Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)

1848-04-02 / 802. szám

V * MAGYAROr­SZÁG és ERDÉLY. Országgyül­és. Április jén délben a törvényhozó testület tagjai az or­szágházától a­lg Grassalkovics féle palotához vonulának. A keleti fényben ragyogó menet előtt, melly közt igénytelen magyar öltönyü csillagok is tündököltek , köztök Deák Fe­­rencz, a nemzetőrsereg lelkes vitézei, katonai rendben, harso­gó zene kisérete mellett haladtak. Az égről meleg sugarakat lövellő nap mosolygott a díszes menetre, az ablakokról kaczér pillantások méregették a kivont kardú honvédőket, az utczák bámész népcsap­atokkal valának kihímezve, minden arczon örömsugár, minden kebelben — a mint hisszük — a kivívott szent szabadság mennyei érzete. A menet nádor ő fensége szine elibe sietett, ’s a nemzet háláját vitte hazánk legdicsőbb fiának érdemjutalmul, mellyet Kossuth Lajos gyönyörű szavai tolmácsolának. — Délelőtt tehát tanácskozások nem folytak, hanem esti hat órakor összejöttek a nemzet képvise­lői és tanakodtak. A részleteket holnapra tartjuk fen. Martins 31kén estre a független felelős magyar ministerium alakítása iránti k. k. leirat az alsó táblán a legfeszültebb figyelem é s kitörő tetszés között ol­vastatván fel, rögtön kerületi tanácszás alá vétetett. Gr. Batthyány L. ministerelnök kijelenté, hogy ezen k. leirat értelmében ministeriumot alakítani ’s azt ő felsége­­lébe terjeszteni kész. (Zajos éljenzés !) Deák Feren­cz Zala köv.: A felolvasott k. k. leirat­ból kitetszik, hogy a felelős magyar kormány meg van adva ; fölösleges mondania, hogy a felelős magyar ministerium még csak forma, mellynek a nemzet élete ad erőt. Az illy formák alatt Francziaországban egyik ministerium zsarnokságot gya­korolt, midőn a másiknak a nemzet nyakát szegte. Ezen k. k. leirattal minden megvan adva, mit papiron adni lehet, és hogy írott malaszt ne maradjon , ez a nemzet erejétől és elhatáro­zottságától függ. A kk. leirat dicséretére szavát nem emeli, szóljanak a körülmények és az érzelmek, miket ébresztett; méltánylására csak azt emeli ki, miszerint nagy becse fekszik abban, hogy benne a nemzet, vágyait elérve látja; sok ezer ember életét menté meg ’s bennünket a polgári háború örvé­nyétől visszarántott. Ez legnagyobb nyereség, ’s ha nemzet­nek elég morális ereje van, életet fogadni a holt betűnek. A k. k. leirat azon szavai, miszerint a királyi udvar fentartásá­­hoz megkívántató költségekről ideiglenes rendelkezés tétessék, biztosítékot nyújtanak a nemzetnek, hogy pénzügye felett sza­badon rendelkezhetik; ez az első lépés e tekintetben, midőn a nemzetnek gondoskodnia kell a k. udvar fentartásáról, mellyre eddig tetszés szerint költöttek. Jelenleg több pontokról kell ideiglenesen gondolkodni, a kir. udvar fentartásához, a közös diplomátiához, és a magyar hadsereghez megkivántató különb­­féle katonai testületek ellátására szükséges költségekről. Mind­ezekről a jövő országgyűlésen történik állandó rendelkezés, mire szükséges, hogy a pénzügyi miniszer magát az ausztriai kormánynyal érintkezésbe tevén, elvárja, az aránylagos sum­mát, az országgy­űlés el­be terj­esztendőt. Annyi természetes, hogy mivel ezt a jövő országgyűlésig elhalasztani nem lehet, vagy most kellene általánosan sommát meghatározni, vagy mind­ezen költségeket ellátatlan