Budapesti Hírlap, 1854. január (308-333. szám)
1854-01-01 / 308. szám
lerakodásnak azon vitézek javáról, kik életük legízebi é s legerőteljesb idejét, egésségüket, vérüket a haza szolgálatának szentelték,s kiknek szolgálati idejük végéhez jutva, és korábbi életkörük és foglalkodásaikból kiszakítva, tagadhatlanul nagy és közvetlen igényük van az állam hálájára. A szóban levő rendelet czélja, ez elismerésnek, s az azt kisérő érzelmeknek eleget tenni, s alkalmas módokat találni, hogy azok, kik mégis egészen kiváló mértékben figyelembevételre érdemesek, a külviszonyok kedvezőtlensége s névszerint annak nehéz volta által, egy új hivatáskörben megotthonosodni s megszilárdulni, ne legyenek még akkor is szükségre és kemény nélkülözésekre ítéltetve, ha physikai és értelmi erejök még megfelelő szolgálattételekre alkalmas. Ez azon kegyes és előgondoskodó gondolat, mely a dec. 19-diki legf. rendeletét diktálta. E szerint valamennyi szolgai és kezelőhivatali állomások a cs. k. hivataloknál, és az állam által felállított, vagy csak részintesen segélyzett intézeteknél, valamint az alsóbb végrehajtó szolgálat körébe tartozó állomások az államvaspályáknál, posták, távirdák, bányák, erdészetek, sóaknák és kincstári gyáraknál, melyekre az írás, olvasás és számvetésen kívül csak a különféle szolgálati foglalkozás begyakorlása kívántatik, jövőre az illető kategóriák számára lesznek kizárólag fenntartva. Rendszerint az alkalmazásoknak először csak a legelső alkalmazási fokban kell történniük , de különösen érdemes egyéneknél arra kell tekintettel lenni, hogynekik oly állomások adassanak, melyek az előléptetésre lehetséget nyújtanak : kitűnő magaviseletű és szolgálatú altisztek kivételképen azonnal az említett kategóriájú felsőbb szolgálati állomásra alkalmaztathatnak. A cs. k. hadiparancsnokság fentarta magának az ily kiválólag érdemes egyéneket a legfelsőbb hatóságoknak különösen megnevezni. Hogy mind a katonaság számára szánt állomásoknak, mind az arra hivatott aspiránsoknak nyilvánságban tartása czélszerűleg öszpontosíttassék, Bécsben egy a főhadiparancsnokság alatt álló bizottmány alakíttatik a legfelsőbb hatóságok képviselőiből. Hogy a katonáknak lehetővé tétessék, maguknak már aktív katonai szolgálatuk alatt is az általuk elnyerni kívánt szolgálati állomásra a szükséges előképezést megszerezni, azoknak megfelelő szabadságidőt lehet adni, a rendszerezett díjazások megtartásával és minden tilos visszaélés meggátlására szükséges elővigyázatokat szem előtt tartva. A katonai szolgálati idő beszámítását, továbbá az ily polgári szolgálatba átlépett altisztek és közemberekrőli gondoskodást illetőleg jelenleg érvényben álló szabályok továbbra is fennmaradnak. A községorgánumoknak szintén kötelességükké tétetik, az általuk betöltendő állomásoknál az e - rendeletben kijelölt katonákra tekintettel lenni, és különösen a mező- és erdő-felvigyázati, az alsóbb vásár- utcza- és biztonsági személyzeti állomásokra különösen kiszolgált altisztek és egyéb katonák választandók. A kiszolgált katonákra a tekintet a nagyobb magánintézeteknek, társaságok, iparvállalatoknak is stb. hova névszerint bankok,, takarék-pénztárak, biztosító-intézetek vasutak, gőzhajózási társulatok stb. tartoznak, érdemül fog beszámíttatni. Ily egyletek és társaságok jövőbeni megerősítésekor a valamely állomásért pályázó és