Budapesti Hiradó, 1847. július-december (618-722. szám)

1847-08-01 / 636. szám

ültetett aztán lárma, harangszóval ültünk a műhelyekbe, él­jenek közt álltuk körül a szövőszéket’s szeretettel üdvözöl­tük az eddig csak kénytelenségből tűrt lángészt, lett légyen bár külföldi. E lármás indulóban sokan a fejezet eredmény­telenségét keresék, ’s mindössze is szalmalángnak kereszte­lék az egészet, melly elébb ellobban, mint a szövőszék egy vég posztót letekerhet. Volt valami e találékony gyanitásban, de hála hazánk haladása fölött őrködő nemzönknek­ odáig mentünk mégis, hogy ha nem is mindent, de valamit csak­ugyan elő tudtunk állítni saját emberségünkből is; és ez kezdetnek elég volt, szép is volt; most már a folytatásnál volnánk, az Istenért! valahogy fel ne akadjunk, mert a mű­veletlenül heverő ép kőtörzsből ügyes művész bármilly alakú elragadó szépségű szobrot tud faragni; de ha e szobor már megkezdetett és elvontatott, többé belőle a rajzolt minta va­lósága elő nem teremthető. Indulási ponton túl áll iparunk több ága, ezek közt a selyemé is, nem mondom a feldolgozó , de legalább a ter­mesztő iparé. Leginkább a bánáti és szlavóniai, a duna­­menti megyék, és az őrvidék földészei vevék pártolás alá ezen iparüzletet, kiktől aztán a vidékek egyéb lakosai is részint kíváncsiság, részint hízelgő nyelvágyból eltanulák ’s napi foglalkozásaik életébe átülteték. Az eredmény nagyobb­részt megjutalmazó volt, de voltak ollyanok is, kik részint a tenyésztés kellő értelmének hiánya , részint a beváltó há­zak önzése miatt nyereség helyett, jó számítás után veszte­sére találtak; ezen tapasztalás a szépen indulni kezdett vállalatot kissé megakasztó, azonban hitele a nagyobb rész­nél ingatatlan maradvány csökkenést nem szenvedett. A hát­ráltató okok ’s eljárási önkénykedések, valamint a tenyész­tésben­ járatlanság hibáinak elsorolásába itt nem bocsátkozom, e helyett csupán az elsőre szorítkozom, miszerint selyem­tenyésztési iparunk indulási pontján túl van már, ’s hogy hasznosságát tekintve méltó, hogy általános műveltetésben részesittessék. E tekintetben hiteles adatokkal szolgálunk a teljesen meggyőződni akaróknak, mellyeket a magyarországi és kapcsolt részeiben levő selyembeváltó intézetek bérlője Hoffmann és fia szivességekből ide iktathatunk. Ezen adatok hivatalos alakban a nm. m. kir. kincstárnak is felterjesztvék. A nevezett vállalkozók 1846dik év végével a huszadik évet rekeszték már be, melly idő alatt a magyarhoni ’s­örvi­­déki selyemgombolyitó intézeteket szerződésileg bírták. Sze­­rintök a lefolyt 1846ki év sem tartozott a selyemtenyésztésre kedvezőbbek közé a hűvösebb időjárás miatt; azonban ha­bár mennyiségre nézve nem párhuzamítható is az 1845-ivel, de a selyem szépségére nézve azt túlhaladja ugyannyira, hogy e tekintetben selyem- productumunk az olaszországival egyenlő lépést tartott. A nevezett vállalkozók 1846dik év folytán 31 beváltó ál­lomáson 24,964 tenyésztő féltől öszvesen 220,2382/1 font galétát váltottak be, ’s fizettek ezért a tenyésztőknek 127,097 ft 54 krt­­. pénzben. A galéták fontja átalában 34B2/ipokraj­­czárjával fizettetett. A teljesen bevégzett gombolyítás után 1297/1oo font galéta ment egy font selyem után használhat­­lanságba, ’s e kép 962/ioo krajczárral fizettetett fontja drá­gábban, mint a hogy a szerződés kívánja, ’s ezen kimuta­tásból kiviláglik az is, miszerint 1846ban a tenyésztőknek 35,312 p.fttal fizettetett több a beváltók által, mint a szer­ződés erejénél fogva kivántathatott. —100 font gubóért a tenyésztő 57 ft 42 krt kapott. A nevezett idő alatt