hagyni, vagy engedni, hogy azokat szomszéd testvéreink, kik maguknak szinte alkotmá­nyos életet vívtak ki, viseljék. Hogy a kir. udvar fentartásá­ról ne gondoskodjunk , vagy hogy a költségeket azon nemze­tek viseljék, mellyekkel minket testvéri kapocs fűz össze, azt senki nem akarhatja, a­miért most kell valamelly általános sommát kivetni, a­mit ezennel mint Zala képviselője indítvá­nyoz. (Hosszas éljenzés.) Kubinyi F. Nógrád köv. : Midőn Nógrádm­egye az or­szággyűlés végnapjaiban ide küldé, azt hitte , hogy ő felségé­nek adott szava után vége lesz minden incselkedéseknek. ’S­ima bureaucraticus camarilla utolsó vonaglását tapasztaló; de a nádor erélyessége ’s az országos rendek elhatározottsága úgy működött, hogy a camarilla elnémult ’s a sziszegő kígyók a földgyomrába bújtak el. Ha a k. kir. leirat nem is kielégitő egészen, a fő kérdésre nézve kielégitő, ’s e jövő országgyűlés­nek lesz feladata bevégezni azt, a mit a mostani megkezdett. Meghatározva vannak a költségek, miket ő felsége kíván, biz­tosítva van a nemzet a státusadósság elvállalása ellen, a ma­gyar minister ellenjegyzése és a ministérium felelősége legjobb biztosíték. Nagy nyereség van abban is, hogy azon quasi­­kormány, az udvari cancellária megszűnt. A k. k. leiratot el nem fogadni, a nádornak és a ministeriumnak compromittá­lása volna. Midőn az úrbéri viszonyok megszüntettek, a közös tehen iselés kimondatott ’s a nép szabad jön, ez reánézve leg­főbb, mert a ministeriumról alig van fogalma. A mi napjaink — folytatja továbbá — lejárnak , hogy a kiknek itt méltó helye van, azoknak engedjük át a cselekvés terét, ’s most nem marad hátra más, mint megkérni ő felségét, hogy közöttünk megjelenni kegyeskedjék. Éljen a fejedelem, éljen a szabadság! a leiratot elfogadom. (Zajos tetszés.) Madarász L. Somogy köv. A felolvasott k. k. leirat kettőre hívta fel figyelmét. A hazafinak öröm közt sem szabad elfeledkezni a jövendőről. A pénz- és hadügy az, miről a leirat nem egészen úgy hangzik, mint kívánná, de értelme még is kielégitő. Osztozik Deák Fererencznek elvében, miszerint a felelős ministerium mellett is, egy minister zsarnokoskodhatik, mig a másikat a nép megbünteti; ’s nem abban áll az egész erő, hogy a ministerium meg van adva, de hogy a nép legyen erős. A biztosítékok megadatvák, mellyek szerint e haza szá­madásra képes felhívni a kormányt. Elismeri, hogy a hon bol­­dogításában működő miniszerek a hon áldására érdemesek, de hiszi, hogy a nemzet képes leend nyert kincsét mégis óvni. Státusadósság elvállalásától, a­mi nem is követeltetik, nem félt, mert e nemzet másoknak terheit viselni nem tartozik ; hogy ő felsége kir. udvara fentartásához szükséges költségekről rendelkezést kíván tétetni, helyén van; helyén van az is, hogy a közös diplomáciához megkivántató költségekről gondoskod­junk, valamint a magyar hadsereghez megkivántató különféle katonai testületek ellátásáról, miért reá áll, hogy ezekre nézve ideiglenesen egy általános öszveg határoztassék. A summára nézve legutoljára tartja fen szavát. A­mi a magyar hadsereg­nek az országh­atárain kívüli alkalmazását illeti, e tekintetben a k. leirat, és a törv.javaslat között más különbséget nem lát, mint hogy az ez esetbeni ellenjegyzés nem a Buda-Pesten székelő, de ő felsége királyi személye körül