Budapesti Hírlap, 1854. május (409-433. szám)
1854-05-28 / 431. szám
— Az 1848-ki constittt&atu-nak egyik, hajdani tagja, Germain Sarrut legközelebb egy érdekes históriai munkát adand ki. — Május 22. A „Monteur“ jelentvén , mikép a császár s császárné szombaton a Gaieté színházban jelen voltak a „Kozákok“ előadatásán, — hozzáteszi, mikép ama politikai czélzatok, s a „vive l’Empereur“ kiáltások, melyekkel e színmű telve van, a nézők közt oly lelkesülést gerjesztettek, mit a felségeik jelenléte még inkább nevelt. — Itt nagy sensatiót gerjesztett azon tudósítás, mikép Stratford lord nem jelent meg a Napoleon herczeg tiszteletére adatott lakomán. A lord távollétét sokan a fölötti elégül ellenségének tulajdonítják, mikép a szultán a herczeg közbenjárása folytán, az előbb elmozdíttatott V ey pasát megrhagyó párisi állomásán. Hír szerint Bourrée csak azért küldetett keletre,hogy St. Arnaud tábornagy parancsai alatt, diplomatiai jegyzékeket szerkeszszen. — Ma ismét szárnyaltak hirek ministeri változásokról. E szerint Bineau a bank igazgatójává, Fould pénzügy-, Persigny állam-, s Vaisse belügyministerekké lennének. — A párisi sereg 3-ik osztálya, Levasseur tábornok alatt, a stomeri táborba fog küldetni. A marseillei tábor parancsnoka Renaud tábornok leend. Freiburg, május 20. Az érsek első kihallgattatásán az összes ordinariátus, kivéve Haiz székeskanonokot, jeles volt. A tárgyalás esti 6 óráig tartott. A vád alatti érseki körlevél még nem minden szószékeken olvastatott fel. Turin A „Parlamento“ szerint a hatóságok által elvett fegyvereken kívül Sarzanánál fontos papírok is koboztattak el. Az azon vidékre küldött csapatok Serravezza és Pietrában a határnál állíttattak fel. A modenai kormány is előintézkedéseket tett, s a lavenzai partra csapatokat küldött. Magjában két osztály dragonyos áll. A Genuában megjelenő ,,Corr. Mere.“ május 16-ai száma egy levelet közöl Speziából, mely szerint több hegyi járásbeli nemzetőrség 12—15 menekült elfogására segédkezet nyújtott, kik azon vidéken partra szálltak, s jól felfegyverkezve kísérletet tettek, Modena-s Toskanába beütni. 300 puskát elvettek. Úgy hiszik, hogy egy csapat menekülteknek sikerült a határon átmenni. — Május 23. Mentone és Ropcabruno lakosai kérvényt nyújtottak be Monaco herczegségnek véglegesen Piemontba keblezése iránt. Genua, május 23. A speziai öbölbeni partraszállási kísérletet illető birói vizsgálat elkezdődött. Buff a genuai intendáns ez alkalommal egy Ms. Meart nevű angolnőnél házmotozást tartott, ki azon gyanúban van, hogy a partraszálltakkal összeköttetésben állt. Sz. Pétervár, máj. 16. Utólagosan sok tisztek halála nyilvánosságra jő. A trónörökösnek, mint a katonai nevelőintézetek főnökének napiparancsainál fogva a csatamezőn elhunyt azon tiszteknek nevei az illető kadétházak márványtábláin feljegyeztettek, kik régebben ez intézetek növendékei voltak. Ma egyszerre több, köztük törzstiszteknek is, nevei tétettek közzé. New-York, máj. 10. Port-au-Prince - ből kelt levelek szerint, Faustin császár nagyszerű hadkészületeket tesz a st. domingoi köztársaság ellen ; a hadműködéseknek máj. 1-jén kelle megkezdődniük. — Ingersoll 9-én a senatusban az európai háborúról egy beszédet tartott, melyben azt kívánta, miképp a senatus tüstént nyilatkoztassa ki, hogy véleménye szerint, a lobogó oltalmazza az árut, s hogy az egyesült államok