Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)

1848-03-31 / 800. szám

Ezen lapok hétfőt kivéve na­ponkint jelennek meg. Előfize­tési ár félévre Pozsonyban és Pesten helyben boríték nél­kül 7 ft, postán borítékban he­­tenkint kétszer küldve 8 ft 24 kr, hatszor küldve 9 ft 12 kr. p. p. A hirdetmények minden négyszer hasabozott apróbetű­s soráért vagy ennek helyéért 5 p. kr, a kettős sorért pedig 10 p. kr. fizettetik. Péntek 800. BUDAPESTI Marline­r"! Előfizethetni Pozsonyban a Ifi­dl UN­S OJ., SOTO. kiadó-hivatalban, ventur-utezai Zierer-házban 114. szám alatt földszint, és Pesten hatvani­­utczai Horváth - házban 583­. szám alatt földszint és min­den kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba és kü­l­­földre menendő példányok csak­­ a bécsi császári királyi fő­­postahivatalnál rendeltethetnek meg. 9 Nemzetiségek és osztályok közti béke! monarchia! Alkotmányos szabadság, rend, törvényesség! TARTALOM. Magyarország és Erdély. Ország­gyűlés. A mart 29. és 30ai ülések mindkét táblánál. A pesti rendbizottmány felszólítása. Nádor ő fensége levele a minister­­elnökhöz. Szemere B. beszéde. Megyék: Güb­ürböl. — A esti takarékpénztár ügyében. Pozsonyi hirfüzér. Külföld. Nagy­­ritannia. Francziaország. Németország. Dánia. Legújabb. Hi­vatalos és magánhirdetések. MIAGYARORSZÁG és ERDÉLY. POZSONY, mart. 30-án. A Pesti Hírlap érdemes szerkesztősége mart. 25diki lapjában azon nyomorultak­ról szólván, kik a különféle osztályok közt ingerültséget ’s hamis hirek terjesztésével rendetlenséget szeretnének elő­idézni, alkalmat vett magának nekünk is leczkét adni azon hir miatt, melly minap a statárium iránt fordult meg la­punkban. Olly időben élünk, midőn polemizálni nehéz ’s azért nem siettünk feleletünkkel, sőt tán egészen el is hagyjuk azt, ha egy, többek által aláírt, ’s majdan adandó nyi­latkozatot nem kapunk azon férfiútól, kit a Hírlap, nem tudjuk minő következésénél fogva az általa hirde­tett és általunk valósággal óhajtott, „béke, egye­tértés és testvéri szeret­et“nek , polémiájába kever. Már már mi sem hallgathatjuk el következő ész­revételeinket. A statárium iránti hir hihetőleg az első ministeri kör­levél félreértéséből származott és el nem terjed é s hozzánk sem jut, ha az, mielőtt az országban szétküldetik, biztos értésünkre esik. Illy fontos hirt elhallgatni nem lehet, ha csak azért is, hogy megc­áfoltassék. — A P. H. azt in­­sinuálja, hogy ama monda „a ministerelnök nép­szerűségének csökkentésére volt gyártva.“ Meglehet, de még valószínűbb az, hogy a hir ollyanok­­tól eredett, kik bekövetkezhető mozgalmaktól ’s azoknak közepette vagyonuk és személyük veszélyeztetésétől tar­tottak ; kiknek tehát egy illy jókori rendszabály némi biztosítéknak ’s következőleg nagyon népszerűnek tetszett. Egyébiránt, mik a mi érzelmeink a ministerium ’s a dolgok egész uj rende iránt, bátran hivatkozunk mart. 25., 18. és lediki czikkeinkre ma azokhoz semmi adni valónk sincs. A P. H. azon óhajtását, hogy „politikai lapok élén állók ne utánozzák a kávénénikéket,a collegai szives egye­tértéssel osztjuk, sőt követjük is. Mi ritkán szólunk és épen nem fecsegünk. — A szabad sajtó ránk nézve csak azon lényeges változást hozta, hogy most már min ma­­gunk vagyunk magunknak censorai, és­pedig, érezvén a felelősség