Budapesti Hírlap, 1853. november (257-281. szám)
1853-11-01 / 257. szám
dalmai, az angol kabinet engedékenységére vonatkozólag, fölöslegesek lennének. E lap ugyanis ritkított betűkkel nyilvánítja, mikép a nyugati hatalmasságok Oroszországnak semmi javaslatára sem hallgatandnak többé, míg csak az orosz sereg a fejedelemségekből ki nem vonul. A „Chronicle“-nek konstantinápolyi levelezője oct. 17-től távirdailag jelenti, miképp a mik pasha mint rendkívüli biztos haladéktalanul Párisba s Londonba induland, — 4 millió ft. str.-nyi kölcsön fölvétele végett — s mikép a hadkészületek szorgalmasan folytattatnak. — Ugyane lap azt állítja, mikép a két nyugoti kormányhoz legközelebb egy oly jegyzék érkezett Sz. Pétervárról, mely válaszul szolgál a nyugati hatalmasságok közös jegyzékére, s mikép e jegyzékben némely erős kifejezések foglaltatnának. E szerint a legutóbbi napokban Párisban ez iránt szárnyalt hírek nem lettek volna egészen alaptalanok. — A „Globe“ megerősíti a „Chronicle“ közlését, egy orosz jegyzék érkezésére vonatkozólag, azonban hozzá teszi, mikép azon diplomatiai közlés nem manifestum, hanem pusztán a nyugati hatalmasságok előterjesztéseire adatott válasz, s mikép e jegyzék nemhogy udvariatlanságot tanusítna, hanem inkább igen békésen hangzik. Egyébiránt e lap nem akar nagy fontosságot tulajdonítni a puszta békeerősítéseknek. Mire ezen két félhivatalos lap, a „Globe“ s a „Chronicle“ ugyanazon orosz jegyzéket oly különböző módon fogja fel, — méltán feltehetjük, hogy a jegyzéket csak egyikük, vagy talán egyikük sem átta. — A kormánylapok ezen ellenmondásai igen kedvetlen hatást tesznek a közönségre. — A „Times“ párisi levelezője azt állítja, mikép Delacour konstantinápolyi állomására visszahivatott, vagy legközelebb vissza fog hivatni. Szerinte egy idő óta, a hivatalos körökben élénk elégületlenséget tanúsítottak azon móddal, melyen Francziaország érdekei a portánál képviseltettek. Ezen elégületlenség a jelen körülmények közt természetesen még magasabb fokra hágott. Delacour utóda nem valamely polgári egyén, vagy diplomata, hanem tábornok leend. Neveket a levelező még most nem említhet. — Az „Unit. Serv. Gazette“ így ír: „Beatson alezredes a bengáliai seregtől, a ki Lacy Evans vezérlete alatt kitünteté magát, s ki azóta itt újabb dicsőséget s szélesebb katonai tapasztalást szerzett mint a Nizám serge egyik dandárénak parancsnoka, legközelebb Törökországba menend. Úgy látszik a szultán engedélyével a török rendes katonaság beoktatása s fegyelmezésével leend megbizva.“ Francziaország, Páris, oct. 25. A „Journal des Débats“ egy Peruból f. helyről kelt levelet közöl, mely a török fővárosnak sajátszerü viszonyait tárgyalja, s ezekben keresi annak okát, mikép az európai lapok oly különböző közléseket hoznak, a török népnek a keresztények irányábani hangulatára, s az ezen utóbbiakat állítólag fenyegető veszélyekre vonatkozólag. „Noha“, úgymond, „Konstantinápolyban minden nemzetiség képviselve van, s noha itt minden nyelven beszélnek, mégis semmi sajátképenn politikai élet sem létezik, a posta és sajtó csupán külföldiek által kezeltetnek; az európai népesség számtalan töredékekre, s ezek mindegyike oly egyénekre oszlik, kik egészen elszigetelve saját üzleti érdekükben működnek, kik mindnyájan ismét valamely pashától, vagy effenditől veszik politikai ismereteiket, s ez utóbbiak részükről csupán dragománjaik