Budapesti Hírlap, 1853. július (153-179. szám)

1853-07-24 / 173. szám

rest, Vasárnap. Megjelenik e lap , hétfőt s a főbb ünnepek utáni napokat ki­véve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre : félév­re : 10 frt., évnegyedre: 5 fr. 20 kr. A „Napi Tudó­sító“-val együtt : félévre 12 frt, évnegyedre 6 frt 30 kr. Helyben: félévre: 8 frt., évnegyedre: 4 frt. A „Napi Tudósítóival együtt: félévre 10 frt, évne­gyedre: 5 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorá­nak egyszeri beiktatásáért 6 kr. többszöriért pedig 4 kr. szá­­míttatik. — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni — helyben a lapkiad­ó hivatalában, (j akáca L a s z, 1 o könyvnyomdájában Országút Kune­­rralderházban, vagy a szerkesztés ugyan­ott 2-dik emeletben, vidéken minden es. kir. posta­hivatalnál. — Az előfizetést tartalmazó levelek a czim, lakhely, s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérm­entesitve egyenesen a kiadó hivatalhoz vagy szerkesztőséghez utasitandók. BUDAPESTI HIRLAP. Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. HIVATALOS RÉSZ. A magas cs kir. pénzügyi ministerium a Marmarosban létező rónaszéki cs. k. sóhivatalnál megüresült szertárnoki állomásra Jakubinyi Ferenczet, ugyanottani sóaknai felügyelőt kine­vezte. NEMHIVATALOS RÉSZ. PEST, jul. 23. C—) II Ha tekintjük az austriai birodalom □agy kiterjedését, annyiféle külön országokbeli conglomeráltságát, azon országok politikai köz­­igazgatási,törvénykezési stb. intézményeinek kü­lönféleségét,a birodalomban lakó nemzetek nyelv, szokás,jellem-, műveltség - és erkölcsökbeni egész az ellentétességig menő sokneműségét, s mind­ezen nehezítő körülményeket egy lehető legd­ao­­­ticusabb zavarban, melyet egy pusztító belhá­­ború, az álladalmi és társadalmi kötelékek föl­bomlása vagy legalább a végsőig meglazítása, és a fölkorbácsolt szenvedélyek anarchiája csak elő­­­idézni képes — és ily állapotban találta a biro­­­dalmat dicsőségesen uralkodó I Ferencz Jó­zsef császár trónralépte (1848. dec. 2.) : — va­lóban bámulatra kell ragadtatnunk azon, hogy oly rövid idő alatt, melyet alig lehet­ elégnek tartani az útban levő temérdek rom elhárítására, már nem csak egy új birodalom alaposzlopait föl­állítva, de a nagyszerű épületet mármár teljesen s majdnem utolsó reszietemg eia.esz.nvo Egy nagyszerű gépezetet látunk működni, melynek kerekei és alkatrészei egybevágó for­gásban vannak, egy mozgató erő által egy czélra irányozva; s ha egy és más mellékrész beillesz­tése még hátra van is, a gépezet mint organikus műegész, kész és működik. Egy végigtekintés a birodalmi közigazgatás mezején elég e fényes eredményt eltagadhatlanul szem elé állítani. A birodalom létbiztossága fölött kül és bel­­vész ellen egy már önmagában tökéletes műszer­vet képező katonai institutio őrködik , mely nemcsak a lényét képező hadsereg létszáma s physikai ereje által parancsol tekintélyt, ötszáz­ezer főnyi hadat indithatván szükség esetén bár­mely ellenség ellen, hanem melyet a fölülről le­felé az igazgatás minden ágát összekötő erkölcsi erő, szigor és fegyelem, s szolgálati pontosság és és buzgalom még egyszer oly hatalmassá tesz. — A bölcsendet, rendet és nyugalmat, valamint személy- és vagyonbiztonságot kitűnő szervezetű rend- és csendőrségi institutiók védelmezik, az állampolgári személy- és jogviszonyokat kime­rítő törvénykönyek határozzák