Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)

1848-01-28 / 746. szám

Esés lapok hétfőt kivéve na­­­ponkint jelennek meg. Előfize­tést ír félévre Pozsonyban és Pesten helyben boríték nél­kül 7 ft, postán borítékban he­­tenkint kétszer küldve 8 ft 24 kr, hatszor küldve 9 ft 12 kr. p. p. A hirdetmények minden négyszer hasábozott apróbetűs soráért vagy ennek helyéért 5 p. kr, a kettős sorért pedig 10 p. kr. fizettetik. Péntek 746. Januar 28. 1848.­­ Előfizethetni Pozsonyban a kiadó-hivatalban, ventur-niczai Zierer-házban 114. szám alatt földszint, és Pesten hatvanv­­itezai Horváth - házban 583. szám alatt földszint és min­den kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba és kül­­­­földre menendő példányok csak­­ a bécsi császári királyi fő­­postahivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Pozsony V. Országgyűlés. XXIV. országos ülés egyedül a t. kir. és rrk­­nél jan. 27. Pozsonyi hirfüzér. Budapesti hirharang. Külföld. Hivatalos és magánhirdetések. MAGYARORSZÁG én ERDÉLY. A­ POZSONY , jan. 10. „Der ungarische Sinn ist für Eindrücke höchst empfänglich. — Schlagworte ist er stets bereit aufzufassen, ohne sich um die Bedingungen, an welche ihr Werth geknüpft ist, zu kümmern.“ Egy nagy diplomata. .. Közelebb *) egy uj hitről szólánk, mellyet az el­lenzék a leghathatósabb eszközökkel törekszik a nemzet vérébe átszivárogtatni ’s a mi, mint látók, nem egyéb mint babona. Lássuk már most, mi ezen uj hitnek jel­szava, mi alatt az ellenzék víni indult és győzni és üdvöt aratni remél? Ez A „p­a­r­lamentári­s kormány!“ Az ellenzék a nagy szavak kitalálásában mester; meg kell neki adnunk ez igazságot, ámbár, másfelől, azt sem tagadhatni, hogy eredetiség a legkisebb hibája. — Azt is meg kell adnunk, hogy ezen mesterséget igen eszesen és nagy sikerrel tudja alkalmazni azon nemzeti hajlandósá­gunkra, mellyel a nagy szavak iránt viseltetünk. Az el­lenzék eszessége e tekintetben abban áll, hogy, mivel a magyar, minden szerelme mellett is a sujtás iránt, annak kedvéért valami fáradságos, cselekvő elhatározásra magát nehezen veszi, ha csak hatalmas tekintély nem szól mel­lette , tehát ezt is nagy ügyességgel szokta megszerezni nagy szavainak czégére­l. No már a közvéleményre nézve hatalmasabb tekintélyt képzelni sem lehet nálunk az ország­gyűlésnél , a­melly credonak ő, avagy csak egy része is, apostola lett, annak tömérdek követője lesz bizonyosan Magyarországon; valamint a sokaság azon irányban ro­­hanand, ha csak egyelőre is, mellynek ő mutatófája, — és azon portékát veendi, mellynek ő czégére lett. E részben csak három, négy év óta lefolyt közéletünkből nevezetes tanúságokat menthetünk. Azok a nagy dolgok, mellyek e rövid korszak alatt, mint a tűz közelébe tartott hólyag, hirtelen felfuvalkod­­tak és akkor elpattanván, épen olly hirtelen a megürült hártya laposságáig lohadtak le, mind innen, az ország­gyűlés helyéről indultak ki az ellenzék ösztönzésére, he­tedhét országra szóló nagy szavak harsogtatásának kísé­retében. Itt mondatott ki, hogy hazánk, az elszegé­nyedés örvényének szélén áll! És a nemzet el­lenzéki geniusa — mi a gyakorlati életben mindig démo­nává válik — föllebbenté a fátyolt, melly e rettentő álla­pot titkát fedé: nincs gyáripara a honnak, úgymond, te­hát „legyen védegylet!