Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)
1848-06-25 / 871. szám
ezen somma, mert hiszen közülünk egyiknek azt mondta: ez úgy is csak monstrantia. Ha már illyeket a volt kormány rendeletéből akartunk volna tenni, vagy egy főispáni helyettes tette volna, majd lett volna felírás és felírás, meg gravamen és gravamen ! Mi pedig, még egyszer mondom, őrködjünk a törvények felett, gyerünk a gyűlésekbe, mert bizony mondom nektek nem jól lesz. Pesten május 29. 1848. Lehotay Sándor: Fővárosi hirek *** Az uj tanács ma mutatta be magát a közönségnek, az arnapi díszes bucsumenet alkalmával — csak Szász hiányzott, mert Szász nem főbíró többé — olly erős volt ellenében a közvélemény nyilatkozása, hogy jobbnak látta lemondani hivataláról. Mi ismét Graeflt tűztük ki, a másik párttól is sok hozzánk állt; azok, kik nem tartanak velünk, Koller tanácsnokot akarják. Szász lemondása után, némellyek Molnár József ügyvédet akarták biróul helyettesíteni, azonban e néhány napig tartó helyettességet Koller, mint legöregebb tanácsnok nyerte el. A mai Közlöny adja a kinevezett nemzetőrségi őrnagyok hosszú névsorát, utczáinkon már láthatók önkéntes zászlóalji tisztek — kétféle ruhájuk van ezen uj hadseregbeli tiszteknek, a díszruha arany, a mindennapi veres zsinórral és sárga gombokkal. A napokban inditatnak meg néhányan az ittlakó lengyelek közöl, hogy a kaszákkali bánásra tanítsák meg a népet. — Az alvidékről aggasztó hirek érkeznek, — úgy látszik az egész rácz népséggel lesz dolgunk. — Bechtold tábornagy van többek közt kiküldve ellenük a Ferdinánd huszár, János dragonos, szász vasas, s a II.-Váradon tanyázott dzsidás ezredekkel, s az aradi és szegedi gyalog garnisonnal, — a Hanover s József huszárok már len vannak. Ennyi rendes katonaság egyesülve a székelyekkel s a mindenfelől csoportozó magyar néppel meg a bánsági németekkel képes lesz megfékezni a rácz lázongókat. Pest megye gyűléséről adtak már tudósítást a hírlapok, s így felesleges lenne ezzel betölteni levelemet. Zoltán János státustitkárt súlyos veszteség érte, neje Patai Katalin élte 33ik évében élni szűnt, hét árvát hagyván hátra. Kossuthot Kecskemét elválasztó egy akarattal követéül, s küldöttséget küldött fel, ámde a pénzügyminiszer Pest belvárosát fogja képviselni; s a Terézvárosiak Klauzált választják meg; — a Lipótváros, mint a kereskedés, s gyáripar fészke valamellyik előbbkelő kereskedőt választja meg; — a Ferenczvárosból Vörösmarthy lesz alkalmasint a választott. Pest megye követei jövő vasárnap fognak megválasztatni ; a szentendrei kerület Kossuthot akarta megválasztani, s mivel ez meg nem történhet ezúttal, megkérendik őt, hogy a három év elmúltával legyen képviselőjük. A szombathelyi papok önlapjában közlött nyilatkozata itt igen rosz benyomást tett. Azon tisztelendő urak úgy beszélnek, mintha tőlük függne valamit elfogadni, vagy el nem fogadni, s minden nyilatkozataik által, mint üldözöttek akarnak feltűnni a nép előtt, mellynek keblében több vidéken mindent elkövetnek, hogy teremtményeik választassanak el követekül; eddig azonban, mindenütt nagy fiaskót csináltak. Tegyenek bármit a tisztelendő urak, többségük, de csak nevezetes pártjuk sem lesz az országgyűlésen, melly tudni fogja, mit kelljen tennie. Mint halljuk, az országgyűlés elhalasztatik néhány nappal, mivel a határőrezredek — csak 5 választhatnak követet. Hirlik, hogy Jellachichot fölötte pártolja az innsbrucki camarilla, azonban Istvánunk győzni fog.