Budapesti Hírlap, 1853. április (78-103. szám)

1853-04-02 / 79. szám

Buda, mart. 28. Folyó h­ó első napjai fényes maradandó be­tűkkel jegyezték Buda város évkönyveibe. A ke­gyelet, érdemméltánylat és emberiség érzelmé­ből fakadt áldozat varázslángját láttuk lobogni az alattvalói hűség oltárán, mely most országszerte hasonló áldozatokat mutat fel. Ugyanis alighogy visszaérkezett Bécsből a legmagasb trón zsámo­lyánál hódolt városi küldöttség, mely­ a leg­­kegyebb fogadtatás körülményeit polgártársai e­­lőtt örömtelien rajzolá, csakhamar (8-ban) a köz­ségtanács egy gyűlést tartott, melyben a küldött­­ség eljárásáról hivatalos jelentés tétetett, s ez al­kalommal Ő cs. kir. Apostoli Felsége sorstól kijelölt megmentője, gróf O’Donnel Ő Felsége hadsegédje s Ettenreich J. bécsi polgár, Buda város tiszteletbeli polgárai sorába fogadtattak; továbbá ugyancsak az Ő Felsége szerencsés megmenekülése emlekeül Bécsben építendő templom pénzalapjának gyara­pítására a községi pénztárból 500 pftnak adatása határoztatok, s ezen pénzösszeg­­ cs. k. Fensége Albert Főherczeg kormányzó úrhoz intézte­tek. Végre ugyane fontos nap örökítéséül a köz­ségtanács egy jótékonysági intézet alapítását rendeli el, mi is szőnyegre hozatván, a tanács­tagok véleménye csakhamar egy felállítandó si­­­lokháza körül pontosult össze, elvégzésül kimon­datott, hogy ennek létesítése aláírások útján fog eszközöltetni. A nevezett jótékonysági intézet első alapítói közt márisi ő cs. kir. Fensége Al­bert Főherczeg kormányzó ur neve ragyog, mint ki a budai takarékpénztár részéről . Fel­ség­e szerencsés megszabadulása tekintetéből rendelkezésére, fölterjesztett 500 pftnak felét az a­­lapitandó sm­lőkháza javára tűzé ki, másik felét az ugyane városi szegények házának adományoz­ván. A szenvedő emberiség hálafohászai fogják e jótékony intézkedéseket kisérni. Pozsony, martius közepén. .. A cs. k. helytartóság helybeli osztály­elnöke gr. Attems Henrik , magának vezérlete a­­­latt alakult szervező bizottmány már megkezdte működését. — Ha nem akarom magam előtt el-, titkolni, hogy az ideiglennel szükségkép járó ha-­­tározatlanság, mely közigazgatási és igazságszol-, gáltatási intézményeinket eddig elő jellegző, bi­zonyos nemét a folytonos aggódásnak eloszlatni képes nem volt; úgy ép oly természetesnek kell találnom a reményt, melylyel e város lakossága minden rétegeiben ama tiszteletreméltó testület munkálkodása felé tekint, mint alaposnak az áta­­­lános bizalmat, mely a szervező bizottmány ér­demes tagjait körözi. Közmegnyugtatásul szol­gál a tapasztalás, hogy a bizottmány a törvényi­széki szervezés kérdését különös erélylyel felka­rolta. Legközelebb ugyanis, hallomás szerint, a megyei törvényszékekhez szoros rendeletek in­téztettek, melyekben a törvényszék személy­­száma és helyisége körül okadatolt vélemény­­adás kívántatik. A kerületi kereskedelmi kamra, valamint a helybeli váltótörvényszéki osztály pedig, mint hírlik , az iránt, ha váljon „szüksé-­ geltetik-e ezen főtörvényszéki kerületben egy önálló kereskedelmi-és váltótörvényszék? s ha igen, mennyire terjedjen kerülete, s hol legyen a székhelye ?