Budapesti Hiradó, 1847. július-december (618-722. szám)

1847-11-26 / 703. szám

Péntek 703. BUDAPESTI November 26.1847. fizettetik. Klöfifeth­eti­fl P­u­zsonban a kiadóhivatalban, fópia ezon Wigand Ch könyv­kereskedésében és Pesten hatvani utczai Horváth-ház­­ban 583-ik sz. a. földszint, és minden k.postahivatalnál.—Az­­ ausztriai birodalomba és kül­­® földre menendő példányok csak a bécsi császári postahi­vatalnál rendeltethetnek meg. HÍRADÓ Ezen­­ n­p­o­k minden héten négyszer, k. m. kedden, csü­törtök., pénz. és vasáru.jelen­nek meg. Előfizetési ár fél­évre­l­o­­sonban helyben 5 ft., Postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft. 24 kr., négyszer küldve pedig 7 ft. 12 kr. p. p. A hirdetmények minden négyszer hasábozott apróbetűs soráért vagy ennek helyéért 6 p. kr. a kettős ha- TARTALOM: Magyarország és Erdély. Kitüntetések. Előléptetések. Törvénykezésünk V. (Terv itélőszékeink elrende­zése iránt.) Országgyűlés: Xdik kerületi ülés nov. 25dikén (Tárgy: válaszfelirati viták folytatása.) Pozsonyi hirfü­zér. Kül­föld. Nagybritannia. Francziaország. Schweicz. Hivatalos és ma­gánhirdetések. Loteria huzások. Váltókelet. Gabonaár. Statuspa­pirosok és részvények kelete. Dunavizállás. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. 0 cs. kir. ap. Fölsége status- és értekezleti tanácsost báró H­i­e­t­z­i­n­g­e­r Károlyt magy. kir. sz. István rend kis keresztjével diszesiteni legkegy. méltóztatott. 0 cs. kir. ap. Fölsége legkegyelmesebben megengedni méltóz­tatott, hogy báró Dercsényi János a cs. kir. egyetemes kincs­tárnál előadó udv. tanácsos a belgák királyától nyert Leopold vité­­zi rend kert­ szíjét elfogadja. Schmidt Ferdinánd koh-ellenőr dognacskai k. érczkémlévé; Glanzer József laposbányai kohmester az oláhlaposbányai és sztrimhuli ezüsthutáknál ideigl. kobmesterré; továbbá Roche­­ Alajos bányagyakornok laposbányai kobmesterré; végre Berks Ferdinand felsőbányai érczkéntlő felsőbányai kobmesterré alkal­maztatott. A (TÖRVÉNYKEZÉSÜNK. V.) Terv itélőszé­­keink elrendezése iránt. Úgy tetszett, mintha jó­­formán elkéstünk volna ezen czikkeink előadásával, azon­ban legközelebb örömünkre szolgált tapasztalnunk, mi­­kint a tárgy el­ők­elő fontosságát a Pesti Hírlap is meg­ismervén, azt őszinte ügyszeretettel felkarold, és bennün­ket azon vállalatunkban, miszerint a tárgyat törvényho­zóink első gondjai közé ajánljuk, gyámolítni késznek mutatkozik. Kérjük is , birálgassa, c­áfolgassa előadá­sunkat; mi okait adandjuk állításainknak, é s vizsgálat alá veendjük állításait, lesz mondani valónk eddigi értekezé­séről is; a tárgynak minden oldalróli meghányatása csak használhat. Arra kérjük egyedül előlegesen : a sikert tessék mindenek fölött szemei előtt tartani, nehogy min­den igyekezetünk eredménye csak annak bebizonyulása legyen, hogy csakugyan utópia az, miről most oliy nehéz hinnie, hogy az utópia. Elmondjuk immár, mikép óhajta­nék mi itélőszékeinket elrendezhetni. Nincs elv, mellyhez 1791 óta a törvénykezés rende­zésében munkálkodott minden választmány, még az es­­küttszékek elvének a büntető tárgyi orsz.választmány munkálatába belealkalmazásával megbízott kerületi vá­lasztmányt sem véve ki, olly egyhangúlag ragaszkodott volna, mint az , hogy az elvő folyamodási ítélőszékek tör­­vényhatóságonként állíttassanak fel. Ezt elvül mi is elfo­gadhatjuk. Második elvnek aztán