Budapesti Hírlap, 1854. augusztus (483-508. szám)

1854-08-01 / 483. szám

Hogy a falusi községek részéről a­ részvétel könnyűségét a legvilágosabban bebizonyítsuk, a számokat hagyjuk beszélni. Tegyük föl, hogy egy kisebb vagyonosságú faluközség áll mintegy 100 családból, e felvétel­ben mind a vagyonosság, mind a­ lakosszámra nézve szándékosan lehetségig a minimumot kö­zelítjük meg. Vegyük fel továbbá, hogy egy ily község aláír 2000 pftot; ha a­mit könnyebb szá­mítás végett teszünk fel, minden család egyenlő arányban járulna e községkölcsönhöz, akkor, mi­vel a községnek mindössze csak 1900 ftot kellene fizetnie, minden családra 19 ft esnek. Ha a befi­zetés 3 évig tart, akkor évenkint csak 6 ft 20 krt kellene fizetnie; 36 hónapra elosztva esik ebből havonkinti részletül 312/s kr. Ha e szerint a hely­ségbeli családok mindenike 3 éven­ át naponkint egy krajczárt — a csekély törtszámot mellőzve — tesz félre, vagy mi még jobb, h így a község által­­ czélra alakított gyűjtőpénztárba betenni magát kötelezi , az által egy oly kis község vi­szonyaihoz képest igen jelentékeny tőkének szer­zése rendkívül könnyűvé, mondhatnék játékká tétetik. Ha pedig a befizetés több mint 3­0 évre terjed, akkor nem is minden napra esik egy oly takarékkrajczár. Itt még megjegyzendő, hogy már a befizetési idő alatt a befizetett őszietek ka­matai a község javára fordíthatók. Egyébiránt magától értetik, hogy itt a be­fizetési részleteknek a családokra egyenlő felesz­tasáról szó sem lehet. Egyesek bir­toka, vagyona és azok szerint szabályozott fizetési kötelessége a köz­ségi adókat illetőleg, nyújtják a biztos mér­vet azon részletre nézve, mely egyre a község által elhatá­rozott adóból esik. Nem jár nehézséggel, hogy ez elosztást a községi választmányok az egyes köz­­ségcsaládok oekonómiai viszonyainak teljes figye­lembe vételével hajtsák végre. Ha valamely községben azon eset áll be, mi­szerint egyetlenegy nagy jószág-, vagy gyárbir­tokos ottani birtokától külön bizonyos öszveget aláírt, az igazság kívánja, hogy ő a község részé­­rőli részvételbe be ne vonassák, midőn aztán azon haszonra sem tarthat igényt, mi a kölcsönből a községre hárul Ha ason méltányos arányt tartjuk meg, mi­szerint egy csekélyebb vagyoni­­ lakossági viszo­nyú község 2000 pstig könnyen részesülhet a köl­csönben , magától értetik, hogy más község, mely a szóban levőt mind lakosszám- mind vagyo­­nosságra nézve kétszeresen fölülmúlja, szintoly könnyen négy annyit, tehát 8000 pftot írhat alá. Három évre az egyes részvevők közt, vagyónál-l­lapotok szerint felosztva, ez ősziét a kevésbbé vagyonosakra nézve a tulajdonképi minimumra olvad le, a a vagyono­bakra nézve is csekély, könnyen elviselhető öezvegre száll le. Ezt, vala­mint a bekövetkező nagy hasznot a józan népér­telem bizonyosan be fogja látni. Ezért­­az ál­lam joggal veszi igénybe s várja a 65.000 falusi községek ilyetén közreműködését; az ez után elérhető eredmény nagyszerűsége magában vi­lágos. Levelezések. Paris, jul. 26. — S.— Ha semmi hir rész hír, akkor a fran­­czia kormány semmi megnyugtatót nem kapott, sem nem közölhet keletről, mivel az esti lap po­litikai részében üres mint egy sivatag. Annyit tu­dunk, mikép kormányköreinkben elégületleneb­­bek Poroszországgal mint valaha, mely még most is azon nézethez ragaszkodik, miszerint az orosz válasz támpontokat nyújt újabb alkudozásokra, s Austriát gyorsabb eljárásban akadályozza. Igen kellemetlen benyomást tett itt egy czikk a berlini „Zeit“-ban, mely ellentétben előbbi nézeteivel Oroszország területi