Budapesti Hírlap, 1853. június (127-152. szám)
1853-06-17 / 141. szám
Pest, Péntek. Megjelenik e lap, háttér s a több ünnepek utáni napokat kivéve, mindennap. Elvietési dij : Vidéken : félévre: 10 frt., évnegyedre: 5 fr. 20 kr. Helyben: félévre : 8 frt., évnegyedre: 4 frt. A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr. többszörért pedig 4 kr. számittatik. — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni helyben a lap kiadó hivatalában, Lukács László könyvnyomdájában Országát Kunewalderházban, vagy a szerkesztősednél ugyanott 2-dik emeletben, vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Az előfizetést tartalmazó levelek bérmentesítendők. A „Budapesti Hírlap“ és melléklapja „Napi Tudósító“ előfizetési feltételei: A.) A „Budapesti Hírlap“ és „Napi Tudósító“ együtt: Helyben Budapesten (házhoz küldései) pírt. kr. Félévre.........................10 — Évnegyedre . Vidékre (postán) Félévre Évnegyedre . 5 — 12 -6 30 B) A „Budapesti Hírlap“ csak magára: Helyben Budapesten (házhoz küldéssel) párt ki. Félévre . Évnegyedre ... 4 Vidékre (postán): Félévre . ■ 10 Évnegyedre ... 5 20 C.) „Napi Tudósító“ csak magára és itt helyben Budapesten (házhozküldéssel): Félévre........................3 psrt. (E melléklapra évnegyedi előfizetés nem fogadtatik el.) vak feletti tulajdonjog szerzését és gyakorlását illetőleg, melyek által az eddigi örökösödési rend és az ország némely részeiben fenállott ősiségből folyó jogviszonyok terheltetése és elzálogitása megváltoztatik, megszüntetnek. 101. sz. Rendelete a főhadseregparancsnokságnak és pénz- és belügyministeriumoknak 1853 máj. 30-áról, az egyenes adók behajtására használt katonai végrehajtó legénység dijai iránt. 102. sz. Rendelete az igazságügyministeriumnak egyetértésben a pénzügyministeriummal 1853 máj. 31-ről, a bányahivatalnokok választathatási képességéről a bányatanács ülnökeivé. 103. sz. Rendelete a bel- és pénzügyministereknek 1853 jun. - ról, a feloszlatott földmivelési és bányászati ministeriumnak hatásköréhez tartozott ügyeket illetőleg. HIVATALOS HÉSZ. F. é. jun. 7-én jelent meg a birodalmi törv. lap XXXI dija; tartalma : 99. sz. Császári nyiltparancs 1853 máj. 29-éről, hatályos Erdély nagyfejedelemségre, mely által e koronaországra nézve az átalános polg. törvénykönyv 1811. junius 1-jéről, —több megszorításokkal és közelebbi határozmányokkal, valamint utólagos rendeletek függelékével együtt behozatik s 1853 sept. 1-jétől kezdve hatályba léptetik. 100. sz. Császári nyiltparancs 1853.máj. 29- éről, hatályos Erdély nagyfejedelemségre , mely által az e koronaországban eddig fenállott törvényes rendelmények és intézkedések oly fekvő ja vA.1&CEA» Szépirodalmi lapszemle. Február és mártius hóról. (Folytatása és vége.) A „Délibáb.“ — Irányczikkül szolgáló értekezést, az egész két havi folyam alatt csak kettőt hoz, hihetőleg szerkesztője abban a gondolatban lévén, hogy úgy sem olvassák, mi fájdalom sok részben igaz! de szoktatni kell reá a közönséget. Ez irányczikkek egyike Kővári Lászlótól — előadja a nőnem szellemi nagyságát, a családi kör, társalom, hon s az eszmék világára vonatkozólag, s ezeket történeti példákban bizonyítja A másik irányczikkben Csengeri Antal a hősköltemény alapját, kellékeit logice fejtegeti. — Mi a költeményeket illeti, ezek közöl főleg öt tűnhet szemünkbe, u. m. az első ,Bartha emlékezete Erdélyi Jánostól, mely verset ódailag komoly magas hangja, s azon tárgyilagosszerüsége jellemzik, melyben Bartha múlt évben elhunyt jeles színészünk kedvelt szerepeinek képes leirása— a gondolatmenetnek összefüggő folyamát alkotja. A második költemény ,Jobhoz, Ervintől, emelkedett lyrai ömledezés, jó rímek, ép technika s öszhangzó hasonlatokkal. , Aquilejai, Szász Károlytól , ballada, mely ugyanazon hatsoru trochaeusos alakot mindvégig megtartván, ekként a kül alak jó nmei mellett a tartalomhoz illőleg van alkalmazva. ,Szondi Drégelen, Erdélyi Jánostól, ismét ballada, ha nem csalatkozom, Tinódi után kidolgozva, egyszerű magyaros