Budapesti Hírlap, 1853. december (282-306. szám)
1853-12-01 / 282. szám
ság közös érdeke hozatik föl, mert a sütők csak ez által képesíttetnek nagyobb liszttartalék beszerzésére, mire pénz s elegendő hitelintézetek híján nem lennének képesek. Miért nem fordul a czéh a nemzeti bankhoz ? — mert, hogyha ez előlegezné is ez öszveget, attól kamatot kellene fizetni, a czéh pedig kamat nélkül óhajtja azt elnyerni, hogy ezáltal is képesebb legyen a kenyeret olcsóbban adni. Itt tehát két kérdés támad: mi jognál fogva kívánhatni e segélyezést a közpénztárból? és várjon hogyha az megadatik, csakugyan olcsóbb kenyérhez jutandó a nagyközönség ? Világos — hogy ha ez utóbbi bebizonyítható — az első kérdés azonnal megszűnik , s a közönség közérdeke eléggé hathatós ok a közpénztárt ezen előlegezésre elhatározni. Adott-e ez iránt a czéh kezességet? nem tudjuk; de azon esetre, hogyha — min nem kétkedünk — a czéh egyéb nagy városokban is utánzásra találna — az ebbeli biztosítékot nélkülözhetlen föltételnek tartjuk; ha a czéh ily biztosítékot nem ad, vagy a dolog természete szerint nem adhat, akkor meg van engedve azon sejtelmünk, miszerint a czéh a községtől kamat nélkül kapott pénzzel be fog vásárolni, míg jutányosan lehet, liszttartalékot, de egy polturával sem adandja olcsóbban a szükség idején a kenyeret , mint adni fogná különben; azaz, jó üzletet teend saját zsebe számára, többet nyerend mint amúgy nyerni fogna. Igen találólag tévé egy itteni lap azon észrevételt, melyet egyéb községtanácsok is szivükre vehetnek, hogy: „ha a község és tiszti tanács oly jól tudja, hány pékre van a városnak szüksége, mily áron adhatják ezek a kenyeret, stb. akkor renden van, hogy ily kivételes viszonyok közt pénzt is teremtsen elő azon mesterség támogatására, melyre oly lényeges befolyást gyakorol.“ Mint a dolog természetében fekszik, s magunk is több ízben emlegetők — a helyi hatóságok nem ritkán a czédrendszer s mindennemű korlátolások szószólói s védői, s ha rendkívüli körülmények állanak elő, mint most az élelmiszerek általános drágulása, csakhamar kifogy elmességük valamely expediens kitalálásában! Semmi kétség, hogy a sütő üzlet szabadsága mellett rendesen olcsóbb kenyeret fognánk enni, de az is kétségtelen, hogy ha az utolsó perezben, „in der zwölften Stunde“ a szabadság kimondatik is -is eredménytelen marad, mert a kenyérsütéshez, mint más foglalkozáshoz is, előkészületek kellenek, s a fővárost környező faluk, melyek azon szabadságnak bizonynyal üdvös hasznát veendették, nem fognak azonnal a kenyérsütéshez foghatni, miután más eddig szabadon állt üzlettel, p. o. telárulással stb. járulnak a város élelmezéséhez, arra vannak fölszerelve, ahhoz értenek. — De kizárólag - a vádat mégis igaztalan, s ebből a czéh javára okoskodni ki valami előnyt, még igaztalanabb; — mert hisz a czéh nem kényszerittetik czéhbeli szabadalmai élvezetére, ő maga védi, óhajtja, ápolja azokat; a czéh maga legerélyesebben ellenzi tagjai számának szaporítását, üzlete szabadabb mozgását; — ha ilyesmi szándékoltatok — csak ő jaj dúl föl, tehát tegyen ki magáért, mutassa meg, hogy a czéh intézete csakugyan hasznos, s a közönség szükségeinek megfelelni képes ! Berlin, nov. 26. Kamráink egybegyülése küszöbön van, s a követek legnagyobb része már megérkezett. Az alsó és főkép a felső házi bizomány-letevések oly számosan fordultak elő, hogy valóban egész komolyan