arra alkalmas, említett kategóriájú katonáknak más pályázók előtti tekintetbevétele a szabályok közé kötelességképen beigtatandó. A legszilárdabban meg vagyunk róla győződve, hogy e humánus, a legfelsőbb jóság és kegyelem szellemében kibocsátott határozmányok mindenütt legörömteljebb tetszéssel találkozandnak, és név szerint azon vitézeknek, kiknek jövő sorsa az által oly kielégitőleg megszilárdítva lenni látszik, legnagyobb megelégedésükre szolgálandanak, és a hálas ingatlan hűség lelkesült érzelmeit ébresztendik sziveikben. KÜLFÖLD. Anglia, London, dec. 24. A „Times“-nak Viddinből dec. 2-ról így írnak : „Az itt összegyűlt sereg számra nézve majdnem fölér azon sereggel, mit nem rég Olmützben láttam összegyűlve. — Ügyesség, fegyelem, ruházat s fölszerelés tekintetében ugyan nem lehet e két sereget egymással összehasonlítni, ellenben erkölcsi tekintetben, a viddini seregnek még a leghidegebb szemlélőt is szükségkép meg kell lepnie. Mindenütt oly mély lelkesülés mutatkozik, mely szabályszerű kormányzás mellett csodákat mivelhetne; ellenben önmagára hagyatva, hasztalanul fog elpazaroltatni s megtöretni. A főparancsnok itt Ahmed pasha; alatta áll a három osztály-tábornok: Izmail, Musztapha s Szelim pashák; a három gyalogsági dandárnok: Mehmed, Szuleyman s Ozmán pashák; mint tüzér-dandárnok ismét Ozmán pasha; mint lovassági dandárnokok: Izmail s Mazhar pashák. — A sereg áll 28,000 főnyi nizam gyalogság-, 2,700 főnyi rendes lovasság-, 2,250 főnyi tüzérség-, 1,600 karabélyos-, 900 basi-bozuk-(a kozákokhoz hasonlók), 800 arnauta vadász-, 1,200 főnyi néphadtüzérség, összesen 38,250 emberből, mely összegből török számítás szerint, 15, vagy helyesebben 25 perét kell levonni, mint szabadságosokat, betegeket stb., úgy hogy e szerint a valódi létszám 28,588 főből állana, 66 ágyúval. A tartomány hivatalnokai s előkelői már több napok óta tódultak Viddinbe, s tegnap reggel az egész város ünnepies mozgalomban volt. Pelben ünnepély volt a pashánál. A különböző hadcsapatok gazdagon megvendégeltettek, s délután a főbb tisztek összegyűltek a nagy divánban, hol Számi pasha foglalá el az elnökséget. Az ide meghivatott 11 pasha közöl ugyan többen hiányzottak, mivel kalafati állomásaikon dolguk volt, azonban jelen volt Izmail pasha, egy török a régi iskolából, rettentetlen hadvezéri arezvonásoks magatartással. — Ahmed pasha is jelen volt, ki igen folyékonyan beszél németül,, s köztudomásúlag hét évig volt Bécsben, a hadtudomány tanulása végett. A lengyel Ilinszki gróf, a hadmérnöki testület főnökének, kinek török nevére nem emlékszem, Kalafaban kelle maradnia. A kadi samusita pasha jobbján ültek, s midőn az előbbi kérdé, hogy ki vagyok, Szari pasha némely részleteket közlött vele a „Times“-ról, miket több ízben „Mas a 11 ah!“ felkiáltásokra fakaszták. Többek közt azt is mondá neki, mikép a „Times“ nem pártolja a törököket; mire én, a jelen volt számos pashák, bey-ek és ulemák daczára, azon megjegyzést bátorkodtam tenni, mikép a „Times“nak a békés megoldás iránti jámbor óhajtásait épen nem lehet úgy magyarázni, mintha a „Times“ a törökök iránt ellenséges indulattal viseltettetnék. Ez köztünk rövid politikai vitát idézett elő, melynek végével Számi pasha kielégítettnek nyilvánitá magát. Ez utóbbiban van némi gunyolódási hajlam, a mint ez következő nyilatkozatából kitűnik. Midőn Nesselrode gróf körjegyzékét, melyben Oroszország defensiv magatartása nagyon kiemeltetik, — felolvasták előtte, szakását megsimogatva igy szólt: „Nagyon defensiv, nagyon defensiv; s valóban tökéletesen osztoznám Nesselrode nézetében, ha elfeledhetném, hogy Oláhország,a Pruthnak nem az orosz partján esik.