alakban, meglehetős tiszta dolgozat, szerény véleményem szerint azonban Szászé mégis több tekintetben e felett előnyt érdemel; mindazáltal úgy ez , mint amaz, a jelenleg nálunk nem igen gyakorlott kisebb epikai költészet — sikerült mutatványa Végre az ötödik költemény ,Nyir, Tóth Endrétől, költői rege,mennyiben az eszme regeszerü s őskori homályból meritett; és bár elég szabályszerűleg, természetes nyelven, bonyolodás s kitérés nélkül van előadva, de mindezek anyagának csekélysége miatt, meg sem emelik azon niveaura, melyen egy jó rege állhat. — A beszélyek közöl megragadja figyelmünket legelőbb a mindjárt február elején folyó „Persepolis“, Obernyik Károlytól. E beszély történeti, még pedig néhol kissé szárazon is történeti, de ha az irály-s kidolgozás - iráni művészi csínt veszszük tekintetbe, ez elsimítja benne a kevésbbé költészeti viranyu mezők rögeit is; a helyesírásra nézve, úgy látszik még szerző sincs tisztában, pedig jó volna már egyszer határozottan eldönteni, hogy a görög s latin eredetű szavak nyelvünkben mint írassanak le, szerző p. d. Akropolist, Makedoniát, hol c-vel, hol ft-val írja, holott mért nem mindenütt inkább ft-val a görög eredetű szavakban, s igy Cyrust is mért nem Kyrosnak? — „Egy tőzsér a XIII. században“, — szinte hosszadalmas történeti novella, Bérczi Károlytól, mely a jellemek festésében erős, de a különben érdekes szöveg kivitele nem felel meg élénk folyamának. — E beszélyről — keresztül haladva Szathmári Károly „Egy vigyázatlan kakas“ czimű eleven kis történeti humorestjén, és Degré Alajos — inkább életkép mint beszély — „Fényes házasságán“, mit kiemelhetővé szerzőjének azon könynyűsége tesz, melylyel a társalmi élet rajzolásában magát oly otthon találja — reá térünk röviden „A magyar népvilágra“, Jókai Mórtól; ezek életképek az elmúlt jó időkből — mint szerzője is nevezi, amelyekben az alapszínezet mindenütt ugyanaz, a nép maga magát rajzolja le, egy vonás sem hamis; a mi való benne, az élet valódisága, a mi költészet, az élet költészete. Mennyivel erősebb itt Jókai, mint komoly eszményi beszélyeiben, csak az ítélheti meg, ki nem embere az üres ragyogásu nagy szavaknak, s ki mindkettőt előítélet nélkül olvasta. — A „Délibáb“ mint nemz.szinházi lap közöl e folyamban is különféle írók közremunkálásával „Műbirálati rovatot“ elég bőven s tartalmasan, már hogy egyszersmind mindig alaposan is-e, annak megítélése a színmű bírálókra tartozik. A „Szépirodalmi lapok“ e két havi folyamat„Kalevala“ czímű értekezéssel nyittatik meg Hunfalvy Páltól; ezen kalevalában a finn ősi költészetre vonatkozó újabb felfedezések ismerhetnek meg Lönn ró t Illés északi tudós „Kalevala“ czimű munkája után. Közlő legelöl a nép -költészetről értekezik, melynek anyja az ősmondák és regék forrása, s mely által emelkedik az ember puszta anyagiságból egy magasb regióba. A népköltészet sokban különbözik a hőskölteménytől, amaz a nemzet ifjúságának fenntartására vanteremtve, míg ez regényes színben álló hajdani nagyságára emlékezteti a nemzetet. Legújabb ■időben, a finn mondák (szuome runok) ébresztek fel az európai figyelmet, miket sokan felette dicsérnek is, mert azon szerencsés nemzetek száma nem nagy, mely ilyes kincsekkel dicsekedhetnek; s épen bennünket magyarokat érdekelne ez leginkább, ha szokásunkban nem állana legkevesebb érdekkel viseltetni az iránt, mi nagyon közel érint. Azután közlő e mondák hőseiről értekezik, majd előadja történetüket s több szépségeit nyújtja példákban a bő finn nyelven írt e költeményeknek, melyek hajdan Kaleva népe között daloltattak,különösen Väinämöről, a főénekesről. Úgy látszik, leend még egy második része is ezen czikknek. Egy más értekezésben , Kazinczy Gábor az oly korán elhunyt Jászay Pál felett panaszolja el méltó keservét, és hatályos szavakban megmutatja, hogy ki volt Jászay, és mit vesztett el benne a haza. Ha már e tárgynál vagyunk, megemlítem azt, miszerint mennyire kívánatos volna, ha valaki a felejthetlen férfiú hátrahagyott s kiadatlan történeti munkáit