Budapesti Hírlap, 1854. augusztus (483-508. szám)

1854-08-08 / 489. szám

Szépirodalmi lapszemle. Félévi szemleirás után, melyben szépirodalmi zaki sajtónk fejlési menetét egy műkedvelő ész folytonos figyelmével kitértük, s a virág és mölcskiállítás nevezetesebb tárgyait előszámlál­­ó mutatkozó körjeleke­t elemezni törekvénk, s meggyőződésre kezdünk jóni, miszerint e foly­­ó bimbózó, levelező növény egyik évszakban találja égaljunkat kedvezőnek, holott a közön­­ség julius egyenlítői heve alatt is a költészet­akar a természet és élet rekkenősége ellen helyet keresni, mert minden művészet egy-egy lános gyógyszer. A telet a lelke­sités által me­­sé, a nyarat frisesége által enyhültté varázsolja, öltőnek ezért nem szabad az égalj befolyásának ednie. Mint földünk mélyebb rejtekei, keble­kig egyenlő hőmérséklettel bir, melyeket nyár­­i hüseknek, télen melegeknek találnak csalódó OlUAi Ha összefoglaljuk múlt havi szépirodalmi lap­ot, nem találunk azokban egyetlen terméket ilyben egyetlenegy eleven, a költészet örök­­e által színezett lombocska lenne! Nem is a egész művekről, egyetlen episodot, egyetlen ebbre ható vonást sem találhatunk, mi a szív­edék­e azon egyedül valódi hatást tegye, mely, benyomásoknak szabadon átengedjük magun- Ellenállhatlan, mely egy festői ecsetvonással­­ állítson elénk, mely nem maga a tárgy, ha­­a csalódásig hű előállítás által nyújtson mind­em- mind érzelemnek valódi elvet! Azonban sietünk, minden félreértések elkerü­­légett, egy kivételt említni föl. Ez „Man­­sinister“ Jókaitól, mely azok előtt, kik múst a nemzeti színházat látogatók, nem lehet is­tien, s így nem sorozhatjuk egészen az újabb ékek közé. E műben, habár compositiójában mint a hir is hibákkal, egész jelenetekben s egyes ikra azon húrokat halljuk rezegni, melyek e­gyenesen a szívhez szólanak, s ha szerzőjétől el le­hetne is vitatni, hogy d­r­á­m­a i­r­ó , senki sem ta­gadhatja, miszerint e mű költő által íratott. És minden költői műben ez a f­ő kellék. Egy mesét kisebb-nagyobb körülményességgel mindenki el­mondhat vagy leírhat, de érzelmeket ébreszteni föl, a kedélyre hatni csak a költő bír. Így ezen, a „Hölgyfutár“ban megjelent dráma minden e hóban összes szépirodalmi lapjainkban megjelent költői művek közt nemcsak kivétel, hanem azokkal el­lentét. Még Szathmári Károlynak ugyancsak a H. f.­­ban megjelent történeti beszélyében is, melyet a helyes lélektani fölfogás és ki­vitelnél fogva, a múlt hóban megjelent beszélyek közt legjobbnak tartunk, hiányoznak mindazon kellékek, melyek e műnek költői becset és hatást adhatnának. E mű czíme: „Egy művésznő a XVI-dik században.“ Meséje egy átmeneti korszakba esik, midőn t. i. Bitbori Zsig­­mond erdélyi fejedelem után, kinek fényes udvara az erkölcsöknek tág gyeplőt ereszte, a Bethlen Gá­bor igen szigorú protestánsi egyszerűsége lett hang­adóvá. A régen kicsapongásokhoz szokott egyének kénytelenek valónak régi szokásaik megtarthatása végett képmutatókká lenni, soseleiket a legnagyobb titokban szőni. Ezen nagy és jól választott háttér igen alkalmas vala egy nagyobb mű, egy regény számára, melyben ez egyszersmind történeti és lé­lektani igazság hű képben vala előtüntethető. Ha e beszélyben épen nincs szélül tűzve ezen időpont fes­tése, e korszak itt nem is háttere a műnek, hanem maga azon történeti tény csak a mese s a főszemély egy intrigájának indokául szolgál. Általán véve a történeti színezet, azon költői hang, mely a múlt idők emlékezetét érzelemmé emeli, hiányzik benne, s