Budapesti Hírlap, 1853. július (153-179. szám)

1853-07-31 / 179. szám

Pest, Vasárnap, PEST, Julius 30. (I­­V. *) Katholikus államokban , minő Austria, a legfőbb hatalom az egyház - és államfő kezében van. Mindkettő, egyéni körére nézve, egymástól független , de egymást kölcsönösen támogathatják. Azonban a határok nem oly vi­lágosak, a nézetek különbözők, s ezért a cullus­­ministerium állása e tekintetben igen nehéz, s e téren Austriában legrégibb idő óta merültek föl olykor igen messze vivő vitálykérdések. Mária Terézia császárnő s II. József császár e fels. alatt e differentiákat az által igye­­keztek elhárítani , miszerint 1704. sept. 12-­kiki és 1781. márt. 26-ki legf. határozat által a püs­pökök köteleztettek, minden hozzájok érkező pá­pai rendeletet kihirdetése előtt az illető politikai országos hatósághoz, a fejedelmi helybenhagyás végett (placitum regium) felterjeszteni , mire nézve a két hatalom egyenlőn járt el, és a vitá­­lyok keletkezése megelőzendő volt. Azonban va­lamint egyfelől a clerűs részéről ez a kormány­­orgánumoknak tisztán egyházi ügyekbe elegye­dése gyanánt magyarázott esetekre szolgált al­kalmas, másfelől nem találtatott helyén levőnek, hogy világi erő lépjen közbe a vallási rendsza­bályok foganatosítására. Ennélfogva 1850 ápr. 18. és 23-án kelt cs. rendelet által megállapittatott, miszerint „mind a püspököknek, mind az alattuk levő hívőknek szabadságukban áll, egyházi ügyekben a pápá­hoz fordulni, a pápa rendeletét és intézkedéseit elfogadni, a nélkül hogy arra nézve a világi ha­tóság előleges engedélyéhez lennének kötve.“ A kath. püspököknek szabadság adatott hivatali ha­talomkörükbe eső tárgyakban papságuk és köz­ségeikhez, az államhatóságok előleges engedélye nélkül, rendeleteket kibocsátani, egyházi bünte­téseket kiszabni, papi hivatalban levőket felfüg­geszteni és betenni. Hittanárok és vallástanítók csak az ő felhatalmazásukkal alkalmaztathatnak. Ekkér jen az egyház- és állam­fő közti viszony az uj birodalomban megállapítva Mi a többi vallásokat illeti, az 1851. dec. 31- diki alaptörvény által minden elismert vallásfe­lekezeteknek szabad vallásgyakorlat, intézeteik. *) Lásd Budapesti Hírlap 177-ik sz. alapitványaik, tőkéik tökéletes birtoka biztosítta­tott. A ministerium alatt az egyházi ügyek veze­tését 12 érsek és 61 püspök látja el a róm. kath. — 1 érsek és 6 püspök a gör. kath. — 1 érsek az örmény — 1 érsek és 10 püspök a gör. n. e. val­­lásuaknál. A protestáns egyház ügyeire nézve 2 consistorium létezik Bécsben, egyik ágostai má­sik helyét hitv. továbbá 2 főconsistorium, Sze­­benben ágost. Kolozsvárt helvét hitv. Alárendelt hatóságok a 10 ágostai és 8 helvét h. v. superin­tendentiák. Az unitáriusoknak egy superinten­­densük van. Az 1851. novemberi ministeri rendelet által az u. n. német - katholikusok, szabad kereszté­nyek (Lichtfreunde) s hasonló vallási egyletek eltiltottak. A valláshoz szorosan csatlakozik a nevelés és oktatás -ügy. A képzőintézetek a cultusmi­­nisterium alá tartoznak, kivéve a keleti akadé­miát, mely a külügyi, a bányásztanodákat, me­­­lyek a pénzügyi, mező- és erdőgazdászatiakat, melyek a belügyi, ministériumok alá, és a katonai képezdéket, melyek a főhadiparancsnokság alá tartoznak. Az oktatási intézetek általánosak és különösekre oszlanak, az utóbbiak egyes osztályok, vagy egyes szolgálati ágak számára szánvák. Az elsők feloszlanak: alsó vagy nép­iskolákra, közép­iskolákra (melyek vagy reál­iskolák, technikai oktatás, vagy gymnasiumok tudományi képzés végett) végre felsőbb is­­­kolákra (egyetemek, polytechnicum).