Budapesti Hírlap, 1853. június (127-152. szám)

1853-06-17 / 141. szám

Pest, Péntek. Megjelenik e lap, háttér s a több ünnepek utáni napokat ki­véve, mindennap. Elv­ietési dij : Vidéken : félévre: 10 frt., évnegyedre: 5 fr. 20 kr. Helyben: félévre : 8 frt., évnegyedre: 4 frt.­­ A hirdetések ö­tször ha­­lálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr. többszörért pe­dig 4 kr. számittatik. — Egyes­­ szám 20 pkr. Előfizethetni­­ helyben a lap kiadó hivatalában, Lukács László könyvnyomdájában Országát Kune­­walderházban, vagy a szerkesztősednél ugyan­ott 2-dik emeletben, vidéken minden cs. kir. p­o­s­t­a­­hivatalnál. — Az előfizetést tartalmazó levelek b­é­r­mentesítendők. A „Budapesti Hírlap“ és melléklapja „Napi Tudósí­tó“ előfizetési feltételei: A.) A „Budapesti Hírlap“ és „Napi Tudósító“ együtt: Helyben Budapesten (házhoz küldései) pírt. kr. Félévre.........................10 — Évnegyedre . Vidékre (postán) Félévre Évnegyedre . 5 — 12 -6 30 B) A „Budapesti Hírlap“ csak magára: Helyben Budapesten (házhoz küldéssel) párt ki. Félévre .­­ Évnegyedre ... 4 Vidékre (postán): Félévre . ■ 10 Évnegyedre ... 5 20 C.) „Napi Tudósító“ csak magára és itt helyben Budapesten (házhozküldéssel): Félévre........................3 psrt. (E melléklapra év­n­e­g­y­e­d­i előfizetés nem fogadtatik el.) vak feletti tulajdonjog szerzését és gyakorlását illetőleg, melyek által az eddigi örökösödési rend­ és az ország némely részeiben fenállott ősiségből folyó jogviszonyok terheltetése és elzálogitása megváltoztatik, megszüntetnek. 101. sz. Rendelete a főhadseregparancsnok­­ságnak és pénz- és belügyministeriumoknak 1853 máj. 30-áról, az egyenes adók behajtására hasz­nált katonai végrehajtó legénység dijai iránt. 102. sz. Rendelete az igazságügyministerium­­nak egyetértésben a pénzügyministeriummal 1853 máj. 31-ről, a bányahivatalnokok választathatási képességéről a bányatanács ülnökeivé. 103. sz. Rendelete a bel- és pénzügyministe­­reknek 1853 jun. - ról, a feloszlatott földmive­­lési és bányászati ministeriumnak hatásköréhez tartozott ügyeket illetőleg. HIVATALOS HÉSZ. F. é. jun. 7-én jelent meg a birodalmi törv. lap XXXI dija; tartalma : 99. sz. Császári nyiltparancs 1853 máj. 29-éről, hatályos Erdély nagyfejedelemségre, mely által e koronaországra nézve az átalános polg. törvénykönyv 1811. junius 1-jéről, —több megszorításokkal és közelebbi határozmányokkal, valamint utólagos rendeletek függelékével e­­gyütt behozatik s 1853 sept. 1-jétől kezdve ha­tályba léptetik. 100. sz. Császári nyiltparancs 1853.máj. 29- éről, hatályos Erdély nagyfejedelemségre , mely által az e koronaországban eddig fenállott törvé­nyes rendelmények és intézkedések oly fekvő ja­­ vA.1&CEA» Szépirodalmi lapszemle. Február és mártius hóról. (Folytatása és vége.) A „Délibáb.