Budapesti Hírlap, 1853. április (78-103. szám)
1853-04-01 / 78. szám
csikartaknak és így nem kötelezőknek nyilatkoztatta. • Baden. Gervinus professor fogsága kiállása után Németországot elhagyni, s Londonban állandóul megtelepedni szándékozik. Roma. A legutolsó consistoriumban többi közt elhatároztatott a hierarchiának a hollandi államokban visszaállítása, úgy hogy Utrechtben lenne székhelye az érseknek, ki alatt öt püspök lenne. Roma. Pápa őszentsége tetemes öszveget adott a Torquato Tasso számára Romában emelendő emlékre. A Romában tartózkodó németek feliratot intéztek Ferencz József Császár Ő Felségéhez, melyben örömüket nyilvánítják szerencsés megmentetése fölött, és ígérik, hogy az Uralkodó további jólétéért imádkozandnak. Nizzában a kiutasítások folyvást tartanak. F. hó 13-kán ismét 20 egyén adatott át azon város biztossági hatóságának, Turin. A villanytávirda már f. hó 14-ke óta közvetlen összeköttetésben áll Páris, London, Belgium és Németországgal. AUSTRIA, Bécs, mart. 30. „O. C.“ A londoni propaganda által Berlinben tervezett complett felfedeztetésének híre újabb sulylyal nyomja le bűnmérlegét azon menekült csendzavaróknak, kik a fenálló kormányok megdöntését éltük feladatául tekintik , és a társadalmi rend megbuktatására megesküdtek; de az nem jött váratlanul, mert tudomás szerint a forradalmárok minden országban egybehangzólag egy lehetségig solidáris terv szerint szoktak működni. Ha már e párt Olaszországban véres lázadásra orgyilkos eszközökkel csábítani próbál, ha másutt hasonló kísérlet készíttetik elő, miért maradna csupán Németország kimérve e vétkes kísérletektől, miután onnan is tetemes contingenst nyert a propaganda, és Rüge Arnold tudomás szerint annak főügyészei közé számíttatik. Nem kétkedünk benne, hogy az álzott felforgatáspapolók a sajtóban ezúttal is az undorig elhasznált manoeuvrereket ismétlendik, és a kezdeti berlini pert mint csekély, csak mesterkélt fontosságra felcsavart ügyet törekvendnek előtüntetni. De e sophistikus eljárás többé senkit el nem ámít, általánossá és szilárddá lett azon meggyőződés, mikép minden még oly jelentéktelen kísérletet is a közrendnek erőszakos eszközök használásával, zavarására, soha nem szabad közönyösen venni, hanem erélyesen el kell nyomni és szigorúan fenyíteni. Ez alkalommal kitűnik még, hogy az anarchisták nem tesznek különbséget alkotmányos és nem alkotmányos államok közt. Legfölebb a szabadabb formákat kényelmes eszközül tekintik terveik előmozdítására, de azon tervrajzban, melyet maguknak az európai continens jövő alakulásáról készítettek, a monarchia és átalában egynémely álam nem fogna többé helyet nyerni. KÜLFÖLD. Anglia, London, mart. 24. Noha a nagyhatalmasságok közti összeütközés valószínűségea jelen perezben már nem létezik, az angol sajtóban mégis ismét fölmerülnek amaz ismeretes intőczikkek, melyek örökké a britt haderő gyöngeségéről panaszkodnak, s azon veszélyeket rajzolják, miknek Angolország ki van tétetve. Napier Károly, az agg bajnok, ma egy a „Times“hez intézett levélben azt igyekszik bebizonyítni, mire különben a jelen perezben még Cobden vagy Milner Gibson sem gondol, hogy Angolországra nézve nem lenne tanácsos hajóhadát kevesbíteni ; „mivel“ — úgymond — ha Francziaország kész lenne is, hajónépét szintén leszállítani, ennek következménye csak az lenne, mikép tengerészei a laktanyákba szállásoltatnának, honnan minden perezben ismét visszatérhetnének