És épen innen magyarázható az elnökség iránti határzatuk is. Ha az 1723 : 56. czikk vi­lágosan nem szólna is, intézeteink eddigi elveiből önkint foly, hogy ki a közgyűlésnek, az a törvényszéknek is rendes el­nöke. És napjainkban mégis annyira ment némelly megyék­ben az ellenzék, hogy a főispánok ezen ősjogát erőszakosan megtagadná. Azzal áll ugyan elő, hogy administrator a­m főispán, ámde ezen kifogás alaptalansága abból is világos, hogy az nem általános, csak azon megyékre vonatkozik, melyekben helyettes van; és hol a törvény, melly különb­séget tenne a helyettesi és főispáni jogok közt? A tervezett állandó törvényszékek, mint első bíróságok előtt folynának a nemesek ’s egyéb, földesúri ’s városi ható­ság alá nem tartozó, szabad rendűek bűnvádi ’s azon polgári perei, mellyek más első folyamodási bíróságok eb­be különö­sen nem rendeltettek. Több megyében fekvő per tárgyára nézve a felperes fogná a bíráskodandó megyét megválaszt­hatni , melly előjoga a felperesnek a részrehajlatlan igaz­ságszolgáltatás elveivel szemlátomást összeütköznék. Az el­járás szóbeli is lehetne; egyébiránt a pereket nem a jegy­zők, hanem az ülnökök fognák kidolgozni, előadni és felölök írásba foglalt véleményt előterjeszteni. Hogy a bírák írásba foglalni köteleztessenek szavazataikat, az német törvényke­zési rendszerből kölcsönzött eszr­e, mellyet napjainkban a szóbeliség mellett küzdő németei t­öbbi közt azzal ostromol­nak, hogy az a bírónak az írásbeliség által különben is ne­hézzé tett munkáját végkép megkeseríti. Ekép szerkesztett megyei törvényszékek fölöslegitvén a kerületi táblák első bíróságát, ’s e mellett a királyi tábla nem győzvén a reá halmozott munkát, választmány a kerületi táblákat felebbviteli bíróságokká vélő átalakitandók­­nak, mellyek az úri, városi kiváltságok és bánya-törvény­székek, nem különben a nemnemesek közt megyei törvény­székek előtt lefolyt, aztán minden bűnvádi, adóssági, erősza­kossági, visszahelyezési, váltó-, ’s még egyéb elszámlált pe­reket vennének vizsgálat alá. Minden kerületi tábla az elnö­kön kívül 10 ülnök, egy az ülés jegyzőkönyvét viendő jegyző, kiadó ’s három hites jegyzőből állna ; váltóügyekre kereske­dői ülnökök is alkalmaztatnának, és hat előadó ülnök tar­toznék a perekből kivonatokat, eleve a felekkel vagy ügy­védeikkel közlendőket készíteni. Mind­ez a horvátországi Ítélőtábláról is áll. Megváltja ugyan a választmány, hogy rendezett igazság­szolgáltatás azt igényli, miszerint egy törvény se legyen né­melly ügyekre nézve első, másokra ismét felebbviteli bíróság; mindazáltal mivel a kir. udvar eddigi rendszere a kir. táblára nézve kivételt tesz szükségessé , és némelly pereink fontos­sága , és ezek elintézésében az elvek egységének szüksége a kir. tábla jelen minőségének fentartását sürgeti, azt javasolja, hogy az maradjon ezután is első folyamodási egyszersmind felebbviteli bíróság, hogy azonban általa is az igazság gyor­sabban szolgáltathassák ki, elrendelendőnek véli, miszerint a kerületi táblákra ruházott felébb »itt pereken kivül, minden per a megyei törvényszékek elől­ ;»lyton, melly itt világosan a kir. tábla első bíráskodásának fen nem tartatik ; fentartat­­nak pedig a bűnvádi tudva levő ügyeken kívül főleg az ösi­­ségből származó ’s erőtlenitő táblai perek. Ezen, a törvény­javaslatban név szerint elszámlált, perek kizárólag a kir. tábla előtt folyhatván, a báni tábla előtt sem kezdethetnek. Ekként a báni tábla szükségtelenné válván, a kapcsolt részek albánia ’s itélőmesterre a kir táblához vitetnek át. Minden perre nézve a felebbezést egyenlő számú tör­vényszékekre kellvén megengedni, ’s a jog három biróság ál­tal mindig eléggé biztosíttatván, a báni táblán kivül a tárnoki és személynöki szék és a hét bányaváros törvényszéke is el­töröltetni javasoltatik. A hétszemélyes tábla ezután is egyetlen legfelső felebb­viteli törvényszék leend, melly a királyi, kerületi, ’s kapcsolt része’nben­ táblákról felebbvitt minden pert végkép fog meg­vizsgálni. Mindazáltal nem kerülendnek vizsgálata alá azon perek, mellyek magánosak felperessége alatt folyván, már két biróság által egyenlőn döntettek el, sőt ha különbözőleg ítéltet­tek is el, de a per tárgya 100 ftot meg nem halad ; bűnvádi perek pedig csupán azok vitethetendnek ide fel, melyekben halálbüntetés, vagy ehez hasonló, örökös fogság ítéltetett.