Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)
1848-03-31 / 800. szám
Ezen lapok hétfőt kivéve naponkint jelennek meg. Előfizetési ár félévre Pozsonyban és Pesten helyben boríték nélkül 7 ft, postán borítékban hetenkint kétszer küldve 8 ft 24 kr, hatszor küldve 9 ft 12 kr. p. p. A hirdetmények minden négyszer hasabozott apróbetűs soráért vagy ennek helyéért 5 p. kr, a kettős sorért pedig 10 p. kr. fizettetik. Péntek 800. BUDAPESTI Marliner"! Előfizethetni Pozsonyban a Ifidl UNS OJ., SOTO. kiadó-hivatalban, ventur-utezai Zierer-házban 114. szám alatt földszint, és Pesten hatvaniutczai Horváth - házban 583. szám alatt földszint és minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba és külföldre menendő példányok csak a bécsi császári királyi főpostahivatalnál rendeltethetnek meg. 9 Nemzetiségek és osztályok közti béke! monarchia! Alkotmányos szabadság, rend, törvényesség! TARTALOM. Magyarország és Erdély. Országgyűlés. A mart 29. és 30ai ülések mindkét táblánál. A pesti rendbizottmány felszólítása. Nádor ő fensége levele a ministerelnökhöz. Szemere B. beszéde. Megyék: Gübürböl. — A esti takarékpénztár ügyében. Pozsonyi hirfüzér. Külföld. Nagyritannia. Francziaország. Németország. Dánia. Legújabb. Hivatalos és magánhirdetések. MIAGYARORSZÁG és ERDÉLY. POZSONY, mart. 30-án. A Pesti Hírlap érdemes szerkesztősége mart. 25diki lapjában azon nyomorultakról szólván, kik a különféle osztályok közt ingerültséget ’s hamis hirek terjesztésével rendetlenséget szeretnének előidézni, alkalmat vett magának nekünk is leczkét adni azon hir miatt, melly minap a statárium iránt fordult meg lapunkban. Olly időben élünk, midőn polemizálni nehéz ’s azért nem siettünk feleletünkkel, sőt tán egészen el is hagyjuk azt, ha egy, többek által aláírt, ’s majdan adandó nyilatkozatot nem kapunk azon férfiútól, kit a Hírlap, nem tudjuk minő következésénél fogva az általa hirdetett és általunk valósággal óhajtott, „béke, egyetértés és testvéri szeretet“nek , polémiájába kever. Már már mi sem hallgathatjuk el következő észrevételeinket. A statárium iránti hir hihetőleg az első ministeri körlevél félreértéséből származott és el nem terjed é s hozzánk sem jut, ha az, mielőtt az országban szétküldetik, biztos értésünkre esik. Illy fontos hirt elhallgatni nem lehet, ha csak azért is, hogy megcáfoltassék. — A P. H. azt insinuálja, hogy ama monda „a ministerelnök népszerűségének csökkentésére volt gyártva.“ Meglehet, de még valószínűbb az, hogy a hir ollyanoktól eredett, kik bekövetkezhető mozgalmaktól ’s azoknak közepette vagyonuk és személyük veszélyeztetésétől tartottak ; kiknek tehát egy illy jókori rendszabály némi biztosítéknak ’s következőleg nagyon népszerűnek tetszett. Egyébiránt, mik a mi érzelmeink a ministerium ’s a dolgok egész uj rende iránt, bátran hivatkozunk mart. 25., 18. és lediki czikkeinkre ma azokhoz semmi adni valónk sincs. A P. H. azon óhajtását, hogy „politikai lapok élén állók ne utánozzák a kávénénikéket,a collegai szives egyetértéssel osztjuk, sőt követjük is. Mi ritkán szólunk és épen nem fecsegünk. — A szabad sajtó ránk nézve csak azon lényeges változást hozta, hogy most már min magunk vagyunk magunknak censorai, éspedig, érezvén a felelősség súlyát, szigorúbb