Budapesti Hírlap, 1854. január (308-333. szám)
1854-01-15 / 320. szám
zata által: „a császárság a béke“, s a mennyire a tények hatalmában voltak, hű maradt ígéretéhez. Nem az ő hibája, sem nem a miénk, hogy keleten a háború megkezdődött, s mi egyesítettük törekvéseinket a német udvarokéival, hogy annak véget vethessünk. Ha ezen törekvések meghiúsultak, egyedül azon czélból veszünk tényleges részt a háborúban, hogy annak továbbtartását lehetetlenné tegyük, s hogy,mint a „Moniteur“ mondja, a harczoló felek közt tisztességes kiegyenlítést eszközöljünk. Azonban, noha a franczia kormány nyilatkozata méltó egy nagy nemzet képviselőjéhez, az mégis nem annyira egy harczias és gyúlékony néphez intézett fegyverre szólítás, mint a béke áldásainak fentartása végett mindvégig követett eljárásnak igen bölcs igazolása. Nem foghatjuk meg ama sajátszerű következetlenséget, miszerint némely lapok kormányunkat hevesen megtámadják, a franczia kormánynak ellenben határtalanul hízelegnek; holott maguk ezen kormányok nyilatkozatainál fogva, mindkét állam ugyanazon eljárást követett. Párisban helyeseljük azt, mit Londonban kárhoztatunk. — A közérdek terén az, mi Francziaországra nézve tisztességes és eszélyes, reánk nézve szintúgy az. Sajátszerű bizonyítványa a szabad országokbani közvélemény viszontagságainak, mikép jelenleg alkalmunk van a franczia császári kormány egy manifestumának mérséklettségére hivatkozni, s szomszédaink békés hangulatát ellentétbe helyezni, angol laptársaink mérsékletten irmodorával, és mégis ,.ebben áll a valódi helyzet, s ily szerfölötti hév s szenvedélyesség tanúsítása helyett, számítunk arra, mikép azok, kik a két nemzet közti jó egyetértést fentartani óhajtják, meg fognak emlékezni arról, hogy ha szinte jelenleg erélyes föllépésre vagyunk is felhivatva, mindazáltal a világ két legpolgárisultabb nemzetének állandó érdekei mindig a béke érdekei maradnak, s fő czélunk minél gyorsabb, s minél kielégítőbb megoldás előidézésében áll.“ Napi események. (Fővárosi és vidéki napló.) Jan. 15. * A „jó és olcsó könyvkiadó társulat“ jan. 5- kén tartotta gr. Károlyi István elnöklete alatt szokott havi választmányi gyűlését. A közérdekű tárgyak közöl, mellőzve némely számviteli s költségvetési tárgyakat, megemlítendőnek véljük, miszerint a „Cath. Christi" szerkesztője Kriegler József úr elfoglaltatása miatt a szerkesztésről lemondván , a kérdéses néplap szerkesztésére Peinrich Richard admonti szentbenedeki áldozár és budai gymnasiumi tanár kéretett fel, ki azt a felsőbb helyen kinyerendő engedély kieszközlendése után elvállalni ígérkezett. Több rendbeli kéziratok mutattattak be; Ferenczy Jákótól: „Magyar irodalom és nyelv története“ javított második kiadás; ugyanattól: „Magyar írók életrajza“; Házy Alajostól „Ima és énekgyüjtemény“; Rotter Richardtól: „Archaelog. religiöse Betrachtungen“; P. T-tól „Hirlapok“; Hrdina Jós. Gáspártól „Német szó- és mondattan Ahn és Ollendorf szerint gyermekek számára; Gyurits Antaltól: „Druissane“ , mely kéziratok közül a társulati alapszabályok szerinti előírt intézkedések megtétettek. Ferenczy Jákó szt. benedekrendi áldozópap s az esztergomi nagy-gymnasium igazgatója a magyar irodalmi történelmet s a magyar írók életrajzát tartalmazó eredeti nagy szakavatottsággal és sok évi búvárkodással