kisebbítése ellen tiltakozik, s minthogy Parisban a „„Zeit“ ot a porosz kabinet­­közlönyének tartják, ennél£ogva­bizonyos némét lapok levelezői már felhivattak a „Zeit“ által fel­állított nézeteket megc­áfolni. A bécsi kabinet által az ittenivel közlött orosz válasz nem fog a franczia lapokban közzététetni. Drouyn de L­h­u­y­s az e tárgyat legszigorúbb titokban akar­ja tartani; az austriai kormány egyébiránt neki ezt ajánlotta. Mi Spanyolországot illeti, úgy hallik, mikép a baszk tartományokban Et­­­o tábornok Don Carlos ügye mellett nyilatkozott, s a híres Cabrera m­ok már is útban van Spanyolország felé. Egy jul. 20-ai madridi levélben olvashatni, s mikép Espartero tábornok váratván Madridba,­­­­ott fegyverszünet van. Egyébiránt azon mértékben,a­mint a spanyol­­országi események egymás után rohannak, fontos, az angol és franczia napisajtó beszédére ügyelni, annak megértése végett, milyen politikát köve­tendőik a nagy nyugati hatalmak egy oly kér­désben, hol érdekeik egészen ellenkeznek egy­mással ? Régen O’Donnel­lnok fölkelése előtt ír­tak már Angliában a San­ Luis és társai­ kormá­nya elleni mozgalom lehetősége- sőt szükségessé­géről, s utat törtek egy oly politikának, mely most ki fog fejlődni. Francziaországban ugyanazon időben nem bírták eléggé dicsérni a spanyol­­ki­rálynő kormányát, s annak minden alkotmány­­ellenes rendszabálya tetszésüket megnyerte. Ezen véleménykülönbség oka igen egyszerű. A fran­czia kormány azon eljárásban csak az alkotmá­nyos kormányrendszer megsemmisítését látta; előtte az, mi Madridban történt, nem volt más mint a Párisban sikerült tények utánzása. Angliá­ban ellenben hasznot io­akodtak az ellenszegülési elemekből hűzni s a néhány év óta annyira meg­rendült befolyást Madridban visszanyerni. Ezért O’Donnel katonáit Angliában hazafiaknak, Fran­­cziaországban lázadóknak nevezték. Most, midőn az események Spanyolországban­ már megszó­laltak, Londonban a hangot nem kell megváltoz­tatni, mivel Angliában tudják, miszerint amaz ese­mények kifejlődése angol eszméből ered, de a fran­czia sajtó hirtelen egészen alkotmányos lett. De ez nem egyéb mint a britt politikának tett enged­mény, min nem kell csodálkozni. Francziaország­ban mindenekelőtt azon iparkodnak, hogy a győ­zelmes fölkelés a köztársaságnak kaput ne nyis­son ; míg Angliában arra számítanak, hogy ha a monarchia nem képes a két félsziget egyesítésé­nek, álmát valósítani, azt a köztársaság meg fogja tenni, és minthogy amaz nagyon Anglia érdeké­ben fekszik,tehát nem félnek az eszközöktől, csak hogy a czélt el­érjék. Mert az angolok keveset aggódnak azon, várjon a Tajo monarchiái vagy köztársasági városon foly-e keresztül, csakhogy angol befolyás alatt álljon. Ha az angol politika mindenekelőtt dynastiai lenne, akkor azt lehet­­­ne hinni, miszerint Anglia, tekintvén azon ve­szélyt, mely a Victoria királynővel rokon por­­tugáli királyt a spanyol házasság által fenyegeti, tervéről le fog mondani; de az angol politika a kereskedelmi befolyás politikája, s ennélfogva minden igazságos reend előtte. Legnevezetesb az, hogy Anglia legközelebb a monarchiai forma megmentése s később a bourbon háznak a kóburg­­ház előnyérei kiszorítása végett, a császári Fran­cziaországban szövetségesére találand. Mert a cs. Francziaország sem a köztársaságot sem a bour­­bonokat nem szereti, s ha majd Angliának sikerül a két koronát Dom Pedro fején egyesíteni, akkor amaz a maga érdekével korántsem fog hát­térben maradni. Várjon a spanyol események fognak-e be­folyást gyakorolni a keleti kérdésre ? Itt- ott hi­­­szik ezt, mert azt mondják, hogy ha a forradalmi szellem egyszer fölébredt, akkor nem egy­könnyen szorítható bizonyos határok közé. Azon­ban a mutatkozó jelenségek nem lesznek tartó­sak, s a hatalmak gondoskodni fognak arról, hogy a keleti kérdés még több nyomort ne­ i­asz­szon az emberiségre. Az epemirigy most 34 megyében dühöng. Marseilleben minden iskola zárva van s az eskütt­­szék elhalasztotta üléseit. A délnyugati megyék­ben f. hó 18-ki éjjel érzett földrengésnek semmi rész következményei nem voltak. Jövő hóban fényes­­ünnepélyeink lesznek. Augustus 15-kének megülésére Szilisztria ostro­­ma fog előadatni a marsmezőn, erre 4 léggolyót bocsátandnak fel, mik Austriát, Francziaországot, Angliát és Törökországot képviselendik; azon­kívül lesz tűzijáték, hajókázás, szabadszinház, kivilágítás stb. stb. Berlin, jul. 26. M. A hivatalos „Freuszif Corr.“*ma megerő­síti azon tudósítást, mit a távírda a porosz had­sereg mozgóvátételéről már mindenfelé szétvitt. Ugyanis legfelsőbb kabineti­ rendelet parancsolja, miszerint az összes 9 tüzérezred és az összes lo­vasság hadilábra állíttassák. Ezen rendszabály, mikép a „Preuss. Corr.“ igen terjedelmesen ki­mutatja s nyomatékosan hangoztatja , nem moz­­­góvátétel ugyan, tehát nem bir közvetlen har­­czias jellemmel; de mégis keveset­ különbözik a sajátképi mozgóvátételtől, miután ez utóbbinak még csak azon további következménye van, hogy a zsoldban a hadipótlék áll be. Minthogy a lo­vasság és tüzérség számára való lovak előterem­tése s idomítása rendetlen legtöbb időt vesz igény­be, ennélfogva a fönnemlített rendszabály képes­sé teszi a kormányt, midőn ez akarja, rövid pár nap alatt az egész hadsereget mozgóvá tenni. Ennek következtében a rendelet jellemét abban foglal­, hatni össze, miszerint a mozgóvátétel tényleg u­­gyan megindíttatott, s annyi történt e részben, mintha az egész hadsereg mozgóvátétele való­sággal meg volna rendelve, azonban a demon­strativ elem, mely a mozgóvátételben fekszik, el len kerülve. Poroszország e rendszabály által az austriai kormánynak igen jelentékeny enged­ményt tett. Mert jóllehet a még folyvást bizal­­matlankodó közönség annak semmi politikai je­lentőséget nem akar tulajdonítani, jóllehet azt­­ mondja, hogy az összes tüzérezredek mozgóvá­tétele szintúgy a nyugat mint a kelet elleni ké­születet jelenthet, mégis az tetemes összegbe , mint mondják nyolcz millióba kerül­t mely összeg oly időpontban adatik ki, midőn a készület,a dolgok egész helyzete szerint csak Oroszország ellen lehet irányozva, és semmi kétség nincs az iránt, mikép ez első lépés Poroszországot nagy mértékben lekötötte a másik s harmadik lépési megtételére ugyanez irányban. A „Kreuzzeitung“ tehát, mely az e rendszabály pénzügyi részében fekvő nagy jelentőséget nem bírja elvitatni, már­is roszul érzi magát, s vigasztalásul tegnapi esti lapjában néhány sikeretlen kísérletet tesz a dol­gok helyzetét magának kissé jobb színben tün­tetni föl, mint a­milyen ez valósággal. E mellett egy mindenesetre elsietett tudósítást hoz Bécsből, mely szerint ugyanis mind a két német hatalom el volna határozva, néhány nap múlva egy ulti­mátumot küldeni Oroszországnak, hogy 3—4 hét alatt vonuljon ki a dunai fejedelemségekből. Bi­zonyos tény, miszerint Bécsből London és Pá­­risba azon kérdés intéztetett, mint vélekednek az orosz kabinet „tökéletlen“ válaszáról, s váljon azt daczára hiányos létének alkalmasnak tart­ják-e békealkudozások szilárd alapjául szolgál­hatni? Ezt föltéve, nem egészen lehetséges, hogy már a