Budapesti Hírlap, 1853. június (127-152. szám)
1853-06-01 / 127. szám
tésnek politikai ügyekben helyreállítására vonatkozó javaslatot tárgyalta — Az ülésszak holnapután fog bezáratni; — többé nem hiszik, hogy újólag meg fogna hoszabbittatni, — mint előbb hirdették. — Egy lap szerint, Seribe montelaisi szép jószágát legközelebb eladó Saint-Arnaud tábornagynak. — Azon javaslat tárgyában, melynél fogva a tulajdonjogok az irók gyermekei számára tiz évvel meghoszabbittatnának, s özvegyeik számára holtig biztosíttatnának, — bizottmányi tagokká ezek választattak meg: Corneille, Jubinal, Montalembert, Chevreau, Remacle, Lemercier, Monnier de la Liseranne. úgy hiszik, hogy a bizottmány holnap készen leend jelentésével. Berlin, máj. 27. A törvénygyűjteményben megjelent az első kamra alakítására vonatkozó törvény, melynek erejénél fogva, a kamra rendelet útján oly tagokból alkottatik össze, kiket a király örökös joggal vagy élethosszra kinevez; az első kamra eddigi választási törvénye a rendelet megjelentekor hatályon kivül létetik; addig azonban érvényben marad. — Dr. Franz Konstantin, eddig külügyministeri titkár, a barcelonai főconsulság kanczellárjává neveztetett ki. — Az urnapi szertartások a sz. Hedwig templomban nagy ünnepélyességgel mentek végbe. A nagy mise után melyet Pelldram prépost tartott, ünnepi menet tartatott a virágok és gályákkal diszitett templomban, melyben, az itteni papságon kivül, mely most már 9—10-re megy, egyszersmind a kath. község legtekintélyesb tagjai részt vettek. A utóbbiak közt volt, hg. Radziwill, Radowitz tábornok, a két Aulike, titk. tanácsosok, Brüggemann, stb. Az itt jelenlevő kath. diplomatiai testület összes személyzete jelen volt — A F. P. Ztg Írja: Állítják itt, hogy Angliának közeledése Austriához határozottan várható, míg azonban azon kötelék mindinkább tágul, mely eddig Anglia és Poroszország közt fenállt. Sőt londoni hírek Anglia és Austria közti szövetségről is beszélnek ; ezt itt annál valószínűbbnek tartják, mert észrevették, hogy Austria részéről is történt volna közeledés. Dessau, május 25. Miután Anhalt-Köthen utolsó herczege Henrik még novemb. 23. 1847 elhunyt, és családja benne kihalt, az anhalt-kötheni tartomány az anhalti ház más két, u. m. dessaui és bernburgi ága által közösen volt igazgatva. Most közelebbről azonban az anhalt-bernburgi herczeg bizonyos pénzbeli jövedelmekért az ürességben levő tartományházi jogáról lemondván, az Anhalt-Dessauhoz csatoltatott, miről is következő okiratok tétettek közzé. A első Sándor Károly anhalt-bernburgi hg. pátense, máj. 7-éről, mely által az említett szerződés alapján az összes hatóságokat és hivatalnokokat, kát. személyeket, papokat, egyházi és tanodai szolgákat, a vazallokat s egyéb alattvalóit az eddigi anhalt-kötheni országnak a neki tett eskü alól feloldozza s eddigi jogait és igényeit Leopold herczegre, mint az anhalt-kötheni országrész mostantól kezdve egyetlen uralkodójára ruházza. A második okmány Leopold Fridrik hgnek máj. 22-ki pátense Anhalt-Dessau és Anhalt-Köthen hűségekre nézve azoknak egy hűséggé alakítása végett. — Sándor Károly hg kárpótlásul 7000 tr. évi jövedelmet kap 1851 jan. 1-jétől egész 1859-ig bezárólag, valmint 25000 trz. 1860-tól egész élte fogytáig ; Friderika anhalt-bernburgi hgnő pedig 6000 tr. évi jövedelmet huzand. Freyburg, Charles, nemzeti tanácsos a freyburgi haditörvényszék idéző végzése ellen tiltakozott. Ez utóbbi f. hó 21. mondta ki az ítéletet. 