kételkedni lehet abban, vájjon ez utóbbi teljes számmal fog-e egybe gyűlni, azaz: képes lesz-e csak elnököt is választani ? és ez csak is úgy volt lehetséges, hogy a belügyminiszer a pótló választásokat rendkívül siettette. Most tehát már némi bizonyossággal mondhatni, hogy a felső mint az alsóház már holnap határozatképes lesz, s ennélfogva illető elnökeik megválasztásához foghat. A .Pr. Wochb, a Bethman-Hollweg párt lapjának ellenzéke, mely most kezd kétségeket emelni az iránt, vájjon az első kamra jelen összealkotásában általában legálisan áll-e fen s alkotmányos testületet képeze?—teljesen képtelen s semmi egyéb,mint jogi boszantás, melyet a felsőházban bizonyosan egy követ sem fog szőnyegre hozni, s legfelebb a sajtóban fog egy ideig vitattatni. A porosz pakkamrát illető törvényben nyilván ki van mondva, hogy az eddigi első kamra fennáll mindaddig, míg a királyi rendelet által alakítandó parikamra életbe nem lép , ám a királyi rendelet még ekkorig nem adatott ki, tehát a régi első kamra még mindig jogilag és tényleg fenáll, — ez ellen egy jogi tekintély valóban legkevésbbé emelhet kifogásokat. Hogy a parliament szétoszlásakor senki sem is álmodta, mikép a pairek kinevezésére oly sokáig kellene várni, hogy legkevésbbé gondolt valaki arra, mikép ezen első kamra még egyszer össze fog jönni, mely csak alkotmányos fictiónál fogva még az 1852/3-as testület, minthogy kétharmada a bizományoknak letétetett: ez ugyan más részről egészen helyes és igaz — azonban az ilynemű „elvárások“ és „hiedelmek“ a jogi és törvényes tényálláson mit sem változtathatnak. A törvény sokkal világosabban szól és kézzelfoghatóbb, semhogy bármely magyarázatok az ellen valamit tehessenek. Végül egy jellemző anekdotával szolgálok, melyet mint szemtanú adhatok elő. Egy társaságban a bizomány-letevésekről lévén szó , kérdés létetett : „várjon ugyan N. N. miért tette le bizományát?“ Legfelsőbb törvényszékünk egy művelt és tisztelt tagja, ki egyszersmind követ, s mint hivatalnoknak mindennemű tekintetei vannak, mielőtt bizományát letenné, nevetve válaszolá: „ez különös kérdés; oket legfelebb csak azoktól lehet kérdeni, kik még a parlamentben bennmaradnak; de valóban nem azoktól, kik kilépnek, még pedig oly gyorsan, mint lehet.“ Ez mindannyi mennykőcsapás a „Kreutzig“ ellen, mely végre át fogja látni, hogy az alkotmány védelmezése, mely csak az ő pártjának ad jogokat, csak is az ő kis párttöredékének áll érdekében, s a nemzet nagy többsége félig nevetve, félig örvendezve látná annak összeomlását. Mai számában maga is kinyilatkoztatja, mikép a keresztes vitézek oly kevéssé bíznak önerejükben, hogy saját pártja kebléből már több százalék emelkedtek, miszerint Schwerinnek elnökké választatására törekedjék, mert egy jobboldali jelölt megválasztatását úgy sem lehet keresztülvinni. Rozsnyó, nov. 23. mnt, ez intézeteknek a kor szükségeihez alkalmazott átalakítását a magas kormány is czélba vette. Még nem tudjuk ugyan, egészben véve mily eljárást fog e tekintetben követni a magas kormány, de az már tudva van, hogy az elemi és népiskolákban csak azon tankönyveket lehet ezután használni, melyek a m.korm. által helybenhagyattak. E szerint a régi slendrián munkák és elavult kézikönyvek kimaradnak néptanodáinkból, és ez igen helyesen fog történni. —A hazai protestantismus, mely mindenkor- s czélszerű javításoknak természetes barátja, előre is