annak kell lenni, hogy háromnál több bíróság egy perben se ítélhessen; harma­diknak pedig, hogy a melly perben két törvényszék egyenlőn ítélt, az tovább ne felebbeztethessék. Ehez képest minden megyében egy állandó tör­vényszék állittassék fel, melly egy elnökből’s a megye nagyságához képest hat vagy több ülnök­ ’s szavazattal nem biró egy vagy több jegyzőből álljon, kik az elnökön kivül mindnyájan a megye közönsége által főispáni kije­­lölés után 9—12 évre választassanak — az időközben megüresedett helyek a három évenkinti megyei tisztuji­­táskor betöltendők lehetvén, — illendő rendes fizetést húzzanak ’s a törvényszék helyén tartozzanak lakni. Tör­vényszéken kivüli minden foglalkodás, a vizsgálat ’s íté­letek végrehajtása, ne az ülnökök, hanem a közigazgatás körére szorított szolgabirák tiszte legyen. Ezen törvény­szék előtt kezdődjenek ’s folyjanak a megyebeli minden rendű lakosok minden rendes perei, a bűnvádiak úgy mint a polgáriak. Minden törvényhatóságban leendvén egy első folyamodási törvényszék, világos, hogy ez, na­­ponkinti ülések tartása és korszerű szóbeli eljárás mellett és az ősiségnek módosítása vagy eltör­lése után, főleg ki­sebb megyékben csakúgy lehetene kellőleg elfoglalva, ha a büntető és polgári perek elintézésével is megbizatik. Sőt különben sincs ok, miért ne lehetne mind a két nemű pereket ugyanazon bíróságra bízni, holott a bírónak itt is ott is egyenlőn az tiszte, hogy a törvényben foglalt jogot előforduló egyes esetekre kiszolgáltassa. Végre azon haszna van a mindkét nemű ügyekkeli vegyes foglalko­­dásnak, hogy a polgári jogkérdések előfor­dulása mindun­talan figyelmezteti a bűnök fenyítésével foglalkodó bírót, miszerint itt is csak a törvényből folyó jogot kell néznie, és szívének nem szabad a vádlottak iránt elfogulnia, el­­kegyetlenülnie. E mellett azon kérdést , hogy mellyik megye törvényszékét illesse a bíráskodás, ha a per tárgya több megyében fekszik vagy a perbe több megyében lakó alperesek vonandók, annak elhatározása által leheten a legczélszerűbben eldönteni, miszerint az azon megyét illesse, mellyben a javak feje vagy nagyobb része fekszik, vagy az első rendű alperesek nagyobb száma lakik. Hogy a fenyítő perbefogás kérdése egy más külön bíróságra bi­­zathatik, azt már fentebb érintettük. Minthogy azonban a csekélyebb tárgyú ’s világos ke­resetek legszámosabbak szoktak lenni, ’s ezeknek az egész megye lakosai közt a törvényszék helyén elintézése arány­talan költségekkel, fáradsággal ’s késedelemmel járna , tehát a sommás, a jelenleg úgynevezett szóbeli pereket, m­ellyeknek tárgyait az 1836 : 20 tcz. 2 §a és 1840 : 11 tcz. határozzák meg, a rendezett tanácscsal biró mező­városok elöljárósága és a szolgabirák 12,000 ftnyi értékig, ezentúl pedig az alispánok ítéljék. Önként értetik, hogy a sommás pernek eriterionja nem a szóbeli eljárás, mert valamint a rendes per is lehetend szóbeli, úgy viszont ta­pasztaljuk , miszerint jelenleg a szóbelinek nevezett per nagyon ritkán szóbeli, hanem eriterionja az, hogy tárgya világos, ’s értéke, haja felek máskint nem szerződtek, 200 pftot meg nem halad. A kerületekben hasonló állandó törvényszék állittat­­hatik, ’s a sommás perek a városok elöljárósága előtt folyhatnak, a jászkun kerületekben ne három, hanem csak egy állandó törvényszék leendően. Ugyszinte a sz. kir. városokban, mellyek országgy­űlési