Budapesti Hírlap, 1853. november (257-281. szám)

1853-11-01 / 257. szám

dalmai, az angol kabinet engedékenységére vo­natkozólag, fölöslegesek lennének. E lap ugyan­is ritkított betűkkel nyilvánítja, mikép a nyugati hatalmasságok Oroszországnak semmi javaslatára sem hallgatandnak többé, míg csak az orosz se­reg a fejedelemségekből ki nem vonul.­­ A „Chronicle“-nek konstantinápolyi le­velezője oct. 17-től távirdailag jelenti, mikép­p a m­i­k pasha mint rendkívüli biztos haladék­talanul Párisba s Londonba induland, — 4 millió ft. str.-nyi kölcsön fölvétele végett — s mikép a hadkészületek szorgalmasan folytattatnak. — Ugyane lap azt állítja, mikép a két nyu­goti kormányhoz legközelebb egy oly jegyzék ér­kezett Sz. Pétervárról, mely válaszul szolgál a nyugati hatalmasságok közös jegyzékére, s mikép e jegyzékben némely erős kifejezések foglaltat­nának. E szerint a legutóbbi napokban Párisban ez iránt szárnyalt hírek nem lettek volna egészen alaptalanok. — A „Globe“ megerősíti a „Chronicle“ köz­lését, egy orosz jegyzék érkezésére vonatkozólag, azonban hozzá teszi, mikép azon diplomatiai köz­lés nem manifestum, hanem pusztán a nyugati hatalmasságok előterjesztéseire adatott válasz, s mikép e jegyzék nemhogy udvariatlanságot tanu­­sítna, hanem inkább igen békésen hangzik. E­­gyébiránt e lap nem akar nagy fontosságot tu­­lajdonítni a puszta békeerősítéseknek.­­ Mire ezen két félhivatalos lap, a „Globe“ s a „Chro­nicle“ ugyanazon orosz jegyzéket oly különböző módon fogja fel, — méltán feltehetjük, hogy a j­­egyzéket csak egyikük, vagy talán egyikük sem átta. — A kormány­lapok ezen ellenmondásai igen kedvetlen hatást tesznek a közönségre. — A „Times“ párisi levelezője azt állítja, mi­kép Delacour konstantinápolyi állomására visszahivatott, vagy legközelebb vissza fog hi­vatni. Szerinte egy idő óta, a hivatalos körökben élénk elégületlenséget tanúsítottak azon móddal, melyen Francziaország érdekei a portánál képvi­seltettek. Ezen elégületlenség a jelen körülmé­nyek közt természetesen még magasabb fokra hágott. Delacour utóda nem valamely pol­gári egyén, vagy diplomata, hanem tábornok le­­end. Neveket a levelező még most nem említhet. — Az „Unit. Serv. Gazette“ így ír: „Beat­­s­o­n alezredes a bengáliai seregtől, a ki L­a­c­y Evans vezérlete alatt kitünteté magát, s ki azóta itt újabb dicsőséget s szélesebb katonai ta­pasztalást szerzett mint a Nizám serge egyik dandárénak parancsnoka, legközelebb Törökor­szágba menend. Úgy látszik a szultán engedélyé­vel a török rendes katonaság beoktatása s fe­gyelmezésével leend megbizva.“ Francziaország, Pár­is, oct. 25. A „Journal des Débats“ egy Peruból f. he­ly­ről kelt levelet közöl, mely a török fővárosnak sajátszerü viszonyait tárgyalja, s ezekben keresi annak okát, mikép az európai lapok oly különböző közléseket hoznak, a török népnek a keresztények irányábani han­gulatára, s az ezen utóbbiakat állítólag fenye­gető veszélyekre vonatkozólag. „Noha“, úgy­mond, „Konstantinápolyban minden nemzetiség képviselve van, s noha itt minden nyelven be­szélnek, mégis semmi sajátképenn politikai élet sem létezik, a posta és sajtó csupán külföldiek által kezeltetnek; az európai népesség számtalan töredékekre, s ezek mindegyike oly egyénekre oszlik, kik egészen elszigetelve saját üzleti érde­kükben működnek, kik mindnyájan ismét vala­mely pashától, vagy effenditől veszik politikai ismereteiket, s ez utóbbiak részükről csupán dra­­gománjaik