Budapesti Hírlap, 1854. február (334-356. szám)
1854-02-01 / 334. szám
toknak tüsténti fölszerelését rendeli meg. Minden ácsok elvonattak az épülőfélben levő hajóktól, hogy a hajók fölszerelésén dolgozzanak. A szükséges vitorlákat is bámulatos tevékenységgel készítik stb.“ — Jan. 26. Az „Indépendance beige“ ma így is: , , . „Jelenleg leginkább avval foglalkoznak, mit helytelenül az orosz császár válaszának neveznek, a hajóhadak fekete-tengerre menetele iránti értesítésre. Némelyek szerint, ezen állítólagos válasz utat nyit egy bizonyosan létesülendő kiegyenlítésre; mások szerint ellenben, annak egyedüli czélja időt nyerni s a harczot kikerülhetlenebbé tenni. Már mi először is azt hiszszük, mikép tulajdonkép nem létezik válasza az orosz császárnak, a hajóhadak bemenetelérőli értesítésre, hanem csupán újabb utasítások intéztettek Nesselrode gróf által, e tárgyban, a London-i Párisban levő orosz képviselőkhöz, mely utasításinkban ezen diplomatiai ügynököknek meghagyatik, hogy felvilágosításokat kívánjanak, a hajóhadak mozdulatának valódi czélja s jelentése iránt. Ez kitűnik az orosz hivatalos lap január 20-ai számának egy jegyzékéből, melyben kijellentetik, mikép a sz.pétervári kbinet csupán szóval értesittetvén a hajóhadak bemeneteléről, szükségesnek vélte, a két kabinettől határozott nyilatkozatot kívánni, ezen tény hordereje szelleme iránt, s mikép ezen nyilatkozattól függend Oroszország további eljárása. E szerint Oroszországnak úgynevezett válasza, ellenkezőleg inkább kívánat. Most már az a fődolog, hogy miként fogadta, vagy fogadandja ezen kivánatot ama két kormány, melyhez intéztetek? Azt mondják, hogy e kivánat Párisban jobb fogadásban részesült volna, mint Londonban. Már lehet ugyan, hogy némi különbség létezett amaz értekezletek első benyomásában, melyek egyrészről Kisseleff és Drouin de Lhuys, és másrészről Brunnow báró s Clarendon lord közt történtek; azonban megjegyzendő, mikép e különbség nem a két kormány válaszai közt létezik; e válasz még nem adatott ki, s mi azt hiszszük, hogy az ugyanazonos leend, Franczia-s Angolország e kérdésben tökéletesen egyetértőleg működvén. A válasz épen azért nem adatott még ki, mivel Clarendon lord, midőn az orosz követ szóval közlé vele Nesselrode gróf kívánatot, kijelenté az orosz követnek, mikép nem felelhet neki, mielőtt a franczia követtel értekezett volna, s viszont írásbeli közlését kivánta a szóval tett felvilágosítási kívánatnak. Ezen írásbeli közlés megtörtént Hihetőleg épen úgy történt a dolog Párisban is Kisseleff s'Drouin de Lhuys közt, s most a franczia s angol kabineteknek egymással meg kell egyezniük az adandó válasz iránt. Minden esetre, azt hiszszük, hogy a Páris és Londonban levő orosz követek egy-két nap alatt megtudandják e választ.“ — A „Journé des Débats“ ma így ír: „A Sz. Pétervárról London - Parisba érkezett tudósítások szerint, az orosz császár válasza, a hajóhadak fekete tengerre menetele iránti értesítésre, épen nem végleges. Mint az angol lapok állítják, a császár kérdéssel válaszol, s azt kérdi, hogy várjon a hajóhadak szigorúan semleges állást foglalandnak-e el, vagy pedig közremunkálandnak a török haderővel? — Másrészről hozzá kell tennünk, mikép ama válasz,— mely a Londonban tartatott kabineti tanácsban állapíttatott meg, nem igen kibékítőnek tartatik. — Az angol kabinet , — mint mondják — azt felelné, miképp Orosz- és Törökországot nem tekintheti egyforma helyzetben levőknek a fekete-tengeren, mikép az haderőnek, midőn ezen tengeren hajózik, orosz vagy hadiszereket szállít, nincs szüksége oltalomra; míg a török haderőnek arra szüksége van, amint ezt az események bebizonyiták.“ Oroszország. Sz. Pétervárról jan. 19-től a „Hamb. N.