örvend az új intézkedéseknek, melyek az eddig e részben fennálló visszaéléseket megszüntetik. Azonban másfelül azon reménység táplál, mikép a magas kormány a felekezeti szükségek és igények figyelembevételével fogja ez intézkedéseket tenni, azért nem fognak minden felekezetek elemi és néptanodáiba ugyanazon tartalmú s belirányú tankönyvek rendeltetni. S e tekintetben, mint halljuk, a superintendentiák administrátorai véleményadás végett már fel is szólíttattak. ..Leginkább pedig az olvasó vagy úgy nevezett Ábéczés könyvek, vallás, földrajz-történet volnának azon tankönyvek, melyeknek szerkesztését a protestáns egyház felsőbb helybenhagyás mellett magának fentartani kívánná. Vidékünk protestánsai óhajtanák, ha a superintendentia,vagy egyes esperességek szakértő, tudományos férfiakat neveznének ki, akik e tankönyveket kidolgoznák , melyek aztán egy tudósokból alakult bizottmány által megbírálva, ha czélszerűeknek találtatnának, az ő Felsége legmagasb fő felügyeleti jogához alkalmazva a magas kormány elé lennének megerősítés végett felterjesztendők, s a kormány bélyegével ellátandók. A többi tankönyvekre nézve semmi észrevétel nem foroghat fen. Az uj tanodai évet év, félgymnasiumunk szokott erélylyel kezdte meg. A szomszéd Rimaszombatban szervezett gymnasium úgy látszik semmi hatással sem volt a tanulók számára nézve, miután az, mint a múlt évben is, a másfél százat túlhaladja, mi jelen körülmények közt nem épen megvetendő szám. T. szerkesztő úrnak köszönetünket szavazzuk, hogy becses lapja számára uj betűket eszközölt ki. E szemeinknek kedves figyelem a lap méltányoltatását nem kevésbbé fogja vidékünkön is előmozdítni. Sajnos érzést keltött fel keblünkben, Garay János koszorús költőnk halála. Azt mondják: a költő egész élete szenvedés; az övé kétszeresen az volt. Szíves részvéttel sóhajtjuk a kiszenvedett jeles férfiú sirja fölé mi is : béke lengjen hamvai fölött! Vajha közönségünk a korán elhunyt derék költő irányában iparkodnék kegyeletét tanusítani az által, hogy a most sajtó alatt levő összes műveit mentől több példányokban sietne megrendelni. Az ősz hozzánk is beköszönt. Bár termett elég, de minőségre silányabb a tavalyinál. Gyümölcsünk, különösen szilva sok. Olcsó lesz a pálinka, köznépünk e legveszélyesb mételye, de drága a burgonya, mert hallomás szerint e kenyérpótló élelem mindenfelé rothadni kezd. Nemrégiben Rozsnyón a város közepe táján egy malomban tűz ütött ki, s azt egészen elhamvasztotta, de czélszerű intézkedések következtében tovább nem harapódzhatott. Ez alkalommal tetemes mennyiségű liszt és gabona a lángok martaléka jön. Utainkon a vámot szedik. A nép szívesen fizet, mert tudja, hogy ezentúl az utak pontosan javíttatván , marháját nem csigázza úgy el a rész, után, mint a hajdani kiváltságos időben. A közbátorság jelenleg jó lábon áll vidékünkön, már rég nem hallottunk hírt említésre méltóbb kihágásról. Pesten, Mindenszentek napján az elhunyt kedvesek emlékének fris koszorúkkal áldoznak a rokonok, barátok, ismerősek. E napon én is kimentem vala temetőkertünkbe, de e kedden onnan koszorúkkal s guincekkel terhelve visszaérkezett, a legszomorúbb csapás érte. Boulogneban elveszte atyját, kinek irántai szeretete oly állandó s oly meleg volt. Ott állt ő megfosztva élete hű társától, magára hagyatva, s nem vola ezután pályájának más kisérője , mint önsugallata. Magányba vonult, hogy fájdalma