legközelebbi jövőben egy ilyen ultimátum intéztetnék Sz. Pétervárra, hacsak Austria s Poroszország a dunai fejedelem­ségek elhagyását minden béke­alku­dozási kezdet előföltételéül nem te­kintenék. A kifejlődés súlypontja még mim ezelőtt, Bécsben fekszik, azért mindnyájunk szemei foly­vást­ Bécsre iányozvák,­ s-valódi örömmel -olvas­­­suk naponkint a bécsi lapokban az austriai nem­zeti kölcsön rendkívüli eredményeit. Az austriai nép ezen erőteljes áldozat-buzgósága nagy ha­tást tett itt, s nagyobb nyugalommal néznek a jövőnek eléje, mióta Austria utántanusított ké­pessége a német ügynek is tartós erőt ígér. Név­­szerint meglepve olvasták azon tetemes összegek­ről szóló közléseket is, mikkel a községek részt vesznek az aláírásban. Ha a berlini­­község­igaz­gatás hasonló esetbe jutna, bizonyára előbb he­tekig tanácskoznék, s az aláírás végre is igen szerényen ütne ki a bécsi községéhez képest. A portugáli király jelenléte következtében a porosz király ő felsége Münchenbe utazása el­len halasztva, s Manteuffel alezredes visszatért Bécsből, mint mondják, nem igen megelégedve küldetése sikerével. A fiatal portugáli király itt nagy kitüntetéssel fogadtatott,­­ a tegnapi pots­dami diszelgésnél maga a király vezetett­ el egy szakaszt a fiatal uralkodó előtt. Ma reggel ő fel­ségeik, a király és királynő, Münchenbe utaztak. Manteuffel az egész Jüterbogig kísérte ő felségeiket. A várnai ütközet 1444-ben. (Folytatás.'*) Mihelyt Murad szultánnak sikerült a lehetsé­gesnek sem hitt átkelést oly gyorsan létre hozni, ügye igazságában vetett bizalma visszatért, vissza vállalatainak erélyessége is. A Dardanellák nyugati partján, azonnal magához rendelő szerte táborozó hadait, egyesülten azokkal az eposzi öbölbe,szakadó Mak­oza folyó völgyébe sietett, hogy annak jobb s bal partját elfoglalva Drinápolyhoz felnyomulhas­­son (az enoszi öböl Drinápolytól 13 mérföld), mert értesítve jön Brankovics, hihető Drágul által is, a magyar hadsereg harcrműködésének tervezetéről, a haderő csekély létszámáról, azért legelőbbre is székvárosának, mint a magyar hadászat tárgyaza­­tának megoltalmazásáról gondoskodott. A szultán e mozgalmával a magyar, és a netalán Skanderbégtől hozandó hadak közé vette magát, egyesülésüket meggátlandó, másrészről pedig a gyáva bysanczi­­ak­at végkép elrémítette; ezek csendesen honn ma­radtak. Ulászló királyt a harcz színén meg nem je­lenésükről, s annak okairól még nem is tudósítottak. Adrinápolban tudta meg a szultán, miszerint Vid­­dinnél megváltoztatta a király hadászati vonalát, s Ninápoly ellen irányozná hadainak marsát: ebből azt hitte, hogy Ulászló az említett várostól délszaknak f­odúlva az Ozma folyó völgyén át fogand a Hé­­mosz g­rinczére felhágni, s onnét legközelebb vo­nalon a Tondra völgyén le Drinápolyhoz ereszkedni, e vonalon akarta a szultán a királyt megelőzni. Driná­­polytól tehát felsietett a To­­dza völgyén fel­nomosz­bérczeire. Sok ezer teve és öszvér vitte a sereg u­­tán a hadi készletet s élelmi szükségletet. E pontra érve nagy előnyt nyert a török sereg, mert innét kezdve mindig úrkodhato­tt a magyarok hadászati vonalán. Murad eddig e hadévben a szerencse által pártolva, a Hémosz béreteiről gyors megerőltetéssel ugyancsak az Ozma völgyén leereszkedett, a ma­gyar sereget a Duna mellékén elbizarcodott gondat­lan mozgalmaiban igyekezett jobb oldalékán meg­lepni;­­de midőn ő november első napjaiban Niká­­polyhoz ért,, a magyar tábor már onnét eltávozott lejebb a Duna partján, marsát a tenger felé irány­­­zandó. Itt tudta meg tökéletesen