—Dobblhof német minister szinte erélyesen viseli magát a szlávok irányában. Halljuk, hogy egyelőre Ferencz József főherczeg volt országgyűlésünk megnyitójául kijelölve, de már elhatároztatott, hogy atyja jön el, s ennek így kell lenni. A szlávok azt hirdetik, hogy Ferencz Károly az ő pártfogójuk, ha nem jőne le hozzánk az épen nevezett főherczeg, a szlávok ezt annak tulajdonítanák, hogy ő nem akar ellenükben mi velünk tartani. — Ferencz Károly Magyarország leendő királya, s ha már jó fejedelmünk nem jöhet le, ő álljon a szláv rakonczátlankodást megtörendő nemzeti gyűlés élére, s cáfolja meg, amit reá fogtak a szlávok ***). Az egyik önkéntes zászlóalj Szolnokig vasúton megy, onnan pedig gőzösön Szegedig, a másik zászlóalj Adonyig gőzhajón, onnan a Balatonig gyalog, ezen keresztül ismét gőzhajón, s a Balaton parttól Kanizsáig gyalog megy. Az indulás szombaton lesz, a zászló felszentelés szinte akkor történik meg, ma délután 5 órakor az épület udvarában a héber pap egyházi buzdító szónoklatot fog tartani a héber vallási önkéntesekhez, a hadminiszer felszólítására. Hocheker Pest városi főügyész, s Szibenliszt az új gyámnak szinte lemondtak. Szemerét Borsod két kerülete választotta el. A sárosi volt kormánypárt nagy összeütközésben van szabadelmű főispánjával, s biztos fog küldetni hozzájuk. ISirfüszér. — Petőfi Sándor a „Mart. 15-ben egy, több hasábra terjedő hosszú czikkben előadja, hogy buktatták *) Kérjük szívesen, magyarázza meg nekünk: ki az a mi? — Szerk. **) Hol vannak azok? — Szerk. ***) Alkotmányos országban és felelős ministerium mellett, illetlenség igy belekeverni a vitákba a fejedelmet vagy képviselőjét. — Szerk. meg őt a szabadszállási követválasztáson , hol követjelöltül lépett fel; egyszersmind azt mondja, hogy a ki őt bántotta meg, a népen követett el bántaimat; sőt „czinemintye“-vel is fenyegetődzik, végül pedig felszólít minden „becsületes elvű“ szerkestőt e czikk közlésére. Mi illy hang ellenében csak azt válaszoljuk, hogy P. úr magánvédelme nem Magyarország dolga. — A. Preszburger Zeitung szerkesztője Bangye Jánosra, jan. 23. felvett sajtóperében, az esküdtszék kimondó a „nem Lünös ‘-t. — A budapesti gőzös kikötőkhez a városi biztosokon kívül a minisz. rendőri osztályából is állíttattak a gyakorlatba vett útlevél-vizsgálatra felügyelő egyének. — A sz. fehérvári káptalan küldöttségének szónoka a főprépost kijelenté, mint a J. írja, a ministeriumnak, miszerint a káptalan nemcsak jószágait szívesen engedi át a statusnak , de ha kell életét is kész a hazának szentelni. A cultusministert pedig kéré, hogy lajstromozná a kanonokok fizetését. (Wenn es wahr ist.) — Tolnsi megyében sok békétlenkedésre szolgál okul az úrbéri viszonyoknak az uj törvények előtt több helyütt megtörtént rendezése vagy sokáig függőben volta. A toborzás foly, de a részvét és lelkesedés, melly a bizottmányi ülésekben olly otthonos, az életben, főleg a német községeknél nem igen nyilatkozik, sőt vannak magyar faluk is , mellyekbe a toborzók be sem bocsáttattak. A brassói német lap a határszélekről elég hiteles kútfőből közli, miszerint a porta Oláhországért és Moldváért 20 millió piasztert kiván,mit az orosz megadni kész, sőt ezenkívül más 20 milliót is ajánl egy oláh-moldvai nemz.bank alapítására ; ezért azonban a két herczegség só- és érezbányáit és egyházi javait követeli zálogul; maga biztosítására pedig azonnal 160.000 embert(aligha el nem hibázta a számot a lev.) szállít a herczegségekbe. Ez egész ügy a legközelebbi országgyűlésen fogna tárgyaltatni, és ha arr. alá nem imák, a két herczeg van megbízva mindnyája nevének aláírására, és az iratnak további rendelés végett Pétervárra küldésére. Duhamel tábornok orosz biztos parancsára az orosz sereg részére minden termény összeiratik, és a kivitel szigorúan megtiltatik. A bojárok igen fel vannak ingerülve az oroszok ellen, kiknek bevonulása véres következéseket fogna előidézni. A Bukarestben levő ausztriai ügyvivő lány hasága miatt az ottani cs. kir. alattvalók igen el vannak keseredve, és ez iránt a bécsi polgársághoz írtak. * — Az olasz katonáknak csakugyan szurkos a keze. Tegnap előtt este 10kor nagy zaj volt ablakunk alatt: „Halt’s auf, halt’s auf den Italiener“-t kiabáltak; volt nagy futás. A signor egy zsebórát lopott volt a szomszéd sorházban. — Bácsban minden becsületes honpolgár fegyvert fogott azon rabló csorda ellen , melly berohanásával a