szavazatjogukat ön­állóan gyakorlandják, egyegy törvényszék állitassék, melly a városbeliek minden, tehát sommás pereit is ítélje; melly városok azonban törvényhozói részvétjog gyakor­lata végett kerületezve leendnek, ezek számára minden kerületben egy a rendes perek bírálásával megbízandó törvényszék állittassék, a sommás perek mindenik város saját szóbeli birósága előtt folyhatván. És ezek volnának az első folyamodási törvényszékek, és ezek meg a mostani váltótörvényszékek előtt kezdet­nének ’s folyam­lnának, tán az 1791 : 50 czikkbe foglalt eseteken kivül, minden perek. És ezen rendszer fölösle­gesekké tenné a kerületi táblákat, a horvátországi Ítélő­táblát, és az 1791 : 56. czikkbeli eseteken kivül, a királyi és báni táblának első bíráskodását. És meg lenne szüntetve törvénykezésünknek azon valóban csodálatos vezérelve, miszerint a rendes első folyamodási, úgynevezett peda­­neus, biróság, mellynek mindig a legjobb korban is leg­­tehetősbnek kell lenni, nem képes nemes ember irományát megmagyarázni, sem az ősiségből folyó jogkérdésekkel foglalkozni, és megszűnnek a törvényhozásnak ezen alsó bírák iránti bizalmatlanságából eredő azon anomália, hogy épen a legnehezebbeknek vélt jogperekben csak egy fe­­lebbvitel lehetséges. Nem czélszerű, hogy mind­ezen számos első bírósá­goktól a felebbvitel egyszerre egyetlenegy törvényszékre, a kir. táblára történjék. Láttuk, mikint a kir. udvar fen­­álló rendszere mindig olly akadály, olly szirt vala, melly­­be itélőszékeink elrendezésére tett minden kísérletnek okvetlenül ütköznie kellett. Majd az által kivántak a bajon segíteni, hogy a kir. tábla több tanácsban ítéljen, majd, hogy a kerületi táblák felt­­.Jó viteli Suraságakká ala- , kutassanak át. Múlt országgyűlésen is a forr. a tárnoki és személynöki székek helyett a kir.táblánál egy külön osz­tályt határoztak. Szűnjék meg a kir. udvar mostani rend­szere az eddig mondottakon kivül már csak azért is, mi­vel a felebbvitel joga nem élvezhető teljesen, ha a legfőbb törvényszék csak azon egyének előadása után ítél, kiké után az alsóbb ítélt. Első felebbviteli bíróságokat tehát a mostani kir. tábla helyett állittassék fel az ország négy kerületében egy egy királyi tábla, mellyekhez hason­ló legyen a kapcsolt részek számára a báni tábla. A du­­náninneni kir. tábla Pesten, a dunántúli Székesfehérvá­rott, a tiszáninneni Eperjesen, a tiszántúli Debreczenben lehetne. Ezen öt tábla képezze az ország első felebbviteli bíróságait — hatodik maradván a váltófeltörvényszék,­­ és azokra vitessenek felebb minden rendű első bíróságok­tól, mindennemű perek, a bűnvádiak, polgáriak, rendesek és sommásak egyiránt. Legfelső vizsgáló szék mindenre nézve örökké a hétszemélyes tábla, tehát a jászok és ku­nok ügyeit illetőleg is annál inkább, mivel a hétszemélyes tábla elnöke a nádor. Tapasztaljuk országszerte, miszerint sok nehézség, hátramaradás és sérelem özönlik a perlekedő felekre azon fenálló tényből, hogy a törvénykezési formaságok meg­tartására jelenleg a főm. udv. cancellaria ügyel fel ,s eb­beli parancsait megyei közgyűlésekhez intézi. Egy sem­misítő, vagy helyesebben igazítószék (cour de cassation) szüksége mindinkább érezteti magát. A francziaországi cassatioszéken eléggé bebizonyult, hogy a­hol formasági hiba volt, ott rendszerint igazságtalanság is volt; mi is­mét azt tanúsítja, miszerint ha