censorai mint eddig. — A szabad sajtót illetőleg, minden tisztelettel ki kell jelentenünk pesti collegánk ellenében, támaszkodva Kossuthnak erélyes nyilatkozására is, miszerint „Pestet Magyarország urának el nem ismerjük“, hogy mi a sajtószabadságot nem a pesti mozgalomnak köszönjük, mert már annak előtte, az országgyűlés nyilatkozása következésében élveztük. Nem is ismerhetünk el Magyarországon rajta kívül, sem elvileg sem tettleg, senkit törvényhozónak. — Midőn a P. N. — melly úgy hisszük, atyafiságos indulattal, mint „kétségtelen“ dolgot határozza el, hogy „a B. P. H.nak ezentúl eszélyesebbnek kell lenni, mint eddig volt“ — e tekintetben egy kissé tán könnyű szerrel teszi skártba a törvényszerzésnek egyedüli alkotmányos orgánumát; midőn alig kezdetén az egyetemes átalakulásnak már reactiós félelmeket gerjeszt, *) ezáltal a lángoló elmékbe tán olajat önt ’s a régi boszukat újra felszikráztatja: rá bízzuk, elitélni, minő szabályait követte az ildomosságnak. Mi őszintén akarjuk, amit ő, hogy béke és egyetértés legyen közöttünk. Mert a haza olly állapotban van, hogy most nagyobb a szükség, mint valaha, egyesülni minden magasabb elméknek, minden kitünőbb tehetségeknek, azon nagy czélra, melly a dolgok uj rendének békés után megszilárdulása. Azért örömest közöljük a P. H.nak egy újabb, mart. 27diki czikkét is egész terjedelmében. — Országgyülés. A mart. 29ki alsótáblai esti ülések részletei. A kir. leiratokra hozott határozatokat a magos főrvkel is közölni elhatározák a nemzet képviselői, de nem üzenet alakban, nehogy azok vita tárgyául tétessenek, miktől a képviselők tágítani körömnyit sem szándékoznak. Az ítélőmesternek kérdésére, hogy a határozatokat hozzájárulás vagy tudomás végett adja-e át a termék, az válaszoltatott, hogy azokat csak benyújtani tessék, a sorr. lássák, mit szólnak hozzájok. Egyébként, hogy a leiratoknak első hite is zavarokra ne adjon alkalmat, a határozatokkal ellátott resolutiok a holnap Pestre leutazandó gr. Ráday G. főlovászmesternek hiteles alakban kiadatni rendeltettek a végett, hogy azokat a budapesti közönséggel tudatni siessen. ( A férfi válaszizenetek tárgyalása*) A tegnap felolvasott kir. resolutiok itten csakugyan reactio színében jelentek meg. De az illyen reactio csak a reactiónak ártana, arról minden értelmes ember meg van győződve ’s a következés is megmutatta. Aból kiemeljük a nevezetesebb pontokat. A magas forr. azon szóbeli üzenetére, miszerint a kir. táblára esendő újabb teher végett tagjai szaporítassanak , az határoztatott, hogy ezt törvényben kimondani nem szükséges, a kir. tábla tagjainak száma törvényben meghatározva nincs, és a szükséghez képest változhatik, egyébként Kossuth L. minister úr kijelente, miszerint az ausztriai monarchiának nagy szerencsétlensége volt az, hogy minden 1800 lakosra egy consiliarius jutott. — Nálunk pedig a kir. tábla consiliariusainak szaporítására annál kevesebb szükség tapasztaltatott, mert az ősiségi perek súlyától megmenekülvén a kir. tábla, a megszüntetett úri hatóságból reá háramlandó kötelességnek megfelelnie nem lesz nehéz. Hogy az eddig kötött úrbéri örökváltsági szerződések tárgyában a ministérium a legközelebbi országgyűlés ekbe törv.javaslatot terjesszen, a m.formék ezen módosítását a