meg és otalmaz­­zák; az oktatás és közművelődés ügye korszerű reformok alapján rendszeresítve; a birodalom anyagi fölvirágoztatására nagyszerű államgazdá­­szati rendszer megállapítva, melyben az úrbéri viszonyok megszüntetése, ősiségi és rokon bir­tokakadályok elhárítása, törvény előtti egyen­lőség behozatala, törvényszékek szervezése, a közvámvonalak eltörlése, új vámrendszer beho­zatala, vám és kereskedelmi szerződések Európa különböző országaival, valamint távirdai, postai és hajózási szerződések, consulságok fölállítása, benn keresk. és iparkamarák, vasútrendszer és távirdahálózat stb mind csak egyes főkerekeit képezik a működő gépezetnek. És mindez in­stitutiók , melyek egymást, mint az óra kerekei, kölcsönösen és egybevágókig hozzák és tartják mozgásban, együtt képezve az állam létműszer­­vét, oly alapelv szerint alkotvák és illesztvék egybe, miszerint egyszer működésbe hozva, foly­tonosan önmaguk eszközük saját tovább­fejlődé­sük és tökéletesedésüket, a­nélkül, hogy egyes al­katrészek kivétele s újabbak beillesztése az egész gép működését többé megakaszthatná. Megkísértjük az egész közigazgatási szerve­zetnek, az egyes ágak szerint, kis rámába foglalt képet adni, a nem érintett részletekre nézve az Az ld­51. aug. 20-ki legf. határozatnál fogva minden minister a maga ügyletosztályának, közvetlenül a császár alatt álló legfelsőbb veze­tője. A ministerek mellé az 1851. apr. 13-ki nyilt parancs által, a birodalmi tanács ada­­tott, mely a császár és korona tanácsa gyanánt tekintendő, s közvetlenül a császár által a legfon­­­tosb ügyekben megkérdeztetik, s igy mintegy ellenőrséget gyakorol az államigazgatás és tör­vényhozásban. Az administratio feloszlik külső és bel­sőre. Amaz a külügyministeriumra van bízva; emez ismét katonaira, mely a főhadiparancs­­nokság alá tartozik, és polgárira oszlik, melynek feladata a polgári élet védelme mind­azon viszonyokban, melyekben az államviszonyok arra befolynak; a belső rend és biztosság fenn­tartása, egyesek és testületek vagyona és jogai­nak megőrzése, szükség­es inségbeni segélynyúj­tás, szellemi és erkölcsi kultúra előmozdítása, az ipar védelme,ide foglalva a mező­s erdő­gazdászat bányászat, kézmű-gyár-, és kereskedelmi ipart, s végre szárazi és vízi építész ügy. Mindez ügyle­tek ellátására következő ministeriumok alkotják: 1 belügyi, mely mellé a közvetlenül Csá­szár Ő Felsége alatt álló legfelsőbb rend­őr­h­a­t­ó­s­á­g van adva. 2. igazságügyi, 3 cultus- és oktatásügyi­, 4. kereske­delmi, ipar-és középítészeti, főpénz­­ügyi ministeriumok. A földmivelés és bánya­ügyi ministerium feloszlattatott, s tárgyai más ministeriumok közt felosztattak. A ministeriumok a különféle ügyletágak szerint osztályokra osztvák, melyek élén egyegy osztályfőnök áll, ki mellé ministeri és osztálytanácsosok advák Az alárendelt hatóságok nincsenek igy elkülö­­nözve A ministeriumok mellett áll a fő sz­á­m­­vite­l­i igazgatóság mely a birodalmi szám­adásügyet vezeti. A felső udvar ügyei az udvari hivata­lok , a rendosztás Ő Felsége a Császár szá­mára van fentartva. A külügyi ministeriumhoz utasítvák a csá­szár­iház államjogi ügyei is. E minister alatt állanak az idegen udvaroknál levő minden cs. k. követek, rainisterresidensek és ügyviselők, a vi­lág minden részeiben levő consulok, alconsulok és ügynökök, (diplomatiai ügyekben­ ; a házi- és állami