Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)
1848-03-07 / 779. szám
Kedden 779. Martius 7. 1848. BUDAPESTI HÍRADÓ Előfizethetni Pozsonyban a* kiadó-hivatalban, ventur-uteza* Zierer-házban 114. szám alatt földszint, és Pesten hatvaniutczai Horváth - házban 583. szám alatt földszint és minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba és külföldre menendő példányok csak a bécsi császári királyi főpostahivatalnál rendeltethetnek meg. Ezen lapok hétfőt kivéve naponkint jelennek meg. Előfizetési ár félévre Pozsonyban és Pesten helyben boríték nélkül 7 ft, postán borítékban hetenkint kétszer küldve 8 ft 24 kr, hatszor küldve 9 ft 12 kr. p. p. A hirdetmények minden négyszer hasábozott apróbetűs soráért vagy ennek helyéért 50 p. kr, a kettős sorért pedig 10 p. kr. fizettetik. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Előléptetések. Banknóták. Országgyűlés. LXIXI. kerületi ülés mart. 6kan. (Tárgy : válaszüzenete a töröknek az úrbéri örökváltság ügyében). Igazítás. Megyék . K. S. Ivánnak Varasdmegye közgyűlésen tartott beszéde (vége). Budapesti hirharang. Külföld. Francziaország. Belgium. Oroszország. Németország. Hivatalos és magánhirdetések. Gabonaár. Statuspapirok és részvények árkelete. HAGTABORIXÁG és MIMDBIJY. A nmg. magy. udv. kincstár az ungvári számtartóhivatalnál megüresült másodirnokságra Froshh Keresztélyt, praefectoratusi díjtalan gyakornokot alkalmazta; továbbá az orsovai megüresült harmanczad-ellenőrségre Pregszler Ferencz ottani első harminczadhivatali írnokot, úgyszinte az újvidéki megüresült harminczad- és sóbeszedői állomásra Árvay Józsefet központi gazdasági ellenőrzi végre a pesti kir. sóhivatalnál megüresült ellenőri állomásra Gaszer György bajai sóbeszédét érdemesíté. A POZSONY martius 6. A banknoták. Ezen csinosan benyomtatott, finom kis levélkék annyi pengő pénzt képviselnek, mennyi rájok írva van, mit az aláiró bankigazgatóság a bemutatónak minden időben kész, köteles kifizetni. Tehát a pengő pénznek teljes hatalmával , egész bűvös erejével bírnak. Mekkora e hatalom , milly ellenállhatlan e bűvös erő! azt tudja mindenki. — De a pengő pénz e hatalmának két nagy ellensége van, mellyek mind az ő belső természetében feküsznek. Egyik az, hogy lassan kint elkopik és igy semmivé lesz vele együtt a benne rejlő hatalom is; másik az, hogy az ember nem vehet belőle sokat magához, nem hordozhatja magával egész hatalmát ; pedig ki nem szeretne, vagy nem kénytelen ollykor annak egész erejével föllépni? Azért már rég igyekeztek is az emberek olly módokról gondoskodni , miáltal e hatalmakat könnyen hordozhatóvá és fogyatkozástól mentté tegyék. Ezeket a bankjegyekben és más hasonló érték-képviselő papirosokban találták fel, mellyek által azoknak hordozói utasitva vannak, hogy itt meg amott, ha épen szükségük van rá, felvehetik érezpénzben a rájok irt summát. Ezen találmány már olly régi , hogy korát bátran a civilisatio kezdetére tehetjük, a melly előttünk még homályban van ’s abban is fog maradni mindig. — A chinaiakról már kisütötték a tudósok, hogy bankjegyekkel éltek , az atheneieknek pénzváltóik voltak ’s ennél fogva már birniok kellett valami képviselőjével az alkalmatlan érezpénznek, a közép idő köztársaságai, mint folytatói a hajdankor civilizatiojának, mint a bankjegyek új feltalálói ismeretesek. De