Budapesti Hírlap, 1854. január (308-333. szám)

1854-01-17 / 321. szám

nézve. Hír szerint a porta R­e­s­h­i­d pashát kül­dené az újabb értekezletekre, ha ugyan az újabb alkudozások folytatása sikerülne. Úgy látszik, Khosrew pasha az oroszok iránti részrehajlás gyanújában állott. Azon közlés is" valósul, m­ikép a perzsa udvar s az angol ügyviselő közti dip­lomatiai összeköttetés újra megkezdődése daczára, Perzsia hévvel folytatja Törkország elleni had­készületeit.“ — Egy félhivatalos franczia levelezés C­h­i­­may herczeg küldetéséről következő felvilágo­­sítást ad . ..Úgy hiszszük, a Leopold király által tett lépés hasznos, sőt talán szükséges volt, a két kormány közti barátságos viszonyok fentartására nézve.“­— A „Pays“ szerint, Konstantinápolyban azon hir terjedt el, mikop a Szinopénál egyedül megmenekült „T­a­­­f‘‘ hajó parancsnoka halálra ítéltetett, de a szultántól kegyelmet nyert. Azt is állítják, hogy Ázsiában Abdi pashát saját kato­nái elfogták. — A „Patrie“-nak Sz. Pétervárról dec. 25- ről írják, mikép ott­ ív­eli évszak igen fényes ün­nep­élyekkel kezdődött meg. A tánczvigalmak so­a­sem voltak oly számosak s népesek. Ez or­szágban minden kicsis alkalmával szokásos dolog oly czélból, hogy a közfigyelem a külpolitika ko­moly eseményeitől elvonassék. — Jan. 11. A „Moniteur“ ma így nyilatko­zik : „Egy Konstantinápolyból dec. 31 -től kelt távirdai sürgöny jelenti, mikép a díván a négy hatalmasság mi minden javaslataihoz hozzá­járult.“ — Másrészről a „Pays“-ben ezt olvassuk : „A ma Marseillebe érkezett „Chaptal“ hajó Konstantinápolyból dec. 31-ig terjedő tu­dósításokat hozott. Még­ ekkor az egyesült hajó­hadak az erős szelek miatt nem mehettek be a fekete-tengerre, azonban készen tárták magukat, kedvezőbb idő beálltával,tüstént elindulni. A hajó­hadakhoz küldetett parancsok igen jó hatást tettek Konstantinápolyban. E városban, a „C h a p t a 1“ elindulásakor, legnagyobb csend uralkodott. ■ A „Patrie“ szerint, az egyesült hajóhadak jan. 3-án nem egyedül mentek volna be a fekete-tengerre, hanem ugyanezen napon több török hajók is in­dultak ki Konstantinápolyból, tetemes haderő kí­séretében, 15.000 főnyi erősbítést szállítván az ázsiai sereghez, hogy azt J Batumban szállítsák ki, s az egyesült hajóhadak rendeltetése nem csak abban állana, hogy az orosz hajóhadat ezen szállító­hajók megtámadásában gátolják, hanem abban is, hogy ne engedjék meg, mikép az orosz hajóhad a kaukázusi sereghez ,élelemszereket szál­líthasson Az „Indépendance beige“ ez utóbbi ál­lításnak nem adhat hitelt, mivel­ ez szerinte an­nyit tenne, mintha Franczia- s Angolország for­­ma szerint hadat üzenne Oroszországnak. Végre a „Patrie“ fű­ég azt is állítja, mikép a törökök Ázsiában,az akhaltzikis alexandropoli baleseteik óta, ismét szerencsésebben harczoltak, s mikép legközelebb S h­a­m­y­­ egy követe által a szultánt s kormányát határozottan biztositá buzgalma s rokonszenve iránt, s köszönetét fejezé ki a hozzá küldetett fegyverek s hadiszerekért. — Ma Párisban azt látszottak hinni, mikép a czár talán nem adand a bécsi javaslatokra oly határozottan tagadó választ, minőt a legutóbbi napokban vártak. Azonban mégis attól féltek, hogy a czár nem lesz hajlandó, meghatalmazottat küldeni a tervezett congressusra. Egyébiránt na­ponkint várják az orosz császár válaszát. Oroszország. Sz. Pétervárról Írják a „Württ.Staats.