It-w-Ptáiacsa, Hz­­avan és Kamneti futarok. Víl . jun. 21. ministeri rendeletnél fogva, minden,­ki e ministeriumnál vagy külföldi mis­­sionál a forgalmazási szakba akar jutni, diploma­tiai vizsgálatot kell letennie. Azon nagy tekintély­ és befolyásnak, melyre Austria az európai ügyek intézésében már is emelkedett, s mely súlyban és fontosságban foly­vást növekedik, már eddig is fényes bizonysá­gául szolgálnak a diplomatiai tárgyalások, me­lyek a németaustriai válogszövetség ügyében a né­met államokkal, a montenegrói nyugtalanságok és differenciák miatt Törökországgal szerencsés sikerrel folytattattak, a Schweizzali vitályügyben, mely szintén Austria kivánatainak megfelelő el­döntésnek néz közelebbről eléje, s végül az épen most szőnyegen forgó keleti kérdésben, melyben Irodalom. „Falusi esték.“ Szerkeszti: Vas-Gereben. Első füzet. Midőn még csirájában volt e vállalat, már oly sok szép remény csatlakozott ahhoz, és mél­tán, hiszen sz. megígérte kibocsátott programm­­jában, hogy nem egy két ember, de milliók­at kell fölemelnünk a földről, hogy e fü­zetek nem osztályra, hanem mindan­­nyiunkra vannak szánva, hogy ezen könyvecskéknek nem a tréfálódzása czélj­a s t. e. Mindezen ígéretekben megnyug­vást találtunk arra nézve, hogy sz. az Istentől nyert szép tehetségeit véreinek szellemi és er­kölcsi nemes­ítésére fogja fölhasználni szilárd el­határozottsággal. Még inkább megerősített pedig ebbeli hiedelmünkben sz­nekaprogrammban ki­fejezett azon buzgó óhajtása: Adja Isten , ne le­gyen ház, melyből e könyv hiányozzék ; a­mi vi­lágosan, arra mutat, miként sz. e könyvet egy mulattató biblia tekintélyére emelni szándékozók. Mennyire felelt meg legyen szó a várakozás­nak, ez iránt jelenleg, midőn az első füzet előt­tünk fekszik, minden tartózkodás nélkül és egész nyíltsággal mondjuk ki véleményünket, előre is kijelentvén azt, hogy a hiányok kimutatásában nem éles, nem is simogató hangulatot igyekszünk használni, hanem a férfias meggyőződés komoly hangulatát, minőt az ügy szentsége méltán kö­vetel tőlünk; mert midőn bizonyos eszméknek számos ezerek közti terjesztése forog szóban, s azok által a néptömegre gyakoroltatik befolyás, minden szót, sőt minden betűt latba vetni nem tarthatja eléggé lelkismeretes kötelességének az illető. De térjünk a dologra. Mindenek­előtt, hogy biztos szempontból indulhassunk ki, az iránt kell tisztában lennünk: tulajdonkép kinek számára vannak a füzetek szánva? Sz. erre akképen felel : mindenki szá­mára, és azért egyedüli írásforma a népies nyelv, igy megért bennünket minden ember.—Igen he­lyesen ! de ha most ismét azt kérdenék : a népies nyelv szükségképen olyan-e, mint a minő e fü­zetben főleg sz­­ől foglaltatik ? mi egész őszinte­­­séggel azt feleljük rá, hogy a pórias és népies nyelv között nagy a különbség. Vagy talán az egyházi szószékekről a néphez intézett beszéde­ket, a­nélkül,­­hogy a legegyügyűbb falusi ember szavajárásaként mondatnának el, nem érti meg minden ember, kivéve természetesen, ha bizo­nyos műveltebb kör számára valaki különösen tar­tana fellengőbb szerkezetű beszédet ? Mielőtt a­­zonban további észrevételeinket elmondanék, lás­­­suk a czikkek sorozatát, tartalmát és nyelvezetét. Első czikk V­as Gerebentől. Mikor terem­­tette Isten a magyar embert, és miért teremtette? (Allegória). Igaz ugyan, hogy humoristica, de hogy tanulságos volna, azt nem igen