Budapesti Hírlap, 1853. június (127-152. szám)

1853-06-02 / 128. szám

Pest, Csütörtök. Megjelenik a lap , hétfőt s a főbb ünnepek utáni napokat kivéve, mindennap. Előfizetési dij Vidéken : fél évre : 10 frt, évnegyedre: 5 fr. 20 kr. Helyben: félévre : 8 frt., évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr. többszörért pedig 4 kr. számittatik. — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivatalában, Lukács László könyvnyomdájában Országút Kunewalderházban, vagy a szerkesztőségnél ugyanott 2-dik emeletben, vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Az előfizetést tartalmazó levelek bérmentesitendők. BUDAPESTI HÍRLAP Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. Előfizetési felhívás. A folyó félév végének közeledésével t. ez. olvasóinkat a következő 2-dik félévi előfizetésre korán figyelmeztetni annál inkább kívánjuk mivel a BUDAPESTI HÍRLAP“ a hozzácsatolandó „NAPI TUDÓSÍTÓ“ s leginkább fővárosi és helyi érdekeket képviselő esti melléklappal nagyobb kiterjedést kap. Ez esti melléklapot megismertetés végett, a jövő júniusban egy héten kétszer, u. m. csütörtök és vasárnapon kiadván, azt minden mostani tez. előfizetőinknek azon hó végéig ingyen küldendjük, és az első szám abból a most következő csütörtökön június 2-kán fog megjelenni, midőn azzal a lap programmját is szétküldendjük. . A „NAPI TUDÓSÍTÓ“ lényeges és kiegészítő része ugyan a „Budapesti Hírlapinak, de azért egy t.ez. előfizető sem köteles a főlappal együtt azt is tartani. — A NAPI TUDÓSÍTÓ“-ra egyébiránt külön előfizetést is nyitunk, de csak itt helyben Budapesten. — külön e melléklap vidékre s igy postán nem fog küldetni. A „NAPI TUDÓSÍTÓ“ megjelenik az évi négy legfőbb ünnepet kivéve, mindennap, s így vasárnap és hétfőn is délután 4 órakor, s a délelőtt netalán érkező fontosabb bel- és külföldi híreket és távirati sürgönyöket közlendi. Előfizetési föltételek: A■) A „Budapesti Hírlap“ és „Napi Tudósító“ együtt: Helyben Budapesten (házhoz küldésel) pfrt. kr. Félévre..... 10 — Évnegyedre .... 5 — Vidékre (postán) Félévre........................13 — Évnegyedre .... . 30 B.) A „Budapesti Hírlap“ csak magára: Helyben Budapesten (házhozküldéssel): pfrt kr. Félévre ..... 8 Évnegyedre ... 4 Vidékre (postán): Félévre . . .. . . 10 Évnegyedre ... 5 30 C.) „Napi Tudósító“ csak magára és itt helyben Budapesten (házhoz küldéssel): Félévre........................ . . ., 3 psrt. (E melléklapra évnegyedi előfizetés nem fogadtatik el.) A „NAPI TUDÓSÍTÓ“ jutányosan számítandó magánhirdetésekre is használtathatik. Az előfizetés szokott módon a lap kiadó hivatalához (Országút Kunewalder-ház, Lukács László nyomdájába), vagy a szerkesztőséghez lesz beküldendő. Pest,ájus 28. 1853. Szerkesztőség. HIVATALOS RÉSZ. Az országos cs. kir. magyar pénzügy-igazgatóság által fürstenfeldi cs. kir. adószedői ellenőr Matti Tamás másodosztályú cs. k. németújvári ideiglenes adószedővé, s ugyanott cs. kir. gloggniczi adószedői pénztártiszt Czerkauer Venczel 2-ed osztályú ideiglenes adószedői ellenőrré kineveztettek. A magyar orsz. cs. k. pénzügyigazgatóság Várady József kincstári levéltár hivatali jelzőt, Eberling Antalt államkönyvvivőségi számadó tisztet, Széplaky Fer irodai tisztet és Darray Jánost II. oszt. pénzügyi fogalmazókká, továbbá Erlényi Lajost, a pestbudai adókerületi bizottmány ideiglenes fogalmazóját, Deáky Sándor államkönyvvivőségi számadó tisztet, Eckmayer József irodai segédet, Trexter Victort, iktatói gyakornokot a magas cs. k. pénzügyi ministériumnál, és Trettina István, Fináczy Gyula, Kankovszky Antal, Tranger Alajos, Kraitz Albert, és Aporg Ferdinand segélyfizetéses fogalmazógyakornokot