Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)

1848-06-14 / 861. szám

Ezen lapok hétfőt ki­téves na­ponkint jelennek meg. Előb­e­­lé m j ár félévre Poz­onyban és Pesten helyben boríték nél­kül 7 ft, postán borítékban he­­tenkint kétszer kül­ve 8 ft 34 kr, hatszor küldve 9 ft 12 kr. p. p. A hirdetmények minden négyszer hasábozott apróbetűs soráért vagy ennek helyéért 5 p. kr, a kettős sorért pedig 10 p. kr. fizettetik. Szerda 861. Junius 14 1848 BUDAPESTI HÍRADÓ. Nemzetiségek és osztályok költi béke! Monarchia! Alkotmányos szabadság, rend, törvényesség! Előfizethetni Polaozsibao ! kiadó-hivatalban, ventur­arcza Bierer-házban 114. szám alatt földszint, és Pesten hatvant­­atczai Horváth - házban 683­. szám alatt földszint és min­den kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba és kül­földre menendő példányok csak­­ bécsi császári királyi fő­­postahivatalnál rendeltethetnek meg. Előfizetési hirde­tés. E hónap végével lapunk visszaköltözik rendes szállására, Budapestre. Megjelenik ezután is a mostani formában, valamivel tán még sű­rűbb nyomással, vasárnapot és a főbb ünnepeket kivéve, mindennap. Ára olcsóbb lesz mint eddig, helyben a kiadóhivatalban, félévre 6 ft pp., házhoz hordva 6 ft 30 kr, postán borítékban hatszor küldve 8 ft, kevesebbszer 7 ft 12 kr pp. Az előfizetést e hónapban Itt Pozsonyban elfogadja a kiadóhivatal, ventur-utcza 114. sz. alatt. Pesten ideiglenesen, Geibel Károly udvari könyvárus a Kristóf-téren, vidéken minden pos­tahivatal, az ausztriai birodalomban s külföldön lakók számára a bécsi cs. kir. főpostahivatal. *) A postamester urakhoz. Figyelmeztetjük önöket barátságosan, hogy mi a szorgalmukért önként ajánlott tiszteletdíjt ezután is ki fogjuk szolgáltatni. Egyszersmind kérjük az előfizetéseket jókor beküldeni, mert sok felesleges példányt nyomatni nincs szándékunk. — A Szerkesztő. *) Programmunk olvasható a 855dik számban. TARTALOM. Királyi leiratok. — Kormányrendeletek. — Az ituto. — Lőcséről. — Hirfüzér. — Ausztria. — Francziaország. — Anglia. — Nyílt tér mindenkinek (Védelem). — Hirdetések. — Status- és iparpapirok árkelete a börzén. Királyi leiratok. III. Az erdélyi kormányzóhoz. Azon felhívást, mellyet magyar ministerelnököm gróf Batthyány Lajos folyó esztendői május 19töl a székely székekhez és határőrséghez és erdélyországi hadi főparancsnokomhoz hű érzéssel, koro­nám és a monarchia fentartásának érdekében intézett, hely­­behagy­ván , kegyelmesen, midőn e mai napról kelt paran­csomban ugyancsak erdélyországi hadi főparancsnokomnak meghagytam, hogy István nádor s királyi helytartó kedves öcsém rendkívüli esetükben kiadandó rendeleteit az erdélyor­­szágbeli katonai erőnek mind­két országban alkalmazására nézve pontosan és tüstént teljesítse, egyszersmind önnek is meghagyom, hogy miután a több felől tornyosuló részek el­hárítására minden hű népeim s kormányaim összemunkálása szükséges , úgy tekintse kedves öcsémet István főherczeget, magyarországi nádoromat s királyi helytartómat, mint a ki­nek hatóságát ezúttal kedves Erdélyemre is kiterjesztettem, következőleg rendeletét és azon engedelmességgel s pontos­sággal teljesittessenek, mintha azok saját nevem alatt kelendet­­tek volna. E kegyelmes rendeletemről tartozván minden ható­ságokat és hivatalbelieket kellőleg értesíteni. Innsbruck, má­jus 29én 1848. — Ferdinand m. k. IV. B. Puchner erdélyi hadi fő