képviselő tábla el nem fogadó, ragaszkodván sajátos eléggé határozott nézetihez , miszerint az illy szerződésekre nézve a ministérium a jelen törvény értelmében az igazság és méltányosság útján járjon el. Nem járulnak a képviselők a tormék azon óhajtásához sem , hogy a városokban a házbér-qualificatio 100 ’s illetőleg 200 ftra feljebb emeltessék, hanem maradnak a 1.javaslatnál és pedig annál inkább, mert ezen qualificationál a kapacitásokról van szó, kiknél egyéb qualificatiokra úgy sincs szükség. Londonban nemcsak a községi, hanem az országos választói qualificatio sem nagyobb 10 fontnál, holott ott nagyobb a hátbér, mint Pesten, noha Pesten is elég drága. A nemzeti őrseregrel s törv.javaslatnak azon rendelete által, miszerint olly helyeken , hol a kiszabott qualificatio mellett elegendő őrség ki nem telnék, az.hatóságoknak szabadságában áll más szegény, de becsületes egyéneket is alkalmazni, am.forr. a törvényhatóságokat a törvényhozás felibe emelve látják; ellenkezőkép az alsótábla tagjai, midőn a törv.hatóságokat csak azon esetre hatalmazzák fel, hol a qualificatiot meg nem ütő egyének alkalmazását a közcsend és bátorság fentartása igényli, a törv. javaslatát csak akkor vélnék elfogadhatónak, ha olly átalános rendelkezésnek adatnék hely, miszerint minden teljes körű fegyvert foghasson. Még a sajtótörvényre tett forrdi észrevételek jöttek taglalás alá. Ókadik §. ezen szavai!*’!: „ki a magyar az. korona alá helyezett terület tökéletes álladalmi egységének, ki a sanctio pragmatikánál fogva megállapított, ’s az uralkodóház közösségében létező birodalmi kapcsolatnak tettleges felbontására izgatva tettleges szót kihagyatni akarnák. Az alsó tábla ép e szóban talál legfőbb nyomatékot és Kossuth L. minister ur magyarázata nyomán, a ki előre megpendítő , hogy a journalistika terén a közvéleménynyel megpróbálkozni szándékozik, mi általános tetszéssel fogadtatott, — magyarázata nyomán, mondjuk, magáévá téve azon véleményt és meggyőződést, hogy bár valaki Ausztriától, de törvényhozás útján elszakadásra izgat, még lázadási vétekbe nem sülyedt, ezért a tettleges szó a szerkezetből ki nem maradhat. ---------------A mart. 30-i kerületi ülés kezdetén kedvetlen híreket kell hallanunk, ítéljen a közönség a következőkből. Gr. Széchenyi István Mosony köv.: Engedelmet kér a tisztelt hazafiaktól egynéhány őszinte szó kimondására. Ő már agglegény, tehetsége nem nagy, de ígéri, hogy életét a hon szolgálatában, mint becsületes napszámos fogja végezni. Minden pletykáknak hitelt adni nem akar, de vannak események, miknek lehetetlen titokban maradni. Esedezik, hallgassák ki nyájas hangulattal és türelemmel, nem dorgálásként, de mint őszinte hazafi fog szólani. Beszélték neki, hogy tegnap itt egy magánlakban, hol asszonyok települtek le, egy bizonyos egyén azon veszélyben forgott, hogy kérdőre vonják. Mindenkinek laka olly szent hely, hová betörni senkinek nincs joga, ’s ha e határon túllépünk, semmi nem ment meg a polgári háborútól. Úgy látja a dolgokat, hogy Magyarország sorsa nem a bécsi leiratoktól függ, de ha barátságosan kezet fogva egymással, vállat vállhoz vetve a közjónak áldozzuk életünket. Pozsonyban őrsereg támadott, mellynek czélja, a polgárok személyének ’s vagyonának védelme. De