Budapesti Hírlap, 1854. augusztus (483-508. szám)
1854-08-01 / 483. szám
Hogy a falusi községek részéről a részvétel könnyűségét a legvilágosabban bebizonyítsuk, a számokat hagyjuk beszélni. Tegyük föl, hogy egy kisebb vagyonosságú faluközség áll mintegy 100 családból, e felvételben mind a vagyonosság, mind a lakosszámra nézve szándékosan lehetségig a minimumot közelítjük meg. Vegyük fel továbbá, hogy egy ily község aláír 2000 pftot; ha amit könnyebb számítás végett teszünk fel, minden család egyenlő arányban járulna e községkölcsönhöz, akkor, mivel a községnek mindössze csak 1900 ftot kellene fizetnie, minden családra 19 ft esnek. Ha a befizetés 3 évig tart, akkor évenkint csak 6 ft 20 krt kellene fizetnie; 36 hónapra elosztva esik ebből havonkinti részletül 312/s kr. Ha e szerint a helységbeli családok mindenike 3 éven át naponkint egy krajczárt — a csekély törtszámot mellőzve — tesz félre, vagy mi még jobb, h így a község által czélra alakított gyűjtőpénztárba betenni magát kötelezi , az által egy oly kis község viszonyaihoz képest igen jelentékeny tőkének szerzése rendkívül könnyűvé, mondhatnék játékká tétetik. Ha pedig a befizetés több mint 30 évre terjed, akkor nem is minden napra esik egy oly takarékkrajczár. Itt még megjegyzendő, hogy már a befizetési idő alatt a befizetett őszietek kamatai a község javára fordíthatók. Egyébiránt magától értetik, hogy itt a befizetési részleteknek a családokra egyenlő felesztasáról szó sem lehet. Egyesek birtoka, vagyona és azok szerint szabályozott fizetési kötelessége a községi adókat illetőleg, nyújtják a biztos mérvet azon részletre nézve, mely egyre a község által elhatározott adóból esik. Nem jár nehézséggel, hogy ez elosztást a községi választmányok az egyes községcsaládok oekonómiai viszonyainak teljes figyelembe vételével hajtsák végre. Ha valamely községben azon eset áll be, miszerint egyetlenegy nagy jószág-, vagy gyárbirtokos ottani birtokától külön bizonyos öszveget aláírt, az igazság kívánja, hogy ő a község részérőli részvételbe be ne vonassák, midőn aztán azon haszonra sem tarthat igényt, mi a kölcsönből a községre hárul Ha ason méltányos arányt tartjuk meg, miszerint egy csekélyebb vagyoni lakossági viszonyú község 2000 pstig könnyen részesülhet a kölcsönben , magától értetik, hogy más község, mely a szóban levőt mind lakosszám- mind vagyonosságra nézve kétszeresen fölülmúlja, szintoly könnyen négy annyit, tehát 8000 pftot írhat alá. Három évre az egyes részvevők közt, vagyónál-llapotok szerint felosztva, ez ősziét a kevésbbé vagyonosakra nézve a tulajdonképi minimumra olvad le, a a vagyonobakra nézve is csekély, könnyen elviselhető öezvegre száll le. Ezt, valamint a bekövetkező nagy hasznot a józan népértelem bizonyosan be fogja látni. Ezértaz állam joggal veszi igénybe s várja a 65.000 falusi községek ilyetén közreműködését; az ez után elérhető eredmény nagyszerűsége magában világos. Levelezések. Paris, jul. 26. — S.— Ha semmi hir rész hír, akkor a franczia kormány semmi megnyugtatót nem kapott, sem nem közölhet keletről, mivel az esti lap politikai részében üres mint egy sivatag. Annyit tudunk, mikép kormányköreinkben elégületlenebbek Poroszországgal mint valaha, mely még most is azon nézethez ragaszkodik, miszerint az orosz válasz támpontokat nyújt újabb alkudozásokra, s Austriát gyorsabb eljárásban akadályozza. Igen kellemetlen benyomást tett itt egy czikk a berlini „Zeit“-ban, mely ellentétben előbbi nézeteivel Oroszország