­­ A nép­iskolákon kívül vannak nagy­obb városokban fő­iskolák, mint a reáltanodák és gymnasiumok előkészítői, és a fővárosokban elemi tanodák, mint mintaiskolák. A nép- és középiskolák vezetése és felügyelete minden koronaországban külön orsz. iskolai ha­tóságra van bízva, mely a helytartóság egy osz­tályát k­épezi. Egyes felsőbb tanintézetek vagy különiskolák igazgatását legtöbbnyire a tanárok testülete, vagy általuk választott elöljáróság vagy igazgatók látják el. A népiskolákra közvetlen a lelkész ügyel föl; egy kerület összes iskolái egy iskolakerületi felügyelő alatt állanak. A gymnasiumok, melyek rendeltetése általános felsőbb képzés a classical nyelvek és irodalom használatával, és az egyetemi tanulmá­nyokra előkészítés, 1849—50-ben újra szervez­­­ettek. Egy teljes gymnasium 8 osztályból áll, melyek mindenike egy évfolyamot képez, felosz­lik felső és alsó gymnasiumra, mindenik 4 osz­­tálylyal; a kettő egymás nélkül fenn nem állhat, az utóbbi az elsőnek előkészítője lévén. A 8 gymnasiumi év elvégezte után a növen­dék, az 1851 máj. 26-diki ministeri szabályzat szerint, érettségi vizsgálatot tartozik tenni, hogy felsőbb tudományokra bocsáttathassák. A gymnasium az igazgató vezetése a­­latt áll, kinek fölöttese az orsz. iskolahatóság. Az egyetemek rendeltetése az összes tu­­­dományi ágakat előmozdítani. Ha teljesek, 4 tan­szakból állanak, hit-, jog- és államtudományi, orvosi és bölcselmi szakból. Ezenkívül vannak a jogakadémiák, melyek a hivatali szolgálat, jegyzői, ügyvédi és jogtudori rangra készítik az ifjat. Annak , mennyire igyekezik a magas kor­mány e téren is, a kor és társadalmi viszonyok valódi igényeinek megfelelni, bizonysága a tech­nikai iskolák terjesztésére fordított kiváló gon­doskodás, így az 1851 -ik mart. 2-ki legf. hatá­rozattal az ipar- és kereskedelmi ismeretek meg­­szerezhetésére több fővárosokban reáliskolák fel­­­állítása rendeltetett el. A reáltanodák feloszlanak alsó-reáltanodákra, melyek alsóbb kate­góriájú iparokra készítik elő a növendéket. 2—4 évfolyamnak s egyszersmind előkészítenek a f­e­l­­s­ő­­­r­e a­­ tanodába léphetésre , melyek ismét a felsőbb technicai tanulmányok előkészítő intézetei. Ily felsőbb technicai tanintézetek (polytechni­­s­hi) vannak Bécs , Prága , Brünn , Lemberg, Gratz, Triest, Milano és Velenczében. Legújabb időben tanító­képző­ in­­tézetek is állíttattak, két évi tanfolyammal. A különiskolákhoz, melyek egyszer­smind fi- és nőifjúság növeldéi, tartoznak : a va­kok és siketnémák intézetei, kézmű- és iparis­kolák, föld­­bánya- erdőmivelési iskolák stb. Az administrativ statistica igazgatóságának közlése szerint 1851 iskolai évben volt az austriai birodalomban 10 egyetem, 5 jogacadémia, 9 se­bészi tanintézet, 11 bábaiskola, 4 bányász - és erdőszintézet, 1 mezőgazdasági, 8 felsőbb tech­nicai tanintézet, 3 bányásziskola, 12 gazdasági iskola, 38 reál- és hajózási tanoda, és 262 gym­nasium A tanítók összes száma volt 74,613. A tudományos tevékenység előmozdítására létező tudományos akadémiák közt első helyen áll a bécsi cs. k. tudományos akadémia, mely 1847 máj. 14 ikén alakíttatott s költségei fedezésére az államkincstárból évi 40,000 pft. dotatióval bir. Ez akadémiával összeköttetésben áll az 1852-ben állított meteorológiai intézet Bécsben, melynek feladata: a birodalom 100 különböző pontján folyvást észrevételek és tapasztalatokat gyűjteni az égalj és légkör állapotáról s az állat- és növényvilág azzal összefüggő tüneményeiről, úgyszintén a földdelejességről; mindez eredmé­nyeket a középpontban összegyűjteni és idegen országokbeli tapasztalatokkal kapcsolatba hozni. Ezenkívül tevékenységüket folytatják a tud.