Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)
1848-02-05 / 753. szám
Eten lapok hétfőt kivéve naponkint jelennek meg. Előfizetési ár félévre Pozsonyban és Pesten helyben boríték nélkül 7 ft, postán borítékban hetenkint kétszer küldve 8 ft 24 kr, hatszor küldve 9 ft 12 kr. p. p. A hirdetmények minden négyszer hasábozott apróbetűs soráért vagy ennek helyéért 5 p. kr, a kettős sorért pedig 10 p. kr. fizettetik. Szombat 753 BUDAPESTI Februar 5. 1848. HÍRADÓ. Előfizethetni Pozsonyban a kiadó-hivatalban, ventur-utczai Zierer-házban 114. szám alatt földszint, és Pesten hatvanvutczai Horváth - házban 583. szám alatt földszint és minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba és külföldre menendő példányok csak a bécsi császári királyi főpostahivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország ésErdély. Országgyűlés. A febr. 3-i orsz. ülés vége. XXIX. orsz. ülés a m. töröknél febr. 4én. (Tárgy: örökváltság ’s magyar nyelv és nemzetiség.) Igazítás. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Poroszország. Olaszország. Hivatalos és magánhirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Országgyűlés A febr. 3-ai XXVIII. főrendi ülés vége. Gróf Cziráky J. : Az örökváltság üdvös volta nemcsak hazánk politikai állására, földművelésünk , iparunk és kereskedésünk felvirágoztatására, és ezáltal milliónyi honlakosunknak biztosítandó jövőjére nézve lebeg szemei előtt , mint hatalmas tényező ,s mert ezen ügy teljes elrendezése által az adó és ősiség igazságos alapra helyeztethetik; de főleg mivel a földesurak érdeke kivánja, hogy ezen ügy mielőbb tisztába hozassák , különösen azon kapcsolatnál fogva , mellyben a közbirodalom többi tartományai irányában létezünk, hol milly határozottsággal történnek e kérdés megoldására sikeres gyakorlati előlépések, tudva van, és a hátramaradást nemzetünk csak nagy kárával tapasztalná. Törekednünk kell minden becsületes úton módon az úr és jobbágy közti kérdéseknek, nem az eddig fenálló hűbéri törvényeknek foltozgatásával , mitől a m. forr. már múlt országgyűlésen megtagadók beleegyezésöket, de teljes elintézésére. Nem tartozik azok közé szóló , kik az úrbéri viszonyokat igazságtalanság avagy jogelismerés következményének vallják , hiszi, hogy ezek felett palctát törni nem lehet, de az azokat előidéző körülmények megváltoztak , a jelen körülményekkel , mint egy nagy státusférfi, mondá a múlt hongyűlésen , meg kell alkudnunk, miben ha mindig az örök igazság nem is , de a méltányosság szolgáljon kibontakozási alapul. Midőn ilyenkor a cselekvés pillanata beáll, a lelkesedés helyébe a higgadt meggondolásnak kell lépni, örvend szóló , hogy a törvényhozás a kor igényeire és a kir. előadásokban nyilvánult fejdelmi szándékra figyelve , e téren kezdeményező a kérdést , mellynek sikerdús megoldása végett, mire szóló áldozattal is kész, a józanul értelmezett szabad föld eszméjének életbe léptetése szükséges. Készséggel találkozva e téren a t. rrkel, az országos választ, kiküldetéséhez járul, az örökváltság eddigi eredménytelenségét pénz és hitel-hiánynak tulajdonítván. ’S itt a t. rr. által irányul felállított, földesurr a kötelező elv elemezésébe bocsátkozik. Jogi szempontból az egyoldalú kényszerítési elv alkalmazásába beleegyezni ne tudna , a kényszerítést mind a földesurra, mind a jobbágyra kellene felállítani, de erre nézve kivihetlensége miatt alig ajánlható. Az örökváltság — szerződés, a szerződésnek