Budapesti Hírlap, 1854. február (334-356. szám)

1854-02-02 / 335. szám

— A „Nat. Z.“ gr. G­r­­­o­ff küldetéséről, állí­tólag hiteles forrásból ezt írja: „A mennyire jólér­­tesültek állításának hihetni­, a gróf az orosz császár saját kéziratu levelének átvivője, mely válasz azon levélre, melyet austriai Császár Ő Felsége nemrég Sz. Pétervárra intézett. Ferencz József Csá­szár­­ Felsége levelében teljes mértékben vissza­tükröződött ezen Uralkodó nemes jelleme, változ­­hatlanul hiven a béke fenntartása és népei javának előmozdítása iránti kötelességeihez, s egyszersmind szintúgy áthatva azon legőszintébb óhajtástól, hogy lehetségessé tétessék neki jövőre is fenntarthatni az Oroszországgal­ jó egyetértést. Mindazon szempon­tok, melyeknél fogva a béke helyreállítása és a bé­kés megoldás napról napra sürgetőbb és kívánatosb­­nak tűnik ki, a szóban forgó levélben komolyan ki­emeltettek , valamint az orosz császár figyelme egyéb a viszály kitöréséből eredhető mellékkörül­ményekre is felhíva len Kétségkívül e legnagyobb jelentőségű előterjesztvények azok, mikre az orosz császár a válaszolást szükségesnek tartotta a gróf küldetése által, kinek ezenkívül még más külön pa­rancsok is adattak. Lemberg, jan. 27. Tegnapelőtt Bukovina hűség küldöttsége szerencsés volt Lembergben mu­lató Károly Lajos fölig e cs. fenségének az or­szág nevében a hűség és hódolat érzelmeit a cs. k. Apostoli Felsége és a fels. Uralkodóház iránt kifejezhetni, és a cs. fenségét biztosíthatni, hogy a hű koronaország Bukovina ó cs. fens. Galicziábajö­vetelének hirét legbensőbb öröm és hálával fogadta. O cs. fens. Bukovina lakosságának legális nyilatko­zatát kegyesen elfogadni, és a küldöttségnek kije­lenteni méltóztatott, hogy ő cs. fens. Bukovinát is meglátogatandja. 26-kán a küldöttség szerencsés volt ő cs. fens. asztalánál ebédelhetni. (Külföldi napló.) London, január 26. Palmerston lord nejével együtt Windsorba utazott. A tény némi sensatiót gerjesztett, a men­nyiben a nemes lord huzamos­ idő óta most elő­ször hivatott meg az udvarhoz.­­ A lancashire-i szabadelvűek évi mee­­tingje múlt kedden tartatott meg Manchester­ben Wilson elnöklete alatt. Cobden hosszas beszédet tartott, melyben a keleti ügyet is részle­tesen tárgyaló, a beavatkozás elvét kárhoztató, a háború iszonyait festé, s Aberdeen lord békés politikáját dicséré. Utána Bright emelt szót, s a meeting szétoszlott, miután megszavazá azon indít­ványt, mikép a parliament szabadelvű tagjai arra szólíttassanak fel, hogy a parliamenti reformot tá­mogassák. P­á­r­i­s, jan. 26. Alaptalan azon hit, mintha Kisseleff tegnap a Tuileriákban ebédelt volna, sőt inkább ő maga adott ebédet. — A földmivelési kamrák második ülésszaka legközelebb megnyittatott, a megye­főnökök el­nöklete alatt. — U b i c c i n i ily czimft munkája • „L­a q­u­e­s­­tion d’Orient devant l’Europe,“ legkö­zelebb második kiadásban jelent meg. Brüssel, jan. 26 A. képviselő-kamrának jan. 13-ki titkos­ bizottmányában a külügy­miniszer Frére-nek egy interpellációjára azt válaszolá, mi­­kép a Belgium s Francziaország közt kötendő ke­reskedelmi szerződés tárgyában az alkudozások szorgalmasan folytattatnak. Berlin, jan. 23. Az első kamra mai ülésé­ben előterjesztetett a keleti tartományokat illető­leg a falusi rendőrkezelést illető törvényjavaslat és evvel kapcsolatban megváltoztatása az alkotmány 42-dik czikkének, mely a földesúri rendőr­hatalom s más ilynemű jogoknak minden kárpótlás nélküli eltörlését