Budapesti Hírlap, 1854. június (434-456. szám)
1854-06-01 / 434. szám
Pest, Csütörtök, HIVATALOS KÉSZ. A cs. k. pénzügyminister a pozsoni, soproni és nagyváradi cs. k. pénzügyigazgatási osztályok főnökeit, dr. Prenner Ignácz, Mittis lovag és Kész.Jerffy János cs. k. üdv. tanácsosokat az ottani adókerületi bizottmányok főnökeivé kijelölte. pénzügyi műkö dEMHIVATALOS RÉSZ. PEST, máj. 31. i. b. A f e b r. 23-k i d és. II. Azon előny, mit az állam pénzügyei a kényszer forgalommal felruházott kincstárutalványok beváltása következtében nyerendnek, nem ugyan rögtön is közvetlen, a mennyiben maga a tényleges jegyforgalom csökkenést azonnal és e rendszabály által nem szenved; azonban, ha, mikép előbbi czikkünkben megjegyzők, az állam hitelét, mint egy banktársét, nem fogja többé az értékhullámzás gyengíteni, már ezen szilárdított hitel erejénél fogva, de különben más — az állam hatalmában álló eszközök által is könnyen oda vihetni a dolgot, hogy a forgalmi módok és szükségletek, a név szerinti és valódi érték közt az óhajtott arány ismét helyre álljon. Úgy hiszszük, nem csalódunk,midőn azt állítjuk, hogy az ismeretes két üdvös intézkedés u. m. a febr. 23-ai szerződés, és a sorshúzással öszszekötött 50 millirtnyi kölcsön iránti pénzügyminiszeri rendelet (mart.4) egyesült hatásának lehet és kell azt tulajdonítani, hogy az európai államok külforrásait igénybe vevő keleti kicsis és a mindenütt uralkodó drágaságnak közepette, azon stádiumban, midőn a cs. birodalom magas kormánya szintén szükségesnek tartotta már a körülmények által parancsolt komoly intézkedéseket tenni, a forgalmat fenntartó jegyeknek folytonos azonegy mennyisége daczára, utóbbiaknak árkelete nagyobb mértékben alá nem szállott. De nem elég azt eszközölni, hogy az árkeret alább ne szálljon szükség azonkívül a közértéket szilárd alapjára visszavezetni. Tudnivaló, mikép az összes pénzgazdaságban nincs ingatagabb hitel annál, mit ez az államtól szokott kölcsönözni, s azon forgalmi eszköz, mely ez alapon nyugszik, nem bír ama biztossággal, mely a közérték folytonos szilárdságának megőrzésére kívántatik. Mert mondtuk már, mikép az állam feladata épen nem az, hogy a bankügyletek tömkelegébe bocsátkozzék. Csak felügyelnie kell, hogy a forgalmi szükségletek mindig födözve legyenek,s az államra vagy egyesekre nézve káros visszaélések ne történjenek. Magának a forgalomnak érdekében fekszik tehát, hogy az állampapírpénz mielőbb eltávolíttassák. E rendszabály végczélja a valutajavítás. A febr. 23 -i szerződés kaput nyitott e javítás mezejére lépni. Bizonyos, hogy ezt csak a bankjegyekké változtatott államjegyek megsemmítése eszközlendi, mert a status, míg csak e beváltott jegyek létezendnek, adósa marad a banknak, mi ugyan kevésbbé kényelmetlen, mint ha millió hitelezője lenne, de mégis csak teher a státuson, mindaddig, míg az utolsó fillér le nem rovatott. És midőn ez utolsó fillér lerovatott, akkor azértékjavulás kétségen kívül bekövetkezett Tudva van, mikép ez adósság lerovására az államigazgatás a febr. 23-ai szerződésben évenkénti legalább tíz millió ft fizetését köti le, sőt körülmények szerint nagyobb összegek fizetését is ígéri, s e czélra az állam vámjövedelmeit jelöli ki. A kátforrás tehát a fönn említett adósság lerovására ki van tűzve, s ekkép az egész pénzügyi működés következményében a státus-költségvetés gondjai közé sorozva. Ha ennek folytán deficit ered a költségvetésben, akkor azt természetesen vagy nagyszerű takarékossági rendszerrel helyre kell hozni, vagy új