más beváltó házaknál mintegy 421,097 font gubó váltatott be, fontjára 34 krt számítva, fi­zettetett érték 238,623 ft. Ekint az 1846dik év folytán be­váltott gubók mennyiségét 641,335 fontra tehetni, mellyért 365,700 pft. fizettetett a tenyésztéssel foglalkozóknak. Ha már a vállalkozók szerint ezen kiadáshoz számitnak a gom­­bolyitási, ’s egyéb tetemes költségeket, mikkel a beváltó há­zak terhelvék , azon pénzösszeg, melly a selyemtenyésztés által az országban forgalomba tétetik , hatszáz ezer po­rtra tehető. Az 1846 ki Raccolta mennyiségre nézve alig középszerű­nek mondható, véve ellenben minőségét, a jobbak közé so­rozandó. Az egy font galéta utáni úgynevezett rendita jobb a tavalinál, a selyemfonalak tiszták, ’s színökre szépek, holott a tavaliak közt igen sok tisztátalan selyem találtatott. A selymészetre nézve ezen lefolyt év majd kivétel nélkül több kevesebb kárt hozott, mert a beváltás idejekor, a jú­nius hóban az aratás kedvezőtlen kiütését előre látni nem lehetvén ez a selyem czikkekre kétszerezett nyomással ha­tott, részint az általános pénzszűke miatt, melly a termesztés és gyártás egyéb czikkeire is szinte ártólag hatott, részint pedig azért, mert a selyem — mint egyik elsőbbike a lu­­xus-a­rt­ikulusoknak, utána létetik a ház egyéb szük­ségnek ; ezen károsulástól a selyemtenyésztők a fenebbi ok miatt — megelőzvén t. i. a silány aratást a beváltás ideje, — teljesen megavattak. És e körülményben a selyemte­nyésztés mellett hatalmas ok szól, mert ha silányul üt ki az élelmiek aratása, ’s a nép világos szükségnek néz eb­be, ezen czikkben mindig támaszt, ’s mintegy refugiumot talál a szenvedőbb nélkülözés bajainak elhárítására. Ezt a múlt évi tenyésztők kellemes hatással érezték, ’s ennek beválásával sokaknak serkentő példa szolgáltaik. Egyébként a nevezett vállalkozók az itt kivonatban ismer­tetett fölterjesztésekben reményüket fejezék ki egy idei jobb tenyésztésre , ha csak végkép rosz időjárás nem állana be ismét. A­mi pedig a népnek a tenyésztései hajlamát illeti, erre vonatkozólag is kedvezően nyilatkoznak, minthogy min­den felől eperfaiskolák ültetése, ’s ezen fának szorgalmas művelése tapasztaltaik olly helyeken is, hol eddig legfölebb ízetlen gyümölcse vagy árnyékáért füzetett; magok a vállal­kozók mintegy 60 font illynemü famagot osztottak szét, a hernyók nemesítése tekintetéből pedig ugyancsak vállalko­zók 4500 lat válogatott olaszhoni selyembogártojást szerze­nek össze a tenyésztők számára , nem különben évenként az eperfa művelésének elősegítésére 100 db aranynyal já­rulnak. Vállalkozók érintett fölterjesztésekben kiereszkednek azon húsz év alatti forgalom kimutatására is, mellyben t. i. a szerződés szerint hazai selymészetünk beváltását kezelik. Ezen kimutatásból következő tételeket véltünk czélszerűb­­beknek kiemelni: 1) kész­pénzért beváltottak 4,793,221 font galetát, ’s ezért fizettek az illetőknek 2,162,300 pftot. Az első tiz esztendőben egy font galétának átmérőleges ára volt 23°2/fon kr, a második tizedben ugyanannyi galéta SOr ioo pkrjával fizettetett. 2) 1S26 ban, melly utolsó volt az aerarium kezelésében , a nm. kincstár ezen iparüzlet emelésére 9,600 lat magot osztatott ki; 1846ban pedig a szerződött felek 18,500 latot, ’s magánosok 10,000et, összesen 28,500 latot. 3) 1826ban az összes magyarhoni ’s határörvidéki se­­lyemproductum tett 136 ezer font galetát; 1846ban ezen öszveg 641,335 fontra emelkedett. — 1826ban találtatott 36 kicstári gombolyító ház 4, 6, 8—20 fiókkal. — 1846ban illyen gyárak száma fölül van száz­on 10, 20, 40—45 fiók­kal, mellyek közöl 70 magánosak tulajdona. Az egyedárus­ág a selymészetben 1826 óta megszűnt. 