Budapesti Hírlap, 1853. december (282-306. szám)
1853-12-01 / 282. szám
... . . Vitük el. FrCsajághi püspök ur maga vezeté a nagyszámú gyászkiséretet. Gr. Coronini kormányzó ur ő excja, valamint a magas tábornoki kar, a tisztikar nagyrésze és számos tisztviselő a gyászmenethez csatlakozott. (Külföldi napló.) London, novemb. 25 A titkos tanács mai ülésében kétségkívül a parliament további elnapolása , vagy összehivatása fog elhatároztatni. A „Herald“ szerint, a kormány január eleje, vagy a februári szokott időpont közt választhat. Múlt szerdán Glasgow-ban oroszellenes meeting tartatott, mintegy 3000 személy volt jelen. Három határozat hozatott. Berlin, nov. 26. Az itteni kir. rendőrfőnökségnek külön kormányzási ággá alakítása, mint a „Corr. B.“ hallja, elhatározottnak tekintendő. Hinckeldey lesz főnöke e kormányhatóságnak s természetesen eddigi állását mint rendőrfőnök azzal egyesítendi. — Stettinben nagy gabnaszállítmányok vannak felhalmozva Berlin számára, melyek ide szállítása csak azért szenvedett némi hátramaradást, mert a stettini vaspálya-igazgatóság nem volt elég kocsikkal ellátva ; most azonban úgy segítenek e bajon, hogy az alsósléziai vaspálya igazgatósága elhatározta, a kellő számú szállító kocsikat a felebbi pályának rendelkezésére adni. Baden ahység. A „D. Volksh.“ irja : Az érseki főm.-tól most a temporaliák is elzárattak, azaz Burger utalványozása nélkül az érsek számára egy hivatal sem fizethet ki pénzöszveget. E rendszabály azonban alkalmasint siker nélkül marad, mert azon gazdag magánegyénen kívül, ki az érseknek egész vagyonát rendelkezésére engedő, egy fejedelmi személy 20—30,000-re menő évi jövedelmét neki szintén felajánlá, s a párisi érsek már 30,000 frankot utalványozott számára. Máltából irja az „Alig. Z.“ miszerint több máltai kereskedőházak szerződést kötöttek volna az angol hajóhadnak a fekete - tengeren Odessza és Trapezuntig élelmezése iránt. Sz. Pétervár , nov. 19. A császár egy leiratot intézett Struve csillagászhoz, melyben e tudósnak 36 évi, a tudomány történetében fontos közreműködéséért a délvonali ének a fekete tengertől a jégtengerig kimérésénél, elismerését fejezi ki, s őt a Wladimir ahg II. oszt. rendjelével diszíti fel AUSTRIA. Bécs, nov. 28. „D.C.“ A „Wien.Z.“ a kereskedelmi, ipar- és középítészeti ministériumnak egy hirdetményét közli, mely szerint a gabnaszállítás díja a cs.k. állam-vaspályákon f. évi december és jövő évi január hónapokban bécsi mázsájától egy mértföldre 3/4 krra szállittatik le. Ez intézkedés kétségkívül kielégítő benyomást teend. Mivel 1854. febr. 1-jével a fennálló rendes viteldijak ismét érvénybe lépnek, ez intézkedés a nagy gabnakészletek tulajdonosait arra bizondja, hogy az említett két kedvezmény-hónapot szállításra használják, és igy az elegendő készletnek némely hely ekeni hiányán, mitől tartanak, vagy mi bekövetkezett, segítve leend, és pedig olyképen, hogy a forgalom könnyűsége és szabadsága a választott eszköz által nem csak nem gátoltatik, hanem inkább előmozdíttatik. KÜLFÖLD. Anglia, London, nov. 24. A „Times“ a két Bourbon-ág futójáról többek közt így nyilatkozik : „Bárminek legyenek is ezen fusio-terv érdemei, melynek kelleténél nagyobb fontosságot tulajdonítottak, örvendetes látvány, mikép oly közel rokonságban álló, s baleseteik által oly szorosan ugyanazonositott herczegek megegyeztek egymással abban, hogy feledésbe temessenek oly viszályokat, melyek egészen összeköttetvék