alapja a szabad beleegyezés, mellyet a kényszerítés kizár. És igy jogi szempontból az elv ki nem állja a tűzpróbát. De státuspolitikai és törvényhozási szempontból, hol az örök igazságot a méltányosság pótolja , e kérdés becsületes megoldására meg kell kísérteni mindent. E szempontból a rt. által felállított elv tökéletes kármentesítés melletti alkalmazása malum necessariummá válhatik , nehogy az ügy szentsége az ország kárára hatalmaskodók daczoskodásán hajótörést szenvedjen. E drasticus elv lehetőségét tehát elismerve, kérdi továbbá okoskodásának lánczolatán szóló, szükséges és hasznos-e a discussiók jelen stádiumában ennek országos határozatkinti kimondása?— Általános elvek elvonult kimondásának nem barátja. E tekintetben óvatosságra inti az országgyűlési tapasztalás. Az illy elvkimondással karöltve jár azon balhiedelem , hogy az egyedüli üdv csak ebben rejlik. Máskint állana a dolog, ha az illy irányelvek rögtön életbe léphetnének , de ha csak megpendíttetnek, az idő fejleményei, mikben az eszmék megérnek, sokszor más fordulatot adnak , amikor megtörténhetik , hogy a diétái a conclusumok törte után járva , a legérdekesebb kérdések olly körbe sodortatnak , miből a hozandó institutiók kára nélkül ki nem bontakozhatnak. A jelen elvre alkalmazván eme meggyőződését, midőn a választmány kezeit megkötni nem akarja, kérdi, szükséges avagy hasznos-e ez elvnek kimondása ? Ha az elv a jelen orsz.gyűlésen lép életbe, úgy annak jelenlegi kimondása a dolgon mit sem változtat, mert az a választm. munkálata tárgyalásakor is megtörténhetik. Ha pedig — mit szóló fájlalna — törvény nélkül térnénk haza, ekkor a dictáié conclusummá vált elvet hasznosnak nem , de veszélyesnek tartaná, mert az illy határozatnak megváltoztatása fehér hollónál is ritkább tünemény, az időnkint fejlődő eszméknek alkalmazását kizárja, ’s az eddigi törvény szerinti szabad egyezkedéseket nehezíti , mennyiben általa a föld népében ábrándos igények támasztatnak , melly az országos határozatnak törvényi erőt szokott tulajdonítani, sőt az illy elv kimondása izgatásra is nyit kaput, mit kerülni a törvényhozás ’s önmagunk érdekében áll. Illy értelemben pártolva a t. rr. üzenetét, ha előadása többségre nem találna, báró Vay Miklós koronaőrő excjának indítványában is megnyugszik. Gr. Almássy Móricz: A szőnyegen levő úrbéri viszony megszüntetése módjára nézve a t. rrkel egyet nem értvén, az orsz. választmány kiküldetésének szükségét látja, hogy ezen fontos, de szövevényes ügy részleteire nézve a két tábla közti egyesség mielőbb létesüljön ; melly választmánynak hatáskörét azonban az általános elv kimondásával megnehezíteni nem kivánja, az csak módokról és eszközökről gondoskodván, mikép lehessen legczélszerűebben az úrbéri viszonyokból kibontakozást eszközölni. A t. rrk. tapasztalásra hivatkoznak , melly szerint a fenálló törvény engedményezése a földesur beleegyezésétől tételeztetvén fel, kivánt sikerre nem vezetett; — ez ügyben bővebb tapasztalásszerzésre a lefolyt hét év még nem volt elegendő, hogy ez oket felállítani lehessen. Valamint a kir. előadásokban sincs még a kényszerítő törvény hozatala nyilván kifejtve, ott csak az mondatván, hogy a jelen engedélyező törvénynél hathatósb engedélyezések kívántatnak. De nem is találja czélirányosnak a kényszerités elvét alkalmazni mindaddig, mig e részben más gyengédebb módokhoz nyúlni lehet. Melly okból gr. Cziráky J. véleményéhez csatlakozik, ’s ha az