­­ Kétséget nem szenved , hogy e szabály elejét venné a perek összehalmozásának a legfelső törvényszéken, mindazáltal főleg a bűnperekre nézve sérelmesen korlátozná az a felebb­­vitel jogát. Szükséges, hogy vagy két bíróság egyenlőn, vagy a legfőbb tövényszék ítélje el a pert . A horvátországi bán a hétszemélyes tábla ülnökévé javasoltatik tétetni. A törvényszékek fölötti legfelső felü­gyelés és igazgatás ezután is ő felsége, mint legfelső végrehajtó hatalom által udvari cancelláriája utján fog gyakoroltatni; azonban csak a felek folyamodása következtében a törvénykezés külső ren­dére , ’s koránsem az ítéletek érdemére terjedhetend ez ki. Ezen főfelü­gyelési hatalomnál fogva a nagyobb canc­ellariá­­ból ezután is kiadandó parancsokon kivül minden egyéb birói parancsok megszüntettetnek. Ez az 1791 ki választmány törvényjavaslatainak veleje a bíróságok elrendezésére nézve. Van még egy törvényjavaslat az ü­gyvédekről, melly azonban csak az ügyvédi vizsgálat szigorúbbá­ tételéről rendelkezik ; mi magában nem elég ugyan az ügyvédi kar ollyanná emelésére, hogy nemes hiva­tásának kellőleg megfelelhetne, mindazáltal az már e javas­lat keltekor is többet használandott, napjainkban pedig már százszorta üdvösebb és szükségesebb, mint az ügyvédeknek azon bírói tetszéstől függő súlyos fenyíték alá helyezése, mellynek javaslásától állott az 1827ki választmánynak ügy­­védekteli munkálata. .4* 1687. 8 által kiküldött orsz. választmány törvény­székek elrendezéséreli munkálatának vázlata. Minthogy a törvényhozás csak azt tüzelti a munkálat vezérelvéül, hogy az igazságszolgáltatás gyorsittassék a perlekedők érdekének sé­­rülése nélkül : e választmány (cum non de nova republici constituenda, sedilla quaem­ nonum saeculum persistit amplius constabilienda agatur) az előbbemnél még inkább óvakodott minden szükségtelen újítástól. Nem akará a törvényhatósá­goktól elkülönítni a­ bírói hatalom alsó fokú gyakorlatát, ha­nem azt, hogy az alispáni és szolgabirói ítélőszékek szüntet­­tessenek meg, a megyei rendszer régi szellemével öszhang­­zónak, és az újabb kor által parancsolt szükségnek találta. Mert régi törvényeink tanúsága szerint az egyik lényeges bélyege a megyének, hogy az alispánok, szolgabirák és es­küitek a törvényszékekben bíráskodjanak ; ’s őket törvény­székeken kívüli bíráskodással az 1729. 35 azon okból ru­házta fel, hogy akkor a népesség ’s hivatalos foglalatosságok csekély száma miatt a törvényszékek folytonosan nem tartat­hattak. Azonban, hogy ők akkor sem feleltek , most sem fe­lelnek meg kellőleg a bíróság tisztének, kitetszik onnan is, hogy az állandó törvényszékek behozatalát a megyék maguk sürgetik. Ennélfogva e választmány szinte az alispáni és szol­gabirói ítélőszékek helyébe állandó törvényszékek felállítását javasolja, mellyek előtt a bűnvádi és az eddig is általok ítélt pol­gári pereken kivül mind azon perek indíttassanak, melyek­nek tárgyai egy megyében feküsznek. Álljon pedig e törvény­szék elnökön kivül négy rendes ülnökből; elnök rendszerint a főispán, kit az alispánok egyike, ’s ezeket a legidősb szol­gabiró pótolandja; és az ülnökök minden tisztújító szék al­kalmával főispáni kijelölés nyomán koronkint újra választas­sanak ; ezen rendes fizetéssel ellátandó ülnökökhöz még hat táblabiró választassák meg, kiket bíráskodásra törvénykezés­­szakonkint az elnök hivand meg; végre legalább egy szol­gabiró ’s eskütt, mint kiegészítő tagok legyenek jelen, a pe­rek kidolgozására ’s előadására pedig