útján tudják meg a külföldi esemé­nyeket ; végre a népesség nagy része előtt min­den európai esemény, szenvedély s gondolkodás­­mód, tökéletes terra incognita; ide járul még azon körülmény is, mikép az előkelő szemé­lyek rendkívül távol laknak egymástól, s mikép minden náluk tett látogatás szinte egy egész na­pi utat vesz igénybe; ezért könnyen megfogható, mikép a világnak egyetlen városában sem szár­nyalnak oly számos alaptalan hírek, melyeknek visszaadásától a levelezésekben nagyon óvakod­ni kell. Már épen így áll a dolog ama vélt ve­szélyekkel is, melyek állítólag az itteni keresz­tény népességet fenyegetnék. Az ez iránti köz­lések egészen valótlanok, s a bármely nemzetbeli keresztények sohasem voltak teljesebb bizton­ságban, mint jelenleg. Azonban ezen Európában hitelre talált hírek mégis bírnak némi alappal. Ugyanis a bécsi jegyzék elvetésekor a törökök saját érdekükben állani vélték, a konstantinápo­lyi viszonyokat nyugtalanítók gyanánt tüntetni föl, s ezen okból kivánni a követektől a hajóha­dak előhívását; míg most, miután a hadüzenet megtörtént, az álarczot nem tartják többé szük­ségesnek, úgy találják, hogy azon forma, mely­ben a hajóhadak előhivatása nekik megajánlta­­tott, nincsen világosan kimondva, s ürügyeket hoznak fel. Ezért a szultán ministerei, midőn ez iránti nyilatkozásra sürgették őket, azt válaszol­ták, mikép azon esetre, ha csupán a szultán biz­tonsága s a főváros nyugalmáról lenne szó, ők maguk mindenről kezeskedhetnének; azonban a hatalmasságok jóindulatát méltányolni tudják, s készek ezen méltánylást az által bizonyitni be, mikép a hajóhadaknak megengedik a Dardanel­lákba bemenetelt, s a Gallipolinál, a már­ványtenger bejárásánál horgonyzást; azonban a hadüzenet megtörténte után a hajóhadak csupán úgy lehetnek rájuk nézve hasznosak, ha tettleges szövetségesek minőségében érkeznek Konstanti­nápoly elé; különben e tény annyit tenne, mikép a török kormány saját tehetetlenségét vallja be, 1434 mi­által Európa s a muzulmánok előtt minden hitelét elvesztené. Már mindez valósággal nem egyéb diplomatiai stratégiánál. Konstantinápoly biztonsága, melyet mindkét részről emlegetnek, épen nem forog kérdésben. A hadkészületek foly­vást szorgalmasan folytattatnak, s átalánosan az itteni idegenek közt azon nézet uralkodik, mikép az első hadi működéseknél, az előny hihetőleg a törökök részén leend.“ — Oct. 26. Legközelebb Marseillebe Konstantinápolyból érkezett tudósítások szerint, a hajóhadak a lrezikai öbölből 17-en kiindul­tak. A Friedland, mely kijavíttatása után a konstantinápolyi kikötőt elhagyó,G­allipoliba ment, hogy ott várja be azokat.­­ A szultán szemlét tartott egy 26,000 főnyi hadtest fölött, mely tüstént elindult, az ázsiai sereg erősbítése végett. — A „Patrie,“ mely azt állítá, hogy a hajó­hadak 14-én már átmentek a Dardanellákon, s hogy a márvány-szigetnél semmi esetre sem fog­nak tovább menni, most igen valószínűnek tartja azon hírt, mikép a hajóhadak, ezen szigetbeni rövid tartózkodásuk után,Buyukderébe fog­nak menni horgonyzás végett. Sőt még azt sem tartja lehetetlennek, hogy már 16-án Konstanti­nápoly előtt voltak. — A „Journal des Débats“ egy Galatz­­b­ó­l oct. 14-ről kelt levelet közöl. Midőn e levél írója R­u­s­­­s­u­k mellett ment el Konstantinápoly felé, O­m­e­r pashának azon segédtisztje, ki G­i­u­r­­g­e­v­o-nál az oláh partra ment, a hadüzenet hírül vivése végett, 11-én visszatért a várba, miután a hetet töltött Gortsakoff herczeg főhadi­­tábán.