Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)
1848-01-01 / 723. szám
Ezen lapok hétfőt kivéve naponkint jelennek meg. Előfizetési ár félévre Pozsonyban és Pesten helyben boríték nélkül 7 ft, postán bontókban hetenkint kétszer küldve 8 ft 24 kr, hatszor küldve 9 ft 12 kr. p. p. A hirdetmények minden négyszer hasábozott apróbetás soráért vagy ennek helyéért 5 p. kr, a kettős sorért pedig 10 p. kr. fizettetik. Szombat 723. Január 1. 1848. BUDAPESTI HÍRADÓ .uk..\ __■ Előfizethetni Pozsonyban a kiadó-hivatalban, ventur-utczai Zierer-házban 114. szám alatt földszint, és Pesten hatvaniutczai Horváth-házban 583. szám alatt földszint és minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba és külföldre menendő példányok csak " a bécsi császári királyi főpostahivatalnál rendeltethetnek meg.______________________ |Előfizetési figyelmeztetés. Legközelebbi hirdetésünk által azon t. ez. budapesti előfizetőink számára, kik példányaikat pesti kiadóhivatalunkból cselédjeik által boríték nélkül kívánják hazahordatni, félévi 70. forintjával nyitottunk előfizetést, gondoskodván a példányoknak nevezett kiadóhivatalunkhoz leendő leszállításáról. Ha ezen rendű t. előfizetőink ezúton valamivel későbben jutnának példányaikhoz, mint ha postán előfizettek volna, kárpótlást várhatnak a gőzközlekedés megnyitásával, midőn a példányok gőzhajón szállíttatván Pozsonyból a pesti kiadóhivatalhoz, magát a postát is megelőző gyorsasággal fognak kielégíttetni. Azok részére, kik a budai vagy pesti postán fizettek lapjainkra, meg kell jegyeznünk, hogy ezeket onnan vagy cselédjeikkel hordathatják el, ha leveleik számára a posta kiadóhivatalban különös fiókkal bírnak, vagy a levélkihordó postalegényekkel, kik ezért a mindenkori p. krajczár helyett csak az eddigi újságkihordóknak is adatni szokott ajándékkal tartoznak megelégedni. Eziránt a budai és pesti főpostahivataloknál intézkedtünk. A B..P. Híradó kiadóhivatala. TARTALOM. Magyarország és Erdély. A magyarországi középrend. I. Megyei közlések. Biharból. Temesből. Budapesti Hirharang. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Hivatalos és magánhirdetések. NAG¥áRORSZÁCZ és ERDÉLY. (II) A magyarországi középrend. I. Ha a királyi városok rendezése a jelen országgyűlésen, mint a k. k. előadások és megyei utasítások nyomán várható, szerencsésen végbe megy , akkor a magyar álladalomban is megvettetik alapja egy középrendnek , melly idővel előkelő szerepet fog vinni hazánk történetében. Hogy a polgárság nemzeti kifejtésünk nehéz munkájában ezentúl nagyobb részt veend, kétségtelen, azonban ezen státusszerkezetünkben újon átöntött gép, mennyire felelend meg a nemzet várakozásának, meghatározni nehéz, arról csak több évi gyakorlat és történet fog hozni biztos ítéletet. Hogy a városok hazánk múltjában csekély szerepet vittek, ’s nemzetiségünk kifejlésére sehogysem vagy károsan hatottak, annak oka egy részről apáink, kivált az árpádi és vegyes korszaki királyaink szerencsétlen politikájában, más részről magoknak a városoknak önzésében fekszik. Valamint nagy hiba volt apáink részéről, hogy az idegeneket,kiket művészet, mesterségek, és műveltség meghonosítására a hazába hittak vagy fogadtak, a nemzettestbe olvasztani nemcsak elmulasztották, ’s igy a czélt maguk megsemmitették, hanem még a rájok szükségtelenül pazarolt kiváltságok által érdekeiket a nemzetéivel ellenkezésbe hozták, úgy magok a városiak, nemcsak a nemzet közös, hanem saját magános érdekeiket is sértették, miután magokat kiváltságaik által, mellyeket majd a nemzet, majd egymás rovására is, iparkodtak kizsarolni, a nemzettől elszakasztották, egymástól pedig elszigetelték. így p. o. olvastunk egy régi iratot, mellyben egyik bányaváros felsőbb helyre az iránt folyamodott, miszerint kebelében magyarok ne lakhassanak . Buda német