kényeit háborutlanul önthesse ki. Magánya szélesité eszmekörét, mig ujjai gépezete által uj érzelmek fölfedezésére jött, a költészet, bölcsészet, és történettan remekműveit is fölnyitá. E folytonos olvasmányok, újra két év előtti rajongásaira vezették vissza. A legszigorúbb ájtatosságnak adta magát, de az irodalom nevezetesebb embereinek társasága, kik magányát fölkeresék, lassanként kivevék ködös eszmeköréből ; csak azon magas Spiritualismus maradt meg, melynek bélyegét minden műve magán hordja. Liszt visszafoglalá uralkodói székét a zongora mellett. Tehetsége csak ekkor tűnt fel teljes ragyogásában — s midőn 1835-ben újra megjelent, fényes ünnepélyekkel fogadtaték. Ő ellensúlyzó Paganini diadalait, e másik fantasticus varázsló genie-ét, kivonóját mintha a tündérek csarnokaiból rabolta volna el. Ő újrabeutazá Schweiczot, s 1836-ik év septemberéig mulatott eleniben. Ekkor Olaszország felé fordító szemeit, a melódiák hona felé. Megtapsoltatá magát Milanóban, aztán Bécsbe, s onnan Pestre utazott. Tudjuk, mi sensatiót, s koszorú költőnk lantján mi hatalmas dalt ébreszte föl. Ekkor történt a diszkard átadása is. Egyik előbbi levelemben leírtam, mennyire tengődnek, s mily gyenge lábon állanak,mint sok más helyen is, vidékünkön a nép- és elemi iskolák. Távol legyen tőlem, mintha levelem hatásának köszönném, hogy ez alkalommal, azon örvenhatos tudósítást kezdhetem az on. olvasó közönséggel , miszerint azon időtől fogva elemi iskoláink czélszerű szervezése mellett igen sok történt. Ezt nem igénylem, már csak azon okból sem, mivel nálunk is találtatnak a nevelés szent ügye mellett buzgó férfiak, kik, ha a körülmények engedik, a kellő javításokat már rég eszközölték volna. Jelesen pedig a rozsnyói evang.elemi iskolák czélszerűbb szervezése körül ez évben igen sok történt. A felsőbb és kisebb osztályú leánytanodák tantervezete korunk igényeihez képest szorosabban meghatároztatott s e tanterv szerinti oktatás a tanítóknak kötelességül tűzetett ki. Hiányzott továbbá az evang. felgymnasiumhoz egy előkészítő felsőbb elemi osztály. Ez is létre jött. Ezentúl a gymnasiumi első osztály tanulmányaira elegendő készülettel nem biró fiuk, kiknek nagyobb része eddig elő az osztályt rendesen ismételte, nem fognak felvétetni. Köszönet azon férfiaknak, kik korunk sürgető szükségeit helyesen felfogva e hiányokon segíteni iparkodtak. Kecsegtet a remény, hogy nem sokára vidékünk más elemi tanodáiról is hasonló módon fogok írhatni, annyival inkább, mivel a közhír sze-Ez idő után Liszt bámulatos tevékenységét fejte ki,— egy pillanatnyi szünete nem vala. Rubinivel Holland- és Belgiumot utazta be; aztán csupán Bellonival, mint titoknokával, Magyar-, Lengyel-, Orosz- és Oláhországon utazott át, — s Konstantinápolyban a szultán termeibe is bebocsáttaték. Mindenütt tiszteletekkel halmozák, s ajándékokkal terhelék. Miután Nápolyt, Rómát s Velenczét is meglátogatá, 1841-ben tért meg Párisba, hol először lépvén fel az olasz opera színpadán, ő volt első merész, ki minden zenekarkíséret nélkül mert játszani. A programm nyolcz darabot tartalmazott, — ez elég volt rendkívül nagyszámú közönség egybecsődítésére. A siker, a hatás mondhatatlan volt, s a bámulat határtalan. Öt előadására a színházban oly fényes és nagy közönség gyűlt öszve, mint csak kivételes nagy ünnepélyeken. Csaknem minden darabjait ismételnie kellett; többek közt „Ördög Róbert“ s „Magyar melódiák“-jai fantáziáit.Minden eredeti művet külalakra és hatásra nézve utánozhatlanoknak ismertettek el. Újra Németország felé indult, visszatértében a szász-weimari nagyherczeg föltartóztatá , s temploma zenéjének vezetésére birta. Itt mulat ő több évek óta, hol nincs más gondolata, foglalkozása, mint a művészet s nincs más társalgója mint korunk első rangú művészei. Mint biztos kútfőből tudni, drámai zeneműveken dolgozik, melyek őt nem sokára újabb dicsfényben fogják előtüntetni. Ő volt kezdeményezője azon nagyszerű s a zenészet tiszteletére tartott ünnepélyeknek, melyek egész Németországot mozgásba hozták. Ő volt alapítója Beethoven emlékszobrának, azon testvér emlékére, ki minden időkor legnagyobb symphonistája volt. Mint virtuóz Liszt versenytárs nélkül áll. Ragyogó szelleme és ritka tehetségei könnyen feledtethetik azon túlságokat, melyeket benne megróttak. De nemcsak zeneművei kivitelében tűnik ki : Bach, Haendl, Mozart, Beethoven és Chopinnek soha nem volt senki ékesszólóbb magyarázója, mint ő. Chopinre, a francziák ez annyira kedvelt zongora-költőjére, egy mély bámulattal, eredeti és bájoló irálylyal szerzett egész könyvet irt. Ő soha sem volt féltékeny más geniek irányában. Mi szép s követésre méltó példa azon irigység hatalma alatt álló művészeknek , kik mindent meg akarnának dönteni, mi körükben áll, s kik nem tűrhetik, hogy övék mellett más emlékszobrok is álljanak! Chopinre írt jellemzése e nemben remeknek mondható. Azon zeneművészről is írt, ki jelenleg Németországon általános és heves polémiák tárgya — Wagner Richardról. — Ez utóbbi egészen eltér azon tört úttól, melyen az eddigi drámai zeneszerzők jártak. Liszt Ferencz egész kötetet írt róla, s nem keveset ten arra, hogy e szerző hírt s nevet szerezzen magának. Liszt a legutóbbi hetekben Párisba utazott, megvizsgálandó azon hangszert, mely számát készítteték, s az ígért napra készen volt. Annak szerkezetét bámulatosnak találá. Az nem egy, hanem három egymás föl helyezett zongora, mely képessé teszi a művész hogy egész zenekarral versenyezhessen. A zongora kulcsai a más kettőé fölött túlnyomón uralkodnak. A fuvola, hautbois, hegedű, violence hangjai egybeolvadnak a zongorahangokkal, pedig a legkellemesebb, legérdekesebb s leghatályosabb s változatosabb módon. A zongorás ki komolyan fogja e szép találmány gépezet tanulmányozni, csupa két kezével kimondhatatlan hatást idézhetend elő.Jo inden megvan benne: az orgona, az emberi hang, a fúvó és hun hangszerek. E bámulatos találmány Alexandre uras szerencséjét s hírnevét alapitandja meg. A tudó és merész készítő költségei, czélja elérésére rendkivül nagyok lehetnek; de ezeket a siker megtéritendi, s azon nap, melyen Liszt zenészeti szelemének ez újabb tolmácsával a közönség elé újra megjelenend, — e nemben talán egy újas átalakulás aeráját kezdendi meg. Az egész zenész-világ nagyon megéri Liszt visszavonulását, — s visszaóhajtja őt. Ő nagyhoz fogott, — s ha tervét sikerét vetendi, bizton remélhetjük, hogy az fényt és teljes leend. 1574 -es szokást Rozsnyón nem találtam fel. Egyedül jártam a sirok közt, s először vettem közelebbről szemügyre a rozsnyói temetőt. Fekvése igen szép, csak gondos kéz kellene s nehány fasor bele, vetekednék a pesti temetőkkel. De úgy látszik, hogy e rokonunk s kedveseink nyugvó helyére igen csekély gond fordittatik. A falak, melyekkel körülvéve van, roskadoznak, azok kijavításáról szó sincs. Különös az is, hogy roppant nagyságú vaskapuja többnyire zárva van, míg a falakon több helyen belefuthatni. Szükséges volna a kijavítás, csak azért is, mivel ez egyedüli mód, a siremlékek némely vandal kezek általi romboltatásának megakadályoztatására. ~r 1. 