Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)
1848-04-02 / 802. szám
V * MAGYAROrSZÁG és ERDÉLY. Országgyülés. Április jén délben a törvényhozó testület tagjai az országházától alg Grassalkovics féle palotához vonulának. A keleti fényben ragyogó menet előtt, melly közt igénytelen magyar öltönyü csillagok is tündököltek , köztök Deák Ferencz, a nemzetőrsereg lelkes vitézei, katonai rendben, harsogó zene kisérete mellett haladtak. Az égről meleg sugarakat lövellő nap mosolygott a díszes menetre, az ablakokról kaczér pillantások méregették a kivont kardú honvédőket, az utczák bámész népcsapatokkal valának kihímezve, minden arczon örömsugár, minden kebelben — a mint hisszük — a kivívott szent szabadság mennyei érzete. A menet nádor ő fensége szine elibe sietett, ’s a nemzet háláját vitte hazánk legdicsőbb fiának érdemjutalmul, mellyet Kossuth Lajos gyönyörű szavai tolmácsolának. — Délelőtt tehát tanácskozások nem folytak, hanem esti hat órakor összejöttek a nemzet képviselői és tanakodtak. A részleteket holnapra tartjuk fen. Martins 31kén estre a független felelős magyar ministerium alakítása iránti k. k. leirat az alsó táblán a legfeszültebb figyelem é s kitörő tetszés között olvastatván fel, rögtön kerületi tanácszás alá vétetett. Gr. Batthyány L. ministerelnök kijelenté, hogy ezen k. leirat értelmében ministeriumot alakítani ’s azt ő felségelébe terjeszteni kész. (Zajos éljenzés !) Deák Ferencz Zala köv.: A felolvasott k. k. leiratból kitetszik, hogy a felelős magyar kormány meg van adva ; fölösleges mondania, hogy a felelős magyar ministerium még csak forma, mellynek a nemzet élete ad erőt. Az illy formák alatt Francziaországban egyik ministerium zsarnokságot gyakorolt, midőn a másiknak a nemzet nyakát szegte. Ezen k. k. leirattal minden megvan adva, mit papiron adni lehet, és hogy írott malaszt ne maradjon , ez a nemzet erejétől és elhatározottságától függ. A kk. leirat dicséretére szavát nem emeli, szóljanak a körülmények és az érzelmek, miket ébresztett; méltánylására csak azt emeli ki, miszerint nagy becse fekszik abban, hogy benne a nemzet, vágyait elérve látja; sok ezer ember életét menté meg ’s bennünket a polgári háború örvényétől visszarántott. Ez legnagyobb nyereség, ’s ha nemzetnek elég morális ereje van, életet fogadni a holt betűnek. A k. k. leirat azon szavai, miszerint a királyi udvar fentartásához megkívántató költségekről ideiglenes rendelkezés tétessék, biztosítékot nyújtanak a nemzetnek, hogy pénzügye felett szabadon rendelkezhetik; ez az első lépés e tekintetben, midőn a nemzetnek gondoskodnia kell a k. udvar fentartásáról, mellyre eddig tetszés szerint költöttek. Jelenleg több pontokról kell ideiglenesen gondolkodni, a kir. udvar fentartásához, a közös diplomátiához, és a magyar hadsereghez megkivántató különbféle katonai testületek ellátására szükséges költségekről. Mindezekről a jövő országgyűlésen történik állandó rendelkezés, mire szükséges, hogy a pénzügyi miniszer magát az ausztriai kormánynyal érintkezésbe tevén, elvárja, az aránylagos summát, az országgyűlés elbe terjesztendőt. Annyi természetes, hogy mivel ezt a jövő országgyűlésig elhalasztani nem lehet, vagy most kellene általánosan sommát meghatározni, vagy mindezen költségeket ellátatlan hagyni, vagy engedni, hogy azokat szomszéd testvéreink, kik maguknak szinte alkotmányos életet vívtak ki, viseljék. Hogy a kir. udvar fentartásáról ne gondoskodjunk , vagy hogy a költségeket azon nemzetek viseljék, mellyekkel minket testvéri kapocs fűz össze, azt senki nem akarhatja, amiért most kell valamelly általános sommát kivetni, amit ezennel mint Zala képviselője indítványoz. (Hosszas éljenzés.) Kubinyi F. Nógrád köv. : Midőn Nógrádmegye az országgyűlés végnapjaiban ide küldé, azt hitte , hogy ő felségének adott szava után vége lesz minden incselkedéseknek. ’Sima bureaucraticus camarilla utolsó vonaglását tapasztaló; de a nádor erélyessége ’s az országos rendek elhatározottsága úgy működött, hogy a camarilla elnémult ’s a sziszegő kígyók a földgyomrába bújtak el. Ha a k. kir. leirat