tárgyalta. E részben nagyobbára az 1848 előtti állapot fog visszahozatni, kivévén az úgyne­vezett földesúri törvénykezési jogot, vagy úriszé­­k­et, mi eltörölve marad. Ugyanez ülésben a cseléd­rendszert illető törvényjavaslatot a kamra elfogadta, mely Rajna tartományon és Pomeránia egy kis ré­szén kívül az egész királyságra kiható erővel bír. KÜLFÖLD, Anglia, London, jan. 27. A „Times“ tegnap arra tett czélzást, mikép a nyugati hatalmasságok az orosz kérdésre az értesítés ismétlésével fognak válaszolni. — Ma a „Morning­ Post“ valamivel többet ígér. Szerinte, mivel az orosz hivatalos lap az egész világnak kijelenté, mikép Oroszország a nyugatról határozott nyilatkozatot kíván, e hatá­rozott nyilatkozat nem fog tőle megtagadtatni. Ezen végleges, s Oroszországra nézve nem igen örvendetes válasz, a parliament összeülése előtt, s e szerint néhány nap múlva, fog történni. Ezt jósolja a „Post“. — A „Chronicle“ egy hosszas­ vezérczikkében semmit sem szól ezen, vagy bár­mely más gyakorlati­­pontról, azonban párisi le­velezője egy oly „valószínűleg alaptalan“ hírt említ, miszerint Aberdeen lord oly békés vá­laszt adott volna, hogy azt a czárnak lehetetlen lenne rész néven vennie. Ez magában véve ellen­kezésben áll a „Post“ jóslatával, mely egy, még csak ezután adandó válaszra tesz czélzást. Azon­ban a „Chronicle“ levelezője jólértesültnek látszik, midőn azt állítja, mikép Oroszország jegyzéke 22-én Londonban volt, s mikép Kiss ele­ff, ki­hez az még előbb érkezett meg, oda utasittatott, hogy azt ne közölje addig a franczia ministerrel, mig a Brunnow által kapott válaszról nem ér­tesült. Ez alatt gyaníthatólag csupán előleges és szóbeli válasz értetett. Már Aberdeen lord békés nyilatkozata akkér hangzott volna, mikop a hajóhadak a fekete-tengeren szigorúan semleges állást foglalandnak el, egy orosz hajót sem tám­a­­dandnak meg, átalában nem fognak harczolni, hanem minden tengeri harczot meggátolandnak. „Ha“ — folytatja a levelező — „az ügyállásnak ezen előadása alapos— már pedig okom van azt a­­laposnak tartani — a keleti kérdés ismét békés stá­diumba lépett.“ — Portsmouthból jan. 26-ról írják:­ „Mint halljuk, Portfleet-ben két, 1200 tonna terhű hadi­ gőznaszád építtetik az orosz kormány részére. — Corry ellenadmirál hajóhadosztálya Spitheadbe rendeltetett, s szombaton érkez­­hetend oda. — A 80 ágyús „Colossus“ ma reggel hozatott a hajógyárba, hogy csavar­gőzössé ala­­kíttassék át. Ezen munka tüstént megkezdetett Úgy hiszszük, több oly hajók, melyek az afrikai parton czirkálnak, haza rendeltettek, mivel azok legénységére nagyobb hajók számára van szük­ség.“ — Azon bizottmány, mely a birmingha­mi városi fogházban elkövetett kegyetlenségek nyomozásával volt megbizatva, már elkészítő je­lentését, s a fogház-igazgató, valamint a fogházi orvosnak perbefogatását javasolja.­­ A „Times“ párisi levelezője 26-ról t­­bbek közt így ír : „Kisseleff tegnap értekezletet tartott a külügyminiszerrel. Ez utóbbi kijelenté, mikép Na­póleon császár még nem hozott határozatot, az Oroszország által kívánt felvilágosítások iránt. — Okom van hinni, mikép a Kisseleffhez érke­zett sürgönyök különböző ügyekre vonatkoznak, melyek közöl a legfontosabb természetesen a ha­jóhadaknak a fekete-tengereni jelenlétét tárgya­zza. Az orosz császár azt hiszi, mikép az angol s fran­czia hajóhadak a Bosporusbani horgonyhelyeiket nem fenyegető szándékkal, hanem csak oly czél­­ból hagyták el, hogy közbenjárókul lépjenek föl a török s orosz