nem engedendik meg az amerikai hajók kikutatását. — A „Herald“ szerint, a kormány erélyes intézkedéseket tett a Black-Warrior-féle ügy tárgyában, miután a Madridból érkezett sürgönyök igen nagy elégületlenséget okoztak. — A new-yorki kereskedelmi kamra a congressust arra kérte, hogy a különböző tengerihatalmasságokkal alkudozzék, a semlegesek jogainak oltalma iránt. Az „Új magyar muzeum“ a régi, mivel tudósaink és szerkesztője a régiek maradtak; ezt igen természetesnek kell találnunk, s hogy tudományos embereinket is fölemlítek , nem megrovási viszketegből történt. Midőn tudományos irodalmunk ezen egyetlen közlönyét, tudományos életünk ezen egyetlen szerét vizsgáljuk, nem abból vagyunk-e kénytelenek egy magasabb szempontra emelkedve annak hivatott embereit irány és tevékenységre nézve megitélni ? Mit tesznek ők? Azon fáradhatlan és kis számú munkások, kik a tudomány mélyeiből kisebb nagyobb értékű kincseket bányásznak ki, közelismerést érdemlenek. De e becses köveket, mint kincseit a fukar, vagy maguk számára tartják fönn s legfeljebb meghitteiknek mutogatják, vagy pedig az akadémia gyűjteményében rakják le, hogy többen vehessék hasznát. De még ez is rejtett kínos, s csak egy tágabb véka alá dugott gyertya marad. Az „Új magyar múzeum“ czélja elejétől fogva nem volt más, mint ez adatkincseket a nagy közönség elé juttatni. De ily feldolgozatlan állapotban nem mozdíthatták elő a tudományok iránti részvétet s a közfelvilágosodást.. A bányából fölhordott köveket, bármi gazdag arany tartalmúak legyenek is, oly alakban nem lehet közforgalomba bocsátani. A közönség csak a kiválasztott s. Rndomított ,arany becsét képes elismerni. Osztozunk ugyan a panaszban, hogy közönségünk nem mutat elég részvétet a tudomány iránt, de midőn ezt tudományos folyóiratunkban látjuk kimondva, azt nem tarthatjuk méltányosnak. E panasz épen oly kevéssé van helyén, mint midőn a tanító saját tanítványainak figyelmetlensége ellen szokott kikelni — ez által, legtöbb esetben, önmagát vádolja be. Ha nincs részvét, legelső teendőnk nem lehet más, mint minden áron ébreszteni azt. Ha nem miveljük a földet, nem terem. A rosz föld elleni panaszban annyit mindenki megenged, mikép az magában igaz lehet, de nem igazságos. Az „Uj magyar muzeum“ czikkeiben, igen kevés kivétellel, elő nem készített kövületeket hord a kopár szántóföldre s nemcsak hogy a termékenyítést elő nem mozdítja, hanem gátija — s igy csak kárt teszen. Mert egy folyóirat, mely rendesen hozza a nem élvezhető tudományt, csak untató, elijesztő hatást gyakorolhat, márpedig tudományos életünk egész jövője az általános részvét felkeltésétől függ! Nevezzétek a mondottakat vádnak, vagy akármi egyébnek, arra semmi gondunk. De bizonyítsátok be az ellenkezőt — s akkor térdet fejet hajtunk előttetek! Az igazság fürkészete csak önismeretre vezethet — s az önismeret csak annak terhet kárt, kinek a tétlen csüggedezés természetévé vált. Senki, még a nagyok legnagyobbja sem lehet ely elhízott azt kívánni, hogy midőn közügyről van szó, ez személyének és érdekeinek alárendeltessék, s ezért ha egy ilyet a tárgy nagyságával szemben elenyésző pontnak tartunk, senki sem vádolhat kegyelethiánynyal. Ha visszatekintünk az „Új magyar múzeum“ eddigi negyvenhárom füzeteire, nem úgy gondolkozunk, mint azon füzetek kiadó-szerkesztője (kinek érdemeit maguk terén, péld. a Kisfaludy-társaság