szárnya alá venné — s a közönség méltó részvétele kibocsátana. Figyelemre méltó értekezés, mely a „Szépirodalmi lapok“ majd minden martiusi számán átvonul, ,Irodalmunk túl a határokon, Kertbenytől. Mind íróink s költőinkre, mind közönségünkre nézve tanulságos és érdekes volna megtudni, egyrészről, mily fokig ismeretes irodalmunk a külföldön, másrészről mint ítél a külföld azon kevés felől, mit rólunk tud, igy kezdi be e czikkét, s folytatja, hogy valóban ez nem volna haszon nélkül irodalmunk hőseire, kiknek egy része buzdítást s örömet merítene e tudatból, más része annak bizonyságát látná benne, hogy a világirodalomban átalános törvény uralkodik, minélfogva az idegennek is csak az tetszik, s előtte csak az bir becscsel, a mi a művészettel s tanulmánynyal párosulva egyenesen a nemzet szelleméből eredeti, a mi sajátos, önálló és eredeti. Felhozza továbbá író, az irodalom középeurópai solidaritására. Lerminier ismeretes fr. statusférfiú és ítésznek ezelőtt 14 évvel Szalayhoz intézett azon mondatát, mely szerint „még az irodalomban is nyilatkozik e solidaritás, úgy annyira, hogy egy nemzet irodalma soha sem tekinthető egyébnek, mint az eur. irodalom kiegészítő részének.“ Aztán még, tájékozásul, a honi irodalomnak a polgárisult világirodalommal összeköttetéséből eredő hasznot fejtegeti, megemlítve, hogy ezt már hazánk több nagyjai rég sürgeték, midőn elleneik a veszélyben forgó nemzetiség phrasisparipáján lovagoltak; — „holott semmi sem szilárdítja meg inkább a nemzetiséget, semmi sem növeli inkább az önismeretet, mint a szellemi súrlódás; s holott nem visszavonulni a versenyzéstől , nem kicsinyleni, vagy épen megvetni a vetélytársat, hanem versenyezni ss győzni, ez a feladat.“ Korunkban a társadalom az egyenjogúság stádiumába lépett, s innen lehet felfogni az egészet. Ez értekezés levelekre leven osztva, ha a második és többi leveleiben külföldi utazásaiban nyert azon tapasztalatait közli, hogy a külföldre mily és mennyi hatással van irodalmunk. Megemlíti, hogy Olaszországban Niccolo Tommasco és Massimo d’ Azeglio, s egyéb irodalmi és státusférfiak mennyire kaptak Petőfinek német fordításban közlött versein, megemlíti, hogy Schweizban Charles Seatsfieldel — NEMHIVATALOS RÉSZ. BÉCS, junius 15. A Az iparszabadságról. I. Már több ízben volt alkalma ezen s egyéb időszaki közlönyöknek is azon észrevételre, hogy némely iparkamarák rendeltetésüknek ferde felfogásában nem ritkán képtelenségig menő ezéd- és kiváltságolási igények szószólására vállalkoznak. Vannak iparkamarák, melyeknek ebbeli fölterjesztvényeiben foglalt okoskodásai túl tesznek a legutolsó kisvároska czéh- és atyamesterein. Semmi kétség, hogy e tényben ismét az iparos osztály értelmi műveltségének birodalomszerte hátramaradása tükröződik — mert ilyen követelmények nem csak az iparszabadságos porosz, hane.m a czéh-rendszerhez sokban Kozento ipartörvényekkel biró némely déli államokban is hallatlan dolgok s nevetség tárgyai. A szabó üldözi a ruhakereskedőt, de még inkább a varrónőket, minden mester üldözi az úgynevezett kontárt, egy kereskedő a másikat árgusszemekkel ellenőrzi — nem vág-e ki szakmájából ? ezer meg ezer alakban a tehetlen és terhetlen kenyéririgység! Ebből ered a termesztés és gyártás fejlesztése helyett — annak nyomása, korlátolása, a művek drágasága, a fogyasztó zsaroltatása. Az ipartörvény-állapot ezen átmeneti korszakában, melyben vagyunk, egy föltűnő jelenség továbbá ,azon ellentét, mely gyakorlatban nagyon is sűrűn tapasztalhatólag a kormánynak elfogulatlan, józan státusgazdászati nézeteken alapuló iránya — és az alsóbb, a helyi hatóságok nézetes hajlama közt mutatkozik. Hogy a locális, ennélfogva az érdekelt osztályokkal legközelebbi érintkezésbe jövő hatóságok ezeknek nézeteit, s valódi vagy képzelt érdekeit félig meddig elsajátítják, képviselik, s hogy ennélfogva nem csak Magyarországban, hanem az egész birodalomban a czéhkorlátolás, kiváltság- őrizgetés buzgó orgánumai — azt ugyan épen nem helyeslendőnek, de természetesnek