­akadémiák Prágában, Pesten, a Johanneum Gratzban stb. valamint általában minden tudo­mányos egyletek és társulatok tág munkálkodási szabadsággal bírnak .ÁB€iyfe. A Gyöngyvirág. II. A békebarát, vagy tiltott szerelem. (Folytatás.) Azon éjjel József azt látta álmában, mintha a roskadt barna iskola felé tipegne , s az előtte haladó Susant hasztalan igyekeznék utolérni, ki egy széles szalmakalapot viselt; majd egy hosszú deszkán hintáztak, s kis arczát föl és lemerülni látá, melynek körüllebegő fürtéi mintha az öröm­től elevenséget nyertek volna; majd ismét Vil­mos Tamást havazta meg , mivel a Susan bábját kezéből kiütni merészelte, majd egy lóczán üle­­nek, hol számtani feladatokat segít­ megfejteni, de az álmok gonosz végzete úgy hozta magával, hogy minél tovább számíta és kivona , az ered­mény annál nagyobb s bonyolultabbá vált, s miu­tán a kétségbeejtő számítást legalább is húszszor elölkezdé, mialatt Susan ugyanazon gúnyos, csin­talan mosolylyal néze rá, mint az estélyen, föl­­ébredett. „József“ szólt Harapi­koma a reggeli mel­lett „nem láttad, a Jónás-leányok ott voltak-e tegnap az estélyen ?“ „Igen, ők mindketten jelen voltak“ felelt hősünk. „Ugyan — mit beszélsz?“ „De valóban ott voltak, mikor mondom“ e­­rősíté az ifjú. „Bizony — soha se hittem volna, hogy az a vén leány ennyire tudjon menni, — mert hiszen lásd — a dékán s ezen leányok perben állnak egymással.“ „Hogyan?“ szólt József, „soha se tudtam, hogy az öreg dékán valakivel perelt volna.“ „De perel ám vele, a vén Silence, mert lásd, ezen Silence gonosz egy teremtmény .“ s Harapi koma karszékében hátra dőlve nagy öne­­légedéssel kezde Miss Silence perlekedési hajlama fölött elmélkedni. „De majd megadom én neki“ folytatá­s „csak én tudom annak a módját.“ „Még ez is újdonság előttem, hogy neked, atyám, pered van velük.“ „Ő hogy ne volna! ugyan hogy ne volna !“ szólt Harapi koma. „Csak halld József , — én téged úgy is törvénykező emberré akarnálak ki­képezni : magam sem utolsó törvénytudó vagyok, azok közt t. i. kik nem az egyetemen hallgatták ki a just; — azért hát az egész dolgot elbeszélem­ neked“ — s itt Harapi koma elkezdé a réz-, ma­lom- stb. ügyet beszélni, — s előadását e szavak­kal fejezé be : „No Józsi fiam, ezen per szolgál­jon köszörű­ kő gyanánt neked, melyen eszedet élesítheted.“ Hogy tehát, mint engedelmes fiúhoz illik, atyja tanácsa szerint eszét élesítse, hősünk reg­geli után kiindult, alkalmasint a Jónás gazda rétjét és malmát szemügyre veendő, de valami felfoghatlan tévedésből egyszer csak Jónás gaz­da kapujában találja magát. Az öreg Jónás a falu aristokratiájához tarto­zott, s a stylt illetőleg legmagasb példánykép volt az egész helységben az ő háza. A terjedel­mes fő szoba, a­helyett hogy homokkal hintetnék be, hetenként kétszer jön kisikárolva. — Vörös, sárga és fekete csíkokkal tarkázott szőnyegek di­­sziték. A hely ünnepélyességét növelé az, hogy