kor­má­ny­zó h­o­z. Midőn azon felhívást, mellyet magyar miniszerelnököm, gróf Batthyány Lajos, koronám s az összes monarchia érdekében f. évi május 19én a székely nemzethez és határezredekhez és egyszersmind önhöz is intézett, utólagosan jóváhagynám, meghagyom önnek egy részről, hogy ezen felhívás kívánt si­kerét eszközölni mindenkép törekedjék ; más részről, hogy öcsém István főherczeg, mint királyi helytartónak az Erdély­ben állomásozó katonaság rendkívüli esetekbeni használata iránt kiadandó utasításainak ezentúl pontosan és késedelem nélkül engedelmeskedjék, miről egyúttal hadi ministeremet is tudósítom. Innsbruck, máj. 29én 1848. —Ferdinand m. k. Rendelet. A ministerelnök távollétében, Mészáros Lázár hadügymi­­nister előterjesztésére az 1848-i XXII. t.cz. 91k §. értel­mében ezennel kinevezem: 1) A budapesti lovas nemzetőrség őrnagya- s parancsno­kául Nádosy Sándort, eddigi nádor huszár ezredi századost. 2) Pestvárosi gyalog nemzetőrsereg egyik zászlóaljához őrnagy- s parancsnokul Földváry Lajost, a pesti nemzető­ségi gránátos osztály­lső százada eddigi századosát. Mindketttőt pedig akkép, hogy ezen nemzetőrségi parancs­nokságuk mellett, a magyar nemzeti őrsereg elrendezésével megbízott országos haditanácsnál mint tanácsosok eddigi al­kalmazásukban megmaradjanak. 3) Budai lső zászlóaljhoz őrnagy és parancsnokul Kiss Miklóst, valamint 4) hasonló minőségben a budai 2 dik zászlóaljhoz Gebhard Józsefet. Budapest junius 9én 1848. — István nádor kir. helytartó. Hivatalos közlések a hadügyministeriumtól. I. Minthogy a magyar ezredek a többi hadsereg erejéhez képest számmennyiség tekintetében hátrább vannak , ennek következtében addig is, míg az országgyűlés e részben hatá­rozni fog, a ministérium ő felségét megkéri , miszerint a magyar ezredeknél a zászlóaljak fő­s altisztei kinevezését megengedni méltóztatnék, hogy annakutána a besorozandó újonczok kész segélyzetbe jöhessenek, és országunk vészterhes állása újabb erővel szaporodva, mindinkább hatalmasabban derüljön. II. A felelős magyar kormánynak igen szívén fekszik a hadseregnek fizetés tekintetében jobb karba helyezése, ennél­fogva a legközelebbi országgyűlésen , erre nézve kész tervek fognak beadatni, újabb bizonyságául annak , milly igen mél­tányolja a kormány a hadseregnek hazánk bátorságára tett fáradalmait. III. Mély fájdalommal teszem közhírré azt , miszerint a Gallicziában tanyázó Würtemberg huszár­ezrednek egyik szá­zada — talán túlbuzgó hazafiságból — összeesküvés által on­nét eltávozott, és Magyarországba jött; a milly igen fájlalom ezen esetet, melly ámbár első illyetén példa a magyar had­seregben , de mégis ellenségeinknek újabb fegyvert ad kezei­be , ép olly arányban vagyok kénytelen állásomnál fogva e tény felett rászólásomat kijelenteni. Hadi bizottmányt nevez­tem ki magyar főtisztekből, melly a tényre szolgál­tató okokat a hadi törvények értelmében kinyomozza. — A büntetésre nézve ő felsége királyunk határozata beváratik. Remélem, hogy át fogja mindenki látni, miszerint hazánkat csak a rend, igazság és törvényesség szent ihlete teheti való­di boldoggá , csak az alapíthatja megjövendő nagyságát és boldogságát. *) Budapesten, junius 6-án 1848. — Mészár­o­s Lázár hadügyminister. A vallás és közoktatási ministe­rtől. A kassai főtanodánál Jantsik Mihály halálát­ól megürült állodalomtani és bányajogi tanszék betöltése végett, a magyar