“ stuttgarti hivatalos lapnak . Hiteles tudósítások erősítik, hogy az orosz császár minden idegen köz­benjárást, különösen az austriai részről legsürge­tőbben kijelentett óhajtást is a bécsi értekezlet közbenjárási kísérleteihez csatlakozás iránt, leg­határozottabban visszautasította. A jelen viszály csak Oroszország és a porta közt létezik. Orosz­ország semmit sem kíván attól, mit a régóta fen­­álló szerződések szerint kívánni joga nem volna; ha Törökország ezt el akarja ismerni, akkor küld­jön egy teljhatalmazottat az orosz főhadiszállásra (Bukarestbe). Oda a szükséges, utasítások már el is küldettek, de oly értelemben, mikép Oroszor­szág eddigi követeléseihez lényegesen ragaszko­dik. E közben orosz részről a hadi készületek nagy kiterjedésben folytattatnak. Az „A. A. Z.“-nak írják Páriából jan. 9-ről­ Állítják hogy Castelbajac visszahivatása Sz- Pétervárról elhatároztatott volna. Gr. Reiser, első köv, titkár, fogná őt pótolni A legfelsőbb e­­légedetlenség oka abban állana, miszerint Cas­telbajac a szinopei győzedelemhez M­i­k­­­ó­s császárnak következő szavakkal kívánt szeren­csét : „Sire, nem mint követ, hanem mint katona fejezem ki ma szerencsekivánatomat.“ Midőn Napóleon császár ezt meghalta, azt mondta volna: „Jobban megfoghatnám, ha Castelba­jac az orosz császárnak mint diplomata mondott volna bókot.“Tudniillik a tuilleriákban a szinopei csatáról nem igen kedvező véleménynyel vannak. Dana­ feje emsépli. A Csetate (Cetate, törökül I­s­­­t­a­­­s, egy Kalafáttól balra 10 verstnyire vagy is körülbelől 1 g0 rész mfdnyire (7 veret­i német mfd) fekvő helység egy kis folyónak a Dunába szakadásánál) mellett jan. 6. s 7-kén történt összecsapásról, biz­tos részleteket még nem adhatni, mert az ütközet a második napon még határozott eredményre nem vezetett, s a harcz bevégzetlen maradt. A legu­­olsó tudósítások elindulásakor Viddinből (8-kán) az oroszok folyvást Csetate birtokában voltak. Az ütközet mindenesetre véres volt. A különféle lapok ez ütközetrőli jelentései e következők: A „Cop.Z.C.“ ezeket írja: A Kalafat és Vid­­dinnél állott mintegy 40000 embernyi török hadse­reg előőrsei már több nap óta csatárzásokba voltak keveredve az orosz szemlészcsapatokkal. A kala­­fáti parancsnok, Ö­z­e­­­i­m pasha (renegát), Jan I. Shumlából parancsot kapott, hogy az oroszokat Kalafátot fenyegető állásukból nyomja vissza. Miután 10,000 ember Viddinből Kalafátba kül­detett, S­z­e­­­i­m­pasha az országúton az A­n­r­e­p hadtest jobb szárnya ellen nyomult, s azt leg­gyengébb álláspontján 6-kán reggel 18,000 em­berrel megtámadta. Az ütközet elején a győze­lem a törökök részére hajlott, minthogy az oro­szok részéről csak 6 '000 ember állott a harczban. Belgát de­mnok, ki a jobb szárny középpontját képezte, erősítő csapataival épen az eldöntő pil­lanatban érkezett, s egy merész mozdulat által sikerült neki a törököket oldalról s hátulról meg­támadni, s egy órai makacs harcz után fölhangzott az oroszok hurrája A törökök megverettek. Ren­des visszavonulás