Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)

1848-02-05 / 753. szám

Eten lapok hétfőt kivéve na­­­ponkint jelennek meg. Előfize­tési ár félévre Pozsonyban és Pesten helyben boríték nél­kül 7 ft, postán borítékban he­­tenkint kétszer küldve 8 ft 24 kr, hatszor küldve 9 ft 12 kr. p. p. A hirdetmények minden négyszer hasábozott apróbetűs soráért vagy ennek helyéért 5 p. kr, a kettős sorért pedig 10 p. kr. fizettetik. Szombat 753 BUDAPESTI Februar 5. 1848. HÍRADÓ. Előfizethetni Pozsonyban a kiadó-hivatalban, ventur-utczai Zierer-házban 114. szám alatt földszint, és Pesten hatvanv­­utczai Horváth - házban 583. szám alatt földszint és min­den kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba és kül­földre menendő példányok csak a bécsi császári királyi fő­postahivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és­­Erdély. Ország­gyűlés. A febr. 3-i orsz. ülés vége. XXIX. orsz. ülés a m. töröknél febr. 4én. (Tárgy: örökváltság ’s magyar nyelv és nem­zetiség.) Igazítás. Külföld. Nagybritannia. F­rancziaország. Po­roszország. Olaszország. Hivatalos és magánhirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Országgyűlés A febr. 3-ai XXVIII. főrendi ülés vége. Gróf Cziráky J. : Az örökváltság üdvös volta nem­csak hazánk politikai állására, földművelésünk , iparunk és kereskedésünk felvirágoztatására, és ezáltal milliónyi hon­­lakosunknak biztosítandó jövőjére nézve lebeg szemei előtt , mint hatalmas tényező ,s mert ezen ügy teljes elrendezése által az adó és ősiség igazságos alapra helyeztethetik; de főleg mivel a földesurak érdeke kivánja, hogy ezen ügy mi­előbb tisztába hozassák , különösen azon kapcsolatnál fogva , mellyben a közbirodalom többi tartományai irányában léte­zünk, hol milly határozottsággal történnek e kérdés megoldá­sára sikeres gyakorlati előlépések, tudva van, és a hátra­maradást nemzetünk csak nagy kárával tapasztalná. Töreked­nünk kell minden becsületes úton módon az úr és jobbágy közti kérdéseknek, nem az eddig fenálló hűbéri törvényeknek fol­­tozgatásával , mitől a m. forr. már múlt országgyűlésen meg­tagadók beleegyezésöket, de teljes elintézésére. Nem tartozik azok közé szóló , kik az úrbéri viszonyokat igazságtalanság avagy jog­elismerés következményének vallják , hiszi, hogy ezek felett palctát törni nem lehet, de az azokat előidéző körülmények megváltoztak , a jelen körülményekkel , mint egy nagy státusférfi, mondá a múlt hongyűlésen , meg kell alkudnunk, miben ha mindig az örök igazság nem is , de a méltányosság szolgáljon kibontakozási alapul. Midőn i­lyen­­kor a cselekvés pillanata beáll, a lelkesedés helyébe a higgadt meggondolásnak kell lépni, örvend szóló , hogy a törvény­­hozás a kor igényeire és a kir. előadásokban nyilvánult fej­­delmi szándékra figyelve , e téren kezdeményező a kérdést , mellynek sikerdús megoldása végett, mire szóló áldozattal is kész, a józanul értelmezett szabad föld eszméjének életbe léptetése szükséges. Készséggel találkozva e téren a t. rrkel, az országos választ, kiküldetéséhez járul, az örökvált­ság eddigi eredménytelenségét pénz és hitel-hiánynak tulaj­donítván. ’S itt a t. rr. által irányul felállított, földesurr a köte­lező elv elemezésébe bocsátkozik. Jogi szempontból az egy­oldalú kényszerítési elv alkalmazásába beleegyezni ne tudna , a kényszerítést mind a földes­urra, mind a jobbágyra kellene felállítani, de erre nézve kivihetlensége miatt alig ajánlható. Az örökváltság — szerződés, a szerződésnek