16 egyén felmentetett. Legsulyosb büntetés lön szabva Delley-re, tornyi lelkészre, t. i. 30 évi fegy fogság; a többiek 8—2—1’/a—1 évre és rövidebb időre ítéltettek. Luganoban közelebbről Benesconi(a fiú), Sodini gyilkosa pallos által kivégeztetett. Neuschatelban a republikánusok az egyesült kisebbségi republikánusok és royalisták fölött 33 szóval 33 ellen győztek. A nagytanács öt órai vita után az államtanács feloszlatását elhatározta; az öt többségi tag Raget, Jeanrenaud-Besson, Aime- Humbert, Guillaume, és Ladame újra megválasztattak ; Girand és Leuba fusionisták helyébe Grandpierre és Marc-Jeanrenaud választattak. A nagytanács irodája is hasonló szellemben töltetett be- nagytanácsi elnök lett az ősz Chaux- de Fonds Theurer Robert. A vesztett fél a szövetségi hatóságnál akar reclamálni, minthogy a neuschateli alkotmány egy §-a az első államtanácsot hat évre (1854 áprilisig) állapítja meg. külföld, Anglia London, máj. 25. A „Morn Chronicle“ ma a keleti ügyről többek közt így nyilatkozik: „Most már bizonyosan tudjuk, mikép alaptalan volt azon közlés, mintha a keleti kérdést már végkép elintéztetett volna, a porta részéről tett határtalan engedmények által. Ezen keleti kérdés tárgyalásában némely lapok nagy tudatlanságot tanúsítottak. Azt mondák, hogy a török birodalom szétbomláshoz közelget, s hogy a katastrophát óhajtani kell. Azt mondák, hogy Oroszország Konstantinápolyban mérsékleti s békés politikát követett. De ezen állításokat épen nem erősítik meg a Konstantinályból kelt legújabb tudósítások. Most már tudjuk, hogy a porta nem hajlott meg Mencsikoff herczeg fényegetései előtt, s hogy Oroszország a hadüzeneten ívül, minden más eszközöket felhasznált, a porta intimidálása végett. Nem kétkedhetünk a fel, miképt kicsis állott be a Konstantinápolyban folyt alkudozásokban, Mencsikoff herczeg ultimátumára nem igen kielégítő válasz adatott, s az új török ministerek azon pártból választottak, mely eddig élő Oroszország irányában ellenszenvet tanúsított. A porta, midőn ily állást foglalt el, hihetőleg Angol-s Francziaország támogatására számított, s a két hatalmasság ügynökei hihetőleg befolyást gyakoroltak a legutóbbi miniszer-változásra. Mindenesetre, az bizonyosnak látszik, hogy az orosz politika még nem sokat nyert. De nem oly könnyű megmondani, hogy Oroszország minő pontok iránt nyerte meg azt, mit kívánt. Úgy látszik, hogy a szent helyek ügyében könnyen jutottak barátságos megoldásra. Ez alkalommal a franczia kormány dicséretet érdemel azért, hogy kész volt engedményeket adni, csakhogy a keleti ügyek még inkább be ne bonyolíttassanak. Azonban Mencsikoff herczeg küldetésének czélja hihetőleg nem csupán a szenthelyek ügyére szorítkozott. Oroszország kivánatai, mint mondják, oda voltak irányozva, hogy a görög papság fölszabadíttassék a polgári hatalom alól, s hogy külön szerződésnél fogva elismertessenek mindazon kiváltságok, miket a török kormány különböző időkben, keresztény alattvalóinak adott. Azonban világos, mikép ha ezen kivonatok teljesítetnének, szükségkép az orosz császár lenne itélőbíróvá, mindazon viszályokban , melyek a szultán alattvalói közt támadnának. Nem csodálkozhatunk rajta , hogy a porta elveti e kívonatokat, mivel jelenleg bizton számíthat a muzulmán érzelem s nyugati Európa támogatására. A közérdek kívánja a török birodalom területi épségének fentartását, míg ezen elv fentartatik, az európai hatalmasságok egyesülve sokat tehetendnek, a törökök alatt levő népfajok kifejtése végett, míg ellenkező esetben azok tüstént orosz tartományokká lennének. Ezért reméljük, hogy a további alkudozások helyreállítandják ezen elvet, s a portát zavart helyzetéből kivévén, egyszersmind elhárítandják az európai háború veszélyeit.