Budapesti Hírlap, 1853. április (78-103. szám)

1853-04-01 / 78. szám

csikartaknak és így nem kötelezőknek nyilat­koztatta. • Baden. Gervinus professor fogsága ki­állása után Németországot elhagyni, s Londonban állandóul megtelepedni szándékozik. Roma. A legutolsó consistoriumban többi közt elhatároztatott a hierarchiának a hollandi államokban visszaállítása, úgy hogy Utrechtben lenne székhelye az érseknek, ki alatt öt püspök lenne. Roma. Pápa ő­szentsége tetemes öszveget a­­dott a Torquato Tasso számára Romában emelendő emlékre. A Romában tartózkodó németek felira­tot intéztek Ferencz József Császár Ő Fel­ségéhez, melyben örömüket nyilvánítják szeren­csés megmentetése fölött, és ígérik, hogy az U­­ralkodó további jólétéért imádkozandnak. Nizzában a kiutasítások folyvást tartanak. F. hó 13-kán ismét 20 egyén adatott át azon vá­ros biztossági hatóságának, Turin. A villanytávirda már f. hó 14-ke óta közvetlen összeköttetésben áll Páris, Lon­­­don, Belgium és Németországgal. AUSTRIA, Bécs, mart. 30. „O. C.“ A londoni propa­ganda által Berlinben tervezett complett felfe­deztetésének híre újabb sulylyal nyomja le bűn­­mérlegét azon menekült csendzavaróknak, kik a fenálló kormányok megdöntését éltük feladatául tekintik , és a társadalmi rend megbuktatására megesküdtek; de az nem jött váratlanul, mert tudomás szerint a forradalmárok minden ország­ban egybehangzólag egy lehetségig solidáris terv szerint szoktak működni. Ha már e párt Olasz­országban véres lázadásra orgyilkos eszközökkel csábítani próbál, ha másutt hasonló kísérlet ké­szíttetik elő, miért maradna csupán Németország kimérve e vétkes kísérletektől, miután onnan is tetemes contingenst nyert a propaganda, és Rü­ge Arnold tudomás szerint annak főügyészei közé számíttatik. Nem kétkedünk benne, hogy az álzott fel­­forgatáspapolók a sajtóban ezúttal is az undorig elhasznált manoeuvrereket ismétlendik, és a kez­deti berlini pert mint csekély, csak mesterkélt fontosságra felcsavart ügyet törekvendnek elő­­tüntetni. De e sophistikus eljárás többé senkit el nem ámít, általánossá és szilárddá lett azon meggyőződés, mikép minden még oly jelenték­telen kísérletet is a közrendnek erőszakos eszkö­zök használásával, zavarására, soha nem­ szabad közönyösen venni, hanem erélyesen el kell nyom­ni és szigorúan fenyíteni. Ez alkalommal kitűnik még, hogy az anar­chisták nem tesznek különbséget alkotmányos és nem alkotmányos államok közt. Legfölebb a sza­badabb formákat kényelmes eszközül tekintik terveik előmozdítására, de azon tervrajzban, melyet maguknak az európai continens jövő alaku­lásáról készítettek, a monarchia és átalában egy­némely ál­am nem fogna többé helyet nyerni. KÜLFÖLD. Anglia, London, mart. 24. Noha a nagyhatalmas­­ságok közti összeütközés valószínűsége­­a jelen perezben már nem létezik, az angol sajtóban mégis ismét fölmerülnek amaz ismeretes intő­­czikkek, melyek örökké a britt haderő gyönge­­ségéről panaszkodnak, s azon veszélyeket rajzol­ják, miknek Angolország ki van tétetve. N­a­p­ie­r Károly, az agg bajnok, ma egy a „Times“hez in­tézett levélben azt igyekszik bebizonyítni, mire különben a jelen perezben még Cobden vagy Milner Gibson sem gondol, hogy Angolor­szágra nézve nem lenne tanácsos hajóhadát ke­vesbíteni ; „mivel“ — úgymond — ha Franczia­­ország kész lenne is, hajónépét szintén leszállí­­tani, ennek következménye csak az lenne, mikép tengerészei a laktanyákba szállásoltatnának, hon­nan minden perezben ismét visszatérhetnének