többséget nem nyerne, azon esetre koronaőrő excellja indítványát elfogadja. Tihanyi Ferencz temesi gróf: Én is azok közé tartozom , kik a jelen országgyűlésnek nagy teendői közé számítják az örökváltságot, és valamint az adóteher közös viselése a nm. főrök hozzájárulásukkal helyesen hányoztatott, úgy szükségesnek tartom , hogy az örökváltság sikeritésére törvény által kellő módok határoztassanak, és csak így szüntethetik meg ellenünk az adóteher közös viselésében minden további követelés, ha ez iránt, t. i. az örökváltságra nézve tisztában vagyunk, mert nem lehet tagadni, hogy e nélkül a közös adózás mindenkor egyoldalú marad, van e két kérdésben rokonság, mind a kettő követelő, de mégis nagy a különbség, mert a közös adózásban a nemzetnek eddig nem adózó osztályától minden kárpótlás nélkül a rendes adózás kívántatik , de ezen is már elvileg túl vagyunk ; az örökváltságban pedig követeltetik a földesúrtól, hogy birtokának egy nevezetes részét tökéletes kármentesítés mellett adja át, mellynek jelenleg már csak feltételes tulajdonosa, és az adózó földesura iránt tartozó használója, egymástól elválhatlanul bírják és használják. Ezen is már két év óta túl vagyunk , nem is a jelen országgyűlésnek gyermekei ezek , hanem eraberkort érvén a mi feladásunk kellő óvatossággal és méltányossággal azokat életbe léptetni; fejlődtek ezek számos éveken át, midőn időnk volt békében inkább magunkkal foglalkozni és magunkkal számot vetni ; vannak ezeknek nyomai a közelebbi 22 év alatt alkotott törvényekben , országgyűlési iratokban, számos folyó és hírlapokban , és remélem, nem hibázom, midőn állítom, nincsen köztünk ki nem volna meggyőződve, hogy itt az ideje és kívánatos is, mikép a nemzetnek birtoktalan osztálya a jogos birtokos kielégítésével, tulajdonnal bírjon. — Ekép lévén meggyőződve, az örökváltságot komolyan kell akarni, az 1841iki engedményező törvénynél tovább kell menni, és én azt hiszem, hogy a kötelező törvényt mellőzni nem lehet, természetesen magától értetvén, hogy csak ott léphet elő a kényszerítés, hol a tökéletes kielégíttetés mellett a földesúr mégis ellenezné az örökváltságot, mi nem lehetetlen, kivált ha kötelező törvény nem fog létezni; de tagadni nem lehet, hogy mindnyájan és mindenben még nem vagyunk előítéletek nélkül. — Eféle kötelező törvény csupán a földesurat illetheti és csak így lehet kivihető, mert ott, hol a váltságra szándék és kivált mód hiányzik, a kényszerítés hamar megszűnik; de különben is azt tartom, hogy az örökváltság által az adózóknak jobb léte a földesur kármentesítésével, nem pedig nyereségével czéloztatik ; ha tehát valamelly községnek mostani állapota kedvezőbbnek tetszik ,s magával számot vetve azt hiszi, hogy kevesebb kamatot fizet most földesurának, mint fizetne azon tőke után, mellyel magát megválthatná, kényszeríteni nem lehet; hiszem is, hogy lesznek hazánkban számos illy esetek, kivált hol szerencsésebb éghajlatban kedvező örökös szerződések léteznek, de ha lehetne a jobbágyot megváltásra kényszeríteni, mielőttem képtelen, történhetnék nem ritkán az is, hogy a földesúr a legtökéletesebb kármentesítés mellett is jobbágyai terheltetésével még nagy tőkét is nyerne ’s illy esetekben , úgy tartom, a törvény czélját vesztené. — De úgy látom, a t. rv. sem veszik, de nem is vehetik a kényszerítő törvényt más értelemben, a kir. előadások folytán tevén indítványukat, az 1840iki 7ikt.czikket mellőzni nem szándékoznak, ’s illy