útján tudják meg a külföldi eseményeket ; végre a népesség nagy része előtt minden európai esemény, szenvedély s gondolkodásmód, tökéletes terra incognita; ide járul még azon körülmény is, mikép az előkelő személyek rendkívül távol laknak egymástól, s mikép minden náluk tett látogatás szinte egy egész napi utat vesz igénybe; ezért könnyen megfogható, mikép a világnak egyetlen városában sem szárnyalnak oly számos alaptalan hírek, melyeknek visszaadásától a levelezésekben nagyon óvakodni kell. Már épen így áll a dolog ama vélt veszélyekkel is, melyek állítólag az itteni keresztény népességet fenyegetnék. Az ez iránti közlések egészen valótlanok, s a bármely nemzetbeli keresztények sohasem voltak teljesebb biztonságban, mint jelenleg. Azonban ezen Európában hitelre talált hírek mégis bírnak némi alappal. Ugyanis a bécsi jegyzék elvetésekor a törökök saját érdekükben állani vélték, a konstantinápolyi viszonyokat nyugtalanítók gyanánt tüntetni föl, s ezen okból kivánni a követektől a hajóhadak előhívását; míg most, miután a hadüzenet megtörtént, az álarczot nem tartják többé szükségesnek, úgy találják, hogy azon forma, melyben a hajóhadak előhivatása nekik megajánltatott, nincsen világosan kimondva, s ürügyeket hoznak fel. Ezért a szultán ministerei, midőn ez iránti nyilatkozásra sürgették őket, azt válaszolták, mikép azon esetre, ha csupán a szultán biztonsága s a főváros nyugalmáról lenne szó, ők maguk mindenről kezeskedhetnének; azonban a hatalmasságok jóindulatát méltányolni tudják, s készek ezen méltánylást az által bizonyitni be, mikép a hajóhadaknak megengedik a Dardanellákba bemenetelt, s a Gallipolinál, a márványtenger bejárásánál horgonyzást; azonban a hadüzenet megtörténte után a hajóhadak csupán úgy lehetnek rájuk nézve hasznosak, ha tettleges szövetségesek minőségében érkeznek Konstantinápoly elé; különben e tény annyit tenne, mikép a török kormány saját tehetetlenségét vallja be, 1434 miáltal Európa s a muzulmánok előtt minden hitelét elvesztené. Már mindez valósággal nem egyéb diplomatiai stratégiánál. Konstantinápoly biztonsága, melyet mindkét részről emlegetnek, épen nem forog kérdésben. A hadkészületek folyvást szorgalmasan folytattatnak, s átalánosan az itteni idegenek közt azon nézet uralkodik, mikép az első hadi működéseknél, az előny hihetőleg a törökök részén leend.“ — Oct. 26. Legközelebb Marseillebe Konstantinápolyból érkezett tudósítások szerint, a hajóhadak a lrezikai öbölből 17-en kiindultak. A Friedland, mely kijavíttatása után a konstantinápolyi kikötőt elhagyó,Gallipoliba ment, hogy ott várja be azokat. A szultán szemlét tartott egy 26,000 főnyi hadtest fölött, mely tüstént elindult, az ázsiai sereg erősbítése végett. — A „Patrie,“ mely azt állítá, hogy a hajóhadak 14-én már átmentek a Dardanellákon, s hogy a márvány-szigetnél semmi esetre sem fognak tovább menni, most igen valószínűnek tartja azon hírt, mikép a hajóhadak, ezen szigetbeni rövid tartózkodásuk után,Buyukderébe fognak menni horgonyzás végett. Sőt még azt sem tartja lehetetlennek, hogy már 16-án Konstantinápoly előtt voltak. — A „Journal des Débats“ egy Galatzból oct. 14-ről kelt levelet közöl. Midőn e levél írója Russuk mellett ment el Konstantinápoly felé, Omer pashának azon segédtisztje, ki Giurgevo-nál az oláh partra ment, a hadüzenet hírül vivése végett, 11-én visszatért a várba, miután a hetet töltött