Budapesti Hírlap, 1854. március (357-381. szám)

1854-03-23 / 376. szám

Pest, Csütörtök, BÚD, Ifi . A P. emeletben. Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik plaj, hétfőt s a főbb Annapalenténi napokat ki* .tva, mindennap reggel. Előfizetési dij : Vidékre: félévre: 10 frt., évnegyedre: 5 fr. 20 kr. Helyben: fél évre: 8 frt., évnegyedre: 4 írt. — A hirdetések 8M*81 halélozott sorénak egyszeri beiktatésaért 6 kr, több■zőrlért pedig 4 kr, nfröktatik. — Egyéé stém 20 pkr. ■lőfiietbetnl -> helybe]n a flip Ilidé hivataléban, Lakie i L. 4. Záró könyv nyomdéjéban (Orszégut Ennevald.rhízhan.) vidéken minden ée. kir. postahivatallél. — Az előfizetést tartalmazd lavelek a czím. lakhív ! ( utolsó posta 'eljegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen «kiadó hivatalból utasítaniők. Előfizetési felhivás. A hivatalos „BUDAPESTI HÍRLAP 44 folyó 1854-dik évi april—junius folyamára az előfizetés Évnegyedre , he ly b e n 4 pft. Vidékre postán küldve 5 pft. A0 kr. ©S’ Előfizetni lehet minden cs. k. postán — Pesten a lap kiadó hivatalában Lukács L. és társa könyvnyomdájában. »».watragwpiaikiiiiiWSHMnPMMMWBB——W— HIVATALOS RÉSZ. a cs. k. Apostoli Felsége f. hó 13-kán Münchenben kelt legf. határozata által Kaszner Sebestyén velenczei lelkészt a székesfehérvári székeskáptalannál czimzetes kanonokká legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott.* Az igazságügyi m. ministerium f. hó 15-M 653. sz. alatti kibocsátványa által az ügyvédség ideiglenes gyakorlására, kineveztettek a pesti főtörvényszéki kerületben, hivatali székhelylyel Miskolczon: Vadnay Lajos és Horváth Lajos. NEMHIVATALOS RÉSZ: “ Levelezések. Bécs, mart. 21. I. Valutáink nem kedvező állása részint legalább onnan magyarázható, mivel állampapirosaink némely külföldi börzehelyeken, például Amsterdamban , Frankfurt ésmég Berlinben is az ezüstagip megfelelő beszámítása után mindig még kissé alacsonyabban állanak, mint itt. Ezen körülmény nem egy speculánst külföldi összes helybeni felvásárlásokra indít, melyekért azonban a kiegyenlítés a külföld irányában ezüstben történik. Így például itt meglehetősen tudvalevő dolog, hogy egy helybeli bankárhoz egy 40.000 ftnyi ügyletben hasonló módon egyetlenegy napon 4000 ftot nyert. Ez ellen természetesen semmi más eszköz nem létezik, mint a pénzvásár organikus önmozgása. De tekintetbe veendő még az is, mikép a német vámegylettel kötött vám- és kereskedelmi szerződés életbeléptetése óta nagy árumennyiségek—melyek mintegy 25 millió ftnyi értékre becsültetnek — hozattak be, mikért folytatólagos visszafizetések történnek, melyek természetesen ismét a váltófolyam emelését vonják maguk után. Azonban remélhetni, hogy az állam által jelentett határozat, miszerint jövőre többé semmi állampapírpénz nem fog kiadatni, ha még eddig elő különös hatást nem gyakorolt is, mégis bizonyosan előnydúsan áthangolandja az üzletvilág egy részének még fel nem világosult véleményét. Bécs, mart. 21. IS Görögországból érkezett legújabb tudósítások szerint a fölkelés már Beratban is kitört. Az Arta és Janina közti összeköttetés a fölkelők csoportjai által megszakíttatott. A törökök az albániai utolsó toborzásnál részinti ellenállásra találtak. Grivas fölkelőfőnök a törökök által megveretett, s 40 párthívével együtt egy kolostorba menekült. A törökök 10 falut elhamvasztottak, mivel lakosaik részt vettek