területi kisebbítése ellen tiltakozik, s minthogy Parisban a „„Zeit“ ot a porosz kabinetközlönyének tartják, ennél£ogvabizonyos némét lapok levelezői már felhivattak a „Zeit“ által felállított nézeteket megcáfolni. A bécsi kabinet által az ittenivel közlött orosz válasz nem fog a franczia lapokban közzététetni. Drouyn de Lhuys az e tárgyat legszigorúbb titokban akarja tartani; az austriai kormány egyébiránt neki ezt ajánlotta. Mi Spanyolországot illeti, úgy hallik, mikép a baszk tartományokban Eto tábornok Don Carlos ügye mellett nyilatkozott, s a híres Cabrera mok már is útban van Spanyolország felé. Egy jul. 20-ai madridi levélben olvashatni, s mikép Espartero tábornok váratván Madridba,ott fegyverszünet van. Egyébiránt azon mértékben,amint a spanyolországi események egymás után rohannak, fontos, az angol és franczia napisajtó beszédére ügyelni, annak megértése végett, milyen politikát követendőik a nagy nyugati hatalmak egy oly kérdésben, hol érdekeik egészen ellenkeznek egymással ? Régen O’Donnellnok fölkelése előtt írtak már Angliában a San Luis és társai kormánya elleni mozgalom lehetősége- sőt szükségességéről, s utat törtek egy oly politikának, mely most ki fog fejlődni. Francziaországban ugyanazon időben nem bírták eléggé dicsérni a spanyolkirálynő kormányát, s annak minden alkotmányellenes rendszabálya tetszésüket megnyerte. Ezen véleménykülönbség oka igen egyszerű. A franczia kormány azon eljárásban csak az alkotmányos kormányrendszer megsemmisítését látta; előtte az, mi Madridban történt, nem volt más mint a Párisban sikerült tények utánzása. Angliában ellenben hasznot ioakodtak az ellenszegülési elemekből hűzni s a néhány év óta annyira megrendült befolyást Madridban visszanyerni. Ezért O’Donnel katonáit Angliában hazafiaknak, Francziaországban lázadóknak nevezték. Most, midőn az események Spanyolországban már megszólaltak, Londonban a hangot nem kell megváltoztatni, mivel Angliában tudják, miszerint amaz események kifejlődése angol eszméből ered, de a franczia sajtó hirtelen egészen alkotmányos lett. De ez nem egyéb mint a britt politikának tett engedmény, min nem kell csodálkozni. Francziaországban mindenekelőtt azon iparkodnak, hogy a győzelmes fölkelés a köztársaságnak kaput ne nyisson ; míg Angliában arra számítanak, hogy ha a monarchia nem képes a két félsziget egyesítésének, álmát valósítani, azt a köztársaság meg fogja tenni, és minthogy amaz nagyon Anglia érdekében fekszik,tehát nem félnek az eszközöktől, csak hogy a czélt elérjék. Mert az angolok keveset aggódnak azon, várjon a Tajo monarchiái vagy köztársasági városon foly-e keresztül, csakhogy angol befolyás alatt álljon. Ha az angol politika mindenekelőtt dynastiai lenne, akkor azt lehetne hinni, miszerint Anglia, tekintvén azon veszélyt, mely a Victoria királynővel rokon portugáli királyt a spanyol házasság által fenyegeti, tervéről le fog mondani; de az angol politika a kereskedelmi befolyás politikája, s ennélfogva minden igazságos reend előtte. Legnevezetesb az, hogy Anglia legközelebb a monarchiai forma megmentése s később a bourbon háznak a kóburgház előnyérei kiszorítása végett, a császári Francziaországban szövetségesére találand. Mert a cs. Francziaország sem a köztársaságot sem a bourbonokat nem szereti, s ha majd Angliának sikerül a két koronát Dom Pedro fején egyesíteni, akkor amaz a maga érdekével korántsem fog háttérben maradni. Várjon a spanyol események fognak-e befolyást gyakorolni a keleti kérdésre ? Itt- ott hiszik ezt, mert azt mondják, hogy ha a forradalmi szellem egyszer fölébredt, akkor nem egykönnyen szorítható bizonyos határok közé. Azonban a mutatkozó jelenségek nem lesznek tartósak, s a hatalmak gondoskodni fognak arról, hogy a keleti kérdés még több nyomort ne iaszszon az emberiségre. Az epemirigy most 34 megyében dühöng. Marseilleben minden iskola zárva van s az esküttszék elhalasztotta üléseit. A délnyugati megyékben f. hó 18-ki éjjel érzett földrengésnek semmi rész következményei nem voltak. Jövő hóban fényesünnepélyeink lesznek. Augustus 15-kének megülésére Szilisztria ostroma fog előadatni a marsmezőn, erre 4 léggolyót bocsátandnak fel, mik Austriát, Francziaországot, Angliát és Törökországot képviselendik; azonkívül lesz tűzijáték, hajókázás, szabadszinház, kivilágítás stb. stb. Berlin, jul. 26. M. A hivatalos „Freuszif Corr.“*ma megerősíti azon tudósítást, mit a távírda a porosz hadsereg mozgóvátételéről már mindenfelé szétvitt. Ugyanis legfelsőbb kabineti rendelet parancsolja, miszerint az összes 9 tüzérezred és az összes lovasság hadilábra állíttassák. Ezen rendszabály, mikép a „Preuss. Corr.“ igen terjedelmesen kimutatja s nyomatékosan hangoztatja , nem mozgóvátétel ugyan, tehát nem bir közvetlen harczias jellemmel; de mégis keveset különbözik a sajátképi mozgóvátételtől, miután ez utóbbinak még csak azon további következménye van, hogy a zsoldban a hadipótlék áll be. Minthogy a lovasság és tüzérség számára való lovak előteremtése s idomítása rendetlen legtöbb időt vesz igénybe, ennélfogva a fönnemlített rendszabály képessé teszi a kormányt, midőn ez akarja, rövid pár nap alatt az egész hadsereget mozgóvá tenni. Ennek következtében a rendelet jellemét abban foglal, hatni össze, miszerint a mozgóvátétel tényleg ugyan megindíttatott, s annyi történt e részben, mintha az egész hadsereg mozgóvátétele valósággal meg volna rendelve, azonban a demonstrativ elem, mely a mozgóvátételben fekszik, el len kerülve. Poroszország e rendszabály által az austriai kormánynak igen jelentékeny engedményt tett. Mert jóllehet a még folyvást bizalmatlankodó közönség annak semmi politikai jelentőséget nem akar tulajdonítani, jóllehet azt mondja, hogy az összes tüzérezredek mozgóvátétele szintúgy a nyugat mint a kelet elleni készületet jelenthet, mégis az tetemes összegbe , mint mondják nyolcz millióba került mely összeg oly időpontban adatik ki, midőn a készület,a dolgok egész helyzete szerint csak Oroszország ellen lehet irányozva, és semmi kétség nincs az iránt, mikép ez első lépés Poroszországot nagy mértékben lekötötte a másik s harmadik lépési megtételére ugyanez irányban. A „Kreuzzeitung“ tehát, mely az e rendszabály pénzügyi részében fekvő nagy jelentőséget nem bírja elvitatni, máris roszul érzi magát, s vigasztalásul tegnapi esti lapjában néhány sikeretlen kísérletet tesz a dolgok helyzetét magának kissé jobb színben tüntetni föl, mint amilyen ez valósággal. E mellett egy mindenesetre elsietett tudósítást hoz Bécsből, mely szerint ugyanis mind a két német hatalom el volna határozva, néhány nap múlva egy ultimátumot küldeni Oroszországnak, hogy 3—4 hét alatt vonuljon ki a dunai fejedelemségekből. Bizonyos tény, miszerint Bécsből London és Párisba azon kérdés intéztetett, mint vélekednek az orosz kabinet „tökéletlen“ válaszáról, s váljon azt daczára hiányos létének alkalmasnak tartják-e békealkudozások szilárd alapjául szolgálhatni? Ezt föltéve, nem egészen lehetséges, hogy már a