veszteségüket sokkal cseké­lyebbé tette volna, de az csakhamar formasze­rinti futássá fajult. Mily nagy volt a törökök vesz­tesége , kitetszik abból, miszerint halottjaik és sebesültjeik száma 3000-re megy. A szétszórt hadosztályok egybegyűjtésére néhány nap lesz szükséges. Még 6-kán a törökök Viddinbe Szó­fiából tartalék csapatokat kaptak erősítésül, to­­­vábbá a rendetlen csapatokat a kalafáti táborból mind visszavonták Viddinbe, a helyükbe rendes, leginkább egyiptomi katonákat küldöttek. Midőn az oroszok részére újabb erősítőcsapatok érkez­tek, a harcznak már vége volt. De a fris csapa­tok kitűnő szolgálatot tettek a törökök üldözésé­ben ; egyes kozák lovas őrcsapatok egészen Kalafátig merészkedtek előre. Orsovai távirati tudósítások szerint 8-án is­mét 16,000, török, Szelim pasha személyes ve­zénylete alatt, kemény megtámadást intézett az A n r e p-hadtest jobb szárnya ellen, melyet A n­­r e p unok maga vezényelt. Mindkét fél elkese­redéssel harczolt, és ütközet után mindenik, ko­rábbi állomását foglalta el. A „Cop Z. Corr.“ már jan. 10- ről is hoz tu­dósítást ; e napon az oroszok egész szárnyukkal egy haránt kanyarulatot tettek , a Kalafáton kívül állott török csapatokat egyszerre több pon­ton támadták meg, s rövid csata után a kalafáti táborig nyomták vissza azokat. A „Lieb. Bote“ jan. 11-ei száma írja. F. hó 6-kán az oroszok és törökök közt csata keletke­zett Csetaténál, mely az elsőbbekre nézve kedve­ző sikerű volt, mert a törököktől hat lovaságyút vettek el. Mindamellett az oroszok, nem gyanított okból, Radovanba vonultak vissza s a törököknek engedték át Csetate birtokát, azonban 7—8-ka közti éjjel a törökök az oroszok részéről tett moz­dulatok következtében nem csak az említett he­­­lyet, hanem Skasza, Vracsa és Oburszin helységeket is sietve elhagyták s Kalafátba visz­­szavonultak, miáltal Csetate ismét az oroszok ke­zébe került. A csetatei ütközetben a törökök 16 ezer emberrel vettek részt, s 400 halottjuk, több mint 1000 sebesültjök volt, ez utóbbiak közt I­z­­m­a i­­ pasha. Az oroszok számát nem mondhatni még meg, de az ő veszteségük is tetemes volt. 600 sebesültről beszélnek, köztük egy bnok, ki már Krajovába el is vitetett. Az ütközet egész nap tartott.­­A „Krönst. Ztg.“ jan. 9. igy tudósít: 6-kán Csetaténál 7 óráig, azaz reggeli 8 órától délutáni 3-ig, legnagyobb elkeseredettséggel folyt a harcz. A törökök, kik már 3. és 4-dikén Pojana, Mag­­lavita és Hum­ánál állomást foglaltak, a mondott órában nagy dühhel és erős ágyutüzzel újra meg­támadták Csetaténál az oroszokat, de mivel e helységnéli állomásukban egy Motzatzayba elő­nyomuló orosz hadosztály által jobb szárnyukban sőt hátulról fenyegetve látták magukat, kényte­lenek voltak a kalafáti sánezok felé visszavonulni. A veszteség mindkét részről igen tetemesnek mondatik. A törökök most nemcsak az erősen fel­­fegyverzett hatalmas kalafáti sánczok mögött ál­lanak, hanem minden falut és védhető pontot a­­zon nagy ivón belül, melyben itt a Duna keleti irányba kanyarodik, elsánczoltak. A „Wiener Ztg.