4­­18271ó1 egész 1837ig a tenyésztő 100 galétától 40 ft jutalmat kapott; ezen jutalom 1837től 1847ig ugyancsak 100 galéta után 50 forint 20 krajczára emeltetett. Végre vállalkozók a felterjesztés utolsó pontjában kimu­tatják azt is, mikép a szerződést húsz év alatt a selyemke­zelést olly avatottság­os szorgalommal vivék, hogy két ma­gyar iparmű kiállításon arany , két bécsi hasonló kiállításon ezüst, ’s egy szinte bécsi kiállításon arany érdempénzzel ju­talmaztattak. Közlök ezen adatokat rövid kivonatban, részint felebbi állításunk támogatásául, részint ’s legkivált azért, hogy a többség figyelme az iparnak ezen ágára is fordittatván, el­végre ragadnék meg az eszközöket minden oldalról ’s teljes éberséggel, mellyek a gondviselés által anyagi é s szellemi elöhaladásunkra teremtették. A selyemiparban sok rejlik ha­zánk kereskedési viszonyainak szerencsés kifejlesztése ’s ön­állásra emelésére; nem lehet ezt szeretetlenséggel mellőz­nünk már csak azért sem, mert vele már bírunk , de külö­nösen azért sem, mert a selyemtenyésztésseli ártatlan fog­lalkozás olly nevezetes életforrását teszi a mezei gazdászat­­tal kizárólag foglalkozó népnek, miszerint mindaddig, mig ez a rá alkalmasabb helyeken meghonosítva nem leend, — az untalan jelentkező szükségek fedezve nem leendnek. Addig az alamizsna és fillérkedés mindig igénybe fog vétetni, habár ezzel a bajon igen gyakran segítve épen nincs, sőt — nem az részesíttetvén benne, kit illetne — még inkább vontatott rajta.“ ______ BUDAPESTI HIRHARANG. Julius 29 én tartottak a bu­dai főtanodában, a második félévi közvizsgálatok befejezé­séül, a szokott nyilvános szavalatok, József cs. kir. főher­­czeg jelenlétében. A szavalmányok részint magyar, részint diák nyelven voltak irva, ’s leginkább kitűnt Czech Tivadar „Versezete a vallási nevelésről“, mind kidolgozás, mind elő­adás tekintetéből. — A múlt heti színházi élvezet meglehető­sen böjtös vala , ’s azért a nézők is csak olly gyéren tüne­­deztek föl, mint sovány levesen a szemek, mit ezúttal egy részben Wolf megbetegülése okozott, mi­által a daljátékok leszoríttattak a színpadról. Egyedül Tóth és Szilágyi vidéki színészek vendégjátékai nyújtanak élvezetet, és e két szép tehetségű fiatal művészt meg kellene színházunk számára ál­landóan nyerni, mert vándorszínészink közöl alig ismerünk valakit, ki vel ők mérkőzhetnek, és nem tagadhatni, hogy színházunknak a jövendőről már valóban komolyan gondos­kodnia kell. Gazdasági tekintetek épen nem gátolhatják e két fiatal színész szerződtetését, mert hiszen, a közlési hivata­los jelentés szerint, színházunk pénztára igen jó állapotban van. Valamellyik lapban olvastuk, hogy Déryné legközelebb daljátékban is föl fog lépni, ám legyen, csak aztán valami­kép eszébe ne jusson a rendezőségnek őt a fölléptetésen kí­vül még énekeltetni is. — A budai német színkörben már Szigligeti „Két pisztolya“ is adatott német nyelven, magyar dalokkal; egyéb szerencsétlenség a múlt hét utolsó felében Budán nem történt. — Pest város tisztujitása jövő septem­­berre, tehát vásár utánra van halasztva; megyei tiszujitások ellenben többnyire nagy vásárral vannak összekapcsolva. — Liszt Ferencz hazánkfiát azultán Nizsán­ Iftihhár rendje gyé­­mántos diszjeleivel ajándékozó meg. Költőknek és íróknak azért nem szokás illy fényes és nagybecsű kitüntetéseket juttatni, mert azok legtöbbnyire olly állapotban vannak, hogy az illy drága díszjeleket kénytelenek lennének minél előbb eladni, vagy legalább elzálogosítni; ők tehát legfölebb csak dicséretet, vagy czimeket kapnak, mert ezekre a leg­kapzsibb uzsorás sem kölcsönöz egy kongó garast.