állomásaikra; ellenben az angol matrózok min­denfelé elszélednének; és sehol sem lehetne őket feltalálni, ha ismét szükség lenne rájuk. De még ha Francziaország egészen elbocsátaná is tenge­részeit, Angolország nem lehetne nyugodt mind­addig, míg a csatornán túl egy 400,000 főnyi se­reg létezik , mivel a franczia kormány egy éjje a Francziaország északi partján levő minden ha­jókat összegyűjthetné, s azokon annyi katonasá­got szállíthatna át a csatornán, a­mennyit akar­na. Francziaország vagy a többi európai nagy­­hatalmasságok lefegyverzéséről pedig, a jelen kö­rülmények közt szó sem lehet, Oroszország el­foglalhatná Konstantinápolyt, mielőtt egy angol vagy franczia hajóhad a Dardanellákhoz érkez­hetnék; s ha ekkor Francziaországot Egyiptom­mal kínálná meg kárpótlásul, ez utóbbi azt hihe­tőleg elfogadná. De még ha Törökország képes lenne is ellenállani, Angolország még akkor sem küldhetné hajóhadát annak segélyére, mivel at­tól félhetne, hogy azalatt az orosz keleti tengeri hajóhad által véletlenül meglepetnék.“ E nyilat­kozat új jelenetnek tekinthető az angol sajtóban mivel eddig el­ féltek ugyan némelyek a franczia invasiótól, de Napier volt az első ,a­ki Angolor­szágban az orosz hajóhadtéri félelmét kifejezé.­­ A manchesteri bankárok, kereske­dők s gyámnokok tegnap meetinget tartván, két oly kérvényt fogadtak el, melyek a britt-indiai kormány gyökeres reformja iránt fognak a par­­liamenthez intéztetni. A kereskedelmi kamra el­nöke, Bazley­s Bright kifejték az indiai kormány visszaéléseit, s kitüntetett először, mikép 120 millió ember nyög egy nem­ felelős és alkalmat­lan kormány járma alatt; s másodszor, mikép e­zen elnyomásnak igen káros hatásai vannak, az angol kiviteli kereskedésre nézve , a­mennyiben Amerikába évenkint 14,800,000­, Indiába pedig csak 8,000,000 ft­st. értékű áruk vizetnek ki. Az egész országban, s kivált Lancashireben, attól félnek, mikép a Russell lord által bejelentett bili­szerfölött tekintettel leend, az angol nábobok ér­dekeire. Ezért a manchesteri kereskedelmi kamra a kormánynak szívére akarja kötni, a charter­kérdés fontosságát, s ez ország minden keres­­kedő-testületeit felszólítja, hogy az említett kér­vényekhez járuljanak, s hogy Londonba Wood Károly­hoz küldöttségeket intézzenek. A kérvé­­­nyeket a felsőháznak Ellenborough gróf, az al­sóháznak pedig Bright és Gibson fogják át­nyújtani. — A windsori lakosok, a mayor elnök­lete alatt elhatározák, mikép a királynőhöz s Al­bert herczeghez üdvözlő­­ feliratot intézendnek, azon veszélyektőli megmenekülésük miatt, miket a windsori kastélyban támadt tűzvész vonhatott volna maga után. A királynőnek a belügyi tit­­kár, Albert herczegnek pedig Phipps ezredes nyújtandják át a feliratot. Francziaország, Páris, mart. 25. A „Journal des Débats“ ma a keleti ügyekről többek közt így nyilat­kozik : „Oroszországnak egyik legügyesebb kon­stantinápolyi követe, Butenieff egykor egy fran­czia utazó előtt azt mondá, mikép Oroszország szerepe Konstantinápolyban egyszerűen abban áll, hogy a török portának mindig leghűbb ba­rátja vagy legnagyobb ellensége legyen. Nem lehetne jobban értelmezni ama túlsúlyt, mit O­­­roszország követel Konstantinápolyban, s mit a históriai események s a két ország földirati hely­zete szükségkép adnak neki. Ha e túlsúlyt le a­­karjuk rontani, — nem a török birodalom hely­reállítását kell megkísértenünk, hanem az orosz birodalmat kell gyöngítnünk. Mindaddig, míg a fekete tenger mögött egy oly hatalmas