“ és jön védegylet. A hazafiak, kiknél az ige aequivalense a testnek, elkezdék a vámso­rompók felállítását házaik küszöbén ’s rövid idő alatt öt­venezer sorompó mozdítá elő a honi forgalmat e szép, kerek és közlekedési eszközökben olly dús országban.­­ Az uj industriális korszak azonnal megnyilt; a jámbor iparos szomszédok hallván a gyárak és gépek iszonyú csörömpölését ez eddig rendes és tiszta levegőjű ország­ban, részint ijedtekben, részint reméltébben felszedték sátorfájokat és seregestül tódultak be a gyáripar uj igé­­retföldére; a honi földbirtokosok zsidónak adták jószá­gaikat ’s ekéik vasát vágó, nyirő és fonó gépekké alakí­tották ; mint gomba egy szép esőre, úgy bújtak ki a gyá­rak a földből a védegylet termékenyítő zajára. A siker olly szédítő lett, hogy a védegyleti igazgatóság elérkezni látta az időt, midőn Magyarország első adhasson példát a bámuló világnak a „munka organisatió“jára ’s létesít­hesse, még pedig esztendőnkint két példányban, a Pha­­lanstére-t, mellynek eredeti feltalálóját maniacusnak tar­totta a világ . . . De mit ér a nagy gyáripar, és mit ér a dús földműve­lői termesztés világkereskedés nélkül? Független világ­­kereskedésünk nem volt! és a nemzet geniusa sujtásos modorában mondá: legyen magyar kereskedelmi társa­ság! és lön kereskedelmi társaság é s lön „független magyar v­i­l­ág­ke­re­ske­dé­s!“ Geniusunk képzele­tében már látta a magyar admirálokat, kik távol tengere­ken áj hazát szerzendnek a magyarnak és csatáik hirével betöltendik az eget és földet, sőt egy hegycsúcsról, csilla­gos égnél és egy honi szivar kábító kéjfüstjénél a „m­a­­gyar t­en­ge­r“-t is fölfedezte, melly a világhajókázók figyelmét eddig elkerülte volt, ’s melly ezután a hátán messze földre — szinte azt mondák: vízre — viendi a magyar árukkal tömött magyar hajókat:------midőn egy nem is vélt, különben mindennapi emberi gyarlóság — ’s ez már nem tréfa! — szappanbuborék módjára pattantá szét a felfújt reményeket ’s a független magyar kereske­­dedést egy közönséges speculatio térszinére sülyeszté. És a védegylet , mint már máskor mondva volt, hi­deg lett! A betódult szomszédok újra felszedték sátorfá­­■ a sokat — ha csak dobra nem jutottak — ’s visszaván­doroltak a honnan jöttek; az uj hazai iparosok pedig megint egy keserű csalódással gazdagodtak; — nem tud­juk, megelégesznek-e ezen kárpótlással haszontalan költ­ségeikért — ’s már most minden a régi lábon van, ha va­lamivel nem roszabbul. Pangó földművelésünk felvirágozhatása volt még hátra, de erre is ki van már találva a nagy szó. Legyen csak szabad föld és mi akadályozhatná, hogy Hunnia pusztái tüstént étlenné változzanak át! Azonban itt az alkalmazás már nem olly könnyű, mint a fenebbieknél és az országgyűlés e tekintetbeli előleges tanácskozásai mu­tatják, hogy e részben nem fogják megpróbálni az igének olly rögtön testesítését, mint ez előtt néhány hónappal prédikálták, — már azért-e, hogy a közértelem általában gyarapodott és a nagy szavak hatalma azon arányban sülye­­dett, vagy, mivel mindenkinek egészen hatáskörében van az experimentum, tehát könnyű átlátnia, hogy a rögtön létesített szabad föld csak nagy hamar