csak korunknak volt fentartva, midőn a physikai és szellemi közlekedés olly roppant haladást tett a népek közt, ezen széles kiterjedése a minden értékek mérője (az éretpénz) ezen representánsainak. De nem is volt soha olly nagy szükség rájuk, mint most. Mert volt e a világ valaha olly dús, mint most ? bizonyára nem. Midőn hajdan csak egy két világrész dicsekhetett gazdagsággal, most az mindenütt el van terjedve. A népek hadakozókból munkásokká lettek; izzadásuk gyümölcsei olly sokfélék és roppantak, kereskedésük olly gyors , kiterjedett és tömeges, hogy a képzelődés is alig birja átölelni. — Ezen nagy kereskedési forgalma a világ különböző tartományainak egymás közt, valamint a még terjedelmesebb belforgalom képzelhető sem volna papirospénz nélkül. Mert ha érezpénzben kellene megtenni minden fizetéseket az országoknak egymástól még legtávolabb eső vidékeire is , olly költséges lenne a szállítás, hogy a kereskedési áruk vásári értéke tetemesen növekednék; megdrágulván a termékek, fogyasztóiknak száma csökkenne; apadván a fogyasztás csatornái, meglassulnék a termesztés folyama; hanyatlásnak indulna az országok gazdasága, hatalma, a közjóllét és elvégre a civilisatio. Aki egy csapással semmivé tudná tenni a forgalom ezen kényelmes közvetítőjét, az ugyanazon csapással vetne véget a világ civilisatiojának. Szürkületében állnánk a barbarismus éjjelének és a szegénység azon állapotára jutnánk, mellyet most már nem ismerünk ’s elviselni nem is tudnánk. A bankjegyek használata már szokásává vált Európa népességének ’s kivált a mi hazánkénak. — Nem szeretnők, hogy volna csak egy olvasónk is , ki azon nagy kényelmet ne ismerné saját tapasztalásából, miszerint egész vagyonúnkat is, ha tetszik , oldalzsebünkbe , egy lapos tárczába szoríthatjuk. — Nem hiszszük , hogy csak egy is volna, ki meg ne barátkozott volna e rövid és világos értelmű, nyirt levélkékkel , melylyekért néha annyit izzadunk, annyi kint és gyötrelmet adunk; de másfelől ollykor fel ne dobogott volna kebele azon bizodalmasságon, mivel hozzánk szólanak is azon biztosságon, mivel a kin- és gyötrelemért viszont annyi élvet és gyönyört ígérnek. Nincs semmi ok, mi ragaszko-dásunkat irántok megtágíthatná. Mert ma tudtunkra, Európában minden jegykiadó bank olly lábon áll, hogy forgásban levő jegyei vagy pinczéjében fekvő vert pénzzel és nemesércz-rudakkal, vagy, legfeljebb l/t éves lejáratú, legbiztosabb, keresett váltókkal, ’s részint kamatozó statusadósságlevelekkel ’stb. vannak fedezve; egy jegyük sem forog kézen, minek megfelelő érték nem fekülnek a pinczében vagy a tárczában. Annál fogva minden jegy méltán követelheti birtokosától azon bizalmat, mellyel eddig hozzá viseltetett. Ha azt megvonja, legelőbb magának árt vele ’s aztán felebarátjának, kit hasonló bizalmatlanságra ösztönöz ’s végre az egész társaságnak , melly ha bizodalmát a forgósági jegy iránt elveszti, egész gazdasági és birtoki állapotját romlásnak teszi ki. Mert mi következik, mikor ezen bizodalom és hit megrendült ? Minden birtokos igyekszik megszabadulni jegyétől ’s ennélfogva névszerinti értékén alól is túladni rajta, ’s mivel alig van tagja a társadalomnak, melly ezen categoriába ne tartoznék; egy általános bankjegy-árverés következik; a forgóság ezen jegyének becse leszáll, az érezpénzé felhág ’s a pénz megszükül; az