­­ Az orosz katonaság tetemes erővel tarta megszállva Giurgevo kis városát, Rus­zs­u­k­k­a­l átellenben, s ott elsánczolá magát. — Némelyek e hadtestet?!5,000-re mások 30,000-re számiták. Giurgevoból látható a török tábor. E táborban igen számos rendetlen katonaság volt, melytől a lakosok nagyon félnek. Az ég derült­sége, s a föld szárazsága megengednék a sere­geknek, hogy még a tél előtt megkezdjék a had­járatot. Galatz közelében, az alsó Dunán, egy nagy orosz tábor van. A törökök erősségei, a Duna mentében, jó karban, s jól fölszerelve lát­­szanak lenni. A postseki erősség különösen imposant színben tűnik föl. Ezen erősség egy szá­mos hadtest középpontját képezi. A város egy meredek dombon fekszik, a folyam partján. A folyam­parton ütegek hosszú sora van felállítva. A város körül láthatók a törökök kúp­ alakú sá­trai, melyek mindig zöldszínűek, a próféta tiszte­letére. A látvány igen festői. Úgy látszik, a tö­rökök a bolgár parton igen gondosan őrködnek. A part egész hosszában őrszemek vannak felál­lítva, közelükben egy 15 —18 láb magas szalmá­val vagy kákával körültekergetett, s kátránynyal bevont vész­üstök lévén a földbe ültetve. Az o­­roszok részérőli megtámadás esetében, a tüzek tüstént meggyújtatnának, s a jeladás gyorsan el­terjedne az egész vonalon. Németország, Berlin, oct 25. Az „Alig. Ztg.“ így ír a porosz alkotmányügyről : „A bizomány-letevé­sek mindkét kamrai tagok részéről épen e pilla­natban, midőn az ülésszak küszöbén állunk, oly számosan fordulnak elő, hogy csupán esetleges indokokon kívül másokat is lappangani gyaníta­nak. Mindenesetre behatott azokra azon újabb időben erősebben nyilvánult félelem, mely az al­kotmányosság tovább fenállása iránt támadt, s melynél fogva legalább az eddigi kamrai szerve­zetnek nem nagy jövőt jósolnak. Leginkább fel­tűntek az utolsó napokban Kleist­ Retzow kor­mányelnöknek, gróf Rittbergnek mint az első kamra elnökének, és titk. tanácsos Niebuhrnak le­mondásai, ki e mellett egyszersmind újon megvá­lasztatását is visszautasította Még sok másokat ne­veznek, kiknek kilépése várható, s kikben a parla­menti pártok legjelentékenyebb erőiket vesztik. Ez mindenesetre bizalmatlanságot fejez ki a parlia­ment intézmények jövője iránt, melyre még egyéb más jelek is vannak. Egyik jelnek tekintetik a po­rosz pairség uton-alakítása iránti kamrai határozat életbe nem léptetése.­­ Ez által az alkotmány egyik főtényezőjének jogszerű fenállása bizony­talan lett, s e bizonytalanság kihatott az egész szerves intézményre annak egy alappontjában. Határozatok ez ügyben legfelsőbb helyen még nem hozattak, s az első kamra átalakítása iránti új javaslatról, mely iránt a király nem rég a mi­­nisterelnök véleményét kérte ki, ismét elhall­gattak. Ezen javaslat lényegesen ismét az egye­sült országgyűlés úri curiájának visszahelyezte­­tése az eddigi első kamra helyébe czélozta, s ez által a második kamra újra­szervezését is rögtön maga után vonná. Mint látszik általában újabb időben eldöntő helyen azon szempont győzött, hogy az alkotmányi tényezők újjá­alakításának nem egyoldalúlag, hanem mindkét kamrát illető elvi összefüggésben kell történnie, s aligha ez eventualitást nem nevezik újabb időben is alkot­­mány-kicsisnek. De oly szózatok sem hiányza­nak, melyek az egyesült országgyűlés isméti egy­­behivatását mint Poroszország alkotmányos ügyé­nek fordulópontját sürgetik. E nézetet nagyon támogatja