készített kettős kéziratát díj nélkül engedte át a társulatnak, melyek a mellett, hogy a szerkesztés alatt levő magyar olvasókönyvben a felsőbb gymnasiumok számára, czélszerűleg alakítva, helyet foglalandnak, — egyszersmind külön is egész terjedelmükkel bővítve az 1848 utáni irodalmi élet vázolatával, fognak a társulat tagjai számára kiadatni. Továbbá felolvastatott bibornok hg-primás ő eminentiájának levele,melyben tudósítja a választmányt, hogy az egyházmegyei térrajzok iránt a társulat által kért előlépéseket megtette, leveléhez mellékeltetvén azon 100 ezüst forintot, melylyel a „Családi lapok“ szerkesztői dijához járulni kegyes volt. Ennekutána egypár új tag belépése jelentetvén az alapítók sorába, s egyéb a társulat gyarapulását érdeklő adatok is felemlittetvén, némi belügyek elintézése után a gyűlés szétoszlott. Közbirodalmi napló.) Bécs, jan. 13. Zsigmond és Rainer főhigek ő cs. fenségeik Botzenbe elutaztak, a gyászszertartáson jelenleendők, mely boldogult Rainer főhig ő cs. fenségéért jan. 16- kán ott tartatni fog. — A brassói hírlap által hozott azon hir,mintha az austriai cs. consul Szinopéban megöletett volna, alaptalan , minthogy a consul egy idő óta nem Szinopéban, hanem Konstantinápolyban van. — A bécsi kiegyenlítési javaslatra Oroszország részéről állítólag adott választ illető minden hírek alaptalanok, mert ily válasz Sz. Pétervárról, jan. 17- nél előbb nem érkezhetik. — Az orosz cs. kabinet válaszát a bécsi kiegyenlítési javaslatokra jövő hét első napjaiban várják. — Azon hír, miszerint Chambord gróf meghívást kapott volna az angol udvarhoz, teljesen alaptalan. Lehet, hogy a gróf tavaszszal, Prágából, hol most mulat, Angliába megy, az Orleans-családdal találkozandó, de az angol udvar általi meghivatásról szó sincs. — A botteni községtanács elhatározta, hogy jan. 16-ka, Rainer főherczeg ő cs. Jens, halálának napja, minden évben gyásznapul megtartassák, s 200 pftot rendelt, hogy ez összeget az említett napon évenkint a várostanács mindkét nemű szegény gyermekek közt oszsza ki. E kiosztás idén először történik. — Az „A. A. Z.“ által közlött azon hir, mintha hg Metternich Richard egy a hajóhadaknak a fekete-tengerre menetelét illető megbízással utazott volna Parisba, alaptalan. A hig a mondott városba azon egyszerű okból utazott, mert az ottani cs. k. austriai követség tagja. . . A börzén tegnap elterjedt hir, mintha b Brunow orosz követ Londonban, Bécsbe váratnék, alaptalan. (Külföldi napló.) London, január 7 - kén. Hir szerint a királynő 31-dikén Londonba jövend, hogy a parliamentet személyesen nyissa meg, azonban rövid utmulatás után ismét visszatérend Windsorba, mivel a Buckingham - palotában szükségesekké lett kijavításokat addig még hihetőleg nem lehetene bevégezni. A Lans downe lordot ma várják Windsorba. A ministerek közöl Palmerston lord s Sidney Herbert tegnap falusi jószágaikra utaztak. Brougham lord, aki 75 éves létére egészen jól érzi magát, f. hó második felében hagyandja el francziaországi jószágát, hogy a parliament megnyitásakor helyén lehessen. Páris, jan. 8. Turgot marquis egésségi állapotáról Madridból megnyugtató tudósítások érkeztek. — Jan. 3-kán kelt császári rendeletöknél fogva, Turgot marquis, a madridi udvarnál levő követ, a becsület-legio nagytisztjévé Saint-Georges lovag , a