III. oszt. pénzügyi fogalmazókká kinevezte. NAIHIVATALOS RÉSZ. PEST, junius 1. I. A keleti kérdés,e jelenleg Sphinx rejtélye, mely az európai diplomatia körében felmerült ,kizárólag foglalatoskodtatja most az elméket, annál inkább, mert az azt illető, nem csak vélemények, de pozitív tények közt is igen nagy s meg nem fejthető ellentmondás mutatkozik, így p. o. csak az angol és franczia kabinetnek ez ügybeni egyetértése vagy különböző után járása felőli tudósítások is egymással merőben ellenkeznek. Herczeg Mencsikoffnak Szambulból elutazása a bonyolódást és aggodalmat növelni látszik, minek egyik jele, az angol lapoknak a sz.pétervári udvar irányában közelebbről élesebb hangón nyilatkozása. Az orosz ultimátum, ez bizonyosnak látszik, leginkább két pont körül fordul meg: egyik az úgynevezett orosz protectorátus a török birodalomban lakó keresztények felett; másik a jeruzsálemi szent helyek kérdése. A dolog kimeneteléről még most okoskodni, vagy a végeredményt jövendölgetni, kissé korán volna: — az idő megfejti e kérdést is, melynek fontosságát, az azzal kapcsolatban álló érdekek messze kihatását, az európai főbb udvarok bölcsesége és lojalitása fogja méltányolni; a közbéke meg nem zavarását azért az orosz követnek a török fővárosból elutazása daczára is bizton lehet remélni. A fenforgó ügy értésére és történeti felvilágosítására azonban időszerűnek hiszszük a most sokat emlegetett kucsuk-kainardzsé i békekötés illető pontjait közleni, melyekből világosan kitűnik, hogy minő jogalapon állanak az orosz császári udvarnak a fennebb előadott két pontot illető követelései. Nem kevésbbé érdekesnek véljük az orosz kormánynyal, mint állítják, öszveköttetésben álló, s néha az orosz diplomatiától inspirált frankfurti franczia hírlap , „Journal de Francfort“ egy a levantei kérdés állására vonatkozó közelebbi czikkét kiadni. Mi az elsőt, a Kucsuk-Kainardzséban (Bulgária egy faluja közel Szilisztriához) kötött békét illeti, ez, mint tudva van,II. Katharina császárné idejében köttetett július 21-én 1774-ben, és követte Lengyelország első felosztását, s ez volt az ára, hogy a hatalmas császárné lemondott a Moldvát és Oláhországot birodalmához csatolni akaró szándékáról. A mondott békekötés alább közlendő pontjai egyébiránt a szokott módon megerősítést nyertek a január 9-én 1792-ben Jassyban , május 28-án 1812-ben Bukarestben, és sept. 14-én 1829-ben Drinápolyban az orosz birodalom és porta között kötött békességekben is, anélkül, hogy az orosz udvarnak a fenforgó kérdést illető és 1774-ben stipulált jogai szélesebbre terjesztettek volna. Egy megjegyzést még nem mellőzhetünk. A portának, mint tudva van, Moldva és Oláhország több századok óta, nem közvetlen birtokai, de annak védelme alatt álló vasallus államok. Ily viszonyban áll ahhoz most mintegy 30 év óta Szerbia is. — A fenforgó kérdés, t. i. a török földön levő görög egyház feletti protectorátus, a két dunai mellék- vagy vasallus fejedelemségekre teljességgel nem vonatkozik, mint a mely fejedelemségek sorsának és viszonyainak szabályzása, a kucsuk-kainardzsé-i alkuban is elkülönítve intéztetett el, legújabban pedig azok helyzete 1826-ban az ackiermani kötés és 1829- ben a drinápolyi béke által döntetett el , de a sokat emlegetett orosz protectorátusnak csak az egyenesen török uralkodás alatt álló tartományokra kiterjesztéséről van szó. Itt következnek most az 1774-diki békekötésnek VII. Vili. és XIV. czikkei, melyeket Martens ismeretes diplomatiai gyüjteménye,,Recueil de traités d’alliance, de paix, de tréve, de neutralité, de commerce ect. Seconde edition. Gottingue 1817.