“nek Írják: E czim alatt: „Egy hőshalál“ a lapokig Orbelian Illés Demetriovics vezérőrnagynak, Konstantin ahg gránátos-ezrede parancsnokának végperczeit írják le, ki a Bashkadik-Laránál kapott sebei következtében dec. 21- kén Alexandropolban meghalt. Hogy egyébiránt azon csata igen tüzes lehetett, kitűnik az e rajzba foglalt megjegyzésből, miszerint hg Shalikon zászlóaljparancsnok súlyos sebet kapott. Buigin kapitány és hg Tumanov törzskapitány elesett, hogy hg Orbelian őrnagy szintén megsebesült és a zászlóaljak általában igen sokat szenvedtek. A nekrológhoz a katonai hírlap némely tudósításokat csatol egyes kitűnő hőstettekről, mik a Bash-kadik-larai ütközet alatt előfordultak. Lengyel határszél. Az „Alig. 7.“nak jan. 22-ről Írják: Az orosz hadmérnökügy főnöke s a császár főhadi segéde, Schilder altn. több mérnöktesti tisztekkel, rögtön kapott császári parancs következtében Varsót jan. 19-kén elhagyta, s Oláhországba ment. Rendeltetése lesz a Dunáni hidépitéseket és az e folyamoni átkelést intézni. E nagytehetségű tiszt már az utóbbi időkben a lengyel várakból temérdek hídkészletet, valamint hidász és árkász-osztályokat küldött a dunai fejedelemségekbe. A Schilder alnagyhoz intézett parancs Lengyelországban nagy figyelmet gerjesztett, mert abban az orosz császárnak a legújabb javaslatokra adott válaszát látják. A császár legnagyobb eltökéltséggel folytatandja a háborút. Hir szerint egy dandár az útonszervezett dragonyos-hadtestből déli Oroszországból szintén Oláhországba küldetik, s e csapatok először harczolva lovon és gyalog, itt állandják ki a próbát. Törökország.. A macsini fegyvertényről szóló török hadijelentés következő: Az oroszok dec. 24-kén a Macsinnal szemközt fekvő dunaszigetet egész haderejökkel, mely ott rendelkezésükre állt, megtámadták, katonai őrvonalat felállitandók. Mehemet bej ezredes, Szuleiman aga lovas tüzérség zászlóaljfőnöke, s Hasszán aga őrnagy Macsinnál azonnal öszpontositák a szükséges csapatokat és ágyukat s két hadoszlopban előnyomultak, melyek egyike a folyam jobb partján, másik a szigetnél kezdé működését. Az orosz csapatok nem állhatták ki a nyugati csapatok rohamát, és sietve visszavonultak, órával később azonban összegyűltek megint s vitézül támadni kezdtek. A nagyúri csapatok szintén rettenthetlenül megállottak helyükön, öt órai harcz után az oroszok egészen megverve futottak el a csatatérről, sok halottat hagyva ott. Több katonáik fegyverrel kezükben elfogattak. A törökök aránylag keveset vesztettek s minden dicséreten fölül álló vitézséget tanúsítottak. Egy másik török hadijelentés dec 20-ról azt jelenti, hogy 250 dorobanzok (lovas csendőrség a fejedelemségekben), Fischbach oroszánok által a kalafáti előőrsök megtámadására küldettek volna, de alig látták meg a török csapatokat, midőn mintegy 200-an mindenestül átmentek a törökökhöz, a többiek pedig az oroszok által meg nem szállt járásokba széledtek el. Főnökük Bure a nu főbe lőtte magát stb. Szófiából jan. 15-ről írják, miszerint 12-kén a hivatali épületben (konak)a rablás ellen intézett nagyúri fermán ünnepélyesen felolvastatott. A rablók üldözésére a háború ideje alatt minden milish (községtanács) felhatalmazványt nyer; ha a helybeli rendőrségi erő elég nem lenne, minden rendes katonasági állomásparancsnok köteles a szükséges segélyt szolgáltatni. A nemrendes katonaság e köteleztetés alól ki van véve. Dana fejedelemségek. Krajovából, jan. 18-tól a „Wand.