Budapesti Hírlap, 1854. június (434-456. szám)

1854-06-04 / 437. szám

Pest. Vasárnap, HIVATALOS RÉSZ. 0 cs. k. Apostoli Felsége f. é. máj. 25 - ki legf. határozata által a pécsi székeskáptalannál nagypréposttá Kelemen József olvasókanonokot; olvasókanonokká Farkas József éneklőkanonokot; éneklőkanonokká D­a­r­ó­c­z­y Zsigmond archidia­­conus cathedralis­t, archidiaconus cathedralissá Kral József tolnai főesperest, végre tolnai főespe­­ressé P­ei­ft­e­r Antal kanonokot legkegyelmeseb­­ben kinevezni méltóztatott. A magyarországi cs. k. pénzügyi orsz. igazga­tóság Moz­er Frigyes és Györfy István volt ideig­, kincstár-kerületi felügyelőket pénzügyi fo­galmazókká, és pedig az elsőt az I., a másikat a II. osztályba kinevezte. F. 1854. jun. 2-kán a bécsi cs. k. udvari­­ál­lamnyomdában megjelent és szétküldetett a birod. törvénylap XL VIll. darabja, következő tartalommal: 133. sz. A pénzügyministerium 1854. máj. 27- ki kibocsátványa, mely által a rozs, árpa, zab, búza, lencse, borsó és bab vámmentes bevitele a szczako­­■wai vámon f. évi jun. végéig megengedtetik. 134. sz. Az igazságügyi ministerium 1854 máj. 29-ki rendelvénye, mely a katonai végvidék kivé­telével az egész birodalomra nézve érvényes, — a­­ma kétség eldöntését illetőleg: várjon azon ese­tekben, midőn az 1852. máj. 27-ki,büntetőtörvény­ben valamely vétség vagy kihágásra a jogok, engedélyek vagy különösen az ipar elvesztésének büntetése további hozzátétel nélkül rovatik, e jogok, engedélyek vagy ipar állandó elvesztését kell- e végzésbe hozni. 135. sz. A kereskedelmi s pénzügyministerium 1854.máj.31-ki kibocsátványa, a fegyver- és lőszer ki- és átvitelének tilalma iránt. NEMHIVATALO8 RÉSZ. PEST, jun. 3. A keleti ügy és az austriai-po­­rosz szerződés. — A világrázó és véres ke­leti drámában a legközelebbről köztudomásra jött, s idei ápril 20-kán Berlinben aláírt austriai- po­rosz szerződés — az események ez állítást alkal­masint igazolni fogják — fő és végczélra vezető befolyást gyakorland. Uj s igen nevezetes adat ez többször kifejtett azon nézetünk megerősíté­sére, hogy a keleti kicsisben a döntő szó és el­határozás az öszszes német hatalmat,különösen az austriai császári udvart illeti, mint a­mely ab­ban legközelebbről s legmélyebben van érdekelve s helyzeténél, tekintélyes állásánál, mint a politi­kai viszonyok természeténél fogva ily hatásra hí­vatva van. Ha az austriai-porosz szerződést európai szempontból tekintjük, annak ilyen jelen­tőségét különösen a p­ó 11 é­k-c­­­i­k­k­b­e­n látjuk kifejezve, hol világosan kimondatott, hogy a du­nai fejedelemségeknek Oroszországba kebelezte­­­tése, mint szintén, e hatalom által a Balkán ellen intézendő megtámadás vagy e hegyen átmenetei által mindkét szerződő udvarnak offensiv fel­lépése, s igy a hadban tettleg részvéte eszkö­zöltetnék. Világos tehát, hogy a török porta terü­letének épsége, s igy Oroszország minden további terjedésének meggátlása európai czél, miután e pontban a két fő német udvar és a nyugati hatal­mak teljesen megegyeztek. Oroszországnak tehát e pusztító és költséges had folytatására többé semmi czélja és bármi az által nyerhető sikerre kilátása nincs, mert Európának ily egyetértő és szük­ség esetében fegyverrel is gyámolítandó akaratjával és határozatával Oroszország úgy mondott óriási ereje s hatalma mellett is, nem mérkőzhetik, valamint világos, hogy a hadnak netalán tovább folytatása és­ jogtalan állásában megmaradása által magát mind bonyolódottabb és nehezebb helyzetbe ejten­i. Ha továbbá az austriai-porosz szerződést mint németországi tényt tekintjük, annak e részbeni nagy fontossága is szembetűnő. Aust­ria e Poroszország egyetértése a keleti kérdés­ben — a berlini hajlamokat és viszonyokat, is­merve — bizonyosan a legnehezebb, s épen azért kétszeres jelentőséggel bíró