mondhatjuk. Van benne szép, van benne túlságos, mondhatnánk rá egyetmást, nehogy a­­zonban félreértessünk , annyiba hagyjuk a magyar erényeket, a búzakalászokat és a pi­pacsot és csak az előadás modorát vizsgál­juk. Sz. „elejéről kezdi a dolgot, épen ott, hol Ádám apánk kezdődött, — boldog Isten! de meglátszott szegény öregen, hogy ő volt az, kit az Isten utoljára teremte­tett“ továbbá : „Ádám f­eszetlen légy, mert ha egyszer kiteszik a szűrödet, azaz, hogy akkor olyanfélét még nem viseltek“ — „dehogy volt nyugta a sok vásott gyerek miatt“ — „hasztalan beszélt,’ mindjárt előállt valamelyik borzal, és Káinról beszélt“ — „képzelem a jó úristen keseredettségét“ — „majd betereltem volna én ezt a vásott népet a semmibe, hogy még mai napig sem érne ke­resztül rajta“ — „az Isten a fejét busán meg meg csóválgatta“ stb. Mit akart elérni sz. ily sületlen humoristicával, vagy mint helyeseb­ben lehet mondani — „rudas witz“zzel? bajos volna rá felelni. S Így látszik semmi egyebet, mint azzal produkálni magát, hogy lakik benne egy kis képzelő tehetség, s hogy a falusi együgyűbb népnek szójárását elsajátította magának, s annak módja szerint tud valamit előadni; már hogy az alkalmazás helyes-e, vagy helytelen, azzal sz. nem sokat gondol; a mint a nyelvére jön valami, úgy adja; előtte szent tárgy nincs; a teremtés dogmája az uz isten, az első ember, a vízözön pórias élc­eskedés tárgya, a­mit csak úgy kön­nyedén profanálni lehet Ezt ugyan megérti min­denki, de hogy minő hasznot von belőle? az már más kérdés. A mivelt embert, kiben egy kis val­lásos érzet van, sérti az ilyes profanatio, a köz­­­nép pedig, mely nem sodortatott még a hitetlen­ség örvényébe, észrevétlenül szívja magába a mérget, kivált ha ismételt adagokban nyújtatik neki. Mi ugyan nem teszszük föl sz.-ről, miként már itt-ott hallok, hogy a bibliát szándékoznék gúny tárgyává tenni, inkább hiszszük, hogy a csillogni vágyás vakitá meg öt, azonban meg nem bocsátható gondatlanság egy olyan egyén­től, ki a népnek tanítója akar lenni! A második czikk egy „falusi leánynak“ czim­­­zett versezet Tóth Kálmántól. A falusi gyermek­ből vált urfi a falusi leányt, ki a városba kosár­ban gyümölcsöt hoz, examinálja a többi között: van-e szeretője, a versnek vége: Ne fordulj el édes bugám ! mintha épen fennél. Azért hogy nincs rajtam suba. Nem lesz e szív másé soha, csak mindig a népé !! Hiszi e­­z hogy lesznek majd elég falusi apák, kik e sorok értelmét kita­lálják ? Van e ezen versezetben egy balzsam csepp a jámbor nép számára ? „E­gy falat kenyér“ mulatságos elbeszé­­­lés Vas Gerebentől, mind a mellett tévesztett modor és irányban. Az ily elbeszéléseknek nem az volna czélja, hogy csupán a miveltebb közön­ségnek szolgáljanak ked­v­töltésül, hanem hogy nemesitő irányban hassanak a népnek szivére és kedélyére. E szempontból véve föl a dolgot egy­­átalában nem lehet helyeselnünk, hogy mindig csak a falusi nép beszéljen egymás közt a maga eszejárása szerint, mert így a milliókat nem fog­juk a földről felemelni, ha mindig csak közé­­jök szállunk le, szükség, hogy az író egyszerű tiszta okoskodással vegyítse a nép gyermekei­nek párbeszédeit, s oly nyelven is szóljon hozzájok, mely őket kiemelve együgyüségük­­ből, kissé miveltebb gondolkozás és beszéd­módhoz szoktassa. — E részben Szabó Imre népies elbeszélései által sz -nek hasonlít­hatlanul fölötte áll. Még