földönfutó nagy népességnek lenne szülő oka,­­ nem vizsgáljuk, elég constatíroznunk a tényt és örvendenünk rajta. Ez a története, dióhéjba szorítva, az utóbbi évek nagy szavainak. Siralmas história lesz ez, de azért, úgy látszik, nem szolgált rettentő például sem a nemzetnek, sem a nagy szavak mestereinek; sőt ellenben ezekre nézve, mint c­áfolhatlan bizonysága a diplomata elől kitűzött ítélete alaposságának, ösztönül szolgált arra, hogy tovább is éljenek ezen felülmúlhatlan hatású eszközzel, a másik­nak pedig, hogy máskor is engedje magát újra meg újra és con amore orránál vezettetni. Épen ezen nagy szavak categóriájába tartozik nálunk az ellenzék politikai uj hitének azon pártgyűjtő jelszava is, mellyet elől érinténk, ’s a mit jövő számunkra tartunk fen. Országgyűlési. XXIV. országos ülés egyedül a t. kir. és rr.nél, ja­nuár 27én. (Elnök: kir. személynök; tárgy: a versf. vá­lasztmány tudósítására kelt rendi határozat ’s izenet; a bánya­törvénykönyvre kiadandó k. k. választ sürgető felírás ’s a ma­gyar honositás és külföldiekről szóló izenet és törvényja­vaslat.) Kir. személynök: Legelébb a közös teherviselés tár­gyában áthozott főrendi, válaszizenetet olvastatván fel, a mi­nap fenmaradt tárgyakat bocsátja tanácskozás alá. Hu­bay J. országbirói itélőmester: Olvassa a határzatot a kir. és rr. táblája tagjainak megbízó és illetőleg a k. meghívó­levelek átvizsgálása végbemeneteléről és annak eredményéről tett választmányi tudósításra. Kir. személynök: Az 5. pont végére van észrevétele, a­hol mondatik: „magában értetvén, hogy általában, a kik­nek törvény és törvényes szokás szerint a törvényhozásban személyesen, vagy képviselőik által részt venni joguk van, — azokra nézve a megjelenhetés a kir. meghívó leveleknek ré­szekre leendő megküldetésétől fel nem tételeztetik.“ — Ebben azon elvet látja kifejezve, hogy a törvényhozásbani megjele­nésre a k. k. meghívás nem szükséges. Ez a ferökre nézve nehézségekkel volna összekötve, ’s az eddigi eljárással meg nem egyezik, mert eddig az ország írei, ha valamelly földi tag meg nem hivatott, nem azt mondták, hogy mindamellett is je­lenjen meg, de a meghivatást felírás útján szorgalmazták, a­mint ezt legújabban bizonyítja gr. Rhédey A. meg nem hívása iránti üzenet. Nem abban akad fen elnök­i­olga, miszerint az mondatik ki, hogy kinek a törvényhozásban törvény vagy gyakorlatnál fogva joga van, annak jogát a meghívásról felté­telezni nem lehet, mert az kétségbe nem vehető igazság, mi­szerint a meghívás senkinek jogot nem ad, a meg nem hívás jogot nem vesz el. Nem is azon aggódik, hogy ezen határo­zatnál fogva azon földi tagok, kiknek kétségtelen joguk van a törv­hozásban részt venni, minden meghívás nélkül is megje­lennének, ez ugyan sértené az eddigi gyakorlatot, de a dolog lényegére nézve különbséget nem tenne. De abban lát elnök ő maga aggodalmat, hogy miután a t.