A Budapesti Hirlap Vasárnapja, 1929. július-december (2. évfolyam, 25-48. szám)
1929-09-22 / 36. szám
8. oldal áig gyalogolt. Akkori állapotát így írja le egyik versében: A ’katonasághoz ifjúságot vittem, Ott maradt az, Haza öregséggel jöttem. Ezután Pozsonyban tíz napon át kórházban, majd midőn Kecskemétről Pestre ment, néhány napig egy útszéli csárdában feküdt betegen. Alighogy elhagyta Pestet, ismét betegeskedni kezdett és betegsége annyira rosszabbodott, hogy képtelen volt mint színész kötelezettségeinek eleget tenni. Kénytelen volt Debrecenbe menni, ahol a telet el kellett töltenie, mert „ha hamarjában meggyógyulok is“, miként írja, „erőm annyira megfogyott, hogy alig lézengek és egy pár hónapi pihenés és nyugalom okvetlen szükséges“. November 4-ike körül tifu-670S lázban szenvedett, mely nélkülözéseit növelte. Mindenből kifogyott, ruhadarabjait eladogatta és utolsó jó öltönyét valami nyári ruhafélével cserélte el, hogy pótlásul pár garast kapjon, mellyel Debrecenbe mehet. November 24—28. között tette meg e keserves utat, egyik részén szekéren, másik részén gyalog vonszolva magát és majdnem a végkimerüléshez jutva, érkezett meg Pák Albert lakására. Petőfi a következőket mondotta neki: — Hozzád jöttem, barátom, hogy ha meghalok, legyen aki eltemessen. Pák megölelte a lesoványodott, beesett arcé, sápadt költőt, magához vette és néhány napig, amíg valamivel jobban lett, magánál tartotta, némi ruhaneművel ellátta és pénzzel is segítette. Midőn kissé magához tért, mert betegsége súlyosabb részét előzetesen Székelyhídon húzta ki, a debreceni színházi jegyszedőnőhöz költözött és egy kis szobácskában lakott december, január, február hónapokban. Ekkor írta egy levelében, hogy annyira el van gyengülve, hogy ereje visszanyerése bizonyosan belekerül 2—3 hónapba. „Valóságos csontváz vagyok, így tengeri ínséges álapotban és itt kell a telet Debrecenben töltenem.“ Egy másik levelében írja, hogy ha „egy szegény, de jó öregasszony nem viselte volna gondját, most a másvilágon írná levelét''. Midőn elég erősnek érezte magát, elindult gyalog Pestre. Itt, majd szüleinél Dunavecsén kipihente magát és savókúrát használ. Állapota javult ugyan, de mégsem volt egészen kifogástalan. 1847-ben megint jelentkezett betegsége; a következő évben jól érezte magát. Általában nagyon keveset evett és hamar kifulladt járás közben; borzasztó ingerlékeny, túlságosan érzékeny, ingadozó kedélyállapotú ember volt. Fia, Zoltán, 22 éves korában tuberkulózisban halt meg. Petőfi Sándor életrajzából tudjuk, hogy kora ifjúságától kezdve, mindig a legnagyobb nélkülözések között folyt élete. Csodálatos szívósságát mutatja, hogy betegen is hatalmas erőkifejtésre volt képes és akárcsak Assisi Szent Ferenc, nagy utakat tett meg gyalogosan. Valószínűnek kell tartanunk, hogy jóindulatú, heges tüdőbajban szenvedett, azonban nagyon lesoványodott, vért köpött és hogy az 1841. évben leírt tífuszos láz is a tuberkulózis megnyilvánulása volt. A feljegyzések szerint 1847- ben újra jelentkezett betegsége, amelynek további kifejlődését korai harctéri halála akasztotta meg. Az a körülmény, hogy fia is tuberkulózisban halt meg, csak megerősítheti azt a feltevést, hogy tüdőbeteg volt. Jókai Jókai Mór 1825-ben született, atyja Jókai József gyengeszervezetű ember volt, könyvek között felnőtt, békeszerető, gyenge tüdejű, aki 1837-ben valószínűleg tüdővészben halt meg. Anyja szívós természetű és szilárd jellemű aszszony volt, akinek erélye kétségtelenül előnyös volt a gyermek testi nevelésére, egészségének megszilárdítására nézve. Jókai egészségi állapota gyermekkorában is sokszor adott okot aggodalomra. Tizenkét éves korában súlyos beteg volt és midőn 1841-ben Pápán a kollégium növendéke lett, lesoványodás, vérszegénység, mellfájdalmak bántották a serdülő ifjút és komor sejtelmekkel töltötték el az amúgy is képzelődésre hajló lelket. Ekkor Károly bátyja és anyja jobbnak látták azt, hogy egészségesebb, napsütöttebb vidékre utazzék a jogi tanulmányok elvégzése végett. Kecskeméten lett jogász és a kecskeméti levegő nagyszerűen bevált. Testileg