“ A „Times“, miután közlé a legújabb felsőházi nyilatkozatokat, a Cubában űzött rabszolga-kereskedés tárgyában, így nyilatkozik: Ha Cuba ellen újabb megtámadási kísérletek történnének, Angolország nem fogná magát költségbe venni azért, hogy a spanyolok számára biztosítsa azon sziget birtokát, melyben a spanyol kormányzók hatalmukat átkos czélokra használják. Angolország nem fog külön hajóhadat fizetni azért, hogy Cubában a rabszolgakereskedés üzését meggátolja, s egy másik hajóhadat fizetni azért, hogy az amerikaiak ne foglalhassák el Cubát. Ha Cuba az egyesült államokhoz csatoltatik, a rabszolgaság ugyan ott kétségkívül fenmaradand, de rabszolga-kereskedés többé nem leend. E szerint az emberiség ügye nyerne valamit. Az annexiót erőszakos és jogtalannak tekinthetendjük ugyan, de ez nem leend egyéb hatatalom-átruházásnál, egy műveletlen fajról egy polgárisult fajra, minő hatalom-átruházást a dolgok természetes rendje gyakran idézett elő. Az angolok nem igen jártasak a népjogban, de a természeti jogot kissé ismerik. Mindenesetre Cuba annexiója által , Angolország megkiméltetnék azon költségtől, melybe jelenleg két hajóhadnak az Antillákbani tartása kerül . A „Times“ három proclamatiót közöl melyek a chinai fölkelők táborából eredtek. Ezen proclamatiók közöl különösen nevezetes az, melyben a lázadó császár, Ten-Teh -nek vezérei, — kik keleti s nyugoti királyoknak czimezik magukat, — a fölkelési mozgalmat vallási elvekből igyekeznek igazolni, — s azon vallás,, melyre hivatkoznak, nem más mint a kereszténység. — E proclamatio különösen egy oly chinai titkos társulat tagjaihoz van intézve, mely világosan a tatár-dynastia megbuktatása végett alakult----„Az ó testamentom szerint“ — úgymond a proclamatio — „a nagy Isten mennyei atyánk hat napon teremté az eget és földet; — a nagy Isten szellemi atya, — mindentudó, mindenható s mindenütt jelenvaló; — az ég alatt minden nemzet ismeri az ő nagy hatalmát. — Ezen nagy Isten küldé legújabban a mennyei királyt, hogy a birodalmat kormányozza s a népet megmentse, azért a világ lakosai felszólittatnak, hogy ébredjenek föl, s a tatár ördögöt, ki eredetileg Mandzsu rabszolga, s a chinai fajnak örökös ellensége, buktassák meg. — „Tudnotok kell“ — ezek a proclamatio végszavai „mikép miután az ég elküldé az igaz fejedelmet, a nép fölött uralkodni, kötelességtek, őt segíteni uralmának megalapításában. Ha szinte az ördögi ellenség száma milliókra menne is föl, mégsem leend képes az égnek ellenállani.“ eltávozott Konstantinápolyból, miután 13-dikán audientián lévén a szultánnál, ez utóbbi határozottan megerősíté az ultimátumra adott tagadó választ. A „Journal des Débats“ szerint, ha Mencsikoff 14-kén valósággal eltávozott ugyan Konstantinápolyból, de csak Büjükderebe ment, honnan megüzené, hogy 20-ig ott várandja be a szultán végválaszát. E lap szerint az en átadatott orosz ultimátum 7 czikket foglal magában; ezek közt legfontosabb azon czikk, melynél fogva Oroszország azt kívánja, hogy a görögök számára koronként adatott kiváltságok fentartása végett, a porta oly