Budapesti Hírlap, 1854. június (434-456. szám)
1854-06-11 / 442. szám
tozásokat illeti,e jelénlétben a Newcastle hg akarata fog dönteni, amint t. i. vagy a gyarmatügyi tárczát fogja megtartani, vagy a hadügyminiszerét elvállalni. A „Morning Chronicle“n kivül, mely a peelita Newcastle-t vágyik a hadügyek élén látni, és sokkal szerényebbnek hiszi Palmerston lordot, semhogy a herczeg ellen versenyre keljen, — a „Times“, a „Daily News", „Morning Advertiser“, „Morning Post“, „Morning Herald“ s a heti tory, whigh radikál lapok mind egyhangúlag Palmerston lord után kiáltoznak. Ha jelöltjök czélt ér, úgy ez esetben mr. Baines, Panmure lord, vagy Sir George Grey fog a ministerelnök által a megürült hely betöltésére elválasztatni. Russel lordot irántai gyengéd tekintetből nem ajánlja senki belügyministernek, mert ki azt kivánná tőle, Palmerston lord egykori kormányelnökétől, hogy Palmerston lordnak még meleg s fényesebb állásért elhagyott ülésébe helyezze el magát nagy kényelmesen, az több mint áldozatot, önmegalázást követelne a férfiútól, kinek jelen tárcza nélküli állása is a kormányban elég nagy áldozat részéről.Vannak mégis, kik Russel lordot peerséggel mintegy nyugdíjaztatni, Newcastle hget pedig szintén ily értelemben Dalhousie lord helyett indiai kormányzónak kineveztetni óhajtanák , s ebbeli óhajtásukat túlszerénység nélkül a nyilvános lapokban ki is fejezik. Ha ellenben nem Palmerston lordnak, hanem Newcastle herczegnek jutna a szerencse a hadügyministeri tárczához, úgy gyarmatügyi ministerré hihetőleg Russell lord, vagy a gyarmatügyek híres reformere Molesworth a közmunkák ministere fogna kineveztetni. Legkisebb változásnak a kormány személyzete akkor tétetnék ki, ha a jelen hadügyi titkár Sidney Herbert emeltetnék az uj hivatal elnöki székére, mi egyébiránt valószínűtlen. *) — Sokan az összes kormányt kicsisnek küszöbén látják. Paris, jun. 5. — S.— A decemberi események utáni első években sokszor emlegették III. Napóleon szándékát a nagy forradalom idejében elnyomott püspökségek isméti életbeléptetése iránt. A terv azonban nem létesült, talán mivel a köztársaság elnöke nem tarta azt szükségesnek a magas papság rokonszenvének megnyerésére. Azóta nem egy dolog történt, mi a papságnak kedvére nem volt, mi azon meggyőződést kelt bennünk, hogy III. Napóleon hajlandó ugyan őket védeni, de az ő részükről védelmet igénybe venni nem szándékozik. Legújabb időben különösen az oktatási törvény az, mely a legtekintélyesb főpapokat lehangolta, míg a papság általánvéve kedvetlenül veszi azt, hogy a kormány őt a vasárnap megünneplését illetőleg hatályosban támogatni nem akarja. Most tehát újra fölmerül a püspökségek visszaállításáróli hír, és pedig nagy rémületére a republikánus pártnak, melynek közlönye a „Licele“ máris nagy lármát üt e fölött. III. Napóleon valóban két tűz között van a „Liéele“ és „Univers“ miatt, ha az egyiknek jót tesz, a másik haragszik. Amint hallom, a „Liéele“ félelme mégsem minden alap nélküli, jóllehet a császár határozata a püspökségek felelevenítése iránt még meg nem érett. Hogy ennek czélja nem fogna más lenni, mint a papság tetszésének megnyerése, ez igen világos, mivel az egyházmegyék száma helyes arányban áll a népesség számával, s az ország politikai s közigazgatási felosztásának is igen megfelel. Minden világi megye egy egyházmegyét képez. — Ez alkalommal