nem is kielégitő egészen, a fő kérdésre nézve kielégitő, ’s e jövő országgyűlésnek lesz feladata bevégezni azt, a mit a mostani megkezdett. Meghatározva vannak a költségek, miket ő felsége kíván, biztosítva van a nemzet a státusadósság elvállalása ellen, a magyar minister ellenjegyzése és a ministérium felelősége legjobb biztosíték. Nagy nyereség van abban is, hogy azon quasikormány, az udvari cancellária megszűnt. A k. k. leiratot el nem fogadni, a nádornak és a ministeriumnak compromittálása volna. Midőn az úrbéri viszonyok megszüntettek, a közös tehen iselés kimondatott ’s a nép szabad jön, ez reánézve legfőbb, mert a ministeriumról alig van fogalma. A mi napjaink — folytatja továbbá — lejárnak , hogy a kiknek itt méltó helye van, azoknak engedjük át a cselekvés terét, ’s most nem marad hátra más, mint megkérni ő felségét, hogy közöttünk megjelenni kegyeskedjék. Éljen a fejedelem, éljen a szabadság! a leiratot elfogadom. (Zajos tetszés.) Madarász L. Somogy köv. A felolvasott k. k. leirat kettőre hívta fel figyelmét. A hazafinak öröm közt sem szabad elfeledkezni a jövendőről. A pénz- és hadügy az, miről a leirat nem egészen úgy hangzik, mint kívánná, de értelme még is kielégitő. Osztozik Deák Fererencznek elvében, miszerint a felelős ministerium mellett is, egy minister zsarnokoskodhatik, mig a másikat a nép megbünteti; ’s nem abban áll az egész erő, hogy a ministerium meg van adva, de hogy a nép legyen erős. A biztosítékok megadatvák, mellyek szerint e haza számadásra képes felhívni a kormányt. Elismeri, hogy a hon boldogításában működő miniszerek a hon áldására érdemesek, de hiszi, hogy a nemzet képes leend nyert kincsét mégis óvni. Státusadósság elvállalásától, ami nem is követeltetik, nem félt, mert e nemzet másoknak terheit viselni nem tartozik ; hogy ő felsége kir. udvara fentartásához szükséges költségekről rendelkezést kíván tétetni, helyén van; helyén van az is, hogy a közös diplomáciához megkivántató költségekről gondoskodjunk, valamint a magyar hadsereghez megkivántató különféle katonai testületek ellátásáról, miért reá áll, hogy ezekre nézve ideiglenesen egy általános öszveg határoztassék. A summára nézve legutoljára tartja fen szavát. Ami a magyar hadseregnek az országhatárain kívüli alkalmazását illeti, e tekintetben a k. leirat, és a törv.javaslat között más különbséget nem lát, mint hogy az ez esetbeni ellenjegyzés nem a Buda-Pesten székelő, de ő felsége királyi személye körül leendő ministerre leszen bízandó. Hogy a katonai hivatalokró a kinevezések csak ministeri ellenjegyzés mellett történhetnek, ez olly nemzeti jog, mellett történhetnek, ez olly nemzeti jog, mellyet a consiliumnak kellett volna teljesíteni, és hogy a törvénytelen parancsolatoknak is ezen végrehajtó eszköze megszűnt, ennek örül. A felelőség eszméjéből kiindulva, helyén látja a ministériumhoz azon felszólítást intézni, miszerint a magyar hadseregnek az országhatárain kívüli alkalmazását oda nem értheti, hogy az akár más nemzetek megtámadására, akár a pragmatika sanctiónál fogva velünk összekötött országok belügyeibe avatkozásra fordítathassék. A birodalom épségét illetőleg, a magyar hadseregnek alkalmazását szükségesnek tartja; de mi a velünk összekapcsolt országok alkotmány után erdő sóhajait illeti, Magyarország soha nem engedheti, hogy azok elnyomásában polgárainak vére folyjon, és hogy fiai a velünk szívesen kötött szabadságra törekvéseit feldúlják. De a hadseregnek külalkalmazását oda sem tudja magyarázni, miszerint az más országok megtámadhatására használtathassák. E haza senkit nem fog megtámadni, ki jogait tiszteli. (E nyilatkozat a közönségnek legnagyobb tetszését aratta.) Gróf Batthyány L. Ministerelnök, Somogy megye tisztelt követének felszólítására megjegyzi, miszerint mi a pragmatica sanctio magyarázatát illeti: a ministerium nevében nyilvánítja, hogy azt hasonlókép értelmezik, mint Somogy tisztelt követe, miszerint Magyarországnak kötelessége a birodalom épségét megtámadások ellen velünk összekötött szomszédországok belügyeibe és kormányrendszerük változtaztatásába