nemzetközi szerződést írjon alá, mely ezen engedményeket viszszavonhatlanokká tegye. Az orosz követ kijelente, mikép az általa kivánt szerződés ugyanoly természetű lenne, mint azon szerződések, melyek latinok részére adatott kiváltságokat biztositák. — A porta e kivonatot erélyesen visszautasitá; azt állitván, mikép a latinok javára kötött szerződések csak 2—3 milliónyi népességre alkalmazhatók; mig az Oroszország által kivánt szerződés őt több mint 11 millió főnyi alattvalói ellenében fegyverezné le, s ebben nem egyezhetik meg. — A „Patrie“ azt hiszi, hogy Mencsikoff helyébe legközelebb más rendkívüli követ fog küldetni, ki újabb alapokon folytatandja az alkudozásokat. — Az „Assemblée nationale“ azt állítja, mikép Konstantinápolyból 19-ről kelt tudósítások szerint, Mencsikoffág akkor még nem távozott el, s mikép még nem veszett el minden remény az iránt, hogy az ügy békés után fog elintéztetni. — Máj. 27. (Az „Ind. beige“ távirdai sürgönye). A „Moniteur“ jelenti, mikép a kormányhoz Konstantinápolyból máj. 19-ről kelt tudósítások érkeztek.— Ekkor Mencsikoff herczeg még nem indult el Odessába, de nem állott többé hivatalos viszonyban a portával, mely nem akarta elfogadni javaslatait, azon modorban, melyben azok formulázva voltak. — Azonban mégis azt vélték, hogy az alkudozások útja nem volt tökéletesen elzárva. Francziaország Páris, máj. 26. Ma a börzén a keleti ügyekre vonatkozólag igen komoly hírek szárnyaltak, s ezek következtében a papírok ára tetemesen csökkent. Azt beszélték, hogy a franczia hajóhadhoz parancsok küldettek, a Dardanellákba menetel iránt; azt is hirdették, mikép e tárgyban a külügyminiszer, Drouin de Lhuys s Cowley lord angol követ közt értekezlet történt, s mikép ez utóbbi arra sürgettetvén, hogy jelentse ki, mily mértékben számíthat Francziaország az angol kormány közremunkálására, csupán azon homályos válaszra szorítkozott volna , mikop „Angolország követendi Francziaországot.“ — Ezen hírek azonban kevés hitelt érdemelnek. — A franczia lapok e tárgy iráni közlései ellenkeznek egymással. A „Constitutionnel“ s „Pays“ Akit,ják, hogy Mencsikoff herczeg 14-kén Törökország Török - Albánia. Május 12 kén a törökök a montenegróiaknak a fegyverszünetet felmondták. A montenegrói senatust ez meglepő: 1) mert fegyvernyugvás nem köttetett, midőn Omer pasha önkénytesen kivonult Montenegróból; 2) mert nem tudni,vájjon felsőbb helyről rendeltetett-e az, és az ellenségeskedések meg fognak-e ujjittatni. Már 1849 óta fegyvernyugvás volt a montenegróiak és albániaiak közt, melyet az antiváribég a podgorizzai bég és a Cermnicka nahiai és berdai szerdárok évenkint megújítottak. Múlt télen e fegyvernyugvást a montenegróiak Zablyaknál, azután a törökök is megszegték, hirtelen betörvén a montenegrói földre Már most nem tudják, a fegyvernyugvás felmondása az antivarii és podgorizzai begek részéről az 1849-ki fegyvernyugvásra vonatkozik-e, vagy inkább új megtámadást terveznek Montenegro ellen. Már a szemaszker csapatai által Montenegro ellen rendelt ostromzár életbeléptetése óta felesleges volt a fegyvernyugvás elteltét jelenteni mely nem létezett, minthogy semmi összeköttetés és érintkezés a határlakosok közt nem történhetik, és január hó óta mai napig a háború meg nem szűnt, noha az ellenségeskedés félbeszakittatott. — Om er pasha Spuzt erősítteti. Száz kőmives dolgozik a régi erősség kitatarozásán. Dervish pasha Grahovóba proclamatiót