hajóhadak közt, s a békeszerzők emberi kötelességét teljesítsék. Továbbá az orosz császár sürgönyében a szinopei eseményt is megemlíti, melyet ő épen nem azért idézett volna elő, hogy Törökország védetten helyzetét felhasz­nálja, hanem azért, hogy a törököket meggátolja, az ázsiai orosz lázadókhoz hadiszerek szállításár­ban. Ezen sürgöny még arra is czélzást tesz, mi­kép igen kellemes lenne a „Moniteur“ben egy oly rövid czikkecske, melyben Francziaország semle­gessége mondatnék ki; azonban e szónak:„sem­legesség“, igen szembetünőleg kellene kinyomat­nia. — Mint hallom, ezekből állanak ama pontok, melyek iránt nyilatkozatot kívánnak. Már minis­­teri tanács tartatott annak elhatározása végett, hogy várjon átalában kelljen-e választ adni, s minő felvilágosításokat kelljen szolgáltatni ? Franci­aorság, P­ári­s, jan. 26. A „Moniteur“ ma egy je­lentést közöl az ország pénzügyi helyzetéről, melyben ez utóbbi igen kielégítőnek tűntetik föl. Az előleges számítás szerint, a budget, valamint 1853—54-re, úgy az 1855. évre is, súlyegyént mutatand ki a bevételek s kiadások közt. A kincs­tárban 35 milliónyi készpénz összeg van, a ren­te-ok félévi szelvényeinek kifizetése után. A for­gatható tárcza (portefeuille négociable) 160 millió ftra megy föl. — A „Toulonnais“ jan. 22-ről így ír : „Je­lenleg hajógyárunkban legnagyobb tevékenység uralkodik. Minden műhelyben rendkívüli mozga­lom mutatkozik, mindenütt tolonganak, sietnek, egy perez sincs elvesztve. Tegnap vasárnap, a kikötőbeli munkások mindnyájan délutáni két óráig dolgoztak. A hét folytában, a műhelyek legnagyobb részében, a munkások esti 9 óráig vannak elfoglalva. Szakadatlanul dolgoznak ama hat hajó fölszerelésén, melyek rövid időn készen lesznek a tengerre indulni; s ma a „M­arengo“ sorhajó, s az „Asmodée“ gőzfregát fölszereltetése is megkezdetik.“ — Jan. 27. A „Pays“ ma többek közt kö­vetkező észrevételeket közöl: „Most már tudjuk, mikép az orosz császár­nak a hajóhadak fekete-tengerre meneteléről­ ér­tesítésre adott válasza arra szorítkozik, hogy újabb nyilatkozatokat kiván, a nyugati hatalmas­ságok határozata iránt. Ezen kívánat első tekin­tetre sajátszerűnek látszhatnék. Mi szükség van nyilatkozatra, midőn a tettek maguk szólnak, s midőn az eszme, melyből azok eredtek, oly vilá­gos? Franczia-­s Angolország sem a kérdésben érdeklett államoktól, sem a közvéleménytől nem titkolták el ama czélt, mit egyesült hajóhadaik­nak a fekete-tengerre indításával akartak elérni. Egyátalában nem volt szándékuk, Oroszország önszeretetét kihívni, vagy ezen állammal közvet­len háborút idézni elő; csupán szövetségesüket akarták megóvni a szinopeihez hasonló balesettől, a harczoló­ felek közt magukat közbevetni, s a fe­kete-tengeren a háború hosszasabban tartása el­len zálogot szerezvén maguknak, ez­által lehető­leg siettetni az egész Európa által óhajtott békés megoldást.­­ E szerint a hajóhadak bemenetele nem háború, hanem ellenkezőleg a béke helyreállításának eszköze, mely talán épen azért hatályosabb, mivel erélyesebb s eldön­­tőbb természetű. Oroszország ezen eszélyes rend­szabálynak más jelentést tulajdoníthatott, s oly harczot idézhetett volna elő, melytől — a­mint ezt alig szükség megjegyeznünk — az egyesült hajóhadak nem ijedtek volna vissza. Azonban az orosz császár válaszából kitűnik, mikép­p e tekin­tetben épen nem engedett — mint előbb álliták — az első perez ingerültségének, és semmi sem jogosít fel ama nézetre, mikép ő azon perezben, melyben a franczia s angol kormányoktól nyilat­­i í?fjt.D^a* kívánt, admiráljaihoz oly parancsokat küldött volna, miknek végrehajtása a két hajóhad közt összeütközést idézhetne elő.