így a sűrűn egymásra következő eseményeken bi­z­­onyos prózai ridegség érezhető. Egy olasz mű­vészt a művészetet pártoló Báthori egy várral ajándékoz meg- Később Bástha egyik alvezére,Nagy Albert,rá­ront e várra s saját kezével gyilkolja meg az önmagát védő művészt, kinek egy árván ma­radt kis leányát Beatricet egy másik Kolozsvárt la­kó olasz művész veszi magához mint fogadott gyer­meket. A leány felnő. Bekövetkezik Bithlen Gábor kora. A leány a fejedelmi udvar egyik lovagjába lesz szerelmes, kinek neve előtte titok. E lovag el­rabolja a leányt s saját várába viszi, melyben ez nemsokára saját atyjának hajdani várára ismer, s megtudja, mikép lovagja, kit megmentőjének hisz .— ugyanazon Nagy Albert fia, ki atyját saját je­lenlétében gyilkolá meg. A leányrablás tudomására jön a fejedelemnek, s vizsgálatot rendel a várban. Nagy Albert értesíti a leányt, hogy ha szereti őt, rejtse el magát, különben saját élete veszélyben van (a leányrablásra halálos ítélet volt szabva). A leányt a saját atyjáérti bosszúállássa szerelem közti küzdelem öngyilkosságra viszi. A leánynak ez utób­bi küzdése valamint annak eredménye egy valóban drámai jelenetben van előtüntetve, s e megoldás lé­lektanilag van indokolva. D­e az egész beszély fo­lyamán át sehol sincs az egyéni életnek tér enged­ve, hol jellem és szenvedély lenne rajzolva és kife­­­jezve. Az említett drámai jelenet is inkább a kül­­események összetorlódásából áll elő. Az egész mű­ből a kiszámítás és átgondolás kitűnik ugyan — ámbár ebben is jelölhetnénk ki hibákat — de nem a költői felfogás és fejlesztés. A kedély e hiányát sokkal nagyobb mérték­ben látjuk a „Fehér asszony“ czímű beszélyben, melyet a Divatcsarnok közölt. E beszélyben nem az események szorítják ki az egyéni élet fejleményeit. Ennek szerzője úgy látszik e tekintetben mindent adott, a­mit adhatott­. Csak az a kár, hogy igen kevés­, mit adni képes. Már e refrain is : „Fehér asszony, fehér asszony!“ bizonyos lyrai lendületet erőlködik mutatni, de a prózaiság, sőt a nevetségig menő komoly balfogások, non-sens­ ok minden illu­­siót lehetlenné tesznek. Idézhetnénk igen sok he­lyet, melylyel igazolnék állításunkat — de elég lesz csak e pár sor a bevezetésből,,a­­mely így kezdődik: „Fehér asszony ! fehér asszony ! „Mintha még most is látnám őt, mintha még „most is hallanám bájcsengésü szavait......... „Ott sétál a ,császárfü­rdö‘ gyógyudvarán, a ’ „nyári nap hevétől megóvott fák árnyékában, olyan „mint a fehér hattyú, mely a kerti tó habjuk „úszik, mely hosszú nyakát kevélyen fe­nntartj; „szárnyaival a büszkén verdesi a hullámokat . Az olvasó könnyen képzelhet egy hosszú.i­ku ideált, de hogy minő, szárnyakkal veri a hí­mókat: sem az idézett szavakban, sem pedig a szély folytában nem tűnik ki sehol. A Divatcsarnokban „Pályák és pálmák“­­ alatt Erdélyi Jánostól egy, Petőfit tárgyszó­ló­tani értekezést olvastunk. Miután ez év elejé „Uj magyar múzeum,.-ban Petőfit részletesen és több oldalról láttuk ismertetve, nem fogda föl E ur értekezése czélját. Sem új, sem pót adatokat nem közöl ahhoz. Ha e közlés azért ténik, mivel a múzeum igen csekély közönsé­­k­, s egy szépirodalmi lap egy kissé szélesebb­­­rel akaró jeles költőnket ismer­tetni, miért nem vé­di inkább a Múzeumét, vagy miért nem köt azt kivonatilag? Egyébiránt, ha már csakus két, lényegben egymással nem ellenkező ozikl kelle ugyanazon tárgyban megjelennie, jobb lett naa Gyulai czikkének jelenni meg egy szépiroc lapban s Erdélyiének a Múzeumban. Gyulai