értelemben a rr. izenetét pártolnám, hanem nem látom helyén, hogy az általok kitűzött elv, mellyből a kötelező törvény következik, olly átalánoságban a földesurat vádolólag kitüzessék. — Én annak okát, hogy 7 év óta azon engedményező törvénynek olly kevés sikerét tapasztaltuk, sem a földesurban, sem a magát megváltani kívánóban nem találom, hanem találom inkább azon engedményező törvényben , melly sem módokat sem kellékeket nem határoz, mikép kellene a megváltásnak történnie, holott kellett volna é s lehetett volna módokat is határozni; biztosította volna legalább azon tőkéket minden más tartozások felett, mellyek az örökmegváltásból erednek; növekedett volna e kép nevezetesen a magokat megváltani kívánóknak hitele földesuraiknál ’s idegeneknél; de nem lehet tagadni, hogy ezen engedményező törvényt kevéssel megelőző ’s egyidejű úrbéri ’s váltótörvények az örökváltságbeli szándékot inkább nehezítették , mert az úrbéri birtokkal jelenleg sem a földesúr sem az azt használó nem szabad; létezik benne egy harmadiknak eminens joga, a váltóképesség pedig mindenkire kivétel nélkül, ’s igy az adózókra is terjesztetvén ki, számos visszaéléseknek ’s csempészkedéseknek kitéve a kölcsönözés mindinkább nehezittetett. Lehetne még számos okot előhozni, de ezek inkább a részletes tárgyaláshoz tartoznak ; ide számitom azokat is, mellyek a mai tanácskozásban előhozattak a részletes vagy átalános megváltásról ’s annak módjairól, jelesül föld által vagy munka által elégitessék-e ki a földesur; kicsoda legyen ’s mikép alakittassék azon bíróság, melly a tökéletes kármentesítést elhatározná. Mindezek, mint mondom részletes tárgyaláshoz ,s így inkább az országos választmányhoz tartoznak, miért is e részbeni részletes nézeteimet fentartom akkorra, midőn azon általam is óhajtott orsz. választmány munkálata élénkbe fog terjesztetni. Ezek után koronaőr báró Vay ő úm. kevés megjegyzésemet é s nézeteimet némileg kimerítvén , járulok ahoz , azon esetre pedig, ha ezen vélemény kisebbségben maradna, járulok magos gr. Cziráky János úrhoz, ki ugyan a választmányt átalánosságban a kötelező törvény nélkül kiküldetni kivánja, de ahoz, mit némelly igen tisztelt szónoktól hallottam, a kölcsönös kényszerítő törvényjavaslathoz, semmi esetre sem tudok járulni. Gr. Teleki László: Miután az alapeszmére nézve eltérő nézetek nincsenek, szeretné, ha általános elvekben megállapodás történhetnék. A szomszéd tartományokban események, az úrbéri viszonyokra nézve keserűséget és tanúságot foglalnak magukban. A keserűséget el kell felejteni, a tanúságot pedig haszonra kell fordítani; ezen eseményekből tanúságot meríthet mind a hazafi, mind az aristocratia, mind pedig az önző. A hazafira nézve tanúság az, hogy az úrbéri viszonyok között a haza nagy nem lehet, és hogy ez az, mi alkotmányunkat leginkább népszerűtlenné teszi, mert míg ez fenáll, addig a néptől alkotmány iránti szeretetet kívánni nem lehet; népképviselet által pedig rajta segíteni nem tudunk. Meríthet tanúságot az aristocratia, mert amelly veszély fenyegeti a hazát, leginkább fenyegeti az aristocratiát; tehát neki van legnagyobb érdekében az úrbéri viszonyt megszüntetni. Az önzőre nézve is tanúság rejlik ezen eseményekben, amennyiben láthatja, miszerint az úrbéri kibontakozást akkor kell eszközleni, midőn még teljes kárpótlást kap, mert később az úrbéri munkák becse kevesedni fog, utóbb pedig lehet, hogy egészen semmivé leend. — E tekintetben tehát a