megjegyzem, mikép szűkebb körökben ismét a császári koronázásról beszélnek. Talán valami összeköttetés van mind a két hit közt. Azt beszélték, mikép a volt követ Boichotnál, ki itt elfogatott, papírokat találtak volna, mik számos személyeket compromittáltak. Ez nem áll. Boichot igen csekély befolyással bír a demokraták közt, s azon elfogatások, mik néhány nap óta történnek , izgató röpiratok terjesztésének következményei. Lásd a mai távirati tudósítást Londonból. Szerk. mtem. Szépirodalmi lapszemle. Annyira hűnek találjuk azon régebbi állításunkat,mely szerint szépirodalmi lapjaink a kisebbszerű állandó műitárlatokhoz hasonlítnak, mikép azt ismételni nem vonakodunk. Szépirodalmi lapjaink mindenki számára nyilt tért engednek, hol költői elmeszüleményeivel szerencsét próbálhat, s nincs gyakoribb irodalmi eset, mint az, mikép ugyanazon szó egyszerre van két vagy több lapban is műve által képviselve. Hie tárczánk közelebbről a képekre nézve állandó műtárlatunkat jelenlegi viszonyaink közt czélszerűnek találta, irodalmilag e nagyon széles térnyitás rész következményeket von maga után. A kezdőnek, kinek egyik műve megjelent, rendesen meg van e tárlatoknál hitele alapítva. Többé nem igyekszik egyébre, mint hogy minél többet írjon s neve minél gyakrabban forogjon a közönség előtt. Hozzá e nagy közlékenység így szól: „irj minél többet“ s nem „írj minél jobbat“, — más szavakkal nem a valódi dicsvágyat, hamra a hiúságot mozdítja elő. Szemlénk főczélja az, hogy legyen egy hang összes sajtónkban, mely ne hízelegve de meggyőződésből szóljon — e lap teréhez képest — az irók és szerkesztők működéséről. Azok, kik tán a nyilvános szóért neheztelnek, fontolják meg, mi hasznuk volna benne, ha épen mit sem szólanánk. Mit nyerne például a „Budapesti Viszhang“, és egy abban megjelent beszély szerzője,ha nem volna, ki megmondja, mikép azon beszély szerzőnek (Vadnai) leggyengébb művei közé tartozik? Ha el nem mondjuk, mikép a szerkesztők nagy szolgálatot tennének olvasó közönségünknek, ha az elsietett eredeti művek helyett a külföldi irodalom jelesebb műveit olvastatnák olykor saját nyelvünkön , mikép a Divatcsarnok máig is roszul választja ki a lefordítandó beszélyeket ? Ha nem ismételjük, mikép a fordítmányok elhanyagolása épen irodalmunk rovására történik,s jobb szeretjük,ha példa egy franczia, semmint egy magyar író festi nekünk a franczia életet. De térjünk a részletekre, s vegyük föl először is szépirodalmi lapjainkat úgy mint tárlatokat, az egyes művekről szólván. Vegyük először is a„Budap. Viszhang“beszélyeit,melyek:,,Egy gombolyag fonal“ Vas Gerebentől és „Eltünt“ Vadnai Károlytól. Amint az elsőt olvasni kezdők, azt hittük, mikép a szerző hosszú megnyitó párbeszéde által jellemezni fog, alakokat akar feltüntetni, — de csalódtunk. Az egészben nem találunk jellemzést — sőt egyik személyről (Sándor — egy ifjú szerelmes) alig sejti az olvasó, ki leshet , és merre van hazája ? A beszély folytán különben helylyel-helylyel érdekes párbeszédek és jelenetek is fordulnak elő — s az élet általán véve nem hiányzik, de az indokolás gyenge. Az „Eltűnt“ cziműt veszélyben épen mi indokolás sincs. Abban a szerelem szolgál minden hazudás, sőt még a lopásnak is mentségéül. Alakok, jellemzés hiányzanak. Helyén lesz itt egy ugyancsak a V.