az egyes, tárt­­rendi gyűlések folyto­nos fenállása. A porosz alkotmányügy helyzeté­nek bizonytalanságát e nézetek annyival inkább növelik, minthogy az eddigi első kamra ismétt egybehivatása oly ellenmondásokat idéz elő, me­lyek a kamrákat szükségkép önmagukkal és loja­­litásukkal összeütközésbe hozandják. A múlt ülés­szakban folyt harczok e kamra jogos fenállása ellen annál inkább megujulandanak minthogy kamrai határozat forog­jen, mely az első kamrát megszüntetettnek nyilatkoztatja. Ezen ellenmon­dás oka sok bizomány­ letevésnek. A pótló válasz­tásokból kitűnik,hogy a kormány azon határozatot ignorálni akarja, mivel különben az első kamra régi választási törvényét nem léptetné vissza hatályba.“ — A „Zeit“ e kérdést teszi fel : „Mit fog Poroszország tenni ?“ s arra következőleg vá­laszol : „A török kormány szólt; Oroszország u­­tolsó nyilatkozatára, s a közbenjáró hatalmak to­vábbi kiegyenlítési javaslataira Oroszország elleni hadüzenettel felelt. Mennyire cselekedett e rész­ben meggyőződése szerint, vagy engedett a fel­ösztökélt népvélemény pillanati árjának, ez iránt, daczára minden tudósításoknak azon végzetteljes divánülésről, nem vagyunk tisztában.­­ A tény azonban előttünk fekszik. A napi érdek nem a körül forog már , mint támadt e tény ? hanem inkább e kérdés körül: mik lesznek következései? Az orosz és török seregek közt még nem történt összeütközés; az ellenkező hírek alaptalanoknak bizonyultak. Ekkorig csak egy okmánynyal van dolgunk, melynek harczias hangja még nem a harcz maga. Tehát nem gyermeki álom, ha azon véleményhez ragaszkodunk, hogy a béke fenn­tartása mindennek daczára is lehetséges. E véle­ményben megerősít az orosz kabinet magatartása. Sz.Pétervárról ugyan ekkorig még nem jött válasz a török hadmanifestumra, de épen e hallgatásban van okunk megnyugvást keresni. Ha Oroszország háborút akarna, úgy nyilatkozatával nem késen­­dett. Midőn Oroszország hallgat, békebiztosítá­­sainak annál nagyobb hitelt adhatni; elhihetjük, hogy Miklós császár kormánya, valamint e felsé­ges fejedelem maga, a béke fenntartását a háború megnyitásának eléje teszi. A császár Olmützből nem utazott Odessába, mint akkor hitték, midőn valami várandót maguk az austriai lapok is jelentettek. A császár Sz. Pétervárott van. Ez igen fontos, mennyiben föltehetni, hogy az orosz császár tar­tózkodását bizonyosan már a harczi színhely kö­zelébe tette volna át, ha a háborúra oly közel ki­látás lenne, hogy az ellenségeskedések kitörése már kikerülhetlen volna.Mellőzve az orosz kor­ nyi­latkozatát a török viszályt illetőleg, a félhivatalos „St. Petersb. Zrg“ hangja sem tévesztheti el reánk hatását. E lap 16-ki czikke oly békésen hangzik, hogy már semmi kívánni valót nem hagy. Orosz­országnak, ily helyzetben, nem lehet érdekében a háború; Törökországnak sem lehet, kivált mi­után a siker kétséges. A többi hatalmak mind ér­dekelve vannak a béke fenntartásában. Mit ennél­fogva Oroszország teend, az csak a közös érdek­nek megfelelő lehet.