és kedélyileg meggyógyult. Talán maga a száraz, meleg alföldi levegő volt rá jó hatással, de a javulás legfőbb okát egészségesebbé vált életmódjában keresték. Később már rendszeres testgyakorlást űz, majd annyira megerősödik, hogy zavartalanul vesz részt az ifjúság mulatozásaiban is. Harmincas életéveiben is súlyos beteg volt, amikor tüdővérzésben szenvedett. Bizonyára állandóan fennálló tüdőbaja indította arra, hogy a Kárpáthy-regények tiszteletdíjából a Svábhegyen telket és villát vásároljon, ahol idejének túlnyomó részét a szabadban, kertészkedéssel töltötte. Egész életében foglalkozott a tüdővész kérdésével, regényhősei között is több volt tüdőbeteg, így Kőcserepy Vilma s Kárpáthy Zoltán. 1904 április 25-én bronchitiszben megbetegedett. Akkor elmondotta kezelőorvosainak, hogy 43 év előtt nagyfokú vérköpése, majd néhány évvel később mellhártyagyulladása volt. Néhány nap után a betegségi tünetek visszafejlődtek, azonban május 2-án recidivált, jobb oldali tüdőgyulladása képződött, majd a következő napon újabb gyulladásos góc- és mellhártyagyulladás keletkezett. Május 7-én szívgyengeségben halt meg. Hollós dr. kórbonctani tanársegéd végezte a boncolást és megállapította, hogy a jobb tüdő felső és középső lebenye vastag heges összenövésekkel volt a mellkashoz rögzítve. A jobb tüdő felső lebenyében tömött palaszürke hegszövetbe ágyazva, borsónyi eltákolt részben sajtos, részben meszes gócok voltak kimutathatók. A baltüdő felső lebenyében almányi légtelen területben sajtos gócocskák és egy félbabnyi sűrű genyszerű váladékkal telített üregecske volt kimutatható, az alsó lebenyecsúcsban néhány borsónyi görcse és sajtos góc. Csodálatos, hogy Jókai üj lelet mellett elérte a 80-ik életévet, kólóit a hosszú idő folyamán kifejtett írói munkássága hatalmas teljesítménye volt idegrendszerének és egész fizikumának. Jókai betegségét apjától kapta, de hogy szőrösebben nem fejlődhetett ki, a célszerű nevelésnek is köszönhető. Mindenesetre jellemző, hogy Pápán erősen megromlott egészsége Kecskeméten teljesen rendbe jött és a száraz, meleg alföldi levegő,amelyet annyira károsnak tartanak, a helyes életmóddal egyetemben helyreállította egészségét. Regényeiben szívesen foglalkozik a tüdővésszel és hőse, Kárpáthy Zoltán 14 éves korában, mikor a tengeren lázas lett, kijelenti, „én nem akarok és nem fogok beteg lenni" és felkelt s nem lett beteg, tehát azt bizonyítja, hogy erős akarattal sokszor a betegséget is le lehet küzdeni. Jókai később kedvező egészségi állapotát nagyrészt annak köszönhette, hogy egész nap a szabadban élt és kertészkedett. Érdekesek azok a szavai, amelyeket akkor írt le, midőn az Erzsébet királyné Szanatórium megalapítása érdekében agitált. Ekkor a következőket írja: »Hogy ez emberbaráti ügyben én szólalok föl, arra engemet Isten iránti hála kötelez. Évtizedek előtt, harminc évnél is régebben oly nagyfokú mellajban szenvedtem, hogy soha egy új tavaszt, nem ígérhettem magamnak; az orvosi tudomány minden gyógyszerét kipróbálta rajtam, kétséges sikerrel. És íme, most késő aggkoromban Isten kegyelméből épen, egészségben bírok a rám nehezült kötelességnek megfelelni. Minek köszönhetem én ezt? Isten kegyelme után a levegőnek. Az tett újból emberré. Teljes elismeréssel viseltetem az orvosi tudomány minden gyógyszerei és szérumai iránt, melyekkel a romboló népbetegséget leküzdeni időtlen idők óta törekszenek, de mindazonáltal hathatósabb az istenáldotta tiszta levegő. A gyógyszerek csak enyhítik, gátolják a bajt, de a tiszta levegő az, mely megszünteti, elenyészteti; de maguk az orvosok is hangoztatják, hogy mindazoknál hathatósabb az istenadta, tiszta levegő, helyes táplálkozás s azok a szervezetet edző eljárások, melyekkel ma a szanatóriumokban gyógyítják a tüdőbetegeket.“ Boncjegyzőkönyve mutatja, mily súlyos betegség volt nála elhegesedve, mily nagy elváltozások voltak tüdejében. Budapesti Hírlap 1929 szeptember 22. vasárnap CSALÁDI ÖSSZHANG Két bakfis beszélget a cukrászdá* ban: ^ — Mit csinál a mamád? •— Amit akar. — És a papád? — Ő is. — Amit akar? — Nem. ö is, amit a mama akart