tudományos egyetem előtt tartandó pályázat f. é. június lö­kére tűzetett. A pénzügyi minister Pick Károly halála álltal megürese­dett rónaszéki sóbányatiszti állomásra M­a­r­k­u­s Ágoston se­gélydíjas bányászati gyakornokot nevezte ki. A kereskedési minister a­ltal Waldman­­stadter Ferencz pesti harminczadi gyakornok, a bécsi segéd harminczadi hivatalhoz írnoknak kineveztetett. Felszólítás. Az országos nemzeti őrség elrendezésév­el megbizott hadi­tanács 6 lovas és 14 gyalog egész nemzet­őrségi két ezüst fo­rintos posztóból készült minta­ruhákat (Muster-Uniformen) készíttetett, a végre, hogy azok az ország különféle megyéibe utánozás végett szétküldessenek. A mostani pesti vásárra a megyékből ide érkezett t.cz. uraságok ezennel kéretnek, illető megyéiknek ezen minta­­ruhákat elvinni. A ruhák átveendhetők kecskeméti utczában 409. sz. alatti Batis-féle házban , az alulirt lakáj,. Budapest, jun. 7én 1848. •— Baldacci s. k. ezredes. Értesítés. Az eddig Pesten szabadsajtó-utcza Horváth-házban volt hadügyministeri titoknoki hivatal, i. é. junius 6 án Budára a várba a főhadikormány uj épületébe költözködvén át, ez­ennel a hivatalos levelezések és beadványok is ott lesznek elfogadandók. — Korpo­nay, hadügyministeri titoknok. Az unió. Pozsony junius 11. Az erdélyi országgyűlés három törvény­javaslatot hozott, mellyeket az idő sürgetős volta miatt, ámbár sok javítás férhetne hozzájuk, előre is megerősített törvényczikkek­­nek lehet tekinteni. Az első t.cz. az unióról szól **), melly valóságos szé­gyentükörül szolgálhat a politikusok azon nagy csoportjá­nak , melly egész az országgyűlés kapujáig nem tudott egyebet kiáltani, mint „feltétlen unió, feltét­len unió! unió minden áron!“ S ez által súrló­dásokat idézett elő, mellyekre okot adni Erdély törvény­­hozásának semmi szándéka sem volt. Ezen törvényczikk­­ben ugyanis, nemcsak hogy már is feltételek vannak ki­kötve, mint a 3. és 4. §. mutatja, hanem a 2. §. szerint egy bizottság is van kiküldve, amelly a teljes egyéalakulás részletei iránt a magyar ministériumot fel fogja világosítani, Erdély érdekének a Magyaror­szágéba illesztésén közremunkálni és a köze­lebbi közországgyűlésre a ministérium által e tárgyban előterjesztendő törvényjavasla­tokra anyagot nyújtani.“ Hol van már most azoknak politikai bölcsesége, kik az uniónak feltételeiről tudni sem akarván, erőszakolásuk által bizalmatlansággal töltötték el még azoknak is elmé­jét , kik az uniót igazán akarták , a szászokat pedig arra kényszeritették, hogy mennyet és poklot felbolygassanak ellene s még most is, miután ki van mondva, problémává tegyék annak tartós életbe lépését? — mert már is a sze­­beni lapban a követek repudiatiójáról s a Wiener Zigban egy erőszakosan kimondott unióról beszélnek. — Nem jobb lett volna-e tehát, azt a­mit az országgyűlés tett, ebeitől fogva is ajánlani a hírlapi sajtónak, a­helyett, hogy miután mindent elkövetett, mi az elmék megnyugovását, az érdekek kiegyenlítését, a visszavonás lecsillapodását gátolhatta, most már halleluját intonáljon az unió dicső­ségére, mellyel csak kompromittálni volt képes beléele­­gyedésével ? És kérdjük azokat a nagy hangú politikuso­kat , kik a nagy zajban, mellyet mindennap ütnek, a józan és korszerű politika nonplus ultráját látják, kik azt képzelik, hogy a szabadsajtó által ők a népnek egyszerre bölcseivé lettek, mi találtuk-e el az erdélyi