-ban megjelent érdekes elbeszélő műről tennünk említést s ez: „Egy színész naplója“ Szigeti Józseftől. Bárki olvassa e humorral írott közleményt, azonnal belátandja, mikép az képzelet szüleménye nem lehet — abban maga a való igen élénk — habár olykor kissé vatag vonásokban — rajzoltatik. Az emlékiratok, naplók közzététele, mely külföldön már-már versenyez a szépirodalmi művekkel, nálunk igen óhajtandó, s mivel más nem tévé , mi használjuk föl ez alkalmat, azon óhajtás kifejezésére,hogy önéletük eseményeit följegyző bármi rendű s hivatásu egyéneink azokat a közönség elé bocsátni ne vonakodnának! Az életet ily iratokból ismerjük ki legjobban s szerkesztőink nagy szolgálatot tesznek, ha e tanulmányt ez után előmozdítni igyekeznek. E tárgyat itt csak mellesleg hoztuk föl, de később tan leend alkalmunk bővebben is értekezni felőle. A „Hölgyfutár“, mely a„Jancsárok végnapjai“ czímű regényt Jókaitól, igen,érdekes jelenetekben folytató, terjedelménél fogva több beszélyt közölt, mint bármely más szépirodalmi lap. Ezekről adandóink a következőkben öszpontosulnak. A „névtelenek“ szerzőnője ne keresse a fészetet a szilaj, borzalmas jelenetek leírásában, atyagyilkolást költőivé tenni a világ legnagyobbjának legalább is rendkívül nehéz föladat.Igaz na-e hát, mit mi ? kérkedés nélkül szólva gyakran tagadunk, miszerint a szép nem jobban véti a borzasztót, mint a férfiak ? Reméljük, el feleink védokai nem fognak még több adatok, gazdagíttatni iró hölgyeink által. Ismét egyben új névvel találkozunk a Hölgyfutárban, Agai Adolf (mint értesülünk, nem álnév.) Belye czime: „Antoinette“, melynek színhelye Fiaziaország. E műben, habár az alapeszme hiba kivitel nem művészi, szép jeleneteket s érzettől áthatott helyeket olvasánk, és ha e kezdi költői tehetség csiráit látjuk, kötelességünk mondani ,a mikép nem szeszélyes rögeszménk hogy a külföldi színhely választását részeljára állítjuk. A szerzőnek egy tengerészre és egy d dologra volt szüksége, s hogy az egésznek nagy valószínűséget adjon, Francziaországot választá helyéül. De feltűnő az, hogy ez alakokat a sz csak általános vonásokban rajzolja elénk — nem az egyéniségek, hanem a mese kedvéért külföldre ! Mivel pedig a jellemzés hiányos, ban a mese lényegében is gyenge az indok Hogy péld. Antoinette, kinek meghalt férje a 2480 '" A kormány, mely nem fárad el az építkezésben, állítólag egy nagy hotelt, mint például az új-yorki hotel Saint Nicolas, szándékozik az idegenek elfogadására építtetni. A harczkérdést ma hallgatással mellőzöm, csak azt jegyzem meg, mikép hivatalos helyen úgy értesültem, hogy az Austria, Törökország és nyugati hatalmak közti szerződésrőli hír, Albániának austriai seregek általi megszállását illetőleg alaptalan volt. Erre nézve semmi szerződés nem íratott alá! Valamint Görögországnak a nyugati hatalmak általi megszállása Austria előleges megegyezésével történt, úgy a nyugati hatalmak s Törökország beleegyeztek abba, hogy Austria Albániát megszállja. Szerződésre e végett nincs szükség Hontból, jnius elején. A kormány azon intézkedését, mely szerint a közutak, mielőtt azokon vám szedetnék, jó karokba helyeztetni rendeltették, a nép minden osztályai tartozó elismeréssel fogadták, s az erély, melylyel ezen utak kijavítása folytattatik, valóban minden dicséretet érdemel." Ami magát az útcsinálás technikáját illeti, erre nézve igénytelen véleményünk szerint némi kívánnivaló lenne; például a zúzott