“ — II. s az 1771—1779-diki éveket magában foglaló darabjából — 297 és 301 1. — közlünk francziául és magyar forditásban. Ait. VII. La sublime Porte promet de piotéger constamment la religion chrétienne et ses églises, et aussi eile permet, aux minis trés de la cour imperiale de Bussie de faire dans toutes les occasions des representations tant én faveiir de la nouvelle église a Constanti- 1 nople, dönt il sera mention á 1’ article XIV, que pour ceux qui la desservent, promettant de les prendre en considéra- { tiön, comme faites par une personne de conflance d’ une I puissance voisine et sinoéremént amié. Art. VIII. II sera libre et permis aux sujets de 1* empire de Russie , tant sácüliers qú’ ecclésiastiques de visiter la sainte vilié de Jerusalem et autres lieux digues d’ attention. II ne sera exige de ses pélerins et voyageurs par qui que ce puisse étre ni & Jerusalem, ni ailleurs, ni sur la route aucune charatscli, contribution, droit ou autre imposition ; mais ils, seront munis de passe-ports et firmans tels qu’ on en donne aux sujets des autres puissances amies. Pendant leur séjour dans 1’ empire Ottoman, il ne leur sera fait le moindre tort ni offense, mais au contraire ils VII. czikk. A fényes porta ígéri, hogy a keresztény vallást és egyházait állandóan pártfogolandja, azonkívül megengedi az orosz császári udvar ministereinek, minden alkalommal előterjesztéseket tehetni mind a konstantinápolyi új templom javára, melyről a XIV. czikkben lesz említés, mind azok javára, kik abban szolgálnak, ígérvén, hogy azokat tekintetbe veendi, mint olyakat, melyek egy szomszéd és őszintén barátságos hatalom bizalmi férfia által tétettek. VIII. czikk. Az orosz birodalombeli mind világi mind egyházi alattvalóknak szabadon meg lesz engedve Jeruzsálem szent városát, és más figyelemre méltó helyeket meglátogatni. E zarándokok és utazóktól, sem Jeruzsálemben, sem másutt, sem az után karadzs (fejadó) s bármi adót vagy más fizetést venni senkinek sem szabad , hanem őket oly útlevelek és armánok védendik, minek más barátságos hatalmasságok alattvalóinak adatnak. Az ottomán birodalomban tartózkodásuk ideje alatt legkisebb hántalom, sem sérelem nem érendi őket, sőt ellenkezőleg a törvények leg- Fővárosi társaséleti szemle. XIV. Fest, május 30. Most olvasóimmal a Felső - Dunapartra fogok sétálni. Az Ígért sétány még nem készült ugyan el, de annál jobban élvezhetjük a napot, mely itt egy tüzes szerelmes forróságával üdvözöl bennünket. Egyébiránt nem csak a nap süt itt melegen, hanem a közszellem is. Fölfelé már az újpesti kikötő kőpartját véljük fehérleni, s addig is, míg valóságban megláthatnék, vérmes phantasiánkat a Lloyd-épület díszes fagylaldájában egy pár adag jéggel hűtjük le, igy aztán természetesen a szabályozott s kirakott budai partból sem fogunk semmit sem látni; de nem is lehet minden egyszerre; qui habet tempus, habet vitam; s ki ne akarna közölünk sokáig élni? a községtanácsos épen úgy mint a magyar részvényes. Az a ritkább példák közé tartozik, hogy egy táblabiró, midőn a nagy gróf a lánczhíd építését sürgette, nem azt mondta : „majd .... nem kell vele sietni — el nem szalad, hanem hogy minek már erre a rövid időre ?