Murad a magyar sereg hadászati vonalának irányzatát. Drinápolyt többé nem féltette, azért is mindenütt­ követve a magyar hadak nyomát, melyek hátmögü­k iránt mi elővigyázattal sem voltak, leste az első alkalmát, melyben biztos eredménynyel­ nyakukra törhessen. Ebből következtethetni tehát : mikép volt képes Si­r a si­s bei, a nikápolyi­ pasa Mohamed fia, a tova vonuló magyar seregtől az elmaradozott vasas lovasokat elfogdosni, Murádhoz küldözgetni. Sirasis bei csapata előhada volt a szultán seregének, az leplezte el apró harczolásaival az ozmán sereg zö­mének mozgalmait; Hunyadi pedig mindig azt hit­te, miszerint csak a fiatal bei maroknyi népe volna a sereg mögött, annak jelentéktelen ingerkedéseivel mit sem gondolt, tán még szerette is, mert a fegyel­mi szabályhoz nem szokott újabb katonái, tartva az elmaradozásban a bei horgára kerüléstől, mars köz­ben inkább a zászlók alatt maradtak. Ebből követ­keztethetni továbbá: miként történhetek, hogy az ozmán sereg Várnánál egészen a magyar hadak mögé kerülhetett, s ott a kedvező állodásba he­lyezhette magát. Murad jól­ ismerte a kir. seregének minden viszonyait, szervezetét, számerejét, a­mely sz­ívénél sokkal csekélyebb volt ; mindezt tudva elhatározá : azt a török birtokba minél beljebb e­­reszteni, hogy az így minden segédleteitől annál messzebb essék , s ott megtámadni "azt, hol annak győzelmétől a keresztényekre nézve kevés ered­ményt, balesetétől pedig tökélyes tönkre vezette­­tését lehetett várni. Murad és pasáinak stratégiai számításai jobbak voltak Hunyadiéinál, mert ezek elvesztették minden alaposságukat, mihelyt átsza­kítva jön a hadászati vonal, így egészen semmivé téve a hátrálati menedék. A mely hadsereg pedig nélkülözni kénytelen ezeket, képletileg szólva — a levegőben csügg , ha szárnyai ott fenn nem tart­hatják, bukása nyaktörő. Várnához visszavonulva, vagy inkább észak­nyugat felől az oda közeledő török ellen nyomulva, a keresztény sereg szerencsésen átkelve a Paravidi folyón, Várna vidékére ért november 9-kén. Hunyadi előtt nem maradhatott titokban, hogy a török haderő hatszorta meghaladja a magyar se­reg számát, ez okból a túlszárnyalástól, a­mi min­dig nagy veszélyt idézhet elő, méltán tarthatott. Ezt szem előtt tartva, jobbatlán lovasságból állott hadseregét (a Duna partjáig hozott nehéz lövegei — nem követhetvék azok a hadsereg gyors mene­tét — a vesződséges után hátra maradtak), és ke­vés gyalogságát következőleg állítá fel. Várna völgye volt kiszemelve az ütközetre, falvak, szántó ■ földek és szőlőkertekkel volt az átszőve. Éj-és dél­szaknak a Hémosz hegyeinek erre lenyúló ágazatai által körítve. . . 1) A csatarend balszárnyát képezte 5 zászló­alj szerb, oláh és erdélyi had. 5000 főnyi fehete. A hegy alján elnyúló divini mogpáros tóhoz támasz­kodva. Legszélül álltak a szerbek, derék hadedzett férfiak, fejedelmük kétséges viseletében nem osz­tozvak — mert nem mindig ugyanaz az uralkodó érdeke a nép, érdekével, — amazt nem ritkán dy­­nastikus viszonyok, szerződési kötelezettségek stb. kötik, a népeket más egyebek, — hívei maradtak a magyar ügynek, Hunyadi hitt bennük, a legjelen­tékenyebb őrsöt vitézségükre, bízta. Ezen szárny nagyobb biztosítása végett — bár fia a földtér mi­nőségéhez mérve az célszerű­en is volt az felállítva — az oldalagos völg­yek "lehetőleg járhatlanokká té­tettek. A szerbek mellett állottak az erdélyiek, és az oláhok. Vezérük volt Drágul vajda fia, kire erősen reáparancsolt atyja, vakmerő vállalatikba nem bocsátkozni. ‘ 1 ' 2) A sereg derekán állott: a királyi 1-ső ma­gyar bandérium a fekete zászló alatt. E mellett a R­o­z­g­o­n­y egri püspök’ bandériuma.' 