ipari vállalatok, nem lévén mivel táplálkozzanak, megakadnak ; a vállalkozási szellem, az értékek bizonytalansága és ingadozása miatt, kihal, munkátlanság, ínség és nyomor állanak be, forrási minden roszüknak, mig végre az egész társadalmi rend felfordul. — Azért, ki ezen bizodalmát megrenditi, vagy hamis speculáns és a zsebvágók categóriájába tartozik *), vagy nem tudja, mit cselekszik. De hiszen a bankban, mint mondok, minden jegynek megfelelő értéke fekszik biztosságul. Úgy van, hanem ennek egy része nem realizálható minden pillanatban, és így, ha valamelly bankra, mielőtt minden értékeit realisálhatta volna, minden jegyeivel rárohan a bizalmában megrendített nép, természetes, hogy mind be nem válthatja. De minthogy egyfelől ezen egyszerrei rárohanást képzelni alig lehet, másfelől pedig a bank, értékeinek realisatiójában, ha szükségét látja, folyvást előhalad, az is természetes, hogy bizalmatlanságra oknak még árnyéka sincs. Mindamellett is, hamis speculánsok könnyen idézhetnek elő nyugtalanságot csalfa manoeuvrejeikkel, hogy a zavarban halászhassanak ; a népet bankjegyeitől, könnyűszerrel, megfoszthassák ’s végre ostobaságán nevessenek. Egy szóval: a bankjegyek iránt épen olly szükséges és hasznos a hit, mint a vallás legfőbb hitágazatai iránt. A ki ezen hitet megvesztegeti, az bizonyosan elérte azt, hogy a nép szerencsétlen, boldogtalan legyen, a nélkül hogy azon hitágazatok, azon értékek valódi voltát megdöntötte volna. — Országgyűlés. EXIX. kerületi ülés mártiussikán. (Elnökök: Cserna K. és Tomcsányi J. Fehér és Békés követei; jegyző: Szentkirályi M.; tárgy: válaszüzenete a magos főrendeknek a k. k. előadások 7ik pontja — az úrbéri örökváltság tárgyában.) Cserna K. elnök: Bemutatja gr. Széchenyi Istv. véleményes jelentését a Tiszaszabályozás ügyének kifejlődéséről, melly felolvastatván, a közlekedési ügygyel foglalkozó választmányhoz utasitatott. Bemutatja továbbá a barsi követek igazoló nyilatkozatát, melly a petitionalis választmányhoz tétetett át. Kossuth L. Pest köv.: Abauj vármegyéből hozzá bemutatás véget küldött 87 nemes által aláirt petitiót nyújt be, melly a főispáni helyettes és az alispánok elleni panaszokat tartalmazza. A petitionalis választmányhoz utasitatott. Gr. Andrássy M. Torna köv.: Küldői meghagyásából üdvözlő válaszfeliratot indítványoz. (Mosolygás.) Szentkirályi M. jegyző : Az úrbéri örökváltság iránti főrendi választ olvassa fel. Kossuth L. Pest köv.: Úgy látszik, hogy a forr. izenetei azon typust viselik magukon, mint mikor az Írás szerint az ember az új emberrel küzd é s a diadal még egyiknek részére sem dőlt el; úgy látszik a sorr. Taleyranddal tartanak, miszerint a beszéd inkább arra való, hogy az érzelmeket és gondolatokat eltitkolja. Kínos hermeneutikai búvárkodásába került, mig a jelen izenetből kimagyarázhatta azt, mit akarnak a forr. ’s azt a mit nem akarnak. Ha az országos választmány azon után indilna el, mellyet a sorr. ajánlanak, annyira el volna halmozva teendőkkel, hogy az örökváltságból nem lenne semmi. E térre őket követni nem akarja, főkép most, midőn nem tudhatni, meddig lehet az időt használni. " Nem ereszkedik annak taglalásába, mennyiben alaposak a forró ástal érintett akadályok, és csak azon következetlenségre figyelmeztet, hogy midőn egy helyen a kényszerítő törvénynek elvben