“ — Irányczikkül szolgáló értekezést, az egész két havi folyam alatt csak kettőt hoz, hihetőleg szerkesztője abban a gon­dolatban lévén,­­ hogy úgy sem olvassák, mi fájdalom sok részben igaz! de szoktatni kell reá a közönséget. Ez irányczikkek egyike Kővári Lászlótól — előadja a nőnem szellemi nagyságát, a családi kör, társalom, hon s az eszmék világára vonatkozólag, s ezeket történeti példákban bizo­nyítja A másik irányczikkben Csengeri An­tal a hősköltemény alapját, kellékeit logice fej­­­tegeti. — Mi a költeményeket illeti, ezek közöl főleg öt tűnhet szemünkbe, u. m. az első ,Bartha emlékezete­ Erdélyi Jánostól, mely verset ódailag komoly magas hangja, s azon tár­­gyilagosszerüsége jellemzik, melyben Bartha múlt évben elhunyt jeles színészünk kedvelt szerepeinek képes leirása— a gondolat­menet­nek összefüggő folyamát alkotja. A második köl­temény ,Job­hoz,­ Ervintől, emelkedett lyrai ömledezés, jó rímek, ép technika s öszhangzó hasonlatokkal. , Aquilejai, Szász Károly­tól , ballada, mely ugyanazon hatsoru trochaeusos ala­kot mindvégig megtartván, ekként a kül alak jó nmei mellett a tartalomhoz illőleg van alkal­mazva. ,Szondi Drégelen,­ Erdélyi Jánostól, ismét ballada, ha nem csalatkozom, Tinódi után kidolgozva, egyszerű magyaros alakban, megle­hetős tiszta dolgozat, szerény véleményem sze­rint azonban Szászé mégis több tekintetben e felett előnyt érdemel; mindazáltal úgy ez , mint amaz, a jelenleg nálunk nem igen gyakorlott ki­sebb epikai költészet — sikerült mutatványa Vég­re az ötödik költemény ,Nyir,­ T­ó­t­h Endrétől, költői rege,mennyiben az eszme regeszerü s őskori homályból meritett; és bár elég szabályszerűleg, természetes nyelven, bonyolodás s kitérés nélkül van előadva, de mindezek anyagának csekélysége miatt, meg sem emelik azon niveaura, melyen egy jó rege állhat. — A beszélyek közöl megra­gadja figyelmünket legelőbb a mindjárt február elején folyó „Persepolis“, O­b­e­r­n­y­i­k Károly­­­tól. E beszély történeti, még pedig néhol kissé szárazon is történeti, de ha az irály-­s kidolgozás - iráni művészi csínt veszszük tekintetbe, ez el­­simítja benne a kevésbbé költészeti viranyu mezők rögeit is; a helyesírásra nézve, úgy látszik még szerző sincs tisztában, pedig jó volna már egyszer határozottan eldönteni, hogy a görög s latin ere­detű szavak nyelvünkben mint írassanak le, szer­ző p. d. Akropolist, Makedoniát, hol c-vel, hol ft-val írja, holott mért nem mindenütt inkább ft-val a görög eredetű szavakban, s igy Cyrust is mért nem Kyrosnak? — „Egy tőzsér a XIII. században“, — szinte hosszadalmas történeti no­vella, Bérczi Károlytól, mely a jellemek fes­tésében erős, de a különben érdekes szöveg ki­vitele nem felel meg élénk folyamának. — E be­­­szélyről — keresztül haladva Szathmári Ká­­­roly „Egy vigyázatlan kakas“ czimű eleven kis történeti humorestjén, és Degré Alajos — in­kább életkép mint beszély — „Fényes házas­ságán“, mit kiemelhetővé szerzőjének azon köny­­nyűsége tesz, melylyel a társalmi élet rajzolásá­ban magát oly otthon találja — reá térünk röviden „A magyar népvilágra“, Jókai Mórtól; ezek életképek az elmúlt jó időkből — mint szerzője­ is nevezi, a­melyekben az alapszínezet mindenütt­ ugyanaz, a nép maga magát rajzolja le, egy vonás sem hamis; a mi való benne, az élet valódisága, a mi költészet, az élet költészete. Mennyivel erő­­­sebb itt J­ó­k­a­i, mint komoly eszményi beszé­­lyeiben, csak az ítélheti meg, ki nem embere az üres ragyogásu nagy szavaknak, s ki mindkettőt előítélet nélkül olvasta. — A „Délibáb“ mint nemz.