“-ban ezen (legutóbbi la­punkban már nagyrészt közlött) részleteket ol­­­vassuk: 6-kán az Antep­­nok hadosztályának jobbszárnyát Csetaténál több mint 18009 török 24­ ágyúval megtámadta. Három orosz zászlóalj Baumgarten ezredes alatt 6 ágyúval, 1 esk huszár s 1 szom­­a kozák, a túlnyomó ellenséget több óráig feltartóztatták, míg Belgarde­­nak 4 zászlóaljjal annak jobb szárnyánál megje­lent és az ellenerő egy részét foglalkoztató. Több órai makacs harcz után a törökök Kalafát felé visszavonulásra kényszerittettek. Veszteségük több mint 3000 halott és sebesült, 6 ágyú foga­tostul, 2 zászló s nagy mennyiségű fegyver. Ha­lottjaik közt egy puska is van. Az oroszok vesz­tesége, mint oly makacs ütközet után könnyen magyarázható, szintén nem csekély Az orosz csá­szári csapatok az ütközet után állomásaikat meg­tartották, ellenben 7-kén Csetatét elhagyták , és Radovanba húzódtak vissza. Végre a „Dresdn Journ.“ következő távirati sürgönyt hoz Bécsből jan. 13-ról : Egy ütközet Csetaténál jan. 6-kán, biztos tudósítások szerint, jelentékeny s az oroszokra nézve kedvező volt. Egész 8 -kán makacs uj támadás a törökök részé­ről, kik 9-kén Csetate birtokában voltak Továb­bi biztos tudósítások hiányzanak. Orsovából írják, mikép a törökök által az ' ^?re? hadtest jobb szárnya ellen 6 - kán tett nem ■ sikerült támadást ugyanazon időben a Duna több pontján eszközlött hadiműveletek támogaták. Ez­­bizonyossággal tudva van, hogy a Rahová­­nál álló 2.000 főnyi rendetlen csapatok mozgásba tétettek, szmnleges átkelési kísérlet tétele s az An­rep- hadtest balszárnyának nyugtalanítása végett, hogy Dannenberg tánok figyelmét ’ Kalafátra ne fordíthassa. De néhány szállító na­szád, a nélkül hogy az oláh partra érhetett vol­na, visszamenni kényszerittetett. — Jan­ első nap­jaiban 50 legnagyobb fajta ostromágyu ment el Krajovából Radovánba, melyek a kalafáti török sánczok ellen fognak használtatni; továbbá te -­­­mérdek tábori sátor van Krajovában felhalmozva Bukarestből jan. 5-ről Írják: F. hó 3-kán az Izlam és Turnu közt álló 10,000 főnyi orosz csapatok előőrsei egy török czirkáló csapattal, mely a nikápolyi réven átkelt, s mintegy 500 em­berből állt, összeütköztek. A törökök néhány ha­lottat vesztve, félóra múlva visszamentek a Du­nán. Az utóhad csak nehezen menekült, s kicsibe múlt, hogy el nem jön a főcsapattól vágva. Ugyaninnen írják: M­i­l­o­s herczeg Szerbia közelében fekvő kis-oláhországi jószágaira uta­zott, s ott néhány vele barátságos viszonyban álló szerbek látogatását várja. A Shyl folyam torko­latánál az oroszok állandó ludat építettek s az által­a Shyl két partján álló hadak közt az össze­köttetést helyreállították. Belgrádi jan. 9éki tudósítások egyhan­gúlag azt jelentik, miszerint a fejedelem a hozzá érkezett két török fermánt,melyek Oroszországnak Szerbiáhozi véduli viszonyát megszüntetnék, nem fogja közzétenni. Azonban a fejedelem, vissza­térte után, a határhelységek elöljáróit felszólít­­tató, hogy a törökökkel­ minden összekapástól őrizkedjenek, mert minden oly lépés szigorúan büntettetni fogna. A hadi készületek Szerbiában még folyvást tartanak. A török tekintélyek nem szűnnek a fejedelmet a porta nézeteihez hajlóvá hangolni a­zon erősbitések, melyek a keleti-tengerről küldet­tek hozzá. Azonban az oroszok ezen erősbitések­­kel igen szerencsétlenül jártak. Az első erősbi­­tési hajó megrongáltatván nem mehetett ki az Archipelagusból; a második az angol parton szen­vedett hajótörést; a harmadik, egy 60 ágyús fregát, nem mehetett tovább Norvégiánál, ott megfeneklett, s népe csak egy szerencsés ese­ménynek köszönheti megmenekülését! 