a múltkor históriájával, s hogy véget vessenek a franczia királyi család ama megoszlásának, mely sokat tett a monarchia teljes megbukására. E királyi család tagjai szerencsétlenségükre mindaddig tusakodtak egymással, míg volt, mi fölött tusakodniok; s most csupán a száműzés és közös sors békíté ki őket egymással. Személyesen nem kételkedünk róla, mikép a család mindkét ága nagy megelégedéssel üdvözlendi e kibékülést; s bárminő legyen is házuk jövőbeli sorsa, illő, hogy abban együtt részesüljenek. Az Orleans-ág forradalom által emeltetett a trónra, s egy másik forradalom által buktattatott meg. Lajos—Fülöp uralma semmi jogokat sem állított elő, és semmi nyomokat sem hagyott maga után. Az Orleansherczegeknek nem volt miről lemondaniok, s midőn a trónt elveszték, ez által természetes állásukba helyeztettek vissza, családjuk főnöke irányában. E szerint ezen kibékülés nem egyéb, mint egy oly helyzet elismerése, mely már létezett, s ama boszu-érzelmek dicséretes kialvása, miket az előbbi kölcsönös sértések hagytak maguk után E kibékülés valóban semmit sem változtat meg, s aligha eszközöl valamely módosítást a francziaországi fontosabb pártok helyzetében. Valóban mi épen azért tekintjük megelégedéssel ezen eseményt, mivel annak jelenleg alig lehet valamely komoly politikai jelentése vagy hatása. Tekintetbe vévén Chambord gróf, és Lajos-Fülöp fiainak eddigi leyális eljárását, legnagyobb képtelenség lenne, a legközelebb történt fusiót bármely, a jeen kormány megbuktatására, vagy a Francziaországbani csend megháborítására irányzott tervvel hozni összeköttetésbe. Valóban léteznek Páriában több oly visszavonult államférfiak, s meccsalatkozott politikusok, kik nem tudják ezülétükből kitörölni ama parliamenti korszakból eredt benyomásokat, mely éltüknek legszebb részét képezi. Az úgynevezett „fusio pártjának“ megalakítása, nekik némi időtöltésül s foglalkozásul szolgált; azonban most, midőn a fusio létesült, kérdjük, ha vájjon annak legbuzgóbb párthívei értesíthetnének-e bennünket arról, hogy minő gyakorlati czélra lehetne azt fordítni?“ — Nov. 25. A „Times“ lizhanai levelezője némely részleteket közöl az elhunyt királynő haláláról. Halála előtt még két nappal az operaszínházban volt, s 24 órával az előre nem látott esemény előtt gyermekeivel a palotakertben sétált, s rendkívül vidám volt, úgy hogy aggodalom nélkül várták lebetegülését, noha az orvosi kar egy előbbi alkalommal kijelenté, mikép egy jövőbeli szülés nagy veszélyekkel fogna járni. A „Herald“ 1zb o n ai levelezője mint fontos tényt említi, mikép közvetlenül a királynő halála után, midőn az államtanács 8 tagja összegyűlt, szives kibékülés történt Terceira herczeg, Thomaz gróf, s ennek testvére, Silva Cabral közt. Joinvitte herczeg s herczegné, kik 16-án mentek be a Tajoba, iszonyúan meg lőnek lepetve; a minden nemzetbeli hajókon levő gyászlobogók, a gyász ágyudörgés és harangzúgás minden előkészítés nélkül jelenték nekik, hogy nagyon későn jöttek, szeretett rokonukkal még egyszer beszélni. A „Times“ s a „Chronicle“ valószínűnek tartják, mikép az orosz-török viszály kiegyenlítése végett az alkudozások ismét meg fognak kezdetni. A „Times“ azonban azt véli, mikép ezen alkudozások szintúgy meghiúsulnának, mint a legutóbbiak, hacsak azokat amaz elvek s eljárásmód világos kijelentése nem előzi meg, miket a közbenjáró hatalmasságok elismerni s követni akarnak. Véleménye szerint az angol kormánynak nem csak arra