­­ A für­dők minden városban, minden tekintetben nagy figyelmet érdemlenek , sőt követelnek a rendőrség részéről, ’s azért másokkal együtt mi is mondottunk már e tekintetben némelly javaslatokat, így például érintettük, hogy nem ártana bizo­nyos némberek, fölött egy kis ellenőrködést gyakorlani, ’s valóban láttunk is utóbb helybeli fürdőinkben rendőrségi egyént, ki az erkölcsiségre fölügyelt, de nem nagy köszö­net volt benne. A kérdéses egyén tudniillik csak közönséges hajdú volt, szokott egyenruhában , ki többi közt egy igen tisztességes hölgy karját is megfogó, minden teketória nél­kül ki akarván őt vezetni. A hölgy bámulva kérdé e tatár bánásmód okát, ’s a hajdú végre minden hímezés hámozás nélkül kimondá, hogy minek tartja őt; a böcsületes hölgy erre természetesen majd elájult szégyenletében , sirt, és al­kalmasint nem egyhamar menend ismét azon fürdőbe, hol illy megbocsáthatlanul meggyaláztatott. Az illy eljárás nagy kárára van a fürdőbérlőnek, mert igen sok tisztességes hölgy van Budapesten, ki szobalyány által nem kisérgettetheti ma­gát,’s kinek férjét dolgai másutt tartják ; e hölgyek tehát ezentúl nem is merészlendnek többé fürdőbe menni, ha a durva városhajdu minden egyedül járó hölgyet illy érzéke­nyen gyalázta­­t meg. Ügyes biztost kellene oda állítani, kö­zönséges öltözetben, hogy föl ne tűnjék, ha megszólít is valakit, é s ennek egyszersmind kötelességül kellene szabni, hogy csak azon bizonyos némbereket, és ezeket is illedel­mes, föl nem tűnő módon, utasítsa el, kik botrányosan vi­selik magukat, mert nem szabad felednünk, hogy fürdőink egyszersmind gyógyhelyek , és hogy annálfogva a több mint gyanús némbereket sem szabad a gyógyvizek használatától eltiltani, meddig magukat e helyeken olly illedelmesen vi­selik , hogy nyilvános botrányra okot nem szolgáltatnak. A rendőrség tehát csak erre méltóztassék figyelmét szorítani, mert a fülszigor itt maga botrányt, vagy embertelenséget okozhat, mennyiben ártatlanokat érzékenyen sérthet meg, betegeket pedig a gyógyforrástól zárhat el.­­ Egy ifjú szol­gálattételre katonát tart magának, ’s nem rég délután szál­lására ment, mivel másnapra valami utasítást akart neki adni; az ajtó előtt más katonát találván, ettől tudakolá Jánosát, ’s ezen választ kapá: „Itthon van , de nem jöhet ki, mert „ci­­vilben“ van, csak tessék hozzá bemenni.“ Az ifjú bement ’s Jánosát — pőrén, gatyában ’s ingben lelé; ezt je­enti tehát a laktanyai szótár szerint a „civil öltözet“, mit a szótárírók fi­gyelmébe ajánlunk. — Jutalomkérdés: „Fejtessék meg azon sajátszerü természeti tünemény oka, melly szerint vendég­­szerepező művészek ’s művésznők, jelesül énekesek ’s éne­kesnők, mint vendégek, hetenkint négyszer is énekelnek, és több hónap lefolyása alatt sem betegek, sőt még nem is re­­­kedtek, mihelyt ellenben rendes szerződésre lépnek, rüszint legalább is gyöngélkednek, és hetenkint egyszer is alig akar­nak énekelni. A legjobb felelet jutalma azon büszke öntudat leend, hogy a művészet ügyének rendkívüli szolgálatot tett. — Néhány nap előtt bizonyos házaspár némi kicsapongás miatt becsukatott, és pedig a büntetés súlyosbítása végett külön börtönbe; a férj azonban olly érzékenyen köszöné meg ezen kitűnő „enyhítő kegyességet“, hogy a történetesen épen házasulandó ítélő bíró most tusakodik: várjon csakugyan lemondjon-e a nőtlenségről? A Kávéházban néhány nap előtt több tisztes polgár tanakodván a külföldi