állomásaikra; ellenben az angol matrózok mindenfelé elszélednének; és sehol sem lehetne őket feltalálni, ha ismét szükség lenne rájuk. De még ha Francziaország egészen elbocsátaná is tengerészeit, Angolország nem lehetne nyugodt mindaddig, míg a csatornán túl egy 400,000 főnyi sereg létezik , mivel a franczia kormány egy éjje a Francziaország északi partján levő minden hajókat összegyűjthetné, s azokon annyi katonaságot szállíthatna át a csatornán, amennyit akarna. Francziaország vagy a többi európai nagyhatalmasságok lefegyverzéséről pedig, a jelen körülmények közt szó sem lehet, Oroszország elfoglalhatná Konstantinápolyt, mielőtt egy angol vagy franczia hajóhad a Dardanellákhoz érkezhetnék; s ha ekkor Francziaországot Egyiptommal kínálná meg kárpótlásul, ez utóbbi azt hihetőleg elfogadná. De még ha Törökország képes lenne is ellenállani, Angolország még akkor sem küldhetné hajóhadát annak segélyére, mivel attól félhetne, hogy azalatt az orosz keleti tengeri hajóhad által véletlenül meglepetnék.“ E nyilatkozat új jelenetnek tekinthető az angol sajtóban mivel eddig el féltek ugyan némelyek a franczia invasiótól, de Napier volt az első ,aki Angolországban az orosz hajóhadtéri félelmét kifejezé. A manchesteri bankárok, kereskedők s gyámnokok tegnap meetinget tartván, két oly kérvényt fogadtak el, melyek a britt-indiai kormány gyökeres reformja iránt fognak a parliamenthez intéztetni. A kereskedelmi kamra elnöke, Bazleys Bright kifejték az indiai kormány visszaéléseit, s kitüntetett először, mikép 120 millió ember nyög egy nem felelős és alkalmatlan kormány járma alatt; s másodszor, mikép ezen elnyomásnak igen káros hatásai vannak, az angol kiviteli kereskedésre nézve , amennyiben Amerikába évenkint 14,800,000, Indiába pedig csak 8,000,000 ftst. értékű áruk vizetnek ki. Az egész országban, s kivált Lancashireben, attól félnek, mikép a Russell lord által bejelentett biliszerfölött tekintettel leend, az angol nábobok érdekeire. Ezért a manchesteri kereskedelmi kamra a kormánynak szívére akarja kötni, a charterkérdés fontosságát, s ez ország minden kereskedő-testületeit felszólítja, hogy az említett kérvényekhez járuljanak, s hogy Londonba Wood Károlyhoz küldöttségeket intézzenek. A kérvényeket a felsőháznak Ellenborough gróf, az alsóháznak pedig Bright és Gibson fogják átnyújtani. — A windsori lakosok, a mayor elnöklete alatt elhatározák, mikép a királynőhöz s Albert herczeghez üdvözlő feliratot intézendnek, azon veszélyektőli megmenekülésük miatt, miket a windsori kastélyban támadt tűzvész vonhatott volna maga után. A királynőnek a belügyi titkár, Albert herczegnek pedig Phipps ezredes nyújtandják át a feliratot. Francziaország, Páris, mart. 25. A „Journal des Débats“ ma a keleti ügyekről többek közt így nyilatkozik : „Oroszországnak egyik legügyesebb konstantinápolyi követe, Butenieff egykor egy franczia utazó előtt azt mondá, mikép Oroszország szerepe Konstantinápolyban egyszerűen abban áll, hogy a török portának mindig leghűbb barátja vagy legnagyobb ellensége legyen. Nem lehetne jobban értelmezni ama túlsúlyt, mit Oroszország követel Konstantinápolyban, s mit a históriai események s a két ország földirati helyzete szükségkép adnak neki. Ha e túlsúlyt le akarjuk rontani, — nem a török birodalom helyreállítását kell megkísértenünk, hanem az orosz birodalmat kell gyöngítnünk. Mindaddig, míg a fekete tenger mögött egy oly hatalmas birodalom