“ levelezője ezeket írja : Grorcsakofság tegnap törzskara nagy részével ide érkezett, s az itt működő hadtest különféle elhelyeztetését szemléli meg. Szemle után itt vagy Radovanban nagy haditanács fog tartatni,melynek határozataitól függnek majd a Kalafát elleni további működések. — F. hó 27-kéig összesen 43,000-re gyülend a kis— oláhországi orosz csapatok száma, ebből levonva az ötnapi csetatei veszteséget (több mint 400) s a korábbi kisebb nagyobb ütközetbelit (összesen 1500) s végre a betegeket és sebesülteket, mégis a Kalafát elleni hadiműködésre több mint 36,000 emberből álló sereg marad. E hadtest jobbszárnyának főállomása Plenizza környékén van, középpontja Radovanban, a balszárny délfelé hajlik a Shyul és Duna által képezett háromszögbe, s feladata e szerint részint a törökök mozdulatait Oreavából (Rahova) szemmel tartani, részint Balta járásban a kalafáti török állomások keleti oldala ellen működni. Ez a tulajdonképi Kalafát ellen rendelt hadtest. Azon orosz csapatok, melyek alább a Duna és Olt által képezett szög, azaz Izlas felé működnek, a nagy távolság miatt a Kalafát ellen rendelt hadtesttől némileg független állásúak, s feladatuk inkább az avval által ellenben Nagy-Oláhországban Turnu felé álló orosz csapatokkal közösen működni. Hogy az oroszok a Duna jobb partjának a dühös törökök általi elfoglaltatását nem tartják épen lehetetlennek, és e veszélyt nem tekintik csekélységnek, mutatják a csapatok gyors átkelései Bukaresten a Duna felé, mik az orosz előtt legszentebb ünnepen, a vízkereszt napján sem engednek pihenést, így péld. jan. 18 (6)-kán, az említett ünnepnapon is vonultak itt keresztül csapatok. Az egyházi körmenetnél az ország bojárjai hiányzottak, a katonai kiséret csak két század orosz gyalogságból s kevés, oláh katonából állott, tüzérség egészen hiányzott, és a salvelövések elmaradtak. Az „Alig. org“ írja a Duna mellől jan 23-ról, miszerint a csetatei jan. 6-ki ütközetben a törökök részéről az egyiptomi dandár legtöbbet szenvedett. Az illető egyiptomi pasha makacsuk vonakodott sebesült katonáit a harcztéren segély nélkül hagyni. De visszavonulásra korántsem az oroszok, hanem a futásnak iromlott arnauták által kényszeríttetett. E derék törzstiszt sürgette, hogy kén az oroszok által elhagyott faluba előnyomuljanak, látni, nem lehetne-e még ott emberi kötelességet teljesíteni. Maga O mer pasha e futásszerű visszavonulást nem csak gyávaságnak, de embertelenségnek nevezé. Ezen nyilatkozat szivének becsületére válik. A viddin-kalafáti török csapatok közt — úgymond tovább a czikk — harczias szellem uralkodik, de az egyiptomi tisztek, kik még a nisibi napokban nyerték rangjaikat, hol Ibrahim pasha alatt a török hadsereget félig megsemmisíték, nem igen pajtáskodnak mostani barátaikkal, s többen közülük a renegátok nem muzulmán magaviseletét igen észrevehetőig lenézik. Az itt-ott emelt védművek nem mindenütt összefüggő egészet képeznek, s a sánczolatok egy megerősített táborhoz hasonlítnak, mi azt gyaníttatja, hogy Kalafát ostroma egyszersmind jeladás lesz egy nagy csatára. Török csapatok czirkálnak ajzsibra-palankai révig, hol az orosz balszárny áll; a parancsnokló pusha úgy látszik itt akar támadólag fellépni. Az oroszok még csak a védelemre szorítkoznak. A bal (oláh) dunaparton négy révben állanak hídkészletek, úgymint Reni, Kalarash, Dzsurdzsunál és a Shyul és Olt közt. Az orosz dunai flottilla Reninél, fölfelé mentében Szakcsa és Macsin közt néhány partüteget elrontott. Jasszy, jan. 23. F. hó 20-kán gr. Osten- Saeken orosz cs. vezérőrnagy ide érkezett, a a közigazgatási palotában von szállást, az alelnöki hivatalt átveendő. A csapatok egyre folyvást érkeznek, s tovább mennek Oláhországba. Egy ily naponkint érkező csapat rendszerint két zászlóaljból áll. — Biztos kútfőből írják a ,,Presse“nek, miszerint a macsini török csapatok előbbre nyomultak, egy részük 15-bén egész a nagy Dunáig lővén Brailával átellenben, s ott az orosz ágyuütegekkel szemközt kezdték a maguk ágyúit felállítani. Jasszyban csend uralkodik. Az oláh határszélről írják januarius 23-ról . Bukarestből januarius 8-ról jelentve volt, hogy Philippescu György nagybán,a közigazgatási tanács elnöke, ki az oláh katonaságnak az orosz hadseregbe besorozása ellen nyilatkozott, elfogatott, úgyszintén b. Belu, de más okból. Ma azon hir terjedt el, hogy az első bujában meghalt. — Solomon, ismeretes exezredes,folyvást tobort Kis - és Nagy-Oláhországban. A Braila és Macsin közt fekvő Skurtu nevű dunai szigeten 13-kán keletkezett csata igen véres volt, s estve mindkét félnek a partokra visszavonulásával végződött. 15-én Bukarestben tudni akarták, hogy a csetatei ütközetben 8-kán az Odessza-ezrednek egész osztályát a törökök bekerítették, s részint leölték, részint elfogták, s hogy az utóbbiak közt oláh sorkatonaság is lett volna. A „Cop. Z. Corr.“ következő legújabb híreket hoz: Bukarestből írják jan. 21-ről, hogy a Besszarábiában téli szálláson volt négy lovasosztály és négy kozákezred 18-kán parancsot kapott a legrövidebb útán a fejedelemségekbe a Dunához vonulásra, a helyüket pótló seregek északról már útban vannak. Viddinből jan. 23-ról szóló levél érkezett. Oda a franczia követet várták Konstantinápolyból, ki a török tábor megszemlélésére oda utazandik. A szultán elfogadására a készületek folyvást nagyszerűebbekké válnak; a ház körül, melyben lakni fog, kertet alakítanak. A bulgáriai kereskedőség felszólittatott, hogy a várandó kölcsönre előlegezzenek. A viddini sánczokon, hogy egy elsánczolt tábor a várat, az oroszok átkelése esetében, oldalról is védelmezze, legtevékenyebben dolgoznak. Bukuresti jan. 24-ei tudósítások szerint a dunai orosz hadsereg parancsnokságát Schilder orosz csetlnok venné át, Osten-Sacken tánok pedig Besszarábiában maradna. (A fennebbi jasszyi tudósítás szerint, Osteo-Lackene városba már megérkezett.) Boszniából a főkormányzó az előkelőbb kereskedőktől tetemes pénzkölcsönt kért, s részint nyert is a hadi költségek fedezésére. Az eddig Besszarábiában állott orosz csapatok bevonulása Leován keresztül jan. 28-kán veendi kezdetét. Jasszyban az elszállásolás iránt már gondoskodnak. Schilder orosz cs.tlonok jan. 20-kán fontos megbízásokkal Sz. Pétervárról az orosz főhadiszállásra megérkezett. A dunai orosz cs. sergek parancsnoka ezentúl a 3. 4. és 5-dik hadtestek parancsnoka czünével élend. A harcztéren jan. 26-káig semmi jelentékeny esemény elő nem fordult. Az apróbb előőrsi csaták folyvást tartanak, s az előőrsök Kis-Oláhországban egymástól két puskalövésnyire állanak. Balchan hadnagy, ki a dorobanzok egybegyűjtését oly nagy buzgalommal eszközlő, orosz császár őfelségétől érdempénzt és tetemes pénzajándékot kapott. A „Srbski Dn.“ írja, hogy a montenegrói politikai menekültek Kowalewsky, orosz ezredessel hazájukba visszatértek, s most a viszály mielőbbi elintézését várhatni. Ugyanie lap szerint Szerbiába orosz katonaság vonult volna. (E hir azonban még kétségbe vonható) Török hadtestek concentricus működését jelentik Montenegro ellen. Hire jár, hogy Milos Obrenovics hű orosz sereg segítségével Kis-Oláhországból Szerbiába nyomulna. Legjabb posta. a L o n d o n, jan. 27. Ma a külügy-ministeriumban ismét kabineti tanács-ülés tartatott. — Az „Advertiser“ Westmoreland grófnak Bécsből kelt következő nyilatkozatát közli.; „Uraim! Ma engem az „Advertiser“ f. hó 14-ki számának egy oly helyére figyelmeztettek, melyben ezek foglaltatnak: , Ha ezen nemes urak (Stratford s Westmoreland lordok)felszólittatnának annak kimondására, hogy köztük, s egy fenséges személy közt a keleti kérdés tár,gyában minő levelek váltattak, oly fölfedezések léteznének, miken az angol nép bizonyosan felháborodnék.