súlyát, szigorúbb censorai mint eddig. —­­ A szabad sajtót illetőleg, minden tisztelettel ki kell jelentenünk pesti collegánk ellenében, támaszkodva Kos­suthnak erélyes nyilatkozására is, miszerint „Pestet Magyarország urának el nem ismerjük“,­­ hogy mi a sajtószabadságot nem a pesti mozgalomnak köszönjük, mert már annak előtte, az országgyűlés nyi­latkozása következésében élveztük. Nem is ismerhetünk el Magyarországon rajta kívül, sem elvileg sem tettleg, senkit törvényhozónak. — Midőn a P. N­. — melly úgy hisszük, atyafiságos indulattal, mint „kétségtelen“ dolgot határozza el, hogy „a B. P. H.nak ezentúl eszélyesebb­­nek kell lenni, mint eddig volt“ — e tekintetben egy kissé tán könnyű szerrel teszi skártba a törvényszerzés­nek egyedüli alkotmányos orgánumát; midőn alig kez­detén az egyetemes átalakulásnak már reactiós félelmeket gerjeszt, *) ezáltal a lángoló elmékbe tán olajat önt ’s a régi boszukat újra felszikráztatja: rá bízzuk, elitélni, minő szabályait követte az ildomosságnak. Mi őszintén akarjuk, a­mit ő, hogy béke és egyetértés legyen közöt­tünk. Mert a haza olly állapotban van, hogy most na­gyobb a szükség, mint valaha, egyesülni minden maga­sabb elméknek, minden kitünőbb tehetségeknek, azon nagy czélra, melly a dolgok uj rendének békés után meg­szilárdulása. Azért örömest közöljük a P. H.nak egy újabb, mart. 27diki czikkét is egész terjedelmében. — Országgyül­és. A mart. 29ki alsótáblai esti ülések részletei. A kir. leiratokra hozott határozatokat a magos főrvkel is közölni elhatározák a nemzet képviselői, de nem üzenet­ alak­­ban, nehogy azok vita tárgyául tétessenek, miktől a képvi­selők tágítani körömnyit sem szándékoznak. Az ítélőmester­­nek kérdésére, hogy a határozatokat hozzájárulás vagy tudo­más végett adja-e át a term­ék, az válaszoltatott, hogy azokat csak benyújtani tessék, a sorr. lássák, mit szólnak hozzájok. Egyébként, hogy a leiratoknak első hite is zavarokra ne adjon alkalmat, a határozatokkal ellátott resolutiok a holnap Pestre leutazandó gr. Ráday G. főlovászmesternek hiteles alakban kiadatni rendeltettek a végett, hogy azokat a budapesti kö­zönséggel tudatni siessen. ( A férfi válaszizenetek tárgyalása­*) A tegnap felolvasott kir. resolutiok itten csakugyan reactio színében jelentek meg. De az illyen reactio csak a re­­actiónak ártana, arról minden értelmes ember meg van győ­ződve ’s a következés is megmutatta. A­ból kiemeljük a nevezetesebb pontokat. A magas forr. azon szóbeli üzenetére, miszerint a kir. táblára esendő újabb teher végett tagjai szaporítassanak , az határoztatott, hogy ezt tör­vényben kimondani nem szükséges, a kir. tábla tagjainak száma törvényben meghatározva nincs, és a szükséghez képest változhatik, egyébként Kossuth L. minister úr kijelente, miszerint az ausztriai monarchiának nagy szerencsétlensége volt az, hogy minden 1800 lakosra egy consiliarius jutott. — Nálunk pedig a kir. tábla consiliariusainak szaporítására an­nál kevesebb szükség tapasztaltatott, mert az ősiségi perek súlyától megmenekülvén a kir. tábla, a megszüntetett úri ha­tóságból reá háramlandó kötelességnek megfelelnie nem lesz nehéz.­­ Hogy az eddig kötött úrbéri örökváltsági szerződé­sek tárgyában a ministérium a legközelebbi országgyűlés ek­be törv.javaslatot terjesszen, a m.