birodalom létezik, — mely az Azov-tengertől a balti ten­gerig terjed, s mig e birodalom Sebastopolban mindig fölszerelt hajóhadat tart, — Konstanti­nápoly gyönge leend; részint saját gyöngesége, részint különösen Pétervár ereje miatt.........Mi­ nem védelmezzük a török birodalom épségének fentartását; mi csak Európának azon jogát vé­delmezzük , mikép e birodalom szétdaraboltatása iránt meg kell kérdeztetnie. — Azért nem ragasz­kodunk makacsul a török birodalom épségének fentartásához, mivel már több kísérletek létet­tek , a török birodalomnak az európai polgáriso­­dás körébe visszatérítése végett; de mindazon kisérletek meghiúsultak. A török birodalom re­­generatiojáról igen elmés theoriák fejtettek ki. Mind hiába il Törökország szemlátomást ha­nyatlik ; — ezen hanyatlásnak legföltünőbb jele azon látvány, mikép Törökország, miután az eu­rópai polgárisodás­ s a reform­pártban kereste üdvét, — egyszerre az ó-török párthoz tért visz­­sza, s a fanatismustól kért gyógyszert. E végki­­sérletben fog kimúlni, s az ó-törökök vannak megbízva, hónuk eltemetésével. — Törökország nem lévén képes újra föléledni, mit látunk most ? Egy birodalmat mely majdnem oly széles, mint II. Mahomed s a nagy Szelim korában, — mely világnak legszebb s hajdan legmiveltebb tarto­mányait foglalja magában, s mely földjének gaz­­­dagsága s emlékei által, felhivni látszik az euró­pai polgárisodást, — se széles birodalom bar­­aátságba sülyedt s elnépetlenedett. A pusztaság Konstantinápoly kapuinál kezdődik, és sehol sem állapodik meg. Austria s Oroszország sietnek megnyitni az európai polgárisodás előtt az euró­pai török tartományokat. E készségért köszönetet érdemelnek, az európai polgárisodás részéről, de Kis-Ázsia- Szíriának szintúgy szükségük van, az európai polgárisodássali érintkezésre, mint Bolgárország- s Macedóniának. Tehát ha a török birodalom a polgárisodás érdekében érdemli meg elvesztét, azt nem csak Európában, hanem min­denütt fel kell áldozni. — A görög egyháznak nagy jövője van; a nyugoti katholicismus s a by­­zánczi egyház közt nagy harcz készül. A görög egyháznak e jövője bizonyosan nem független­­ségben áll; neki nem leend VII. Gergelyé. — A görög egyház, a keleti császárok óta megszokván a világi hatalomnak szolgálni, hódoland a péter­­vári czároknak. A czár leend pápája. De épen hódolatban álland ereje, egyrészről a mahomeda­nismus, s másrészről a katholicismus ellen. — O­­­roszországra támaszkodva, már most is függet­lenséget követel Konstantinápolyban, a kalifák utódával szemben, s ugyanekkor Jeruzsálemben a katholicismus irányában függetlenséget, sőt ta­lán túlsúlyt követel. Ebből világosan kitűnik hogy a görög egyház minő nagyságra törekszik Ezen egyház, mely Oroszországból meríti erejét, viszont nagy erőt is ad Oroszországnak, alattva­lókul minden keleti keresztényeket, megtámadási s hóditási eszközül pedig a néphit hatalmas fegy­verét adja neki. Oroszország a néphit által kezébe adatott ezen emeltyűt akarja megragadni, midőn a Törökországban levő minden keresztények fö­lötti véduralmat követeli.