Budapesti Hírlap, 1853. november (257-281. szám)
1853-11-25 / 277. szám
Pest, Péntek1. Megjelenik e Up , hátfít s a főbb ünnepek útjal napokat kivive , mindennap reggel. Kififizetési díj : Vidékre : félévre : 10 frt., évnegyedre: 5 fr. 20 kr. A „Napi Tudósító1"-val együtt : félévre 12 frt, évnegyedre 6 frt 30 kr. Helyben : félévre: 8 frt., évnegyedre: 4 frt. A „Napi Tudósitó“-val együtt: félévre 10 frt, évnegyedre: 5 frt. — A hirdetések ötször hasíbzott sorinak egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr, számíttatik. — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni — helyben a lapkiadó hivataliban, Lukács L észárg könyvnyomdájában Országút Kunewalderházban , vagy a szerkesztőségnél ugyanott 2-dik emeletben, vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Az előfizetést tartalmazó levelek a czím, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz vagy szerkesztőséghez utasítandók. BUDAPESTI HÍRLAP Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. A „Budapesti Hírlap “ és „Napi Tudósítódra nov. 1-től decemb. végéig, két havi előfizetés elfogadtatik. A. ) A „Budapesti Hírlap“ és „Napi Tudósító“ együtt: Helyben Budapesten (házhoz küldéssel) két hónapra 3 pírt. 30 — Vidékre (postán) két hónapra 4 pírt 30 kr. B. ) A „Budapesti Hírlap“ csak magára: Helyben Budapesten (házhoz küldéssel) két hónapra 2 pírt. 50 kr. Vidékre (postán) két hónapra 3 pírt 30 kr. HIVATALOS RÉSZ. Az igazságügyi és k. ministerium f. hó 14kén 18905 és 18685. sz. a.,továbbá f. hó 15-kén 17584 és f. hó 17-kén 18804. sz. a. kelt rendelete értelmében utólagosan az ügyvédség folytatására ideiglenesen következő egyének hatalmaztalak fel: 1. A debreczeni főtörvényszéki kerületben, hivatali székhely Székelyhidon : Armios Bálint. Aradon : Boross József, Varjassy Vranovits József. Szathmárban : Koroknay Károly. A soproni főtörvényszéki kerületben, hiv. székhely Győrött: Szubovics János, Zmeskal József. Sopronban: Bachich Pál. Szombathelyen : Beke József. Zalaegerszegen : Birovics Károly. Pécsett: Fábry Othmár, Festi Raimund, Orbán István, Sey Lajos és Szemetics Ferencz. Szekszárdon: Tóth István. Székesfehérvárott: Szalay Károly. 3. A pesti főtörvényszéki kerületben, hiv. székhelylyel Pesten: Ágoston József. A kereskedelmi ministeriumnak 1853-diki October 3-kán kelt kibocsátványa,) a budai helytartósági osztályhoz, mely által Pest, Buda és Ó-Buda városokban a házaló kereskedés üzlete tiltatik. A budai helytartósági osztály által előterjesztett különös viszonyok tekintetbe vételével, a kereskedelmi ministérium fölhíva érzi magát, a belügyministériummal és a legfőbb rendőri hatósággal egyetértőleg , Pest, Buda és Ó-Buda városokban a házaló kereskedés üzletét, a birodalom némely vidékeibeli lakosok részére a házalási törvény 17. §-ban engedett kivételes kedvezmény fentartása mellett, 1853. december 4 -jétől fogva eltiltani. Azon házalóknak azonban, kik már az említett városokra nézve különösen kiadott házalási engedélyekkel ellátvák, kivételesen megengedtetik, hogy azon idő elteltéig, melyre még házalási engedélyük szól, ott a házaló kereskedést folytathassák. Baumgartner s. k. A cs. kir. magyarországi pénzügyi igazgatóság Schnitzer János írnokot, a marmarosi cs. kir. kincstári igazgatóságnál kiadóvá