vidék nyugalmát háborítani elég merész volt. A Karlovicz, Újvidék , Zimony táján és Szerémségben fegyveresen kalandozó szerb csoport, egyesülve a Kikindáról megszökött lázitókkal, jun. 6. Titelnél a Dunán átkelt, és az ottani csajkásokkal, a tiszteknek, kik hozzá csatlakozni nem akartak, elzárása után, a fegyvertárt kirabló, t álgyat elfoglalt és harangzúgás köztitelt elhagyva az útközbeni szerbekkel több ezer főre szaporodván vonult felfelé, s Újvidék táján az úgynevezett római sánczok közt megállapodott. Villámkint futott a hir mindenfelé, hogy e rabló csoport a bácskai ráczok segedelmével kikindai és becsei hitsorsosit akarja a börtönből kiszabaditni, s azután ölni s pusztítani. A zentaiak felhívására azonnal százankint csoportosultak Mélykútról, Csantavér-, Jankovácz- s más magyar helységekből, a kaszákkal, puskákkal fegyverzettek Ó- Becse alá, honnan azonban másnap, mivel Újvidék táján elég katonaság van a rablók lefegyverzésére, haza bocsáttattak; most gyakorolják otthon magukat a fegyverforgatásban még azok is, kik eddig a nemzetőrségtől idegenkedtek, s készen várják a felhívást. A németek és oroszok is velük tartanak, csak a ráczok vonakodnak. Szabadkáról az ifir-szerb lázadás hírére azonnal Újvidék felé indult a János főherczeg nevét viselő dragonyos ezred teljesen felszerelve, vele több száz nemzetőr részint póznára kiegyenesített kaszákkal, részint puskákkal ; ellátásuk és netán még szükséges fegyveres erő iránt minden intézkedés valamint a vidéken úgy itt is megtétetett. — Ó-Becséről szinte a lázadók ellen indult a rendes katonaság két ágyú kíséretében. — A lelkes kun szomszédok küldötteik által szenték Szabadkára, hogy 1500 gyalog és lovas fegyverest küldenek, ha kell, segédelmül. — Az alsó bánáti vidék, Torontál, Krassó, Temes, kivéve Újvidék táját, csendben vannak , de kívánatos a katonaságnak 2 — 3 ezredbeli megszaporitása, mert a nép nagy része rokonszenvet mutat a rablók iránt. — A Magyar-Becsén levő Zanini-ezredbeli zászlóalj, mintegy 600 ember , Ujadékre volt rendelve, de újabb parancsnál fogva maradt, mert attól lehetett tartani, hogy az útjához közel eső romai sánczokból a rabló csoport megtámadandja e zászlóaljat ágyaival; minélfogva Pongrácz alezredes felszólitá a kikindai parancsnokot, Kiss Ernő ezredest, küldene neki legalább két század lovasságot, mivel az ágyuk elvételét csak ezzel lehet megkísérteni. — Az Agramer Zeitung, mellynek hangja utóbbi 4 — 5 számán át szembeötlőleg megszelídült, az ottani dolgokról már most egy szóval sem emlékezik. Legújabb jun. 15—17. sz.ban csak annyit közöl, hogy Haulik I püspök Zágrábban megérkezett és nagy lelkesedéssel fogadtatott; Milos herczeg pedig eltávozott Laibachba; a nemzetőrség éji zenével búcsút von tőle. (Az ilirek viszonyait Milossal soha nem emlité a lap. — Halljuk hogy a tart. gyűlés a szerbekkeli viszály következtében nagy zaj közt szétoszlott.) — Pozsony megyének szemptzi kerületében f. hó 19. és 20 dikán, 1236 szavazattal 784 ellenében tíz Üllő György választatott követnek. — Mindazon czikkek , mellyek □ jegy alatt jelennek meg lapunkban, Bizony Tamás ur tollából, — valamint a jegy- és névtelenek a szerkesztőből folynak. Petőfi Sándor, az Életképek egyik szerkesztője, egy jeremiádot ir a „Martius 15.“ 82. számában, mellyben olvashatni a kudarczot, mellyet ő, ki azt hirdeti, hogy ő, maga a nép — le peuple c’est moi — Szabadszálláson vallott a kun népnél, s a végén igy szól: „Kérem minden becsületes elvü szerkesztőtársamat, hogy e czikket lapjában közölni szíveskedjék.