alapja a szabad beleegyezés, mellyet a kényszerítés kizár. És igy jogi szem­pontból az elv ki nem állja a tűzpróbát. De státuspolitikai és törvényhozási szempontból, hol az örök igazságot a méltá­nyosság pótolja , e kérdés becsületes megoldására meg kell kísérteni mindent. E szempontból a rt. által felállított elv tö­kéletes kármentesítés melletti alkalmazása malum necessa­­riummá válhatik , nehogy az ügy szentsége az ország kárára hatalmaskodók daczoskodásán hajótörést szenvedjen. E dra­­sticus elv lehetőségét tehát elismerve, kérdi továbbá okos­kodásának lánczolatán szóló, szükséges és hasznos-e a dis­­cussiók jelen stádiumában ennek országos határozatkinti ki­mondása?— Általános elvek elvonult kimondásának nem ba­rátja. E tekintetben óvatosságra inti az országgyűlési tapasz­talás. Az illy elvkimondással karöltve jár azon balhiedelem , hogy az egyedüli üdv csak ebben rejlik. Máskint állana a dolog, ha az illy irányelvek rögtön életbe léphetnének , de ha csak megpendíttetnek, az idő fejleményei, mikben az esz­mék megérnek, sokszor más fordulatot adnak , a­mikor meg­történhetik , hogy a diétái a conclusumok törte után járva , a legérdekesebb kérdések olly körbe sodortatnak , miből a ho­zandó institutiók kára nélkül ki nem bontakozhatnak. A jelen elvre alkalmazván eme meggyőződését, midőn a választmány kezeit megkötni nem akarja, kérdi, szükséges avagy hasz­nos-e ez elvnek kimondása ? Ha az elv a jelen orsz.gyűlésen lép életbe, úgy annak jelenlegi kimondása a dolgon mit sem változtat, mert az a választm. munkálata tárgyalásakor is megtörténhetik. Ha pedig — mit szóló fájlalna — törvény nélkül térnénk haza, ekkor a dictáié conclusummá vált elvet hasznosnak nem , de veszélyesnek tartaná, mert az illy ha­tározatnak megváltoztatása fehér hollónál is ritkább tüne­mény, az időnkint fejlődő eszméknek alkalmazását kizárja, ’s az eddigi törvény szerinti szabad egyezkedéseket nehezíti , mennyiben általa a föld népében ábrándos igények támasztat­nak , melly az országos határozatnak törvényi erőt szokott tulajdonítani, sőt az illy elv kimondása izgatásra is nyit ka­put, mit kerülni a törvényhozás ’s önmagunk érdekében áll. Illy értelemben pártolva a t. rr. üzenetét, ha előadása több­ségre nem találna, báró Vay Miklós koronaőr­ő excjának indítványában is megnyugszik. Gr. Al­m­á­s­s­y Móricz: A szőnyegen levő úrbéri viszony megszüntetése módjára nézve a t. rrkel egyet nem értvén, az orsz. választmány kiküldetésének szükségét látja, hogy ezen fontos, de szövevényes ügy részleteire nézve a két tábla közti egyesség mielőbb létesüljön ; melly választmánynak hatáskö­rét azonban az általános elv kimondásával megnehezíteni nem kivánja, az csak módokról és eszközökről gondoskodván, mikép lehessen legczélszerűebben az úrbéri viszonyokból­ ki­bontakozást eszközölni. A t. rrk. tapasztalásra hivatkoznak , melly szerint a fenálló törvény engedményezése a földesur be­leegyezésétől tételeztetvén fel, kivánt sikerre nem vezetett; — ez ügyben bővebb tapasztalásszerzésre a lefolyt hét év még nem volt elegendő, hogy ez oket felállítani lehessen. Va­lamint a kir. előadásokban sincs még a kényszerítő törvény hozatala nyilván kifejtve, ott csak az mondatván, hogy a je­len engedélyező törvénynél hathatósb engedélyezések kíván­tatnak. De nem is találja czélirányosnak a kényszerités elvét alkalmazni mindaddig, mig e részben más gyengédebb mó­dokhoz nyúlni lehet. Melly okból gr. Cziráky J. véleményé­hez csatlakozik, ’s ha az