kell késznek lennie, hogy a parliament előtt bebizonyítsa, mikép mindent elkövetett, az európai viszonyokban támadt ezen szakadás megorvoslása végett, hanem azon nyilatkozattal is kell a parliament elé lépnie, mikép ha Oroszország folytatná a háborút, a nyugati hatalmasságok annak egész erejökkel ellenszegülnének, bárminő következményei legyenek is a háborúnak Európára nézve. — A „Times“ némely utasításokat közöl, melyek bizonyos Felice Orsini, „a 2-dik sz. nemzeti csapat vezetőjé“nek birtokában találtattak, s Luigiana tartomány fellázítására voltak szánva, valamint némely, ugyanazon személy által irt, s a hatóság által lefoglalt leveleket is. Az említett tartomány oly alkatrészekből áll, melyek hajdan Modena-, Parma- és Piemonthoz tartoztak ; a lázitásra a felszólítás egyenlően mindezen államok ellen van intézve. — Egy oly iratban, mely Sarzana piemonti határvárosban Orsini birtokában találtatott, egy Mazzini által aláirt felszólítás foglaltatik, „oly véletlen megtámadás eszközlésére, minő Milanóban kisértetett meg.“ E felszólítást ezen nyilatkozat követi : „A véletlenül használt tőr hasznos szolgálatokat tesz, s a puskát helyettesíti.“ Ezen forradalmi irodalom virágaihoz csatlakozik legközelebb ugyanazon Orsini-nek Közép-Olaszországhoz intézett „napi parancsa.“ Ennek első czikke kijelenti, mikép az ellenségnek sehol sem szabad megkegyelmezni; a 2-dik czikk ezen rendeletet mindazon olaszokra kiterjeszti, kik az ellenségnek közvetve, vagy közvetlenül segélyt nyújtottak. ” Ezen okirat 5-dik czikke szóról szóra így hangzik: „Mindaz, ki írásban vagy hírlapi utón, vagy beszélgetés közben oly elvek sugallását kisérti meg, melyek a szabadság színe alatt, a fölkelési katonaság közti szakadások előidézésére irányozvák, vagy a melyek a katonai rendszer rendes folyamával ellenkeznek, agyon fog lövetni. A büntetőnek befogatása, elitéltetése, s kivégeztetése közt 12 óránál többnek nem szabad eltelnie.“ — „E rettentő okiratok“ — úgymond a „Times“ — „egyenlően vannak intézve a monarchikus Austria, s az alkotmányos Piemont ellen. M a z z i n i zelotái nem ismernek különbséget. Ha az alsóbb néprétegeket, a szabadság roszul használt nevében, rablás és gyilkolásra lehet indítni, szerintük ez által már minden meg van téve a népjogok diadalára nézve... Tehát semmi izgalom az ellenség, semmi igazságosság a párthivek irányában! Kegyetlen boszu, s kíméletlen törvényszék, orgyilkolás az ellenség, s bírói gyilkolás a barát számára, ezek azon elvek, ez azon eljárás, mely által Olaszországot szabaddá kell tenni, s lakosai közt békét s egyetértést kell elterjeszteni. Valóban megbocsáthatlanul szelid kifejezés lenne, csak annyit mondani, hogy ily vérszomjas nyomornak nem érdemlik meg a győzelmet. Míg a forradalmi Olaszország ily érzületet tanúsít, s ily fegyvereket használ, Radetzki nyugodtan allházik.“ (Wien, 7.) — Sokat beszélnek oly erélyes határozatokról, miket a franczia kormány fogna tenni. Hirszerint az angol s franczia kormányok közt szerződés köttetett volna az iránt, hogy egy általuk egyetértőleg megállapított kiegyenlítési terv mindkét harcz félnek eléje szabasnék.A„Siecle’‘ egy Londonból kelt levél után azt állítja, mikép az admirálságnál, a hads külügyi hivatalokban igen szorgalmasan dolgoznak, s mikép az ezen hivataokban kidolgozott rendszabályok egy oly fegyveres közbenjárási terv létesítésére vonatkoznak, melynek alapjai Franczia és Angolország közt már