“ . „ Az „Indépendance belge“ levelezései sze­­rint, a franczia kormány, a­mint előre lehetett látni csatlakozott az angol kabinet vélemé­nyéhez, az orosz kormány felvilágosítási kívána­téra adandó választ illetőleg. E szerint Franczia­­s Angolország azt válaszolnák, mikép semmi fel­világosításokat sem adhatnak, a hajóhadak feke­te-tengerre menetele iránt. Mindemellett is azon­­­ban némelyek szerint, a válasz oly modorban lenne szerkesztve, hogy nem vonná maga után az orosz követeknek Páriz­­s Londonból tüsténti eltávozását. Igaz ugyan, hogy mások az ellen­kezőt hiszik, sőt még egy oly heves öszveszólal­­kozásról is beszélnek, mely Brunnow báró s Clarendon lord közt történt volna. Ma a bör­zén ismét számos alaptalan hírek szárnyaltak, s tetemes árfolyam-csökkenést idéztek elő, így p. o. hogy a hajóhadak közt összeütközés történt, s ez alkalommal az oroszok 14 hajót vesztettek volna el; továbbá, hogy az oroszok 20-án Kalafátot megtámadták, s visszaverettek volna stb. Végre még azt is beszélték ma Párisban, mikép végkép elhatároztatott volna, hogy 20,000 főnyi hadtest fog a törökök segélyére küldetni. föTl A­SZ A Könyvek. „Béla.“ Irta Irinyi József. Pest. Müller Gyula bizomá­­nya. Két kötet. Bulwer szerint „ki egy maradandó becsű­ köny­vet ír, az emberiség legnagyobb jóltevői közé szá­mítandó.“­ És ez épen nem túl merész állítás. Oly könyv, melyben egy szellemi élet egész belvilágot, a való - és gondolkozásból fogamzott világító eszmék, a szív melege, vagy a művészetben ragyogó képzelet mintegy tűzpontba vannak összeszoritva, csak a naphoz hasonlítható, melyet a sajtó által mindenütt láthatóvá tévén, egy egész nemzet jelenkorát bevi­lágítja, felmelegíti vagy elbájolja. A könyvek egy nemzet nevelésének lényeges kiegészítő részei. Korunkban nemcsak az élet bir fejlesztő hatalommal a lélekre. Bármelyik műveltebb egyén szellemi életében a könyvek nevezetes sze­repet játszanak, s a magasb eszméket, a szélesebb körű érzelmeket csaknem kirekesztőleg a belélet e tűzpontjai élesztik és gyújtják meg. A könyvek a köz - és magánélet számos foglalko­­­zásait s állapotját helyettesítik. Sok tanban csaknem fölöslegesekké tevék a tanszékeket, mert tanítóink. Az erkölcs és jellemtisztaságban a legjobb tanácso­kat adják : gyakrabban folyamodunk hozzájuk, mint apáink vagy barátainkhoz. Bánatban nem hasztalan keresünk bennük rokonérzetet és vigasztalást, mi­dőn anyát vagy gyöngéd testvért tőlünk a sors megtagadott; ki a kedély vagy szenvedélyek meg­testesítésében keres szórakozást vagy lelki tápot, bennük föltalálja a színpadot. De sok lenne mindent elősorolnunk, mi által hű fogalmat adhatnánk azok általános reánk hatásáról. E hatás nem enyészik el a jelenkorral, szá­mukra örök életet biztosít a ugyanazon sajtó, mely mindenütt láthatókká téve. Mivel a szellemi világ­hoz tartoznak, a táplálás következtében mit sem ve­­szítnek magukból. Az anyagi világban csak a láng­hoz hasonlítnak, melynél bármennyi egyes világ gyújtassék, nem homályosul. Történelmi szempontból rendkívüli fontossá­gúak. Nagy könyvtáraink hasonlók földünk átalaku­lási rétegeihez. A történész a földvizsgáló példájára itt sorban vizsgálhatja minden kornak hátrahagyott emlékeit, melyek nyomán annak fejlési fokából, az irányeszmékből, valamint az akkor tenyészett élet­ből