legközelebbi jövőben egy ilyen ultimátum intéztetnék Sz. Pétervárra, hacsak Austria s Poroszország a dunai fejedelemségek elhagyását minden békealkudozási kezdet előföltételéül nem tekintenék. A kifejlődés súlypontja még mim ezelőtt, Bécsben fekszik, azért mindnyájunk szemei folyvást Bécsre iányozvák, s-valódi örömmel -olvassuk naponkint a bécsi lapokban az austriai nemzeti kölcsön rendkívüli eredményeit. Az austriai nép ezen erőteljes áldozat-buzgósága nagy hatást tett itt, s nagyobb nyugalommal néznek a jövőnek eléje, mióta Austria utántanusított képessége a német ügynek is tartós erőt ígér. Névszerint meglepve olvasták azon tetemes összegekről szóló közléseket is, mikkel a községek részt vesznek az aláírásban. Ha a berliniközségigazgatás hasonló esetbe jutna, bizonyára előbb hetekig tanácskoznék, s az aláírás végre is igen szerényen ütne ki a bécsi községéhez képest. A portugáli király jelenléte következtében a porosz király ő felsége Münchenbe utazása ellen halasztva, s Manteuffel alezredes visszatért Bécsből, mint mondják, nem igen megelégedve küldetése sikerével. A fiatal portugáli király itt nagy kitüntetéssel fogadtatott, a tegnapi potsdami diszelgésnél maga a király vezetett el egy szakaszt a fiatal uralkodó előtt. Ma reggel ő felségeik, a király és királynő, Münchenbe utaztak. Manteuffel az egész Jüterbogig kísérte ő felségeiket. A várnai ütközet 1444-ben. (Folytatás.'*) Mihelyt Murad szultánnak sikerült a lehetségesnek sem hitt átkelést oly gyorsan létre hozni, ügye igazságában vetett bizalma visszatért, vissza vállalatainak erélyessége is. A Dardanellák nyugati partján, azonnal magához rendelő szerte táborozó hadait, egyesülten azokkal az eposzi öbölbe,szakadó Makoza folyó völgyébe sietett, hogy annak jobb s bal partját elfoglalva Drinápolyhoz felnyomulhasson (az enoszi öböl Drinápolytól 13 mérföld), mert értesítve jön Brankovics, hihető Drágul által is, a magyar hadsereg harcrműködésének tervezetéről, a haderő csekély létszámáról, azért legelőbbre is székvárosának, mint a magyar hadászat tárgyazatának megoltalmazásáról gondoskodott. A szultán e mozgalmával a magyar, és a netalán Skanderbégtől hozandó hadak közé vette magát, egyesülésüket meggátlandó, másrészről pedig a gyáva bysancziakat végkép elrémítette; ezek csendesen honn maradtak. Ulászló királyt a harcz színén meg nem jelenésükről, s annak okairól még nem is tudósítottak. Adrinápolban tudta meg a szultán, miszerint Viddinnél megváltoztatta a király hadászati vonalát, s Ninápoly ellen irányozná hadainak marsát: ebből azt hitte, hogy Ulászló az említett várostól délszaknak fodúlva az Ozma folyó völgyén át fogand a Hémosz grinczére felhágni, s onnét legközelebb vonalon a Tondra völgyén le Drinápolyhoz ereszkedni, e vonalon akarta a szultán a királyt megelőzni. Drinápolytól tehát felsietett a Todza völgyén felnomoszbérczeire. Sok ezer teve és öszvér vitte a sereg után a hadi készletet s élelmi szükségletet. E pontra érve nagy előnyt nyert a török sereg, mert innét kezdve mindig úrkodhatott a magyarok hadászati vonalán. Murad eddig e hadévben a szerencse által pártolva, a Hémosz béreteiről gyors megerőltetéssel ugyancsak az Ozma völgyén leereszkedett, a magyar sereget a Duna mellékén elbizarcodott gondatlan mozgalmaiban igyekezett jobb oldalékán meglepni;de midőn ő november első napjaiban Nikápolyhoz ért,, a magyar tábor már onnét eltávozott lejebb a Duna partján, marsát a tenger felé irányzandó. Itt tudta meg tökéletesen Murad