braziliai udvarnál levő rendkívüli követ pedig ennek középkeresztesévé léptettek elő. — A „Moniteur“ egy rendeletet közöl, mely a pékek számára felállított szolgálati pénztárt szervezi. — A feliratok s szépművészetek akadémiája 1854re Lenorman-t elnökévé, s V 1 11 e m a in t alelnökévé választá meg. Hága, jan. 7. A király tegnaptól kelt határozaánál fogva, Doorn-t pénzügyministeri állomásától, saját kérelmére, fölmenté , sőt ideiglenesen a protestáns cultusügy kezelésével bízta meg ; míg Van Hall külügyiminister, ideiglenesen a pénzügy kezelésével bízatott meg. — Lightenvelt ma indult el Párisba,hogy követi állomását elfoglalja. Kopenhága, jan. 5. „Kjöbenhavnpesten“ Németországgal kötendő szövetség mellett emel szót. Megelégedését nyilvánítja a fölött, hogy Dánia viszonya Németországhoz most megint olyan, melyre azon reményt építhetni, mikép „Dánia déli államszomszédjaival“ is lehetene szövetségre lépni. Sz. Pétervár, jan. 3. Acsászár a török-ázsiai határon működő hadtest parancsnokához, Bebutow hgyaltnagyhoz saját kéziratu levelet intézett, melyben különös köszönete bizonyságául az Arpacsainál vitt győzelemért, őt a sz. György rend. 2. osztályú lovagjává nevezi ki. Ezenkívül számos előléptetések és kitüntetések történtek Alexandriából (Egyiptom). dec. 22-ről szóló magántudósítás szerint az egyiptomi pasha, a szinopei szomorú esemény hírének vétele után azonnal 6 fregát, 5 korvett és 3 brigg tüsténti felszerelését rendelte el, azon hézag pótlására, mely az említett veszteség által a török-egyiptomi hajóhadban támadt. AUSTRIA, Bécs, jan. 11. „O. C.“ A nemzeti bank választmányának tegnapelőtt tartott gyűlése alkalmat nyújt e fontos intézet viszonyainak áttekintésére , mi lényeges érdekkel bír a monarchia pénzügyeire, és a bank korábbi állásával összehasonlítva, annak mielőbbi tökéletes rehabilitatiója iránti bizalomteljes várakozásainkat megerősíteni képes. Azon tőkék, melyek a bank vagyonát képezik, és 1847 dec. végén 35,400,657 ftot tőnek, jelenleg állanak: 30,372,600 ft eredeti betétei; 10,361,588 ft tartalék tőke; 24,516,700 ft befizetés a tartalékul maradt részvényekre; tehát összesen 65,250,888 ftból. A bank összes tőkéje azonban 1854 év folytában a kibocsátott részvényekre történt befizetések által, mikből még mintegy 152 mill. van hátralékban, 80 millióra fog emelkedni. A bankjegy-forgalom igy állott: 1,847 dec. végén 218,971,125 ft. 70,240,570 for. érczkészlettel. 1848. máj. 30-ig 177,810,520- ra szállt, 21,940,148 ft. érczkészlettel. 1849. aug. 31-ig 259,349,970-re emelkedett, 27,510,966 érczkészlettel. 1850 máj. 27-ig 240,802,733-ra szállt, 31,345,338 érczkészlettel. 1851 jan. 28- áig 256,244,408-ra emelkedett, 37,001,254 érczkészlettel, s ez öszvegről lassan kint leszállott a mostani mennyiségre, 188,309,217 fra, 44,881,334 ft érczkészlet mellett. . A váltótárcza és állampapírokra kölcsönügylet következő mozgalmakat mutatnak: Tárcza. Kölcsön. Összesen: 1848 január 42,842,882,10,189,600, 53,032,482. 1849 oct. 20. 24,613,675, 19,852,000, 44,465,675. 1850 feb. 20. 30,415,074, 15,198,900, 46,613,974. — oct. 29. 36,566,698, 21,596,000, 58,162,698. 1851 jan. 28. 32,856,380, 16,493,000, 49,349,380. - oct. 28. 45,462,366, 13,834,300, 50,296,666. 1852 aug 31. 31,36 8,974, 14,140,000, 45,508,974 1853 nov. 29.55,615,734.24,227,400.79,843,134. — dec. 31.52,674,836,23,863,000. 