közvéleményt, kik a föltétlenség izgatását esztelennek, károsnak és veszedelmesnek nyilatkoztatták és az unió tartóssá­gát sőt tehetségét csak olly egyezménytől függesztettük fel, melly minden igazságos érdekek kíméletét, minden törvényes és a közjót nemsértő jogok biztositását, magá­ban foglalandja? mi irtunk-e „képtelen“ czikket az „unió ellen,a kik épen azon eljárást ajánlottak „erdélyi honfitársunkhoz“ intézett levelünkben, mellyet az ország­gyűlés is követett nem azért mert mi ajánlottuk, hanem, mert a józan ész szerint mást követnie nem is lehetett, — vagy ők, kik annak épen ellenkezőjét tették mindennap ? mi mozditjuk-e most is inkább elő az igazi, tartós, test­véri unió ügyét, kik a sokáig és olly méltatlanul szenve­dett székelynek, — Erdélyben a magyar nemzetiség­nek ezen ezer év óta egyedüli mentő szellemének — gyors és tökéletes igazság-tételt, a szásznak is megnyugta­tást s az egész Erdély nagy és fontos érdekeinek méltó tekintetbevételét kivánjuk, — vagy ők, kik füldugulásig kiáltozzák, hogy, Erdély megszűnt lenni — Erdélynek neve sincs többé!" hogy a székelyek és szászok is mond­janak le kedvessé vált és szászadok által szentesített szo­kásaik­ és jogaikról: ne legyen többé Udvar­helyszék, Háromszék sat., hanem Udvarhely vármegye, Szeben vármegye sat. és végre ne legyen többé se székely, se szász, se hajdú, se kun—utoljára még magyar se, hanem legyen az ő mindent nivelláló igazán képtelen rendszerük, mellynek gyakorlati formája lehet akármi másféle des­­potismus, csak magyar nem? — Bizony nem az ő véleményük szerint nyilatkozott, hál Istennek! Erdély közvéleménye az országgyűlésen, mellyet ők nem is ismer­nek, s annál fogva minden beleszólásaikkal csak tévelygésbe hozzák iránta magyarországi közvéleményt, annyira, hogy az uniós törvényczikkben, mellyet bizonyára az unió leg­hőbb barátai, tán Szász Károly vagy K. Kemény Dénes csináltak, olly kifejezések fordulnak elő, mellyekben az aggodalmat mély belátás nélkül is könnyű felfedezni — mint például:felvilágositni a ministeriumot a teljes egyesülés részletei iránt — közremunkálni Erdély ér­dekének a Magyarországéba illesztésén sat. És igy legalább annyit büszkén elmondhatunk, hogy Er­dély gondolatát az unió iránt Magyarországon mi talál­tuk el. Bizonyítja ezt a Ild. 1. czikk is, melly a képviseleti rendszert állapítja meg. Ebben is teljesen megegyezik az alap­gondolat a mienkkel. Mert ha mi választói census gyanánt hirtelenében egy egész telket és magyarul tudást javasoltunk, az országgyűlés a fejpénzen kívül egyátal­­jában 8 pft. adót szabott feltételül az egyenes válasz­tói jognak, és mivel a censussal igen kevés választó ke­rülne ki az e jogot eddig nem élvezőkből, a helységek­nek nagyságuk aránya szerint egy, vagy két választót adott, mit mi is örömest ismerünk el czélszerűbbnek, ámbár csak látszólag, tágasabbnak. A III. t. ez. szinte azon gondolatban van szerkesztve, mellyet mi előlegesen is kifejeztetni óhajtottunk — t. i. az egész székelységnek rögtön nemzeti őrsereggé alkotása , s a régi járom levételének gondolatában.—Hanem ez. ez. *) A miilyen leyalis ezen kijelentése hadügyministerurnak, épen olly fájdalmas tapasztalni,milly egészen ellenkező értelemben fonják el a dolgot sokan, a mint egy közelebbi számunkban köz­lött M. szigeti, Grineusz alaírású levél elég világosan bizonyítja. __ £ z e r k **) Lásd a 857dik számú B.P.-Hiradót.

Next