élet élénk,egy egész embert műveiben, tettei és mag­veletében támaszt föl előttünk, mig Erdélyié egy­lettani, elvontabb elemzés. Urházy György ,,, képei“ egész hónapon át­ folytattatának. A Hölgyfutár a múlt havi műmelléklete e tést érdemel. Jókai arczképe küldetett szét,, ■ a leghívebb és sikerültebb arczképek közé se­m ható, — s ennélfogva igen nagy műbecscsel ! — Barabás remekjeinek egyike bár Mit szóljünk a Viszhangról ? — Miután an­­i szeret más hírlapok titkaiba avatkozni, mi is titkát használva föl c­ak annyit mondunk,­­ előfizetőinek száma igen csekély lévén, nem körbe is ronthatja az ízlést, sem a benne megy személyeskedésekért,­ nincs miért nyi­lván­ neheztelnünk, mert csak úgy tekinthetjük az or­gokat, mint egy két ember kezén forgó magát velet­ e­t­­j­e folyvást szilárd. De ki fog ilyen körül­­mények közt eladásokat tenni, hacsak esetleg készpénzre nincs szüksége? Készpénz szüksé­ge azonban nem éreztetik nagy mértékben, sőt ellenkezőleg, az iparos üzletek összébb­ szontko­­zésa sok tőkét rendelkezés alá helyez, mik az­tán a börzére vándorolnak s jövedelmes befek­tetést keresnek a börzei tereken. De ha, mikép felmutattam, a baisse-nyerész­­kedés nem volt nagy mértékben lehetséges, és oly kevéssé volt lehető a nyerészkedés a hausse­­ra is, részint mivel a bátorság hiányzott ehhez, részint mivel minden nyerészkedő vevőhöz (haus­­■ierhez) nyerészkedő eladó (baissier) is kíván­tatik , az utóbbiak pedig elvesztették bátorságu­kat. A börze jelen állapota egyébiránt legcsat­­tanóbb bizonysága annak, mikép a nyerészkedés összes segédszerecskéivel a becsületesen s tör­vényesen működő gazdasági m­ozzanatok, aján­lat és keresés ellenében (ott a jövedelmes tőke­­befektetésekre , itt a birtokosok részéről rendel­kezhető s foglalkozást kereső tőkékre nézve) mit­­sem vihet ki, s jelen pillanatban e tényezők épen zavartalan működésbe léptek. És ez va­lóban szerencse, mert ha a tőkések mozdulat­lansága — mondhatni — közönye a félév óta uralkodó baisse-nyerészkedést nem ellensúlyoz­ná, honnan venné az állam az eszközöket a je­lenlegi nehéz kicsisben a szükséges anyagi tarta­lékok nyerésére? Börzénk a porosz 15 milliónyi kölcsön épen kibocsátott első sorozatát elnyelte a­nélkül, hogy jóllakását valahogy észre lehetne venni. Sőt inkább még folyvást létezik rendel­kezésre készen álló tőke , mikép ezt a porosz bank épen most megjelent havi jelentése mutatja. A bankba kamatozó s kamatozatlan letétemé­­nyek, tehát oly tőkék, miket a forgalom mint el nem foglaltakat magából kivet, nagy mennyi­ségben befolytak, és semmi kétség nem létezik az iránt, miszerint ama kölcsön második sorozata, mely hallomás szerint novemberben mint jutalék­­kölcsön jelenendik meg a piaczon, és oly gyors vevőkre találand mint az első. A legelőbb a kurhesseni kormány által köz­zétett szövetségi sajtótörvény szövege által nem egy illuziót hiúsított meg, mikben magukat itt eddig elő­ringatták. Név szerint azon reményt táp­lálták, mikép Austria s Poroszország azt állama­ikban nem fogják kihirdettetni. Ennek ellenkező­jét mutatja azon zár­­szakasz, melynél fogva „az összes szövetségi kormányok gondoskodandnak,“ miszerint törvényhozásuk a szövetségi törvénynyel öszhangzatba hozassák. Maga a sajtótörvény azonban bevezetésében nem úgy tünteti fel magát mint a sajtószabadsági minimum biztosítéka, ha­nem mint egy szabályzat a szövetségi államokban megengedendő sajtószabadság maximumára néz­ve, fenn lévén az egyes kormányoknak hagyva, „szükség szerint alkalmazandó határozmányokat hozni.