76,537,836. Az állam összes adóssága a banknál volt: 1848 dec. végén 126,387,264 ft. 1849 aug. 31. 220,539,090. „ 1850 dec. 31. 196,430,010. „ 1851 jan. 28. 201,890,979. „ *— dec. 31. 143,345,934. .. -1852 jan. 27. 144,028,784“ 1853 dec. 31. 121,710,690“ Ma az ezen adósság régibb részébőli meghatározott törlesztési hányadok által az,l154-dik évben 119 millióra fog leszállittatni. Ezen számok minden más okoskodásnál világosabban mutatják, mennyire emelkedett a múlt évben a pénzláb főtényezőjének, t. i. a bankjegynek értéke, ezenfelül bizton föltehető, hogy az ezen év folytában a részvénybefizetések bevégzése és az állam törlesztései által lényegesen még inkább javulni fog. Ma azonban a forgalomban levő 188 millió bankjegyet fedezi: 448 millió ezüst; 76 Vapváltó és zálogra vett adósság, 95 napi visszafizetés mellett; 121 3/4 államadósság zálog és biztosítékra ; 10 3/8 állampapír a tartaléktőkében; 4 Vzt épületek , összesen 258 millió, levonva a 6 milliónyi szenvedőleges öszveget — 252 millióért, és az így fedezett 188 millió bankjegy, 148 millió állampapírpénz mellett, közel 56%-ét képezi az összes papírpénzforgalomnak. Milano, dec. 31. A „Bilancia“ így nyilatkozik : „Mióta Piemont tartalék nélkül Anglia karjaiba veté magát, szükségkép azon ország politikáját és protestáns törekvéseit is szívesen kell fogadnia. Azon gondolat, az olaszországi politikai újítás középpontjává lenni, eszközlé, hogy mindaz elősegíttessék, mi a régi rendnek Olaszországban felforgatására czéloz. Ezért Piemontban a monarchiai kormányforma eltöröltetett, és helyébe a képviseleti rendszer állíttatott; a király nyugodt, felvilágosult és atyai akarata helyébe a parlamentek zajos, határozatlan és változékony akarata lépett; hol azelőtt a kath. egyház feje iránti tisztelet és szívesség uralkodott, ott most sajnos antagonismus létezik, mely fokonkint nyilatkozott a püspökök üldözésében, az egyház nyilvános és folyonos gúnyolásaiban törvények és emlékek által. A kath. érzelmet annyira sértő Liccardi-emlék felállítása után, f. hó 15-kén a pompás „Viale del Re“ utczában, egyik legnépesebb városrészben,nagy ostentatióval nyittatott meg az új evang. imaház, Fromenti építész műve. Ez imaház góth stílben nagy fényűzéssel van épitve, s messze túlszárnyalja azon néhány idegen protestánsok vallási szükségleteit, kik a kathol, Piemont fővárosában laknak. Azon imaház felszentelése hasonlított a vallási újításnak a kathol. elv elleni ünnepélyes manifestatiójához; előkelő férfiak úgy látszik e ténynek egész horderejét belátták, mert a hozzájuk intézett formaszerinti meghívás daczára is vonakodtak ott megjelenni stb.“ iMiiuii—i jBBjgjM n/ggaRSP« íSkAM€M.A* Könyvismertetés. „Természettani földrajz, kapcsolatban a földiszmével, kövülettannal és a föld termékei elterjedésével. Irta Schirkhuber Móricz kegyesrendi tanár. A szövegbe nyomott 24 fametszvénynyel. Pesten 1853. Nyomatott Beimel J. és Kozma Vazulnál.