mint mondják, épen az őrsereg néhányai talán hazafias hévtől túláradva voltak, kik magán lakba berontva berekesztett szekrényeket is feltörve olly egyént kerestek, kiről eddig csak azt tudja szóló, hogy bűn működött országunk hasznára. Bűnül tulajdonítlatik neki, hogy amit mások végeztek, azt aláírni volt kénytelen ; de kérdi, ha legnagyobb bűnös volna is, annyira vetemültünk-e, hogy épen a nemzetőrség tagjai akarják őt kérdőre vonni és elítélni ? Nagyobb veszélyt nem ismer, mint ha illy gyanúsítások következtében kitört indulattal önmagunk dúlunk saját kebleinkben. Ha magunk közt rendet nem tartunk, e zivataros időben saját indulatainknak leszünk prédái. Szóló is a nemzetőrség tagja , őrnaggyá akarták megválasztani, de agg legény lévén ’s a munka halmaza alatt nyögvén, megköszönte ’s mint közlegény helyt áll, hol kell. De a ház szentségét a polgári biztosság legelső palládiumának tartván, mellyben dúlni nem szabad, úgy vélekedik, hogy az őrsereg hivatása : ellenállani azoknak, kik a ház szentségét megtámadják; e tekintetből a nemzetőrség soraiból, mellynek néhány tagjai a ház szentségét annyira letiporták, már is kilépni akart, midőn visszatartóztatá azon gondolat és meggyőződés, hogy az érintett kicsapongást a nemzetőrség többsége nem helyeselheti. A haza szent nevére kér a nagy hazafi : tartsunk rendet, mert ha mindenki saját esze szerint irányt akar adni, mi lesz belőlünk? — A tisztelt hazafinak ezen őszinte ’s becsületére való komoly nyilatkozat a tábla kellő méltánylattal és helyesléssel fogadá, mellykera annyira, hogy nyomatékot kívánt volna adni a jelespolgár szavainak, minthogy ezek elhangozni ne látszassanak, a tiszta honszeretet és szeplőtlen polgári becsületesség . Deák Ferencz következő lelkes intést ragasztott, melly szentiráskint hatott a kedélyekre. Deák Ferencz Zala köv.: Nem szólana Széchenyi után, mert nézeteiben osztozik, de nehogy egyedül látszassék maradni, némellyeket megjegyez. Nem akarja elhinni, hogy az érintett esemény nem túl áradó hazafiságból eredett, azért higgadtan szól. Legyen reform, legyen ennél több, csak akkor válik gyűlöletessé, ha a rendet önmagunk bontjuk. Francziaországban rövid évek alatt két forradalom ütött ki, az elsőben a dynastia változott, a legutóbbiban köztársasággá vált Francziaország. És hallottuk-e, hogy személyek üldöztettek volna, nemdebecsülést érdemel azon nemzet, mert a személyt és vagyont tiszteletben tudja tartani. A legutolsó februáriusi napokban még a legutolsó napszámos is, ha valakit véletlenül megbökött, önkint bocsánatot kért, nem hogy még valaki személyes üldözésnek lett volna ki‘‘', minek lehetőségét ha nálunk hinnie kellene, Magyarországndőjének vége volna. Ez volna a legveszély— typusa a jelen hangulatnak, melly a dolgok uj fordulatául mindenkit elriasztana. Gyermekkorától fogva vágyódott egy uj átalakulás után , de ha annak anarchia lenne a következése, elfordulna tőle. Vétene az, ki az érintett esetet helyeselné, valamint az is, ki a nem helyeslést gyáván elhallgatná. Nem élünk olly időben, hogy szakadásra volna szükség; kik a jelen átalakulásnak nem voltak barátai, barátivá kell tennünk azokat, a magyar csak kezetfogva él meg, különben nem is kell ellenség’s a magyar maga magát felpörzsöli. Nem