a magyar sereg hadászati vonalának irányzatát. Drinápolyt többé nem féltette, azért is mindenütt követve a magyar hadak nyomát, melyek hátmögük iránt mi elővigyázattal sem voltak, leste az első alkalmát, melyben biztos eredménynyel nyakukra törhessen. Ebből következtethetni tehát : mikép volt képes Sir a sis bei, a nikápolyi pasa Mohamed fia, a tova vonuló magyar seregtől az elmaradozott vasas lovasokat elfogdosni, Murádhoz küldözgetni. Sirasis bei csapata előhada volt a szultán seregének, az leplezte el apró harczolásaival az ozmán sereg zömének mozgalmait; Hunyadi pedig mindig azt hitte, miszerint csak a fiatal bei maroknyi népe volna a sereg mögött, annak jelentéktelen ingerkedéseivel mit sem gondolt, tán még szerette is, mert a fegyelmi szabályhoz nem szokott újabb katonái, tartva az elmaradozásban a bei horgára kerüléstől, mars közben inkább a zászlók alatt maradtak. Ebből következtethetni továbbá: miként történhetek, hogy az ozmán sereg Várnánál egészen a magyar hadak mögé kerülhetett, s ott a kedvező állodásba helyezhette magát. Murad jól ismerte a kir. seregének minden viszonyait, szervezetét, számerejét, amely szívénél sokkal csekélyebb volt ; mindezt tudva elhatározá : azt a török birtokba minél beljebb ereszteni, hogy az így minden segédleteitől annál messzebb essék , s ott megtámadni "azt, hol annak győzelmétől a keresztényekre nézve kevés eredményt, balesetétől pedig tökélyes tönkre vezettetését lehetett várni. Murad és pasáinak stratégiai számításai jobbak voltak Hunyadiéinál, mert ezek elvesztették minden alaposságukat, mihelyt átszakítva jön a hadászati vonal, így egészen semmivé téve a hátrálati menedék. A mely hadsereg pedig nélkülözni kénytelen ezeket, képletileg szólva — a levegőben csügg , ha szárnyai ott fenn nem tarthatják, bukása nyaktörő. Várnához visszavonulva, vagy inkább északnyugat felől az oda közeledő török ellen nyomulva, a keresztény sereg szerencsésen átkelve a Paravidi folyón, Várna vidékére ért november 9-kén. Hunyadi előtt nem maradhatott titokban, hogy a török haderő hatszorta meghaladja a magyar sereg számát, ez okból a túlszárnyalástól, ami mindig nagy veszélyt idézhet elő, méltán tarthatott. Ezt szem előtt tartva, jobbatlán lovasságból állott hadseregét (a Duna partjáig hozott nehéz lövegei — nem követhetvék azok a hadsereg gyors menetét — a vesződséges után hátra maradtak), és kevés gyalogságát következőleg állítá fel. Várna völgye volt kiszemelve az ütközetre, falvak, szántó ■ földek és szőlőkertekkel volt az átszőve. Éj-és délszaknak a Hémosz hegyeinek erre lenyúló ágazatai által körítve. . . 1) A csatarend balszárnyát képezte 5 zászlóalj szerb, oláh és erdélyi had. 5000 főnyi fehete. A hegy alján elnyúló divini mogpáros tóhoz támaszkodva. Legszélül álltak a szerbek, derék hadedzett férfiak, fejedelmük kétséges viseletében nem osztozvak — mert nem mindig ugyanaz az uralkodó érdeke a nép, érdekével, — amazt nem ritkán dynastikus viszonyok, szerződési kötelezettségek stb. kötik, a népeket más egyebek, — hívei maradtak a magyar ügynek, Hunyadi hitt bennük, a legjelentékenyebb őrsöt vitézségükre, bízta. Ezen szárny nagyobb biztosítása végett — bár fia a földtér minőségéhez mérve az célszerűen is volt az felállítva — az oldalagos völgyek "lehetőleg járhatlanokká tétettek. A szerbek mellett állottak az erdélyiek, és az oláhok. Vezérük volt Drágul vajda fia, kire erősen reáparancsolt atyja, vakmerő vállalatikba nem bocsátkozni. ‘ 1 ' 2) A sereg derekán állott: a királyi 1-ső magyar bandérium a fekete zászló alatt. E mellett a Rozgony egri püspök’ bandériuma.' 