többséget nem nyerne, azon esetre koronaőr­ő excellja indítványát elfogadja. Tihanyi Ferencz temesi gróf: Én is azok közé tarto­zom , kik a jelen országgyűlésnek nagy teendői közé számít­ják az örökváltságot, és valamint az adóteher közös viselése a nm. főrök hozzájárulásukkal helyesen h­ányoztatott, úgy szükségesnek tartom , hogy az örökváltság sikeritésére tör­vény által kellő módok határoztassanak, és csak így szüntet­hetik meg ellenünk az adóteher közös viselésében minden to­vábbi követelés, h­a ez iránt, t. i. az örökváltságra nézve tisztában vagyunk, mert nem lehet tagadni, hogy e nélkül a közös adózás mindenkor egyoldalú marad, van e két kérdés­ben rokonság, mind a kettő követelő, de mégis nagy a kü­lönbség, mert a közös adózásban a nemzetnek eddig nem adó­zó osztályától minden kárpótlás nélkül a rendes adózás kíván­tatik , de ezen is már elvileg túl vagyunk ; az örökváltság­­ban pedig követeltetik a földesúrtól, hogy birtokának egy ne­vezetes részét tökéletes kármentesítés mellett adja át, melly­nek jelenleg már csak feltételes tulajdonosa, és az adózó föl­desura iránt tartozó használója,­­ egymástól elválhatlanul bír­ják és használják. Ezen is már két év óta túl vagyunk , nem is a jelen országgyűlésnek gyermekei ezek , hanem eraberkort érvén a mi feladásunk kellő óvatossággal és méltányossággal azokat életbe léptetni; fejlődtek ezek számos éveken át, mi­dőn időnk volt békében inkább magunkkal foglalkozni és magunkkal számot vetni ; vannak ezeknek nyomai a közelebbi 22 év alatt alkotott törvényekben , országgyűlé­si iratokban, számos folyó és hírlapokban , és remélem, nem hibázom, midőn állítom, nincsen köztünk ki nem volna meggyőződve, hogy itt az ideje és kívánatos is, mikép a nem­zetnek birtoktalan osztálya a jogos birtokos kielégítésével, tu­lajdonnal bírjon. — Ekép lévén meggyőződve, az örökváltsá­got komolyan kell akarni, az 1841iki engedményező törvény­nél tovább kell menni, és én azt hiszem, hogy a kötelező tör­vényt mellőzni nem lehet, természetesen magától értetvén, hogy csak ott léphet elő a kényszerítés, hol a tökéletes kielé­­gíttetés mellett a földesúr mégis ellenezné az örökváltságot, mi nem lehetetlen, kivált ha kötelező törvény nem fog létezni; de tagadni nem lehet, hogy mindnyájan és mindenben még nem vagyunk előítéletek nélkül. — Eféle kötelező törvény csupán a földesurat illetheti és csak így lehet kivihető, mert ott, hol a váltságra szándék és kivált mód hiányzik, a kény­szerítés hamar megszűnik; de különben is azt tartom, hogy az örökváltság által az adózóknak jobb léte a földesur kármente­sítésével, nem pedig nyereségével czéloztatik ; ha tehát vala­­melly községnek mostani állapota kedvezőbbnek tetszik ,s ma­gával számot vetve azt hiszi, hogy kevesebb kamatot fizet most földesurának, mint fizetne azon tőke után, mellyel magát meg­válthatná, kényszeríteni nem lehet; hiszem is, hogy lesznek hazánkban számos illy esetek, kivált hol szerencsésebb éghaj­latban kedvező örökös szerződések léteznek,­­ de ha lehetne a jobbágyot megváltásra kényszeríteni, mi­előttem képtelen, történhetnék nem ritkán az is, hogy a földesúr a legtökélete­sebb kármentesítés mellett is jobbágyai terheltetésével még nagy tőkét is nyerne ’s illy esetekben , úgy tartom, a törvény czélját vesztené. — De úgy látom, a t. rv. sem veszik, de nem is vehetik a kényszerítő törvényt más értelemben, a kir. előadá­sok folytán tevén indítványukat, az 1840iki 7ikt.czikket mel­lőzni nem szándékoznak, ’s illy