bocsátott ki, melyben megparancsolja, hogy az évi adót az ottani lakosság neki fizesse le, különben őket újra megtámadja. — Szkutariban azt beszélik, hogy az albániai partok ostromzára csak ideiglen szüntettetett meg , minthogy a portának szüksége volt azon hadihajókra a lázadni akaró konstantinápolyi lakosság fékezésére. Úgy látszik,hogy az Oroszországgali diplomatiai alkudozások bevégzése után az ostromzár újra kezdődik. A „Journé des Débats“ a magas portának Mencsikofsky ultimátumára adott válaszjegyzékét következőképen vázolja: „A portát mindig azon élénk óhajtás lelkesíti, azon tökéletes barátság és szoros frigy kötelékeit, melyek a két kormány közt fenállanak, szilárditni és szaporítni. A szultán folyvást és őszintén hajlandó, a jó szomszédság, és belső egyetértés viszonyait,me 655 Németország, Berlin, máj. 26. A „N. Pr. Ztg,“ mely az utóbbi hónapokban a legmelegebb barátságot nyilvánitá Austria iránt, ma egy czikket hoz, egy austriai főrignőnek a brabanti rggeli összekeléséről. Többek közt ezeket mondja: „Felix Austria nube, közmondássá jön századok óta, s ez legújabb időben ismét bebizonyult. Mert ha Belgium az egykori burgundi kerületi jövő uralkodójának összekötése egy főherczegnővel azon régi, 1814-ben könnyelmű politikával feláldozott országokat nem hozza is vissza azonos dynastiához mégis a nyugati politika köréből e házasság ál túl oly mértékben a keleti politika körébe vonatnak, hogy a nyereség alig csekélyebb Austriára nézve, mint ha a császári zászló ismét Brüssel és Gentben volna kitűzve. Az új dynastiának mondja továbbá, semmi más gyökere nincs , mint a hála Leopold király iránt, de az ország történetével, a Belgiumban oly hatalmas testületi és helyi hagyományokkal nincs összefűzve.Mily egészen másként fog Belgium alakulni, ha uralkodóiban a burgundi Mária utódait tisztelendi! S csak a monarchiai szellem e felébredése szükséges Belgiumban, hogy ez áldott ország a középeurópai szövetség szilárd és fontos tagjává váljék.“ Oroszország, Sz.-Pétervár, máj. 19. (H. N.)Hír szerint a császár a Mencsikoffágtől érkezett legutóbbi sürgönyök következtében egyelőre megváltoztatá tartósb és hosszabb utazásra indulási szándékát. Odessába a hajóhadparancsnokokhoz és a két hadtesthez parancs indíttatott, hogy a legelső rendeletre készen álljanak. Nevezetes, miszerint a közönség itt általában azt hiszi, mikép a portát egyedül Anglia ingerli ellenállásra. Egyszersmind állítják, mikép nem igaz, mintha Oroszország azt kívánta volna, hogy az élethosszra történő patriarcha-választás jövőre csak Oroszországtól függjön. Íyek közte és az oroszcsászár közt oly szerencsésen és oly régóta fenállottak, megszűnés nélkül fentartani és szélesbitni. A porta tehát Mencsikofflg azon kivonatait kedvezően fogadandja, melyek sem becsületét sem függetlenségét nem sértik. Megengedte Jeruzsálemben azon templom, kolostor és kórház építését, melyeket Miklós császár ott alapítani akar, feltéve, hogy ez alapítás akkép történjél!?, miszerint a portának belső igazgatására vonatkozó jogai sértetlenül maradjanak, s hogy érett tárgyalások a két kormány közt, előzzék azt meg. Mi a vallási előjogokat illeti, melyeket a porta minden keresztény alattvalóinak, s különösen a görögöknek a szultán elődei adtak,s melyek fentartására nézve Oroszország némi kétséget táplálni látszik, Abdul Med,zsid szultánnak nem csak soha eszébe sem juthatott azokat visszavenni, vagy