eleven képet bir alkotni magának. De valamint a föld rétegeibe rejtett maradvá­nyok közöl azok legérdekesbek s tanulságosbak, me­lyek a legfejlettebb teremtmények testidomait mu­tatják föl, melyek nemcsak az óvatlanokat ejtik ámu­latba, hanem a szakértőnek legtöbb s biztosabb fo­galmakat adnak — mivel minél fejlettebb életű volt a lény, létele annál több mellék-körülményeket föl­tételezett — úgy az emberiség múltjával foglalko­zó csak a bizonyos tekintetben kiváló jellemű és ép fejlésü műveket keresendi, melyek a kor esz­méiből táplálkoztak és egy tisztára forrott vagy lelkesült szellemi erőtől nyerék idomzatukat. Csak ily műveket fog valódi könyveinek is­merni el. A többit romhalmaznak tekinti. Az iro­dalom nagy része hasonlít a földtan mészréte­­geihez, melyekről tudva van, hogy csupa élőlények maradványai. Apró csigaházak milliárdjai képezik azokat, melyek azonban úgy öszvetömbösítvék (conglomeráltak), hogy fejlett példányt szemünk nem bír megkülönböztetni. A nagybani működés itt bámulatra ragadhat ugyan, de inkább az élette­len, mint az érző és mozgékony világot személyesí­tik. Az egymáson élődő polypok, melyek szintúgy hegyekké tornyosulnak, egy alsóbb rendű teremtés tüneményei s életről, virulatról semmi fogalmat sem képesek adni. De hagyjuk el a hasonlatokat ! Elég hozzátennünk, mikép mi az élősdi és fej­­­letlen elmeszüleményeket nem tekintjük köny­veknek. Mi tisztán kinyomott jellemű, tenyészet­­es gyümölcsökben gazdag műveknek adjuk e nevet, melyek a jelenkor elevenítésére s az utókornak ér­dekes tanulmányul szolgálhatnak. Sokan fogják ezt túlzott követelésnek tartani. Sokan fogják mindezt úgy érteni, hogy mi csak a l­á­n­g­é­s­z műveit akarjuk elismerni. Nem szeretjük az emberi tehetség különböző fokait osztályozgatni és elnevezni. Ha csak azt akar­nék eldönteni:mi a lángész, s mi a tehetség? soha sem volnánk képesek a határvonalat elvonni, vagy közben eső osztályzással segítni magunkon. E kérdést hagyjuk másoknak. Mi csak azon meggyőződésünket mondjuk ki, mikép az írók sok­kal nagyobb részében van meg a képesség valami maradandó becsüt, valódi könyvet írni, mint sokan hiszik. Nem képesség, hanem egyéb hiányzik nálunk, s ez az ö­n­i­s­m­eret. Tehetségeik és fejlődésüktől idegen téren ter­mészetesen csak sintő életű s alig középszerű mű­veket képesek előállitni; mig ha oda forditnák munkásságukat, hol szellemi vagyonuk által a föld előkészitteték s a hivatás kedves érzete által éltető­lég környezné, dús termékenységnek indulnának. Ez önismeret, e saját út fellelése általában nem könnyű föladat, de a köz, valamint önérdek tekin­tetéből oly fontos, mikép annak keresésében áldoza­toktól nem kell visszaijednünk. A jelen és múlt számos kitűnő férfiai későn lesék föl valódi hivatásuk pályáját. Hogy hoszadalmasak ne legyünk, csak pár pél­dát hozunk föl: Cromwell negyvenkét éves korában kezdé hadipályáját. Cowper (egy kitűnő angol köl­tő) ötven éves korában — Rousseau szintén későn kezde írni. Az egyszer föltalált utáni haladás, valamint a kitartás, nem nehéz sőt élvezetes, mivel a siker és ut meg uj diadalok az erőt lankadni s a kedvet kö­­zönynyé válni nem engedik. Ez utat kísérletek nélkül föllelni gyakran nem sikerül. Ki kísérletet tesz, csak azért teheti, hogy okuljon belőle. De a kísérlet hogy szolgáljon tanulság gya­nánt, ha ez őszinte igyekezet nincs őszinteséggel viszonozva ? ha nincs az irodalomnak egyenesszivű barátja, ki mindent elmondjon, a mit megfontolás után igaznak lát, s semmit se hallgasson el, mi e nagy érdek előmozdítására szolgálhat? E barát a józan, egyenes ítészet. Ha ez és az irodalom között nincs meg a leg­­bensőbb solidaritás, valamint az írók örökös Betét­ben tapogatódznak, úgy a közvélemény is lassan­ként elfelejti méltóságát, könnyelművé lesz, s tévé­utakra vezettetik. ... .