a fölkelésben. Bécs, márt. 21. A porosz kormánynak a szőnyegen levő európai ügyben követendő politikája volt az utolsó napok legérdekesb tárgya. A kíváncsiság, melylyel nyilvánulása minden oldalról váratott, annál természetesebb volt, minél valószínűbbnek látszott ingadozása; a porosz kormányt Nagy - Fridrik király halála óta minden nagy események küszöbén jellemző habozás, melynek az első franczia forradalom, s az első császárság korszaka alatt épen úgy mint 1848—49-ben tanúi valánk! Egy szellemdús történetiró Bajorország történetéről mondá, hogy az nem egyéb, mint „l’historre des occasions manquées et des moments perdus — elmulasztott alkalmak s elvesztett perczek története Poroszországról táp nem lenne igaztalan mondani, hogy az „az alkalmak utáni kapkodás s roszul választott perczek“ történetét mutatja a fennidézett korszakokban."Miért is nem volt alaptalan azon aggodalom — tekintve az önző pártok törekvéseit — hogy a porosz kormány ismét valami új s váratlanul különöz álláspontra fog erőszakoltatni, mely az európai bonyodalmakat öregbitendi! Hála az égnek, ez eddig nem történt, a ministerelnök által minap az alsó kamrában adott nyilatkozat kezeskedik, hogy Poroszország Austriával karonfogva, egyedül saját s Németország közös érdekei által fog elhatározásában vezettetni. Az érintett nyilatkozat tegnap érkezett meg egész terjedelmében, s kielégité mindazokat, kik elfogulatlanul képesek tekinteni Németország s Austria helyzetét. Mindamellett találkoznak sokan, kiknek nézete szerint azon nyilatkozat nem eléggé határozott. Ki föltétlen semlegességet óhajtott s várt volna, ki pedig határozott, oroszellenes k közeledést a nyugati szövetséghez. Az elsőről spám fölösleges , gróf Orloff küldetése alkalmat adott azon pontnak teljes kimerítésére. Az utóbbira nézve egy kis gondolkozás után mindenki bevallandja, hogy az idő előtti, e peretben alap nélküli, sőt politikátlan leendett. Nem lehet ugyan kétségbe vonni, hogy Németországlegsúlyosabb érdekei a keleti kérdés által illették, de abból még nem következik, hogy amint a nyugati hatalmak s Oroszország között csakugyan kitörend a háború, Németország rögtöni teendője a tettleges részvéte; nem lehet mondani, hogy a legkedvezőbb perez e tettleges részvétre — az első perez. De mindenekfelett nem kell felednünk, hogy Oroszország s a nyugati hatalmak között még hadüzenet sem történt, s ha föl nem tehetni is, hogy Németország egy ezen hadüzenetet megelőző oroszellenes föllépés által — majdan a parázsból egyedül kaparná ki a gesztenyét, annyi mégis bizonyos, hogy ő lenne azonnal a legelső legközelebbi sőt főszereplő a kiütendő háborúban, s a geographiai helyzetnél fogva a nyugati hatalmak legjobb esetben csak segédszerepet fognának játszani Ezen igazság egymaga teljesen igazolja a német nagyhatalmasságok eddigi viseletét, s igazolja azon mérsékelt szellemű félhivatalos nyilatkozatokat, miket az illetők hivatalos közlönyeikben s b. Manteuffel a kamarában tőnek. Azonban egy másik szempont ép oly közel fekszik ; igen természetes, ha régi szövetségest s barátot il s kétségesekért egy könnyen oda nem hagyunk; nagy okok, eldöntő viszonyok, s hosszú küzdelem érlelnek ily elhatározást; s hogy ha már kikerülni nem lehet, ha legközelebbi érdekeink azt kötelességünkké tevék, az őszinte törekvés, minden eszköz kísérletével meggátolni ,ily öszveütközést k