Budapesti Hírlap, 1853. szeptember (204-230. szám)
1853-09-10 / 212. szám
Kis-Várdán. Hrabovszky János. Hrabovszky Rudolf. Orosz Ferencz. Szomjssy József. Tatay Lajos. Nyir-Bátorban. Sulyok István. Szabó István. Szent-Miklósy László. Nyír-Egyházán. Kankrini Mihály. Szénffy Gusztáv. Sztruhár Károly. Bogdányban. Krasznai Gábor. Nyíri László. Székelyi Benedek. Ujlaky Tamás. Nánáson. Eötvös György. Szikszay József. Gyulai megye törvényszéki területen , Gyulán. Farkas Gábor. Jerney Antal. Kalmár Mihály. Kis Lajos. Nagy Károly. Pain Antal. Rácz Leopold. Szántó Albert. Tomka Alajos. Szarvason. Kollár János. Sarkady Jánies. Csabán. Bajcsy Sándor. Reöck István. Ursini András. Békésen. Takács Benedek. Báráthy Pál. Benyovszky Vincze. Bölönyi Albert. Csányi István. Göndöcs István. Incze János. Kubinszky Lajos. Olaj István. Pállay János. Pétery Ferencz. Stepanovics Lajos. Szabó József. Szacsvay Gábor. Szász Károly. Toperczer Sándor. Zilahi Lajos. Szalontán: Ercsey Sándor idősb. Ercsey Sándor ifjasb. Kalotay Zsigmond. Madacs György. Makón: Farkas Mihály. Karay Dénes. Nagy Elek. Orosházán: Székács Pál. Nagy Gábor. Battonyán: Lukács Antal. Nagy-Lakon: Elek Lajos. Kovács József. Petrovszky Mihály. Szeghalmon: Borsodhy József. Szarka Lajos. Belényesen: Kovács Ferencz. Szabó Lajos. Végső Gerő. Mező-Keresztesen: Komlósy Pál. Szilágyi György. Béren: Keresztury Ferencz. Lázár Tivadar. Palovics József. Micskén: Szász Lajos. Élesden: Miskolczy György. Szőllősy Ferencz. Sarkadon: Novák Ferencz. Szász Ágoston. Magyar-Csekén: Szepsi József. Vaskóhn: Keller József. Nagyváradi megyetörvényszéki területen, Nagy-Váradon. Arad megyei törvényszéki területen, Aradon: Bangó Péter. Bogdánfy Gergely. Cserepes Ferencz. Csontos István. Ebesfalvi György. Kádas József. Kleits János. Kormuth Lajos. Kornay Károly. Kosztolány Antal. Kuthy Elek. Mály Guido. Murányi János. Oláh Gábor. Pálffy Paulovics János. Simon Ignátz. Stampfl Gusztáv. Szekulits János. Szentiványi János. , Szergell János (Szergej) Szlavnik István. Theodorovics Ignácz. Varjasi Vranovics János. Yier Ádám. Pankotán: Szilberreisz Károly. Vitkó József. Pécs kán : Klee Károly. Kovordányi József. Kuthy Pál Petrovics Péter. Tavaszi Antal. Badnán: Basel István. Erczy János. Lóczy Zsigmond. Putyinban: Petrilla Pál. Boros-Jenőn Simon Gábor. ^Szilberreisz Albert. Kis-Jenőn. Libay Ferencz. , Simándon : Miklósy Demeter. NEMHIVATALOS RÉSZ. Levelezések Berlin, sept. 5. # A mi újszerű porosz törvényhozásunkból valóban ép oly érdekes, mint hasznos és gyakorlati tanulságot vonhatni arra nézve, mily tehetetlenül áll az állami törvényhozás egész gépezete az anyagi viszonyok irányába; ezeknek szabályozása minden kamrák és minden ministeriumok daczára végre is egyedül nemzetgazdászati elvektől függ, melyeknek természetes következményei elől hasztalan igyekeznének magukat elzárni. Ez elveket állami erőhatalmi eszközök alkalmazása által lehet ugyan egy időre visszanyomni, de csak azért, hogy azok ismét annál merevebben előtérbe lépjenek, mint Horácz mondja : „naturam expellas furca, tamen usque recurret.