a formaságok megtartására különös és az egész országra nézve egyenlő és önálló gond nem fordittatik, az igazságszolgáltatás nem lehet egészen jó. Állittassék tehát Pesten egy igazitó szék, mellynek elnöke a kir. személynök lehetne, és a melly ne a köz­gyűlésekkel, hanem közvetlenül a bíróságokkal levelezzen, és valamelly ítéletnek megsemmisítése után, a pert újabb ítélés végett más bírósághoz tegye át. Ezekből kitetszenek főeszméink, mik szerint vélnék ítélőszékeinket elrendeztetni. Részletekbe itt nem bocsát­kozhatunk , ez a törvényhozó tiszte. Nem volna nehéz i­lyen rendezés minél előbbi létesítése, és igen világos, miszerint általa igazságszolgáltatásunk fölötte jó karba emeltetnék, főleg ha a bírói eljárás is kellőleg kor­­szerűsíttetnék, miről közelebb. Országgyűlés, X. kerületi ülés, nov. 25. reggel 9]/2 órakor.­­ (Elnökök: Semsey A. és Simon J., Sáros és Sopron m. kö­vetei ; jegyző: Szentkirályi M..; t­á­r­g­y: a válaszfelirat körüli viták folytatása.) Babarczy A. Csongrád köv. : A két indítványt elemez­ve, a pesti indítványra nézve ellenmondást lát szóla abban, hogy olly tények felett mondatik ki aggodalom, mellyek még megvitatva nincsenek. ’S Pest köv. mégis azt mondja, hogy az ő indítványa legális szellemű, mert a vitatás által nem akart keserűséget okozni; holott arra mutat, hogy e tények a 3. napi tanácskozás közben eléggé vitattattak meg, szólónak szemére veté, hogy azok vitatásába nem bocsátkozott. Ezt szóló anomáliának nevezi. Mert hogy az illető eseményekről egyik ’s másik megemlékezett, azt még megvitatásnak el nem ismeri, ’s illy alakban részéről azoknak vitatásába nem is bo­csátkozik. Ellenmondást lát szóló abban is, hogy midőn a baranyai indítványba foglalt előleges sérelmek megvitatása által az örömpohár megkeseríttetnék, az indítványt P. követe mégis hízelgésnek nevezi. Azt monda P. követe — folytatja szóló — hogy ha a baranyai indítvány nyerne többséget, meg­gyűlne bajunk, mert az előleges sérelmeket meg kellene vi­tatni , pedig ezekről a pesti indítv. 5. pontjában is történik említés, melly szerint ha a pesti indítvány nyerne többséget, azo­kat megvitatni nem kellene. A­mit személyére vonatkozólag mondott P. köv., azok gyanusitgatások, ’s igy magok hatá­rozzák meg érdemüket. Arra nézve, hogy a gyanusitás P. köv.­­nek kezében élesebb fegyver, szóló egyetért, csak a motiva­­tióban tévés, miszerint P. köv. mondja, hogy az ellenzéknek a kormánytól büntetésnél egyebet várnia nem lehet, mert az ellenzék keserűs-éles beszédeit sokszor nem kormányi bünte­tés, de kormányi jutalom követi. Azonban az ellenzék kezé­ben nem azért élesebb a gyanusitgatás, mintha a conservati­­veket inkább gyanusitgatni lehetne, de mert e teremben olly alkotmány­ellenes befolyás töretik, melly mellett a szabad szó már csak satyra, ’s az ellenzéktől jövő gyanúsítás igazságnak vétetik. ’S ezen abnormis állapot okozza, hogy mig az egyik oldalon a gyenge is erős, a másikon az erős is gyenge.