“ Most Edhem bey, a díván efifendi-je lépett be, s térden nyújtá át Szarai pashának a termán el gház-t, s mig mindnyájan tiszteletteljesen fölkeltek helyeikről, a kavasszok kinyiták az ajtókat, melyek a palotának egy szabadon álló szögletébe visznek ki, ahonnan ki lehetett látni az udvarra, melyen a hadcsapatok, lobogó vörös zászlóikkal, sorrendben voltak felállítva. Az egész hosszú tornáczban a tisztek s az előkelő személyek állottak, rangfokozatuk szerint lévén elhelyezve, s a hadcsapatok mögött tömérdek bolgárét tolongtak, sajátszerű gyapjúsüvegeikkel fejeljen, mig a viddini érsek a pashák s ulemák közt foglalt helyet. Erre a diván-effendi felolvasta a szultán azon fermánját, mely minden katonákat s alattvalókat arról értesít, mikép a szultán a jelen kérdésben, kétségbevonhatlan törvényes jogának terén áll, mikép a legutóbbi győzelmek következtében ghazi, azaz „győzelmes“ nevet vett föl, mikép Drinápolyba akar menni, hogy seregének élére álljon, stb. Miután a fermán másodszor felolvastatott, s a katonáknak megmagyaráztatott, szánni nem akaró éljenzés hallatszott, mit azonban rögtön a legünnepélyesebb csend váltott fel, midőn a mozlimek kiterjesztett kezekkel, áhitatosan felolvasták a koránnak magasztos megnyitási imáját; ennek végével az éljenzések újra kezdődtek. Az ajtók bezárattak, s most Számi pasha az összegyűlt díván előtt oly beszédet tartott, mely teljes becsületére válik egy oly tartományi kormányzó tapintatának, kinek alárendeltjei többnyire keresztények. Ugyanis nem kizárólag a korán tételeire, hanem az átalános erkölcsi törvényre hivatkozott, kiemelő azon oltalmat, melyben a szultán birodalmának legkülönbözőbb vallásait részesíti, s minden jelen voltakart arra szólított fel, hogy minden vallás-különbségre, tekintet nélkül, védelmezzék a birodalom becsületét. — Beszéde nagy tetszésre talált, s a viddini érsek újólag azt erősité, mikép a bolgárok, kik már tetemes áldozatokat hoztak, hívek s engedelmesek fognak maradni.“ — A „Times“ ma egy czikkében, miután nagy élénkséggel tárgyalt a franczia s angol követek s admiráloknak a szinopei csata utáni helyzetét, s a két kormány eljárását, így nyilatkozik : „Ezen körülményekből világosan kitűnik az előre megállapított terv, s a határozott kötelezettségek szüksége. Örömmel jelenthetjük, mikép a legutóbbi események következtében, s az angol kabinet legutóbbi tanácskozásai folytában, ilynemű intézkedések létettek, s oly rendszabályok állapíttattak meg, miket a franczia s angol kormányoknak közösen kellene létesitniök. Ha Konstantinápolyban némely véleménykülönbségek támadtak, ezek azon túlzott óhajtásból eredtek, mikép a békés háború nagy kérdésének eldöntése maguk a kormányokra bizassék. De a franczia- angol kabinetek közt soha sem létezett tökéletesebb egyetértés, mint jelenleg, a követendő eljárás iránt, s a két nemzet hajóhadai a fekete-tengeren hihetőleg készen állanak, a hozzájuk intézett utasítások végrehajtására.Nagyobbszerű háború veszélye fenyegetne bennünket, s annál kevésbbé hiszszük azt, mivel Franczia- Angolország végre oly állást foglaltak el, mint két ily rangú hatalmasságokhoz, két fejedelmi választottbíróhoz illik. — Tökéletesen igaz, mikép Francziaország I.