lakosinak törekvései a magyarok ellen a 15. századból ismeretesek, valamint azon kiváltságos joga is, mellynél fogva minden határán átvitt kereskedelmi, vagy iparczikket önkénytesen szabott áron letarthatott egész Zsigmond koráig. E kettős elszigeteltségnek következménye csaknem a mai napig az volt, hogy a nemzet, mellyben épen az által verhettek volna gyökeret, ha nyelvét fölvéve vele összeforrnak, egy compact nemzeti középrendet alkotnak, egész mostanig idegenekül, ’s némelly időben ellenségekül tekintette, ’s mint ilyeknek az alkotmány terén szabad működést nem engedett; más felül pedig, sem magok közt nem egyesülve, sem a magyar néppel, mellynek nyelvét századokig sem tudták ’s nem is akarták megtanulni, sőt megvetették, mellynek azonfelül érdekeit féltékenyen őrzött ’s szaporított kiváltságaik által a nemességgel együtt sértették, nem szövetkezve, nem fejthettek ki olly erőt, melly az aristocratiát alkotmányos állás ’s jogok engedményezésére birhatta volna. ’S igy mai napig nem alakulhatott meg nálunk egy nemzeti középrend, mellynek fontosságát Európa minden civilizált és szabadabb statusai elismerik. Hál ! pedig mi sokszor lett volna hazánknak is szüksége egy hatalmas középrendre, melly a királyi és aristocratiai hatalmak közt, mikor ezek ellenségeskedésben voltak egymással, közbenjárult volna! ’S ha a magyarnak II. Ulászló és II. Lajos alatt az olygarchia túlsúlya ellen erős középrendje van , nehezen nyílik meg alatta a mohácsi sír. Jelenleg is hazánk anyagi és szellemi hátramaradásának a kereskedés, és iparűzés lassú emelkedésének, a magyar irodalom és nyelv kifejlődésének és terjedhetésének legnagyobb akadályát látjuk egy nemzeti szellemű és nyelvű középrend nemlétében. A magyar status gyomra nyolczszáz év óta el van romolva, miután az idegen elemet, melly e roppant idő alatt benne lakásra gyűlt, mindeddig meg nem emészthette, ’s igy az éltető nedvek hiánya miatt az egész test annyira lebetegedett, hogy ha csak a bajon ügyes ’s hivatott orvosok által segitve nem leend, helyéből alig mozdulhat, ’s ha talán kimozdul is, kivált holmi radicalis gépek segedelmével, előbb utóbb hasra bukik. Ha tehát a kormány és nemesség az alkotmányi tekintetben szabadabb ’s tágabb térre állított polgárság irányában táplált reményeit valósulva akarja látni: mindenek előtt egy nemzeti irányú és műveltségű, vagyonos és rendszerető középrendet kell alkotnia; azután pedig mind a kormánynak mind a nemességnek áldoznia kell, miszerint a városok elegendő önállósággal és hatáskörrel bírjanak. Erről azonban nem lehén czélunk értekezni, jelenleg csupán amarra szorítkozunk. , Nekünk középrendünk, melly az emlitett képességeket egészben birná, még nincs; ollyat min magunknak ’s az időnek kellene alkotni. A magyarnak semmiféle reformtervében, tehát a városi kérdésben sem szabad a nemzetiségére hárulható hasznot, vagy kárt, számításából kifelejteni. Nemzeti irány az, mit középrendünk legelső requisitumának tartunk, mivel a mostani polgári osztályban a magyar elemszámra, vagyonra, értelmességre nézve is, kevés kivétellel, kisebbségben van az idegen és leginkább német elem irányában, melly jóllehet újabb időkben részint saját érdekében, ’s a haza iránti kötelességei elismerésében, részint alkotmányos engedmények reményében kezdett is nemzetiesedni , még sem egészen az, és még sokáig nem is lesz az idegenek folyvást tartó bevándorlása miatt. Meddig jól rendezett műegyetemünk, az országban számos kerületi ipartanodáink, városi, ’s mezővárosi kézműves - iskoláink nem lesznek , addig valamint most, úgy még jövendőben is, a bevándorló idegen ’s leginkább német elem fog iparüzletünk élén állani; minthogy a benszülöttek itthon nem tehetnén szert olly képzettségre, mint otthon a külföldiek, ezekkel a versenyt nem, vagy ritkán állják ki. És ekép