­szinházi lap közöl e folyamban is különféle í­­rók közremunkálásával „Műbirálati rovatot“ elég bőven s tartalmasan, már hogy egyszersmind mindig alaposan is-e, annak megítélése a színmű­­ bírálókra tartozik. A „Szépirodalmi lapok“ e két havi folyama­t„Kalevala“ czímű értekezéssel nyittatik meg Hunfalvy Páltól; ezen kalevalában a finn ős­i költészetre vonatkozó újabb felfedezések ismer­hetnek meg L­ö­n­n r­ó t Illés északi tudós „Ka­levala“ czimű munkája után. Közlő legelöl a nép -­­költészetről értekezik, melynek anyja az ősmon­dák és regék forrása, s mely által emelkedik az ember puszta anyagiságból egy magasb regióba. A népköltészet sokban különbözik a hősköltemény­­­től, amaz a nemzet ifjúságának fenntartására van­­teremtve, míg ez regényes színben álló hajdani nagyságára emlékezteti a nemzetet. Legújabb ■időben, a finn mondák (szuome runok) ébresztek fel az európai figyelmet, miket sokan felette di­csérnek is, mert azon szerencsés nemzetek száma nem nagy, mely ily­es kincsekkel dicsekedhetnek; s épen bennünket magyarokat érdekelne ez leg­inkább, ha szokásunkban nem állana legkevesebb érdekkel viseltetni az iránt, mi nagyon közel érint. Azután közlő e mondák hőseiről értekezik, majd előadja történetüket s több szépségeit nyújtja pél­dákban a bő finn nyelven írt e költeményeknek, melyek hajdan Kaleva népe között daloltattak,kü­lönösen Väinämöről, a főénekesről. Úgy látszik, leend még egy második része is ezen czikknek. Egy más értekezésben , Kazinczy Gábor az oly korán elhunyt Já­s­z­ay Pál felett panaszolja el méltó keservét, és hatályos szavakban megmu­tatja, hogy ki volt Jászay, és mit vesztett el benne a haza. Ha már e tárgynál vagyunk, meg­­említem azt, miszerint mennyire kívánatos volna, ha valaki a felejthetlen férfiú hátrahagyott s kiadatlan történeti munkáit szárnya alá venné — s a közönség méltó részvéte­­le kibocsátana. Fi­gyelemre méltó értekezés, mely a „Szépirodalmi lapok“ majd minden martiusi számán átvonul,­­ ,Irodalmunk túl a határokon,­ Kertbenytől. Mind íróink s költőinkre, mind közönségünkre nézve tanulságos és érdekes volna megtudni, egyrészről, mily fokig ismeretes irodalmunk a külföldön, másrészről mint ítél a külföld azon kevés felől, mit rólunk tud, igy kezdi b­e e czik­­két, s folytatja, hogy valóban ez nem volna ha­szon nélkül irodalmunk hőseire, kiknek egy ré­sze buzdítást s örömet merítene e tudatból, más része annak bizonyságát látná benne, hogy a vi­lágirodalomban átalános törvény uralkodik, mi­nélfogva az idegennek is csak az tetszik, s előtte csak az bir becscsel, a mi a művészettel s tanul­mánynyal párosulva egyenesen a nemzet szelle­méből eredeti, a mi sajátos, önálló és eredeti. Felhozza továbbá író, az irodalom középeurópai solidaritására. Lerminier ismeretes fr. status­­férfiú és ítésznek ezelőtt 14 évvel Szalayhoz in­tézett azon mondatát, mely szerint „még az iro­dalomban is nyilatkozik e solidaritás, úgy annyira, hogy egy nemzet irodalma soha sem tekinthető e­­­gyébnek, mint az eur. irodalom kiegészítő részé­nek.“ Aztán még, tájékozásul, a honi irodalomnak a polgárisult világirodalommal­ összeköttetéséből eredő hasznot fejtegeti, megemlítve, hogy ezt már hazánk több nagyjai rég sürgeték, midőn el­leneik a veszélyben forgó nemzetiség phrasis­­paripáján lovagoltak; — „holott semmi sem szi­lárdítja meg inkább a nemzetiséget, semmi sem növeli inkább az önismeretet, mint a szellemi súrlódás; s holott nem visszavonulni a verseny­zéstől , nem kicsinyleni, vagy épen megvetni a vetélytársat, hanem versenyezni s­s győzni, ez a feladat.