-Britanniát felszólitá , hogy nyilatkozzék ama határozat hozatala iránt, mely a szinopei végzetteljes esemény után föltétlenül szükségessé vált. Tökéletesen igaz, mikép Francziaország kijelenté Ie Brittanniának, hogy ha az angol hajóhad tüstént parancsot nem kap, a franczia hajóhaddal egyesülten, a fekete-tengerre indulás iránt, ez utóbbi egyedül fog oda indulni, Törökországnak újabb megtámadások elleni hatályos támogatása végett. Továbbá tökéletesen igaz, mikép Aberdeen lord, a szükségből erényt csinálván , haladéktalanul s tétovázás nélkül, ugyanazon napon, formaszerinti beleegyezéssel válaszolt Francziaországnak ezen kategorikus nyilatkozatára, s mikép ekként az e tárgybani egyetértés újabb kötelék által még szorosabbra füzetett. E szerint mindkét hajóhad parancsot kapott, horgonyhelyeit elhagyni, s a fekete-tengeren czirkálni, hogy így Várna s Batum közt némileg oly tengeri határt képezzen, mely mind az orosz, mind a török hajóhadra nézve egyenlően átléphetlen leend; különben mindegyiket, összeütközés veszélye nélkül, szabadon hagyván mozogni, a Várna s Batum közti elválasztó vonalon belül.mint Ugyancsak a „Presse“ kezeskedik a következő, Londonból érkezett tudósítás alapossá*«* gáról: „Kabinetünk nehézségei minden pártok megelégedésére intéztettek el, s Palmerston lord ezentúl is a belügyi ministeriumban marad.“ A „Patrie“ ma este szintén így ír „Palmerston lordnak a ministeriumba újra belépését jelentik.“ Ugyanezen tudósítás ma délután minden jólértesült körökben el van terjedve, s némelyek azt is hozzáteszik, mikép Aberdeen lord tökéletesen elfogadta volna Palmerston lord nézeteit. — A mai „Moniteur“ még folyvást hallgat a keleti ügyek helyzetéről, s Palmerston lordnak a ministeriumba újrabelépéséről sem tesz említést. E helyett egy oly császári rendeletet közöl, melynélfogva az átalános műkiáltás tárgyában egy bizottmány neveztetik ki, Napoleon herczeg elnöklete alatt. — A „Pays“ s a „Constitutionnel“ megerősítni látszanak a „Journal de Francfort“ czélzásait, a hajóhadak fekete-tengerre küldetésének sajátképein czélja iránt, amennyiben e lapnak f. hó 21-ről kelt czikkét föltűnő helyen közüik. E czikk ezélrásai szerint a hajóhadak feladata csupán abban áland, mikép az ellenségeskedések megújulását meggátolják, a törököket a megtámadási vállalatoktól visszatartóztatván. Ma a börzére igen kedvező hatást tett azon Marseilleből érkezett sürgöny, melynek tartalma szerint a hajóhadak 15-én még a Bosporusban voltak, s ugyanakkor a szultán újra megkezdi az alkudozásokat. Azonban a Palmerston lord újrabelépéséről a tudósítás később kissé nyomasztólag hatott a börzére, hol ma azon valószínűtlen hír is szárnyalt, mikép Palmerston lordot látogatásra Párisba várják. A magasabb körökben sokat beszélnek a következő eseményről : Lehon gróf, a hajdani belgiumi követ fia, be akart lépni az úgynevezett jockey-clubba, azonban egyhangúlag viszszautasittatott. Azt veték szemére, mikép a száműzött tábornokokat a határszélig elkísérte. Ezen tett a bonapartistikus jockey-club szemében erkölcsi folt, mig azt a legitimisták, orleanisták s republikánusok érdemnek tekintik. Francziaország, Páris, dec. 26. A Madridban Turgot