“ E tapasztalást a porosz törvényhozóknak is kelle tenniök. Mint tudva van, a czéhek és testületek bilincsei nálunk 1810-ben Hardenberg alatt az úgynevezett porosz regeneratio korában egy csapással lehulltak : e lépést ugyan nem valami szabadelvű czél sugalta — mint azt a gothaiak minden alkalommal állitgatni szeretik; — nemzetgazdászati szempontok még kevésbbé voltak annak indokai : — ,,az állam jövedelmeinek gyarapítása,“ ez volt az egyedüli indok, mit maga a minister is bevall. Poroszország 1807-ben a tilsiti békekötés által jövedelem, terület és lelkekben egyaránt szenvedett veszteséget; ennek fedezése végett igyekeznie kellett a megmaradt tőkék után gyorsabb forgatás által magasb kamatokat nyerni, a föld jövedelmét növelni, a lakosok anyagi és szellemi erejét emelni, és a Smith-féle iskolának Stager és Kraus által Königsbergből terjesztett tanai megmutatták a mi államférfiainknak, hogy e czért legbiztosabban s leginkább az ország, az ipar és az emberek felszabadítása által a középkori kötelékek alól érhetni el. Hardenberg az 1810. nov. 22. törvényben egész őszinteséggel azt nyilatkoztatja ki, miszerint az országnak az iparadóra szüksége van, s ez csak akkor szolgáltathatja a kellő jövedelmet, ha az ipar szabad : „ezért a czéheket stb. ezennel megszünteti!!“ E szerint az iparosok nálunk nem maguk szabadították fel magukat s nem is maguk erejéből : az állam önmaga kedvéért tette az ipart szabaddá s a nélkül, hogy arra gondoljon, váljon jelentőségénél fogva az anyagi viszonyok egyetemében képes-e ezen korlátlan önállóságot elviselni? Csak ebből magyarázható, hogy egy ily fontos rendelet, mely egészben és nagyban véve mindenesetre oly korszerű volt, mikép csak igen kevés reactio-kísérletnek volt kitéve, mig pedig a regeneratio korabeli törvényhozás maradványaiból kő kövön nem maradt, hogy egy ily rendelet majdnem 40 évi fenállása után egy éjen át egyszerű ellenrendelet által halomra döntetett 1849. jan. 9-kén Heydt ur új iparrenddel lepett meg minket : ez őszintén megvallva nem volt egyéb, mint „captatio benevolentiae“ a küszöbön álló választások előtt, minthogy a kézmivesek 1848-ban berlini és frankfurti congressusaikon oly annyira az „anarchikus iparszabadság“ ellen buzgólkodtak , mert Heydt valódi polgár, és a polgár érdekei iparszabadságot igényelnek ugyan, de magas védvámokat, hogy a gyáros olcsón dolgozhassák s drágán adhassa el czikkeit. Ez iparrendnek oly benyomást kelt az olvasóra tennie, mintha nálunk gyárakról az embereknek még sejtelmük sem lenne, mert ha az ipartörvényt betűje szerint meg akarják tartani, úgy az emberi munka ősi állapotához kell visszatérnünk, azonban az anyagi viszonyok már maguk gondoskodnak arról, hogy a törvényhozás terén nőtt fák ne verhessék az eget. Alig volt a politikai izgalom lecsillapodva s a varga alig tért még vissza kaptafájához, midőn mindenki haját kezdé tépni az iparrend miatt, nem sokára maguk az iparosztályok kebléből kérvények mentek a ministerhez, melyekben az „ipartanács“ feloszlatását kérték. Heydt kiabálni hagyá őket,s méltán: csak az történt meg rajtuk, mit két év előtt oly viharosan követeltek; most azonban az ipari törvényhozás önmagában látszik feloszlani. Már egy hónap óta hasztalan igyekszik az ipartanács 18 kilépett tag helyébe pótló választásokat létrehozni: három kísérlet teljesen sikertelen volt, a negyedikre 