s más szépirodalmi vállalatok körül igen fényeseknek tartjuk), mikép könnyebb az élőt éltetni, mint a halottat feltámasztani, hanem mikép nehéz lévén egy sínylő gyümölcsfát virágzóvá, gyümölcsözővé tenni, legjobb egy épet és fiatalt ültetni ha épen helyébe nem is, de legalább melléje. Életszükséggé vált egy oly folyóirat, mely a tudománynak ne száraz adatait közölje, hanem annak szellemével igyekezzék hatni, mely a történeti tárgyakban nem a krónikái s még nem is a kritikai utat követné, hanem egyes színezett és életteljes képek által tenné magát közérdekűvé; a bölcselem helyett a természettudományokat kellene előtérre bocsátani, melyek a mellett hogy az élénk színezésre épen oly alkalmasak, mint a történeti tárgyak, az élethez legközelebb álló gyakorlati tanulságokat nyújtanak; az irodalmi mezőn annyi az érdekes földolgozandó tárgy, mikép ezekre nézve szűk évek soha sem állhatnak be. Annak is , ki soha sem látta az angol és franczia revüeket, de tudja mi az, mi a tudományokban mind szaktudóst, mind avatatlant egy iránt érdekel , tiszta képzete lehet egy ily folyóiratra valamint azon jótékony hatásról, melylyel az a tudomány iránti részvét felköltésére befolyna. Tudós társaságunk körén kívül is igen nagy számmal léteznek oly férfiak, kik tudnának és akarnának is ez irányban működni. Egy új vállalkozó kötelessége volna e gyakran szerény munkásokat szorgalmasan fölkeresni. Azon vállalatnak tudományos intelligenciánk e tápláló részeiben kellene gyökereznie, hogy ágai minden irányban készen nyújtsák közönségünk számára a tápláló gyümölcsöket — szóval a tudományt ki kell szabadítni akadémiánk tikkasztó légköréből, hol az csak sínylő életet él, ki- és bejárat nélküli fogságban tartatik. Meg kell mutatni a közönségnek, mikép a tudomány nem a tudósok kiváltságos tulajdona, hanem közvagyon, miből mindenki szellemi tehetségei s szükségeihez képest szabadon meríthet; mikép az nem száraz táplálék, hanem lélektermékenyítő szellemi erő; mikép a tudós nem unatkozó és untató lény, hanem melegkeblű ember, ki épen annyira szívén hordozza a tudomány igaz szeretőjét, mint annak szélesebb körbeni terjesztését. Mindezek teendők és nem jámboróhajtások. Egy ily vállalat keletkezése nem volna levesebb, mint tudományos közéletünk történetének,megnyitó eseménye. 4*4 KÜLFÖLD. Tudósítások a harcztérekről. A keleti harcztérről érkező tudósítások oly bizonytalanok, egymással annyira ellenkezők, mikép egyelőre nem tehetünk egyebet, mint a különböző lapok tudósításait egyszerűen registrálni, az azok való - vagy alapossága iránti eligazodást későbbi tudósításoktól függesztvén fel. Kezdjük tehát, ismeretes első forrásunk A „CZC.“ legújabb híreivel: Mussza pasa szilisztriai parancsnok a fegyvernyugvás napján minden künnfekvő magtárak, épületek, fákat stb., melyek az oroszoknak védelmi pontul szolgálhatnának, elégettetett. A vár tökéletesen eltorlaszoltatott. Nők és gyermekek Bazardzsikba küldettek. Benn a várban apró erődöket építenek, mi oda mutat, hogy a törökök még akkor is védendik magukat, ha a várfalak már rommá lesznek lőve. — Erdélyi tudósítások, de csak hirképen, említik, hogy a Paskievicshy által kiadott parancsok következtében az oroszok Oltenizzánál máj. 19-én csakugyan ellenállás nélkül átkeltek a Dunán, de bizonyost semmit nem tudni, s csak valószínű gyanánt lehet azon hirt elfogadni, hogy