“ Korunkban a társadalom az egyen­jogúság stádiumába lépett, s innen lehet fel­fogni az egészet. Ez értekezés levelekre leven osztva, h­a a második és többi leveleiben külföldi utazásaiban nyert azon tapasztalatait közli, hogy a külföldre mily és mennyi hatással van irodal­munk. Megemlíti, hogy Olaszországban Niccolo Tommasco és Massimo d’ Azeglio, s egyéb iro­dalmi és státusférfiak mennyire kaptak Petőfi­­nek német fordításban közlött versein, megem­líti, hogy Schweizban Charles Seatsfieldel — NEMHIVATALOS RÉSZ. BÉCS, junius 15. A Az iparszabadságról. I. Már több ízben volt alkalma ezen s egyéb időszaki köz­lönyöknek is azon észrevételre, hogy némely ipar­kamarák rendeltetésüknek ferde felfogásában nem ritkán képtelenségig menő ezéd- és kiváltságo­­lási igények szószólására vállalkoznak. Vannak iparkamarák, melyeknek ebbeli fölterjesztvényei­­ben foglalt okoskodásai túl tesznek a legutolsó kisvároska czéh- és atyamesterein. Semmi két­ség, hogy e tényben ismét az iparos osztály ér­telmi műveltségének birodalomszerte hátramara­­dása tükröződik — mert ilyen követelmények nem csak az iparszabadságos porosz, hane.m a czéh-­­rend­szerhez sokban Kozen­to ipartörvényekkel bi­ró némely déli államokban is hallatlan dolgok s nevetség tárgyai. A szabó üldözi a ruhakereske­dőt, de még inkább a varrónőket, minden mester üldözi az úgynevezett kontárt, egy kereskedő a másikat árgusszemekkel ellenőrzi — nem vág-e ki szakmájából ? ezer meg ezer alakban a tehet­­len és terhetlen kenyéririgység! Ebből ered a termesztés és gyártás fejlesztése helyett — an­nak nyomása, korlátolása, a művek drágasága, a fogyasztó zsaroltatása.­­ Az ipartörvény-álla­pot ezen átmeneti korszakában, melyben vagyunk, egy föltűnő jelenség továbbá ,azon ellentét, mely gyakorlatban nagyon is sűrűn tapasztalhatólag a kormánynak elfogulatlan, józan státusgazdászati nézeteken alapuló iránya — és az alsóbb, a he­lyi hatóságok nézete­s hajlama közt mutat­kozik. Hogy a locális, ennélfogva az érdekelt osz­tályokkal legközelebbi érintkezésbe jövő hatósá­gok ezeknek nézeteit, s valódi vagy képzelt ér­dekeit félig meddig elsajátítják, képviselik, s hogy ennélfogva nem csak Magyarországban, hanem az egész birodalomban a czéhkorlátolás, kivált­ság- őrizgetés buzgó orgánumai — azt ugyan é­­pen nem helyeslendőnek, de természetesnek ta­láljuk ; azért van ezek fölé állítva egy hatósági fo­kozat,politikai fő és legfőbb hatóságok, mik a helyi érdekek s helyi előítéletek fölé emelkedve, orszá­gos szempontból, s a kormány általános kereske­delmi s ipar­politikája szellemében intézik el a fóruma elé felebbvitt kérdéseket. A két ellen­kező iránynak tehát biztosítva van annyi súly és befolyás, a­mennyi joggal megilleti, s nem kell félni attól, mire csakugyan némi jelek mutatkoz­nak, hogy a maholnap okvetlenül még határozot­tabban nyilatkozandó iparszabadsági irány a he­­­lyi hatóságok kifogyhatlan „de — mivel — miután — ez esetben“-jei által tényleg semmire fogna leszállittatni. — Az ipartörvények reformja körüli európaszerte általános tevékeny­ségtől a mi államunk sem maradhat hátra, a po­­rosz-austriai vámszerződés által