­­eu ! Az előttünk fekvő mű nyilván kisérlet. Min­den kisérlettevő egyenlően el lehet készülve a si­kerre, valamint a nem-sikerülésre. Ez utóbbi eset a hatni és tanulni akaró előtt épen nem lehet csü­ggesztő. Ez épen annyi, sőt 1858 E törvényjavaslatba a testi büntetés a cselédekre nézve vissza nem állíttatott. — A „C. B.“ szerint közelebb három fregát, mindenik 60 ágyúra, fogna építtetni. — A „Zeit“ szerint P­e­r­n­i­c­e titkos tanácsos és hallei tanár a külügyi államtitkárságot elfogadta. — Jan. 21 -én W­a­g­e­n­e­r assessornak, a „N. Preusz. Ztg“ volt szerkesztőjének, lakásán, néhány képviselők, számos nagy földbirtokosok stb. nevében egy gazdagon ékített, a vaskereszt jelével diszitett tárczát adtak át. Abban nagy pénzöszveg volt, mely Wagenerur és utódai jövőjét biztosítja. Freiburgban mindazon személyek, kik a kath. egyházi viszálylyal összefüggő okokból elfo­gattak, szabadságba helyeztettek. Törökország,­ Konstantinápoly, jan. 16. Az „ODP.“ egyik levelezője következő részleteket közöl: A hadikészületek nagyban folynak. Omer pasha sürgetőleg kér segítséget, még pedig a legjobb csapatokból. Egyelőre itt el vannak határozva az ázsiai téren csak a védelemre szorítkozni, ellenben az oroszoktól Oláhországot minden áron elvenni. A porta reméli, hogy franczia szárazi erőt nyer segítségül. A fegyelmezett csapatok Szófiába kül­detnek, hol 30,000 főnyi tartalékgyalogság, 5000 lovas és temérdek ágyú van. Az eleinte vissza szerb­bolgár határvárosba a szerbek ellen rendelt 10,000 gyalog és 2,000 lovasból, 80 tábori ágyával, álló had, a szerbek oroszellenes érzülete kétségtelen lévén, szintén Viddinbe küldetik. Bulgária lakos­ságát 1­­s millióra tehetni, s eddig 40,000 em­bert, Macedónia 4/s milliónál kevesebb lakosú, s 30,000 embert; Rumelia 2 % mill. lakos után 60,000; Albánia 1 millió után­ 50,000 embert állí­tott.­­ Az utak Drinápolyból Szófiába igen élén­kek, kisebb nagyobb csapatok járnak kelnek raj­tuk ; a török csapatok soraiba számos rablók is beálltak, prédavágytól kecsegtetve. Oglu Kand­­schah, híres rablófőnök egész bandájával útban van az ázsiai harcrtérre, az oroszok ellen harczolni. — Jan. 19. A „Lloyd“ levelezője írja, mi­szerint a török fővárosban tegnap óta el van ter­jedve a hír, mikop a védflották már megint útban vannak visszafelé a Bosporusba, ko­rábbi állomásukat Beykoszban elfoglalandók. A visszatérés okául élelmiszerek és ivóvíz hiányát adják. Ellenben némi bizonyossággal merül föl ismét azon hír, miszerint franczia hadtest fogna ide érkezni, s 4 mfdnyire Konstantinápolytól Chersonesusban táborba szállana. E tábor készí­tésén már dolgoznak.­­ A perzsa sah a portával tökéletesen kibékült, a perzsa papság közbenjá­rása folytán. E legújabb hír Teheránból jan. 7- től érkezett. A perzsa sah Törökország elleni har­­czias szándékát azzal indokolta, miszerint a per­zsa zarándokok török földön kiraboltatnak s bán­­talmaztatnak. A perzsa mahomedán papság ez ürügyet csak arra használta, hogy a portától jö­vőre a zarándokok védelme iránt biztosítást nyer­jen, s ekkor a sáli elé terjeszté, miszerint a vita­kérdés e biztosítással el van intézve.

Next