marquiss Soué közt történt párbaj itt roppant sensatiót gerjesztett. A lapok részletesen köztik ezen eseményt, mely iránt a császár, mint mondják, annak kezdetétől fogva, folyvást legnagyobb részvétet tanúsított. A „Constitutionnel“ jelenti, mikép sikerült a golyót Turgot combjából kivenni, s mikép ez utóbbi már gyógyulófélben van. Egy másik bárbajról is beszélnek, mely szintén Madridban 1 .diplomata közt történt volna, mely azonban az előbbi ügygyel nem lenne összeköttetésben. — Ma a „Presse“, így nyilatkozik : „Jelenleg kevésbbé hiszszük, mint valaha, hogy na Svézia és Norvégia. Király ő fels. dec. 3-kán rendelte, hogy a két hadügyi osztály igazgatása és a hadseregi és tengerészeti parancsnokság Norvégiára nézve akkér egyesíttessék, miszerint azon államtanácsos (minister), ki a hadügy élén áll, egyszersmind a törzskar főnöke legyen, s a király nevében a hadsereg parancsnokságát viselje, s a tengerészügyi osztály főnöke egyszersmind tengerészeti főparancsnok is legyen. Az országgyűlés felszólittatott, hogy egy titkos választmányhoz tagokat válaszszon. E választás tegnap és ma megtörtént. Oroszország. A „Czas“-nak írják Varsóból: „Fontos tény, különösen Angliára nézve, hogy Oroszország óriási expeditiót készített elő, mely azon szín alatt, mintha a khivai khánt büntetné, talán sokkal messzebb vág. Tizenöt év óta igyekezett Oroszország a kirgizek és mongolok tömegeit maga részére hangolni, szervezte, pénz, fegyver és tisztekkel látta el, a hadimesterségben gyakoroltatá őket. Ma az ő parancsára — mint hiteles személyek erősítik — a Caspi tenger és az Altaj hegyek közt lakó nomád kirgiz csordákból, és közép Ázsia különféle tatár törzseiből 200,000 (?!) jól fegyverzett és begyakorlott lovas kel fel, mind megedződve éhség és fáradalmak ellen. Ha Oroszország törekvése s fáradozásai Perzsiát és Kabult rábírnák, hogy Angliának hadat üzenjenek, erőiket egyesítsék az Oroszország jobb oldala felől megindított s India ellen bőszített mongol hordákkal, ki tudja, minő sorsa lenne a szép Hindustannak, és az ottani angol uralomnak ? Danai fejedelemségek. A háború színhelyéről semmi hírek nem érkeztek. A nagy hóesés és viharok a közlekedést igen megnehezítették, sok helyütt egészen megakadályozták, s a Dunánál harczias vállalatoknak nem igen kedveztek. A két hadsereg illető állását taglalván megjegyzi: „Wand.“ Az orosz megszállóhad működéseit illetőleg úgy látszik, mikép azon haderő, mely 1829-ben képes volt Drinápolyig előnyomulni, most alig elegendő Oláhország tartós megvédésére. Ez elfoglalóhad 75—80000-re becsültetik, melyből a harertéren alig 45000 ember használható. Legfontosb az orosz hadvezérre nézve Kis-Oláhország megszállása, hogy a barátságos Szerbávali szabad összeköttetést előkészítse és fenntartsa. Úgy látszik, hogy az orosz hadvezért az 1828—29-ki tapasztalatok irányzák, de számításaiban az időközben bekövetkezett fordulata által a dolgoknak nem támogattatott. Most világos, hogy a törökök hadiműködéseinek alapczélja volt a kalafáti haldunaparti állomás megszállása, s erős védelmi állapotba helyezése, mi nekik tökéletesen sikerült is, minthogy képesek voltak egy erős hidat építeni Viddin és Kalafát közt, s az általa visszavonulást és a többi seregekkeli összeköttetést biztosítani, ezenkívül sánczok, földhányások, ágyúütegek és lőporaknák által megerősített állomást