“ Poroszországban ezen szövetségi törvény­­hozás következtében a sajtó törvényes állapota lényeges módosításokat szenvedene. Somogy, jul. 25. A népiskolatanítói­ hivatalnak a jegyzőség­­tőli elválasztása alig vétetett megyénkben foga­natba , midőn nyomban egy, újabb megyehatósági üdvös rendelet köröztetett. A falusi iskolákban, a nyári félévben, rendesen úgy megfogynak a ta­nulók, hogy hol a téli hónapokban 60—70 ta­nuló szokott lenni, ott nyáron nincs több 5­6- nál, minthogy a gyermekeik illő neveltetésével mit sem gondoló szülők azokat ló-, ökör-, libapáez- 2738 torságra, házőrzésre szokták használni. A népne­­velés hátrányára szolgáló gondatlanságát a szü­lőknek a közigazgatási hivatal megszüntetni akarván, egy rendeletet bocsátott ki, melynek értelme szerint, minden hó végén jelentést tar­toznak beküldeni az iskolatanítók, a lelkész alá­írásával ellátva arról, hogy az iskolaköteles 6 —12 éves gyermekek közöl naponkint hány maradt el iskolából, hány szabadsággal, hány a nélkül. Minden szabadság nélkül mulasztó gyermek szü­lői, mindennapi mulasztásért 3 pft büntetést fi­zetni köteleztetnek. E 3 pft büntetés kiterjeszte­­tik a vasárnapi iskolát mulasztókra is. A 3 pft büntetés, a lelkész kezelése alatt, a helység sze­gényei között osztatik ki. Most nem­régiben, B­é­c­z helységében egy különös eset adta elő magát: ugyanis egy L­a­k­á­c­s Imre nevű, kiskunsági fi, katonai szolgálatából haza bocsáttatva, az említett falun ment keresztül, s egy épen olyan házhoz vetődött, honnét szinte a házinő férje, régi­bb idő óta katonai szolgálat­ban van , kihez L­a­k­á­c­s Imre, mint tojás a to­­j­áshoz, annyira hasonlított. A nő azonnal, mint belépett az idegen, benne férjét ölelé. A ravasz katonát legkevesebbé sem zavaró meg a meglepő váratlan jelenet, sőt magát lehetőleg a körül­ményhez alkalmazá. Miután azonban illőleg meg­­vendégeltetett, tovább állott. E kis kaland alkal­mas meséül szolgálhat a drámaíróknak. Július 10-kén E­d­d­é­n két ház hamvadt el: az egy­ikben 4 kanászgyermek bent égett; kettő közülük hirtelen a láng martaléka lett; a két idő­sebb, összeégve kiszabadulhatott ugyan , de meg­­gyógyulásukhoz kevés a remény. A­mint kivehető, a tűz egy 5 éves pásztorgyermek gyufávali já­tékából származott. A napokban, majdnem ha­sonló eset történt Nagy- Bajomban is: szerencsére, a gyufa által közel a házhoz tüzet, csináló gyer­mekeket észrevették. Ezelőtt pár héttel Hetes helységében egy béresen,­­ 8 hétre, a veszett kutya általi megma­­rás következtében, a veszettség kiütött. A­mint a veszettség jeleit a szerencsétlen ember magában észrevevő, azonnal eedő hangon kérte nejét és gyermekeit, hogy őt zárassák el, mert nem akar­ná, hogy miatta szerencsétlenné legyenek. Kérel­mére egy istállóba záratott, hol kevés idő múlva a veszettség rajta egész mértékben kiütött. Köny­­nyebb gyógyítás tekintetéből a kaposvári kór­házba vitetett, de másnap virradóra halva ta­láltatott. Egyik közelebbi vasárnap olvastatott fel ná­lunk, a templomból kisereglett nép előtt, egy megyehatósági rendelet, mely szerint, a hirtelen halállal ki­múltakat, orvos vizsgálata, — vagy ennek meg nem történhetése esetében, — 72 óra előtt, eltemetni szigorúan tiltatik. Igen óhajta­­nak, ha a gyermekeknek a terhes asszonyokban, a kuruzsló banyák által úgy mondott elkenése ellen is szigorú intézkedés történnék, mivel az ilyen elkenések nem ritka esetek, s felette ár­­­talmasak. Toponár, különösen Orczi