“ kimeritőleg nyilatkozni kötelesek. — Önálló kereskedelmi - és váltótörvényszéki Pozsonyban! ez tehát a kérdés, mely jelenleg nálunk a kereskedői- és iparvilágban minden el­mét élénken foglalkoztat. E kérdés szerencsés megoldásától várja mind a gazdag kereskedői mind a szegény tőzsér hitele gyarapodását s a forgalom élénkítését, — az iparos feszült szer-­ , galma érdemléti gyümölcsét, — a földbirtokok nyers terméki üzletére nézve a biztos támaszt 5l minden közpolgár pedig a város gyorsabb felvi- I rágzását. Ha jól értesültem, a helybeli kereske- I dői testület tárgyavatott részletességgel indul I kifejteni azon viszonyokat, melyek egy önálló I kereskedelmi- és váltótörvényszéknek Pozsony-­ I ban leendő felállítását szükségessé teszik, és a I kereskedelmi é s iparkamrában is e tárgy iránti s csak egy meggyőződés uralkodik. Az 1940-diki hiteltörvényekkel a pozsonyi I váltótörvényszék is életbe lépvén, ez intézeti, s melyet a kereskedői világ tárt karokkal fogadott­, s noha működése az áruszerzési­ s a kereskedési I könyvügyek ritkasága miatt, legtöbbnyire a szó- I ros értelmű váltó ügyekre volt szorítva, azonnal I bő munkaanyaggal találkozott. Az iktatói számok évről évre szaporodtak, elannyira, hogy 1847-­ és 184­8 elején, a 7 váltótörvényszék közöl, a pes- I­tit kivéve, legtöbb váltóügy intéztetett el Po- I­zsonyban, és már a személyzet szaporítása szűk!- I­ségeiről kezdtek komolyan gondolkozni. Ez é­ I lénk törvényszéki munkásságot megzsibbaszták 11 az 1846-ban közbenjött zavarok, melyek folytán , az 1850-ki január havában felfüggesztett, October 1­­­­­-jén mint megyetörvényszéki osztály ismét 1s visszaléptetett pozsonyi váltótörvényszék, noha I­­ 7 megyéből állott kerülete csak 2*/^ megyére al- I ’é­vadott le , csakhamar új tevékenységet kezdett I £ kifejteni, melynek meglepő eredménye az 1847-i 11 tárgyhalmaz felerészét jóval meghaladó. 12 Mindez «kétségkívül oda mutat, hogy Pe­­lu­­zsonyban és vidékén egy erős üzleti élet lükteer­tései nem csak léteznek, hanem a gyors és szsá­r hatos igazságszolgáltatás orgánumait a cselekvés szakadatlan folyamában ébren is tartani képesek. — Míg váltótörvényszék nem létezett,­ ritka volt a váltóügy, de csekély is a hitel Magyarországon. 1. Az l?s40. országgyűlés után azon mértékben, a­­­mint a 15dik tör­vény­czikk által rendelt gyors és a szabatos törvénykezés jótékonysága az életbe ha­­t­­ott, élénkült a forgalom, gyarapodott a közhiv­é­tel, mert a szigorú törvényben, a gyors eljárás­­ban szilárd támaszát lelé. S azért, miután a for­galom mintegy a váltótörvény védpajzsa alatt fejlődött ki, oly vidék , melynek üzlete mindig egy őrködő váltótörvényszék körében mozgott, s azt megszokta, vajmi érzékenyen fogna suttatni, ha eddigi támaszától rögtön megfosztatnék. Ily vidék a pozsonyi. Az e városnál összepontosuló közlekedési eszközök eléggé magyarázzák azon élénk forgalmat, mely Pozsony és az ország bel­seje közt fenáll. És ha körültekintünk, ott látjuk Nyitra vidékén az élénk gyári mozgalmat, ott van Trencsinben a nagyszerű faüzlet, Nagyszom­batban a dús termesztményvásárok, ott a mosonyi