érdem. — Természetes, hogy a nyugati hatalmaknak mi sem lenne kedvesebb, mint Németországból előcsapatukat képezni; de semmikép sem osztjuk azon országok közlönyeinek abbeli nézetét, hogy ez leendne a háború megrövvidítésének legbiztosabb eszköze. Egész Európa rögtön lángba borulna, az tény; de hogy Oroszország rögtön lefegyvereztetnék, hogy ne volna ideje s alkalma az európai coalitiót szakadásra bírni — senki, ki a coalitiók történetét ■ kissé ismeri, nem fogja bizton állíthatni. S nem fogna -e ily módon egy új negyedszázados háború korszaka megnyílni ? London, mart. 17. ( Hohenzollern - Sigmaringen herczegnek Párisba, Gröben bárónak Londonba küldetése czélját illetőleg sokan tudni akarják, hogy az nem egyedül a porosz semlegesség iránti megnyugvás eszközlésére szorítkoznék, hanem kiterjedne arra is, mikép értésül adná, hogy a cíár akkor sem idegenkednék a portával békét kötni, s a dunafejedelemségekből sergeit visszavonni, ha a török birodalmi keresztények jogai nem kizárólag orosz, de európai alapon biztosíttatnának, s a nyugati flották egy időben hagynák oda a fekete-tengert s a Bosporust, az orosz megszálló seregnek a Pruth mögé visszavonulásával. Hozzáadaték ezekhez még az, hogy ha a nyugati kormányok a czár e concessióját kicsinylenék, úgy a német hatalmak e kicsinylésre semlegességükkel felelendnek. — Ez állítások lényegükben alaptalanok, vagy legalább időelőttiek. Mert ha, mint lord Russell tegnap az akóházban mondá, a czár mind e perezig a „status quo ante bellum“ alapján sem mutatkozik hajlandónak egyezkedni, miként hihető, hogy ezt tenni nehezebb feltételek mellett, kizárólagos véduraságának keleten feláldoztatásával, kész volna ? — Minthogy mégis füst csak tűzből ered, nem lehetetlen, hogy az újabban felmerült békehírek nem mind a levegőiben születtek; nem lehetetlen, hogy egyezkedési hajlam ébredett a czárban, habár ebbeli hajlamáról a kabinet még nem értesíttetett; nem lehetetlen végre, hogy a nyugati kormányok sem idegenkednek, daczára a mai „Times“ harczias czikkének, a „status quo ante bellumi" helyreállításától. Mind e tehetségeket a német nagyhatalmak legújabb fellépése okozhat, talán azon kielentésük által , hogy semlegességüktől csak akkor, ha aezár avolt állapot,helyreállításától mindvégig megtagadná hozzájárulását, é s csak is a volt állapot érdekében,, válnának meg. Mert a középeurópai hatalmak ily kijelentésének, s a czárban ennek folytán ébredhetett az említett alapon történendő egyezkedési hajlamának esetében, s csakugyan tanácsosabb volna a nyugati kormányok részéről békés, után járni azután, minél többet különben, Austria s Poroszország nélkül, háború által is alig vívhatnának ki, hacsak a forradalom kétélű fegyverét nem bérelnék ki, — t. i. a háború előtti állapotnál. A mai ülésben, a felső házban, Malmesbury lord felhívandja a ház figyelmét a ministerelnök által minap egy tőle kinevezett külügyi hivatalnok ellen emelt vádra nézve. Ebben a tory párt, s különösen lord Torrington, kinek a vádlott e■gyéniség közel rokona, érdekelve lévén, — sokan mohón várják Malmerbury lord bejelentett szótemelésének pillanatát. Ugyancsak ma, mindkét házban, kérdés fog intéztetni a kormányhoz : mily határokig hajlandó, háború esetén, a semleges lobogó véderejét kereskedelmi áruczikkek irányában érvényesnek elismerni; és szándéka-e a mondott esetben, úgynevezett jegyleveleket — rablószabadalmakatadni azoknak, kik tengeri guerillákul ajánlkoznának? — Ez utóbbi, vagyis a „privateer“ rendszer ellenzői korunk, a civilizatió; kárhoztatják azt a közerkölcsiség s magának az érdek politikának is maximái, miután a franczia háború alatt is tapasztaltatott, hogy a privateer, a hajhász hajók fényes guerilla vívmányok után, s igy akkor szaporodtak leginkább, midőn az önkorán óvatosabbá tett ellenség részéről kevesebb zsákmány úszott a tenger hátán, mi az elégedetlen jegy levelesek részéről féktelenséget és saját hazájok rovására tett kihágásokat vont maga után; végre erősen sujtá már Nelson is a privateeringsystemet, amelynek értelmében bérbe fogadottakat „szentesített rablók csordájának“ nevezett el. Kérdés mégis,elilland-e a kormány e rendszertől? › mu . . . •› íj ! ii .!› Berlin, mart. 18. 44^ Azon előadás, melyet a ministerelnök ma a második kamrábantartott, igen sok beszédre szolgáltat alkalmat. Én itt csak a miniszeri előadás politikai horderejére s az abban nyilatkozó lényeges gondolatmenet visszatükröztetésére szorítkozom, némely megjegyzésekkel Poroszország jelenlegi állásáról, valamint azon benyomásról, melyet az oly sokáig s oly igen várt kormányelőterjesztések itt Berlinben tőnek. Midőn a baloldal nemrég szerény interpellációját a keleti kérdésben a kabinethez intézte, a kevésbbé avatottak valóban csodálták, hogy Manteuffel úr határozottan tényleges felvilágosítást ígért a legközelebbi ülések egyikére. Ehhez járult pár nappal később azon körülmény, hogy a jól sugallt „Corresp. Bureau“ említi, mikép egy kölcsön van tervben: mindenki örvendett, hogy a kormány legalább egy ily döntő pillanatban önként akarja a közönséget politikája iránt felvilágosítani; mondom önként, mivel azzal senki sem ámíthatja magát, hogy kamráink a kormányt, daczára pénzügyi szükségeinek, a felvilágosítás adására kényszeríthetnék. Épen mivel tisztán önkéntes volt az ígéret, tetemesen emelé Manteuffel úr népszerűségét, s valóban nem is állíthatni, hogy a tömeg reményeit a várt felvilágosításra nézve nehezen lehehetett volna kielégíteni, mert hogy a mi kamrácskánk nem angol alsóház, s hogy nevetségest lenne Poroszország külföldi helyzetét illetőleg a legszükségesb közléseknél többet adni, azt mindenki jól tudja. Azonban most méltán kérdhetni : várjon nem lett volna-e okosabb épen semmit nem ígérni, amaz interpellációt sem nem tenni, sem figyelembe nem venni, s a kölcsönt egészen egyszerűen a király akarata által indokolni? mert azt még a legszerényebb hallgató sem várta a z 3176. Mártius 23-án 1854. kamrában, hogy Oroszországhoz viszonyunk egyetlen egy szóval sem fog emlittetni. Ennyit Manteuffel ur beszédének benyomásáról a közönségre. Nézzük most, vájjon az igen átalános állításokból lehet-e valami ténylegest következtetni a Poroszország által követendő politikára, s minő hatást idézhetnek netán amazok elő a külföldi hatalmaknál? Az egésznek alapgondolata ez: „Poroszország érdekeitől a keleti kérdés távol fekszik, s mi a legszigorúbb semlegességet tartandjuk fenn, mindaddig mig az távol fekszik.