politikáról, többi közt Teste franczia minister legújabban történt elitélte­tése is szőnyegre került. Egy öreg polgár csodálkozva kérdé, hogy ugyan milly szörnyű bűnt követett el Teste. „Hát aján­dékot fogadott el némelly kérelmezőktől“, — felelő szomszéda, mire az öreg úr még nagyobb álmélkodással így sohajta föl: „Istenem, ugyan hol kapnak ezentúl tisztviselőket a fran­­cziák, ha még az illy mindennapi csekélység miatt is olly szigorúan büntetik őket? Na, dicsérje csak még nekem va­laki Francziaországot, majd a szeme közé nézek!“ — E na­pokban egy pesti szabómesterhez egy okleveles ügyvéd be­állott könyvvivőnek, ’s jól tette, hogy beállott, mert igy böcsületes után jó és biztos fizetéshez jutott; de még jobban cselekednének sokan, ha annak idejében böcsületes mester­ségre adnák magokat. Itt egyúttal figyelmeztetjük a szülőket, ne téveszszék szem elöl a József-ipartanodát, ’s gondolják meg, hogy számos ügyvéd, orvos, tisztviselő ’sat. van , kik áldanák a gondviselést, ha ifjúságukban ezen fényes hasznú intézet már létezett volna. — A vasúti munkáknál több érdekes régiséget ástak ki , mellyek törvény szerint nemzeti museumunkat illetik; a vasúti főmérnök mind­­azáltal jónak látta e régiségek javát Prágába kül­deni , honnan azok már most mindenesetre vissza fognak ugyan Pestre szállíttatni, de a mérnök azért megérdemli, hogy hatályosan rendre utasittassék. — Budán a várban a nádori istálók ’s egyéb apró épületek jövő hónapban már le fognak romboltatni, ’s Hild terve szerint uj pompás épületek emeltetni, mellyek az egész várnak díszére válandnak. Jövő télen az alagút építését is alkalmasint megkezdik; annyi bi­zonyos , hogy a körülte levő házak ára most ismét rendkívül emelkedik, a háziurak pedig többnyire igen jó tapintattal bírnak, érdekeik előmozdítása körül.­­ Sokan panaszkod­nak , hogy Budán a főtemplom tornyán az óralap egészen színtelen, és annál fogva a számokat nem láthatni; vigasz­talják magokat azzal, hogy van Budapesten több is, a mi színtelen , kárpótlásul pedig elég sok a többszínű , ’s hogy nem mindig jó tudni, hány az óra. Különben azért mégis mindig rendesen üt az óra.­­ Fens. István cs. kir. főhg,Magyarország kir. helytartója hazánkban legközelebb körutazását teendvén, az úti állomások, mellyeket ő fensége megtartani szándé­kozik , következő rendben jelölvék ki: Aug. 31 én ebédhely Buda, háláshely ugyanaz, mulatás ideje az nap, küldöttségek : httanács, Pest, Esztergom, Fe­jérmegyek , Buda, Pest városok katonai tisztikar. Sept. 1. ebédhely Jászberény, háláshely szinte, mulatás ideje az nap, küldöttségek : jász és kun kerületek; 2kán : ebédhely Eger, háláshely szinte az, mulatás ideje az nap, küldöttségek: He­­vesm.; 3 dikán : ebédhely Miskolcz, háláshely szinte az, mula­tás ideje az nap , küldöttség: Borsod; 4dikén: háláshely Kassa, mulatás ideje 5keig, küldöttségek: Abaúj, Sáros, Tor­na, Szepesmegyék ; 6dikán : ebédhely Terebes, háláshely Sárospatak, mulat 7keig, küldöttségek: Zemplén és Ung; 8kán : ebédfi. Berkesd, háláshely N.Lónya, mulatás ideje az nap, küldöttségek: Bereg, Ugocsa; Ikén, háláshely N.Ká­­roly, mulatás ideje sept. lőkeig, küldöttségek: Szathmár, Marmaros,Kraszna,K.Szolnok,Kővárvidék; Ildikén, hálásh. Debreczen, mulatás ideje az nap, küldöttségek: Szabolcs és Hajdúkerület; 12kén: hálásh. N.Várad, mulatás ideje az nap, küldöttség: Bihar; 13kán : ebédh. Arad, mulatás ideje sept. 14keig, küldöttségek: Arad, Csanád, Békés, Zaránd; 15kén : háláshely Temesvár, mulatás ideje az nap, küldött­ségek: Temes, Krassó, Torontál; 16kán háláshely Szabad-

Next