— Bachó L. Trencsin követe: Reá nézve is elfelejthetlen marad nov. 12ke, a melly nemcsak nemzetiségünk diadal­napja volt, a mennyire századok óta a magyar király magya­rul köszönte a nemzetet; de a mikor egyszersmind a nádori méltóság ő felsége beleegyezésével ollyanra ruháztatott, a ki­ben a nemzetnek osztatlan birodalma központosult. A melly áldásdús eseményekért szóló is küldői nevében hálás köszö­netet szavaz ő felségének. ’S tapasztalva továbbá, hogy a k. előadásokban a nemzet akarata ő felsége atyai szándékával találkozott, ezt szinte méltányolandó, polg. bűnnek tartaná, ha a fejedelem szándéka fel nem karoltatva, a kir. előadások nyomban tanácskozás alá nem vétetnének. E mellett azonban a nemzet méltóságával ’s a fejedelemhezi hű ragaszkodással összeférőnek látja, hogy midőn hála nyilvánittatik, az aggo­dalmak is közöltessenek. ’S midőn a nemzet ezt teszi, nem vádolja az által­a felségét akár törvénysértésről, akár alkot­mány megingatásról; de mikor a végrehajtó hatalom is té­vedhet, a nemzetnek eziránti nézeteit nyilvánítani helyén látja. Miért utasítása szellemében a sérelmeket akár általáno­san akár a múlt országgyűlés példájára a feliratban megemlik­­­etni, azoknak orvoslását sürgetni kötelességének tartja, az előleges sérelmek mellett a horvátországi eseményekről kí­vánván megemlékezni. A többi pontokra utasítása nem lévén, egyedül az évenkinti országgyűlést pártolja. Sebestyén G. Veszprém köv.: „Tek. kér, rik ! Mi­dőn a kegyelmes k. előadásokban , olly czél­ olly korszerű tárgyak foglaltatnak, miilyeneket minmagunk kívántunk ’s óhajtottunk, és igy midőn a nemzet kivánata ’s óhajtata Urunk királyunk akaratával illy szerencsésen találkozik, én is igen illöleg és rendében tartom, hogy részint ezért, — ré­szint azon arany betűkre igazán méltó szavaiért, mellyekkel a magyar trónról első szólamlott meg — részint pedig nádori választásunkba­ kegyelmes beleegyezéséért hálás köszönet­ein­ket nyilvánítsuk. Minthogy azonban némellyek néhány tör­vényjavaslatnak a kegyelmes kir. előadások mellé kapcsolásá­ból bal magyarázatot és jóslatot vonnak, tehát nyíltan kimon­dom, hogy ebben semmi veszélyest nem látok, mert hiszem nem azért és nem akép küldöttek ezek hozzánk, hogy ezeket így a­mint vannak simplicitet elfogadjuk, hanem hogy tanács­kozásaink alá vegyük, a minthogy ezeket, ha jóknak ’s ezér­­szerű­knek találtatnak bizonyosan elfogadják, ha pedig nem—, nem. — E modor nem is törvényellenes, mert a Iilas t. k. II. r. 3. ez. kétféle módja adatván elő a törvényhozásnak, egyik és első mód épen az illyen kész törvényjavaslatnak föl­mutatása, hogy tetszik-e vagy nem ? De a régibb időkben a gyakorlatban volt e modor. Az arany bulla nem a státusok által in­ttáltatott, hanem II. András egész terjedelmében ké­szen adván azt elő, a nemzetnek tetszett és általa elfogadtatott, így utóbb több törvények, hasonló módon létesültek; mert hiszen néhány napokig tartott országgyűlésen olly számos tör­vényt, mint némellykor hozattak, különben hozni nem is lehe­tett volna. — így hát e modorral initiativánk nem veszélyez­tetik, mert van—mert lesz különben is elég initiálni valónk. A­mi a sérelmek megemlítését illeti: tagadhatlan, hogy a nemzetnek sérelmei vannak, mellyeknek felterjesztetését és orvosoltatá­­sát küldőim is kötelességül adták, de ezeket a köszönő felirat­­ban megemlíteni sem helyén, sem logikai rendben nem látom. Nincs köztünk senki, ki a sérelmeket felterjeszteni nem akar­ná, hanem csak az a kérdés, hogy azok itt említessenek-e meg, avagy akkor, mikor ex professo terjesztetnek föl. Ila ex professo utóbb fognak felterjesztetni, nem látom okát most a köszönő feliratban miért soroljuk azokat el? avagy ha most soroljuk el, utóbb külön is miért terjesztjük fel? Én megval­

Next