kinevezte. A magyarországi cs. k. pénzügyi igazgatóság a II. oszt. beszedői állomásra a nagyváradi cs. k adóhivatalnál Komlósy Leopold I. oszt. cs. k. adóhivatali tisztet Nagyváradon kinevezte. NEMHIVATALOS RÉSZ. PEST, nov. 24. i. b. Földkönyvezés és tagosítás V. Még azt felfogjuk, ha valaki régi kényelem s csökönős mozdulatlansághoz szokva, a munka terhei s fáradalmai miatt iszonyodik valamely javítástól ; de midőn kárhozatos önzésből, vagy vakon táplált balvélemény nyomán elvből látunk harczolni üdvös reformok ellen, — ilyenkor mindig sajgó kebellel gondolunk a rosz nevelésre, mely legtöbb esetben kútfeje az ily sajnálatos társadalmi hiányoknak. *) Birod. törv.lap 1853. oct. ildiki LXIV. db 194. sz. 277. Fájdalom, daczára annyi felvilágosításnak, nem hiányoznak még folyvást mind a földkönyvezésnek mind a tagosításnak ellenei mind a három fönemlitett osztályból; de míg a lelki vakság e kifolyását a földkönyvezésnél a kötelező rendelet legnagyobbrészt meggyógyította, a tagosítást illetőleg azt még sok helyütt korlátlan befolyást gyakorolni látjuk. És mind az önzésnek, mind a balelvnek meg vannak a maga támokai. Amott a félelem működik, hogy a szomszédtól, vagy a közösből eltulajdonított részecskék az igazi tulajdonosra visszaszállnak, — vagy hogy aránytalan számú marháikat a járandó kis részen nem fogják kitarthatni ; — emitt az új alapra fektetendő gazdálkodás költséges voltával, a tagosítandó földek igazságos elosztásának nehézségével, a váltógazdaságnak netán jutandó nagy terjedelmű so,vány földeknél alkalmazhatlanságával, s végre azzal rémítik önmagukat, hogy az elemi csapások súlyosabban érhetik a birtokot egy tagban , mint a szétszórt részleteknél. Elégnek tartjuk ez aggodalmak erejét itt — mert nem is feladatunk bővebb megcáfolásukba bocsátkozni — röviden önmagukkal megtörni. Az új gazdálkodási rendszerre fordított beruházásokat tízszeresen visszapótolja a födbirtoknak ez által emelt jövedelmezési képessége. — épen a most uralkodó aránytalanságokat a föld leirásánál annak minőségét illetőleg megszünteti s orvosolja a tagosítás, s az osztoztató orgánumok igazságától várni lehet, hogy azok minden tekintetek számbavételével semmiesetre nem méltánytalanabbak a véletlen vakesetnél, mely eddig e legtöbb birtok határainak kútfeje volt. A váltógazdaságra nézve felhozott nehézgeffitt Bloszics)“' azon jó tanács, hogy Riki a mennyi földet e czélra önmegerőltetés nélkül használni képes, annyit miveljen önmaga, ■— a többire nézve alkalmazzon czélszerü haszonbérrendszert. Akiknek a tagosítás után az igazságos kis mérték jut ki, s máson tovább elélni nem lesz alkalmuk, azok vagy tegyék csekély birtokukat alapjául egy bérgazdaságnak, melyből becsületesen kiélhetnek, vagy azt egyébként hasznukra fordítva, munkásságukat a polgári szorgalom más ágaiban szenteljék a köz és önmaguk javának. Végre az elemi csapások ellen, melyek egy — főleg kisebb határban ritkán szoktak egyes részeiét megkímélni, mindenkorra nézve legcsalhatlanabb óvszer — a biztosítás. Eddig is nagy hiánya volt az gazdálkodásunknak , hogy földeinket az elemi részek ellen biztosítani elmulasztottuk , de az új rendszernél mindinkább elevenebb színekben tűnik föl e jótékony intézmény szükségessége, minek elhanyagolása érzékenyen