“ A „Zeit“ oct. 27-ki számában „Belgium helyzetéről“ következő czikket hoz : „Bel­gium helyzete egy idő óta jobban foglalkoztatja a közfigyelmet mint rendesen. A rajnai sajtó tele van ez ifjú politikai állam legközelebbi jövője iránti hirekkel. Beszélnek Leopold királynak a brabanti ág javára leendő lemondásáról s ezzel összeköttetésben lenni gondolt belső politikai át­alakulásról. Ezen állítólag kilátásban levő átala­kítással aztán kapcsolatba hozzák a belga király mostani útját Londonba Mi nem hiszszü­k, hogy e hírekben valami igaz lenne. Ezek kutforrását egy jegyzékcserére lehet visszavinni, mely látszat sze­rint a párisi és brüsseli kabinet közt folyt, s mely­nek talán komolyabb jelleme volt,mint ez különben barátságos hatalmak közt az eset lenni szokott. Tárgya a belga sajtó. Tudva van, hogy a dec. 2.ki­csiny után a franczia respublika utolsó tör­vényhozási gyűlése hegypártjának egy része Bel­giumban menhelyet keresett s innen a sajtó utján mérges harczot kezdett Francziaország mostani uralkodója és kormánya ellen. Azonfelül a belga sajtó maga sem igen legyezgeti a franczia kor­mányt, s e folytonos megtámadások végre a pá­risi cs. kabinetet ennek végetvetés iránti komoly követelésekre határozták. Ez rövid szavakkal a tényállás, melyet kétségtelennek lehet tartani. — Mily követeléseket formált Francziaország Bel­gium irányában, erről még semmi bizonyost nem hallani. Az erre nézve nyilvánosságra jutott köz­lések részint ellentmondásokkal telvek, részint annyira magukon viselik a túlzás jellemét, hogy azokra építeni semmit sem lehet. Ezen túlzások közé tartozik kétségkívül az is, hogy Franczia­ország fegyveres invasióval fenyegette volna­­ Belgiumot, ha követeléseinek meg nem felel.­­ Azonban Leopold király kormánya Francziaország kivánata irányában mindenesetre némi zavarban lehet. Belgium érdeke és politikai világállása azt dvánják, hogy f­rancziaországgal jó egyetértés-­ben maradjon. Ámde ha Francziaország kivonata a belga sajtó oly korlátozását foglalná magában, mely az alkotmány és az ország külön törvé­nyeiben nem találhatná igazolását, akkor a belga kormány, ha még annyira akarná is baráti előzékenységét kitüntetni, a kamrák beleegyezése nélkül annak megfelelni képes nem lenne. Várjon és mennyiben létezik ez összefüggésben Leopold belga királynak a st. jamesi udvarnál jelenleg teendő látogatásával, ezt természetesen nem tud­hatni. Azonban minden körülmények a mellett szólnak, hogy e látogatásnak alig lehet más czélja, mint mely a rokon udvarrali baráti viszony kifolyása. A Francziaország és Belgium közti pil­lanati viszonzatok még semmiesetre sem olyne­­műek, hogy alapos okot szolgáltatnának az aggo­dalomra. A belga kormány bizonyosan módokat találana Francziaország sérelmein, amennyiben alaposak, illő úton segíteni, s Napóleon császár kormánya sokkal gyakrabban és határozottabban kifejezte békeszeretetét és jogtiszteletét más ál­lamok iránt, mint hogy attól lehetne tartatni,­­ hogy­ Belgiumra nézve, ez elveket megtaga­­dandja.“ — A „N. Pr. Ztg.“ a jövő kamrákról igy ír : „Milyenek lesznek azok?“ — Az e­lső kamra ál­talában ismét ugyanazon képet mutatandja, me­lyet múlt évben. Reméljük, hogy annak tagjai annál élénkebbek és tevékenyebbek lesznek, mennél kevésbbé számíthatnak szétoszlásukkor arra, hogy ugyanazonkép még egyszer összegyü­­lendhetnek. Valódi tényezőül a törvényhozás­ban kell magát kitüntetnie, hogy története, ha egyszer ennek átadva leend, — csak dicsérőleg emlékezzék róla , ha az ellenzék e házban csak kevéssé — szinte mondani szeretnék — na­gyon is kevéssé van képviselve, ezért a jobboldalnak annál inkább tisztába kell jön­nie magával az iránt, hogy mindenekelőtt min­den kérdésben elveket kell képviselnie. Hol az elveket híven vallják s bölcsen érvényre eme­lik, ott minden egyéb kezünkbe hull s az ép é­r­­d­e­k­e­k nem lesznek elhanyagolva.