és győri terjedelmes gabnakereskedés, a Zólyom, Bars és Hont megyei műipar, a­melyek eddig, úgyszólván, a p­o­z­s­o­n­y­i váltótörvényszék ár­nya alatt díszlettek, és e tekintetből is egy ha­sonló bírói hatóság további fenállásához méltá­nyos igényt képezhetnek. Hogy az e vidékbeli kereskedésre nézve, mely ekkoráig a korlátolt il­letőségű váltótörvényszékre is bizton támaszkod­­haték, egy oly törvényszék felállítása, mely a f. é. febr. 16-án kibocsátott cs. k. nyilt parancshoz képest az 1840. 16. 17. 18 és. 20. törvényczikkek tárgyaira is kiterjeszkedendik, valódi életelvvé váland, velem együtt mindenki be fogja vallani, ki a szoros értelmű kereskedési ügyeknek a vál­tótörvényszék köréből tett kizárását a gyakor­lati élet mezején czéltévesztésnek ismert. Ha továbbá tekintetbe vétetik, hogy a po­zsonyi kereskedő, ki maga részéről Triesttel és külföldi kikötőhelyekkel közvetlen kapcsolatban áll, üzletét nem csupán Pozsonyra­ szorítja, ha­nem távol vidékre, főleg a tót megyékbe kiter­jeszti, miről azon tetemes eszietek tesznek tanú­ságot, melyeket egyesek a helybeli harminczad­­nál behozatali vám fejében évenkint fizettek, — nem fog merésznek látszani azon állításom, hogy a vidéki kereskedés Pozsony irányában többnyire szenvedőleg állván, azon megyéknek, melyek a pozsonyi főtörvényszéki kerülethez tartoznak, üzleti forgalma egyedül Pozsonyban leli tűzhe­lyét.­­ Adjuk még hozzá , hogy a Pozsonyban székelő kereskedelmi kamra működése az egész főtörvényszéki kerületre terjed , tisztán álland minden gondolkozó előtt, mikép ezen kerület összes kereskedelmi és műipari érdekei Pozsony­ban képviseltetnek, ide mint súlypont felé gra­­vitálnak.­­ Természetes tehát azon köz­hajtás, hogy a pozsonyi kereskedelmi és váltótörvény­szék ugyanazon megyéket karolja át, melyek a főtörvényszék és a kereskedelmi kamra kerületét képezik, főleg ha szem előtt tartatik, hogy a ke­reskedelmi kamrának folytonos kapcsolatban kell­vén állani a kereskedelmi törvényszékkel, e két, ugyanazon főérdek ösvényén , noha különböző­­ hatálylyal, karölt­ve járó hatóság a munkakör ter­­■ jedelmére nézve egymástól az együtthatás jóték I­kony eredményének veszélyeztetése nélkül el­­ nem térhet. Van még egy tekintet, mely egy önálló ke­reskedelmi és váltótörvényszéknek Pozsonyban leendő felállítását igen óhajthatóvá teszi, s ez a takarékosság tekintete. A váltó- és keres­kedelmi jogügyek kezelése t. i. tárgyavatott szak­tudós jogászokat igényelvén, hahogy e szakbeli ügyek nem központosittatnak egy önálló törvény­széknél, legalább is annyi váltó­bírónak kinevezte­­tetése leend szükséges, a hány megyetörvényszék a kerületben létezik; mi az államnak tetemes,e mel­lett felesleges czélnélküli költséget fogna okozni, mert Pozsony lévén az e vidékbeli kereskedelmi tűzhely,míg a megyetörvényszékek közt felosztott kereskedelmi és váltótörvénykezés alig fedezné az illető bírói személyek fizetését, addig a po­zsonyi megyetörvényszéknél a dolgok természe­tes nyomatéka következtében önkényt is valami kereskedelmi osztály fogna keletkezni, mely a­­zonban, személyzetének kevesebb száma miatt,­­ gyors és biztos eljárást igénylő kereskedelmi ügyeket, a közhitel rovására kénytelen leendne neveztetni. Ellenben az önálló kereskedelmi tör-­­­vényszék nem csak sokkal kevesebb számú sze­­mélyzettel szerkesztethetik össze, mintsem az e­­rves megyetörvényszékeknél összesen véve szük­­egeltetnek, hanem a kereskedelmi érdekeket leg­­ensőbben érintő jogkérdéseket értelmes bírák,fa­­asztalt kereskedői ülnökök, és tárgyavatott ügy - v­édi kar kezeibe fektetvén," s azok megfejtésében­­ is következetességgel járhatván el, szilárdabb t­ímaszt képes nyújtani a kereskedelemnek, és eb- b­ől fejlődő közjólétnek, mint valamennyi megye- t­örvényszék e tekintetbeli elszigetelt hatásköre­­i­el együtt véve.­­ Mindent meggondolva, igen természetesnek t­alálom, hogy nálunk az önálló kereskedelmi és v állótörvényszék felállítását életkérdésnek te­­k­intik. Bátran lehet állítani, hogy a szervező biz­o­­ttmány a keresk. és iparkamrának, a váltót.széki o­sztálynak, s a kereskedői testületnek a keresked­é­sírni önálló törvényszék mellett szóló előter­­z­sztményét vevén tekintetbe, a közvélemény e­­yhangú nyilatkozatával találkozandik, mire, ha v . érdemes bizottmány kellően figyel, ebbelis­z­­les tervezetében alapkövét teendi le oly inté-­ ti itnek, melynek védszárnyai alatt csak közelé- E­­ltség és jólét fejlődhetik.­­ (Fővárosi és vidéki napló.­ April 2. ti * A nagy heti­ istentiszteletekre vonaszko­­li vag, még említenünk kell, miszerint szerdán Je- P­imiás gyászdalának elzengését a budavári fő­team- Z Lomban cs.Főherczeg Kormányzó Urunk Fen * B­iges nejével, csütörtökön ugyanott kedves,leány- g­yermeke kíséretében hallgatta végig. Pénteken a budavári főtemplomban Haydn „Krisztus hét szava“ czimű nagyszerű oratóriuma Adle György karnagy úr vezetése alatt nagy szabatos­sággal adatott. A pesti egyetemi templomban nagyheti szertartásokat a hittani kar igazgatój Fogarassy Mihály, vála­szkodari püspök úr végezte. Nagycsütörtökön a pesti tudományos egyetem tanárai testületileg járultak az Ur aszta­lához. Nagypénteken pedig ő cs. Fensége H­i­­­degard Főherczegasszony, az egyetemi tem­plomban két óra hosszan épületes áhítattal vett részt a délesti vecsernyén, melyet a pesti papnő velde ifjú tagjai az egyházi énekben szép jártas­ságot tanúsító öszhanggal végeztek. Jelen volt ugyanakkor azon két görög szertartásu kath. pap is, kik Ázsiából, Libanon hegyéről jöttek ide ala­mizsnagyüjtés végett a drúzok által felperzselt székesegyházak fölépítésére. A föltámadás kör­menetét szintúgy mint a husvétvasárnapi főmisét a belvárosi főtemplomban, a betegen fekvő plébá­nos Simoncsics Ignácz apát helyett,Szántó­fy Antal lipótvárosi plébános úr végezte. A hi­vek mindenkor roppant számmal sereglettek egy­be, a Megváltó szent czéljait sziveikben köve­­tendők. 1­0 cs. k. Fensége Hildegard Főher­czegasszony, a védszárnyai alá karolt jótékony intézeteket éber figyelemmel szeretvén kisérni mart. 31-én déli 2 órakor palota-dámája kisére­tében magas látogatására méltatni kegyeskedett az első bölcsődét. Az ily nemesszivü anyai lép­tekért a romlatlan nép hálája az összeseregléssel és kegyeletes fohászokkal szokott nyilatkozni miként ez alkalommal is egy élemedett tisztes ma­gyar férfiú a többi közt a tömegből felszólamlott „Közelről akartam elő lelket látni és üd­vözölni!