értelemben a rr. izenetét pár­tolnám, hanem nem látom helyén, hogy az általok kitűzött elv, mellyből a kötelező törvény következik, olly átalánoságban a földesurat vádolólag kitüzessék. — Én annak okát, hogy 7 év óta azon engedményező törvénynek olly kevés sikerét tapasz­taltuk, sem a földesurban, sem a magát megváltani kívánóban nem találom, hanem találom inkább azon engedményező tör­vényben , melly sem módokat sem kellékeket nem határoz, mikép kellene a megváltásnak történnie, holott kellett volna é s lehetett volna módokat is határozni; biztosította volna leg­alább azon tőkéket minden más tartozások felett, mellyek az örökmegváltásból erednek; növekedett volna e kép nevezetesen a magokat megváltani kívánóknak hitele földesuraiknál ’s ide­geneknél; de nem lehet tagadni, hogy ezen engedményező törvényt kevéssel megelőző ’s egy­idejű úrbéri ’s váltótörvé­nyek az örökváltságbeli szándékot inkább nehezítették , mert az úrbéri birtokkal jelenleg sem a földesúr sem az azt hasz­náló nem szabad; létezik benne egy harmadiknak eminens joga, a váltóképesség pedig mindenkire kivétel nélkül, ’s igy az adózókra is terjesztetvén ki, számos visszaéléseknek ’s csempészkedéseknek kitéve a kölcsönözés mindinkább nehezit­­tetett. Lehetne még számos okot előhozni, de ezek inkább a részletes tárgyaláshoz tartoznak ; ide számitom azokat is, mellyek a mai tanácskozásban előhozattak a részletes vagy átalános megváltásról ’s annak módjairól, jelesül föld által vagy munka által elégitessék-e ki a földesur; kicsoda legyen ’s mikép alakittassék azon bíróság, melly a tökéletes kármen­tesítést elhatározná. Mind­ezek, mint mondom részletes tár­gyaláshoz ,s így inkább az országos választmányhoz tartoznak, miért is e részbeni részletes nézeteimet fentartom akkorra, midőn azon általam is óhajtott orsz. választmány munkálata élénkbe fog terjesztetni. Ezek után koronaőr báró Vay ő úm. kevés megjegyzésemet é s nézeteimet némileg kimerítvén , já­rulok ahoz , azon esetre pedig, ha ezen vélemény kisebbség­ben maradna, járulok magos gr. Cziráky János úrhoz, ki ugyan a választmányt átalánosságban a kötelező törvény nél­kül kiküldetni kivánja, de ahoz, mit némelly igen tisztelt szó­noktól hallottam, a kölcsönös kényszerítő törvényjavaslat­hoz, semmi esetre sem tudok járulni. Gr. Teleki László: Miután az alapeszmére nézve el­térő nézetek nincsenek, szeretné, ha általános elvekben meg­állapodás történhetnék. A szomszéd tartományokban­ esemé­nyek, az úrbéri viszonyokra nézve keserűséget és tanúságot foglalnak magukban. A keserűséget el kell felejteni, a tanú­ságot pedig haszonra kell fordítani; ezen eseményekből tanú­ságot meríthet mind a hazafi, mind az aristocratia, mind pe­dig az önző. A hazafira nézve tanúság az, hogy az úrbéri vi­szonyok között a haza nagy nem lehet, és hogy ez az, mi al­kotmányunkat leginkább népszerűtlenné teszi, mert míg ez fenáll, addig a néptől alkotmány iránti szeretetet kívánni nem lehet; népképviselet által pedig rajta segíteni nem tudunk. Meríthet tanúságot az aristocratia, mert a­melly veszély fe­nyegeti a hazát, leginkább fenyegeti az aristocratiát; tehát neki van legnagyobb érdekében az úrbéri viszonyt megszün­tetni. Az önzőre nézve is tanúság rejlik ezen eseményekben, a­mennyiben láthatja, miszerint az úrbéri kibontakozást ak­kor kell eszközleni, midőn még teljes kárpótlást kap, mert később az úrbéri munkák becse kevesedni fog, utóbb pedig lehet, hogy egészen semmivé leend. — E tekintetben tehát