leendő ministerre leszen bízandó. Hogy a katonai hivatalokró a kinevezések csak ministeri ellenjegyzés mellett történhetnek, ez olly nemzeti jog, mellett történhetnek, ez olly nemzeti jog, mellyet a consilium­­nak kellett volna teljesíteni, és hogy a törvénytelen parancso­latoknak is ezen végrehajtó eszköze megszűnt, ennek örül. A felelőség eszméjéből kiindulva, helyén látja a ministériumhoz azon felszólítást intézni, miszerint a magyar hadseregnek az országhatárain kívüli alkalmazását oda nem értheti, hogy az akár más nemzetek megtámadására, akár a pragmatika sanc­­tiónál fogva velünk összekötött országok belügyeibe avatkozásra fordítathassék. A birodalom épségét illetőleg, a magyar had­seregnek alkalmazását szükségesnek tartja; de mi a velünk összekapcsolt országok alkotmány után erdő sóhajait illeti, Magyarország soha nem engedheti, hogy azok elnyomásában polgárainak vére folyjon, és hogy fiai a velünk szívesen kötött szabadságra törekvéseit feldúlják. De a hadseregnek külalkal­­mazását oda sem tudja magyarázni, miszerint az más országok megtámadhatására használtathassák. E haza­ senkit nem fog megtámadni, ki jogait tiszteli. (E nyilatkozat a közönségnek legnagyobb tetszését aratta.) Gróf Batthyány L. Ministerelnök, Somogy megye tisztelt követének felszólítására megjegyzi, miszerint mi a pragmatica sanctio magyarázatát illeti: a ministerium nevé­ben nyilvánítja, hogy azt hasonlókép értelmezik, mint So­mogy tisztelt követe, miszerint Magyarországnak kötelessége a birodalom épségét megtámadások ellen velünk összekötött szomszédországok belügyeibe és kormányrendszerük változ­­taztatásába nem avatkozhatván. A felszólalás másik részét illetőleg kijelenti véleményét, miszerint olly esetet is képzel, midőn a megtámadás önvédelemnek tekintendő. (Általános helyeslés) Kossuth I., Pest köv.: A kir. leiratban két lényeges pont foglaltatik , az egyik az országos pénzügyet , másik a honvédelem szerkezetét illet. E dolgoknak elintézésében egyet nem kell szem elöl téveszteni , ’s ez az , mikint mi a hűség alapján állunk azon fejedelem irányában , a ki az ausztriai tartományoknak is koronás főnöke. Mig a sanctio pragmatica fenáll , e kapocs következtében elkerülhetlenné válik némel­­lyekről közösen intézkedni. E szempontot nem tévesztve , megleljük a kellő tájékot. Ila ő felsége Budán laknék, ’s a sanctio pragmatica nem léteznék, ki­. udvara fentartásához szükséges költségeket magunknak kellene viselnünk ; most ezen költségeket azon tartományokkal együtt viseljük, mellyek alkotmányos életre serdültek, miben 's általa a trón örökíté­sében a magyarnak is van része. Hasonló arányban kell hozzá­járulnunk a közös diplomatiához és a magyar hadsereghez meg­kívántató különféle katonai testületek ellátására szükséges költségek fedezéséhez. A kir. udvar fentartásáról a gondos­kodásban constatk­ozva van a magyar pénzügyek függetlensége. A sommáról nem szól , de hogy ezen intézkedés csak ideig­lenes és be fog számítatni, ebben sok megnyugtatást talál. A jövő törvényhozás­a jelen időtől fogva határozandja meg a sommákat, miszerint ha most többet adunk, az beszámítatni, ha pedig kev­­sebbet, az ki fog pótoltatni. És mi lesz ezen pénzügyi intézkedésnek gyakorlati következése ? Az ország 28 millió jövedelmeiből mit látott eddig a nemzet