“ — Sietek önt arról értesíteni, mikép az említett sorokban kifejezett gyanítás ,egészen alaptalan. Mióta Bécsbe jöttem, az említett „fenséges személy“től sem közvetlen, sem közvetett közlést nem kaptam. Én sohasem kaptam a herczegtől oly levelet, mely egyetlen szót is foglalt volna magában politika, nyilvános jellemek, vagy nyilvános ügyekről. Azon levelek, mikkel engem ő kir. fensége megtisztelt, csupán művészet- s jótéteményre vonatkoznak“ stb. Páris, jan. 27. A „Morning-Post“ párisi levelezőjével ellenkezőleg, az ,,Indep beige“ azt állítja, mikép a franczia kormány az angol kabinethez csatlakozott, az Oroszország kérdésére adandó választ illetőleg. E szerint Franczia és Angolország közösen jelentendik ki, mikép semmi felvilágosítást sem adhatnak. Azonban e válasz oly mérsékleti modorban lesz szerkesztve, hogy az orosz követeknek londoni s párisi állomásaikat egyelőre nem kellene elhagyniok. 1855 Vegyes hirle. — A pesti bölcsöde igazgatósága saját és nagyméltósága, Forray Julia grófnő s választmányi elnökné nevében ünnepélyes háláját fejezi ki azon váratlanul számos látogatásért, melylyel a budapesti t. ez. közönség az intézet javára adott nagy hangversenyt megtisztelte; egyszersmind ebben nyilvános jelét látja azon ragaszkodás, szeretet és hódolatnak, melylyel e testvér város lakói a cs. kir. felséges Austriai ház s ennek egyik legmagasb tagja, öcs. kir. fensége, Hildegard főherczegaszszony, az intézet legkegyesebb védnöke, valamint azon kegyeletnek, melylyel minden alkalommal ezen ápolda iránt viseltetnek. Pesten, jan. 30.1854. Sujánszky Antal, titoknok. * Biztos kútfőből halljuk, mikép a körösi udvar, melyet Marsan vállalkozó kedvező föltételek mellett N.-Körös várostól megvett, s azon múlt év derekán „iparcsarnok“-ot épiteni kezdett, miután M. ur a szerződésben kikötött fizetési határidőt kétszer egymásután elmulasztó, előbbi tulajdonosának , II.-Kőrös városnak, törvényesen visszaítéltetett, minélfogva az eddig tett (még ugyan csekély) alapépítés a 100 db arany bánatpénzzel együtt a nevezett város részére esett. Ezen tény következtében a tervezett „iparcsarnok“ vállalat egyelőre egészen dugába dől, jóllehet óhajtanék, hogy a nem helyénkívüli eszmét a tulajdonos város maga karolná fel, a jóváhagyott tervek alapján , mit annál inkább tehetne, mivel teljes biztosságot nyújtó vállalkozása, mi az előbbi vállalkozónál épen legnagyobb hiányul bizonyult be, részvényes társaságra könnyen találhatna. Tiszavizállás. Bécs, jan. 30. Agio: arany 31 % ezüst 25 %. a p.Sülyi méretén. 1854-ki jan. l-jéni 3' 3" 8"99 10-én 4' 6" 10'" 13-án .7' 3" . 8'" 1» 15-én 11' 3" 00" Bécsi börze január 31-röl. Státus kötelezvény 5% t . • . 90% dto 4V» . . . . 80% dto 4 • mt — 1834—ki sorsjegyek 500 frtos . . 133 1839-bi „ 350 . . . • 132% Bankrészvény darabja . . . 1309 Éjszaki vaspálya 1000 ftos . . 2295 Bécs-Gloggnitzi 500 ftos. .11. Bm2 Amsterdam 100 tallér 44- - --Augsburg.......................... . 126% Hamburg 100 tallérért bc..e *• 933/s London 1 ft sterlingért . . ♦ ■ 12,15 Meteorologiai észleletek. Pest január hó 30-án. 1854. Az észlelet 10 •*© _ • G a *9 so 43 02 •*5 •3 Légnyo. O-nál Száraz Nedves 4 • 0 1 -S PM taO 02 02 *© 02 *© 63 G "CS Felhők iánya 02 O Megjegyz. Ideje. cé u o a -5 3 W * "3" 02bű IS Hévmnérő ©► © 5 K 50 -G© Szél ereje P-4 o302o© Reggel 6+10 0 333.2 332.03—0 .4— 1.0 1.66 86 0 réteges 4 D.Ny.— Délután 2+12.5 332 8 331.46+4 301+2.9 2 14 73.0 pehely 2 É. NyzÉ. Nys— kevés eső hóval Éjjel 10+13.2 333.9 332 55+ 32 — 2.3 2.16 80 8 réteges 4 É. Ny*— — 1 Az észlelet közép 8Zima. 332.01+ 2.4— 1.99 79.9 3.3— — —