“ — A magyarországi cs. k. katonai s polgár, kormányzóság, mart. 26-án kelt hirdetménye sze­­rint, Rózsa Sándor elhirült rabló vezér fejére 10,000 pftot tűzött ki, mely jutalom annak fog ki­adatni, ki a rablófőnököt vagy maga fogja el vagy elfogatását s kézrekeritését biztos után esz­közlendi; ha pedig valaki önvédelmi tusában vagy a rabló üldözése közben őt megölni kényszerülne szintén a nevezett dijban részesülend, melynek ki­fizetése azonnal megtörténik. Az itt közölt sze­­mélyleirás szerint Rózsa Sándor 40—42 éves. * Múlt hó 30-kán Péchy ker. tanácsos ur, mint cs. kir. biztos jelenléte mellett a zugligeti vaspálya részvényesei vállalatok mielőbbi életbe­léptetése ügyében tanácskozmányt tartottak, mely alkalommal a jelenvolt műavatottak tárgyalásai következtében az ügy terve tetemes előmozdítást nyert. * A minapi nagy szélvihar által a felső Du­náról egészen a Csepel-szigetig lesodort malmok felvonszoltatása nagy költségbe és fáradságba ke­rült; a megrongáltak kijavításán már szorgalma­san dolgoznak. * A pestbudai hangászegyleti ze­nede részéről. Néhai Egressy Benjamin em­lékére befolyt adományoknak folytatása. Egressy Sámuel az aláírási ivén adományokkal járultak Egressy Sámuel 10 ft, Küry Móricz 1 ft, Halász Ida 2 ft, Halász Jozefa 2 ft, Fáy Béla 2 ft, Muzs­lay 40 kr, Nádor Ferencz 1 ft, Molnár Pál 30 kr, Horváth György 40 kr, Bernáth Lajos 2 ft, Föld­­váry Mihály (ifj) 2 ft, Földvári Jósef 1 ft, Jan­­kovits Jósef 5 ft. gróf Zichy Ferraris Manó 5 ft. Ubermann Lopresti bárónő 5 ft. Szeles Jó­zsef­ 2 ft. Barabás Dániel hites ügyvéd úr 28-dik sz. aláírási,ivén adománynyal járultak : Barabás Dániel 5 ft. Kriszhaber S. 2 ft. Davidsohn S. H. 1 ft. Mittelmann 1 ft. Herszka J. M. 1 ft. Laszky Móricz B. 1 ft. Müller M. H. 1 ft. összesen 12 ft. Kubinyi Ágoston ur ő nsgának 3-dik sz. aláírási ivén : ugyanattól 5 ft. Hauszner F. L. ur 48-dik sz. aláirási­ ivén : ugyanaz 5 ft. Azonkívül ado­mányoztak Fleischl Dávid 5 ft. Frey József pedig 30 kr. Összesen — 78 ft 20 kr. A már közlött — 510 ,, 10 „ hozzá adván, bejött eddig — 588 ft 30 kr. * A zenede részéről vasárnap f. hó 3-án délutáni­g/j6 órakor a G-ik salon-zenélg tartotik a Lloyd teremében. Az előadandó hangművek kö­vetkezők : 1. Fesca hármasa zongorára, F­á­n­c­s­y Etelka ki­a., Huber Károly és Sz­u­k­urán által előadva. 2. „A vagy“ dal zongorára gordonka kíséretével, Huber Károly, zenedei tanártól, énekli Y o u n g ur a nemz. szinház tagja. 3. Ket­tősdal Weber „Oberon“ czimű dalművéből „sze­rencse, öröm“ énekli Hasselt-Barth assz., cs. k. udvari énekesnő, s a nemz. szinház tagja, és Recht Eliza kisasszony. 4. Ábránd, 2 hegedűre zongora kísérettel, Hunyady László dalművének dallamai után Huber Károly­tól, Ridley-Kohne és Huber Károly urak által előadva. 5. Kettős­­ dal Mozart „figaró lakoma“ czímű dalművéből, énekli Hassel­t-Barth asszony és Recht Eli­za kisasszony. 