Gortsakoff herczeg főhaditábán. Az orosz katonaság tetemes erővel tarta megszállva Giurgevo kis városát, Ruszsukkal átellenben, s ott elsánczolá magát. — Némelyek e hadtestet?!5,000-re mások 30,000-re számiták. Giurgevoból látható a török tábor. E táborban igen számos rendetlen katonaság volt, melytől a lakosok nagyon félnek. Az ég derültsége, s a föld szárazsága megengednék a seregeknek, hogy még a tél előtt megkezdjék a hadjáratot. Galatz közelében, az alsó Dunán, egy nagy orosz tábor van. A törökök erősségei, a Duna mentében, jó karban, s jól fölszerelve látszanak lenni. A postseki erősség különösen imposant színben tűnik föl. Ezen erősség egy számos hadtest középpontját képezi. A város egy meredek dombon fekszik, a folyam partján. A folyamparton ütegek hosszú sora van felállítva. A város körül láthatók a törökök kúp alakú sátrai, melyek mindig zöldszínűek, a próféta tiszteletére. A látvány igen festői. Úgy látszik, a törökök a bolgár parton igen gondosan őrködnek. A part egész hosszában őrszemek vannak felállítva, közelükben egy 15 —18 láb magas szalmával vagy kákával körültekergetett, s kátránynyal bevont vészüstök lévén a földbe ültetve. Az oroszok részérőli megtámadás esetében, a tüzek tüstént meggyújtatnának, s a jeladás gyorsan elterjedne az egész vonalon. Németország, Berlin, oct 25. Az „Alig. Ztg.“ így ír a porosz alkotmányügyről : „A bizomány-letevések mindkét kamrai tagok részéről épen e pillanatban, midőn az ülésszak küszöbén állunk, oly számosan fordulnak elő, hogy csupán esetleges indokokon kívül másokat is lappangani gyanítanak. Mindenesetre behatott azokra azon újabb időben erősebben nyilvánult félelem, mely az alkotmányosság tovább fenállása iránt támadt, s melynél fogva legalább az eddigi kamrai szervezetnek nem nagy jövőt jósolnak. Leginkább feltűntek az utolsó napokban Kleist Retzow kormányelnöknek, gróf Rittbergnek mint az első kamra elnökének, és titk. tanácsos Niebuhrnak lemondásai, ki e mellett egyszersmind újon megválasztatását is visszautasította Még sok másokat neveznek, kiknek kilépése várható, s kikben a parlamenti pártok legjelentékenyebb erőiket vesztik. Ez mindenesetre bizalmatlanságot fejez ki a parliament intézmények jövője iránt, melyre még egyéb más jelek is vannak. Egyik jelnek tekintetik a porosz pairség uton-alakítása iránti kamrai határozat életbe nem léptetése. Ez által az alkotmány egyik főtényezőjének jogszerű fenállása bizonytalan lett, s e bizonytalanság kihatott az egész szerves intézményre annak egy alappontjában. Határozatok ez ügyben legfelsőbb helyen még nem hozattak, s az első kamra átalakítása iránti új javaslatról, mely iránt a király nem rég a ministerelnök véleményét kérte ki, ismét elhallgattak. Ezen javaslat lényegesen ismét az egyesült országgyűlés úri curiájának visszahelyeztetése az eddigi első kamra helyébe czélozta, s ez által a második kamra újraszervezését is rögtön maga után vonná. Mint látszik általában újabb időben eldöntő helyen azon szempont győzött, hogy az alkotmányi tényezők újjáalakításának nem egyoldalúlag, hanem mindkét kamrát illető elvi összefüggésben kell történnie, s aligha ez eventualitást nem nevezik újabb időben is alkotmány-kicsisnek. De oly szózatok sem hiányzanak, melyek az egyesült országgyűlés isméti egybehivatását mint Poroszország alkotmányos ügyének fordulópontját sürgetik. E nézetet nagyon támogatja az egyes, tártrendi