nem avatkozhatván. A felszólalás másik részét illetőleg kijelenti véleményét, miszerint olly esetet is képzel, midőn a megtámadás önvédelemnek tekintendő. (Általános helyeslés) Kossuth I., Pest köv.: A kir. leiratban két lényeges pont foglaltatik , az egyik az országos pénzügyet , másik a honvédelem szerkezetét illet. E dolgoknak elintézésében egyet nem kell szem elöl téveszteni , ’s ez az , mikint mi a hűség alapján állunk azon fejedelem irányában , a ki az ausztriai tartományoknak is koronás főnöke. Mig a sanctio pragmatica fenáll , e kapocs következtében elkerülhetlenné válik némellyekről közösen intézkedni. E szempontot nem tévesztve , megleljük a kellő tájékot. Ila ő felsége Budán laknék, ’s a sanctio pragmatica nem léteznék, ki. udvara fentartásához szükséges költségeket magunknak kellene viselnünk ; most ezen költségeket azon tartományokkal együtt viseljük, mellyek alkotmányos életre serdültek, miben 's általa a trón örökítésében a magyarnak is van része. Hasonló arányban kell hozzájárulnunk a közös diplomatiához és a magyar hadsereghez megkívántató különféle katonai testületek ellátására szükséges költségek fedezéséhez. A kir. udvar fentartásáról a gondoskodásban constatkozva van a magyar pénzügyek függetlensége. A sommáról nem szól , de hogy ezen intézkedés csak ideiglenes és be fog számítatni, ebben sok megnyugtatást talál. A jövő törvényhozása jelen időtől fogva határozandja meg a sommákat, miszerint ha most többet adunk, az beszámítatni, ha pedig kevsebbet, az ki fog pótoltatni. És mi lesz ezen pénzügyi intézkedésnek gyakorlati következése ? Az ország 28 millió jövedelmeiből mit látott eddig a nemzet szellemi és anyagi felvirágoztatására fordíttatni? A pesti rendiskola és nevelési segédintézeteken kívül — semmit. Mi megadjuk, amivel a királynak tartozunk azon nagylelkűséggel, melly a magyarhoz illő, ’s nem engedjük, hogy Ulászló kint szegénységgel küzdjön. (Éljenzés.) Egyébkint az ország minden jövedelmeit a hon felvirágoztatására, a honvédelemre népnevelésre , ’s igy azon erőnek kifejtésére forditandjuk , melly ellen nincs hatalom, mert ez azon érettségre vezet, melly szabadságot kíván ,s ezt a szabadosságtól megtudja különböztetni , és fordítani fogjuk az anyagi érdekek kifejlődésére , hogy e hazában, mellynek az isten mindent megadott , paradicsommal találkozhassunk. A sors úgy akarta, hogy a jelen diadal a magyar aristocratiának végpercze legyen. ’S midőn szóló ezen aristocratiának nem hódolt mig hatalomban volt, nem fogja dicsőíteni most , midőn leszállóit; de megjegyzi azt , miszerint az aristocratia soha nem szállhat leszebben, mint midőn az önboldogitás kulcsát a nép kezébe adja vissza. — A melly nemzetnek ez megvan adva , mindent elérhet , mellyel ha nem tud élni, vesszen el. (Közlelkesedés) A kir. leiratnak honvédelmi részét igy veszi fel, hogy midőn fi felsége elismeri, miszerint a honvédelmi szerkezet ’s a körül állások szükségéhez képesti hadi ajánlatok körüli rendelkezést a törvényhozás köréhez, a rendes katonaságnak az országbani elhelyezését ’s béke idejébeni alkalmazását pedig a királyi helytartónak a felelős magyar ministerium útján gyakorlandó kormányzatához tartozik beváltotta azt, hogy ez orságban a kormánynak szuronyokat nem a szabadság felforgatásának megakadályoztatására szabad forditani. (Közhelyeslés.) De a sanctio pragmaticánál fogva a szomszéd tartományok irányába kötelezettségeink vannak, ’s midőn e kapocsnál fogva a birodalom népei közt öszhangzásnak kell lenni, e tekintetben ő felsége a magyar hadseregnek az ország határain kívüli alkalmazását egyenesen csak legfelsőbb királyi elhatározásásól függeszti fel, az ellenjegyzés itt is felelős magyar ministerre bizatván, miben a nemzetnek a hadi dolgokba befolyása ki van mondva, a többi a nemzet erejétől függ. E törvény, az őrsereg ’s egyebek szentesítése után, e nemzet fiúsorsának urává tétetett. (Hangos tetszés). Végre kérkedés nélkül kiván önmagáról szólani. Ő egyszerű polgár, semmi hatalma nem volt más, mint melly volt az igazságnak, mellynek érzetét keblébe oltá az isten. A