6. Adagio és Rondo espagnola zon­gorára, 2 hegedű, viola, gordonka, nagybőgő, fu­vola és pásztorsíp kíséretével Hummeltől, előadja Péter Mária k. a. 7. Mozart A ötöse „Cosi Fan­­tuzti“ dalművéből, éneklik Hass­el­t-B­a­r­t­h­n­é, Riecht,Eliza k. a., Young, Vogl és Kősze­­g­h­y urak. * A hangászegyleti tagok által beadott sza­vazatok­ összeszedésére a mart. 14-ki közgyűlés­ből kiküldött bizottság jelentése a múlt hó 18-án tartott választmányi ülésben felolvastatván, a vá­lasztás eredménye következő: Egyleti elnök b. Prónay Gábor ur. Alelnök Asztalos Károly. Zenedei igazgató Mátray, Gábor. Aligazgató B­r­a­u­e­r Ferencz. Főpénztári elöljáró W­e­i­s­z Bernét. Pénztárnok Barabás Ant. Bál. Ügyvéd Barabás Dániel, szótöbbséggel megválasztattak. Igazgató választmányi tagok: 1. Brauer József,­­2. Csacskó Imre, 3. Doppler Ferencz, 4. Elischer Boldizsár, 5. gr. Festetics Leo, 6. Fogarassy Já­nos, 7. Fleischl Dávid, 8. Gombos Bertalan, 9. gr. Győry László. 10. Hauszner F. L. 11. Jurenász Károly. 12. gr. Károlyi György. 13. Kern Jakab, 14. Kern Leo, 15. Kiczel Jakab. 16. Kubinyi Ágoston. 17. Langer János. 18. Mátray József, 19. Mészner József, 20. Mildner Ferencz, 21. Pa­­tachich Károly, 22. Pentsch János, 23. Saphir Zsigmond, 24. Schernhoffer Károly, 25. Szabó József, 26. Szantósy Antal, 27. Szekrényesy Jó­zsef, 28. Thill Ferdinánd, 29. Vogl Alajos, 30. Wágner Dániel. * A nemz. színházban in. hó 30-kan a Két huszár­­opera adatott, középszerű számú kö­zönség előtt. Ez estve az opera némely helyeinek s az első felvonás végén előforduló magyar­ táncz­nak buzgóbb tapsolója nem volt, mint a köztünk mulató szerecsen vendégművész, ki ezáltal némi­leg vissza akará fizetni azon lelkes tapsokat, me­lyekkel őt közönségünk múlt estvéli föllépésekor elhalmozta. Nagyobb diadalt még alig aratott mű­vész színpadunkon ,mint Ira Aldridge teg­napelőtt „M a c b e t h“-ben. De képzeletünk is alig lehetett eddig, hogy egy színész az ember­ábrázolást oly művészi tökélyre vihesse, mint ő, hogy legrejtélyesebb jellemeknek s a lélek leg­titkosabb rugóinak oly tiszta, világos s érthető képet s kifejezést adhasson, és végre hogy a szín­művészet oly egyszerűségben, szépségben és fön­­ségben tükrözhesse vissza a legborzasztóbb ter­mészetet, s annyi élethűséggel, hogy az ábrázolt lény minden lélekmozzanatában s physikai való­ságában az illusió legtökéletesebb fokáig előttünk álljon. Ira Aldridge Othellóban nagy, Macbeth­­ben m­é­­­y", mintegy mythicus ködbe burkolt os­­siani király-alakot láttuk őt előttünk lebegni, Shakespeare halhatlan szelleme által megtestesít­se. Már első álmodozó szavai, melyekkel a bo­szorkányok jóslatára felel, bevezettek bennünket azon nagyszerű felfogás mély értelmébe, mely­lyel Ira e jellemet mindvégig következetesen ke­resztül viszi. Ezután lépésről lépésre látjuk a hős alásülyedését, kit önző dicsvágyának bűvölete, vakmerő és lélekben gonosz neje csábhatalmának segélyével a legsötétebb bűnörvénybe sodor Dun­­kán meggyilkolása,’ Macbeth rettenetes összeráz­­kódása Bangno megjelenésekor, az ijedségi kábu­­lás után aludni menő hős, s Macbeth párcsatábani elesése a legnagyszerűbb scénák, miket