3550 közöl épen 162 választó jelent meg — több járásokban senki, némelyekben egy, három, — egyben 53, — pedig 100 választóval mindegyik s több 200 választón felül is bir, így most is csak 10 választást lehetett eszközölni, s a kinevezettek közöl kettő lemondott, négyet a kormány nem erősített meg! A mit vámkonferentziánkról hallhatni, az mind csak arra megy ki, hogy minden a réginél marad. S előreláthatólag csakugyan ez lesz a vége, bárha az eddigi eredmények még sehogysem véglegesek. A hírlapok jelentik, hogy az értekezlet a tarifát már annyi mintha bevégezte volna: a két főpont, „a vámmentes tárgyakat“ , és „a ki- és beviteli vámokat“ illető, teljesen a harmadik, „az átmeneti vámokról“ szóló, legfontosb tételeiben be van fejezve, azaz: minden lényeges módosítások elutasíttattak, s a „Pfälzer Zig“ arról tudósít bennünket, hogy a délnémet államok a bor átmeneti vámjainak leszállítására vonatkozó indítványaikat ismét szőnyegre hozandják. Quehl végre mégis consulnak megy Kopenhágába : ez esemény indokai és következéseiről legközelebb 1 Szabadka, sept. 1. Császár Ő Felsége születése napja előestéjét a város általános kivilágítása mellett, 3000-re menő lámpa meggyújtásával ünnepélyesen megülték A nem kedvező idő daczára is szép látványt mutattak : a nagy vendégfogadónál lévő csillagos pyramis oszlopok, a városház tornya s erkélye, ez utóbbi a fejedelem, arczképével, s végre a szentháromság. A czukrásznál a katonai, a városház előtt a városi banda mulattata a közönséget válogatott zenedarabokkal. Másnap templomi ájtatosságok tölték ki a félnapot, melyekben ismét számos közönség vett részt, buzgón imádkozva Ő Felsége hosszas és boldog életéért. Több ízben volt alkalmunk népünket általában vallásos buzgóságáért megdicsérni, ez oldalróli érdemnek a Rókus-féle kápolnánál tartott közelebbi ájtatosságok adják legnagyobb jelét. — Ezrekre menő néptömeg foglalá el ott a tért a kápolnácska körül, mely nálunk azon oknál fogva részesül nagyobb tiszteletben, mivel azt őseink a döghalál megszűnése alkalmával, ur és szegény egyaránt dolgozván építésén,engesztelésül álliták. A nép a cholera megszűnését is Rókus-naptól számítván, ugyanő kápolnának csodatevő hatást is tulajdonit, mi csak neveli azon kegyeletet, melylyel iránta viseltetik. Szerintünk a népnek az ilyenekbe vetett hite az ő boldogsága lévén, e kegyeleti érzelemnek méltán lehet örvendeni, mert rendesen a hivő szelidebb s jobb polgár a hitetlen okoskodónál,ki csak mindent saját énjére visz vissza, s azért él. Népünk szelíd hangulata s józan gondolkozásmódja legalább igazolja állításunkat, melyet csak a roszakarat bírhatna kedvezőtlen szinbe állítani, mire azonban ismét magunk békés s loyális viseletével felelnénk. Egyébiránt megkezdett jellemzésünket folytatólag, egy gazdálkodó város pusztai elfoglalkozása miatt, nem is jön annyiszor és annyiféle érintkezésbe a nagy világgal, mint a kereskedő s inkább transennalis városok, melyek aztán a világ dolgaiba inkább is bele szólnak; ez is egyik oka békés hangulatunk természetének , de egyszersmind az oka elmaradásunknak is, mely úgy anyagi, mint szellemi hasznaink tisztába hozatala után — érezhető kárunkra — minden dolgainkból kitűnik. Ennek bevallása ugyan