“ — A „Pays“ ugyane tárgyban kijelenti, mi kép Konstantinápolyból mart. 10- ről kelt tudó­sítások szerint, Mencsikoff herczeg semmi oly követelést sem formált, mely az európai nagyha­talmasságok közt, habár csak közvetve is — meg hasonlást idézhetne elő. Követelései csupán a­zon biztosítékokra vonatkoznak, miket Oroszor­szág az általa védett vallási érdekek javára akar kikötni. — Pétervárból kelt levelek szintén azt állítják, hogy az orosz kormány nem fenyegetés, hanem alkudozás végett küldé Mencsikot a her­­czeget Konstantinápolyba. — „E szerint“ — úgymond a „Pays“ — „minden jóslataink való­sulnak. Mi folyvást azt állítók, hogy Franczia é­s Oroszország közt csupán diplomatiai alkudozások folynak , s hogy semmi komoly bonyodalom sem eredhet, a nehézségek jelen helyzetéből. Egy perczig sem hittünk a harczias híreknek, egye­­­dűl azon okból, mivel nem szűntünk meg hinni az európai kormányok józan értelme­ s Franczia­ország erejében, mely senkitől sem fél.“ Schweiz. A .,N. Zürich. Zig“ közli ,a cs. kir. au­­striai ügy­viselő jegyzékét a schwei­­zi szöv. tanácshoz“ 1853. mart. 15-ről, mely igy hangzik: „Alulirt cs. kir. ügyviselő nem késett szöv. elnök ur ő excja és a magas schweizi szöv. tanács m. hó 22-iki szives jegyzékét legmagasb kormá­nya elé terjeszteni, mely abból látta, hogy a schweizi szöv. tanács egy szöv. biztos Tessin kan­tonba küldése, valamint az annak adott utasítás és teljhatalom által az intézkedéseknek már megtör­téntét erősíti, az inneni m. hó 18-dikéről szóló jegyzékben kijelölt rendszabályok foganatosítá­sára. E biztosításhoz a schweizi szöv. tanács azon határozott akarat kifejezését­­csatolja, miszerint népjogi kötelességeit egy barátságos szomszéd ál­lam irányában a leglegálisabban teljesítendi. Midőn a magas szöv.­tanács az elrendelt vizs­gálattól várja a tényállás közelebbi felvilágosítá­sát , mindamellett a szenvedett méltatlanság érze­tét nem nyomhatja el. Fájdalmasan hatott rá az, hogy némely jelekre egy szöve­tag ellen kímélet­len szigorral sőt a fenálló szerződvények figye­lembe nem vételével történt eljárás, hogy a schweizi szövetségnek nem csak anyagi érdekei és becsülete legérzékenyebben megsértettek, ha­nem egyszersmind az elővett rendszabályok nem egy büntelent súlyosan értek. Hogy e felfogás ellenében a cs. kormány cse­lekvésmódja helyes világba állíttassák , szükség nem csak a jelen alkotmányt szemügyre venni, hanem a múltra is futó pillantást vetni. Tessin-kanton magaviselete a császári állam ellenében sok év óta a szomszédi barátságosnak egészen ellenkezője volt. Tény, hogy ott mene­kült felségárulók és a cs. kormány nyílt ellensé­gei mindig készséggel befogadtattak , sőt né­melyek közülük polgárjogot és a kormányra fon­­­tos befolyást nyertek. A tessini sajtókból került ki azon gyalázatos lázitó iratok legnagyobb része, melyek onnan a mindig virágzott csempészet ut­ján Lombardiába bevitettek, ott a lázadás és fel­forgatás szellemét hatalmasan táplálták, midőn végre 1848-ban az oly fáradhatlanul vetett mag véres­­aratássá ért, akkor a tessini szabadcsapatok, fegyver- és lőkészlettel a kormányt fegyvertárak­ból ellátva, a lombardi lázadók soraiban nem hiányzottak. A szövetségi zászló, mely akkor Mi­lano utczáin lobogott, tagadhatlanul bizonyítá, miként tudá tisztelni a radikál felforgatás pártja, mely Tessin-kanton tanácsában részt vev, a szö­vetség neutralitását. Még fris emlékben van, hogy Velencze átada­­tásáig e város lázadását fegyveres kézzel schweizi condottierok támogatók. 