gyűlések folytonos fenállása. A porosz alkotmányügy helyzetének bizonytalanságát e nézetek annyival inkább növelik, minthogy az eddigi első kamra ismétt egybehivatása oly ellenmondásokat idéz elő, melyek a kamrákat szükségkép önmagukkal és lojalitásukkal összeütközésbe hozandják. A múlt ülésszakban folyt harczok e kamra jogos fenállása ellen annál inkább megujulandanak minthogy kamrai határozat forogjen, mely az első kamrát megszüntetettnek nyilatkoztatja. Ezen ellenmondás oka sok bizomány letevésnek. A pótló választásokból kitűnik,hogy a kormány azon határozatot ignorálni akarja, mivel különben az első kamra régi választási törvényét nem léptetné vissza hatályba.“ — A „Zeit“ e kérdést teszi fel : „Mit fog Poroszország tenni ?“ s arra következőleg válaszol : „A török kormány szólt; Oroszország utolsó nyilatkozatára, s a közbenjáró hatalmak további kiegyenlítési javaslataira Oroszország elleni hadüzenettel felelt. Mennyire cselekedett e részben meggyőződése szerint, vagy engedett a felösztökélt népvélemény pillanati árjának, ez iránt, daczára minden tudósításoknak azon végzetteljes divánülésről, nem vagyunk tisztában. A tény azonban előttünk fekszik. A napi érdek nem a körül forog már , mint támadt e tény ? hanem inkább e kérdés körül: mik lesznek következései? Az orosz és török seregek közt még nem történt összeütközés; az ellenkező hírek alaptalanoknak bizonyultak. Ekkorig csak egy okmánynyal van dolgunk, melynek harczias hangja még nem a harcz maga. Tehát nem gyermeki álom, ha azon véleményhez ragaszkodunk, hogy a béke fenntartása mindennek daczára is lehetséges. E véleményben megerősít az orosz kabinet magatartása. Sz.Pétervárról ugyan ekkorig még nem jött válasz a török hadmanifestumra, de épen e hallgatásban van okunk megnyugvást keresni. Ha Oroszország háborút akarna, úgy nyilatkozatával nem késendett. Midőn Oroszország hallgat, békebiztosításainak annál nagyobb hitelt adhatni; elhihetjük, hogy Miklós császár kormánya, valamint e felséges fejedelem maga, a béke fenntartását a háború megnyitásának eléje teszi. A császár Olmützből nem utazott Odessába, mint akkor hitték, midőn valami várandót maguk az austriai lapok is jelentettek. A császár Sz. Pétervárott van. Ez igen fontos, mennyiben föltehetni, hogy az orosz császár tartózkodását bizonyosan már a harczi színhely közelébe tette volna át, ha a háborúra oly közel kilátás lenne, hogy az ellenségeskedések kitörése már kikerülhetlen volna.Mellőzve az orosz kor nyilatkozatát a török viszályt illetőleg, a félhivatalos „St. Petersb. Zrg“ hangja sem tévesztheti el reánk hatását. E lap 16-ki czikke oly békésen hangzik, hogy már semmi kívánni valót nem hagy. Oroszországnak, ily helyzetben, nem lehet érdekében a háború; Törökországnak sem lehet, kivált miután a siker kétséges. A többi hatalmak mind érdekelve vannak a béke fenntartásában. Mit ennélfogva Oroszország teend, az csak a közös érdeknek megfelelő lehet.