megállapittattak. Ezenkívül újólag hír szárnyalt arról is, mikép Canrobert tábornok valamely küldetéssel fogna megbizatni. Azonban mindezen híreknek épen nem lehet föltétlenül hitelt adni. Francziaország, Páris , nov. 25. A „Moniteur“ ma egy oly császári rendeletet közöl, melynélfogva 10 új vadász-zászlóalj , 10—10 századával, s a már fennálló vadász-zászlóaljakban két-két század állíttatik fel, s ellenben, hogy a hadsereg létszáma ne szaporíttassék, a 45 sor, s a 25 könnyű gyalogezred 3-ik zászlóaljainak hat százada szétoszlattatik. Egy zászlóalj teljes létszáma, a törzs beszámításával,1288 főre határoztatik. 20 vadász-zászlóalj képez egy-egy hadtestet közös előléptetéssel. A gyalog-zászlóaljak szétoszlatása által kimaradandó főtisztek,a kapitánytól lefelé, a hadügyminiszer belátása szerint, kivételesen, tiszti rangjuk megtartásával, az új vadász-zászlóaljakba beosztathatnak. Törökország, Konstantinápoly, nov. 14. A „Journ. de Const.“ legújabb számában még egyszer viszszatér az oltenizzai csatára, és pedig egy a jelentés fordításában (törökből francziára) történt hibát igazít ki,hol zászlóalj helyett ezred létetett, e szerint nem három ezred, hanem 3 zászlóalj falket a harcz folytában küldé oda Omer pasha) tehát mindössze 3700 ember, 4 óra s nem mint eőször mondatott 7 óra alatt, vert meg és riasztott széjet (!) (38 nehéz ágyú segélyével) 25—30,000 emberből álló s 32 ágyúval biró orosz sereget!! Az egész jelentés igen illenék Báró de Manx könyvébe Ugyane lap írja: A hadügyminiszer ma (14- én) tudósíttatott, hogy a cs. csapatok az oroszok által a száraz felől Tserkatil ellen intézett öt támadást visszavertek, s hogy egy 1500 katonát fedezetén vivő orosz hajót, mely az erősséget lőni akaró, ágyúik annyira megrongáltak, hogy gépét többé nem használhatta. A szél aztán egy sziklához verte a hajót s az 1500 emberből csak 25 menekülhetett meg, kik „Nil“ gőzösön Konstantinápolyba vitettek. Szintén a „J. de Const“, irja: F. hó 6-án „Shefer“ kormánygőzös Batumba mentében, midőn egy lovak és lőszerrel megterhelt brigget vontatott, egy 2 sorhajó, 3 fregát, 1 korvett és 1 gőzösből álló orosz hajócsapat közé jutott. A török gőzös kapitánya a vontatókötelet elszabadittatá, s a brigget utasitá a partnál megfenekleni, az mégis szerencsésen megmenekült és Szinopéba eljutott. Szintoly szerencsés volt a török gőzös is, melyet az orosz golyók nem találtak, s túlnyomó gyorsasága által megmenekült. Ethem pasha, egyiptomi főhivatalnok, ki már hosszabb idő óta megbízatással Konstantinápolyban mulat, 10-én sürgönyöket kapott, s azokat tüstént a nagyvezírnek kézbesité. Azokban Abbasz pasha jelenti a nagyúri kormánynak, hogy ő, hűn souverainje iránti kötelességeihez, tüstént Kairóba visszatérte után a sinai hegyről, hova a vasbányák megszemlélése végett utazott, elhatározta, újra 3 ezred gyalogságot, 3 ágyuüteget a szükséges legénységgel, és 25000 jó fegyvert küldeni Konstantinápolyba. A szemaszkerségi tisztviselők háremeikben 12000 ember számára való fehérneműt varrattak. Omer pasha háremében temérdek apró bunda készült az anatóliai hadsereg számára. A szultán elhatározta nagyszámú medzsidrendjelt küldeni azon csapatok közti kiosztás végett, kik Ázsiában Tsefkatil bevételénél s Európában a Kalafánnáli átkelésnél magukat kitüntették. Kormány határozat szerint f. hó 20-kán túl orosz hajóknak török kikötőkben lenniök tilos, s ha e határidőn túl ott találtatnak, a porta azokra nézve a