Szilisztria 21-én még ostromoltatott, de vitézül védelmeztetett, hogy C h r ue ff tnok, de csak ostromló csapatokkal 18-kán a Tasaritza és Szilisztria közti révben átkelt a Dunán; hogy a Lüders hadtest előhada máj. 19 óta Bazardzsik közelében állanak, bőr Omer pasa 15,000 katonát vont össze Izmail pasa parancsa alatt ; végre hogy Ruscsuk lövetése elkezdődött, és 18-kán Turtukai kis vár még nem volt cernirozva. Egyébiránt a Duna mellőli legújabb tudósítások szerint május 22-ig ott semmi fontos tény nem történt. Paskievics hg főhadiszállását hir szerint Budestibe teszi át. Az oroszok nagy győzelmeiről minden hírek túlzottak. Eddig csak ostromló és cernirozó csapatok keltek át a Dunán. A Szilisztria elleni ágyúzásnak eddigi még semmi hatása nem lett, a várműveknek még csak külső borítéka sem hámlott le; utóbbi napokban a városban sem történt gyuladás. — Orsovai tudósítás szerint a török partütegek máj 15-től 18-ig Turtukaiból igen hatályos tüzelést folytattak az oroszok által május 14-kén elkezdett hídfőépítés ellen, s 16-kán egy 800 ágyutöltést tartalmazó orosz raktárt izzó golyóval fellobbantottak. A „Lieb. Bote.“ máj. 23-ai száma következő híreket hoz: „Bukaresti tudósítások szerint, melyek azonban mindenesetre még megerősítést várnak, az orosz csapatok a sumlai állomást, kivéve a maga Omer pasa által védett erősségeket, elfoglalták volna. E közlés szerint hat pasa lett fogolylyá. Részletek hiányoznak.*) — Május 16 -ai bukaresti közlés szerint a Lüders -hadtest ostromágyúinak még e napig Kalarasba csak egy része érkezett meg. Néhány nap óta Szilisztria bombázása félbehagyatott. A Duna áradása az ágyutelepek működését gátolja. — A Kisoláhországbóli orosz kivonulás megszüntetéséről minden hírek alaptalanok. Továbbá máj. 18- ról szintén Bukarestből jelentik. A Lüders- hadtest máj. 16-kán Szilisztriába megérkezett. A bombázás mindkét oldalon 16-kán d. u. kezdődött. A hid, melyen a csapatok 18-kán voltak átkelendők, készen áll. Bukarestbe várt csapatok Vihitsenyben megálltak s ott más rendeltetést várnak. Kisoláhországot az oroszok elhagyták. Liprandinok főhadiszállását 16 - kan Szatinában**) ütötte fel. Hét krajovai tekintélyes polgár, nem ügyelve Liprandi proclamatiójára, ideiglenes kormányról tanácskozott, s ezért haditörvényszék elé állíttatott. Halim pasa, a kisoláhországi török haderő parancsnoka, 10,000 lovas és 16,000 gyaloggal e tartományban előnyomul. Most kitűnik, hogy Kisoláhország megszállása az oroszoknak semmi hasznára sem volt; azt remélték, hogy Omer p. Kalafátban csak csekély őrséget hagyand, s a rendelkezhető csapatokat magához vottandja. Ő ezt akará is tenni (az egyiptomi dandár már Timnovsa megérkezett), de később ellenparancsot adott ki. Ha Iim pasa ellenben most előnyben van, s legroszabb esetben visszavonul Kalafátba. A,,Wanderer“viddini levelezője május 19-ről ezeket írja egy oda érkezett futár leghatározottabb erősítései után : A futár két nap előtt indult el Szilisztriából, hova egy tarackszállítmányt kísért. Szilisztria még korántsincs az oroszok által bekerítve, még kevesbbé elfoglalva (különben a futár alig futott volna keresztül). Szilisztria sánczai még a legjobb karban vannak, s a vár bekerítés esetében is még sokáig fogja magát tartani. Úgyszintén a Sumlába vivő út is egészen szabad, s az oroszok legvégső állomása a Dobrudzsában, a mennyire tudva van, csak