helységben, mos­tanában számosan haltak a kis gyermekek kö­zös himlőben. Sok szülők azon panaszkodtak, hogy gyermekükben nem foganzott meg a himlő, s újra be nem oltatván, ezért van a himlőben el­halálozás oka. A jolsvai időjós e hóra ismét jól jövendölt, bár hazudott volna­; mert a változó idő, a szün­tetem süvöltő szelek, néhol felettébb sok kárt te­­­nek a kalászokban, földre vervén a megért bu­­zaezemeket. Különben, kik idejében learathattak, örvendhetnek, mert a gabona keresztje két an­­­­nyinál is több s tisztább gabonát ad mint a múlt évben. . Kaposvári gymnasiumunkban a szigorlat jul, 26-tól 29-ig, a csurgóiban 26—27-bén fog vég­bemenni. r. 1. Napi események. (Fővárosi és vidéki napló.) Augustus 8 . A nemzeti kölcsönhöz járulást megkönnyítendő C cs. Apostoli kir. Felsége­s gyámok és gond­nokoknak, valamint az árva-bizottmányoknak fó­­gyámi, illetőleg gondnoki engedélyt adott, hogy a gyám- és gondnokságuk alá bízottaknak rendel­kezhető vagyonát a nemzeti kölcsönnel való aláírás által gyümölcsözővé tehessék. * F. hó 4-én tartatott Várady Ádám úr fi­­növeldéjében (ez a korutoza 9-ik szám) a nyilvános próbatét. Nem mulaszthatjuk el kiemelni, miszerint a tős­gyökeres magyar növendékek egész könnyű­­séggel feleltek nem csak német, hanem franczia nyelven is, melyeknek megtanulása és gyakorlata tetemesen könnyíttetik az által, hogy az intézetben ezek rendes társalgási nyelvül használtatnak. A korosb növendékek a felsőbb mathematikai és physikai tanulmányokban tűntek ki. Az asztalos-és esztergályos-kézművekbeni előhaladás is minden­kit meglepett, s e mesterségek czélszerű iránybani gyakorlását mutatja az , hogy az intézet műhelye bútorozta be az egész 15 szobából álló növeldét is. Ez évben a növendékek egyike K. Kornél egész szobára való sajátkezűleg készített bútort szállítta­tott haza. A természettanhoz kellő gépek és esz­közök is az intézet műhelyéből kerültek ki. A raj­zot illetőleg, melyben az intézeti növendékek min­den nap nyernek oktatást , szintén szép ered­ményt mutatott fel Várady úr. Befejezésül a minden idegen lakóktól ment intézeti lak udvarán a növen­dékek ügyes testgyakorlataiban gyönyörködünk. *­ Múlt héten a Szőnyi féle növeldében végeztettek be a nyilvános vizsgálatok. E magán­­tanoda s növelde virágzását mutatja belső nö­vendékei száma, mely ez évben 75-re emelkedett. Az összes tanulók száma 150-re rúgott. Azonkívül ugyancsak múlt hét folytában a Mutschenba­­cher-féle sínevelő intézetben is megtartatott a közpróbatét, mely az évi szorgalom s ismeretgyűj­­tés örvendetes bizonyságát nyujtá. 41 Mint a közművelődésnek igen örvendetes je­lét kell említenünk, hogy a nem régóta fennálló vasárnapi iskolák mesterinasok számára igen szor­galmasan látogattatnak. A növendékek száma nap­ról napra annyira növekszik, hogy a helyiségek már sem képesek őket mind befogadni. * A Garay-árvák számára újólag 5 pft kül­detett be hozzánk, melyet Kerekes Márton vá­­sárosdombói plébános úr a költő árvái számára i. é. áprilisben Szegszárdon tartott hangverseny rende­zőihez juttatott. * Ismét egy uj gyógyforrás. Budapest vidéké­­nek gazdagságá e tekintetben kimerithetetlennek lát­­­szik. A sashegyi nagyobb birtokosok egyike Hausner ur, buzdíttatván elődje példája által, addig ásott s addig kereste a folyókincset, míg ő is egy sós for­aUU18 _----------. __________ rásra nem bukkant. S ez uj forrás oly bőséges, hogy nem csak­­ vasra, hanem fürdésre is untig elég­ vizet ont; még pedig oly mértékben,hogy a tulajdonos ez utóbbi czélra egy holdnagyságu medenczét ásatott, s a tengerifürdők mintájára rendezi el. E forrást dr.