egy vagy több jegyző alkalmaztassák; vizsgálatra, végrehajtásra ’s a törvényszéken kívüli minden eljárásra csak tisztviselők alkalmaztathatván. Az igy szerkesztett törvényszék a törvényes szakokban szük­séghez képest naponkint is üléseket tartson. Az állandó megyei törvényszékek által a kerületi táblák szükségtelenekké válván, a kir. tábla pedig azon munkát, mellyel terheltet­i, nem győzvén, azok helyett némi uj bíró­ságot vél a választmány felállitandónak, melly a pallosjoggal biró úriszékek, városi’s egyéb, megyei hatóságot nem érdeklő kiváltságolt bíróságoktól felebbezett bünpereket vizsgálja, ’s legfelső megvizsgálás végett közvetlenül a hétszemélyes táb­lára bocsássa át; ezen felül, mint első folyamodási törvény­szék némelly polgári pereket, főleg azokat ítélje, mellyeknek tárgyai több dunai vagy tiszai megyékben fekszenek , ’s ezek innen a kir. táblára felebbeztessenek. Legyen pedig ilyen biróság kettő : az ország dunai és tiszai részeinek ítélő táblái (Tabulae Judiciariae partium Regni Danubianarum et Tibis­­canarum), mellyek Pesten a törvényes szakokban rend­esen tartják üléseiket, az elnökön kívül legalább tíz birtokos ül­nökből állandóan. Fővárosbani székelésekből a választmány nézete szerint azon haszon hárulna a perlekedőre , hogy az innen történendő felebbezések új költségekbe nem kerülné­nek, é s ugyanazon ügyvéd láthatandná el a pert, ki azt ezen táblák előtt lefolytatta, melly nézet bízvást kétségbe von­ható, miután világos, hogy minden felebbviteli sőt nagyrészt első folyamodási törvényszékeknek is egy városban össze­­halmozása annál károsabban hatna a perlekedőkre, minél tá­volabb laknak ezen várostól. A kir. táblán, a felemlített perek elvételén kívül,csu­pán azon változást kívánta tétezni a választmány, miszerint ülnökei négygyel szaporittatván, míg a perek összehalmozása tart, két tanácsban vizsgálja a felebbvitt pereket; a hozott ítéletek azonban mindig összes ülésben hirdettessenek, é s a táblai perek is csak összes ülésben ítéltethessenek. Tartoz­zanak pedig a kir. tábla első folyamodási bíráskodása alá a különösen ide rendelt bűnvádi ügyeken kívül mind­azon, a törvényjavaslatban név szerint elszámlált, polgári perek, mellyek adományjog bebizonyítását, oklevelek erőtlenítését vagy magyarázatát teszik szükségessé. A személynöki szék ’s a hét bányaváros törvény­széke megszüntettetvén, minden kir. városi polgári perek második folyamodási bírósága a tárnoki szék legyen, melly elnök tárnok, alelnök ai tárnok ’s 8 rendes ülnökből áll­jon, kiket ő felsége a tárnok által előterjesztett városiakból nevezzen ki, a szék jegyzője maga a tárnokról neveztetend­­vén. Üléseit a törvénykezés rendes szakaiban Pesten tartsa, ’s tőle a perek ezután is a hétszemélyes táblára vitessenek fel. — Azon indokok, mellyek az ország dunai és tiszai részeinek ítélőtábláit felállitni javasolják, parancsolják a horvátországi ítélőtábla fentartását is, úgy hogy ez ítélje a kapcsolt részek mind azon polgári pereit, mellyeket Magyarországban a dunai és tiszai részek táblái itélendnek, a felebbvitel tőle ezután is a báni táblára történendvén. A báni tábla pedig, mint első biróság, az 1791. 56 által a kir. táblának fentartott bünpe­­reken kivül, ítélje mindazon ügyeket, mellyek a fentebbiek szerint a kir. táblára ruházattak, és mint felebbviteli biróság vizsgáljon ezután is az első folyamodási törvényszékektől fe­­lebbezett minden bűnvádi és polgári pereket, tőle a felebb­vitel , mint eddig, a hétszemélyes táblára történendvén. E szerint a hétszemélyes tábla maradand a legfelső tör­vényszék az ország és kapcsolt részek minden pereire nézve, csak a Jászok és kunokéira nézve nem. A Jászkun ker­ületekben a kerületi kapitány ítélőszéke el­töröltetvén , a városi tanácstól a három kerület törvényszé­kére, és innen a nádori legfelső bírósághoz vizessenek a perek. Van javaslat a szentszékek rendezéséről is, miből itt ki-

Next