létezik, — mely az Azov-tengertől a balti tengerig terjed, s mig e birodalom Sebastopolban mindig fölszerelt hajóhadat tart, — Konstantinápoly gyönge leend; részint saját gyöngesége, részint különösen Pétervár ereje miatt.........Mi nem védelmezzük a török birodalom épségének fentartását; mi csak Európának azon jogát védelmezzük , mikép e birodalom szétdaraboltatása iránt meg kell kérdeztetnie. — Azért nem ragaszkodunk makacsul a török birodalom épségének fentartásához, mivel már több kísérletek létettek , a török birodalomnak az európai polgárisodás körébe visszatérítése végett; de mindazon kisérletek meghiúsultak. A török birodalom regeneratiojáról igen elmés theoriák fejtettek ki. Mind hiába il Törökország szemlátomást hanyatlik ; — ezen hanyatlásnak legföltünőbb jele azon látvány, mikép Törökország, miután az európai polgárisodás s a reformpártban kereste üdvét, — egyszerre az ó-török párthoz tért viszsza, s a fanatismustól kért gyógyszert. E végkisérletben fog kimúlni, s az ó-törökök vannak megbízva, hónuk eltemetésével. — Törökország nem lévén képes újra föléledni, mit látunk most ? Egy birodalmat mely majdnem oly széles, mint II. Mahomed s a nagy Szelim korában, — mely világnak legszebb s hajdan legmiveltebb tartományait foglalja magában, s mely földjének gazdagsága s emlékei által, felhivni látszik az európai polgárisodást, — se széles birodalom baraátságba sülyedt s elnépetlenedett. A pusztaság Konstantinápoly kapuinál kezdődik, és sehol sem állapodik meg. Austria s Oroszország sietnek megnyitni az európai polgárisodás előtt az európai török tartományokat. E készségért köszönetet érdemelnek, az európai polgárisodás részéről, de Kis-Ázsia- Szíriának szintúgy szükségük van, az európai polgárisodássali érintkezésre, mint Bolgárország- s Macedóniának. Tehát ha a török birodalom a polgárisodás érdekében érdemli meg elvesztét, azt nem csak Európában, hanem mindenütt fel kell áldozni. — A görög egyháznak nagy jövője van; a nyugoti katholicismus s a byzánczi egyház közt nagy harcz készül. A görög egyháznak e jövője bizonyosan nem függetlenségben áll; neki nem leend VII. Gergelyé. — A görög egyház, a keleti császárok óta megszokván a világi hatalomnak szolgálni, hódoland a pétervári czároknak. A czár leend pápája. De épen hódolatban álland ereje, egyrészről a mahomedanismus, s másrészről a katholicismus ellen. — Oroszországra támaszkodva, már most is függetlenséget követel Konstantinápolyban, a kalifák utódával szemben, s ugyanekkor Jeruzsálemben a katholicismus irányában függetlenséget, sőt talán túlsúlyt követel. Ebből világosan kitűnik hogy a görög egyház minő nagyságra törekszik Ezen egyház, mely Oroszországból meríti erejét, viszont nagy erőt is ad Oroszországnak, alattvalókul minden keleti keresztényeket, megtámadási s hóditási eszközül pedig a néphit hatalmas fegyverét adja neki. Oroszország a néphit által kezébe adatott ezen emeltyűt akarja megragadni, midőn a Törökországban levő minden keresztények fölötti véduralmat követeli.