1849-ben alig monda­tott fel Milanóban a fegyverszünet, s már tessini szabadcsapatok, Raimondi, Camozzi és más isme­retes felforgató pártfőnökök vezetése alatt, törtek be a schweizi határon, hogy a győzelmesen eln­­yomuló austriai sereg háta mögött a lázadás láng­ját az addig békés Como, Bergamo, Brescia váro­sokba vigyék. Austria ugyan egy ünnepélyes szerződés által jogot nyert a felségárulási bűnnel vádolt alattva­lók kiszolgáltatását kivánni; de ezen szerződési határozmány foganatosítása mindig a legsemmisb ürügyek alatt egyenesen megtagadtatott. Lehet-e ezen röviden előadott tényállás mel­lett, melyhez a kortörténet lapjai legdúsabb com­­mentárt képesek adni, a csász. kormánynak rész néven venni, ha minden lázadási kísérletnél Lom­bardiában Tessin kanton eleve mint egyenes rész­vevő vagy legalább erkölcsi bűnrészesség gyanú­jában álló tűnik fel előtte ? Ezen, a cs. k. kabinetnél túlnyomó hangu­lathoz, melyet alulírt teljességgel nem akar ta­gadni, a milánói banditacsiny következtében még más sürgetős indokok járultak. Egyik részről sem tagadtatik, hogy a febr. 6-ki lázadási kísérlet e­­lőtt több nappal, egy olyannak hite Tessin kan­tonban átalánosan el volt terjedve, sőt schweizi lapok a Tessin kantonbeli polit. menekültek rész­­nemvételének bizonyságául egyenesen felhozzák hogy utóbbiak egy 4-bén tartott gyűlésben elha­tározták, minden részvételtől tartózkodni. Ily kö­rülmények közt nem azt kellett-e várni a tessini kormánytól, hogy a lombardiai hatóságokhoz fi­gyelmeztetést juttat a fenyegető veszélyről? És e várakozásra nem annyival inkább lett volna-e jog, mivel maga a magas szöv. tanács kénytelen elismerni, hogy Saffi, Petrucci és más legve­­szélyesb menekültek, minden ellenkező szöv. ha­tározatok daczára, a milánói merény előtt és alatt Tessin kantonban tartózkodtak, honnan a lázadási felhívásokat, melyekből alulirt m. hó 18-án kéz­besitett jegyzékében a magas szövetségtanácscsal másolatot közleni szerencsés volt, Lombardiában Tessin kanton határa mentében terjesztették ? Valóban e jelek tökéletesen elegendők vol­tak, hogy a milánói vizsgálatok eredményének bevárása előtt a cs. kormányt a leggyorsabb biz­tossági rendszabályokra bírják Tessin ellenében. Avagy az austriai hatóságoknak tán be kellett­­ volna várniok, hogy a szabad csapatok korábbi ismeretes példák szerint forma szerint szervezve léptek legyen át a határon, ellátva lőszerrel a lu­­ganoi fegyvertárból, hova különös módon épen 6­kán és következő napokon tetemes lőporkül­demények indultak, Schweiz helyéből nagy titok­ban és sietséggel. Mellőzve a milánói lázadási kísérlettel egy­befüggő mindezen tényeket, ne feledje a magas szöv. tanács, hogy a cs. kormány legutóbbi idő­ben Tessin kanton ellen különféle s határozott pa­naszokat emelt nyílt jogsérelmek miatt, melyek kielégítő elintézését még folyvást várja. Alulirt már m. é. aug. 19-kén kelt jegyzé­kében szerencsés volt a magas szöv. tanács köz­­­benjárását kérni, hogy a milánói érsek és a comoi püspök az egyházkerületükbe tartozó pollegioi és askonai papnöveldékre vonatkozó minden őket il­lető jogaikba visszahelyeztessenek, mindenesetre pedig a rendes jogút, melyet előlük a tessini kor­mány határozottan elzárt, számukra megnyittas­­sék, hogy visszahelyeztetési, vagy legvégső eset­ben tökéletes kárpótoltatási igényeiket érvénye­síthessék. Végre a cs. kormány alulírt által a szöv. ta­nács erélyes fellépését vette igénybe, hogy a Tes­sin kantonból erőszakosan elűzött, lombardiai származású szerzeteseknek vagy kolostoraikba visszavézetésük, vagy legalább éltük fogytáig kellő évdij biztosítása eszközöltessék. Ezen ép oly alapos mint törvényes kivonatok egyike sem teljesittetett, és ennélfogva a cs. kor­mány, habár vonakodva, kényszerítve látta ma­gát, az ezen esetre a m.