elfogadtatását tanácsos és czélszerűnek nem tartják, más helyen hozzájárulnak, hogy a kiküldendő országos választmány kényszerítő törvényt is tervezzen bizonyos esetekben. Lényegesen különböznek a magas forrabban, mikint a választmány kiküldetésében megegyeznek ugyan, de előbb a létező akadályok elhárítására, a tökéletes kármentesítés fogan natos teljesítésének biztosítása végett egy részre hajlatlan bíróságnak alakítására hívják fel a figyelmet, miután nem ide- genek attól, hogy a melly jobbágyközség tökéletes kárpótlást adni képes, tartozásainak megváltásában ne gátoltassék. Szóló elismeri, hogy az úrbéri elkülönözésrőli sikeres gondoskodás, az úrbéri út rövidebbre szabása ,stb. ez országgyűlés teendői közé tartozik; de hogy ezek nélkül az örökváltság tárgyában *) Monják, hogy Győrben, Trencsinben sőt még itt is némelly hazai pióczák 13—14 húszason kezdették árulni az öttásokat ’s ezáltal a népességet megrémítvén, annak sok bankjegyét jó olcsón szedték be, hogy aztán Bécsben teljes pengő értékkel fizettessék ki maguknak, intézkedni ne lehessen, ezt el nem ismeri; ’s azon szempontból indulva ki, hogy ahol egyéb akadály nincs, mint a földesúr nemakarása, ez elhárítandó legyen; nem kiván arról szólani, mit tanácsos a terrnék visszaszenni; mert az idő jeleire ’s a körülményekre tekintve úgy véli, hogy nem elég csak engedményeket vinni haza a nép számára, hanem terheibeni osztakozást. Mennyiben tehát a két tábla közt elv találkozás létezik, ezt felhasználtatni kivánja. A sorr. hozzájárulnak ahoz, hogy a melly jobbágyközség magát megváltani képes, az tartozásainak megváltásában ne gátoltassék. Mellőzve minden küldöttséget, e részben törvényczikkelyt kivánalkoztatni, mellynek alapelveit a következőkben adja elő. A m. sorr. a szabad egyezkedésnek a lehetőségig tág tért kívánnak nyújtani. Szóló sem kivánja ezt elzárni , ezért első elv gyanánt indítványozza, hogy, hol a közlegelő elkülönözése teljesedésbe nem ment, vagyha igen, de a jobbágyok a legelőt egy tömegben bírják, avagy olly földdel bírnak, melly az úrbéri állapothoz nem tartozik, — itt a földbeli megváltásnak szabad egyezkedés utján legyen helye, mellyet az 1840 . 7. t. sz. szab ki, úgy hogy a megyétől az egyezkedés ne a consiliumhoz, de egyenesen a helytartótanács úrbéri osztályához menjen feljebb. Ezen felül azon elvet kivánja felhasználtatni, hogy hol illy lépés történik, a kisebbség a község többsége akaratának hódoljon. — A pénzbeli váltságra nézve hármat kiván biztositatni. Ha valamelly jobbágy a kilenczedet magban ’s a robotot pénzben akarja megváltani, ezt tennie szabadságában álljon. Ha a dézma ’s 9d. és robot fejében évi földbért a becslés szerint fizetni kiván, ez is hatalmában álljon. Végre, ha az illy evaluált summa tőkéjét letenni hajlandó, ezt a földesúr felvenni tartozzék. Ezúton el volna érve a czél, hogy kinek ereje és akarata van, az úrbéri viszonyból kibontakozhassék; el volna érve az, hogy ki a tőkét letenni nem képes, úrbéri tartozásai adóssági viszonynyá változnának át, amiben nagy nyereség fekszik. Már most csak azon kérdés forog fen az evaluatióra nézve, melly utat kívánnak ? Szóló az úrbéri tartozások összegének tisztába hozatalát országszerte tartja szükségesnek véghez vitetni, és kívánja, hogy ezen előkészület a státus részéről történjék. Megyénkint