Karassza. E hir ellenében itt a török lakosságban nagy félelmet és a ceresztények ellen elkeseredést okozott azon hir kering, miszerint Rasgradnál (tehát 6 mfdre Sumlától) nagy csata volt, melyben a törökök megverettek. — Krajovát csak 17-kén estve szállották meg a törökök. A török csapatok összes száma most 30,000-re mehet Busoláhországban. Ugyane lap bukaresti levelezője írja május 18-ról: Azon kalandos hírt, hogy az oroszok Rasgradig előnyomultak, nem is írtam önnek, e hir képtelensége könnyen kitűnik. Előbb Szilisztriát tökéletesen be kell keríteni, s Turtukait legalább is elkerülni, hogy Rasgrad ellen lehessen nyomulni. Minden tudósítások szerint máj 14-kén makacs ütközet volt a Mangalia folyónál (Bulgáriában)és Gelbeköi közelében a Karasszu és Bazardzsik közti úton. A győzelmet az oroszok maguknak tulajdonítják,mi azonban kétségbe vonandó, mert még hadijelentés ki nem adatott. Ellenben bizonyos, hogy Mussza pasa 15-ke éjjelén Kucsuk-Kajnardzséból Szilisztria várba visszavonult, az Engelhardt-dandár a Taban vizén átment s Szilisztriától keletdélre sokan több helységet elfoglalt. Ebben legalább a legtöbb hit egyezik. Turnu tájékáról semmi bizonyost nem tudni, vájjon elfoglalták-e csakugyan a törökök,vagy még foly a harct? Az önkénytes legio felosztásáról hírt e levelező is alaptalannak mondja, állítván, hogy az csak szigorúbb fegyelem alá vétetett. Az orosz élelmi készletek felgyujtásai borzasztóan szaporodnak. A jalomizi kerületben hivatalos vizsgálat szerint 317 boglyaszénát égettek fel kétségbeesett lakosok, csakhogy tovább ne kelljen szállítotok. Egy Erdélyből érkezett magánsürgöny szerint,amely bukaresti máj. 20- ki tudósítást hozott, a Szilisztria ostroma végetti földmunkát még csak máj. 19-kén kezdték; a nehéz ágyuk e napon mentek át a hídon. Az oláh alkotmánypárti emigratio tagjairól a „Satellit“ következő adatokat hoz: Telinok jelenleg Smyrnában van, s a törökök kegyét elvesztő, a görögök iránti rokonszenvel gyanúsíttatott. Ghik a politikai biztos Samosban, Eliade pedig Sumlában van, s közelebb török bei czimet nyert. A hazafiak igen rosz néven vették neki, hogy e czimet elfogadta. Az idősb Maghieru és a Golesko testvérek Sumlában tartózkodnak. Az oláh alkotmányos párt egyetlen tagja, ki a törököknél Kisoláhországban van, az ifj. Maghieru János volt militz-tiszt, most a török tüzérségnél Kalafátban kapitány. Továbbá biztos kútfőből tudjuk — így folytatja jegyzeteit az idézett lap , hogy a törökök legszigorúabban megtiltották az oláh népnek felkelés végetti szervezését. Miután a görögök, bolgárok, montenegróiak orosz részről a porta elleni forradalomra bátoríttattak, a törökök azon becsületes politikát választották, melyet hg Schwarzenberg 1849-ben felállított, t. i. a különböző népfajok nemzeti szenvedélyeit csillapítani és a békét rendes katonasággal kivíni. Oláhországi utasok beszélik, hogy az egész dunai vonal Orsovától Csetatéig csaknem egészen török katona nélkül van. — A török parancsnokok Kisoláhországban néphadat kezdenek szervezni; minden oláh lakos, ki megígéri, hogy veszély esetében az orosz ellen a harcrtéren megjelenik, egy puskát kap. Konstantinápolyt más orki tudósítások szemilét. St. Arnaud magy közelebbről Drinápolyba volt indulandó, az ottani állomás megszemlélésére s a csapatok felállítása iránt a helyszínen intézkedendő. Lord Raglan 16-kán fogott Várnába, Napoleonig 1T,vagy legkésőbb 19-kén ugyanoda indulni. Várnából már erősítő segélycsapatok mentek Sumlába. A „Tr. Z.