segélyforrásokról gondoskodni. Amarról, az államnak mindinkább növekedő szükségletei mellett,aligha lehet szó,tehát új segélyforrások nyitásához kell folyamodni, s bizton hihetjük, mikép az errőli gondoskodás most az államkormány figyelmének egyik legkiválóbb tárgya. E feladatát teljesíti tehát a székvárosi sajtó midőn ez idő szerint e nagy kérdés körül világosságot hinteni törekszik. Legtekintélyesb közlönyök az államjavakat tekintik e segély legbiztosb kútfejéül, s mig némelyek azok egy részének eladását, mások ismét haszonbérbe-adatásukat szorgalmazzák. Valóban érdekes a komoly megfontolás e nyilatkozatait olvasni, melyek csak irányban és nézetekben térnek el, de mind azon egy czélt: a birodalmi pénzviszonyok hatályos rendezését óhajtják. Pillanatig sem kétkedünk, mikép a magas államkormány bizonyosan azon eszközhöz nyiltand e viszonyok végleges s erőteljes rendbehozására, mely az állam czéljai s érdekeivel legnagyobb öszhangzatban fog állani. Levelezések. Becsű máj. 30. A Néhány nap előtt (24-bén) közöltetett Austria e Poroszország részéről a köztük kötött szerződvény a frankfurti szövetséggyűléssel, mely is azt a választmánynak tárgyalásul adá ki. Valószínű, hogy az nem fogja előbb tanácskozás alá venni, míg a bambergi értekezlet, mely f. hó 26-kán véve kezdetét, be nem fejeztetett, s az illető kormányoktól ennek nyomán utasítások nem érkeztek. A bambergi értekezletről eléggé értesülve van az olvasó; ezen egyik középnémet állam státusférfiától keletkezett és létesített eszme csaknem európai nevezetességre jutott, s a világ szemeit is magára vonja; czélja — röviden kifejezve — önállóságát s hatalmát kimutatni s megőrizni azon német hatalmasságoknak,melyeknek arra legnagyobb szükségük volna, vagy is melyek abbal szűkölködnek. A bambergi küldöttek bizonyosan német alapossággal azt vitatandják, vájjon megegyezik-e az ő államaik souverainitásával, háborúba keveredni akaratuk ellen ? s vájjon Austria és Poroszország igyakarata lévén, lehet-e nekik más akaratuk ? s végre, ha már máskint nem lehet, mint az austriai-porosz szerződéshez lépni, mily itt legkevésb kötelező erejű s következésü : a szövetségi határozat általi, vagy külön hozzájárulás útja? hogy szövetséget ily — még valaha következményeket maga után vonható — kitűnő életképességgel s erővel fölruházni hajlandók leendőnek-e, előre is megjósolható. Azt azonban, hogy oroszhoz hajló Separatismus működött a bamerni összejövetel létesítésén, nincs okunk föltenni. Bajorország, igaz, amint látszik, igen is melegen ragaszkodik Görögországhoz, s ez teljesen érthető, ha az augsburgi Allgemeine által oly régen s annyi tudakossággal ajánlott „byzanczi császárság fölelevenítésének“ eszméjét azon állapottal összevetjük, melyben a görög királyság elenleg van, s még jövőben lehet, de a nyugati hatalmak kedvetlen hangulata daczára is lehetetlen, hogy München és Augsburg státusférfiai, értjük, kik Athénéből Stambulba akarják vinni a görög trónt, elfeledjék, hogy Paskievics netáni győzelmei még kevesebb kilátást nyújtanának ez ábrándos terv kivitelére! Az államjövedelmek s kiadások közzététele óta ismét élénkebben foglalkozunk pénzügyeinkkel, s különösen újra fölmerült egy kérdés, melynek irányában régóta két párt létezik. Értjük az államjavak rendeltetését. Az államjavaknak mindig voltak buzgó tisztelői, kik azokat mintegy tartalék-kincstárt tekintik, s szemeiket félig behunyják azon kétségtelen tény előtt, hogy semmit sem jövedelmeznek a mi régi törvényeink is e szellemben irvák, (s maguk idején