­rv. a meghívást szüksé­gesnek nem tartják, a megjelenést magukra az illető tagokra bízzák, mi­által megtörténhetik, hogy ollyanok is fognának megjelenni, kiknek semmi vagy igen kétséges joguk van a tör­vényhozásban részt venni; máskép állana a dolog, ha a földi tábla is a kint volna constatírozva, mint az alsó tábla van a törv.hatóságokra nézve, de a földi tábla tagjai száma talán az egész alkotmányos világban nem olly határzatlan , mint ná­lunk, és így azon elvnek életbe léptetése, hogy a tagok meg­hívás nélkül is megjelenjenek, számos nehézségekbe ütköznek. Hiszen még a kétségtelen magyar mágnási családok egyes tagjairól is sok olly környülállásokat szükséges tudni, mellyek ha fenforognak, az országgyűlési tagnak megjelenését az or­szággyűlésen akadályozzák. Illyen péld. a kiskorúság, a bűnt, per alatti létei­k stb. Még több nehézségekkel jár olly család­beli tagoknak evidentiában való tartása, kik indigenatus által kapták országgyűlési jogukat. Itt mindenekelőtt tudni kell, vájjon az országgyűlési jogot követelő descendense-e annak, ki egykor indigenatust nyert, mert tudva van, mikép a külső családoknak egyik ága kir indigenatussal, a másik nem. Van­nak grófi, bárói családok, kik Magyarországban meghonosul­­tak, nem indigenatus, hanem az állandó itt lakás által, ezek később kir. adományt is nyertek, a bárói vagy grófi czímmel éltek, a nélkül hogy a magyar mágnások közé valaha sorol­tattak volna, a­mi pedig lényegesen megkivántatik arra, hogy a földi táblának tagjai lehessenek. És ezek csak egyes esetek, mellyeket például hozott fel, de vannak számtalan mások, mellyeket bebizonyítani, igazolni nem lehet olly tábla előtt, mellynek nincsenek meg a hiteles adatai, mellyek szerint a controversus kérdéseket elítélje. Maga a kormányszék is érintkezésbe kénytelen magát tenni a törvényhatóságokkal,­­s csak azután, ha ezek tudósításait a maga hiteles adataival összehasonlítja, készítheti el nem kis idő alatt és fáradsággal az országgyűlési tagok névsorát. Miután tehát szükség nincs, hogy az eddigi gyakorlat megváltoztassák, elnök ő maga ennél megmaradni kíván. Kossuth L. Pest köv. : A kir. személynök előadására a következőket jegyzi meg. Királyi személynök ő méltó­sága elismeri, hogy az elv a törvényhatóságokra nézve két­ségbe nem vonható, é s hogy a meghívás jogot nem nem ad ’s a meg nem hívás, jogot el nem vesz. De az eddigi gya­korlatra hivatkozás ezen elvnek útjában nem áll. Ha kinek megjelenési joga van, azt a meg nem hívás által el nem veszt­heti , ennek kimondásából nem következik az, hogy ő felsé­gének nem volna joga meghívni, ’s a felírások által csak az mondatik ki, hogy a kormány ebeli kötelességét nem teljesí­tette. ’S midőn a meg nem hivás jogot el nem vehet, a meg­hívott meg nem jelenése által büntetés alá kerül. E szempont­ból indult ki szóló, mikor a gr. Rhédey meghivatása iránti üze­net tárgyalásakor felszólalt, miszerint a megjelenési jogot a meghívástól fel nem tételezi, a miben akkor a t. rr. osztoztak, ’s elnök ő magának sem volt ellene észrevétele. Miket királyi személynök ő maga a felső tábla nem rendezett állására nézve felhozott, szóló nem látja szükségét belebocsátkozni abba, kit illet a jelen határozat. Nem is szól a határozat azokról, kik­nek megjelenési joguk kétséges, de kiknek joguk törvény és törvényes szokáson alapul. ’S ha a magas elnök az elvet a törvényhatóságokra nézve kétségtelennek látja, tisztán áll az a földre nézve is, kiknek megjelenési joguk a törvényhatósá­gokéval egyenlő alapon nyugszik , ’s ezen elvnek kétségbeho­zása egy olly kérdésnek