1787 Amerika. A „New­ York Tribune“ egy ily czímű czikkében : „Oroszország a csendes-tengeren“. Oroszországnak a keleti s nyugati nagy tenge­rekre vonatkozó tervét tárgyalja.­­ „1789 ben Sz. Pétervárott egy orosz-amerikai társulat ala­kult oly czélból, hogy az Amerikától éjszak-ke­letre eső kurili s aleuti szigetekkel keres­­­kedelmi összeköttetésbe lépjen. Ezen társulat, melynek elnökségét maga a czár vette át, a leg­újabb időben tetemes kiváltságokat nyert, hogy így működéseit China s California, szóval a csendes-tenger felé lehető legmesszebbre ki­terjeszthesse. E társulat főügynöksége Szitka­­ban,egy az éaz.szélesség 59 ik fokán fekvő szigeten van, mely sziget nagy mennyiségű építési anyag­szerekkel bír, kisebb hajók számára. Két év előtt ott több hajók szereltették föl, s rakattak meg árukkal oly czélból, hogy azokat az európai köz­lekedésnek nyitva álló chinai kikötőkbe szállít­sák. A chinai hatóságok nem engedték meg ezen hajóknak, hogy az illető kikötőkbe bemenjenek; ezen tilalom okául azt hozván fel, mikép Orosz­ország régi külön­ szerződések értelmében, a mennyei birodalommal közvetlen közlekedésben áll, Mai-ma-tsin és Kiachtán keresztül, az éjszaki határon ; s mikép China alaptörvényeivel ellenkezik, a világ bármely népének, a birodalom különböző pontjain, több közlekedési bejárásokat engedni Midőn a dunaiakat semminemű előter­jesztések sem birták engedésre, Sz. Pétervárott elhatároztatott, mikép az angolok s francziák pél­dájára, némely lehangolási eszközök fognak meg­­kísértetni. Ezen czélból küldetett Putlatine admirál egy hajóhad­­­osztálylyal a csendes - ten­gerre. Ez utóbbi júniusban Hongkongba jött, s egy emlékiratban megmutatá a mandarinoknak, mikép Oroszországnak, mely szintúgy nyugati európai, mint keleti ázsiai hatalmasság, joga van bemennie amaz öt országos kikötőbe, miket An­golország a n­a n k i n i szerződésben, „az összes nyugati hatalmasságok“ előtt megnyitott. A man­darinok nem akarták ezt elismerni, mivel így okoskodtak „a többi európai nyugati hatalmassá­gok, Francziaország­, Hollanddal stb., s Ameri­kával előbb nem voltak külön szerződéseink; el­lenben Oroszország előtt 1728. jan. 14-ke óta, az éjszaki határt megnyitottuk.“ Erre P­a­­­­­a­­­­tine jelentést tett Sz. Pétervárra, s úgy látszik, parancsot kapott az iránt, hogy fenyegető mo­dorban nyilatkozzék; legalább erre mutatnak a­ Távirati sürgönyök Konstantinápoly, jan. 5. F. hó 3-kán az egész angol és franczia hajóhad elment a fe­kete-tengerre. „Retribution“ angol hadigőzös előbb az angol és franczia adrab­álok leveleivel Szebasztopolba küldetett, ott jelenteni, hogy ha­jóhadaik a fekete-tengerre mennek, a török te­rület és a török lobogó védelmezése végett. Az admirálok irata továbbá azon megjegyzést tartal­mazza, fajkép az (orosz és. tengerügyi hatósághoz intézett) irat czélja, minden collisiot megelőzni, mely a barátságos viszonyoknak, melyeket fenn­­­tartani