jónak látandó intézkedéseket megteendi. Hasonló időhatár szabatott az orosz ügynökökre nézve is. Konstantinápoly, nov. 17. Baraguey tánok 15-kén megérkezett, 16-kán partra szállott s a francziákhoz, kik a követségi palotánál várták, néhány komoly szót intézett, melyekből kitűnt a régi békehajlam, noha azok eddiginél határozottabb hanguak voltak. A szemaszker az új követet nagy kitüntetéssel fogadta. Egy lovasezred s 4 gyalog zászlóalj állíttatott ki tisztelgés végett. A paskák és főtisztek mind bemutattattak neki. Dela Cour már külön audientián volt a szultánnál s Athénébe elhajózott, hol császárja további parancsait várja. Az ázsiai harcztéren a törökök által kivívott sikerre vonatkozólag írják meg, hogy Szerebiakoff ellenadmirál, ki Redutkaié parancsnoka, néhány ezer embert akart Sz. Miklós erősség közelében partra tétetni, s az erősséget a tengerről megtámadni. Ez expeditio azonban nem sikerült. Az Akhaltzik kerületében parancsnokló orosz turnok Bebentoffeg , s ő is valamint a fennebb nevezett admirál armeniai születésű. Egy harmadik armeniai, Karacsaraff ezredes, a Tsefkatil kerületben parancsnokol, az orosz nemrendes katonaság is többnyire armeniaiakból áll. A rendes csapatok Redutkaié körül többnyire fegyszázadokból állanak. Az orosz foglyok a török részrőli bánásmóddal meg vannak elégedve. Hir szerint ha Woronzoff személyesen fogna az ázsiai harcztéren megjelenni s a hadműködést vezetni. Drinápolyból írják nov. 10-ről: Mintegy 50 ágyús nagy lőszerkészlet érkezett ide; az ágyuk száma 74-re emeltetik; 34 Szófiába küldetett. A kormány épületnek a szultán elfogadására elkészítésével egy mérnök foglalkozik. Konstantinápolyba közelebbről sir Edmund Lyons ellenadmiral megérkezését várják, ki „Terrible“ fregát fedezetén lő, mely hajót még öt angol sorhajó követend. A „Times“ Bécsből azon távirati sürgönyt, kapta, miszerint Mihály nagyhgaz,orosz tartalékhad parancsnokává neveztetett ki, mely állítólag a Kaukázus alá fogna küldetni. A „N. M- Z.“nak írják Athénéből nov. 11- ről: Sem a nov. 4-diki posta, sem a tegnap Konstantinápolyból érkezett gőzös nem erősítette meg a pyraeusi vesztegintézetben egy kereskedelmi hajókapitány által jegyzőkönyvileg állított azon hírt, mintha egy tengeri csatában három török hadihajó semmisíttetett volna meg; hallomás szerint a kapitány feleletre vonatott. Danai fejedelemségek. A „Satellit“ nov. 24-diki száma a harczszínhelyéről következő tudósításokat hoz. A Lüders hadtest legnagyobb része G. Gacz és Brailába már megérkezett és ott megállott. A törökök által Nikápoly és Turnunál megkísértett átkelés óta az egész Dunavonalon nem fordult elő jelentékenyebb csata, mi oda látszik mutatni, hogy a törökök nem képesek a harczot ellenfelükkel megkezdeni. Az tény, hogy védműveik kitűnőleg meg vannak erősítve, így Turtukai, Oltenizzával által ellenben, hol 1829-ben egy orosz hadsereg a Dunán átkelt, rendkívül megerősíttetett. Turtukai egy halmon fekszik, s a Dunán minden irányban uralt. A törökök itt hat hó alatt bámulatos művet hajtottak végre; angol és franczia mérnökeik mestermüvet alkottak. Hirszerint Turtukainál 20,000 török állt, kik azonban ez állomást elhagyták,s fölfelé húzódtak A törökök átkelése Galacz és Brailánál nem gondolható. Ott Engelhardnok áll az elősereggel. Az oláh tüzérség, 8 hatfontosával, melyeket 1844-ben a szultán ajándékozott hg Bibesco nak, Brailába Engelhard parancsa alá útnak indíttatott. A többi oláh