nem válik szégyenünkre , mert sok hason, de még különb helyzetű város is mondhat el magáról ily s ehhez hasonló elismeréseket, miután a közműveltség általában véve társasági szempontból sem jutott el nálunk odáig, hová a művelt külföld egy része már tudományi szempontból is elért, azonban ezen elismerés arra mégis szolgálhat , miszerint azon gátak s akadályok elhárítására fordítsuk figyelmünket, melyek mind anyagi, mind szellemi előmenetelünk útjaiban állanak. Részünkről ugyanis azon eszközök mellett, miket a kormány nevelésünk s anyagi jólétünk előmozdítására, részint az iskolák czélszerűbb rendezése, részint a vasutaknak főbb vonalakbani megindítása által tett, ránk szabadkaiakra nézve, semmit sem állítunk közvetlen nagyobb hasznot hajtónak, mint csak ismét városunknak egy vasuttali összeköttetését. Ez ki nem számítható lendületet adna minden dolgainknak, melyek a műveltséggel együtt, a vagyonosság érzetéből fejlődő ipar által rendezve, kútfejei lennének egyszersmind jobblétünk megalapításának. De státusgazdasági szempontból is véve : valóban a Bánát és Bácska termesztési roppant készleteik miatt, minél számosabb s jobb közlekedési eszközöket igényelnek, mert az itteni vagyon csak úgy értékesítheti az egész ország jólétét áldásosan, ha az minden időben a szűkölködőkkel közölhető lesz. A Bánátról tudjuk, hogy nemsokára egy vasúti fővonal hasitandja keresztül területét, Bácska azonban még csak ezután fog ily szerencsében részesedni. Hogy részünkről annyi nyomatékot adunk a vasutaknak, nem lehet csodálni, miután jelesen nekünk szabadkaiaknak helyzetünk olyan, hogy csak igen szűk esztendőkben keresnek meg minket a kereskedők, különben pedig nagymennyiségű készlet-gabonáinkból a negyedrészt oda kell adnunk azon fuvarért, mit rendesen a Bajára szállításért fizetünk; azonkívül, midőn az utak roszak, küzdeni kénytelenek vagyunk az elszállítási nehézségekkel s lehetetlenségekkel, mikor aztán, ha akarjuk sem tehetjük nagyobb mennyiségben pénzzé gabonánkat. Világos azért, hogy a jó és gyors közlekedési eszköz reánk nézve életkérdés. Részünkről szellemi előhaladásunk egyik akadályát is abban találjuk, hogy nem egy könynyen érintkezhetünk a világgal s emberekkel. Nekünk mai napig sincs egy könyvkereskedésünk vagy oly intézetünk, mely a szellemi élet kifolyása lenne. Casinónk, s olvasó egyletünk volt ugyan, de ezek elenyésztek ; nyilvános életünk nem olyan, hogy a művészet s tudomány tárgyaival foglalkozás lehetőségéből reánk némi haszon háramlanék. Egyes egyéniségek magán jó akaratára vagyunk szoritkozva, midőn tanulni, surlódni akarunk, s azok nem oly nagy számuak, hogy keresetlen is minden alkalommal rájok találjunk, s nem oly közlékenyek, hogy nyíltak lehetnének. Az átalános műveltség és a jelen megváltozott viszonyok következtében, a mikor minden fiatal embernek a német nyelv alapos ismerete és tudása nélkülözhetlen, szükség lenne mindenek előtt egy jó könyvkereskedés s abból eredő kölcsön-könyvtárra, mert ez más hasznokat mellőzve, az illetőknél úgyszólva lehetőleg kipótolná a nyilvános élet s politikai világ által nyújtott élvezetek s buzdítások hiányait, s egyszersmind arra szolgálna, hogy a fiatalabb nemzedék is, a jelesebb idősebb tehetségek