szellemi és anyagi felvirágoztatására fordíttatni? A pesti rendiskola és nevelési segéd­intézeteken kívül — semmit. Mi megadjuk, a­mivel a királynak tartozunk azon nagylelkűséggel, melly a magyarhoz illő, ’s nem engedjük, hogy Ulászló kint szegény­séggel küzdjön. (Éljenzés.) Egyébkint az ország minden jöve­delmeit a hon felvirágoztatására, a honvédelemre népnevelés­­re , ’s igy azon erőnek kifejtésére forditandjuk , melly ellen nincs hatalom, mert ez azon érettségre vezet, melly szabad­ságot kíván ,­­s ezt a szabadosságtól megtudja különböztetni , és fordítani fogjuk az anyagi érdekek kifejlődésére , hogy e hazában, mellynek az isten mindent megadott , paradicsom­mal találkozhassunk. A sors úgy akarta, hogy a jelen diadal a magyar aristocratiának végpercze legyen. ’S midőn szóló ezen aristocratiának nem hódolt mig hatalomban volt, nem fogja dicsőíteni most , midőn leszállóit; de megjegyzi azt , miszerint az aristocratia soha nem szállhat leszebben, mint midőn az önboldogitás kulcsát a nép kezébe adja vissza. — A melly nemzetnek ez megvan adva , mindent elérhet , mellyel ha nem tud élni, vesszen el. (Közlelkesedés) A kir. leiratnak honvédelmi részét igy veszi fel, hogy midőn fi fel­sége elismeri, miszerint a honvédelmi szerkezet ’s a körül állások szükségéhez képesti hadi ajánlatok körüli rendelkezést a törvényhozás köréhez, a rendes katonaságnak az országba­­ni elhelyezését ’s béke idejébeni alkalmazását pedig a királyi helytartónak a felelős magyar ministerium útján gyakorlandó kormányzatához tartozik beváltotta azt, hogy ez orságban a kormánynak szuronyokat nem a szabadság felforgatásának megakadályoztatására szabad forditani. (Közhelyeslés.) De a sanctio pragmaticánál fogva a szomszéd tartományok irá­nyába kötelezettségeink vannak, ’s midőn e kapocsnál fogva a birodalom népei közt öszhangzásnak kell lenni, e tekintet­ben ő felsége a magyar hadseregnek az ország határain kí­vüli alkalmazását egyenesen csak legfelsőbb királyi elhatáro­zásásól függeszti fel, az ellenjegyzés itt is felelős magyar mi­nisterre bizatván, miben a nemzetnek a hadi dolgokba befo­lyása ki van mondva, a többi a nemzet erejétől függ. E tör­vény, az őrsereg ’s egyebek szentesítése után, e nemzet fiú­­sorsának urává tétetett. (Hangos tetszés). Végre kérkedés nélkül kiván ön­magáról szólani. Ő egyszerű polgár, semmi hatalma nem volt más, mint melly volt az igazságnak, melly­­nek érzetét keblébe oltá az isten. A gondviselés utjai kiszá­­mithatlanok; ő a hazafiak legutóbbika azon körülményben volt, hogy keze döntőleg hatott arra, hogy álljon-e meg a ki­rályi ház ’s ha mondja, hogy e rescriptum nem kell, polgári vér foly a hazában. Lelkeismeretében tekintett, és ha olly alá­való lehetett volna, hogy a polgári háború szövetnekét veti vala boldogság után vágyó e nemzet körébe, olly felelősséget vállal magára, mellyet elviselni nem képes, mert a polgári vérrel játszani olly bűn , mellyre a világon nincs elég kín. (Zajos helyeslés.) Midőn igy gondolkozik, a nemzetet önsorsa urává látja és visszaborzad, ha azért, mert minden eszme még kiviva nincs, de kivíva lesz, polgári vér folyna; ’s midőn mi igy érezünk, másoktól is megkívánhatjuk, bár hol legyenek, hogy érezzék e kötelességet, és érezzék azt, hogy ki polgári vért ont, olly bűnt követ el, mellyet isten minden átkai nem boszulhatnak meg eléggé. (Roppant helyeslés.) A tárgyra nézve akint van meggyőződve, hogy az puszta szó, ha nincs erőnk azt valósággá érlelni, de ha van erő megtartjuk azt az érettségnek mérsékletével. Óhajtja, hogy az ülés illy érzettel oszoljék szét, megvárva miként felelnek meg a ministerek a birodalomnak. Meg van győződve, hogy e nemzet még csak nagyságának reggelén van és nincs mit múltjából irigyeljünk, és ha az austriai ház más népek iránt is beváltja szavát, tel­jesülni fog, hogy trónját hű népeinek szabadságaira fektetendi, ne hidje azt, hogy ezen engedmények által vesztett. A rend­szer, mellyen hatalma alapult, korhadt volt, hatalma az al­kotmányos formák által erejében nyert és öregbedett, és tel­jesülni fog szólónak szava, hogy a habsburgi háznak másik alapítója a lesz, ki a népeknek alkotmányt ad. Nem gondolja, hogy a sommáról ma kelljen határozni, de elhatározandó, mi­szerint a törvénye­ikk a közértelemmel elfogadott királyi le­irathoz alkalmaztatva formuláztassék, ezenfelül egy hálaadó felírásban megkeressék a fejedelem, mint Nógrád követe ja­­vaslá, hogy jöjjön közibénk és legyen tanúja, hogy a magyar hűség nem puszta szó, tettetést, hazugságot nem ismer, és a mi ily tántorithatlan a szabadság kivívásában, olly rendithet­­len fejedelme iránti hűségében. L­ó­n­y­a­y Gábor : Midőn a képviselők hálát és hűséget fejeznek ki a fejedelem iránt, emlékezzenek meg, hogy még más kötelességök is van. A fenséges nádor erélyes fellépése tudva van, az ország rendeinek kötelességében áll ennek elis­merése és nyilvánítása, minek kijelentésére indítványozza, hogy a követi kar tömegestől vigye a nemzet háláját nádor ő fen­ségének. (Közhelyeslés.) Szentkirályi M. elnök : Nem csak a követi kar van érdekelve, a férri táblát nem kevésb­é érdekli az eredmény kivívása, miért a férri táblát is meghívni kívánja, hogy ez ün­nepben részt venni szíveskedjék. (Helyeslés.) B­ó n i­s S. Az eddigi szokás az volt, hogy midőn a két tábla összesen tisztelkedett, a főpapok közül volt valaki a szó­nok ; ez­úttal kívánja, hogy azon férfiú, ki olly szépen szólt sziveinkhez érzelmeinket hasonló hangokban nyilvánítsa.­­ Ezen lapok hétfőt kivéve na­ponkint jelennek meg. Előfize­tési ár félévre Pozsonyban és Pesten helyben boríték nél­kül 7 ft, postán borítékban he­­tenkint kétszer küldi­e 8 ft 24 kr, hatszor küldve 9 ft 12 kr. p. p. A hirdetmények minden négyszer halálozott , próbetűs soráért vagy ennek helyéért 5 p. kr, a kettős sorért pedig 10 p. kr. fizettetik. Vasárnap 802. Április 2. 1848. BUDAPESTI HÍRADÓ. Nemzetiségek és osztályok közti béke! Monarchia! Alkotmányos szabadság, rend, törvényesség! Előfizethetni Pozsonyban a kiadó-hivatalban, ventur-utczai Zierer-házban 114. szám alatt földszint, és Pesten hatvan­­­utczai Horváth - házban 583­. szám alatt földszint és min­den kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba és kül­földre menendő példányok csak a bécsi császári királyi fő­postahivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Ország­­gy­ű­l­é­s. Kerületi ülés mart. 31kén. Egy különös levél az a világ­ból. Pozsonyi hirfüzér. Megyék: Békésből. Beregbül. Ausztria. Külföld. Olaszország. Tyrol. Dauia. Schweiz. Nagybritannia. Északamerika. Hivatalos és magánhirdetések.

Next