gondviselés utjai kiszámithatlanok; ő a hazafiak legutóbbika azon körülményben volt, hogy keze döntőleg hatott arra, hogy álljon-e meg a királyi ház ’s ha mondja, hogy e rescriptum nem kell, polgári vér foly a hazában. Lelkeismeretében tekintett, és ha olly alávaló lehetett volna, hogy a polgári háború szövetnekét veti vala boldogság után vágyó e nemzet körébe, olly felelősséget vállal magára, mellyet elviselni nem képes, mert a polgári vérrel játszani olly bűn , mellyre a világon nincs elég kín. (Zajos helyeslés.) Midőn igy gondolkozik, a nemzetet önsorsa urává látja és visszaborzad, ha azért, mert minden eszme még kiviva nincs, de kivíva lesz, polgári vér folyna; ’s midőn mi igy érezünk, másoktól is megkívánhatjuk, bár hol legyenek, hogy érezzék e kötelességet, és érezzék azt, hogy ki polgári vért ont, olly bűnt követ el, mellyet isten minden átkai nem boszulhatnak meg eléggé. (Roppant helyeslés.) A tárgyra nézve akint van meggyőződve, hogy az puszta szó, ha nincs erőnk azt valósággá érlelni, de ha van erő megtartjuk azt az érettségnek mérsékletével. Óhajtja, hogy az ülés illy érzettel oszoljék szét, megvárva miként felelnek meg a ministerek a birodalomnak. Meg van győződve, hogy e nemzet még csak nagyságának reggelén van és nincs mit múltjából irigyeljünk, és ha az austriai ház más népek iránt is beváltja szavát, teljesülni fog, hogy trónját hű népeinek szabadságaira fektetendi, ne hidje azt, hogy ezen engedmények által vesztett. A rendszer, mellyen hatalma alapult, korhadt volt, hatalma az alkotmányos formák által erejében nyert és öregbedett, és teljesülni fog szólónak szava, hogy a habsburgi háznak másik alapítója a lesz, ki a népeknek alkotmányt ad. Nem gondolja, hogy a sommáról ma kelljen határozni, de elhatározandó, miszerint a törvényeikk a közértelemmel elfogadott királyi leirathoz alkalmaztatva formuláztassék, ezenfelül egy hálaadó felírásban megkeressék a fejedelem, mint Nógrád követe javaslá, hogy jöjjön közibénk és legyen tanúja, hogy a magyar hűség nem puszta szó, tettetést, hazugságot nem ismer, és a mi ily tántorithatlan a szabadság kivívásában, olly rendithetlen fejedelme iránti hűségében. Lónyay Gábor : Midőn a képviselők hálát és hűséget fejeznek ki a fejedelem iránt, emlékezzenek meg, hogy még más kötelességök is van. A fenséges nádor erélyes fellépése tudva van, az ország rendeinek kötelességében áll ennek elismerése és nyilvánítása, minek kijelentésére indítványozza, hogy a követi kar tömegestől vigye a nemzet háláját nádor ő fenségének. (Közhelyeslés.) Szentkirályi M. elnök : Nem csak a követi kar van érdekelve, a férri táblát nem kevésbé érdekli az eredmény kivívása, miért a férri táblát is meghívni kívánja, hogy ez ünnepben részt venni szíveskedjék. (Helyeslés.) Bó n is S. Az eddigi szokás az volt, hogy midőn a két tábla összesen tisztelkedett, a főpapok közül volt valaki a szónok ; ezúttal kívánja, hogy azon férfiú, ki olly szépen szólt sziveinkhez érzelmeinket hasonló hangokban nyilvánítsa. Ezen lapok hétfőt kivéve naponkint jelennek meg. Előfizetési ár félévre Pozsonyban és Pesten helyben boríték nélkül 7 ft, postán borítékban hetenkint kétszer küldie 8 ft 24 kr, hatszor küldve 9 ft 12 kr. p. p. A hirdetmények minden négyszer halálozott , próbetűs soráért vagy ennek helyéért 5 p. kr, a kettős sorért pedig 10 p. kr. fizettetik. Vasárnap 802. Április 2. 1848. BUDAPESTI HÍRADÓ. Nemzetiségek és osztályok közti béke! Monarchia! Alkotmányos szabadság, rend, törvényesség! Előfizethetni Pozsonyban a kiadó-hivatalban, ventur-utczai Zierer-házban 114. szám alatt földszint, és Pesten hatvanutczai Horváth - házban 583. szám alatt földszint és minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba és külföldre menendő példányok csak a bécsi császári királyi főpostahivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Országgyűlés. Kerületi ülés mart. 31kén. Egy különös levél az a világból. Pozsonyi hirfüzér. Megyék: Békésből. Beregbül. Ausztria. Külföld. Olaszország. Tyrol. Dauia. Schweiz. Nagybritannia. Északamerika. Hivatalos és magánhirdetések.