kőnek apróbbnak kellene lenni, mert így megsántul rajta a marha, s összeroppan a kerék; az út szélességének mostani terjedelméből nem kellene elvenni, mert két vagy több szekér összetalálkozásakor nem tud egyik a másikának kitérni, annyival kevésbbé lehet azon falkarmarhát vagy juhnyájat nagy felakadás nélkül áthajtani; az utak két szélén nem kellene kivétel nélkül oly felette mély és meredek sánczokat ásni, mint történik, végre ügyelni kellene, hogy az út közepe domború alakot kapjon, különben szívós időben soha sem lesz tökéletesen száraz. De hiszen ha helyesnek találják, majd felfogják ezt maguk azok, kiknek az utak jól készítése feletti őrködés egyrészről szakhivatásuk, másrészről pedig kötelességük. A tavalyival egészen ellentétes időjárásunk gazdáinknak nagy aggodalmat okoz. A késő őszi vetések épen semmit sem érnek, a tavasziak csak most kezdik magukat felvenni, a rétek füve úgy látszik szép zsendülésnek eredt. Vannak tájak, hol az idén eső még egyezernél többször nem esett, ekkor is sok helyütt jéggel jött, a cserebogarak pedig valódi háborút üzentek a cserjéknek és gyümölcsfáknak. De a magyar embert sok csapás érte már századok óta, mégsem tudott egészen elcsüggedni, s most sem fogja a jó leten őt elhagyni. A politika társas köreinkben csak mint mellékczik, tekintetik, átolvassuk ugyan az újságot, sőt még annak hirdetéseit is, de a dolgok miként leendő végkifejlésérőli okoskodást nem sorozzuk feladataink közé. Tegyék ezt, azok, kik csalódásokban szeretik magukat ringatni. A magyar, embert minden viszonyok közt főleg csak egy fogja mindenkor érdekelni, s ez szép hazájának és szeretett nemzetének jóléte, mi a magas kormány boldogító és hatalmas védelme alatt mind szebben fog felvirágozni. Megyénkben közelebb néhány lótolvajlási és kamrafeltörési eset adta elő magát, melynek kinyomozásával jelenleg erélyes csendőreink foglalkoznak. A lovak B. és N. helységekben az istálókból lopattak el. 1. 1. Napi események. (Fővárosi és vidéki napló.) Junius 11. * Miután többször fordult elő eset, hogy a cselédek, midőn a levelet postára teszik, róla a bérjegyet máskori használat végett letépik, ennélfogva az javasoltatott, hogy az illetők a felragasztott levélbérjegyeket e szóval „franco“ láthatják el, a nélkül azonban, hogy ez okvetlenül szükséges lenne. * Pest-Pilis megye telekkönyvi összeírása már el lévén rendelve, legközelebb munkába fog vétetni. * A bruck-győri vaspályának Komáromig kiterjesztése nem sokára határozottá lesz, mert különösen felsőbb helyről figyelmeztetés jött az iránt, hogy Komárom helyzeténél fogva, igen alkalmasan alakítható át kirakodóhelylyé. * Előfordult bűntény következtében a leg-felsőbb törvényszék elhatározta, hogy ha az egyik községi hivatalnok a másikat hivatalos működésében megsérti, ez mindenesetre a nyilvános intézetek elleni kihágásnak tekintendő és a büntető-törvénykönyv 312-ik §-a szerint büntetendő. * A pénzügyi ministérium elrendelte, hogy javaslatok tétessenek, váljon a bélyegjegyek behozatala után, a bélyegpapiros-kereskedőknek adott eddigi készlet meghagyassék-e vagy megkevesbiztessék. * A dunagőzhajó-társaság által a pest-zimonyi vonalon forgalomba bocsátott csavar-gőzösök tökéletesen megfelnek a czélnak s három uj efféle hajó építése rendelteték el. (Közbirodalmi napló.) Bécs, junius 9. Albert szász hg . k. fens., ki most Prágában van, rövid