példáira , egy kissé nemesebb örömekre fordítsa idejét, mint kávéházi vagy épen csapszéki mulatságokra. Szerintünk itt mintegy 20 könyvvevő házra számolhatna az illető könyvkereskedő , s mintegy háromszor annyi kölcsönzőre, mi úgy hiszszük, egy fiókos könyvkereskedés biztosítására elégséges lenne, a vidéket oda nem számítva, mely a helybeli nyomdászat fentartásához is igen nagy részben járul. Könyvnyomdászatunk állapotja,a mennyiben Zomborban egy fiók-nyomdát is eredményezett, nem roszul áll. Leginkább tabellák s egyéb ily hivatalos munkálatokkal foglalatoskodik. Szabadkai embertől e sjtó alól még csak 3 munka került ki: Szávics Jenő „Agytana,“ Simon Mihály „Napoleon emlékiratának fordítása“ s végre Szép Ferencz „Gyümölcsfatenyésztése.“ Az ugyane sajtó alól napokban kikerült „Szabadkai gymnasium programm“jából a következőket megemlítendőknek találjuk: Szerző Kovács Vazul igazgató-tanár bevezetésében igen praktikus s alapos nézeteket mond el a nevelésügy legfőbb kellékei közül; kívánatos lett volna egyébként, hogy a történelem mezején is némieket böngészett volna a zárdái úgynevezett „História domus“-ból , melyben úgy halljuk nevezetes adatok lennének letéve a török időben sokat szenvedett városunk múlt napjaira nézve. A tanulók száma ugyane programm szerint a 4 osztályú gymnasiumban az idén nem több 89-nél. Csekély szám az előbbeni évekhez képest, midőn még 6 osztályból állt tanodánk, azonban e csekély szám fölött, a vizsgálati eredményből ítélve, nincs okunk szomorkodni. Több praktikus s kevesebb féltudós fog kikerülni iskoláink-ból, mi, úgy hisszük — a nevelési rendszer folytonos javításával — annak idejében megtermendi gyümölcsét. A normális iskolákban , ide számítva a külvárosiakat is, van tanuló figyermek — a vasárnapi iskolákba járó, s 301-ra menő mester inasokkal együtt — 1708; leánygyermek 739, tehát összesen 2447. A két lefolyt évben a város 403 pengőt s 8 kr. költött természettani eszközökre ; 80 ftot ásvány-, 52 ftot rovargyűjteményre ; mértani eszközökre, földabroszokra, természetrajzi ábrákra, kézi és segédkönyvekre s egyéb bútorzatokra pedig 247 ft s 14 krt; tehát összesen 782 pengő ft 22 krt, mi mind összevéve szép jelét mutatja a város gondoskodásának. Van a gymnasiumnak egy szép kis könyvtára, mely az idén 58 füzettel 591 - re szaporodott. A múlt hó utolsó napjaiban nyugati egünkön egy kisebbszerű üstökös csillag jelent meg, de közel a horizonhoz s azért nem sokáig volt látható. A babonára hajlandók itt is szeretnek abból holmit jövendölni, mi azonban bízzuk a jövendőt az Isten bölcseségére és jóságára. *** 1180 Iskolai közlés. Tájékozás végett a protestáns közönségnek ezennel hivatalosan tudomására adatik, hogy a selmeczi evang. lyceum tanári karában, — a soproni főgymnasium igazgatójává megválasztott Király József tanár urat kivéve, kinek eltávozása miatt megürült tanszéke Sztehlo József megválasztott tanár által már is betöltetett, semminemű változás nem történt; s hogy az ez évi tanfolyam, mint már ezelőtt kihirdettetett, October 1-én meg fog nyittatni. — Kelt Selmeczen sept. 9 én 1853. Suhajda Lajos a selmeczi evang. lyceum e. i. igazgatója. Napi események. (Fővárosi és vidéki napló.) September 10. * Tegnapelőtt