“ Egy ilyen nézetmóddal Oroszország megelégülhet; de más kérdés, vájjon nem válik-e az némileg lágy meleggé ama Stettinből ugyanazon napon érkezett hír folytán, miszerint angol kereskedők, kik itt vásárlásokat tesznek, azon világos föltételt szabják, hogy a jószág porosz hajókra ne rakassák? Azon lehetőséget, hogy érkezhetik ide, mikor a keleti bonyodalmak tőlünk nem oly , távol lesznek, Manteuffel úr még sem tagadhatja, mert hisz a kölcsönt szintén az által kell indokolni, mikép Poroszország oly helyzetbe juthat, hogy magát vagy egyenes túllépések ellen védje,, vagy kelet és nyugatróli kísérletek ellen erővel lépjen ki semlegességéből. Egy ilyen eset a miniszeri beszéd szerint akkor fogna beállani,„ha országunk legsajátabb érdekei, s név szerint ha Németország becsületes függetlenséget értetnének meg.“ Vigasztalásunkra meg lehetünk győződve, mikép Poroszország e gondoskodása Németországért Bécsben semmi megütközést s a kisebb államokban semmi féltékenységet nem szülend, mivel a miniszerelnök nyilván kimondá, „hogy ő felsége kormányát az említett álláspont elfoglalására az Austriával és többi német hatalmakkal folytatott értekezések indították.“ Két esetet teszföl tehát a kormány, melyekben Poroszország kardot fogna ragadni: mint német nagyhatalom, ha a versengő felek valamelyike a szövetséget megsértené; mint európai hatalom, ha a kelet vagy nyugat semlegességünket fenyegetné. De a kormány ezenkívül még egy harmadik esetet is tart fenn, t. i. „segíteni fognánk valamely hatalmat, ha az indíttatva látná magát, geographiai fekvése tekintetéből,,,nálunknál előbb kardot rántani a német szövetség becsületes függetlenségének megvédésére.“ Mindenki beláthatja ez állítás tág terjedelmét. Tehát csak akkor, ha Austria a maga semlegességével közvetlenül Németország végett hagy fel, számolhat reánk, nem akkor is, ha az korlátokat szabni akarna a panslavismus ( és panhellenismusnak, mik mégis közvetve jobban sértik a germán elemet minden franczia hódítási törekvésnél. Tehát Szövetségünk Austriával nem lenne-e valóban teljesmi feltétlen! ? Adja Isten,hogy ama tartalomsúlyos végszavakat ne így kelljen magyarázni. Még mindig azt hiszem, hogy Berlinben elvégre is minden, még a legerélyesebb lépéshez is csatlakozandnak, mely Bécsből fog létetni. Iskolai közlés. A Cs. kir. József -ipartanodáról. Ámbár a cs. k. József-ipartanodának tanrendszere és leczkerendje magyar és német hirlapok utján évenként közhírré tétetett és az által mindazoknak, kik ily tanintézeteket megítélni képesek, alkalom adatott a József-ipartanodának működési körével megismerkedni, mindamellett egy idő óta, ezen tanintézet czélja és belsőelrendezéséről a hírlapokban oly helytelen és a közönséget tévedésbe hozható nézetek merülnek fel, melyek iránt ez méltán felvilágosítást igényelhet, s melyeket már e tekintetből is szükség megigazítani. "A cs. k. József-ipartanodának jelen működési körét az 1850. évi September 29-ről kelt legfelsőbb parancs határozta meg. Ez t. i. azt rendelé, miszerint az, eddig a cs. k. egyetemmel kapcsolatban volt mérnöki intézet a József-ipartanodával egyesittessék, és ez utóbbi Pesten kívül létesítendő technikai intézetté alakíttassák át.— E legfelsőbb parancs megjelentével azon rendszer, mely a birodalom egyéb technikai intézeteire nézve már behozva volt, Magyarországra is kiterjesztetett, és annálfogva a tanári kar kötelességében állott, minden az intézetben létező erőt arra használni fel, hogy az akkori növendékek képességének tekintetbe vételével az érintett legfelsőbb rendelet életbe lépjen. Ez megtörtént, és már két év múlva képes volt a tanári kar az átalakított ipartanoda tantervét a magasra.