azok helyesek is voltak) s hazánkban hajlandóbb is a többség a,,Presse“-vel tartani, mely az államjavak czélszerűbb kezelését óhajtja, de eladásukat ellenzi — ellenben a másik — az újabb kor irányát, a „Lloyd“ képviseli, s minden kegyelet nélkül vitatja, miszerint e hasztalan portékán legjobb lesz túladni. Ha meggondoljuk, hogy állam javaink — a vasutakat is hozzáértve — összes államadósságunk csaknem fele értékével bírnak, lehetetlen elnyomni azon gondolatot, mit nem lehetne mindent e roppant összeggel állami pénzügyeink javítására tenni! ? — de persze — fődolog amiként? —, mily módon lehetne értékesítésüket eszközölni, hogy valódi értéküket valóban meg is kapjuk ? hogy ily nagy terjedelmű javak eladása által becsült s vételáruk ne csökkenjen, mi természet szerint a magánjavak becsárára is oly hatással fogna lenni, mely közgazdászatunkat tetemes zavarba hozná, és igy míg egy sebet gyógyítana, egy másikat ütne, amit az állam egyik zsebébe behozna, azt a másikon kivinné! — a feladat nagy, de nem lehetetlen, megvitatása a viszonyok kényszerűségében van Míg a fekete-s északi-tengerről csak igen gyéren érkeznek a diadalhírek, addig, mint a viszonyokat figyelemmel kisérő katonatisztek is állítják, Szilisztria bevétele az oroszok által s egyáltalában előnyomulásuk föl nem tartóztatható. Sed quid hoc valet? felelet e kérdésre a porosz-austriai szövetség külön zárczikke. Az orosz fog diadalmakat aratni, semmi kétség, de igen gyümölcsteléneket. London, máj. 25. Elapadt már ismét a könnyű s rövid háborúnak kevés napok előtt oly igen élénk híte, s mindinkább fogy a biztos és gyors győzelemnek múlt héten oly vérmes reménye. . . „Dobrudzsában az oroszokat a bekerítés égő veszélye fenyegeti.“ Ekként gondolkodtak nem kevesen, kik a Dunán átkelt orosz hadtest látszólagos vesztegléséből hamis következtetést vontak. „Odessza szétdúlt fészke az északi sasnak.“ Így vélekedett a többség Dundass Hamelin admirálok e tárgybani hadijelentéseinek átolvasása után. „Szebasztopol ostrom alatt nyög “ Ezt hitték sokan a minister szavai után, melyek a két házban hirdették, hogy a fekete-tengeri egyesült hajóhad Szebasztopolba indul. „Kronstadtban „„Hannibal ante portast“ kiáltás hallik.“ Ezt tartá sok könnyenhivő a lapok hitegetései után. „Sz. Pétervárott is érzik, hogy proximus ardet Ucalegon.“ E sokakat felbiztató hírt hozá egy bizonyos Frederick Buknall, ki öt évig lakott az orosz fővárosban az ottani első angol kereskdőházzal összeköttetésben, s kinek állítása szerint az orosz felső körök igen is lehetségesnek tartják a birodalom székvárosának megtámadtatását, s a katonai hatóság több házat Sz. Pétervárott, melyek annak fontosabb részeivel szemközt állának, lerontatott a Néva partján, többeket pedig kis erősséggé változtatott át. De csakhamar szürke fátyolt vont e szép képre a boszantó való. — A tegnap Dobrudzsában veszteglőknek s betegségek következtében legyekként hulláknak hitt oroszok, ma Szilisztria falait döngetik. Hogy a nyugati segélyhad az ostromlott vár segítségére nem jöhet, bizonyos, hogy Omer pasa a balkáni hegyláncz egyik kulcsáért, Szilisztriáért kockáztatni nem fogja a Balkánok kapuját, Sumlát, szintén bizonyos. Kisebb erővel pedig, minőnek veszteségét a sumlai positio megérezné , alig indulhatna sikerrel a megszorult vár mentésére. Fel is adja ezért Szilisztriát a kormánysajtó részéről a „Morning Chronicle“, az ellenzéki lapok sorábólpedig a Daily News“, s valószínű, hogy e papiroson feladatását azon várnak rövid idő múlva annak megtörtént elesése követendi. Mióta a Tiger ladihajó kitűzött vészlobogójának ellenére az odesszai várágyuk által meglődöztetett s elfogatott, Odesszát szétdúlt fészeknek kevesen mondják. Osten-Lacken tábornoknak az odesszai bombáztatást illető bulletinjére Napóleonnak ez ismeretes mondását alkalmazá a nyugati sajtó: „Az oroszok nem csak az embereknek hazudnak, de az Istennek is hazugsággal áldoznak.