“ A „Zeit“ oct. 27-ki számában „Belgium helyzetéről“ következő czikket hoz : „Belgium helyzete egy idő óta jobban foglalkoztatja a közfigyelmet mint rendesen. A rajnai sajtó tele van ez ifjú politikai állam legközelebbi jövője iránti hirekkel. Beszélnek Leopold királynak a brabanti ág javára leendő lemondásáról s ezzel összeköttetésben lenni gondolt belső politikai átalakulásról. Ezen állítólag kilátásban levő átalakítással aztán kapcsolatba hozzák a belga király mostani útját Londonba Mi nem hiszszük, hogy e hírekben valami igaz lenne. Ezek kutforrását egy jegyzékcserére lehet visszavinni, mely látszat szerint a párisi és brüsseli kabinet közt folyt, s melynek talán komolyabb jelleme volt,mint ez különben barátságos hatalmak közt az eset lenni szokott. Tárgya a belga sajtó. Tudva van, hogy a dec. 2.kicsiny után a franczia respublika utolsó törvényhozási gyűlése hegypártjának egy része Belgiumban menhelyet keresett s innen a sajtó utján mérges harczot kezdett Francziaország mostani uralkodója és kormánya ellen. Azonfelül a belga sajtó maga sem igen legyezgeti a franczia kormányt, s e folytonos megtámadások végre a párisi cs. kabinetet ennek végetvetés iránti komoly követelésekre határozták. Ez rövid szavakkal a tényállás, melyet kétségtelennek lehet tartani. — Mily követeléseket formált Francziaország Belgium irányában, erről még semmi bizonyost nem hallani. Az erre nézve nyilvánosságra jutott közlések részint ellentmondásokkal telvek, részint annyira magukon viselik a túlzás jellemét, hogy azokra építeni semmit sem lehet. Ezen túlzások közé tartozik kétségkívül az is, hogy Francziaország fegyveres invasióval fenyegette volna Belgiumot, ha követeléseinek meg nem felel. Azonban Leopold király kormánya Francziaország kivánata irányában mindenesetre némi zavarban lehet. Belgium érdeke és politikai világállása azt dvánják, hogy francziaországgal jó egyetértés-ben maradjon. Ámde ha Francziaország kivonata a belga sajtó oly korlátozását foglalná magában, mely az alkotmány és az ország külön törvényeiben nem találhatná igazolását, akkor a belga kormány, ha még annyira akarná is baráti előzékenységét kitüntetni, a kamrák beleegyezése nélkül annak megfelelni képes nem lenne. Várjon és mennyiben létezik ez összefüggésben Leopold belga királynak a st. jamesi udvarnál jelenleg teendő látogatásával, ezt természetesen nem tudhatni. Azonban minden körülmények a mellett szólnak, hogy e látogatásnak alig lehet más czélja, mint mely a rokon udvarrali baráti viszony kifolyása. A Francziaország és Belgium közti pillanati viszonzatok még semmiesetre sem olyneműek, hogy alapos okot szolgáltatnának az aggodalomra. A belga kormány bizonyosan módokat találana Francziaország sérelmein, amennyiben alaposak, illő úton segíteni, s Napóleon császár kormánya sokkal gyakrabban és határozottabban kifejezte békeszeretetét és jogtiszteletét más államok iránt, mint hogy attól lehetne tartatni, hogy Belgiumra nézve, ez elveket megtagadandja.“ — A „N. Pr. Ztg.“ a jövő kamrákról igy ír : „Milyenek lesznek azok?“ — Az első kamra általában ismét ugyanazon képet mutatandja, melyet múlt évben. Reméljük, hogy annak tagjai annál élénkebbek és tevékenyebbek lesznek, mennél kevésbbé számíthatnak szétoszlásukkor arra, hogy ugyanazonkép még egyszer összegyülendhetnek. Valódi tényezőül a törvényhozásban kell magát kitüntetnie, hogy története, ha egyszer ennek átadva leend, — csak dicsérőleg emlékezzék róla , ha az ellenzék e házban csak kevéssé — szinte mondani szeretnék — nagyon is kevéssé van képviselve, ezért a jobboldalnak annál inkább tisztába kell jönnie magával az iránt, hogy mindenekelőtt minden kérdésben elveket kell képviselnie. Hol az elveket híven vallják s bölcsen érvényre emelik, ott minden egyéb kezünkbe hull s az ép érdekek nem lesznek elhanyagolva. Az második kamra — erre nem tekinthetnénk aggodalom nélkül, ha a félelem osztályrészünk lenne. A jobboldal különböző tagjai, köztük nagy talentumú s világos belátású férfiak, visszavonultak , bizonyosan nem ok nélkül, de a veszteség igen nagy. Erre nézve tekintettel a bekövetkező utólagos választásokra, nem tehetjük, hogy azon hanyagságra ne utaljunk, melyet csak igen gyakran épen a conservativ párt részén találunk. Az utóválasztásokat tehetségig jelentékeny tehetségű férfiakra kell irányoznunk , mert teljességgel nem elégséges, csupán jó férfiakat hozni a kamrába; olyakra van ott szükség, kik tant adni tudnak. Mi ennélfogva felszólítjuk a választókat, hogy ne akaratoskodjanak abban, miszerint követük épen kerületükből való legyen. Ha van ott képes emberük, ám válaszszák meg, de különben itt is áll azon szabály, hogy a legjobb ellensége a jónak, s egy erélyes és tehetséges követ többet hat, mint ötven más s fénye a választókerületre sugárzik vissza. Még egy megjegyzést. A második kamrában sok megyei tanácsos van. Ezek ugyan rendes képviselői kerületüknek, de vájjon a par- 1 a menti szószéken is- e, ez még nagyon kétséges. Különben ha a megyei tanácsosok 4—6 hónapot töltenek Berlinben, kinek tanácsával éljenek addig a megyék ? Azonfölül a közelgő tél szükségei is megkívánják a megyei tanácsos otthonlétét Mindennek megvan a maga ideje, s minden időnek a maga feladata.“ Távirati sürgönyök. London, oct. 29. A bécsi békés tudósítások élénkséget öntöttek a börzébe. Páris, oct. 29. (regg.) Az Irakcsánál esemény híre, melyet a bukaresti franczia consul jelentett kormányának, tegnap az árfolyamokban csekély csökkenést okozott Úgy hiszik, hogy az orosz flottilla a folyamon fölfelé evezett. — Az ellenségeskedéseknek egy újabb válasznak Sz.-Pétervárból megérkezéséig elhalasztása kedvezően hatott a rente-okra. Berlin, oct. 29. A Prokesch-Osten Frankfurtba tegnap estre elutazott. Stuttgart, oct. 28 Napoleon hg. ide érkezett, s nagy megelőzéssel fogadtatott. Turin, oct. 27. Következő új senatorok neveztettek ki: M. d’ Azeglio, Ancifredi, V. Borromeo, Casati, Gantieri, Roncalli, Rossi, Marquese Sauli és Sella Több városokból Cavour grófhoz bizalmi feliratok intéztettek. Genuában közelebb Orsini, Fontana, Pasini és Alessandrini menekültek elfogattak, s Villafranca várba vitettek. Turin, oct. 38. Bra-ban a néptömeg 22én egy Turinba szánt gabnaszállításnak, mely állítólag Cavour számára történendett volna, ellenszegült ; a távirda utján odaszólitott csapatok a rendet ismét helyreállították. Salzana tartományban a nemzetőrség feloszlattatott. A „Budapesti Hírlap“ szerkesztőségéhez tegnap hétfőn délután 5 óra 32 perczkor következő távirati magán tudósítás érkezett. Bécs, oct. 31. (d. u.5 óra 15 perczkor.) Az „Oest. Corresp.“ jelenti, hogy a török hadsereg egy része Kalafatnál, (mely oláh földön Widdinnel átellenben fekszik) a Dunán átkelt. Bécsi börze oct. 31-töl. Státus kötelezvény 5% • . • 91% dto 4% . . 81% dto 4 . . — 1839—ki sorsjegyek 350 ftos . . 133% 1834-ki „ 500 . . . . — Bankrészvény darabja . 1293 Éjszaka vaspálya 1000 fros . . 3240 Bécs-Gloggnitzi 500 frtos . . . — Dunagőzhajózási részvény . . . 618 Amsterdam 100 tallér . . — Augsburg ................................... . . 114 Hamburg 100 tallérért boc. . •84‘A London 1 ft sterlingért . . 11,4 Bécs, oct. 29. Agio: arany 18 ezüst 131/* A mai siámhoz fény melléklet van csatolva.