kevésbbé hagyhatjuk szó nélkül, hogy a gróf, meg a tisztelendő úr szinte azon nyel­ven beszélnek egymással, mintha művelt emberek közt sem forogtak volna, mintha ők is csak a fa­lunak együgyü lakosai közöl valók volnának. Ezt is meg fogja érteni mindenki, de aligha fog okulni belőle. Az olyan „kedves papom, édes papom“­­féle megszólítások egy fiatal gróf szájába a falu papja iránt, ki már embernyi ember volt, egyál­talában nem illenek, a nép művelésére szánt fü­zetekben pedig nagyon is botránkoztatók, mert a pap iránti tiszteletet ingat­ják meg a nép szemében, mely Vas Gereben könyvét majdnem evangeliom­­nak tartva azt hiendi, hogy a grófok és urak csak olyba veszik a papot, mint mikor a gazda azt mond­ja cselédjének : „Gyere csak szagám!“ Megbo­­csáthatlan gondatlanság sz.-től az egyház iránti tiszteletet a pap személyében ekképen profanálni: „Édes papom, hallgassa meg önt a magyarok is­tene.“ Mire való az ilyphrasis? Eddig a magyar ellenfelét, a­kire haragudott, a magyarok istenére szokta megtanítani, vagy legfölebb azt, mondta : megemlegeted a magyarok istenét. Óhajtandó volna, hogy az ily dölyfös kifejezésektől szokjék el a nép, s nagy tapintatlanság sz.-től a magya­rok istenét emlegetni, főleg pedig azt kívánni, hogy egy papot az hallgasson meg. Különös fo­galma lehet sz.-nek a vallásról­ annyit minden esetre az erkölcsiség és a nép érdekében igényel- 173 Július 24-én 1858 Austriának épen a legenti­usabb pillanatban­ föllépése a mármár harcztérre lépett ügyet is­mét a diplomatiai alkudozások békés mezejére visszavitte, s mindenesetre egyik főtényezője a kölcsönös kibékü­lésről határozott , még enge­dékenységre is kész törekvéseknek. Levelezések. Bécs, jul. 22. ]] Egy cs. kir. kabineti futár, mint hallik, Stettinen át nagy gyorsasággal Sz Pétervárra küldetett. Kétség kívül nagyfontosságu sürgö­nyeinek tartalma mély titok. Azonban gyanitják, mikép a Reshid pasha által szerkesztett jegyzék­­tervet vagy más fontos okmányt a porta vagy a cs. k. kabinet részéről visz magával. Konstanti­nápolyból érkezett biztos hírek szerint a porta a kiegyezésre folyvást hajlandó. Az e hét folytában naponkint tartott mi­nisteri tanácsban, melyeknél Ő és kir. Apos­toli Felsége személyesen elnökölni mél­­tóztatott, ismét több fontos törvények kerül­tek tanácskozás alá, melyek közöl elég legyen csak a házassági törvényt, mint, értesülésünk szerint, a legfelsőbb tanácskozások folytonos tárgyainak egyikét említeni. Konstantinápoly, jul. 12. Mióta az orosz seregeknek a fejedelemsé­«»«malátyi kmotalna utnn k­K*tu­rm­mástn Is»ttL a fegyveres erőnek a Duna felé szállításával, ma­guk a csatornán szolgálatot tevő gőzösök is igény­be vétettek a kormány által, ezek közöl csak há­rom hagyatván a közönség rendelkezésére, a többi szakadatlanul jó­l távozik újoncz, redif és sorkatonasággal terhelten; a múlt hét folytán közel 400 nehéz ágyú szállíttatott a fekete­­tenger sziklás torkolatát védelmező várak és citadellákba , csak maga a Madzsár káleszi, frangyalvár) egyike a Bospor fekete tenger fe­lőli oldalát védő várak legrégibb s legerősebb­jeinek, fontos fekvése tekintetéből 2 zászlóalj vadászőrséggel, és 70 darab ágyújához még het­vennel rakatott meg; a tartományi puskákhoz külön-külön futárok küldettek, s minden oldal­ról nagy erő fejtetik ki szükség esetére. Mi ma leginkább mozgalomban és feszült figyelemben

Next