szokta magát a szerencsétlenség eseteiben meg-oszülni. Azonban elhallgatva mindazokat, miket föntebb vázoltunk, minden lehető ellenvetés leghatalmasb legyőzőjéül mutatja be magát a naponkénti tapasztalás, melyet mostanig a múlt birtok- és gazdasági rendszer még sehol meg nem cáfolt. A tapasztalat e tanulságát tartván szem eőtt, igyekeztünk előbbi czikkünkben a tagosítás előnyeit a leggyakorlatibb szempontokból feltüntetni. Hasonló irányban cáfoltuk meg itt az ellenvetéseket. Ha valakinek netán még több s más aggodalmai lennének, hozza fel azokat a nyilvánosságra, az elfogulatlan vitatás bizonyosan eloszlatana minden kétséget egy oly ügyről, melynek a közérdeknél fogva semmiféle árnyszínben maradni nem szabad. Jóllehet nehezen hiszszük, hogy valaki új kétségeket tudna felhozni ott, hol a régiebbek sincsenek indokolva, s hol az élet fris virulata mosolyogva dönti meg a holt nézetet. Mindezek után komoly hazafiús jószándékkal fordulván mindenrendű földbirtokosokhoz, kik a tagosítás üdvös következményeit még nem élvezik, szabadjon őket önjavuk és a közérdek tekintetéből, az elősorolt nyomós indokok alapján, a tagosítás és ezzel együtt járó birtokszabályozás munkájára figyelmeztetnünk. Már maga e szó szabályozás, eléggé megfejtheti a kérdéses munka hasznosságát és szükségességét, mit a részint e szabályozásra vonatkozó mart. 2-kai legfelsőbb nyíltparancs szelleme hathatósan erősít. Mint halljuk, s az erdélyi magyar lapból következtethetjük, e kis országban örvendetes jelei tűntek föl legújabban a birtokrendezési s illetőleg tagosítási törekvésnek; — valóban nem vanék hanyagságunkat eltakarni, ha mig előjutünk — Austriában, hol a birtok már példásan szabályozva van ,s mögöttünk —Erdélyben, hol az rendeztetni készül, itt közepest mi maradnánk ebben is hátra. Azon néhány példát, melyek e részben mostanig Magyarországból felmutathatók, csak is dicséretes példáknak nevezhetni — utánzásul a többi birtokosok számára. Önként és barátságos uton létesítsük tehát ma azt, minek elvégzésére tán már holnap az idő és törvény kényszeritend, s minek elmulasztását kétszeresen fogjuk érezni. Egyik oldalon a földkönyvezés, a másikon a tagosítás, — e két jelszó — testté válva uj erőt, életet adand hazánknak. Levelezések. Bécs, nov. 22. III. Nem lehet tagadni, azon eszme is, mely szerint Konstantinápoly birtoka csaknem világra kiható uralkodás kulcsa gyanánt tekintetik, hibás felfogáson alapul, de azért mégis mint előítéletből folyó rögeszme, nagy és a közügyekbe mélyen bevágó hatást gyakorol. Stambul birtokának fontossága a török porta integritását és önállását tárgyazó, sokat emlegetett s európai érvényességre emelkedett úgy mondható politikai hitágazat kifolyása. Mennyiben helyes, mennyiben válik a kereszténység dicséretére a félhold uralkodásának fenntartását az üdvözitő szent kereszt felett, a föld három legszebb tartományaiban s még a szent földön is, hol az emberi nem megváltója v'tt' . . .v mUUVv Vjmuwuw ^ szólva európai érdekké tenni, ezt vitatni ide nem tartozik, de annyit szabad tán nyilvánitni, hogy ez annál sajnosabb jelenség, mivel egy oly minden tekintetben első rangú hatalmasságnak mondható állam, mint a porta, miután annyira öszveroskadt, hogy szinte csupán idegen támogatás által állhat fel, s