fejedelemségi katonaság — lovasok és gyalogok — szintén készen állanak, s várják a parancsot az aktív hadsereghez indulásra. Ekkér azon hír, mintha az oláhok a törökök ellen nem fognának harczolni, elenyészik. Az oláh határőrség már orosz csapatokkal együtt többször dicséretesen küzdött a törökök ellen. Krajovából ma érkezett tudósítások szerint ott semmi csata nem történt, és az azon vidéken folyt heves ütközetekről a hírek elhamarkodottak voltak. Így azon hír is, mely tegnap itt (Brassóban) keringett, mintha a török hadsereg Kalafátnál tökéletesen szétveretett, s annak nagy része a Duna hullámaiban találta volna sírját, alaptalan volt. Szemtanuk, kik a törököket néhány nap előtt látták, felszerelésüket igen nyomornak állítják s hozzáteszik, hogy a szegény katonák szívszakadva várják azt a 89.000 bundát, mely a dunai sereg számára Boszniában megrendeltetett. Bulgária és Rumeliában bizonyosnak tartják, hogy a hadsereg télen által nem fog nyugodni, hanem hadi működéseit folytatandja. A főharcztér Oltenizzánál, hol minden eddigi© csaták közt legtöbb vér folyt, puszta és üres. Csak egy osztály fürge kozák s egy ágyuüteg a szükséges gyalogsággal állott őrségül. Oltenizzánál a törökök két pashát vesztettek, Musztafa és Hassszán pasha halva maradtak a csatatéren. Bukarestben azon hír van elterjedve, hogy a szerbek és montenegróiak készen állanának Albánia és Boszniába beülni, de Oroszország a szerbek és montenegróiak e hangulatát felhasználni nem akarja. Annyi igaz, hogy a szerbek és montenegróiak a törököknek halálos ellenségei, s csak egy intés kell, hogy a legnagyobb rész keletkezőzék ama két tartományban. A sok százados nyomás, mit a törökök a keresztényeken azon országokban elkövettek, igen véresen meg fogna boszultathatni. Az orosz dunai hadseregnél azt hiszik, hogy Miklós császár e feli, még ez év folytában meglátogatná e sereget. Az „ODP.“ galaczi tudósításai nov. 17-kéig terjednek . A nevezett város úgyszólva el van torlaszolva ; a Duna felé az utczák elzárvák, árkok és sánczok huzattak, mintha az ellenség a kapu előtt állana. Renibői (e helység a Pruthnak Dunába szakadásánál a két folyam balpartján Besszarábia határánál Moldva és a Dobrucen felé, fekszik) három nap óta folyvást érkeznek a Lüd er s hadtest ott állott csapatai Galaczon át Oláhországba. Lüdersnok maga folyvást járkelt, Galaczból Renibe és vissza, Galaczból Oláhországba és vissza, Galaczból ismét Renibe és vissza. Galacz tudomás szerint azon keskeny földvonalon fekszik, melylyel Moldvaország Besszarábia és Oláhország, vagyis a Pruth és Szereb közt a Dunáig nyúlik. Galacznál csinálja a Duna, mely onnan a tengerig nyugotról keletnek foly; azon nagy kanyarodást, melynek következtében Rosszováig egyenesen északról délnek ömlik. Három mfdnyire délre Galacztól a Duna bal, oláh, partján fekszik Braila. Már több nap előtt említve volt, hogy Jassyból a Lublinsky orosz ezred parancsot kapott sietve a Galacz és Braila közti vidékre vonulni. Egyszersmind jelentetett, hogy az oláh tüzérség Engelhardtnak erősítésére Brailába rendeltetett, úgyszintén hogy erős orosz hadszakaszok indíttattak sietve Bukarestből Selnikbe, mely hely az oláh dunaparton mintegy 10, mfdnyire esik Brailától. Matsinnál, mint a „Pr. Corresp“ bizonyosnak mondá, „egy erős török hadtest öszpontosittatik, melynek rendeltetése nem tudatik.“ Várjon nem szándékolnak-e a törökök épen Mathinból uj támadást ? s a hirszovai s rasszóvm 1575