diplomatiai sikernek mondható, midőn annak egyszersmind természe-­ tes eredménye — az öszszes német hata­lom egyesítése,s egy nagy czélra működésben,úgy szólva egybeolvasztása. A sokfejű, sok különböző és férevonó érdekektől mozgatott német szövetségi testületnek mintegy európai hatalommá felavatása mellett annak a fennforgó nagy kérdésben e­­gyütttartása ez által biztosítva van, s Austria és Poroszország egy irányban kezetfogó akaratja mellett lehetlenné vált a kisebb német államok­nak szét- vagy különváló érdeket haj­hászni s az egészet megbontó vágyaknak hódolni. Hogy ez eredményt, az öszszes német hatalomnak e szilárd egyességét épen Francziaország és Anglia esz­közlék a keleti ügyben fellépésük és szövetkezé­sük által, ez a mondott meglepő eseményekkel gazdag,s minden viszonyokat, mint szintén az ed­digi politikai dogmákat felforgató Világkérdésnek úgy szólva a végzések által a tettek színhelyére tolásából fejlődött anomáliák közé méltán soroz­ható. Ha mellőznék is azon kártékony és szétszag­­gató befolyást, mit a múlt században a spanyol és austriai következési háborúban a német római szent birodalomra a franczia politika gyakorolt; elvitázhatlan történeti tény, mikép I. Napó­leon universális monarchiája, tehát úgy szólva Európán uralkodása leginkább csak a német egy­ség megbontása és Németország leigázása által sikerült, s annál bámulandóbb, hogy a nagy csá­szár koronáját fejére tett unokaöcscse legalább e­d­d­i­g e­z­ő egészen más és ellenkező politikai irányban működik. Ha végre az austriai-porosz szerződést az orosz udvar irányában tekintjük, ez ol­­dalról is fontos,igen érdekes és mondhatjuk, Eu­rópa sorsával szoros kapcsolatban álló észrevé­telekre nyílik rés, mint alkalom előttünk.­­ Mi­dőn a nyugati hatalmak az Oroszország és porta között tavaly kiütött háborúban tettleg résztvéve a harcz mezejére léptek, a német két főhatalmak kárhoztatva az orosz kormány által a dunai feje­delemségeknek megszállását, kezet fogtak ugyan az angol és franczia udvarokkal a jog, de nem a csata terén, s a közös bécsi értekezletben a sz.­pétervári kabinet eljárása irányában még ed­dig az erkölcsi, de nem a fegyveres súly képviselői. Természetes , hogy az oroszok­nak minden országokban és osztályokban tagad­­­atlanul nem csekély számú ellenségei óhajtják és nyugtalanul várják a német főudvaroknak, ki­vált pedig Austriának mielőbbi tettleges és fegy­veres beavatkozását a keleti hadba, de épen oly természetes, hogy egyedül a bécsi császári udvar ítélheti meg, hogy a közbirodalom érdekében igen bölcsen választott szabad és független állásban meddig maradjon, s abból a netalán szükségessé tehető kilépés pillanata mikor érkezik el. Ha Ang­lia és Francziaország maguk belátását és érdekét követve a keleti ügyben saját útjukon járhatnak , e jog és szabadsággal élést Austriától sem le­het megtagadni. Nem vitatjuk, várjon és mennyi­ben fér össze a német főudvarok érdekével a Stambulban megingatott orosz befolyás helyébe az angol udvar döntő akaratát léptetni, azonban nem hallgathatjuk el, hogy miután a közös czél megállapítva van, az arra sietésben az egyes ud­varoknak külön utat is lehet választani, vala­­­mint a harcz terén történt közelebbi események mutatják, mikép Austria erkölcsi fellépése bizo­nyosan nem maradott hatás nélkül a dolgok leg­közelebbi fordulatára, s tán mondhatnék az orosz hadiműködések paralyzisára. Van azonban az ügynek az orosz udvar irá­­nyábani felfogása következtében egy kivált ná­lunk széles körben elterjedett, csaknem divatossá vált téves­z­m­e, mi a keleti kérdésnek helyes és fogulatlan szempontból megítélését, általában A pünkösti szent ünnepek miatt a jövő szám szerdán junius 7 -kén jelenik meg. 437. Ssgjelenik» 1»P­­­0441CI« 4 Jobb ünnepek utáni napokat ki­­vtve , mindennap