többnyire az ablakrácsok be valának téve, s csak azok egyikének felső részén jutható be egy kerek lyukon kevés világosság, csupán rendkívüli al­kalmakkor valának idegen szemeknek nyitva. József barátunk nem kissé bámult hát, mi­dőn azon szoba ablakait és ajtóit tárva s egy­szersmind nyilvános jeleit látta a mindennapi használásnak. A bútorzat mind csak a régi mas­siv és bárdolatlan alakú volt, de számos nyomai látszanak rajta egy izletesebb rendezésnek, Jó­nás asszonyság ideje óta. Az asztalon virágos e­­dény, két három csinosan bekötött regény, egy szép kis kosár, melyből némi finom női munka szögletei tűntek elő, s végre, mi egy női gyűjte­ménynek nem legutolsó tárgya, egy kis iróasz­­­­talon egy emlékgyüjtemény állt, melynek a szi­várvány minden színeit képvisel­ő papirlevelein biztos férfiúi kézzel írva álltak e betűk : „Susanhoz“, mi arra mutatott, mikép nem csak Józsefünk volt képes a lányka bájait felfog­ni. „Mindezekből világos“ szólt ő magában,,hogy e kis szelíd leánykának nem kevés bámulói vol­tak , s erre más kérdés állt elő, ami természete­sen egészen közönyös volt reá nézve), ha vájjon a kisaszszony meg van-e már kérve? ezen me­rengéséből halk léptek ébreszték föl, s Susan szép alakját látá közeledni. „Jó reggelt, Susan kisasszony!“ szólt , meghajolva. Igen furcsán veszi ki magát, midőn oly fiú és leány, kik gyermekkorukban egymással tege­­ződtek, egyszer csak hosszú idő után, mint most Susan és Józseffel történt , ,,kisasszony “nak és „ur“nak szólítják egymást. Mindkettő vágyik, de egyszersmind fél a régi bizalmas hangon szó­lam, s mindkettőt egyenlő zavarba hozza az ész­revétel, hogy többé már nem gyermekek. Mind­ketten érezék ezt az estélyen, hol oly nagy tár­saságban találkoztak , de most midőn négy szem közt álltak, ez érzet még hatalmasabb vala; s mi­után Susan székkel kinálá József urat , József ur pedig a Susan kisasszony egéssége után tuda­kozódott, szünet állt be, mely minél tovább tar­tott, annál nehezebbnek látszik azt félbeszakít­­niok. Susan szép arcza láthatólag csintalan mo­solyba ment át , s az lassanként egy, csak az illedék által visszatartott nevetéssé vált. Adams úr miután előbb az ablakon ki, a kandallóra, az­tán a földre néze, végre Susan arczára tekinte. Szemeik találkoztak. A hatás villanyszerü volt. — Mindketten mosolyogtak s végre nevetésben tör­tek ki, mely minden társalgási nehézségeket vég­­kép megszüntetett. „Susan“ szólt József „emlékezel-e még a régi iskolaházra ?“ „Gondoltam , hogy épen ezen jár eszed“ szólt Susan, „de te annyira megváltoztál , hogy az este csak nagy nehezen ismerek reád , s nem leirok hinni saját szemeimnek.“ „Én sem enyéimnek“ szólt József oly tekin­tettel, mely a beszélgetésnek hízelgő fordulatot ad a mindkét részről. Képzelhetik olvasóim, hogy a társalgás min­dig bizalmasabb és érdekesebbé tön, hogy a gyermeki évek után , az azokra következő évek eseményei lettek beszéd tárgyaivá, melyek elbe­szélése folytán mindenik számtalan­ul meg­­j s szebbnél szebb jellemvonásokat fedezett a másik­ban fel. Ez alkalommal Józsefnek eszébe jutó, mikép jó lesz, ha Susan egy-két olvasó­könyvet keirand tőle, s mivel a készség ily esetekben nagy szokott lenni, megigéri, hogy azokat „holnap“ mindenesetre el fogja hozni. Egy ideig folytatók ismerkedésüket a mi fi­atal barátaink a nélkül, hogy találkozásuknál e­­gyéb mint a csupa együttlét