pedig sürgető­­leg ily reformra van utalva. — De ez egyike a legnehezebben elintézhető viszonyoknak, miknek elrendezése körül, mint oly gyakran, a nemzet­­gazdászatról elmélkedők ismét csak egy tulság­­ból másba ugrás által tűnnek ki. „Kiváltság és czéhrendszer á b a s — a korlátlan iparszabadsá­gon kívül minden csak fellépés és csalódásokra M&l&k“ ^apasitsstáckKal ^azrragmnx eddig is, hogy a gondolkozó státusférfiak nem hajlandók csak egy szempontból — az ipar fej­­­lesztése, a gyári és kézművek tökéletesítése, a ver­senynek lehetővé tétele — egyoldalú szempont­jából indulni ki, hanem e mellett­ figyelemre mél­tatnak egy eddig mellőzött és csekélynek hitt bajt is, a proletariátust, pauperismust, mely a fejlődő iparral fejlődni látszik, melyre te­hát valószínűleg az ipartörvények által is mege­lőzőleg hathatni legalább ott, hol az ipar s nyo­mában jövő baj hatalmassá még nem fejlődött. Hogy az iparszabadság az ipar fejlődésének rend­kívüli emeltyűje, arról ma már ép oly fölösleges szót szaporítani, mint arról, hogy kétszerkettő négy. Ellenben mi hatással van az iparszabadság 141 Junius 17-én 1863. A PESTI HIRLA Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. az iparos s munkás osztály nagy részének sorsá­ra — az egy kis vizsgálódást megérdemel. Levelezések: Bécs, junius 15. KJ Azon börzehír, mely tegnap az árfolya­mokat felzökkenté, miszerint t. i. az orosz csapa­tok átkeltek volna a Pruthon, hamis volt. Azon­ban ez esetet itt úgy mint Londonban és Párisban lehetségesnek tartják. Mint hiteles forrásból hal­lom, a török követség Konstantinápolyból f. hó 9- étől Belgrádon keresztül közlést kapott — tehát 3 nappal előbb mint Triesten át — mely szerint a porta az orosz ultimatissimumra, az eredeti Men­­csikoff-féle ultimátum módosítványára 8 napi határidővel, kimerítőleg indokolva és tisztelet­­teljes hangon, de egészben véve tagadólag vála­szolt. Itteni pénzügyi ügy mint politikai körök­ben azonban senki sem hiszi, hogy a dunai feje­delemségek megszállása a világbékét megzavar­hatná. Austria leyális és figyeletteljes politikája ezután is úgy mint előbb a vitályos érdekek ki­egyenlítésére és kibékítésére fog törekedni. Az orthodox keleti egyháznak azonban görög-orosz nevvek­ elnevezése alig igazolható, valamint ma­gában véve is világos, mikép Miklós császár ma­gas és igazságos érzületéről föl nem tehetni, hogy bármely egyházi uralmat igényeljen a görög val­lásbeliek felett. London, junius 10. f. Utóbbi levelem óta kissé megfogytunk olva­sa iránt", mert miután a kérdésben érdekelt hatalmaknak úgy közvetítési mint közbenjárási ajánlata az orosz czár által el nem fogadtatott, ha t. i. a fashionable, palmerstoni s franczia érdek­beli „Morning Post“ ebbeli emphaticus állításá­nak teljes hitel adható; miután továbbá ifjabb Nesselrode gróf nem alkudozni, de a kon­stantinápolyi történeteket csupán kimagyarázni s lord Redcliffe kemény eljárása ellen panaszt emelni jött Bécsen s Párison át Londonba , úgy a háború nem lenne épen lehetetlen. Nem hihető ugyanis, hogy a sz.-pétervári futár, vagy mint a „Times“nevezi,feldräger, kilencsikoffher­­czeg végfelterjesztésére nyolcz napi határidő mellett választ sürgetni küldetett Konstantiná­­polyba, ne „nem“-mel térjen vissza,minthogy t.­.

Next