“ — Endonpointje elég nagy lévén, hogy magát a világ központjának tekintse, mit érdekelte őt a jövendő, az utónemzedék ! Azért hát ki ne örvendene, midőn látja, hogy vannak emberek, kik azon „rövid idő“höz, mely az övék, utódaik javára, műveik által egy hosszú emléket igyekeznek csatolni s ekkér kettős hivatásukat becsületesen teljesitik e földön, mely szerint az ember a közért szintúgy van, mint az egyedért, s hogy mindkettő irányában megvannak kötelességei, melyekből a tömérdek önzés és szűkkeblüség közepett csak egy kicsinyke buzgalom kell s mindenki érdemet és erényt csinálhat magának. Az olvasót azért vezettük a főváros e pontjára, mert szemét és látnivágyát legjobban kielégíthetjük. Bármerre tekintsen, élénk sürgését fogja látni az emberi szellemnek és munkásságnak. Még többszöri látás után is bámulni fogja azon colossalis művet, mely vas kezével oly biztos kapocsban tartja össze a Duna medre által elválasztott két fővárost. Őszintén megvallva, midőn ez óriás hidat látjuk, mindig eszünkbe jut Manzarenes mondása, ki midőn a spanyolok egy csekély folyón keresztül, mely nyaranta kiszáradt, egy tulpompás hidat építettek, azt mondá nekik : „adjatok el e hidból valamit s vegyetek rajta vizet.“ E colossalis s nagyszerű építészetü hid is a budai oldalról jőve, Pestet oly jelentéktelennek mutatja, miszerint hajlandók volnánk azt mondani, hogy vegyünk rajta várost, ha azt nem látnók, miszerint még Párisban az emberi hangyaszorgalom varázslatára utczák enyésznek, nálunk utczák emelkednek és szépülnek. Megállapodásunk e helyén a lánczhíd unokaöccse , az alagút (építőiknél fogva körülbelül ily rokonságban vannak) egész figyelmünket igénybe venné, ha a sok kőszénfüst, melyet már eddig is nyertünk, kívánatossá nem tenné, hogy egy közeli múzsaligetbe meneküljünk, s az emberi szellem egy gyöngédebb foglalkozásában , a művészetben keressünk enyhülést. Ez enyhítő forrással itt közelében a Dianafürdő szolgál, hol most már nem csak a test, hanem a lélek is édes gyönyörrel fürödhetik — a művészet elveiben. A hazafias buzgalom már nem csak állandó hidat,, hanem állandó mű kiállítást is teremtett, mely a részvét összeforrt lánczszemeiből alkotva, festőművészetünknek hidul szolgáland egy nagyobb és biztosabb jövőhöz. A műegyesület e rég óhajtott eszme valósítása által magának és festészetünknek újabb lendületet adott. Részvényesei tetemesen megszaporodtak s hazai festészeink sikeres buzdítást nyertek általa. Mert ez után nem csak szorgalmuk s tehetségüknek méltóbb és teljesebb elismerését várhatják, hanem egyszersmind tanulmányuknak is egy oly képző csarnok nyílt meg, hol majdan folytonosan gyarapíthatják és öregbíthetik ismereteik körét, részint a rájuk jótékonyan ható verseny, részint a folytonos nézlet által. Az évi kiállítások futólagos hatása a közönség műérzését nem fejtheti ki a kívánt mértékben ; kifejlett műérzés nélkül pedig a művészet egy árván zengő madár, mely magában elhagyatva eped egy homályos magányban, s meg nem értetve kora sírját találja. Ezenkívül az egylet, anyagi erejében is nagyobb tekintélyre tehet szert, kiváltva a tervezett fiók kiállítások létesülnek. A Diana-fürdő minden tekintetben megfelelő szállás egy képkiállításnak. A festői udvar szobraival s szökőkutjával már mintegy átmenetül szolgál azon látványhoz, mely ránk az emeleten várakozik. A képcsarnokból a kilátás egyenesen a Dunára s Buda várára esik. Midőn a szem reggel e vár ködben úszó körrajzait látja, mintha a távol homályban a múlt századok megannyi dicső és gyászos jelenetei elevenülnének meg, melyeket az emlékezet ecsetje azonnal a legélénkebben színez ki : — e kilátás az egész május havi kiállításban az egyedüli — történeti kép. De térjünk a kiállított művekre. Plastikai mű van 3. Schönfeld József hazánkfiától, ki jelenleg Bécsben tartózkodik. Ő cs. kir. Apostoli Fölségének arczképe, babérkoszorúba foglaltan , az egész igen művészileg van fából kimetszve. A másik kettő : Dunaiszky Lászlótól Pesten : Krisztus a keresztre feszítés előtt; és egy Ámor amorkákkal. Mindkét szobormű kitünöleg ügyes vésát árul el; az elsőnél, mely lg-prímás s bibornok ő eminentiája tulajdona, az üdvözítő elcsigázott teste igen 128. Június 2-án 1853.