volna megelőzése, melly a felső tábla coordinatiojához tartozik. Kir. személynök: Jól emlékszik, hogy Pest köv. előhozta a jelen kérdést, de miután az akkori izenet a szokott módon volt szerkesztve , ’s a többség mellette állt, nem látta szükségét, hogy azon kérdés vitatkozás alá bocsáttassák. Más észrevétele az, hogy a meghívást szükségesnek látja , ’s a fő­rökre nézve a kérdés alatti elv alkalmazását gyakorlati nehéz­ségekbe ütközőnek véli. Lónyay G. Zemplén köv. : Pest követének észrevételei­hez még azt adja, hogy miután a kir. személynök kije­lentése szerint szükségesnek tartja, hogy a főrrdek k. meg­hívó levél által hivassanak meg az országgyűlésre, ez benne aggodalmat szül, mert ez hasonló esetet idézhetne elő , mint Erdélyben a guberniumi tagokra nézve. Kir. személynök: A §. mellett kimondja a többséget. Hubay J. országbirói itélőmester: Olvassa izenetét a kir. és írnek a vágui helyi prépost és szabad kir. Pozsony városa követeinek meg nem jelenése tárgyában tett határozatuk iránt ő cs. k. főhgségéhez, az ország nádorához. — Olvassa továbbá báró Baldaccy Antal országgyűlésre meghivatása — ’s az 184fik évi sept. bán ő felségéhez felküldött bányatörvény­könyvre kiadandó k­k. válasza sürgetését tartalmazó felírás fel­­terjesztése iránti izeneteket és felirási javaslatokat, mik iránt észrevétel nem lévén Ghiczy K. nádori itélőmester. Olvassa izenetét a kk. és írnek a magas fervhez a magyar honosítás és külföldiekről szóló törvényjavaslat felöl, — ’s utána a t.javaslatot. Kir. sz­emélynek: A 3. §. 2. pontjára nézve, melly szerint a honosításra elengedhetlen feltételül kívántatik meg, hogy a honositandó külföldi alattvaló lenni megszűnjék, — nem tudja, hogy a t. rr. az ausztriai birodalombelieket is kül­földieknek veszik-e, ’s ha nem , akkor e pontot világosabban kivánja kifejeztetni. Vi­d és s J. Vas köv.: A honosításra elengedhetlen fel­tételül a magyar nyelv tudását is kivánja soroztatni, nálunk a nemzetiség nem állván olly biztos lábon, mint más alkotmá­nyos nemzeteknél. Bónis S. Szabolcs köv.: A kir. személynök ő magának kérdésére azt feleli , hogy az ausztriaiak szinte külföldieknek vétetnek; egyébként a magyar nyelvet ő is conditio sine qua non gyanánt feltételül tekinti. Kir. személynök : Illy értelemben lényeges észrevé­tele van. Véleménye szerint tekintetbe kell venni azon kap­csolatot, melly Magyarország ’s az ausztriai birodalom közt létezik, ’s az eddigi gyakorlatot. Ezen §. szerint hg Eszter­­házy és gr. Battyányi családok, kik Styriában is Landslan­­dok, ’s igy ausztriai alattvalók is, magyarok lenni megszűn­nének, vagy jószágaikat eladni lennének kénytelenek. Ezen viszonyokat megszüntethetőknek nem látván, felszólítja a kk. és riket, hogy az ausztriai alattvalókra nézve különbséget tenni szíveskedjenek. Tolnay K. (Zala) , I­n­ke­y Zs. (Somogy) , K­u­b­i­c­z­a P. (Trencsin), T­a­body P., (Ung) Kende Zs. (Szatmár), S­zl­uh­a I. (Jászkun ker.), Schnée L. (Heves), Aszta­los P. (Marmaros), Olgyay T. (Pozsony), Simon J. (Sopron), K­o­m­­­ó­s­y L. (Debreczen) , Jagasics L. (Esz­tergom) a vasi indítványt rövid kijelentéseikben pártolják. Biró L. szatmári kápt. köv.: Az elengedhetlen feltételek *) Lásd jan: Zdiki 728. sz.

Next