időn Bécsbe váratik. — Hg K a r a g y o r g y e v i os P., fia az uralkodó szerb fejedelemnek egy szerb ezredes kíséretében Bécsbe érkezett. Jólértesült körökben beszélik, miszerint szász-koburg-gothai hg effens, utazása Bécsből Berlinbe nem maradt befolyás nélkül Poroszország határozottabb irányára a keleti kérdésben. A hg Berlinben azon meggyőződését, hogy Austria az austriai-porosz szerződésnek egész kiterjedésében foganatosítását elhatározta, a leghatályosabban kifejező, és mint állítják, nem siker nélkül. A Sz. Pétervárra hivatott orosz eszkövet a német szövetségnél, hg Gorcsakoff. hir szerint Oroszország válaszát hozandja Bécsbe az austriai tudvalevő felszólításra. Egy Konstantinápolyban levő austriai kereskedőhajó kapitánya máj. 25-kétől egy itteni kereskedőházhoz levelet intézett, mely szerint a cs. k. austriai internuntius az austriai kereskedőhajók kapitányainak kijelentette, mikop rövid idő múlva austriai lobogó alatt folytathatják utjukat a dunai torkolatokig s onnan fölfelé, a nélkül, hogy a hadfolytató hatalmak részéről akadályoktól tarthatnának. E nyilatkozat a legjobb benyomást téve , mert abból azt következtetik, hogy a Duna nem sokára szabad lesz. Zombor , június 2. A véglegesen kinevezett kerületi törvényszéki hivataloknak egy része múlt hó 80-án tette le szolgálati esküjét, másik része pedig részint a hely távolsága, részint pedig különféle akadályok miatt mindeddig rendeltetése helyére meg nem érkezett. Bár ez újonnan kinevezett hivatalnokokban a magas kormány mind derék és tapasztalt egyénekkel szerencséltetett meg, mindamellett volt megyei törvényszéki elnök Piukovits Ágoston urángának Lúgosra áttételét nem csak az őt környező számos ismerősei és barátjai, de az egész város és vidék sajnálja, hivatali kitűnő pontosságáért, valamint nyájas és barátságos leereszkedéséért, más jeles, őt kedvessé tevő tulajdonaiért. Innen eltávozásával szives emlékezetet hagyott hátra. 1. 1. * Folyó hó 5-kén Gajdobrán, Bácsmegyében, egy nagy jégvihar a kendervetéseket majdnem semmivé tette. Hasonló szomorú csapás érte mint haitik Parabuty és Hodzság helységeket is. (Külföldi napló .) Brüssel, jun. 5. A király tegnapelőtt a laekeni palotában elfogadá Lieven herczegnőt, ki innen Németországba utazandik. Több előkelő orosz családok szintén elhagyandják Brüsselt. Kisseleff a wiesbadeni fürdőbe menend. Berlin, jun. 7. A kir. család, miután előbbi estve a porosz hg és hgné gyermekeikkel, Fridrik Vilmos hg és Luiza hgné és Albrecht hg, megérkeztek, Charlottenburgban összegyűlt, boldogult III. Fridrik Vilmos halálának emlékét megülni. Előbbi napon király ő fels. gr. T h u n cs. k. követet, a rendkívüli missióval megbízott Mayrhofer cs. kir. unokot, gr. Bernstorff eddigi porosz követet Nápolyban, ki B u n s e n lovag utódául Londonba van kijelölve, és Meusebach bukaresti porosz főconsuli ebédre hívta meg. — A „Staatsanz.“ jelenti gr. Bernstorff val. titk. tan. és kijelölt rendkívüli követ és teljhatalmú ministernek a n.-britanniai kir. udvarnál, Nápolyból megérkezését. —Mayrhoffernek, jun. 5-kén Bécsi megérkezett. München, jun. 1. A „Nat. Z.“ szerin bambergi értekezleten megállapított pontok evetkezők : 1. A porosz - austriai szerződéshez csilakozás nem az egyes kormányok beleegyezése, nem szövetségi után történjék, t. i. a szöv.gyű által. 