találjuk ; azért van ezek fölé állítva egy hatósági fokozat,politikai fő és legfőbb hatóságok, mik a helyi érdekek s helyi előítéletek fölé emelkedve, országos szempontból, s a kormány általános kereskedelmi s iparpolitikája szellemében intézik el a fóruma elé felebbvitt kérdéseket. A két ellenkező iránynak tehát biztosítva van annyi súly és befolyás, amennyi joggal megilleti, s nem kell félni attól, mire csakugyan némi jelek mutatkoznak, hogy a maholnap okvetlenül még határozottabban nyilatkozandó iparszabadsági irány a helyi hatóságok kifogyhatlan „de — mivel — miután — ez esetben“-jei által tényleg semmire fogna leszállittatni. — Az ipartörvények reformja körüli európaszerte általános tevékenységtől a mi államunk sem maradhat hátra, a porosz-austriai vámszerződés által pedig sürgetőleg ily reformra van utalva. — De ez egyike a legnehezebben elintézhető viszonyoknak, miknek elrendezése körül, mint oly gyakran, a nemzetgazdászatról elmélkedők ismét csak egy tulságból másba ugrás által tűnnek ki. „Kiváltság és czéhrendszer á b a s — a korlátlan iparszabadságon kívül minden csak fellépés és csalódásokra M&l&k“ ^apasitsstáckKal ^azrragmnx eddig is, hogy a gondolkozó státusférfiak nem hajlandók csak egy szempontból — az ipar fejlesztése, a gyári és kézművek tökéletesítése, a versenynek lehetővé tétele — egyoldalú szempontjából indulni ki, hanem e mellett figyelemre méltatnak egy eddig mellőzött és csekélynek hitt bajt is, a proletariátust, pauperismust, mely a fejlődő iparral fejlődni látszik, melyre tehát valószínűleg az ipartörvények által is megelőzőleg hathatni legalább ott, hol az ipar s nyomában jövő baj hatalmassá még nem fejlődött. Hogy az iparszabadság az ipar fejlődésének rendkívüli emeltyűje, arról ma már ép oly fölösleges szót szaporítani, mint arról, hogy kétszerkettő négy. Ellenben mi hatással van az iparszabadság 141 Junius 17-én 1863. A PESTI HIRLA Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. az iparos s munkás osztály nagy részének sorsára — az egy kis vizsgálódást megérdemel. Levelezések: Bécs, junius 15. KJ Azon börzehír, mely tegnap az árfolyamokat felzökkenté, miszerint t. i. az orosz csapatok átkeltek volna a Pruthon, hamis volt. Azonban ez esetet itt úgy mint Londonban és Párisban lehetségesnek tartják. Mint hiteles forrásból hallom, a török követség Konstantinápolyból f. hó 9- étől Belgrádon keresztül közlést kapott — tehát 3 nappal előbb mint Triesten át — mely szerint a porta az orosz ultimatissimumra, az eredeti Mencsikoff-féle ultimátum módosítványára 8 napi határidővel, kimerítőleg indokolva és tiszteletteljes hangon, de egészben véve tagadólag válaszolt. Itteni pénzügyi ügy mint politikai körökben azonban senki sem hiszi, hogy a dunai fejedelemségek megszállása a világbékét megzavarhatná. Austria leyális és figyeletteljes politikája ezután is úgy mint előbb a vitályos érdekek kiegyenlítésére és kibékítésére fog törekedni. Az orthodox keleti egyháznak azonban görög-orosz nevvek elnevezése alig igazolható, valamint magában véve is világos, mikép Miklós császár magas és igazságos érzületéről föl nem tehetni, hogy bármely egyházi uralmat igényeljen a görög vallásbeliek felett. London, junius 10. f. Utóbbi levelem óta kissé megfogytunk olvasa iránt", mert miután a kérdésben érdekelt hatalmaknak úgy közvetítési mint közbenjárási ajánlata az orosz czár által el nem fogadtatott, ha t. i. a fashionable, palmerstoni s franczia érdekbeli „Morning Post“ ebbeli emphaticus állításának teljes hitel adható; miután továbbá ifjabb Nesselrode gróf nem alkudozni, de a konstantinápolyi történeteket csupán kimagyarázni s lord Redcliffe kemény eljárása ellen panaszt emelni jött Bécsen s Párison át Londonba , úgy a háború nem lenne épen lehetetlen. Nem hihető ugyanis, hogy a sz.-pétervári futár, vagy mint a „Times“nevezi,feldräger, kilencsikoffherczeg végfelterjesztésére nyolcz napi határidő mellett választ sürgetni küldetett Konstantinápolyba, ne „nem“-mel térjen vissza,minthogy t..