“ De a Tiger elfogatása s legénységének eddig megtagadott kiadatása, melynek segítségére későn érkeztek meg a most Odesszát másodízben bombázó gőzösök, azon meggyőződést ébresztő fel sokakban, hogy Osten-Sacken tábornoknak mégis sokban igaza volt, s hogy Odessza nincs megrongálva annyira, mint azt Dundass Hamelin hadjelentéseikben írták. Legfeltűnőbb a dologban az, hogy az egyesült hajóhad sem első, sem másodízben nem támadta meg Odesszát azért, mert az ellenséges városi hadiállás, hanem mert az a parlamentárt, s legközelebbről ismét a vészlobogón sérelmet ejtett. Ürügy ott, hol ürügyre nincs szükség, gyanús. Mintha Dundas - Hamelin csak katonásdit játszanának Odessza előtt. — Szebasztopol ostrom helyett csak ostromzár alatt tartatik. Ez utóbbi alá is csak azért vettetett, hogy a török hajóhad háborítatlanul foghasson Anapa, Gelendzsik és Szukhum-Kale cserkeszföldön eső orosz várak lerontásának munkájához, valamint viszont e munka végzésében azért segíti a török flottát az egyesült hajóhad, hogy a nevezett várak bevétele után Szebasztopol ostromát biztosabb sikerrel s erővel lehessen megkezdeni. Míg Dundass Hamelin admiráloknak elegendő szárazi erő nem álland rendelkezésükre;mig a török flotta ennek egyéb teendői miatt az egyesült hajóhadba bele nem olvasztatik; mig az oroszok Szebasztopol kikötőjéből a nyílt tengerre kiédesgetve nem lesznek, vagy mig annak módját ki nem találják, miként semmisíthető meg az orosz hajóhad a kikötőben, még mielőtt nagy szolgálatokat tehetett volna a várnak, s miként kellene azt megelőzni, nehogy az orosz flotta akkor szálljon ki nyílt tengerre, miután az egyesült hajóhad netalán meggyengül az ostrom nehéz munkájában, míg mindezek elérve nem lesznek, s az idő mindezt el nem hozta. Szebasztopolt ostrom alá nem lehet venni. így áll az Kronstadttal is, melynek nem csak hogy nincs kapui előtt az angol Hannibal Napier,mint rebesgettetett, hanem azon nagy figyelmet gerjesztett hír is, mely szerint az admirál összerombolta volna Gustavsvarn orosz várat, a finniai öbölnek egy oly pontját, mely Abótól Sveaborg s Helsingforsig uralja a tengert, eddig élő hamisnak, vagy mindenesetre időelőttinek bizonyult be; a következő haditerv mégis, melyet a lapok e korán jött hírre építettek, helyes, és egyező lehet avval, mit Napier kigondolt. A Gottlandhoz közel eső sziget, melyen nagy kőszénraktár állíttatott fel, bázisa az angol hajóhad operatioinak. E had egyik osztálya Rigát s az orosz-német tartományokat Polangentől Dágóig tartja ostromzár alatt; másik osztálya a finn öböl déli partjai mellett czirkál; a közép s főosztály az öböl északi oldala felé tör utat lerontván egyenkint a várakat, melyek az öböl réveit s ágyúnaszádokkal ellepett belső csatornáit védik s fedezik. Mig a belső csatornák színe megtisztítva az ellenséges csapatoktól nem lesz; míg e czélra Napier admirál elegendő naszádok- s kis gőzfregátokkal el nem fog láttatni; míg a franczia hajóhaddal nem csatlakozandik; míg egy tekintélyes szárazi erő nem fogja az egyesült hajóhadat a balti-tengeren követni, addig Kronstadt ostromáról alig fogunk valót hallani. Sz. Pétervár