öröme, indokul szol­gál vala. A hosszú, csendes délutánokon el el sé­táltak a sárguló s az enyészethez közelgő év által kivilágított fák közé, hogy ott szabadon öm­­­lengjenek s költeményeket szavaljanak egymás­nak. Nem volt nap, melyen József valamely ürü­gyet ne talált volna e házhoz menni, most Su­­sannak vitt el egy ígért könyvet, majd Silence­­nak egy csomag gyökeret s füvet vagy pedig va­lamely igen szép kötő­mintát; mindez állandó­­sito­tt a vén kisasszony kegyében, s kiérdemlé annak méltányló elismerését, mely szerint „A­­dams Józsi derék egy fiatal ember, kinek a szép magaviseletben alig van párja.“ Mivel Susan a templomi kardalokban prima­­­donna volt, hősünk rendkívüli kedvet kapott a szent zenéhez, minek következtében pontosan el­­járt az énekpróbákra, hová a fiatalság kardalokat s solokat énekelni, és almát, meg sült gesztenyét enni gyűlt egybe. Föl se tehetjük, hogy mindezek észrevétle­nül marad­nak azon éber szemek előtt, melyek figyelemmel kisérik az ily „fényes csillagok“ mozdulatait; s mint az ily esetekben gyakran történik , igen sok oly dolgok jöttek köztu­domásra , melyek maguk az illetők előtt titokba valának burkolva. A szép leányok s fiatalok ösz­­ve súgtak, fecsegtek, s elcsépelt eredeti elménet megjegyzéseket tőnek; mig az öregebb nők, kö­ 179 Julius 31-én 1853. Megjelenik e lap , hétfőt s a főbb ünnepek utáni napokat ki­véve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre: félév­re: 10 frt., évnegyedre: 5 fr. 20 kr. A „Napi Tudó­sító“-val együtt : félévre 12 frt, é­v­n­e­g­y­e­d­r­e 6 frt 30 kr. Helyben : félévre: 8 frt., évnegyedre: 4 frt. A „Napi Tudósítóival együtt: félévre 10 frt, évne­gyedre: 5 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorá­nak egyszeri beiktatásáért f1 kr. többszöriért pedig 4 kr. szá­­míttatik. — Egyes szám 20 pkr. BUDAPESTI HÍRLAP. Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. Előfizethetni — helyben a lapkiadó hivatalában, Lukács László könyvnyomdájában Országút Kune­­walderházban, vagy a szerkesszőségnél ugyan­­ott 2-dik emeletben, vidéken minden cs. kir. posta­hivatalnál. — Az előfizetést tartalmazó levelek a czim, lakhely, s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz vagy szerkesztőséghez utasítandók. Levelezések Paris, jul. 25. —S.— A tegnapi lapokból bizonyosan ol­vasta ön, hogy a semmisítő törvényszék a jegy­­rendőri és fellebbezési törvényszékek ítéletét Coetlogon, Planhol, Jolandin és Virmaitre ügyé­ben megsemmisítette. Ez esemény nagyfontossá­­gú, s átalában olyan, mi a franczia jelenlegi bel­­viszonyok s az ottani államélet ismertetésére igen nevezetes, azért nem mellőzhető adatot nyújt. Ha a semmisítő törvényszék az első fiók ítéletét megerősíti, oly rendszer nyert volna törvényes érvényt, mely mellett levéltitok biztonságáról szó sem lehetendett. Francziaországban úgy mint mindenütt azon joga van s kell lennie a törvény­­szolgáltatásnak, hogy a leveleket a postán meg­állíthassa, ha azt hiszi, hogy ilykép a valamely bűnről vádoltakra ezt bebizonyíthatja, mert a posta nem arra való , hogy törvényellenes csele­kedeteket előmozdítson; de a törvénykezésnek, szintúgy mint a rendőrségnek, nem állhat jo­gában tetszés szerint a leveleket lefoglaltatni azon előföltevésben, hogy ekként valamely ti­toknak nyomára töend, s azt meg teljességgel meg nem engedhetni, hogy ily lefoglalt levelekre

Next