a dráma­író charactereinek másodteremtője — a színmű­vész előállíthat. — Az ismét zsúfolt ház ez estve még nagyobb enthusiasmust tanúsított mint első alkalommal. Ira ma színészeink közreműködése mellett a Velenczei kalmár­ban fog föll­ép­­­ni, miután az igazgatóságnak sikerült őt még egy pár föllépésre megnyerni. * Márt. 25-kén Ordódy János egy tiszai szi­geten Homok­hoz közel, a nádasban sertéseit ő­­rizte, midőn egyszerre három jól fölfegyverzett rabló érkezett egy csolnakon a szigetre s Ordódy Jánost fenyegetések közt kényszeríték, a had­rendőrök közeledését megvigyázni, míg ők putri­jában ruhájukat megszárítják. A szintén átnedve­sedett lőfegyvereket a rablók a putri előtt rakták ki a napra, hogy megszáradjanak. E kedvező kö­rülményt gyorsan felhasználva, a 20 éves Ordódy azon határozattal, hogy az országot e három rab­lótól egyszerre megszabadítsa, felragadá a feltá­masztott duplacsövű fegyvereket s egy pisztolyt, villámgyorsasággal a kunyhóban sü­tkörésző rablókra rohant és kettejét a duplapuskákkal s a harmadikat a pisztolylyal agyonlőtte; azután a három hullát, azon csarnakban , melyen a rablók jöttek, A1­g­y­ó­r­a vitte, hol őket a náluk talált rabolt vagyonnal együtt a hadrendőri őrcsapat­nak adta át és jelentést tett, m­iszerint a három rab­ló beszélgetéséből kivette, hogy másnap még há­rom más társuk csatlakozana hozzájuk. E jelen­tésre egy - két hadrendőrből és Ihiy Vilmos gya­logezredbeli 7 legényből álló czirkáló csapat a kijelölt hely közelében lesbe állt, és ez őrcsapat­nak sikerült az éjszaka megérkezett rablókat, és pedig kettőt közülük G­e­d­a­i Istvánt és K­r­a­­­­i­k­e­r Antalt élve megfogni, s a hirnevű­ ratzló főnököt H­udobá­t pedig fugisa közben agyon­lőni. Az első kettő a szegedi rögtönbiróság kezé­be szolgáltatott. * A haza minden vidékeiről folyvást érkez­nek hirek a lakosság legális és örömteli érzületé­nek nyilatkozatairól, melyekkel a cs. k. Após­­ok­ Fö­ls­ége, iránti rendű­ hűtlen ragaszkodá­sukat s a Mindenhatótól csengve kért szerencsés felgyógyulása feletti öröm- és hálaérzelmeiket nyilvániták . Gömör megyében nem volt templom és imaház, hol hálaimákban és dicséne­kekben nem magasztalták az isteni gondviselést, mely a Fejedelem szent személye ellen elkövetett gyilkos merénylet pillanatában oly tündöklőleg mutatkozott. Hasonló buzgalommal rendeztettek ünnepek ő F­e­l­s­é­g­e szerencsés felgyógyulásá­ra is. Gömör megye tisztelt főnöke G­ö­m­ö­r­y Pál úr felhívást intézett a városi hatóságokhoz, hogy más megyék példájára Gömörből is indul­janak küldöttségek Bécsbe, ő Felségének személyesen viendék meg a lakosság hódolatát. A nagy örömmel és­ lelkesedéssel fogadott felhívás következtében a kinevezett küldöttségek azonnal a húsvéti ünnepek után indultak a székvárosba. Jo­­­s­ván , mart. 19-én a róm. kath. és 21- kén az ágostai hitvallásuak templomában tartattak isteni tiszteletek, mely napokon Tremer József csetneki kér. főszolgabíró és Maléter István polgármester urak fényes ebédet adának. Nagy Rőcze városában, az ottani r. kath. plébános Kajaba József ur­ az ünnepélyt azzal események, 1­­­ 380

Next