a magyarságba beolvasztandó polgártömegre csaknem minden nemzedékkel egy egészen nyers és idegen réteg rakodik le, mellyel az olvasztó nemzeti erőnek ismét jó ideig kell küzködnie. Mi nem akarjuk a magyar és külföldi ipar között az érintkezést megszüntetni , tudván, hogy ez mint idősebb, ’s a képzettség magasabb fokán álló, még sokáig leend amannak mestere; hanem óhajtjuk, hogy a hazai ipar alá szilárd ’s nemzeti alap minél előbb rakassék, ’s a nemzeti egygyéforradásnak a társaság e rétegeiben is minél kevesebb nehézségekkel kelljen találkoznia. És még a félebb mondott oknál fogva nem kívánjuk, hogy városainkat külföldi iparosok ellepjék ’s túlnyomó ügyességök által a benszülöttek azon részét, melly az iparüzletre adta magát, kenyerétől megfosszák, azon részét pedig, melly csak most, leginkább a magyar fajból, rászánná magát, attól elriaszszák; az alatt tovább is ajánljuk, sőt sürgetjük, hogy hazánkfiai, azon esetben is, ha a honi műegyetemben pályát futottak, a külföldet bejárják, ’s ott a tökéletesbet elsajátítván, a magyar földön meghonositsák. A nemzet viszonyai elengedhetlenül sürgetik, hogy a középrendben, miután az alkotmányos jogokban részesittetik, ’s idővel, mint hiszszük, nagyobb mértékben részesülend, az idegen elem mindig fogyjon , ’s a hozzáfolyás külföldről lassan kint elmaradjon; azon hiány pedig, melly ez által a középrend számában és értelmességében lenne érezhető, a magyar fajnak az ipar mezejére tovább nem halasztható bevezettetése, alkalmas tanárokkal ellátott műegyetem, ipar és kézműves-iskolák működése, úgy a külföldön teendő utazások által pótoltassék. Itt még azt is nyeri az álladalom, hogy a benszülöttekből mindig többen részesülendnek az alkotmány jótéteményeiben. Százados hiány az iskolai rendszerünkben, miszerint benne csak tudományos és hivatali pályára készülőkről volt gondoskodva, ellenben a kereskedők, iparűzők, és gazdászokból álló középosztálybeliekre semmi figyelem sem fordittatott, mind addig, mig ő felségek akarata e részben is a nemzet kivonatával nem találkozott. Mindeddig a középrendű magyar ifjú előtt nem volt, ’s mig műegyetemünk, ipartanodáink, kézműves és gazdászati iskoláink nem léteznek, nem is lesz más alternativa, mint úrrá vagy paraszttá lenni. Mostanában a magyar falusi gazda, vagy városi mesterember, egy részről érezve csekély polgári állását, ’s ennek kellemetlenségeit, előre látva , hogy e pályán az apa jelenénél a fiú elibe sem igen mosolyg sokkal szebb jövendő; más részről az úgynevezett urak sorsára epedő szemekkel tekintve, felteszi magában, ’s ha lehet arcza verítékével is kiviszi, hogy fia ur legyen. ’S kik tartoznak ő előtte ezen úri categoriába ? papok, szerzetesek, világi hivatalnokok, ügyvédek, orvosok ’sat. — Ezen pályákra tehát tömegestül rohan hazánkban az iskolás ifjúság, ’s ki a pályára, mellyre talán hivatást érezne magában, föl nem fér, kénytelenségből annak esik, minden hivatás és kilátás nélkül, mellyre a vakeset taszítja; hol aztán gyakran a nexus nélküli jobbágy vagy polgárim kevesebb virágot, s több tövist talál, mint születési körében. A hazai ifjúság ezen állapota, valamint minden lelkes hazafi és emberbarát, úgy a’ törvényhozó testület I részéről is komoly figyelmet igényel. A középosztálybeli iskolás ifjúság azon része, melly a papi pályától vagy elmarad, vagy rá hivatást magában nem érez, de a hat iskolát kijárván sem az ekéhez visszatérni, sem az apai műhelyhez leülni többé kedve nincs, nem különben a vagyonban naponkint alábbszálló, ’s az ősiség eltörlése után még inkább szaporodandó kisebb nemesség gyermekei is a megyei, városi, gazdatiszti, ügyvédi és orvosi oklevelek után sietnek. És a társaság ime pontjain annyira megtorlódnak az egyének, hogy sem önnön szükségeiket ki nem elégíthetik, sem a statusnak fölösleges számuk miatt