­form­ék ezen módosítását a képviselő tábla el nem fogadó, ragaszkodván saját­os eléggé határozott nézetihez , miszerint az illy szerződésekre nézve a ministérium a jelen törvény értelmében az igazság és méltá­nyosság útján járjon el.­­ Nem járulnak a képviselők a torm­­ék azon óhajtásához sem , hogy a városokban a házbér-qua­­lificatio 100 ’s illetőleg 200 ftra feljebb emeltessék, hanem maradnak a 1.javaslatnál és pedig annál inkább, mert ezen qualificationál a kapacitásokról van szó, kiknél egyéb qualifi­­catiokra úgy sincs szükség. Londonban nemcsak a községi, hanem az országos választói qualificatio sem nagyobb 10 fontnál, holott ott nagyobb a hátbér, mint Pesten, noha Pesten is elég drága.­­ A nemzeti őrseregrel s törv.javaslatnak azon rendelete által, miszerint olly helyeken , hol a kiszabott qualificatio mellett elegendő őrség ki nem telnék, az.hatósá­goknak szabadságában áll más szegény, de becsületes egyéne­ket is alkalmazni,­­ am.­forr. a törvényhatóságokat a tör­vényhozás felibe emelve látják; ellenkezőkép az alsótábla tagjai, midőn a törv.hatóságokat csak azon esetre hatalmaz­zák fel, hol a qualificatiot meg nem ütő egyének alkalmazását a közcsend és bátorság fentartása igényli, a törv. javaslatát csak akkor vélnék elfogadhatónak, ha olly átalános rendel­kezésnek adatnék hely, miszerint minden teljes körű fegyvert foghasson. Még a sajtótörvényre tett forrdi észrevételek jöttek taglalás alá. Óka­dik §. ezen szavai!*’!: „ki a magyar az. ko­rona alá helyezett terület tökéletes álladalmi egységének, ki a sanctio pragmatikánál fogva megállapított, ’s az uralkodó­ház közösségében létező birodalmi kapcsolatnak tettleges felbontására izgatv­a tettleges szót kihagyatni akarnák. Az alsó tábla ép e szóban talál legfőbb nyomatékot és K­o­s­­suth L. minister ur magyarázata nyomán, a ki előre meg­pendítő , hogy a journalistika terén a közvéleménynyel meg­próbálkozni szándékozik, mi általános tetszéssel fogadtatott, — magyarázata nyomán, mondjuk, magáévá téve azon véle­ményt és meggyőződést, hogy bár valaki Ausztriától, de tör­vényhozás útján elszakadásra izgat, még lázadási vétekbe nem sülyedt, ezért a tettleges szó a szerkezetből ki nem maradhat. ---------------­A mart. 30-i kerületi ülés kezdetén kedvetlen híre­ket kell­ hallanunk, ítéljen a közönség a következőkből. Gr. Széchenyi István Mosony köv.: Engedelmet kér a tisztelt hazafiaktól egynéhány őszinte szó kimondására. Ő már agg­legény, tehetsége nem nagy, de ígéri, hogy életét a hon szolgálatában, mint becsületes napszámos fogja végezni. Minden pletykáknak hitelt adni nem akar, de vannak esemé­nyek, miknek lehetetlen titokban maradni. Esedezik, hallgas­sák ki nyájas hangulattal és türelemmel, nem dorgálásként, de mint őszinte hazafi fog szólani. Beszélték neki, hogy teg­nap itt egy magán­lakban, hol asszonyok települtek le, egy bizonyos egyén azon veszélyben forgott, hogy kérdőre vonják. Mindenkinek laka olly szent hely, hová betörni senkinek nincs joga, ’s ha e határon túllépünk, semmi nem ment meg a pol­gári háborútól. Úgy látja a dolgokat, hogy Magyarország sor­sa nem a bécsi leiratoktól függ, de ha barátságosan kezet fogva egymással, vállat vállhoz vetve a közjónak áldozzuk életünket. Pozsonyban őrsereg támadott, mellynek czélja, a polgárok személyének ’s vagyonának