“ — A „Pays“ ugyane tárgyban kijelenti, mi kép Konstantinápolyból mart. 10- ről kelt tudósítások szerint, Mencsikoff herczeg semmi oly követelést sem formált, mely az európai nagyhatalmasságok közt, habár csak közvetve is — meg hasonlást idézhetne elő. Követelései csupán azon biztosítékokra vonatkoznak, miket Oroszország az általa védett vallási érdekek javára akar kikötni. — Pétervárból kelt levelek szintén azt állítják, hogy az orosz kormány nem fenyegetés, hanem alkudozás végett küldé Mencsikot a herczeget Konstantinápolyba. — „E szerint“ — úgymond a „Pays“ — „minden jóslataink valósulnak. Mi folyvást azt állítók, hogy Franczia és Oroszország közt csupán diplomatiai alkudozások folynak , s hogy semmi komoly bonyodalom sem eredhet, a nehézségek jelen helyzetéből. Egy perczig sem hittünk a harczias híreknek, egyedűl azon okból, mivel nem szűntünk meg hinni az európai kormányok józan értelme s Francziaország erejében, mely senkitől sem fél.“ Schweiz. A .,N. Zürich. Zig“ közli ,a cs. kir. austriai ügyviselő jegyzékét a schweizi szöv. tanácshoz“ 1853. mart. 15-ről, mely igy hangzik: „Alulirt cs. kir. ügyviselő nem késett szöv. elnök ur ő excja és a magas schweizi szöv. tanács m. hó 22-iki szives jegyzékét legmagasb kormánya elé terjeszteni, mely abból látta, hogy a schweizi szöv. tanács egy szöv. biztos Tessin kantonba küldése, valamint az annak adott utasítás és teljhatalom által az intézkedéseknek már megtörténtét erősíti, az inneni m. hó 18-dikéről szóló jegyzékben kijelölt rendszabályok foganatosítására. E biztosításhoz a schweizi szöv. tanács azon határozott akarat kifejezésétcsatolja, miszerint népjogi kötelességeit egy barátságos szomszéd állam irányában a leglegálisabban teljesítendi. Midőn a magas szöv.tanács az elrendelt vizsgálattól várja a tényállás közelebbi felvilágosítását , mindamellett a szenvedett méltatlanság érzetét nem nyomhatja el. Fájdalmasan hatott rá az, hogy némely jelekre egy szövetag ellen kíméletlen szigorral sőt a fenálló szerződvények figyelembe nem vételével történt eljárás, hogy a schweizi szövetségnek nem csak anyagi érdekei és becsülete legérzékenyebben megsértettek, hanem egyszersmind az elővett rendszabályok nem egy büntelent súlyosan értek. Hogy e felfogás ellenében a cs. kormány cselekvésmódja helyes világba állíttassák , szükség nem csak a jelen alkotmányt szemügyre venni, hanem a múltra is futó pillantást vetni. Tessin-kanton magaviselete a császári állam ellenében sok év óta a szomszédi barátságosnak egészen ellenkezője volt. Tény, hogy ott menekült felségárulók és a cs. kormány nyílt ellenségei mindig készséggel befogadtattak , sőt némelyek közülük polgárjogot és a kormányra fontos befolyást nyertek. A tessini sajtókból került ki azon gyalázatos lázitó iratok legnagyobb része, melyek onnan a mindig virágzott csempészet utján Lombardiába bevitettek, ott a lázadás és felforgatás szellemét hatalmasan táplálták, midőn végre 1848-ban az oly fáradhatlanul vetett mag véresaratássá ért, akkor a tessini szabadcsapatok, fegyver- és lőkészlettel a kormányt fegyvertárakból ellátva, a lombardi lázadók soraiban nem hiányzottak. A szövetségi zászló, mely akkor Milano utczáin lobogott, tagadhatlanul bizonyítá, miként tudá tisztelni a radikál felforgatás pártja, mely Tessin-kanton tanácsában részt vev, a szövetség neutralitását. Még fris emlékben van, hogy Velencze átadatásáig e város lázadását fegyveres kézzel schweizi condottierok támogatók. 