vélemények nem különböznek , hanem különböznek a mód iránt. De ha az úrbéri viszonyokbeli kibontakozást igazán óhajtjuk , szükséges, hogy ez országos intézkedés által történjék. Erre nézve ismét különböző elvek javasoltatnak. Szóló gróf nézete szerint mindent magában foglal azon vélemény, miszerint a jobbágynak a legnagyobb könnyűség adassák a maga megváltására, és a szabad egyezkedésre mentül szélesebb tér engedtessék, és hogy ha országosan akarunk intézkedni, ezt mindenek beleegyezésétől feltételezni nem lehet, mert úgy egy lengyel vetőt hoznánk be. Ha tehát az általános intézkedés elvét elfogadjuk , akkor a kényszerítésnek is helye van, de azért a választmányra nézve sem az egyoldalú, sem a kétoldalú kényszerítés elvének kijelentését nem kívánja, mivel a választmánynak olly tág alapot kíván adatni, hogy az a tárgyat a maga egész nagyszerűségében tárgyalhassa. Gr. Cziráky J. véleményére nézve azt mondja , miszerint ő is úgy találja ugyan, hogy az elveket előlegesen nem kell kijelenteni, de a kényszerítés elvére nézve másként van, mert országos sikert kényszerítés nélkül el nem érhetünk. Ennél fogva a választmánynak utasítást kíván adatni, és erre nézve általános elvek kitűzését szükségesnek látja, mert különben a választmány nem tudná, hogy mire fektesse munkálatát. Ami azt illeti, hogy ezáltal a főrendek előre megkötik magukat, ez nem áll, mert részletes törvényjavaslat beleegyezésük nélkül életbe léptetni nem fog. Illy értelemben pártolja a koronaerő excija indítványát, hanem illy formán kívánna a választmánynak utasítást adatni. Igyekezzék a választmány olly javaslatot készíteni, hogy az úrbéri viszonyokbeli kibontakozás a földes urnák tökéletes kármentesítése mellett, országosan eszközöltessék még pedig úgy , hogy a jobbágynak több könnyűség nyujtassék financiális intézkedések s más módok lehetősége által, a szabad egyezkedésnek lehető tág tér engedtessék, és az örökváltság sikere egyesek beleegyezésétől felne tételeztessék. — Indítványát a m. főrendek figyelmébe ajánlja. B. Vay Miklós koronaőr . Azokat illetőleg, mellyeket m. gróf Szapáry Antal ’s gr. Erdődy Sándor urak mondottak , meg kell jegyeznem, miszerint az ő kivánatuknak az én igénytelen indítványom némileg megfelel ugyan, — de az elsőt nem elégítheti ki egészen, ha ő a jobbágyra is épen olly mértékben akarja kimondani a kötelezés eszméjét, mint a földesurra; — ez nem is lehet. — Ugyanis különbség lenne a közt, ha mi a tökéletesen kármentesítendő földesurat arra akarnók kötelezni, hogy vegye fel a parasztnál elocalt jelenleg nem igen híresen kamatozó tőkéjét, — és a közt, ha a parasztot akarnák kényszeríteni egy, nála felmondhatatlanul létező, tőkének lefizetésére. — Elég e tekintetben annyit mondani, mint én indítványoztam! — A gr. Erdődy által érintett 300 milliót illetőleg , magam is azt hiszem , hogy hibás a számítás, — de meg vagyok róla győződve, hogy ha hitelintézetünk lesz, hitele e felett a föld népének, hogy egyebütt is szerezhet pénzt magának, földdel válthatja meg magát ’s gr. Szapáry szerint még munkával is , — sok milliókkal felérő mód leszen mindenesetre kezében ,s ha különben is fog eszélyesen ösztönöztetni, lesz sikere csak hamar az örökváltságnak. Ami m. gr. Teleki László előadását illeti, abból elfogadok két dolgot, t. i. hogy a permissiv törvények épségbeni fenmaradása emeltessék ki lehető legnagyobb világossággal már üzenetünkben is, a másik, mire szintúgy reáállok az.