korlátozni, hanem azok fentartása, kezelése és kifejtése mindig állandó gondoskodásának tárgya volt és lesz. De nem köthet szerződést idegen hatalommal oly kérdésre nézve, mely kizárólag a birodalom belső igazgatásához tartozik. Ez annyit tenne, mint a souverainitás és függetlettség jogait feláldozni, és bárminő legyen is jelleme azon barátságnak, mely a szultán és császár kölcsönös viszonyai és érzületeire nyomva van, e barátság nem mehet annyira, hogy a portára ily áldozatot rójon. A szultán e tekintetben az egész világ és különösen az orosz császár igazságérzetéhez fordul, ki jellemének egyenessége és méltányosságáról oly ismeretes. A szultán egész világ előtt forma szerint kinyilatkoztatja, hogy ő azon előjogok, szabadságok és mentességeket, melyeket a keresztény egyházak s különösen a görög, hosszú idő óta államaiban élveznek, egész kiterjedésükben fenn- tartandja. E nyilatkozatnak elégnek kell lenni, mert ő nem lenne többé független souverain, ha beleegyezhetnék abba, hogy magát e kérdés fölött idegen hatalommali szerződés vagy bármi más egyesség által megkösse. Legújabb posta: London, máj. 27. A „Times“ egy Máltából érkezett sürgönyt közöl, mely szerint Dundas admirál arról értesittetett, mikép a hajóhada erősbitésére szánt hajók f. hó 25-én Máltába érkezendnek. — Mint Plymouthból írják, a csatornás hajóhad Gibraltárba menend.. Páris, máj. 27. Azon bizottmány, amely a halálbüntetésnek politikai ügyekbeni helyreállitására vonatkozó törvényjavaslatot tárgyalta, — az államtanácscsal egyetértőleg, a 86. s 87-ik czikkeket akkép javasolja módosíttatni, miszerint császár személye vagy élte elleni merény az atya-gyilkosságra kiszabott büntetéssel a császári család élte elleni merény halállal, — a császári családtagjainak személye elleni merény deportatióval büntettessék; a császár személyének minden nyilvános megsértése 6 hónaptól 5 évig terjedhető fogsággal s 500 —10,000 fr.-nyi birsággal, — a császári család tagjainak nyilvános megsértése pedig, egy hónaptól 3 évig terjedhető fogsággal s 100—5,000 fr. -nyi birsággal büntettessék; végre oly merény, melynek czélja a kormány vagy trónöröklés megváltoztatása, vagy a polgároknak a császári hatalom elleni fegyverfogásra ingerlése, valamely megerősített helyről deportáltatással büntettessék. Lipcse, máj. 28. A hivatalos „Leipziger Zig“-nak innen írják:_ „Konstantinápolyból azon biztos hír érkezett, hogy az ottani porosz követ Wildenbruch kormányától utasítást kapott, mikép a keleti bonyodalmak irányában Austria diplomatiai ügynökével mindenben közös eljárást kövessen. Egyszersmind biztos kútfőből állítják, hogy Austria és Poroszország, Oroszországnak nem minden követeléseibe egyeznek föltétlenül, de ép oly kevéssé szándékuk, Francziaországnak a keleten levő katholikusok feletti protectorságot átengedni. Királyunk az austriai császárban látja az Apostoli Felséget, s kívánja, hogy Austria ez igényét keleten is érvényesítse.“.... A „Budapesti Hírlap“ szerkesztőségéhez tegnap kedden esti 934 órakor következő távirati magán tudósítás érkezett. Konstantin a poly, máj. 23. Mencsikóff elutazása valósult. A porta ígéri a keresztények állásának javítását, a nagyhatalmak garantiája alatt. A békeremény még túluralkodó. Bécs, május 30. Agio: arany 15%, füst: 8%. Bécsi börze május 31-ről. Augsburg...................................... Hamburg 100 boo tallérért ... London 1 st sterlinge A 108 V9 160% 10.44