­­Bec Jan­bach­er József ur megvizsgálta s a leg­­­jobb eredményűnek mondja. , E gyógyvizintézet mellett a tulajdonos juh- és kecskesavó, továbbá szőllőgyógyintézetet és létesítend. Az emberiség­nek mégis igen betegnek kell lennie, hogy a Isten ennyi gyógyforrással áldj­a meg ! * Az omnibus járatok a budai keserű-só-gyógy forrásokhoz már megkezdődtek. (Közhír odaírni napló.) Bécs, augustus Ő Felsége a Császár ma reggel 6 órakor,a józsefvá­rosi gyakorlótéren jelent m­eg, és a csapatgyakor­latokon két óráig jelen volt. Tegnap a Falséi a józsefvárosi lovaslaktanyában riadót fuvatott 15 percz alatt a laktanyában levő Hessen-Cass huszárezred egészen felkészülve a gyálhelyen ál­l B Hesz­­szn. főhadiparancsnok tett szemle bevégezte után hadiparancsot intézett a csapatá­­hoz, melyben különös megelégedését fejezi ki. n — A nemzeti kölcsönre aláírás még 14 nap lesz nyitva.. Az aláírásra kitűzött időnek fele 7 letelt, s mint biztos ,kútfőből hallani, már­ii, nől több felől a jelentések még hiányzanak, a kiüti összegmaximum felénél sokkal több van aláírva. — Hallomás szerint az austriai kormány tól szakférfiakat tanácsadásra szólított fel, a jelen h­­orú történetének megírása tárgyában. — Az északamerikai egyesült államok új elnöke van Buren Márton, Florenzből Bécs utaztában Innsbruckba érkezett. — Hg. Gorcsakov orosz és.­követ, jd értesültek állítása szerint, minden reményéről­­ mondott, hogy itteni működését sikertől koszor­zottnak láthassa. Az alkudozások gyorsan sietn végük felé. Hg Gorcsakoff megjegyzé­st Pétervárra küldött sürgönyeiben, mikép azok bei­jesztését tovább fel nem tartóztathatja, és a két vitakérdés uj phasisának bekövetkezteig dig fo­nak hetek eltelni. Az itt tartózkodó oroszok­­ komoly aggódást vehetni észre. — Triceti keresk.­levelek szerint egy ati társaság a csa­k austriai kormánynak ajánlatot­t egy tengeralatti távírda építése iránt az adriai te­gerpart és a róniai szigetek közt. — A „Tr. Z.”-nak írják Konstantinápoly jul. 24-ről . Egy a porta és Austria közt kö­­ti szerződés szer­int az austriai csapatok török ő­rületre Raguz­in át is nyomulhatnak be, mivel a v­­tárói itt elégtelennek ismertetett el, a monteno­roiak mozgalmainak elnyomására s részükrőli bonyodalmak meggátlására.­­ Biztos hallomás szerint Mintenffe­­­i rész k. szárnysegéd Bécsben létekor kinyilatk­­atta volna, mikép a király akarata, a kicsis vég közbenjárólag működni, de e pillanattól fogva erélyes hadiészületeket többé nem halogatni tervek ez eventualitásra részletesen kid­olgozvák cs.­k- kabinettel közöltetvék. — A nemzeti kölcsönre bg PálffyA 500,000, bg Thurn és Taxis Károly 500,001 ps. k. legfelsőbb és semmisítőszék hivatali­s szol személyzete 213,960 ftot írtak alá. Az august 5 délutánig Bécs különböző pénztárainál megtör aláírások 61,577,110 ftot az alsó-austriaial 11,023,087 ftot, összesen 72,600,191 ftot tesz. * Brassó, jul. 34. Föherczeg Alberti Fensége tegnap délután a Brassótól 1 és fél­­­nyira fekvő zaizoni fürdőt ■ szerencséltette láto­tásával. Ő cs. Fensége az ö­szes fürdő-vendégek szűrői hangos üdvkiáltásokkal fogadtatott; s mi’ az intézetet, szép kertjét s vidékét fényes kisér­vel bejárta volna s a tapasztalt rend felet­­ti megelégedését nyilvánita,s ismét zajos üdvkiált s a néph­ymnus zengése mellett tért vissza Brass honnan ma Törcsvárra tett kirándulást s estve is visszaváratik.

Next