3) A balszárnyon legszélül a hegyaljhoz tá­masztva álltak C é­s a­r­i­n­i bárdinál keresztesei, bel­jebb az egriekkel kapcsolatban álltak a horvát ha­­­dak Thallócz Frankó bán vezérlete alatt. 4) A balszárny és a hadderék közti kapcsolat fenntartására az első harozadban (Treffen) készen állott még egy csapat oláh lovasság; utasítása volt a körülményekhez képest gyors lovaikon oda ro­bogni, hol veszély mutatkoznék, de mindenesetre Hunyadi parancsát bevárni. A most említett hadak képezték a keresztény hadsereg első harczadát. A második harczadban állott, hátrafelé meg­hosszabbítva az elsőt, és ennek tartalékául és se­gítségéül . 5) A nagy­váradi püspök A­rabi János ban­dériuma sz. László zászlaja alatt. 6) A királyi 2-dik magyar bandérium. 7) A lengyel hadak T­a­r­n­o­v János és Bob­­r­ze­k Lesko­ vezérsége alatt. Feladatuk ezeknek a ' Lásd:^Budapesti Hírlap“ 480-dik sz. 2714 Komárom, jul. 28. A közbirodalom minden részeib­en leginkább ama nagy fontosságú s nemzeti érdekű államköl­csön ügye foglalatoskodtatja jelenleg a népeket, mely a pénzérték szabályozására és­ Austria külső tekintélye, valamint belső jóllétére nézve eluta­­síthatlan hazafius szükséggé vált. Komárom megye s városa lakosai is, kik a hazafiul önzéstelen áldozatokban ar­ngukat felül múlatni soha sem engedték, vetélkedve sietnek tehetségük arányához képest ,teljesítői ama kö­­­telességet, mely a közálladalom érdekében s igy magunk saját javára történik. Kom­árommegye e hű s hazafias alapú áldo­zatkészségét ismerve, A­m­b­r­ó­s­z János cs. kir.* helyi, tanácsos s megyei főnök ő nagysága egy valóban lelkes s alaposan magyarázó magyar felhívást bocsáta közre, mely hatása sikerét már is szépen tanúsítja. Legyen szabad e felhívás né­hány sorait felidéznem: „A népeit— úgy mond— leghőbb lélekkel boldogító cs. k, s Apostoli Felség mindezen rend­kívüli eszközök létesítésében legmagasb bizalmát egyedül azon hűségre s áldozatkész haza­fiságra ala­­pítá, melylyel Austria nemzetei a trón körül — ha kellett — mindenkor lelkesülve sereglettek össze; s melynek a dicső emlékű Mária Terézia időszakában is oly magasztos példáját adá a magyar nemzet, vére s vagyona lelkes­­felajánlásával; s nem szorítkozott ama kényszerhez, melyet a haza jóllétének eszköz­lésében s a közbéke fenntartásában rendkívüli pil­lanatok, és érdekek, jog­osan követelhetnének , stb.“ „Ezen előnyök rövid rajza után azon erős meg­győződésben vagyok, miszerint Felséges Urunknak összes népei közt Magyarhon nemzetéhez is külö­nösen tanúsított határtalan kegyelme s bizalma igen rövid idő alatt dúsan tarmi meg azon gyümölcsöket, melyekről a nagy birodalom nemzeti közboldogs­á­­gának eszközlése föltételeztetik ; s hogy ez őszinte felhívásom nem marad viszhang nélkül ama szi­vekben, melyek a közjóért s közhaza boldogsá­gért dobogni képesek; s végre hogy szegény és gazdag örömmel­­,sietnek filléreiket s vagyonaikat hordani azon jó haza oltárára, mely gyermekei szeretetéből szívja lélekzetét, s mely csak úgy él, emelkedik és virágzik, hahogy tőle a segélyt, a szeretet adóját fiai meg nem vonják.“ „Fél tehát, Komárommegye összes lakosi, hű fiai a hazának !“ „Az ősöktől öröklött s századok óta törhetlen hűség kapcsai csatoljanak a trón és hazaszeretet azon magas eszméihez, melyek nemzetünk évlap­jaiban oly dicsőítőleg fénylenek. Tegyetek tanúsá­got az europaszerte magasztalt nemzeti lelkesség­ről, mely mindent hévvel ölel át, mit a felséges

Next