reggel. nSftsetásl dl­ : Vidékre: f 4 I 4 t­­• •: M irt., tfvnegyedre I fr. 10 kr. Helyben :(41- 4* t • : 8 fit., *4 »negyedre: 4 ftt— Aklrd«t 4*«k lúiCr hulbeiott sor­nak egyetert beiktatásért 6 kr, több­­«»örlfrt pedig 4 kr, lilsl­itlk. — Ügyi*. uin 20 pkr. UOfisethetiil — i) e I y i» e'n a lep Iliéi filvst Sal Sbas, ' Lakiee L. te­­áré könyvnyomdájába! (Orsiégnt Kone­­»»ldrrh asbiui,­ r­t d­i S­a­n­cl ad­en oj. kbr. poet uh­i­v­a- ' lein 4 L — Re «lensetist tartalmas/) levelek a nsfen, lak­hely­i ntolee port« seijsgystkv /welle«, « pilissel «gyűtt' hilBsnlsh­tva «sy«n«o»n wkledC hivatalhoz óta­­tm­odok. BUDA­PESTI HÍRLAP Szerkesztői iroda van: Orszég-ut, 3. sz. a (Kunewalderház) 2-ik emeletben. Felhívás a magyar irodalmi ügy érdekében. Miután sajnos tapasztalás mutatja, hogy sok jeles és egész éltét s munkásságát a közjónak szentelt magyar iró, hanyatló korában gyá­moltalan állapotra jut, halála után pedig hátramaradottjai nyomor és szegénységgel küzdenek, ez irodalmunkat nyomó rész enyhítésére czélszerű lenne egy magyar írói nyugdíjalapítvány létesítését eszközölni. E jótékony czél előmozdítására vagyok bátor a t. cz. magyar olvasó közönséget és a magyar irodalom minden barátját felhívni. Tervem igen egyszerű, s remélem, magát épen az által fogja ajánlani. A bekövetkező 2-ik félév elejével egy külön álló, de a vezetésem alatti „Budapesti Hírlap“-hoz is melléklendő, s a nőnemnek is kedves olvasmányt nyújtó irodalmi vállalatot akarok a mélyen tisztelt olvasó közönség kegyes pártolásának biztos reménye alatt életbe léptetni. Ez egy 10—12 ívből álló, a társas életből merített, jeles és finom franczia regény, igen csinos és nagy gonddal készült fordításban, e czím alatt : „PontftUgeS marquisné“ írta Girard­in Emi­lné. A munka jövő július közepén teljesen készen lesz, és azt a „Budapesti Hírlap“ minden t. ez. előfizetője, kinek e regényt megszerezni tetszenek, 30 (fiUSZ) perért, melyet előfizetése mellett beküld, rögtön díjmentesen megkapandja. De a hírlap előfizetői számán felül is lesznek más olvasók által is megszerezhető példányok nyomva, s az ily külön­ p­éldány ala­­­pírt leend. Mindkét rendű t. ez. olvasók által netalán beküldendő külön nagyobb adományok a lapban lelkiismeretesen közzététetnek, s az irt czélra hálás köszönettel fordíttatnak. A regény nyomtatási költségein felül megmaradó vagy bejövő egész összeget a magyar írói nyugdíjalapítvány kezdetéül ajánlom fel. E hazafi czél pártolását és az általam előterjesztendő számadás megvizsgálását, a bejövő összegnek átvételét és kamatozásra a pesti takarék­­pénztárba betevését két köztiszteletben álló írónk és hazánkfia, t. ez. Fáy András és Szemere Pál urak valának szívesek elvállalni, kik egyszersmind az alapítvány tervének czélszerű létesítésére is segédkezet nyujtandnak. A t. ez. olvasó közönség pártfogásával a vállalatot évnegyedenként hasonló- c­z­é­l­b­ó­n folytatni szándékozom. Hogy az első összegből a költségek által tetemes levonás ne eszközöltessék, azért választottam most kevesebbe kerülő külföldi regényt, de későbben a vállalat gyarapodá­sával eredeti művek is lehető megválasztással fognak adatni. Szerény és igénytelen kezdet ez, de pártfogás által szép gyarapodást nyerhet, se pártfogás eszközlendi, hogy a vállalat a magyar írói nyugdíjalapítványnak folytonos és bő forrása legyen. A czél szentsége s korszerűsége, remélem, a tisztelt magyar irók és hazafiak szíves részvétével és pártfogásával fog találkozni, s forró óhajtásom, hogy a vállalaton az Isten áldása nyugodjék. Pest, junius 3-kán 1854. Szilágyi Ferencz, a „Budapesti Hírlap“ szerkesztője, s magyar tudós társaság levelező tagja. guff­i. Alulírtak az ügy szentsége tekintetéből, a bennünk helyzett bizalmat szívesen elfogadjuk. Fáy András s k., Szemere Pál s. k. Junius 4-én 1854

Next