­­ Az máso­­dik kamra — erre nem tekinthetnénk aggo­dalom nélkül, ha a félelem osztályrészünk lenne. A jobboldal különböző tagjai, köztük nagy talentumú s világos belátású férfiak, visszavo­nultak , bizonyosan nem ok nélkül, de a veszte­ség igen nagy. Erre nézve tekintettel a bekövet­kező utólagos választásokra, nem tehetjük, hogy azon hanyagságra ne utaljunk, melyet csak igen gyakran épen a conservativ párt részén ta­lálunk. Az utóválasztásokat tehetségig jelen­tékeny tehetségű férfiakra kell irányoz­nunk , mert teljességgel nem elégséges, csupán j­ó férfiakat hozni a kamrába; olyakra van ott szükség, kik tant adni tudnak. Mi ennélfogva felszólítjuk a választókat, hogy ne akaratoskod­­janak abban, miszerint követük épen kerületük­ből való legyen. Ha van ott képes emberük, ám válaszszák meg, de különben itt is áll azon sza­bály, hogy a l­e­g­j­o­b­b ellensége a jónak, s egy erélyes és tehetséges követ többet hat, mint öt­ven más s fénye a választó­kerületre sugárzik vissza. Még egy megjegyzést. A második kamrá­ban sok megyei tanácsos van. Ezek ugyan ren­des képviselői kerületüknek, de vájjon a p­a­r- 1­­ a menti szósz­éken is- e, ez még nagyon kétséges. Különben ha a megyei tanácsosok 4—6 hónapot töltenek Berlinben, kinek tanácsával éljenek addig a megyék ? Azonfölül a közelgő tél szükségei is megkívánják a megyei tanácsos ott­honlétét Mindennek megvan a maga ideje, s minden időnek a maga feladata.“ Távirati sürgönyök. London, oct. 29. A bécsi békés tudósítások élénkséget öntöttek a börzébe. Pár­is, oct. 29. (regg.) Az Irakcsánál­ ese­mény híre, melyet a bukaresti franczia consul je­lentett kormányának, tegnap az árfolyamokban csekély csökkenést okozott Úgy hiszik, hogy az orosz flottilla a folyamon fölfelé evezett. — Az ellenségeskedéseknek egy újabb válasz­nak Sz.-Pétervárból megérkezéséig elhalasztása kedvezően hatott a rente-okra. Berlin, oct. 2­9. A Prokesch-Osten Frankfurtba tegnap estre elutazott. Stuttgart, oct. 28 Napoleon hg. ide érkezett, s nagy megelőzéssel fogadtatott. Turin, oct. 27. Következő új senatorok neveztettek ki: M. d’ Azeglio, Ancifredi, V. Bor­­romeo, Casati, Gantieri, Roncalli, Rossi, Marquese Sauli és Sella Több városokból Cavour gróf­hoz bizalmi feliratok intéztettek. Genuában kö­zelebb Orsini, Fontana, Pasini és Alessandrini me­nekültek el­fogattak, s Villafranca várba vitettek. Turin, oct. 38. Bra-ban a néptömeg 22én egy Turinba szánt gabnaszállításnak, mely állí­tólag Cavour számára történendett volna, el­lenszegült ; a távirda utján odaszólitott csapatok a rendet ismét helyreállították. Salzana tarto­mányban a nemzetőrség feloszlattatott. A „Budapesti Hírlap“ szerkesztő­ségéhez tegnap hétfőn délután 5 óra 32 perczkor következő távirati magán tudósítás érkezett. Bécs, oct. 31. (d. u.5 óra 15 perczkor.) Az „Oest. Corresp.“ jelenti, hogy a török had­sereg egy része Kalafatnál, (mely oláh földön Widdinnel átellenben fekszik) a Dunán átkelt. Bécsi börze oct. 31-töl. Státus kötelezvény 5% • . • 91% dto 4% . . 81% dto 4 . . — 1839—ki sorsjegyek 350 ftos . . 133% 1834-ki „ 500 . . . . — Bankrészvény darabja . 1293 Éjszaka vaspálya 1000 fros . . 3240 Bécs-Gloggnitzi 500 frtos . . . — Dunagőzhajózási részvény . . . 618 Amsterdam 100 tallér . . — Augsburg ................................... . . 114 Hamburg 100 tallérért boc. . •­84‘A London 1 ft sterlingért . . 11,4 Bécs, oct. 29. Agio: arany 18 ezüst 131/* A mai siámhoz fény melléklet van csatolva.

Next