küldetnének ki választmányok, a földesur és a jobbágyok helységenkint neveznének tanukat, a földesur választana a jobbágyok által nevezettekből és viszont, ’s ezek tennék meg a becslést, mellynek alapjául lehetne 10—12 évi diametralis calculus szerint árt meghatározni. —Ezeken kivül egy szakaszba iktatni kivánja, hogy ne csak a szorosan véve úrbéri, de bármelly néven nevezendő helységek, magokat megválthassák, ’s ennak volna legnagyobb hatása, mellynek engedelme mellett egy pár év alatt legalább félmillió nép lenne szabad. Ezen felül kimondatni kivánja még azt, hogy a zselléri tartozások váltság alapjául nem szolgálhatnak. (Helyeslés.) Tormássy János Békésmegye köv.: Hogy az örökváltság átalános sikerének több nembeli praemissái vannak, és hogy ezen fontos kérdésnek gyökeres tárgyalhatása végett több más kérdéseket is tisztába kell hozni és elintézni, nem szenved kétséget, amint ez a forrdi üzenetben is érintve van. Ha csupán abból állna a baj, hogy mind a földesúr, mind a jobbágy örömest szabadulnának egymástól, de a váltsági ár felett megegyezni nem tudnak, tisztán állna a dolog , hogy tehát a váltsági öszveg határoztassék meg. Ha csupán az gátolná a sikert, hogy ime már meg is egyeztek a földesúr és jobbágy egymás közt, de a földesúr pénzt kíván, a jobbágy pedig fizetni nem tud , természetesen nem lenne egyéb teendő, mint fizetési képességet eszközölni számára. Azonban nagyon csalatkozik, ki azt hiszi, hogy az örökváltsági operatiót csak ezen két kérdéssel rövid uton és hazaszerte bevégezni lehet. Csalatkozik, ki azt hiszi, hogy a közálladalomnak semmi egyéb teendője nincs, mint a fizetendő öszveg kitudhatása végett kulcsot készítni, és jutalmas feltételek alatt pénzt szerezni a jobbágy részére. Úgyszintén csalatkozik az is , aki tapasztalván, hogy az 1840ik évi permissiv rendeletnek kevés a sikere, azon meggyőződésben van, hogy egyedül a kötelezés elvének a dolgot kezdeni és bevégezni kell, és akkor aztán minden rendben lesz. Magában még ez nem elegendő az óhajtott foganatra nézve. Hasonlóképen áll a dolog a bankintézet iránt is, amit a gyorsabb siker különösebben látszik ajánlani, de ami magában is nehéz kérdés, ha pedig az örökváltsághoz köttetik, akkor két nehéz kérdésnek egyszerre a megoldása áll előttünk. Vannak itt több dolgok, mikre nézve előbb tisztába kell jönnünk, így p. o. a birtokközösség eltörlése, mostani egyoldalú adórendszerünk változtatása, a proportio jóvoltának egyes jobbágyokra is leendő kiterjesztése, rövidebb úrbéri eljárás, a tagosítás átalánosabb alkalmazása iránti intézkedés, és több efélék — amiket míg el nem intéztünk, nem fog az örökváltságnak hazaszerte átalános sikere lenni, bár meddig panaszkodjunk is a földesurak önzése és jobbágyok elfogultságai ellen, mert minden igyekezetünk mellett nem lesz a népben átalános ösztön az örökváltságra, vagy ha lenne is, míg más oldalról nem segítünk a dolgon, nem lesz reá elegendő képessége. — Hosszasabban is lehetne ezekről szólni, mert szóló meg van győződve, hogy ha az országgyűlés belátta szükségét annak, hogy az 1840ik évi rendeletnél tovább menjen, először is az eddigi siker akadályaira nézve kell tisztában lennie, mert orvosló szerekről csak úgy fog gondoskodhatni, ha a baj iránt tudja tájékozni magát. Miután azonban Pest megye követének felszólalása oda czéloz.