1849-ben alig mondatott fel Milanóban a fegyverszünet, s már tessini szabadcsapatok, Raimondi, Camozzi és más ismeretes felforgató pártfőnökök vezetése alatt, törtek be a schweizi határon, hogy a győzelmesen elnyomuló austriai sereg háta mögött a lázadás lángját az addig békés Como, Bergamo, Brescia városokba vigyék. Austria ugyan egy ünnepélyes szerződés által jogot nyert a felségárulási bűnnel vádolt alattvalók kiszolgáltatását kivánni; de ezen szerződési határozmány foganatosítása mindig a legsemmisb ürügyek alatt egyenesen megtagadtatott. Lehet-e ezen röviden előadott tényállás mellett, melyhez a kortörténet lapjai legdúsabb commentárt képesek adni, a csász. kormánynak rész néven venni, ha minden lázadási kísérletnél Lombardiában Tessin kanton eleve mint egyenes részvevő vagy legalább erkölcsi bűnrészesség gyanújában álló tűnik fel előtte ? Ezen, a cs. k. kabinetnél túlnyomó hangulathoz, melyet alulírt teljességgel nem akar tagadni, a milánói banditacsiny következtében még más sürgetős indokok járultak. Egyik részről sem tagadtatik, hogy a febr. 6-ki lázadási kísérlet előtt több nappal, egy olyannak hite Tessin kantonban átalánosan el volt terjedve, sőt schweizi lapok a Tessin kantonbeli polit. menekültek résznemvételének bizonyságául egyenesen felhozzák hogy utóbbiak egy 4-bén tartott gyűlésben elhatározták, minden részvételtől tartózkodni. Ily körülmények közt nem azt kellett-e várni a tessini kormánytól, hogy a lombardiai hatóságokhoz figyelmeztetést juttat a fenyegető veszélyről? És e várakozásra nem annyival inkább lett volna-e jog, mivel maga a magas szöv. tanács kénytelen elismerni, hogy Saffi, Petrucci és más legveszélyesb menekültek, minden ellenkező szöv. határozatok daczára, a milánói merény előtt és alatt Tessin kantonban tartózkodtak, honnan a lázadási felhívásokat, melyekből alulirt m. hó 18-án kézbesitett jegyzékében a magas szövetségtanácscsal másolatot közleni szerencsés volt, Lombardiában Tessin kanton határa mentében terjesztették ? Valóban e jelek tökéletesen elegendők voltak, hogy a milánói vizsgálatok eredményének bevárása előtt a cs. kormányt a leggyorsabb biztossági rendszabályokra bírják Tessin ellenében. Avagy az austriai hatóságoknak tán be kellett volna várniok, hogy a szabad csapatok korábbi ismeretes példák szerint forma szerint szervezve léptek legyen át a határon, ellátva lőszerrel a luganoi fegyvertárból, hova különös módon épen 6kán és következő napokon tetemes lőporküldemények indultak, Schweiz helyéből nagy titokban és sietséggel. Mellőzve a milánói lázadási kísérlettel egybefüggő mindezen tényeket, ne feledje a magas szöv. tanács, hogy a cs. kormány legutóbbi időben Tessin kanton ellen különféle s határozott panaszokat emelt nyílt jogsérelmek miatt, melyek kielégítő elintézését még folyvást várja. Alulirt már m. é. aug. 19-kén kelt jegyzékében szerencsés volt a magas szöv. tanács közbenjárását kérni, hogy a milánói érsek és a comoi püspök az egyházkerületükbe tartozó pollegioi és askonai papnöveldékre vonatkozó minden őket illető jogaikba visszahelyeztessenek, mindenesetre pedig a rendes jogút, melyet előlük a tessini kormány határozottan elzárt, számukra megnyittassék, hogy visszahelyeztetési, vagy legvégső esetben tökéletes kárpótoltatási igényeiket érvényesíthessék. Végre a cs. kormány alulírt által a szöv. tanács erélyes fellépését vette igénybe, hogy a Tessin kantonból erőszakosan elűzött, lombardiai származású szerzeteseknek vagy kolostoraikba visszavézetésük, vagy legalább éltük fogytáig kellő évdij biztosítása eszközöltessék. Ezen ép oly alapos mint törvényes kivonatok egyike sem teljesittetett, és ennélfogva a cs. kormány, habár vonakodva, kényszerítve látta magát, az ezen esetre a m.