“ szerint Gallipoliba az első franczia tüzérség és lovasság (mindössze csak 3000 ló) máj. 15- kén érkezett meg. Konstantinápolyon át Czirkassziából és az ázsiai harcztérről érkeztek hírek. Czirkaszsziában az Oroszország elleni mozgalom növekedik; sok oroszok menekülnek; a hegyi lakosok gyülekeznek és harczra készülnek. Az ázsiai hareztéren mind az oroszok mind a törökök nagy erőfeszítéssel teszik harczi készületeiket. Oroszország több irányban tetemes csapatösszeget küld az ázsiai harcztérre. Ázsiából más hírekkel ellenkezőleg jeentik, hogy az oroszok az ellenségeskedést még el nem kezdték, noha szorosan a határszélen állnak. Szebasztopoli egyenes tudósítások szerint ott máj 14-ig egyetlenegy lövés sem létezett ; az orosz hajóhad teltszámban a kikötőben van, s három avisogőzös áll a kikötő előtt, az egyesült flották mozgalmait szemmel tartani. (Tehát a bombázási hírek alaptalanok voltak.) Biztos tudósítás szerint a szebasztopoli kikötőben 17 orosz vitorlás sorhajó van 1608 ágyúval, ezenkvül különféle hajótörzsek úszó battériákat használtatnak, továbbá 7 vitorlafregát mindenik 54, 7 vitorlakorvett és brigg mindenik 20 ágyúval, továbbá schoonerek, yachtok, 6 nagyobb, négy kisebb gőzös stb. Athénéből máj. 19-ről Írják a „Tr. Z.“- nak : Múlt szombaton máj. 1 (13) Paikos külügyministernek mind a franczia követ Forth Rouen, mind az angol Wyse J. egy jegyzéket nyújtott át, melyre válaszolás végett 4 napi határidő adatott, mi azonban a görög követ kérelmére május 22-ig meghosszabbíttatott. A két okmány igen terjedelmes. .Naponkint miniszertanács tartatik, többször maga a király elnöklete alatt a palotában. Az angol jegyzék 4 pontból álló tartalma tegnapi lapunkban olvasható. A franczia jegyzék 7 pontból áll; ezek: 1. A görög király és kormánya jelentse ki a nemzetnek, hogy a keleti háborúban semleges akar maradni. 2. A leghivatalosabb módon roszalja az eddig történteket. 3. Az önkénytesek toborzását legszigorúbban tiltsa el, és a török tartományokba átment görögöket hozassa vissza. 4. Az önkényteseknek török földön ellenséges működését saját fegyveres fölléptével gátolja meg. 5. A török tartományokban a felkelőkkel működő görög alattvalókat hívja vissza, és engedetlenség esetén szigorúan büntesse. 6 Elbocsátási és szabadsági kérelme senkinek ne teljesíttessék, ha gyanú van rá, hogy a folyamoddó felkelőkhöz akar átmenni. 7. Az apr. 9-ki bécsi jegyzőkönyv hirdettessék ki, mely által Törökország területi épsége megállapíttatott. Kiésből máj. 22-ről írják a „Hamb.Nachr.“ nek . Az egész franczia keleti-tengeri hajóhad, 15 hajó, most az itteni kikötőben áll,s úgy hiszik, itt 8—10 napot töltene Május 19-ki memeli tudósítás szerint az előbbi napon az Amphion angol fregat és Conflict corvett, melyek máj. 13-kan az ottani kikötőt elhagyták, nyolcz orosz martalékhajót hoztak magukkal, t. i. az Alexandert Liebauból, a Luiza Amalia-, Polka-, Luiza- 2421 — Santa-Anna ápril 22-én Acapulco-t ostromolta, s azt hivék, hogy még azon éjjel rohamot kisértene meg. *) E mesés hír már több nap előtt megfordult valamelyik bécsi lapban, a jelen közlés alkalmasint amazzal azonegy, semmi hitelt nem érdemlő forrásból ered. **) A „Lieb. B.“-ban olvasható Szilisztria kétségkívül sajtóhiba.