1. Napi események. (Fővárosi és vidéki napló.) Dec. 1. * A posta és vasúti tisztviselők és szolgák hivatali biztosítékának letételét illetőleg Magyarországban , annak egykori melléktartományaiban s Erdélyben, a cseh pénzügyministérium elrendelte, miszerint a cautió jelzálogi biztosítása, további utasításig nincs megengedve. Ellenben az helybenhagyatott, hogy a cautiók legalább 3 kamatos államkötelezényekben név becs szerint, azon hivatalnokok s szolgák által tehetők le, kik azon időpontban, melyben a hivatali biztosítékot le kell fizetniük, már a nevezett koronaországokban vannak. Ha egy tisztviselő vagy szolga hivataloskodása alatt Magyarországban, vagy egyikében volt melléktartományainak , vagy Erdélyben egy hivatalos helyet kap, melyre nézve a biztosítékot fel kell emelnie, jogosítva van, a Cautió többi részét is a nevezett állampapírokban lefizetni.Tisztviselők és szolgáknak, kik Magyarországon, annak előbbi melléktartományain, vagy Erdélyen kivül alkalmazvák, s ott biztosításukat készpénzben, vagy hypotheka utján már letették, s a nevezett országok egyikébe áttétetnek. 1853-ik dec. l-jétől kezdve nincs többé megengedve, kész, vagy hypothekalis biztosítékukat állampapírokért fölcserélni. Ha egy tisztviselő, vagy szolga Magyarországból vagy volt melléktartományai egyikéből s Erdélyből egy más koronaországba tétetik át,egész hivatali cautióját, az 1837-ki febr. 18. legfelsőbb határozat folytán, a mennyiben még meg nem történt volna, kész pengő pénzben letenni, vagy jelzálogilag biztosítani tartozik. * Hornból nov. 25-ről Írják : Félév óta e megyében lényeges változások történtek, s különösen székhelyén Ipolyságban, honnan a megye törvényszéket máshová teszik át. A postaház lebontatik és más helyre jő. Eddig csak igen kevés dohányt hoztak a nagy raktárba, miután a dohány az idén átalában roszabbul fizetett. Robicsek út Pestről, ki Coburg-Gotha herczeg nagyobb uradalmait Honthban, a Sz.-antali kastély kivételével társaságban haszonbérbe vette, néhány helyet mintagazdaságokat állíttat, s Szalatnya fürdőhely lesz íó központ* A. Szalatnyával sarmazédos Steinlein-Hellenbach, Szemeréden egy csodaszép mintagazdasággal bir, mely közvetlen igazgatása alatt áll A téli vetések gyönyörűek; kolompár, hüvelye vetemény, gyümölcs és bor mindenütt szépen termett ; a drágaság mégis igen érezhető, noha a kormány hatóságai által minden uzsoráskodó visszaéléseket korlátozni igyekszik. (Közbirodalmi napló.) Bécs, nov. 2. O cs. kir. Apostoli Felsége egy osztályfőnöki állomásnak a legfelsőb rendőrhatóságnál rendszeresitését helybenhagyni, s ez állomásra Hartmann György vezérőrnagyot legk. kinevezi méltóztatott. — Az itt mulató két hospodár G h i k a é S t i r b e y hgek szerencsések voltak múlt hétes mindenik külön audientián ő cs. kir. Apostol Felsége által fogadtatni. * Nagyszeben, nov. 22. Herczeg Obrenovits Milos ide érkezett, s hallomás szerint mé ma Bukarestbe utazik, Gorcsakoff herczeg főhadiszállására. Ez út czéljáról semmi sem tudatik. Temesvár, F. hó 24-én köztiszteletben áll városi plebánusunkat, Grossek Gáspárt, temet