2. Az némely felvilágosításoktól függeszti sék fel különféle szerződési határozmányokat illőleg ; mennyiben vétettek még más pontok mint a casus foederis élesebb körülírása szemügy egyelőre mellőztetik. 3. A szerződvényben meglapított felszólítás Austria részéről a dunai fejeslemségek elhagyására ne történjék meg addig, ama felvilágosítások kielégítő módon meg nem téntek. — A nyilatkozat, melyet Bajorország a n 24—ki szöv. ülésben Austria és Poroszország kö nyilatkozata következtében tett, a „Nürnb. Col szerint így hangzik : „A követ magas kormánya szórős megbízatott, annak őszinte köszönetét e fos közlésért és élénk örömét kifejezni, melyet austriai és porosz legmagasb kormányoknak e kilés által tanúsított egybehangzása fölött érez. A sor kormány ez egybehangzásban lényeges akját látja Németország ama rendíthetlen egységén mely által egyedül óvhatók meg annak érde minden irányban , az szintén szükségességül is el, hogy ez egység a szövetség akarata s csellesének szerződésszerű orgánuma által megfő kifejezést nyerjen, hogy minden kétség elenyé tessék arra nézve, mikép minden szövetségestál szilárdan el vannak határozva erősen és híven öszetartani azon próbáltatásokban, miket a legkésőbbi jövő a közös hazára hozhat. Hogy ily kitűzés mint egy szilárd és világos, érett megfontoló alapuló meggyőződés eredménye állíttassák fel követ azt indítványozza, hogy a magas szövetsi gyűlésnek épen most tett örvendetes közlés'jelzéstétel végett választmánynak adassák át.“ Eilatkozathoz és a többi szöv. tagokéihoz képest szöv. gyűlés határozatot hozott, mely a bajor vet által tett nyilatkozatot szószerint ismétli. New-York, máj. 20. Az elnök a congres elé terjesztett azon levelezést, mit az egyesültlamok kormánya a jelen háború alatti tengeren selegesség tárgyában az európai kabinetekkel folytott. E levelezés egy oly levelet is foglal másban, mit az államtitkár az Oroszországban amerikai követhez intézett, melyben az utóbb semlegességre vonatkozó egyezségről értesítteti avval bizatik meg, hogy az orosz császár nézi tudja meg, az e tárgyban Amerikából eredt tóvá javaslatok iránt. — A congressusban a Nebraska-biligyalusa folytattatott. AUSTRIA. Bécs, „O. C.“ 1850 évig a békében a intézkedés állott fenn, miszerint katonaközi egyének besoroztatásukkor a katonaságba, meg azután is, tökéletesen szolgálatképes péti fiúk állítása mellett, elbocsáttatásukat megnyhették. 1849 dec. 10-ki legf. szabályzat álta intézkedés helyébe új rendszer állíttatott, a szerint a katonaköteles egyéneknek, vagy oly már szolgálatban álló katonáknak is, kik ne lett különös családi, gazdászati vagy kézi üzleti tekintetek szólották, de szintén csak bé körülmények közt, megengedtetett, hogy binyos díj letételével magukat megválthassák, utolsó módosítványt cs. k. Apostolisége a folyamatban levő 95.000 főnyi rendki uton szállításnál felfüggesztette. — Noha a több hírlapokba oly hírek csúsztak be, mint a felmentési dij letételének ezen tilalma újra szüntetett, vagy legalább az 1850 előtt fennál helyettesítés újra megengedtetnék, mi legbizi kút főből úgy egyik mint másik adatot anny inkább tökéletesen alaptalannak nyilváníthat mivel a legfelsőbb parancs szelleme és szavai képest az ujonezok ezúttal megállapított száznak hiánytalanul és a lehető legnagyobb gyorsággal kell kiállíttatni. — Horvát- és Tótország politikai és vényszéki szervezése legf, helyen végkép no