védelme. De mint mondják, épen az őrsereg néhányai talán hazafias hévtől túláradva voltak, kik magán lakba berontva berekesztett szekrényeket is feltörve olly egyént kerestek, kiről eddig csak azt tudja szóló, hogy bűn működött országunk hasznára. Bűnül tulajdonítlatik neki, hogy a­mit mások végeztek, azt aláírni volt kénytelen ; de kér­di, ha legnagyobb bűnös volna is, annyira vetemültünk-e, hogy épen a nemzetőrség tagjai akarják őt kérdőre vonni és elítélni ? Nagyobb veszélyt nem ismer, mint ha illy gyanúsítá­sok következtében kitört indulattal önmagunk dúlunk saját kebleinkben. Ha magunk közt rendet nem tartunk, e zivata­ros időben saját indulatainknak leszünk prédái. Szóló is a nemzetőrség tagja , őrnag­gyá akarták megválasztani, de agg legény lévén ’s a munka halmaza alatt nyögvén, megköszönte ’s mint közlegény helyt áll, hol kell. De a ház szentségét a polgári biztosság legelső palládiumának tartván, mellyben dúlni nem szabad, úgy vélekedik, hogy az őrsereg hivatása : ellenállani azoknak, kik a ház szentségét megtámadják; e te­kintetből a nemzetőrség soraiból, mellynek néhány tagjai a ház szentségét annyira letiporták, már is kilépni akart, midőn visszatartóztatá azon gondolat és meggyőződés, hogy az érin­tett kicsapongást a nemzetőrség többsége nem helyeselheti. A haza szent nevére kér a nagy hazafi : tartsunk rendet, mert ha mindenki saját esze szerint irányt akar adni, mi lesz belő­lünk? — A tisztelt hazafinak ezen őszinte ’s becsületére való komoly nyilatkoza­t­ a tábla kellő méltánylattal és helyeslés­sel fogadá, mellyk­era annyira, hogy nyomatékot kívánt volna adni a jeles­­polgár szavainak, minthogy ezek elhan­gozni ne látszassanak, a tiszta honszeretet és szeplőtlen pol­gári becsületesség . Deák Ferencz következő lelkes in­tést ragasztott, melly szentiráskint hatott a kedélyekre. Deák Ferencz Zala köv.: Nem szólana Széchenyi után, mert nézeteiben osztozik, de ne­hogy egyedül látszassék maradni, némellyeket megjegyez. Nem akarja elhinni, hogy az érintett esemény nem túl áradó hazafiságból ere­dett, azért higgadtan szól. Legyen reform, legyen ennél több, csak akkor válik gyűlöletessé, ha a rendet önmagunk bontjuk. Franczia­­országban rövid évek alatt két forradalom ütött ki, az elsőben a dynastia változott, a legutóbbiban köztársasággá vált Fran­cziaország. És hallottuk-e, hogy személyek üldöztettek volna, nemde­becsülést érdemel azon nemzet, mert a személyt és vagyont tiszteletben tudja tartani. A legutolsó februáriusi na­pokban még a legutolsó napszámos is, ha valakit véletlenül megbökött, önkint bocsánatot kért, nem hogy még valaki sze­mélyes üldözésnek lett volna ki‘‘­', minek lehetőségét ha nálunk hinnie kellene, Magyarorszá­gndőjének vége volna. Ez volna a legveszély— typusa a jelen hangulatnak, melly a dolgok uj fordulatá­ul mindenkit elriasztana. Gyermek­ko­rától fogva vágyódott egy uj átalakulás után , de ha annak anarchia lenne a következése, elfordulna tőle. Vétene az, ki az érintett esetet helyeselné, valamint az is, ki a nem helyes­lést gyáván elhallgatná. Nem élünk olly időben, hogy szaka­dásra volna szükség; kik a jelen átalakulásnak nem voltak barátai, barátivá kell tennünk azokat, a magyar csak kezet­­fogva él meg, különben nem is kell ellenség’s a magyar maga magát felpörzsöli. Nem