é. dec. 21-ki inneni jegyzékben határozottan kilátásba tett rendszabályt foganatosítani, és igazsága érzetében a ressiniekkel Lombardiában épen oly bánásmódot követni, mint minőben a lombard-velenczei királyságbeli cs. alattvalók azon schweizi kantonban részesültek. Ha tehát a keménység szemrehányása, melyet e rendszabályra ruházni akarnak , mindenesetre azokra esik vissza, kik arra első alkalmat adtak ; de ezenfelül annak foganatosításánál oly kivételek és tekintetek alkalmaztattak, melyek a szerzetesek Tessinből elűzetésénél egyátalában hiányzottak. E körülmények közt világos, hogy a cs. kormány a magas schweizi szövets. tanács azon várakozásának , mikép a közlekedés a szomszéd kantonnal a korábbi lábra tüstént visszaállittatik, addig megfelelni nem képes, mig a magas szöv.tanács által Tessin kantonban elrendelt rendszabályok eredménye egész kiterjedésében előtte nem fekszik, és a cs. kormány többi igazságos kivonatainak elég nem létetett. Midőn alulirt stb. CAlálrva) gr. Karnizky.“ 377 Legújabb posta. London, mart. 26. Az „Advertiser“ párisi levelezője szerint, az angol kormány semmi demonstratiót nem akar tenni, Törökország részére. Ugyanis Cowley lordhoz egy sürgöny érkezett, melyben Aberdeen lord a franczia kormánynak jelenti, hogy ő Rose ezredes tettét defavoyálja. Páris, mart. 27. Keletről nem érkeztek újabb tudósítások. Hir szerint a szent helyek ügyének elintézése végett, Konstantinápolyban legközelebb értekezletek fognak tartatni, melyekben Austria, Orosz-, Franczia és Törökország veendnek részt. Ezenkívül egy Bécsben vagy Londonban tartandó európai kongressusról is beszélnek, a keleti ügyek végelintézése végett. — A franczia hajóhad csak 23-án indult ki a touloni kikötőből. — Mint mondják, Kurakin herczeg magán-audientián, az orosz császárnak egy sajátkezű levelét nyújtá át a francziák császárjának. Berlin, mart. 28. A „Corr. B.“ a felfedezett complotról következő részleteket közöl: A rendőrhatóság már régebben birtokában volt hírek és jelentéseknek, miket külföldről kapott, hogy bizonyos jótékonyczélú szervezésekhez, e czéloktól idegen törekvések csatlakoznának. Névszerint tetemes titkos fegyvergyűjteményekről létetett jelentés. Szombaton végre egy középpontból több házmotozás létetett, mi déltől éjjelig tartott. Mi a fegyvergyűjteményeket illeti, a siker mint állítják, bámulatos. A talált fegyverek új készítményűek, s a padlók alatt elrejtve találtattak, számukat 1000 személy felfegyverzésére elégnek mondják, némelyeken jelek vannak , egy vörös zászlót is találtak volna. Az elfogottak száma ezen felfedezésekkel arányban áll, s mintegy 50-re megy. Legkitűnőbbek köztük s legkompromittáltabbaknak látszanak dr Ladendorf, volt kölcsön-könyvárus Müller, egy gépgyárnok Hauschides műhelymestere, Haester lakatos és dr Falkenthal orvos. Ez utóbbinál érdekes tárgyat találtak, t. i. egy jól elzárt útitáskában egy fegyenczöltönyt, ugyanazt, melyben mint gyanítják Kinkel három év előtt Spandauból megszökött. A történtekről eddig hivatalos jelentés nem történt, s az egész csendben ment végbe. Távirati sürgönyök. Páris, mart. 30. A császár ma az atlanti és csendes tengerek összekötését célzó angol társaságnak egy küldöttségét fogadá, és ismételte békeszeretetének erősítését, mit tegnap az angol társaságnak kifejezett. London, mártius 29. A „Prinzregent“, „Sidon“ és „Leopard“ a középtengerre elindultak. A Jóremény fokán a béke febr. 14-kén megköttetett. _ Béca mart 30. Agio : arany 14’/* eznat: 9%.