f. hó 8-án d. e. Budán a vár alatti mezőn nagy katonai templomi disz-ünnepély tartatott, melyre 24 zászlóalj gyalogság, egy osztály lovasság s 24 ágyu-üteg, mindössze 96 ágyúval vonult ki, s az említett térségen diszsorban fölállittatott. Jelen volt az ünnepélyen fényes tábornoki kar kíséretében. Főlig Kormányzó Urunk ő cs. Fensége, s miután szemlét tartott a kitűnő rendben fölállított sorokon, következett a tábori mise, egy a tér közepén álló sátor alatt, melynek végeztével O cs. Fensége előtt az egész cs. k. katonaság elléptetett, és különböző laktanyáiba vonult vissza. A várbástyákról s a vár alján roppant népsokaság nézte e nagyszerű fényes látványt, melynek a legszebb idő kedvezett. * A kereskedelmi m. ministerium elrendelte, hogy a cs kir. postahivataloknál minden egyes pénzutalványért, valamint papír-pénzküldeményekért járó vitelbérnél, a 10 krt tevő alapdíj csak egyszer fizetendő, és a távolságra eső egyszerű levélbérmentési díj is a föladó javára csak egyszer számíttassék be. * Tegnap f. hó 9-én a nemzeti színpadon Lesniewska rögtöni betegsége miatt a hirdetett „Lammermoori Lucia“ nem adathatván, helyette „Mártha“ dalmű vétetett elő. Gyöngyös, sept.6. Ezelőtt mintegy 14 nappal, midőn cs. k. budai helytartósági alelnök b. Augusz Antal uz ő mlga Egerből visszatért, itt is ünnepélyesen fogadtatván, a városi hivatalokat megvizsgálni méltóztatott, valamint a tervezett állandalmi épület helye megválasztásáról is értekezett. Itt mulatása alatt szép ismereteivel, avatottságával, valamint leereszkedő nyájasságával, az iránta viseltető tiszteletet öregbité. — Heves megye uj főnöke kotsobai Tiborr Károly ur előtt a városi elöljáróság, más hivatalbeliek és a helybeli kinevezett ügyvédek mai napon tisztelegtek ; — bátran erősíthetjük , hogy a magas kormány e jeles férfiúban derék és erélyes hivatalnokot, Hevesmegye pedig egy a közjót előmozdító kormányzót lelt. — Alig van tiz napja, hogy a külvárosban tiz ház tűz martaléka jön, — a nagyobb veszélyt egyedül a gyöngyösi népnek a tűzveszélynél bámulandó ügyessége s gyakorlott merész bátorsága hárította el; a tönkre jutott családok veszteségét több emberbarátok legott néhány kiló búza, s pár száz forinttal enyhíteni igyekeztek ; későbben ismét egy ház meggyűlt. — E gyakori veszélyek eltávolítását a gondos elöljáróság szivére vette. — Elég népes piaczunkon a gabonának mindig magas ára van ; ha egy kis jó eső lenne, úgy elég kukoriczát, burgonyát és bort várhatnánk. (Közbirodalmi napló.) Bécs , sept. 8. Porosz királyné ő felsége tegnap esti 6/2 órakor Bodenbachba legjobb egésségben megérkezett, és útját Pillnitz felé folytató. — Mária Anna császárné ő fels. sept. 6- dikán estve 8 órakor kívánt egésségben Brünnbe érkezett. — A peres ügyeken kivüli jogügyletekbeni bírói eljárást illető ideiglenes utasítás, mely már Magyar- Horvát- Tótországban, a vajdaság és bánságban érvényben van, sept. 1 jétől fogva Erdélyre is kiterjesztetett. — Gr. Gyulay tsznagy sz. Pétervárról egyenesen Olmützbe menend, s csak October elején indul vissza Milanóba. — Sz. Pétervárból érkezett hirek szerint orosz császár ő fels. tetemes ajándékokat küldött a legutolsó háború alkalmával elpusztított templomok számára Montenegróba.