élünk a régi idők ösvényén , midőn a pártokat demonstratiokkal és személyes üldözéssel kellett gyengíteni, ’s ha a szabadság azon védelemre szorul , hogy miatta egyéneket kell üldözőbe vennünk, jobb lesz vonuljunk haza kertünk árnyékába. Onkebleinkben érezzük az erőt , kerüljük, mi szakadást okozna; egyek vagyunk, párt közöt­tünk nincsen. Mi tette nagyszerűvé a franczia eseményeket? az-e , hogy egyik párt a másik felett diadalmaskodott ? Nem; de az, hogy párt párt ellen küzdött,s midőn a democratia győzedelmet kivívta , a többi pártok az institutiokkal össze­forrtak . Odillon-Barrot ’s a St. Germain töredék is szolgá­latukat ajánlák az uj rendszernek. Ez teszi nagggyá a fran­czia eseményeket, hogy illy mocskos szeny nélkül tudták ki­vinni a forradalmat. És itt — a tegnapi ülésben nem lehet­vén jelen — Somogy követének előadására vonatkozólag azt jegyzi meg, hogy ha valaki Ulászló törvényeivel akar har­­czolni, azon corpus jurissal, mellyet a körülmények fordulata félretett, olly fegyverrel kíván élni, minek soha sikere nem volt, melly elavult, ’s melly a nemzet uj életében a szagot terjeszt. A nézetek tévedhetnek; de bárki szórja az egyenet­lenség magvát, iszonyú felelősséget vállal magára isten és em­berek előtt. Ha valaha, most van összetartásra szükség, egyes személyekkel bibelődni kicsínség. Ki hazáját szereti, legyen nemzetőr vagy nem , ani fogja a vagyon és személy­bátor­ságot. Ismételve magasztos szavait még egyszer kijelenti, mi­szerint a megszakadásnál nagyobb veszélyt nem ismer , miért őrködjék mindenki, hogy ez elkerültessék, őrködjék a sze­­mély-és vagyonbátorság a társaságnak ezen alapelvei fölött. Vegyék a tisztelt honfiak szavaimat — igy fejezi be — azon tiszta érzéssel, a mint azokat kimondottam. — Nem szükség kiemelnünk, hogy ezen szózat a többség meggyőződésévé vált; nem szükség hirdetnünk, hogy az észnek illy dicső ta­nácsa hangos tetszést aratott, hinni akarjuk , hogy a nagy hazafi bölcs szavai előtt meghajoltak azok is , kiket a tul­ér annyira elragadott. Szentkirályi M. elnök : Miket az előadottak után kimondani akar, rövid szavakba foglalja. A nemzetőrsereg — figyelmet kér — ’s a kik magunkat besoroztattuk, köte­lességet vállaltunk és felelősséget a vagyon- és személybátorság fentartására. Kötelességet és felelőséget. Erre megesküdtünk. Többet nem szólok, ebben mindent megmondottam, ha volt nemzeti őr azok között, a­kik a dúlást véghezvitték. (Har­sány éljenzés.) Madarász L. : Nem tudja, milly alakban hozatott elő a jelen kérdés. Helyét nem látja, akár ministeri előadás­képen akár máskint hozatott elő (e szavaira morgás keletkez­vén , kijelenté, hogy őt ez véleményének szabad kijelentésében gátolni nem fogja.) Két ministeri hangot hallott, melly a nemzeti őrsereg némelly tagjainak dulását nem helyesli ; szóló ennél többet a dologról nem tud, és midőn e tárgyban mondatott, hogy Ulászló törvényére hivatkozni ószerű dolog, mert azon törvény elavult, a corpus juris nem létez, — kö­telességének tartja kimondani, hogy a corpus juris még el­temetve nincs , minek ideje tán elérkezik, ’s a ministeri tör­vények az 1790: 10 t.czet elhomályosítják; de mig uj codex nem lesz, addig magát ministeri önkény alá nem veti. Midőn Ulászló 17 decz. 7 ez. hivatkozott, melly halálos felelősséget

Next