“ — Mi mindamellett is, hogy az Életképek szerkesztősége egy szót sem szólott azon lojalitásához intézett felhívásunkra, hogy mondaná ki ítéletét a ma hozzánk intézett s közönségesen ismert kannibali levélre, mégsem követnők az illegalitási példát, s közölnék P. jeremiádját, ha az ő hasábot nem tenne, s benne ugyanazon nép, mellynek ő, hite szerint, képviselője a világ előtt, s melly őt olly gyöngédtelenül és csúfosan kergette ki Szabadszállásról, olly gyakran nem volna ,részeg csordának—a kapatosok pedig ,gazembereknek nevezve, s ha vége felé olly annyira meg nem felejtkeznék népemberi hivatásáról, hogy a vele olly illetlenül bánókat ,czine mintyevet fenyegesse. Ennélfogva tehát sem competentiáját a becsületes elvüség megítélése iránt — mellyet irányunkban sértettek meg legelőbb az Életképek és Marczius — el nem ismerjük, sem pedig kötelesnek mi érezzük magunkat olly 6 hasábos védelem fölvételére, mellyet nem mi idéztünk elő. — Hogy mi haszna lenne P.nek furiosus jeremiadja igen nagy nyilvánosságából , meg fogja ítélni a ki olvassa. — Egyébiránt, hogy mi semmi illegalitás által magunkat hasonlóra feljogosítva nem érezzük, tanúság mai lapunk ,nyilt térre, hol a ,Marczius" védelmére sem zártuk el a nyilvánosságot. (Zólyom) szerény figyelmeztetés. A városi tisztújitások nagyobbára bevégezvék. Tapasztalásunkon okulva sok derék tisztviselő a választók szeszélyének áldozatává lön, s vannak esetek hogy a törvényre nem figyelve, azoktól holmi találékony ürügyek alatt azonnal a nyugpénz megtagadtatott. Tudunk esetet, hogy az illyen hálátlan bánásmódra távolról sem érdemes tisztviselő nemcsak ilyen állapotra jutott, de azonnal folyamodván a belügyi miniszerhez törvényes intézkedéséért, innen is már egy hónapja, hogy reményének egy kis szikráját sem kapta — pedig megszűnvén a fizetése , maga s családja fentartása tekintetében , egy napi késedelem is aggasztó lehet. A belügyministernek illy késedelmes eljárását pirulunk napfényre hozni. A volt kormányszékek , hosszabb tapasztalás nyomán kijelentjük , aligha tehettek volna ollyast. Szerényi, B. Újváros, Szabolcsmegyében, 1848. Junius. Sietek az olvasó közönség előtt a nemeslelküségnek egy szép példáját mutatni föl. A legközelebb múlt pünköst ünnepek alkalmával olvastaték föl ünnepélyesen az itteni reformált hitű közönség előtt, Semsei Lajos urnak, mint a helység egyik volt földesurának búcsúlevele, s mutattaték be — a levélíró által az urvacsorai szertartáshoz küldött drága értékű ajándékserleg. Polgártársainak szólítja búcsúlevelében a volt földesur volt jobbágyait; lelkének őszinte örömét fejezi ki az úrbéri viszonyok megszűnésén, és szives indulatát , tettleges segítségét nemes szívvel ajánlja ezutánra is szeretett polgártársainak. Végül az emlékül küldött ajándékserleget mutatja be a nemeslelkü levéliró, s melegült szívvel elbúcsúzván jobbágyaitól, ajánlja magát ezutánra is azok jó indulatába s emlékezetébe. — Semsei Lajos polgártársunk volt azon nemeslelkü földesur is, ki midőn nehány évvel ezelőtt a helybeli reformált hitű közönség a templom épités nehéz akadályaival küzdött volt , katholicus hitű létére, több ízben s több száz forintnyi tettleges segítséggel volt egyházat építő jobbágyi iránt. Ő volt azon nemeslelkü emberbarát is, ki a múlt évi szükség idején, szintúgy a helybeli, mint a vidéki lakosoknak nagy menynyiségü gabonát osztatott ki ajándékképen. — Népünknek istene valóban páratlan nemeslelküséggel áldd meg aristocratiánkat; és hiszszük, hogy az általa testvérré emelt nép lelkében, a hála és bizodalom minden bizonynyal élni fog. — Révész Imre: Oláhország Bukarest, jun. 8. A napokban egy török biztos jött ide, hogy Duhamel orosz tábornokkal együtt Belgrádba utazzék, a szerb népnek a forradalomtól visszatartóztatására. A tábornok a nyáron át Bukarestben marad az itteni bojárok szemmel tartására, hogy Oláhország más véduraság alá ne adja magát. Az oláhországi kormány az erdélyi ,Wochenblatt' és ,Transylvania' lapokat megtiltotta, valamint a Bukarestben megjelenő ,Román Hirnök' czímű lapot is. Tulajdonosa Eliade panaszt tett e miatt a fejdelemnél, mire ez azt válaszolta, hogy az orosz consul tiltotta meg az említett lapokat. Laureanu, Majoresko, s más legkitűnőbb tudósok a románok közt, szökve mentek * *) No hiszen megtalálták a svéd hatalmat ! — Szerk. 603