m megrohanása pedig csak azon esetben lenne valószínű, ha a középeurópai hatalmak s a dán és svéd kormányok határozottan csatlakoznának Anglia s Francziaországhoz. De erre ma ismét kevés a kilátás, s mint látszik a kormányközlönyöknek is e részben nincs vérmes reményük. A mai „Times“ azon reményének kifejezésével kedveskedik olvasóinak, mikép egy 18 év óta függő kérdés a közkívánat szerint fog megoldatni. Russell s Palmerston lordok fáradságának sikerülene egy rendes hadügyministérium alakításának kivitele akként, hogy a hadügym minister mindenkor a kabinet tagja legyen, s Hivatal körébe menjen át a hadügyi kormányzás minden ága. Igen feltűnt az, hogy a „Times“ Palmerston lordot, maga ellenségét jelöli ki hadügyministernek, kinek erélye bár ismeretes, de aligha a hadi dolgokban jártassággal és avatottsággal bir. b Nlagjelenik • lap hétfőt ■ • főbb finnepek utinl napokat kittre , malndan nap reggel. IIS fizetési dl]: Vidékre: (él )▼ca: 10 írt., évnagyadra: S ír. *0 kr. Helyben, III- trra: 8 Irt., évnegyedre: 4 írt . & hirdetések fizeik h célozott lóknak egyszeri beiktatfiaért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr, nfealtatik. — Egyes izém 30 pkr. BUDAPESTI Szerkesztői iroda van: Onzág-ut, 6. ezs. (Kunewalderhá*j 2-ik emeletben. IRLAP nSilkethetnl — be I y ben a 1 a pkr a V 6 hlvitaUbzr, L a k 4 c ■ L. la társ könyvnyomdéjéban (Országútenne» »«ríiorkjában,) vidéken minden es. kir. post ebl.v a- satnál. — Az eldfizetitt «ertalmaeS levelek a ezlm. lakhely ■ atolflC posta feljegyzése mellett, a pénzzel ogyfitt bérmantasltve egyenesen akiadfi hivatalból a te? ■Kandók. . Junius 1-én* 1854, PEST, május 31. (Hírlapi szemle.) A minister „Zeit“ máj. 26-ki számában következő czikket hoz az austriaiporosz szerződésről: „Az austriai-porosz szerződés előttünk fekszik. Ugyanannak a franczia s angol lapok általi közlése egyelőre még némi kételyeket támaszthat bennünk a szöveg hitelessége iránt, de a mi abból eddig elő töredékesen tudomásunkra esett, oly igen összehangzik azzal, hogy a szöveget továbbig igazinak tekinthetjük. A szerződés czélja, úgy mint a bécsi jegyzőkönyvekben, mindenekelőtt a béke helyreállítása. Az erre irányzott törekvéseknek alapja legyen a török terület odahagyása az orosz seregek részéről. „Ha lehetséges *, mind a hét szerződő * hatalom elkerül minden részvételt az Oroszország egy-, s másrészt Angol-, Franczia- és Törökország közt kiütött háborúban, csak azon esetre, ha a sz.pétervári kabinetet várakozás ellenére nem lehetne az orosz seregeknek a török területrőli önkénytes visszavonására bírni, alkalmazandók a pétezikk határozmányai. Ezen czikk szerint egyedül Austria (és nem Austria s Poroszország közösen) az, mely az orosz császári udvarhoz nyilatkozatokat intézzen a végre, hogy „ő felségétől az orosz császártól kellő parancsokat eszközöljön ki,Törökországbani hadseregei minden további előnyomulásának felfüggesztése végett, valamint hogy teljes érvényű biztosítékokat nyerjen a dunai fejedelemségekbőli gyors kivonulás iránt.“ Hogy mikor teendő e fontos értesítés? nincs meghatározva. Mindenesetre ez alatt az „ultimátum“ értetik, melyről utóbbi időben annyit beszéltek, de mely, amint mindenből látszik, eddig elő még nem intéztetett az orosz udvarhoz. Csak aztán, ha majd ez megtörténik, ha Oroszország arra választ ad és válasza nem nyújt „teljes megnyugtatást“ mind a két pontra nézve, — csak akkor nyuland egyik a szerződő felek kiszől (s ez valószínűleg Austriának van fenntartva) oly rendszabályokhoz, me-