“" Nincs az emberi ismeretnek egy ága is, mely tudományaink öszvegéből többet foglalna magában,, mint a természettani földrajz. A föld felülete, annak belseje, az azt környező lég számos tüneményei, a száraz föld és tengerek Alkatrészei,azok élő s élettelen terményei — az ásvány-, növény- és állatvilág, még az emberfajokat is ide foglalva, mind körébe tartoznak. A csillagászatot nem említik, mivel ez nem tulajdonképi tárgya, — hanem nélkülöz - ketlen segédtudománya. E tan az öszves természettudományok encyclopaediája —s annak átölelésére oly hatalmas szelem, mint Humbold Sándor több mint félszázados, fáradhatlan s szenvedélyes munkássága kívántatik. fl Sehol sem lehet — kivéve a csillagászatban — a természet nagyságát annyira bámulnunk, mint itt. A leghatalmasabb természeti erőket itt látjuk eleven munkásságukban. A vulkánok, földrengések , orkánok, atropicus égalj óriási növényzete, a sarkvidékek, homoksivatagok kietlen nagyszerűsége, az alpok jégtorlátaga földrétegekben vagy pillanatilag kitörő vagy lassú, de folytonos s annál hatalmasabb erők működéseit tanúsítják. Ebből folyólag az itt tárgyalt tudomány egyik része lényegesen 1 er ó, így, ha egy ezt tárgyszó könyv nem felel meg a 1 erás kellékeinek, ha eleven és nagyszerű képek helyett egyes száraz adatokat közöl, minden habozás nélkül kimondhatjuk róla, mikép meg nem felel a czélnak :— nemcsak, hanem mikép a tudományt a helyett hogy előmozditná, annak ártalmára van. A szellemi épségnek nélkülözhetlen kelléke a concret fogalmak tisztasága és elevensége. A gyermeki és ifjúi lélekre, mely a természet bölcs elrendezésénél fogva eleven képekre vágyik, alig lehet valami ártalmasabbat képzelnünk, mint a száraz adatokat s homályos képeket. Teljes meggyőződéssel jobbnak tartom inkább semmi,mint halvány s ki nem vitt gépeket nyomni be a fiatal lélek camera-obscurájába. Hogy lehessen valaha helyes combinatiót, józan észt várni oly lélektől, melynek fogalmai határozatlanok , mely hozzá van szokva gondolkodása alapjául félszeg, fejletlen elemeket fogadni el? S főként a természettani földrajzban, hol a jelenetek nagyszerűségének magas" eszméket, vallásos "érzelmet kell ébresztenie, az élénk leírás kétszeres fontossággal, érdekkel bír. Sőt a csupa leírások is képesek élénk tudványat, ismeretszomjat ébreszteni. Miután e jelenetek eleven hatást idéznek elő, a természeti erők tudakozása, az okok fürkészése kimaradhatlan a léleknél. Az emberi lélek melegség, élénk részvét nélkül épen oly kevéssé gyarapul a tudományokban, mint a művészetben. E nélkül a szellemi világban egyetlen lépést sem lehet előre tenni. Sajnálattal fejezzük ki, mikép a fölvett műben ezen elevenség hiányzik. Mentségéül szolgálhatna tán, hogy a mű kis terjedelme nem engedő szerzőnek, hogy a részleteknek nagy tért engedjen. Mi ezen védőket annál elfogadhatóbbnak találjuk, mivel szerző urban egy a természettudományokban jártas szakférfiút ismerünk. De a műbiró előtt ily melléktekintetek elenyésznek, — tiszte csak a művek belbecséről szólani. A természettani földrajz, a termény- és földtant is a physica körébe vonván, lényegesen okokat és erőket fürkésző tudomány — ez valódi czélja, és ezen irány van eléje szabva. Az emberi lélek legbecsesebb, se az állatoktól leglényegesebben megkülönböztető jellege azon képességben áll,mely szerint a jeleneteket öszveállítni, egybehasonlítni, s azok általános törvényeit , az okokat képes fürkészni. Ez egyszerű eljárásból folytak minden újabbkori nagy fölfedezéseink. Ha Newton fölfedező az égitestek törvényét — Bacon az emberi lélek legfontosabb munkálatának törvényeit fejti