így életképességgel nem bír, csak az európai diplomatia gondjait szaporítja, s mint épen jelenleg is,bajosan megoldható bonyolódásokat idéz elő. És ez, ami az orosz-török ügy valódi nehézségét képezi, korántsem netalán az orosz udvarnak Stambul birtokára vágyása. Stambul fekvése egy zárt tengernél, eléggé mutatja, ha a história nem bizonyítná is, hogy e főváros oly kiváló s tán világon uralkodó hatalmat és befolyást vagy roppant kereskedési előnyöket biztosító fontossággal épen nem bír, s mellőzve most más szempontokat, az angolra nézve is, p. o. Egyiptom leírása sokkal inkább életkérdés, mint a Stambulé. Azok is nem kis tévedésben vannak, kik azon közelebbről sokat emlegetett tervnek hitelt adnak, hogy Oroszország Anglia keletindiai birtokát fenyegetné, s ezért Középázsiában terjeszkedni akaró szándékot forralna. Egy hadseregnek, s mind annak, mi ahoz tartozik, a középázsiai vad és bárdolatlan népek kezében levő földeken keresztül az Indusig szállítása, oly képtelen vállalat volna, mit megkísérteni egy oly okos és előrenéző kormánynak, milyen az orosz, eszébe sem jut. S azon hatalom, mely az Indus és Ganges között fekvő, egész Európánál nem sokkal kisebb roppant föld birtokában van, mely már hátulsó Indiában is hóditólag fellépett — bizonyosan meg tudná magát egy ily nem sok számítással történendő megtámadás ellen védeni. De minek fűzzük e balfogalmak és tévedő nézetek sorozatát tovább is, midőn a Duna partján jelenleg harsogó ágyumorajok daczára, az európai béke fentartásának más és sokkal biztosabb zálogaira utalhatunk. Ezek Miklós császárnak magasztos és ismeretes leyális gondolkozása, valamint szentsége az iránt adott szavának, hogy hódítani s terjeszkedni nem akar, az európai pentarchia vagy öt főhatalom érdek-solidaritása a közbéke és törvényes rendnek háborítatlanul fentartásában, éi szoros kapcsolatban áll a népek anyagi jólétével s ebben egyik főkezességét találja, végre a keleti kérdésben legközelebbről érdekelt austriai császári udvar jog és törvény tisztelő,loyális s általános méltánylásban részesülő politikája, mint szintén tekintélye és hatalmának annál többet nyerne és jelentékenyebb súlya, mivel e birodalom természeti fekvésénél és szomszédságánál fogva a keleti ügyben döntő befolyásra van hiva. Végre azon emberbarátok engedelmével, kik a török név iránti rokonszenvet most úgy szólva erkölcsi kötelességnek tekintik, megjegyezzük, hogy az oltenizzai csetepaté daczára is — a porta gyengesége egyik főtámasza a békének s biztositéka a háború tovább nem terjedésének. Ha nem is akarunk visszatekinteni azon rég elmúlt szár’zadra, midőn hóditó és vitéz szultánoktól vezetett s Európát fenyegető roppant török sergeket maroknyi magyar erő legyőzött, s a hatalom, erő, dicsőség polczán álló török hatalmat fékezni és korlátolni tudta, csak húsz évnyi időszakasz történeteit állítsuk szemünk elé. Tudjuk, hogy egyiptomi alkirály a híres Mehemed-Ali két versen megingatta és szinte halomra döntötte nem nagy számú és hadban nem igen gyakorolt seregével a török birodalmat, hogy fia Ibrahim pasha dec. 21-kén 1832-ben Konieh mellett a jelenleg ünnepelt külügyminister Reshid pashától vezérelt török serget teljesen szétverte, már Smyrna közelébe nyomult és európai beavatkozás és orosz sergeknek