nem használhatnak; sőt a statusra nézve, mint vagyontalan és bizonytalan állású tagok, kik az élet kényelmeit ismerik, de nem élvezhetik, tekintve a radicális szellemet, a communismusi elveket, mellyek az európai népek rétegeiben dúlnak, ’s Schweizban már a cselekvés mezejére kiléptek, könnyen veszélyesekké lehetnek. Ezen állapot a statusra nézve még azon tekintetben is káros, miszerint az illy — jobbatlan magyar házakból származott — egyének vagy csekély jövedelemmel bírván, vagy épen hivatal nélkül maradván, nem házasodhatnak, mi által míg a magyar faj szaporodása tetemes csorbát szenved, az alatt az idegen ajkúak, a közép osztály jövedelmes állomásait elfoglalván, növelik és fentartják honunkban a babyloni nyelvzavarodást. Pedig a magyar álladalomnak nemcsak az idegenek fölolvasztására , hanem és leginkább a magyar vér sokszorozására, minden szabad eszközök megragadása által kellene törekednie. Gondolja meg a magyar nemzet mind azt, hogy az álladalom részéről semmikép nem akadályozott kicsapongás előbb utóbb meghozza a magyar nép elkorcsosulását és pulyaságát ; mind azt , hogy a családi erény, a polgárerénynek, a megvesztegethetlen polgárjellemnek legbiztosabb alapja, és hogy jövend, vagy legalább jöhet idő, mikor a magyar trónnak és nemzetnek nagy szüksége leendő nemes lelkekre, erős karokra, mindenek fölött pedig a polgári erényre, melly nélkül Róma ledült ’s rabigába görnyedt. Az ősiség eltörültetése után, a birtokviszony biztos alapra fektetése által az adásvevés könyittetvén, a kisebb nemesség a főnemesség által, nemkülönben és még inkább, ha csak szigorú honosítási törvény nem hozatik, a magyar birtokra ásítozó külföldiek által, kik oda kün papiros pénzüknek biztos és jó kamatozó helyet már nem igen találnak, a földbirtokból mindig jobban kiszoríttatik; ha tehát a bocskorosok számát még jóval szaporítani nem akarjuk, mit ugyan nehezen fog valaki óhajtani, oda kell törekednünk, hogy a birtok nélküli, vagy csekélységre olvadt birtokú nemes egyének az iparűzők tisztes és napról napra jövedelmezőbb műhelyeihez telepítessenek le. Vegyünk p. o. egy apát, ki hét vagy nyolcz tagból álló családjával nemesi birtokából még tiszteségesen megél; de osztály után egyik örököse sem képes, ha csak a véletlen, — mi ritka madár — nem segit rajta, az apai háztartáshoz mért saját háztartása, s a fényűzésnek évről évre felebb hágó költségeit viselni, minek aztán természetes következménye : az adóságcsinálás, vagyonbukás, és csőd. Ha pedig efféle örökösök, letéve nemesi büszkeségüket, egy tiszteletbeli vagy legfelebb is háladatlan fizetéssel járó hivatal helyett az iparűző osztályba lépnek, ’s eladott örökségök árát itt gyümölcsöztetik , nemcsak tiszteségesen megélnek, hanem szorgalom és takarékosság mellett olly korba helyeztetik magokat, hogy képesek leendőnek ők vagy utódaik ismét fekvőbirtokot is szerezni. És igy volna elérhető sör. Hogy a fekvőbirtok, mellyen kivül a nemzetiség sem nem tenyészhetik, sem sokáig fen nem állhat, magyar kezeken forogna, ’s elhárítva lenne a veszély , ne hogy az idegen elem, több pénz birtokában lévén, összeszedje a fekvő vagyont, ’s a magyart lassan kint a proletarius seregbe nyomja le. Sor. Hogy a vagyonban megfogyott nemes családok, a végelszegényülés örvényéből menekülhetnének, még most lehetetlen, ’s ezután más után még lehetetlenebb leend az egyszer bukó családnak emelkedni; hanem nemzedékről nemzedékre kénytelen leszállni egész a legutósó kortes sorsáig. ’S valamint most nem ritkaság, úgy ezután sem lesz nehéz találni kortest vagy bocskorost, kinek öreg vagy szép apja megyei alispán, s előkelő birtokos család feje volt. ’óhazánkban sok illy dologkerülő nemes egyén van, ki mivel sem földje elegendő nincs, sem dolgozni nem akar jól és könnyen élni mégis szeret, épen nem tisztességes