3) A balszárnyon legszélül a hegyaljhoz támasztva álltak C és arini bárdinál keresztesei, beljebb az egriekkel kapcsolatban álltak a horvát hadak Thallócz Frankó bán vezérlete alatt. 4) A balszárny és a hadderék közti kapcsolat fenntartására az első harozadban (Treffen) készen állott még egy csapat oláh lovasság; utasítása volt a körülményekhez képest gyors lovaikon oda robogni, hol veszély mutatkoznék, de mindenesetre Hunyadi parancsát bevárni. A most említett hadak képezték a keresztény hadsereg első harczadát. A második harczadban állott, hátrafelé meghosszabbítva az elsőt, és ennek tartalékául és segítségéül . 5) A nagyváradi püspök Arabi János bandériuma sz. László zászlaja alatt. 6) A királyi 2-dik magyar bandérium. 7) A lengyel hadak Tarnov János és Bobrzek Lesko vezérsége alatt. Feladatuk ezeknek a ' Lásd:^Budapesti Hírlap“ 480-dik sz. 2714 Komárom, jul. 28. A közbirodalom minden részeiben leginkább ama nagy fontosságú s nemzeti érdekű államkölcsön ügye foglalatoskodtatja jelenleg a népeket, mely a pénzérték szabályozására és Austria külső tekintélye, valamint belső jóllétére nézve elutasíthatlan hazafius szükséggé vált. Komárom megye s városa lakosai is, kik a hazafiul önzéstelen áldozatokban arngukat felül múlatni soha sem engedték, vetélkedve sietnek tehetségük arányához képest ,teljesítői ama kötelességet, mely a közálladalom érdekében s igy magunk saját javára történik. Komárommegye e hű s hazafias alapú áldozatkészségét ismerve, Ambrósz János cs. kir.* helyi, tanácsos s megyei főnök ő nagysága egy valóban lelkes s alaposan magyarázó magyar felhívást bocsáta közre, mely hatása sikerét már is szépen tanúsítja. Legyen szabad e felhívás néhány sorait felidéznem: „A népeit— úgy mond— leghőbb lélekkel boldogító cs. k, s Apostoli Felség mindezen rendkívüli eszközök létesítésében legmagasb bizalmát egyedül azon hűségre s áldozatkész hazafiságra alapítá, melylyel Austria nemzetei a trón körül — ha kellett — mindenkor lelkesülve sereglettek össze; s melynek a dicső emlékű Mária Terézia időszakában is oly magasztos példáját adá a magyar nemzet, vére s vagyona lelkesfelajánlásával; s nem szorítkozott ama kényszerhez, melyet a haza jóllétének eszközlésében s a közbéke fenntartásában rendkívüli pillanatok, és érdekek, jogosan követelhetnének , stb.“ „Ezen előnyök rövid rajza után azon erős meggyőződésben vagyok, miszerint Felséges Urunknak összes népei közt Magyarhon nemzetéhez is különösen tanúsított határtalan kegyelme s bizalma igen rövid idő alatt dúsan tarmi meg azon gyümölcsöket, melyekről a nagy birodalom nemzeti közboldogságának eszközlése föltételeztetik ; s hogy ez őszinte felhívásom nem marad viszhang nélkül ama szivekben, melyek a közjóért s közhaza boldogságért dobogni képesek; s végre hogy szegény és gazdag örömmel,sietnek filléreiket s vagyonaikat hordani azon jó haza oltárára, mely gyermekei szeretetéből szívja lélekzetét, s mely csak úgy él, emelkedik és virágzik, hahogy tőle a segélyt, a szeretet adóját fiai meg nem vonják.“ „Fél tehát, Komárommegye összes lakosi, hű fiai a hazának !“ „Az ősöktől öröklött s századok óta törhetlen hűség kapcsai csatoljanak a trón és hazaszeretet azon magas eszméihez, melyek nemzetünk évlapjaiban oly dicsőítőleg fénylenek. Tegyetek tanúságot az europaszerte magasztalt nemzeti lelkességről, mely mindent hévvel ölel át, mit a felséges