a vélemények nem különböznek , hanem különböznek a mód iránt. De ha az úrbéri viszonyokbeli kibontakozást igazán óhajtjuk , szükséges, hogy ez országos intézkedés által tör­ténjék. Erre nézve ismét különböző elvek javasol­tatnak. Szóló gróf nézete szerint mindent magában foglal azon vélemény, miszerint a jobbágynak a legnagyobb könnyűség adassák a maga megváltására, és a szabad egyezkedésre mentül szélesebb tér engedtessék, és hogy ha országosan akarunk intézkedni, ezt mindenek beleegyezésétől feltételezni nem lehet, mert úgy egy lengyel vetőt hoznánk be. Ha tehát az általános intéz­kedés elvét elfogadjuk , akkor a kényszerítésnek is helye van, de azért a választmányra nézve sem az egyoldalú, sem a két­oldalú kényszerítés elvének kijelentését nem kívánja, mivel a választmánynak olly tág alapot kíván adatni, hogy az a tárgyat a maga egész nagyszerűségében tárgyalhassa. Gr. Cziráky J. véleményére nézve azt mondja , miszerint ő is úgy találja ugyan, hogy az elveket előlegesen nem kell kijelenteni, de a kényszerítés elvére nézve másként van, mert országos sikert kényszerítés nélkül el nem érhetünk. Ennél fogva a vá­lasztmánynak utasítást kíván adatni, és erre nézve általános elvek kitűzését szükségesnek látja, mert különben a választ­mány nem tudná, hogy mire fektesse munkálatát. A­mi azt illeti, hogy ez­által a főrendek előre megkötik magukat, ez nem áll, mert részletes törvényjavaslat beleegyezésük nélkül életbe léptetni nem fog. Illy értelemben pártolja a koronaer­ő excija indítványát, hanem illy formán kívánna a választ­mánynak utasítást adatni. Igyekezzék a választmány olly ja­vaslatot készíteni, hogy az úrbéri viszonyokbeli kibontako­zás a földes urnák tökéletes kármentesítése mellett, országo­san eszközöltessék még pedig úgy , hogy a jobbágynak több könnyűség nyujtassék financiális intézkedések s más módok lehetősége által, a szabad egyezkedésnek lehető tág tér en­gedtessék, és az örökváltság sikere egyesek beleegyezésétől felne tételeztessék. — Indítványát a m. főrendek figyelmébe ajánlja. B. Vay Miklós koronaőr . Azokat illetőleg, mellyeket m. gróf Szapáry Antal ’s gr. Erdődy Sándor urak mondottak , meg kell jegyeznem, miszerint az ő kivánatuknak az én igény­telen indítványom némileg megfelel ugyan, — de az elsőt nem elégítheti ki egészen, ha ő a jobbágyra is épen olly mér­tékben akarja kimondani a kötelezés eszméjét, mint a földes­­urra; — ez nem is lehet. — Ugyanis különbség lenne a közt, ha mi a tökéletesen kármentesítendő földesurat arra akarnók kötelezni, hogy vegye fel a parasztnál elocalt jelen­leg nem igen híresen kamatozó tőkéjét, — és a közt, ha a parasztot akarnák kényszeríteni egy, nála felmondhatatlanul létező, tőkének lefizetésére. — Elég e tekintetben annyit mondani, mint én indítványoztam! — A gr. Erdődy által érintett 300 milliót illetőleg , magam is azt hiszem , hogy hibás a számítás, — de meg vagyok róla győződve, hogy ha hitelintézetünk lesz, hitele e felett a föld népének, hogy egye­bütt is szerezhet pénzt magának, földdel válthatja meg magát ’s gr. Szapáry szerint még munkával is , — sok milliókkal felérő mód leszen mindenesetre kezében ,s ha különben is fog eszélyesen ösztönöztetni, lesz sikere csak hamar az örökváltság­­nak. A­mi m. gr. Teleki László előadását illeti, abból elfogadok két dolgot, t. i. hogy a permissiv törvények épségbeni fenmaradása emeltessék ki lehető legnagyobb világossággal már üzenetünkben is,­­ a másik, mire szintúgy reáállok az.

Next