é. dec. 21-ki inneni jegy­zékben határozottan kilátásba tett rendszabályt foganatosítani, és igazsága érzetében a ressiniek­­kel Lombardiában épen oly bánásmódot követni, mint minőben a lombard-velenczei királyságbeli cs. alattvalók azon schweizi kantonban részesültek. Ha tehát a keménység szemrehányása, me­lyet e rendszabályra ruházni akarnak , mindene­setre azokra esik vissza, kik arra első alkalmat ad­tak ; de ezenf­elül annak foganatosításánál oly ki­vételek és tekintetek alkalmaztattak, melyek a szerzetesek Tessinből elűzetésénél egyátalában hiányzottak. E körülmények közt világos, hogy a cs. kor­mány a magas schweizi szövets. tanács azon vá­rakozásának , mikép a közlekedés a szomszéd kantonnal a korábbi lábra tüstént visszaállittatik, addig megfelelni nem képes, mig a magas szöv.­tanács által Tessin kantonban elrendelt rendsza­bályok eredménye egész kiterjedésében előtte nem fekszik, és a cs. kormány többi igazságos ki­­vonatainak elég nem létetett. Midőn alulirt stb. CAlálrva) gr. Karnizk­y.“ 377 Legújabb posta. London, mart. 26. Az „Advertiser“ párisi levelezője szerint, az angol kormány semmi de­­monstratiót nem akar tenni, Törökország részére. Ugyanis Cowley lordhoz egy sürgöny érkezett, melyben Aberdeen lord a franczia kormány­nak jelenti, hogy ő Rose ezredes tettét defavoy­­álja. Páris, mart. 27. Keletről nem érkeztek újabb tudósítások. Hir szerint a szent­ helyek ü­­gyének elintézése végett, Konstantinápolyban legközelebb értekezletek fognak tartatni, me­lyekben Austria, Orosz-, Franczia é­s Törökor­szág veendnek részt. Ezenkívül egy Bécsben vagy Londonban tartandó európai kongressusról is beszélnek, a keleti ügyek végelintézése vé­gett. — A franczia hajóhad csak 23-án indult ki a touloni kikötőből. — Mint­ mondják, Ku­rakin herczeg magán-audientián, az orosz csá­szárnak egy sajátkezű levelét nyújtá át a fran­­cziák császárjának. Berlin, mart. 28. A „Corr. B.“ a felfe­dezett complotról következő részleteket közöl: A rendőrhatóság már régebben birtokában volt hí­­­rek és jelentéseknek, miket külföldről kapott, hogy bizonyos jótékonyczélú szervezésekhez, e czéloktól idegen törekvések csatlakoznának. Név­­szerint tetemes titkos fegyvergyűjteményekről lé­tetett jelentés. Szombaton végre egy középpontból több házmotozás létetett, mi déltől éjjelig tartott. Mi a fegyvergyűjteményeket illeti, a siker mint ál­lítják, bámulatos. A talált fegyverek új készít­­ményűek, s a padlók alatt elrejtve találtattak, számukat 1000 személy felfegyverzésére elégnek mondják, némelyeken jelek vannak , egy vörös zászlót is találtak volna. Az elfogottak száma e­­zen felfedezésekkel arányban áll, s mintegy 50-re megy.­­ Legkitűnőbbek köztük s legkompromit­­­táltabbaknak látszanak dr Ladendorf, volt kölcsön-könyvárus Müller, egy gépgyárnok Hauschides műhelymestere, H­a­e­s­t­e­r laka­­­tos és dr F­a­l­k­e­n­t­h­a­l orvos. Ez utóbbinál ér­dekes tárgyat találtak, t. i. egy jól elzárt útitás­kában egy fegyenczöltönyt, ugyanazt, melyben mint gyanítják Kinkel három év előtt Span­­dauból megszökött. A történtekről eddig hiva­talos jelentés nem történt, s az egész csendben ment végbe. Távirati sürgönyök. Páris, mart. 30. A császár ma az atlanti és csendes tengerek összekötését c­élzó angol társaságnak egy küldöttségét fogadá, és ismé­telte békeszeretetének erősítését, mit tegnap az angol társaságnak kifejezett. London, mártius 29. A „Prinzregent“, „Sidon“ és „Leopard“ a középtengerre elindul­tak. A Jóremény fokán a béke febr. 14-kén meg­köttetett. _ B­é­c­a mart 30. Agio : arany 14’/* eznat: 9%.

Next