föl, megmutató, hogyan kell kikérdezni a természetet, hogy az határozott, örökigazságú feleleteket adjon, — ő fedezi föl a világ legfontosabb útját — az igazságkeresés útját. Napjai óta a tudományok óriási léptekben haladnak előre — s napról napra kétségbevonhatlanabbul bizonyul be elveinek igazsága. Bebizonyul a legragyogóbb tettekben, minek a sűrűségük daczára is mindig meglepő fölfedezések. Iskolai tanítóink és tankönyveink mindenre tanítják növendékeiket,— csupán a legfontosabb tudományra nem — s ez az alapos következtetés, a józan gondolkozás tudománya; holott épen ezt kellene főként — s merem állítni— kirekesztőleg szem előtt tartani a természettudományok tanításánál. Az előttünk fekvő tankönyvben e szempont sincs eléggé kifejezve.Igaz, hogy gyakran utal szerző az általa írt „Természettan“-ra, hol okokról kellene szólni, hanem ez még nem elég. Nem elég szárazon megmondani egy jelenet okát — ez ellenkezik a természetvizsgálat — az inductio szellemével — ez a scholasticus modor maradványa. A jeleneteket úgy kell összefűzni, azokat oly és annyi oldalról állítni elő, hogy a tanítvány vagy olvasóban a törvény létezése ellenállhatlan meggyőződéssé váljék, az erők hatásának szemlélete a lélekben megfelelő hatást idézzen elő. Mindaddig, mig tankönyveink s tanítóink nem adják vissza a tudomány szellemét — tanítványaink s felnőtteink a tudományt száraznak fogják mondani, — nem fogják annak szellemét csak sejteni is, nem élvezendik szellemi és anyagi hasznait; — mivel azon nagyszerű tévedésben élnek, hogy azern kézirat vagy kézikönyv, mit az iskolában tanultak vérig maga a tudomány. Ha száraz adatokat sorolunk elő — ezekben a világért sem a tudomány essentiaját—hanem annak — csupán szalmatöredékét adjuk. Sjnálom, hogy e nézeteket épen e mű ismertetésénél kelle futólag érintenem, —■■ de — fájdalom azok nemcsak ezen egyes tankönyvre szólnak,— hanem igen-igen sok másokra is. Vajha a tisztelt tanár, a főként műve szűkreszabásából eredő igen lényeges hibát, egy ismeretéhez méltó , bővebb műben enyésztetné el! KÜLFÖLD. Anglia, London, jan. 9. Mióta a „Moniteur“ a hajóhadnak a fekete-tengerre menetelét megígérte, senkinek sem jut eszébe az iránt kételkedni, mi akép ezen demonstratio meg fog történni, vagy már meg is történt. Azonban ennek értékes jelentősége iránt a vélemények megoszolvák.4 Azok, kik e rendszabályt harcziasnak tartják, azon nézetből indulnak ki, mikép a nyugati kormányok ezen demonstratio következményéül, Oroszország részérőli hadüzenetet várnak. Itt sokkal inkább el van terjedve azon vélemény, mikép a czár a hajóhadaknak a viharos évszak alatt, a feketetengerek jelenlétét egyelőre nem veendi tudomásul, s a nyugati sakkhúzásra a Dunán átmenetei iránti parancscsal válaszoland, úgy hogy az eldöntés jelenleg Omer pasha ellenállásától függene. — A „Times“nak Konstantinápolyból dec. 22-ről írják, mikép noha a szofia-lázadás után megjelent proclamatióban ezen tény hivatalosan tagadtatik, az európai s ázsiai seregek parancsot kaptak az ellenségeskedések felfüggesztése iránt. A „Herald“ Bowennek, a Szinopéban szétrombolt „Howard“ angol kereskedőhajó, egyik tulajdonosának egy levelét közli, melyben az többek közt kiemeli, mikép ezen hajó kapitánya, miután előbb mindenétől megraboltatva az erdőbe futott, később népének maradványával