óhajtanak, árthatna. (E tudósítás már rö­viden a „Budapesti Hírlap 11 vasárnapi, jan. 15-ki számában közölve volt.) Turin, jan. 12. Itt tetemes bukások tör­téntek; a passivákat 4 millió lír­ár­a teszik. Genuá­­ban a börze páni félelméből, a Marseilleből érke­zett megnyugtató hírek következtében felüdült. Madridi tudósítás szerint a jan. 5 én szü­letett infánsnő ott 8-án meghalt. Pária, jan. 12. A mai „Moniteur“ hivata­los részében a császárnak Duc­os tengerész­­ministerhez intézett kézirata olvasható, melyben ez utóbbinak a becsületrend nagytisztjévé kine­­veztetése jelentetik. Az irat e szavakkal végződik: „Nem fejezhetem ki eléggé köszönetemet, hogy oly korlátolt budgettel oly segélyforrásokat ké­szített elő, melyek megengedik, hogy hajóhadun­kat bármely napon kétszer vagy háromszor any­­nyira emeljük. Vegyes hír 16. * Színházi előadások : a német színpadokon f. hó 16-kán Pesten : „Der Freischütz“ bohózat, és Cottrely. Budán : „Die Räuberherberge“ regényes dráma. * Rachel k. a. a Nevatól szakadást sürget a Theátre francais múzsájával. Corneille és Racine árnyai hasztalan várakoznak éjjenként levett lö­­veggel s rövid nadrágban a nagy művésznő alvóter­me előtt, ő makacsan megmarad határozata mellett, hogy homályba vonuljon vissza Rachel egyébiránt nem rég nagy veszélyben forgott. Classikus her­melinbe öltözve bátran halad Sz. Pétervár utc­áin lefelé. A metsző szél csípősen érinté a delnőt, mint Jules Janin kritikái. Ő többet gondol a híres íróra, mint a rideg léghuzamra. Egyszerre egy „ismeret­len“ veszi őt szemügyre, egy férfi, ismeretlen mint egy német hős valamelyik német drámából, s nem sokára az ismeretlen keze, hóval tele, azon részét fogja meg gyöngéd érdekes vonásainak, melyet különben csak ambra és mosodás szoktak táplálni. A művésznő meghökken; csakhamar egy­ szerény kö­zönség csoportosul körűlé, mely bemenetet nem fi­zetett s több ismeretlen szorgolódva csatlakozik az első ismeretlenhez. Végre az ultimatum a hó részé­ről s a talány megfejtése : „Rachel k. a. arra ve­szélyben forgott, hogy megfagy.“ Az ismeretlen, csak egy szokásos szives szolgálatot tön neki. Csi­­rádzó anyag az egykor átalakulandó franczia nép társaséleti regénye számára. Bécsi börze január 16-tól. B­é­c­s, jan. 14. Agio: arany 263/4 ezüst 21. Státus kötelezvény 5°/o . .■’ . 92'/, dto 4% , • - , 81,8/1# dto 4 . . • • * --1839-ki „ 350 . . . . 132­8 1834-ki sorsjegyek 500 ftot . . . 228% Bankrészvény darabja . . 1332 Éjszaki vaspálya 1000 ftos . . 2309 Dunagőzhajózási részvény . ... 633 Amsterdam 100 tallér • • — ■ Augsburg.......................... . . 1223/g Hamburg 100 tallérért boo. • • • 90Vs London 1 ft sterlingért . . . 11,54 Meteorológiai észleletek. Pest január hó 15-én. 1854. Az észlelet ! Hévmérő a lég-­suly mérőn Légsúly állás Légnyo. O-nál Száraz Nedves Páranyomás Nedvesség Felhőzés Szél iránya és ereje Felhők irá­nya Lecsapódás 1 Megjegyz. Ideje:' cé­l 'O Hévmérő Regg 16 2 10 + 11 0 336 4335.34+ 08 + 0.1 1.79 83 2 — ' — ■ — . —. Köd Délután +11 9 336 7335 60+ 2.0 + 1 5 2.13 88 7 réteges 4 lejjel +12 0 337.1 33602+ 2 0 + 1.9­2 35 97 9 réteges 4 ’.­+ Köd Az észlelet közép száma: 335.65+ 1.6s 2.09 89.9 2.6— —

Next