Stambul alá érkezése nékül a porta sorsának ura lett volna, hogy néhány év múlva hasonlag Ibrahim jun.24-n 1839. Nézic mellett újra döntő csatát nyert, s akkor is európai beavatkozás, jelesen az egyesült angol és austriai flották segitsége mentette meg a portát s tartotta fen annak éltét. Ily adatok elég világosan szólnak, s minden további commentárt szükségfelettivé tesznek, úgy is a roszindulaton alapuló téveszméket és csalfa nézeteket, ha valami, csak a tények meg nem czáfolható logikája képes helyreigazitni. Pária, nov. 20. —S— Vájjon a törököknek visszavonulását a Dunán azok megveretése megelőzte-e vagy A kormány és,gTMrátii,a.Bárktönnen erejét megfeszíti, hogy a dolgok fejlődését a törököknek lehetőleg kedvező alakban adják elő, s a ministeri lapok, valamint a követség által értesített levelezői bizonyos német és belga lapoknak egyhangúlag azt beszélik, mikép a törökök visszavonulása önkénytes volt. A „Moniteur“ azonban megvallja ma, hogy a törökök Kalarash-t és Dzsurdzsevet is odahagyták. Már föltéve, hogy a törökök nem megveretés folytán vonultak vissza, ez mégis a tény politikai horderején semmit sem változtat, melynek közvetlen következése az ellenségeskedések félbeszakadása lesz. Mert azt alig várhatni, hogy az oroszok most elleneiket a Dunán át is kövessék, valamint másrészt az Osten-Sacken hadtest megérkezése után nem lenne tanácsos a törököknek a Dunán átkelést újból megkísérteni. Szóval a folyam ismét elválasztja a két ellent, s a diplomatia sietend, e tényleges fegyvernyugvást új alkudozások megkezdésére használni. A börze így fogja fel a dolgokat, s ha az árfolyamok emelkedése nem mutatkozott is tegnap valami tetemesnek, ez részint azon bizonyosan alaptalan hirnek tulajdonítandó, miszerint a császár személye ellen merénylet követtetett volna el, minek folytán Fontainebleauban öt egyén befogatott, részint börzeüzéreink azon ijedtségéből magyarázható, melyet azon tudósítás támasztott bennük, hogy Konstantinápolyban a franczia hajóhadnak a török fővárostól Odessáig és Trapezuntig élelmezése iránt árlejtés rendeltetett. Azonban kezdik átlátni, hogy ez valóban csak igazgatási rendszabály, és hogy Hamelin admirál alig fog az orosz partoktól kívánni élelmi szállítmányokat, ha azokat ellenségkép meg akarja látogatni. A londoni franczia követ több nap óta Fontainebleauban van. Walewsky ez útja kétségen kívül összefügg a császárnak Windsorban teendő látogatásával. írtam, hogy erre nézve a franczia követnek szóbeli közlést tettek. Azóta ennek híre Parisban is elterjedt, s mindennemű commentárokra s egyéb hírekre is adott alkalmat, milyen p. az, hogy az angol királynő ezt nyilatkoztatá ki: „Mint alkotmányos királynő mindig hallgatni fogok ministereim tanácsára, még oly dolgokban is, melyek személyes érzelmeimmel ellenkeznek.“ Ez III. Napóleonra nézve nem igen lenne hízelgő. Mások állítják, mikép Windsorban a császárt békésebb politikára remélik téríthetni, de állítanak még sok egyebet is. Mihelyt valami ténylegest tudandok, tüstént megírom; egyelőre csak annyit tudok, hogy azon személyek, kik a császár körül vannak, tegnap azt állították, miképp nem fog Londonba menni. De a keleti kérdés és a mellett, mi azzal egybefügg, ne feledjük az élelmiszerek kérdését. November 25-én 1583.