foglalniok, honnan most már csak nagy erőfeszítéssel és az oroszok részéről nem csekély veszteséggel lehetne őket elűzni. Ez állomás félkört képez, melynek középpontja körülbelül Viddin-Kalafát, míg a védvonal 2—3 mfdre Kalafáton fölül a Dunánál kezdődvén, ív alakban megy az oláh területen, és a Dernezu folyamnak a Dunába torkollásánál, Glrna közelében mintegy 10—12 mfdre Kalafáton alul végződik. Az ez által bekerített tér mintegy 20—30 falut foglal magában, melyek ez évszakban a törökökre nézve legnagyobb fontosságúak, mert a harcz színhelyén a téli szállásokat számukra biztatják. Az előnyök, miket a törökök ez állásuk a kivivtak nem csekélyek. Egyfelől az oroszok minden egyenes összeköttetését a szerbekkel és a török birodalom egyéb nyugati szláv tartományaival elvágták, másfelől pedig, mi tán még fontosabb, biztos állomást nyertek a Duna balpartján, mely kiindulópontul szolgálhat Oláhor-Országban további működéseiknek, minthogy házukat a Duna védi. Ezenfelül Viddin legközelebb fekszik azon úthoz, melyen a török dunai hadsereg erősítéseit, élelmis lőszereit legkönnyebben kaphatja. 0-Orsovából, írják az „ODP.“-nak dec 19-től. A kalafáti védsánczok nagy kiterjedésben és a tér lehető legjobb felhasználásával vannak készítve; ezenkívül a törökök minden irányban lőpor-aknákat készítettek, úgy hogy a védsánczok ostrommal bevétele csak nagy emberéletáldozattal történhetnék, mit az aknák felvettetése okozna Az oroszok a fejedelemségekben oly intézkedéseket tesznek, mikből ha nem is állandó, de tartós ottmaradásukra lehetne következtetni. A moldva-oláh katonaság besorozásán kívül most a fejedelemségekben erősen ujonczoznak is; hallomás szerint 39—40,000 ember lenne kiállítandó. Távirati sürgönyök. Konstantinápoly, dec. 19. Az egyesült hajóhad még mai nap nem ment el a fekete tengerre. A hangulat egészben véve békésebb. A drágaság növekedik. A kapudán pasha letétetett, és helyét Riza pasha foglalta el. Halil pasha a miniszertanácsba hivatott. A bri pasha helyébe Ahmet pasha neveztetett. A britt hajóhadhoz erősítések érkeztek. Az angol ügyviselő Teheránban a diplomatiai összeköttetést a perzsa kormánynyal újra megkezdte. Ázsiában a törökök az orosz területről egészen visszavonultak. Karszt az orosz sergek fenyegetik Az önkénytesek toborzása Ázsiában megszüntetett. Páris, dec. 29. A „Moniteur“ egy rendeletet közöl, mely által az Angliából érkező gyapot vámja mérsékeltetik; a gyapotfonal vámja jelenleg változatlan marad. A „Budapesti Hírlap“ szerkesztőségéhez tegnap szombaton este 6 óra 36 perckor következő távirati magántudósítás érkezett: Bécs dec. 31. (estve 6 óra 20 perczkor) Az angol parlament januárius 31 -n fog kinyittatni . Az „Ost. Corr.“ erősíti,hogy a porta a békeakudozások megkezdését komolyan óhajtja. A bécsi posta tegnap estve lapunk bezártáig (8 óráig) meg nem érkezett. Bécs, dec. 30- Agio, arany 205/s ezüst 15% Bécsi börze dec. 31-röl. Státus kötelezvény 5°/o 935/s dto 41/» . . . . . 82®/16 dto 4 ..... — 1839—ki „ 350 . fi . . 133* 8 1834-ki sorsjegyek 500 fros . . — Bankrészvény darabja .... 1377 Éjszaki vaspálya 1000 Has . ■ 23521/» Bécs-Gloggnitzi 500 frtos .... 870 Dunagőzhajózási részvény .... 625 Amsterdam 100 tallér..................... 973/* Augsburg . . .....................116% Hamburg 100 tallérért boo. . . 86 London 1 f1 sterlingért ... . 11,18