élünk a régi idők ösvényén , midőn a pártokat demonstratiokkal és személyes üldözéssel kellett gyengíteni, ’s ha a szabadság azon védelemre szorul , hogy miatta egyéneket kell üldözőbe vennünk, jobb lesz vonuljunk haza kertünk árnyékába. Onkebleinkben érezzük az erőt , kerüljük, mi szakadást okozna; egyek vagyunk, párt közöttünk nincsen. Mi tette nagyszerűvé a franczia eseményeket? az-e , hogy egyik párt a másik felett diadalmaskodott ? Nem; de az, hogy párt párt ellen küzdött,s midőn a democratia győzedelmet kivívta , a többi pártok az institutiokkal összeforrtak . Odillon-Barrot ’s a St. Germain töredék is szolgálatukat ajánlák az uj rendszernek. Ez teszi nagggyá a franczia eseményeket, hogy illy mocskos szeny nélkül tudták kivinni a forradalmat. És itt — a tegnapi ülésben nem lehetvén jelen — Somogy követének előadására vonatkozólag azt jegyzi meg, hogy ha valaki Ulászló törvényeivel akar harczolni, azon corpus jurissal, mellyet a körülmények fordulata félretett, olly fegyverrel kíván élni, minek soha sikere nem volt, melly elavult, ’s melly a nemzet uj életében a szagot terjeszt. A nézetek tévedhetnek; de bárki szórja az egyenetlenség magvát, iszonyú felelősséget vállal magára isten és emberek előtt. Ha valaha, most van összetartásra szükség, egyes személyekkel bibelődni kicsínség. Ki hazáját szereti, legyen nemzetőr vagy nem , ani fogja a vagyon és személybátorságot. Ismételve magasztos szavait még egyszer kijelenti, miszerint a megszakadásnál nagyobb veszélyt nem ismer , miért őrködjék mindenki, hogy ez elkerültessék, őrködjék a személy-és vagyonbátorság a társaságnak ezen alapelvei fölött. Vegyék a tisztelt honfiak szavaimat — igy fejezi be — azon tiszta érzéssel, a mint azokat kimondottam. — Nem szükség kiemelnünk, hogy ezen szózat a többség meggyőződésévé vált; nem szükség hirdetnünk, hogy az észnek illy dicső tanácsa hangos tetszést aratott, hinni akarjuk , hogy a nagy hazafi bölcs szavai előtt meghajoltak azok is , kiket a tulér annyira elragadott. Szentkirályi M. elnök : Miket az előadottak után kimondani akar, rövid szavakba foglalja. A nemzetőrsereg — figyelmet kér — ’s a kik magunkat besoroztattuk, kötelességet vállaltunk és felelősséget a vagyon- és személybátorság fentartására. Kötelességet és felelőséget. Erre megesküdtünk. Többet nem szólok, ebben mindent megmondottam, ha volt nemzeti őr azok között, akik a dúlást véghezvitték. (Harsány éljenzés.) Madarász L. : Nem tudja, milly alakban hozatott elő a jelen kérdés. Helyét nem látja, akár ministeri előadásképen akár máskint hozatott elő (e szavaira morgás keletkezvén , kijelenté, hogy őt ez véleményének szabad kijelentésében gátolni nem fogja.) Két ministeri hangot hallott, melly a nemzeti őrsereg némelly tagjainak dulását nem helyesli ; szóló ennél többet a dologról nem tud, és midőn e tárgyban mondatott, hogy Ulászló törvényére hivatkozni ószerű dolog, mert azon törvény elavult, a corpus juris nem létez, — kötelességének tartja kimondani, hogy a corpus juris még eltemetve nincs , minek ideje tán elérkezik, ’s a ministeri törvények az 1790: 10 t.czet elhomályosítják; de mig uj codex nem lesz, addig magát ministeri önkény alá nem veti. Midőn Ulászló 17 decz. 7 ez. hivatkozott, melly halálos felelősséget